Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-23 / 33. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. április 23. Dejtáron pezseg a kulturális élet — MEGYEI VERSENGÉSRE KÉSZÜLNEK AZ ÉNEKESEK, SZÍNJÁTSZÓK, SZAVALOK ÉS TÁNCOSOK — A kicsi Dejtár község énekkórusa az elmúlt esztendőkben országos rangra emelkedett. Az átütő erejű sikereket azok a műsorok eredményezték, amelyek túlnyomórészt a megye és főként a község nemes kulturális hagyományaiból táplálkoztak. Á dejtári lányok ajkán felcsendülő dalok sok hallgatót gyönyörködtettek eddig, s azért kerestük meg most a község művelődési vezetőjét, Szűcs Károlyt, mondja el, szorgoskodik-e most is ez a kórus és általában milyen jelenleg Dejtár kulturális élete? A magyar- és énekszakos tanár, Szűcs Károly, — akinek „mellékfoglalkozásként’ a művészet istápolása is kedves kötelessége — nem jön zavarba, ha erre kell válaszolni. — Igenis, sok más csoporttal szemben most is lelkesen és eredményesen dolgozik ez a kórus. Igaz, a leánykórus helyét vegyeskar váltotta fel, de ez a változás csak előnyére szolgál a további munkának. Amit Mátyás Ferenc, a művelődési otthon előző igazgatója megalapozott, azt Szűcs Károly ügyes kézzel építette tovább. 2170 lakosa van a községnek és olyan szép, tanulásra és szórakozásra szolgáló otthona, amit számos helyen megirigyelnének. Ez azt mutatja, hogy a dejtári emberek okosodni és szórakozni kívánnak, a termelőszövetkezeti községnek a kulturális igényei is megnövekedtek. Ezeket az igényeket szépen szolgálják a község pedagógusai. Kéthetenként érdekes, mindenkit csalogató ismeret- terjesztő előadásokat tartanak s a tervek között az általános ismeretterjesztés mellett most szó lesz majd a felszabadulás óta eltelt életről is. A dejtári művelődési otthon rendkívül mozgalmas. A kórus április 4-én, felszabadulásunk ünnepén mutatta be azt a műsort, amellyel a megyei kulturális szemlén szerepelni akar's amelyben népdalok, kánonszámok és mozgalmi dalok szerepelnek. A csoportnak jelenleg 35 tagja van, de az énekesekhez szép számmal sorakoznak népi táncosok és színjátszók. A táncegyüttes 10 lánnyal készül a kulturális szemlére s tánckompozíciójának a „Falusi vasárnap” címet adta. Ez a sok kedvességgel, helyi szokással összeállított kompozíció bizonyosan a megyei versengésen is nagy tetszésre lel. A színjátszók Szepes Mária: „Piros madár” című egy- felvonásosával neveznek be a legjobbak vetélkedésére s a 15 tagú együttes máris készen várja, hogy tudását bemutathassa. A művelődési otthon további tervei is igényességről tanúskodnak s a mindennapi eseményeket jól szolgálják. Április 24-én például a rendezésre kerülő népfront falugyűlésen a termelőszövetkezeti gazdáknak ad ünnepi műsort mindhárom csoport. Megszólal az énekkar, láthatjuk a táncosokat s a színjátszók kis jelenetekkel, egyfelvonásosok- kal szerepelnek. Május végén „Kikelet az Ipoly mentén” címmel lesz érdeklődésre számot tartható est, ennek műsorát a községi óvoda, az iskola és a KISZ-szervezet szolgáltatja. A műsor keretében szellemi öttusára is sót kerül, ahol a legjobbak jutalomban részesülnek. Ezzel az előadással a művelődési otthon Dejtár termelőszövetkezeti községgé érését kívánja szép keretek között meg ünnepelni. Az itt élő kis közösségnek még ezen túlmenően is sokkalta szebb lett az élete, mint valamikor. A kétezernél alig többet számláló községben zeneiskola van. A község lelkes pedagógusai kitartó szorgalommal keresik a környék helyi hagyományait s azokat nem maguknak őrzik meg, hanem igyekeznek általánosan ismertté tenni. Ezen a téren különösen a zenei öröksége gazdag a tájnak, van bőven meríthető anyaga a dejtári kórusnak. .