Nógrádi Népújság, 1960. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1960-05-04 / 36. szám
AZ MSZMP NÖGKAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1960. MÄJUS 4. Lelkesen ünnepelte megyénk dolgosó ' népe a 16. szabad május elsejét Ahogy közeledett a május elseje, s az idő nem vált kedvezővé, azért az embereket egy kis szorongás tartotta hatalmában. Valaki megjegyezte — csupán azért, hogy vigasztalódjon — a május elseje már hagyományos ünnep nálunk. Hosszú évtizedekre tekint vjssza. Valóban, a május elseje, akár borúit az idő, akár hűvös van, már megmarad május elsejének, ünnepnek, a dolgozók nagy nemzetközi ünnepének, amely nemcsak azért ünnep, hogy önmagában ünnep legyen, hanem azért, mert a munkásembert ilyenkor elfogja egy érzés és ez az érzés odaköti őt fekete Afrika fiához, vagy a brazil őserdők favágójához, d" odaköti éppen úgy az északi jeges mezőkön élő dolgozóhoz, mint az európai szárazföld akármelyik részén élő dolgozó emberhez. Hát ha ilyen érzésekkel köszönti a munkásember a május elsejét, lehet az. hogy befolyásolhatja ünneplésében az időjárás? Ennek nagyon meggyőzően tanúra lehetett mindenki, aki résztvett Salgótarjánban a május 1. ünnepségen. De nem csupán Salgótarjánban, hanem megyénk bármelyik részén. Cered községben éppen úgy, mint Szendehelyen, vagy Kallón, Balassagyarmaton, Szécsényben, Pasztán, de akár a legkisebb tanyán is. Az ünnepség már szombaton kezdődött. Ha egy nagy hangfogóba össze sűríthettük volna a szombaton elhangzott zeneszámokat, óriási hangorkán nőtt volna. Mindenütt esti. zenével köszöntötték a május elsejéi jelző szombat estét. A virágüzletek teljesen kifogytak. Egy virágerdőbe borult a megye. Rendkívül megkapó volt Salgótarjánban, megyénk székhelyén az ifjúság nagy-nagy felvonulása, amely béketüntetéssé nőtte magát. Mintegy kétezren vonultak fel fáklyákkal, lampionokkal és hangos kiáltásokkal: Éljen a párt, békét a világnak. A felvonulást követően nagy tűzijátékparádé volt, amely gyönyörködtette az utcán hömpölygő emberáradatot. Ilyen ünnepélyes hangulatban köszöntötte megyénk népe a 16. szabad májust, a munkás nemzetköziség nagy-nagy ünnepét. Salgótarján dolgozóit a kedvezőtlen időjárás sem zavarta a május elsejei ünneplésben Vasárnap reggel Salgótarján város dolgozóit 16 lövés ébresztette. 16 lövés, amely jelképezte, hogy a magyar dolgozó nép tizenhatodszor ünnepli szabadon a május elsejét. Ezzel kezdetét vette a május elseje megünneplése. A reggeli órákban zenés ébresztő volt a városban. Az acélárugyári zenekar a Város északi részében, a bányászzenekar a város déli részében ébresztette a lakosságot. De a zenekarok mellett a népi zenekarok is akcióba léptek és köszöntötték számukra a legkedvesebbeket. Még el sem ült a zenekarok hangja, már a motorosok száguldottak végig a városon és jelezték, hogy az üzemekben készülődnek a dolgozók a felvonuláshoz. Május elsejére virradva az üzemek szinte pompáztak a díszítéstől. Vörös zászlók, nemzetiszín zászlók, zöld gallyak mindenütt és ami új volt a díszítésben, művészi színvonalra emelt nagy festmények pompáztak az üzemek homlokzatain. Minden üzem előtt egyegy ünnepi hangulat kerekedett így érkeztünk el délelőtt 10 órához, amikor a Tanácsköztársaság térrel szemben lévő hegyoldalon óriási robbanás rázta meg a levegőt és jelt adott: Salgótarján népe felvonulással üdvözli a 16. szabad május elsejét. A Tanácsköztársaság téren felállított dísztribünön ott voltak a megye és a város vezetői. Eljött közénk május elsejét ünnepelni Czottner Sándor elvtárs nehézipari miniszter, megyénk országgyűlési képviselője, Az ünnep előestéjén az ifjúság jól sikerült fáklyás felvonulást rendezett. Poíhornik József elvtárs a Központi Bizottság tagja, Jakab Sándor elvtárs a Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád megyei bizottságának első titkára, Salgótarján város országgyűlési képviselője, de ott volt a megyei pártbizottság több vezető munkatársa. Helyet foglaltak a dísztribünön a tanács, a szakszervezet, a KISZ, a Belügyminisztérium képviselői, ott voltak az üzemek megbízottai, kiváló do! gozók, értelmiségiek. Andó István elvtárs. az MSZMP salgótarjáni városi bizottságának titkára köszöntötte a felvonulásra készen álló salgótarjániakat, üdvözölte a vendégeket és felkérte a dolgozókat a felvonulásra. A veteránok úy itatták meg a felvonulást. A pattog'ó induló hangai mellett keményen lépkedve, büszkén tartották a vörös zászlót. Felidézték az 1919-es Tanács- köztársaság dicső napjait. Eljött, hogy részt vegyen a felvonuláson a 19-es harcok egykori parancsnoka, Révész Imre elvtárs is. A veteránokat az iskolások nagy- nagy serege követte. Elől jöttek a kisdobosok, az úttörők, majd a középiskolások végeláthatatlan sora. Mind ahánvan, annyi ötlettel. A Sztahanov úti iskolások nyitották meg a diákok felvonulását, aztán a Bartók Béla úti iskola, majd a Május 1. úti. A baglyasaljai általános iskola tanulóinak egy csoportja népi táncot mutatott be. Majd a következő sereg hangosan énekelte a „Világot megváltó szabadság” című dalt. A Salgótarjáni üveggyár autóján a Szabadság-szobor élő mása. A Rákóczi úti iskola felvonulását nagyon impozánsa tette a tanárok egyenruhában való fel- sorakozása és ütemes lépteik az iskolások élén. De ötletgazdag vHt a Rákóczi úti iskolásoknak a dísztribün előtt való torna- bemutatója is. A Csizmadia úti iskolások következtek és ők zárták az általános iskolások sorait. Nyomukban már ott jött a közép- iskolások nagy serege. Elől az éltanulók, majd zászlóerdők, aztán a diáksorból lassan kinövő öregdiákok csapata. Szépek voltak, megragadóak, elismerésre méltók. A középiskolások is- igen sok meglepetést tartogattak a felvonulás alkalmából. Karikajáték, buzogányvetés, majd zászlói áték váltotta egymást. Ezek a játékok rendkívül nagy fegyelmezettséget követelnek. Egy pillanatig nem állt meg a menet, miközben káprázatos mutatványokat végeztek, akár a karikával, akár a buzogánnyal, de akár a zászlóval. Körülbelül ekkortájt eredt meg az eső, de igen kiadósán. Az ember azt hitte volna, kettébe töri az igen szép május elsejei felvonulást. De milyen nagy tévedés ez. Egy pillanatig nem állt mrg az ünnepi felvonulás, az érdeklődők sem mozdultak el a helyükről. Tovább tartott az ünneplés. A diákok nagy seregét a bányászok követték. Elől a bányászok zászlaját vivő csoport. majd egyenruhás bányászok, aztán a szolgáltató és egyéb más olyan vállalat. amely Salgótarjánban székel. Különösen figyelemreméltó volt a bányamentők felvonulása. Körülbelül érzékeltették. hogy nálunk a kormány milyen nagy gondot fordít a bánvamentésre A bányászok felvonulását a bányamunka régi és mai összehasonlítása zárta. Nagyon szemléltető volt. Bemutatták, hogy régen miben nehéz körülmények között juttatták a szenet a felszínre és rögtön látható volt hogyan végzik ezt a munkát ma géppel, emberi erőt kímélve. A bányászok felvonulása után az acélárugyáriak következtek. Motorosok nyitották meg a sort zászlókkal feldíszítve. Az acélgyáriak a szovjet rakétatechnika nagy fejlődését is bemutatták. Aztán munkájuk eredményét ábrázoló táblákat hoztak. Mindenütt volt valami eredeti. A huzalműnél, a dróthúzóknál, szögverőknél. Az acélgyáriak sorát a KISZ- fiatalok zászlóerdőyel zárták, majd őket követték- az asszonyok, akik a díszemelvény előtt a galambok sokaságát engedték a magasba. Az acélgyáriakat az Erőmű dolgozói köyették. Táblákon mutatták be, hogyan fejlődött az áramtermelésük. Nagyon ötletes volt a világ körül keringő