■. Megépült közel milliós ösz- szegből a művelődési ház. Elet van benne. Bár mindenütt ilyennek láthatnánk már a falusi művelődési életet. Ilyennek, ahol a fiatalok nem a kocsmaajtót keresik, hanem a művelődési otthon kapuját, ahol játszhatnak, szórakozhatnak, tanulhatnak, a fényképezés művészetével ismerkedhetnek, sakkozhatnak és társasjátékokkal tölthetik az időt. Hogy még tovább növekedjék a művelődési ház felé az „út”, ennek érdekében már ezen a nyáron park övezi a környéket, ami az egész község díszét szolgálja. A szép pafk útjain kedvesebb, kellemesebb lesz majd a bemenet a mozi, színházi előadásra, a rendkívül népszerű, látogatott televíziós közvetítésekre s Dejtár azzal is büszkélkedhet, hogy nemcsak művelődési otthont épített, de a külső szépítésre is gondol. J^zeic szűkösen, amiket Dejtár kulturális életéről el kellett mondani, s munkájuk bizony sok . nagyobb község kulturmunkásait sarkantyúzhatná. (b. t.) Hirlapterjesztéssel is foglalkoznak a földmüvesszövetkezetek Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a földművesszövetkezeti boltokban a hírlapterjesztés. A pásztói járási földművesszövetkezeti könyvesbolt vezetője, valamint az ecsegi ruházati bolt vezetője jó úton halad a hírlapterjesztésben. Mindkét boltban bő választék található a lapokból, nemcsak képeslapokból, de még a napilapokból is. Mindkét boltban vannak már a napilapokra állandó vevők, akik mindennap ugyanazon időben megjelennek a boltban és kérik megszokott lapjaikat. Főleg a Szövetkezet nevű újság és a Ludas Matyi örvend nagy népszerűségnek. Ebből nem győznek annyit rendelni, hogy el ne fogyjon. A boltban a lapokat szemléltető módon helyezik el, s az eladók felhívják a vásárlók figyelmét ezekre az újságokra. Az említett jó eredmények ellenére sok nagy forgalmú földművesszövetkezet, mint a berceli, rétsági, érsekvadkerti, nagyoroszi és romhányi még nem foglalkoznak lapterjesztéssel. Gátolja a lapterjesztés fokozását az is, hogy egyes helyeken a helyi posták vezetői rossz néven veszik, hogy a földművesszövetkezet bekapcsolódott a lapterjesztésbe, mert ezáltal a postai kézbesítők ebből származó jövedelme csökken. A palotási föld- művesszövetkezetet a helyi posta vezetője le akarta be szélni azzal, hogy a falu nagy része előfizető és az el nem adott példányokat nem veszi vissza. Még Ecsegen is, ahol jól megy a lapterjesztés, vannak nézeteltérések a földművesszövetkezet és a posta között, mert a posta nem akarja a heti elszámolást elvégezni a boltvezetővel. Szécsényben arra való hivatkozással, hogy a lapkiadó szabadságon van, elzárkóznak a hírlapok kiadásától. A tanulság az, hogy a posta részéről nagyobb megértésre van szükség, no meg egyes földművesszövetkezetek részéről is és akkor javulhat a földművesszövetkezeteken belül a hírlapterjesztési munka. Megérdemlik a nagyobb figyelmet Az üveggyári színjátszók kellemes két estét szereztek annak az öt-hatszáz embernek, akik a húsvéti ünnepek alatt megnézték műsorukat: „Az alkalmi férj” című zenés vígjátékot. A darabnak nincs különösebb mondanivalója, nem mentes a szerzői hibától sem, egyszerű, szirupos szerelmi történet egynéhány jól, rosszul sikerült bonyodalommal. Hogy mégis mulatott a közönség, tapsolt, jól szórakozott, az annak a néhány üveggyári színjátszónak az érdeme, akik valóban félretették a restséget, estéről estére tanultak, hogy egy másfél órára kellemes perceket szerezhessenek. Aki régen látta ezt a kis együttest, azt igazán kellemes meglepetés éri. Egészen magas játékkultúrával rendelkeznek. Egy olyan darabbal kellett fellépniök, amelynek mindössze hat szereplője van. És nem kis dolog hat embernek másfél órán keresztül a nézők figyelmét lekötni. De nekik ez sikerült. Ezért mondhatjuk bátran, hogy egészen magas a játékkultúrájuk. Hibátlan irodalmi nyely, otthonos mozgás a színpadon, friss, üde megjelenés. Igazán elismerésre méltó. Néhány szóval a szereplőkről. A női gárda szinte kifogástalan. Stork Ilona nagyszerű üde hanggal lepte meg a közönséget. Még kifogásta- lanabb Bakos Mandi, aki oly megkapóan mozgott a színpadon, hogy nem egy esetben nyílt tapsra ragadtatta a nézőket. Huszár Mária igen fegyelmezett magatartásával vonta magára a figyelmet. Férfitagok közül elsőnek Venczel Ferencet említenénk. Nagyon rutinos színjátszó és ez meg is látszott az egész játékán. Ifjú Kiss Pál igyekezett. Talán egy kicsit sokat tettek a vállára, de mindent elkövetett, hogy megbirkózzék a feladattal. S ez nagyszerű erényét mutatja. Szabó Zoli kissé eltúlozta feladatát. Igaz, a pincér szerepében nem volt könnyű dolga. A néhány és rövid jelenés igen nehéz a színpadon. Végül említsük meg a zenét is, ha olykor hangosabbak voltak a szükségesnél, de igyekeztek beilleszkedni a műsorba. Röviden talán ennyit annak a néhány lelkes ifjúnak a munkájához, akiket Oó Lajos rendező készített fel az előadásra. Persze az általános elismeréssel, a dicsérettel kelthetjük azt a látszatot is, hogy az üveggyári színjátszás egy igen magas fokon van. Nem erről van szó, s ezt maguk a színjátszók, a színjátszást vezetők is nagyon jól tudják. Mondjuk meg tehát, ahogyan gondoljuk. Magas fokon állhatnak. Igen rátermett ifjúság van az üveggyárban. Nemkevésbé gazdag tapasztalattal bíró idősebb színjátszó-korosztály. És többet tudnának adni, ha nekik is többet adnának. Erkölcsi elismerést, támogatást, amely akár anyagiakban is megnyilvánulhatna. Említésre méltó, habár nem fő kérdés, hogy a művelődési háznak nem volna szabad annyira direkt módon a söntést szolgálni. Hát hol tudjon a színjátszó tanulni, amikor állandóan zsong a söntés. Megérné nagyobb figyelmet fordítani rájuk. Egy-egy előadással százakhoz tudnak szólni, százakban tudnak érzéseket felkelteni. Mert hogy tudnak, azt éppen ez az előadás mutatja a legjobban. Most ismét készülnek egy esztrád-műsorral, amelyet a fiatal Szabó Zoli, mint az utánpótlás egyik ígérete rendez. Érdemes figyelemmel kísérni ezt a tevékenységüket is. Mert ha magukon tudják a vezetők figyelmét, még nagyobb odaadással dolgoznak & feltárul, hogy milyen értéket rejteget a Salgótarjáni Üveggyár Művelődési Otthonának színjátszó csoportja. B. Gy. HÁROM CSILLAG ÜJ MAGYAR FILM BEMUTATÓJA ELÉ Hová vezet a vállvonogatás? Sürgős intézkedést a homokterenyei művelődési ház ügyében! — Az egyenetlenség, a meg nem értés mindig széthúzást eredményez. így van ez Ho- mokterenyén is. Szinte olyan kutya-macska barátság van a tanács, meg a mátranováki bányaüzem vezetősége között. Hónapok hosszú sora óta tart ez az állapot, s mindig rosz- szabb lesz, mert a rosszul értelmezett önérzet nagyszerű melegágya a dacnak. Düledezik a művelődési ház Homokterenyén. Ez a veszekedés tárgya. A szenvedő alanya pedig az a néhányszáz bányász és fiatal, akik szívesen eljárnak esténként oda szórakozni, művelődni. Három évvel ezelőtt a tanács átadta a bányászszakszervezetnek a művelődési házat. Mondván, üzemeltessék ők, nekik jobban van pénzük, szervezettebben teljesítik az általános kultúrpolitika feladatait. Rendjén indult a dolog 1957-ben, örült minder.!?- Azóta eltelt néhány év, s jelenleg már csak a nagyon merészek látogatják a kultúr- otthont. Sajnos, egyik szerv sem fordított gondot az épület tatarozására, szerkezeti állagának megóvására. Nagy István elvtárs — aki jelenleg a kultúrház igazgatója — elmondta. hogy 1948. óta nem tatarozták az épületet. Belső munkák történtek, de ezek is csak olyan csinosítási jellegűek voltak. A művelődési otthon üzemeltetése veszélyes. Az intézkedés egyre késik. Még mindig hat a korábban kifejlődött „barátság“ s ez akadályozza a sürgős segítséget. Ugyanis az az igazság, hogy tulajdonjogilag a tanács rendelkezik a létesítménynyel, viszont a bányászszakszervezet üzemeltet. Ez a gordiusi csomó. Ki nyissa ki a zsebét a tartarozáshoz? Berze Lajos vb. titkár kijelentette, hogy a tanács nem tud pénzt biztosítani a művelődési házra, mert a községfejlesztést kimerítette a hattantarmes iskola építése. Hibáztatta a bányaüzemet, hogy nem fordít gondot az épületre. Torják János elvtársi a Bányász Szakszervezet területi elnöke elmondta, hogy az üzemeltetés kezdetétől 200 ezer forintot fordítottak a művelődési házra. Azonban a szakszervezet egyedül nem tudja fedezni a rendbehozás költségeit. Mindkét szerv keresi az igazát s a tanácson már arról beszélnek, hogy újra visz- szaveszik a művelődési házat saját kezelésbe. Torják elvtárs tájékoztatása szerint e héten beszélgetést folytattak Pothornik, és Cser elvtársakkal, hogy ők milyen segítséget tudnának adni a tatarozáshoz. A felelősség kérdéséhez, a jövőbeni továbbhaladáshoz azonban még néhány