Szputnyik és Lunyik modell. Az üveggyáriak igen nagy elismerést arattak a nemzetközi imperializmus bemutatásával, majd a békét óhajtó anyával, aki gyermekét emelte a magasba. A fotósok egész seregét megmozgatta a kultúrosok táncbemutatója, amelyet a dísztribün előtt tartottak. Színpompás volt a terméküket bemutató gépkocsi, de megkapó volt azoknak az idős asszonyoknak a lelkesedése is, akik az üveggyáriak nagyon szép felvonulását zárták. A rendezőbizottság jól vizsgázott azzal, hogy az üveggyáriak után közvetlenül a szomszédságban levő Zománcipari Művek salgótarjáni gyáregységét indította. összehasonlítást lehetett tenni a két gyár között levő versengésről. Hát mindjárt itt. megmondhatjuk, a tűhelygyáriak sem maradtak el. Hogy a két üzem között ki volt az első? II tűzhelygyáriak nagyon ötletesek voltak, a „Kovácsoljunk kardból ekét” című szobor megeleve- nítésével, de még ötletesebbek a gyarmati népek harcát bemutató felvonulással. Nem tudtunk ott hirtelen dönteni, hogy melyik üzem volt a szebb, mert hiszen máris követték őket a zászlóerdő alatt vonuló építőipari - dolgozók, majd az ÉMÁSZ vállalat dolgozói, aztán a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat és a MÁV közös felvonulása, majd a Füszért Vállalat, aztán a Sütőipari Vállalat, és mily csalódás, az eső már annyira esett, hogy a sütőipari válallat dolgozói nem tudták megvalósítani azt az elképzelésüket, hogy finom süteményeikkel elárasszák az érdeklődő sokaságot. Ugyanis az történt, hogy az eső ellenére a felvonulók nem mentek haza, hanem a járdákon foglaltak helyet és onnan nézték a még hátralevő felvonulást. Elismerést érdemelnek a Vendéglátóipar dolgozói, akik Igazán ötletesen tettek összehasonlítást a dolgozó emberek régi szórakozása és mai szórakozása között. Régen rácsok között levő söntés, asztalbavágott kés és duhaj emberek jellemezték az ivókat. Ma fényes expressógép, kehelypohár, kerek asztalka és kultúrált szórakozás. Ez igazán jellemző. ' Ezután következett a Vízmű, a tanácsok és nem feledkezhetünk meg az egészségügyi dolgozókról sem, a kiskereskedelmi dolgozókról, az Állami Áruház dolgozóiról, a KlOSZ-tagokról éppen úgy, mint ahogy nem feledkezhetünk meg a Nyomdaipari Vállalat dolgozóiról, akik a tribün előtt „Éljen május elseje!” röpcédulát szórtak. Szép volt az idei május elseje is. A május elseje minden alkalommal újat, egy szebbet tartogat. Miájus elseje minden esztendőben á mi fejlőlésünket, dolgozó népünk jólétét, a jövőbe vetett hitét, a békéért való küzdelmét jelzi. A dísztribünről nagy tapsot kapnak a felvonuló dolgozók. Lelkes, jókedvű tömegek Szécsényben Szécsényben soha nem látott lelkes tömegek ünnepsége volt május elseje. A tömeg — mtatavy 30P0-3200 ember — csaknem egy kilométer hosszúságban kanyargott, áradt a szécsényi utcán. Ott dübörögtek a menet élén a szécsényi gépállomás hatalmas gépóriásai, melyek segítségével lesz egyre szebb a magyar falu, a termelőszövetkezeti gazdák élete. Külön csoportban, zászlóval vonultak fel a Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet gazdái, az erdő- gazdaság dolgozói. Velük ünnepelt a hatszoros élüzem, megyénk büszkesége, a Szécsényi Tangazdaság is. Ott voltak a színpompás, tarka menetben Szécsény község 1919-es veteránjai, s a jövő reménységei, a fiatalok Nagyon ötletes volt, s nagy tetszést aratott az apróságok, az óvoda és bölcsőde felvonulása. A menet a községi ligetben állapodott meg, ahol az ünnepi nagygyűlést tartották. Ennek végeztével a művelődési otthonba vonultak, ahol a legjobb kultúrgárdák — a művelődési otthon együttese, a tejüzem és a földművesszövetkezet kultúrcsoportja — szórakoztatták az egybegyűlt;, ünneplő embereket. NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Népújság