szót. Nagyon helytelen a tanács eddigi magatartása. Nem tudjuk. mit kötöttek ki annakidején az átadási szerződésben. de ha nem voltak kikötések, a tanácsot, mint jogbirtokost terheli a felelősség a tatarozásért. Lehetne most bűnbakot, vagy bűnbakokat keresni,® azonban jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy megmentsünk a közösségnek egy létesítményt, és biztosítsuk néhány száz kultúrára éhes embernek a tárgyi feltételeket; szabadon gyakorolhassák művelődéshez való jogukat. A művelődési ház tatarozásához közel félmillió forint szükséges. Felvetődik az a gond is, hogy az építés óta meglévő és jelentkező hiányosságok miatt érdemes-e befektetni ezt a nagy összeget — ha összejön — a régi épületbe, vagy esetleg a korábbi hibák miatt újat kell építeni. Jó lenne, ha az illetékesek, a tanács, a bányász szakszervezet megvizsgáltatná a művelődési ház szerkezetét, olyan szakértővel, aki megái lapítaná, hogy a talajtani viszonyok megfelelnek-e a követelményeknek. Sürgős intézkedésre, a felettes hatóságok azonnali segítségére van szükség. Segítsék elő, hogy Homokterenye bányászai művelődhessenek szórakozhassanak. Érdemes lenne megvizsgálni a tanács és a bányaüzem „kellemetlen” viszonyának okait is. Reméljük, hogy az eddigi kezdeti lépéseket végleges döntés követi, amely kimondja a homokterenyei művelődési ház sorsát. — pádár — Dúlt a vihar, áldozatait szedte Magyarországon is a háború. De az igazi emberi magatartás, a nehéz, gond- terhes idők veszélyét, próbáját is állja. S nem habozik, ha válaszút elé kerül. A Budapesti Filmstúdió három fiatal rendezője erről a nehéz időkről mond példát. Az emberség és helytállás megható példáit mondja el a fasiszta magyarországi rendszer utolsó óráiról és a felszabadulás keleti pirkadásával beragyogott első óráit. Egy fontos hadiüzem, melyet még nem ért el a háború szele, de a munkások már érezték az új reggel ébredését. Egyik munkástestvérük meggyilkolásáért sztrájkkal válaszolnak. Csakhogy az összeomlóban levő front követeli a hadianyagot, s ezért sürgető szükség van a termelő munkáskezekre. Makacs párharc kezdődik a fasiszta üzemparancsnok s a kivégzés küszöbén álló hazafi között. A halálraítélt életet nyerhet, ha rábírja a munka felvételére sztrájkoló munkatársait. De nem teszi meg. Galambos Lajos novellájának legbensőbb tartalmát jól sikerült Jancsó Miklósnak rende- zőileg kifejeznie. Csakúgy, mint színészileg a két kitűnő főszereplőnek, Gábor Miklósnak és Básti Lajosnak. A második rész líraibbra hangolt epizód. Három felszabadító szovjet harcos egy újszülött mellé csöppen. Az anyát lázas, babonás álmok gyötrik: kicsinyét, ha meg nem kereszteltetheti, a pokolra kerül. S a három „istentelennek” vélt katona papért megy, hogy a kis csalad megnyugodjon. Megkapó ennek a három szovjet katonának az alakja: — Apostol Karamityev, Szergej Kantur és Georgij Zsitkov játssza — akik nemcsak véráldozatos harcokban, de az ilyen egyszerű, mosolyfakasztó cselekedetekben is népünk békét, boldogságot hozó jó barátainak bizonyulnak. A két pap szerepét színesen formálja meg Bihari József és Márkus László, a kismama Törőcsik Mari. Színész a főhőse a harmadik novellájának: Maga a történet írója, rendezője, maga a főhős alakítója: Vár- konyi Zoltán, önmaga egykori bújkálását és megmenekülését elevenítette meg a sodróáramú képekben, tiszteletadásul mindazoknak, akik őt a nehéz órákban az élet és a szabadság felé segítették. A gestapó pribékjei előadás közben a színpadról hurcolnák magukkal a művészt, de a fasiszta-gyűlölők bátorsága és együttérzése ezt nem engedi. Kimentik őt a vérebek markából s a színház egy eldugott zugában — más üldözöttekkel együtt elrejtik — Várkonyi Zoltáné az érdem, hogy a színből, érzésből, hangulatból álló filmet egységessé csiszolta. A filmet hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára készítették az alkotók. Vájártanulóink életéből Eleven kulturális élet folyik a Nagybátonyi Vájáriskola tanuló otthonában. A színjátszók mellett az újjászervezett zenekar is a közönség elé lépett. Képünkön: a zenekar tagjai próba közben.
