Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-20 / 32. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I960, április 20. A pedagógusok marxista világnézetének gazdagítása A hhoz, hogy az iskolák ** kummunista szellemű, materialista világnézetű, sok­oldalúan felkészült, a szocia­lista társadalmi együttélés szabályait ismerő ifjúságot ne­veljenek, elsősorban szüksé­ges, hogy maguk a nevelők marxista világnézetet vallja­nak, higyjenek, ismerjenek. Ennek a megvalósulása mű­velődési ügyünknek egyik leg­égetőbb, mondhatni alapvető pontja. Nagy gond, égető gond, de semmi esetre sem türelmet­lenségre késztető gond. Na­gyon sok, már a múlt rend­szerben is tevékenykedő, ma is hasznos munkát hajtó pe­dagógusaink vannak, akik a marxista—leninista tudomány szű kiben gyengébben tevé­kenykednek. Igen ritka ezek között az emberek között azonban, aki azt mundaná: nem vagyok hajlandó ezt a tudományt elsajátítani. Ilyent, ha nagyítóval találunk. Több­ségük — még ha megerőltető is számukra —, törekednek, tanulnak, tehát az irányuk­ban való türelmetlenség nem elősegíti, hanem visszahúzza azt az ügyet. Itt pedig támo­gatásra, megértésre van szük­ség. Alapjában véve a jelen tan­évben a mi megyénkben 948 pedagógus tanulmányozza a marxizmus—leninizmus egyes részeit, és rövidesen vizsgát tesz ebből. Lehetséges, a lét­számban lesz valamennyi el­tolódás. De ez nem is lénye­ges. A lényeg az: pedagógu­saink oly nagyot fejlődtek az elmúlt tizenöt év alatt, hogy Q&u a (Budap&itL fjlcLQipriekmz ! A Budapesti Nagycirkusz április 21-től 25-ig minden este 8 órakor, vasárnap dél­után 4 órakor is gazdag programmal mutatkozik be városunk közönsége előtt. A cirkusz művészgárdája az elő­adásokat a Salgótarjáni Fiú- kollégium kertjében tartja. Műsoron többek között a re- pülőemberek, Capitan Bunte csimpánzaival, a nyugatnémet világszám, a két Dumitrescu román vendégművészek, és sok más magasszínvonalú ar­tistaszám szerepel. Egy mű­sorban a Budapesti Nagycir­kusz 16 attrakcióval örven­dezteti meg Salgótarján kö­zönségét. ily nagy számban megértették a marxizmus—leninizmus el­sajátításának. elsősorban a sa ját munkájukra való óriási jelentőségét. Az alapvető kér­dés: Megértik-e e tudomány elsajátításának egész életükre, nevelői munkájukra, kezük alatt felnövekvő ifjúságra vo­natkozó roppant nagy jelen­tőségét. Köztudomású, ez a tanulás nem kötelező egyetlen pedagógusra sem. Ez a tanu­lás önként vállalt tanulás. Aki ezt vállalja, az erkölcsi kötelezettséget vállal, ame­lyért maradéktalanul helyt kell állni. Természetesen pe­dagógusainknak ezt a helyt­állásra való törekvését min­den eszközzel elő kell segí­teni. Feltételeket kell bizto­sítani, hogy zavartalanul, ma­gas színvonalon sajátíthassák el a marxizmus—leninizmus tanításait. A lehetőség szerint a pedagógusok ideológiai to­vábbképzését szükséges egy­bekapcsolni a szakmai tovább­képzéssel, hogy lássák a mar­xizmus és a szaktárgyaik ösz- szefüggésének jelentőségét. Köztudomású, a népművelési szerveknek minden törekvésük ezt megvalósítani. Azonban szükséges itt szó­lam — éppen az eredmé­nyes tanulás megvalósulása érdekében —, hogy pedagó­gusainknak ez a munkája nem egyszerű dolog. Nagy meg­erőltetést. elfoglaltságot je­lent, s nem szabad feledni, hogy emellett a mindennapi munkát is el kell végezniük. Tanulni, munkálkodni — és ezt őszintén fel kell tárni, hogy ismerjük —, a jelen kö­rülmények között nagyon ne­héz. Figyelmen kívül hagy­ható talán hogy a jelen idő­ben városban, falun egyaránt mily szűkében vagyunk taní­tóknak? Majd valahány na­ponta kettő, három különórát is kénytelen végezni. És ha figyelembe vesszük a követ­kező napra való felkészülését, és egyéb más munkájával kapcsolatos tennivalókat? A mikor mérlegeljük ezt -í*- a helyzetet, mérlegel­jük hát azt a súlyt is, amely a társadalmi elfoglaltságból nehezedik pedagógusainkra. Estéről-estére van ilyen el­foglaltság. És lenne még több is különösen falvainkban. Ho­gyan, mikor tanuljon hát? Mi­ként szakítson időt elsajátí­tani a marxizmus—leninizmus nem könnyű tudományát? A mi pedagógusaink legfőbb fel­adata a gyermeknevelés. A gyermekeknek olyan nevelése. amely megfelel a mi társa­dalmi rendünknek. A peda­gógusnak erkölcsi kötelessége minden mást ez alá rendelni. Tehát csak annyira terhelhet­jük pedagógusainkat egyéb tennivalókkal, hogy a fő kö­telességük teljesítésében az a más elfoglaltság ne zavarja őket v, ezető szerveink mindent ' elkövetnek, hogy peda­gógusaink zavartalanul képez­hessék magukat. Kiváló elő­adókat biztosítanak, rendel­kezésre bocsátják a tananya­got, az igazgatókat felkérték, hogy kísérjék figyelemmel be­osztottjaik önképzését és ad­janak segítséget a tanulás­hoz. Most még az nagyon fon­tos, hogy magukban a peda­gógusokban is terebélyesed­jen annak felismerése, hogy milyen igazsággal bir a mar­xizmus—ieninizmus. Szükségtelen talán pontos meghatározását adni annak az iskolának, ahol az alábbi eset történt. Lényegesebbek ennél a tények. S ez pedig a kö­vetkező. Ebben az igen jelen­tős és népes iskolában az egyik köztiszteletben álló pe­dagógustól mind szélesedőbb szakadék választja el a .gye­rekeket. A gyerekek egy új világ gyermekei, akiknek nyi­ladozó agya egyre követel, minden után érdeklődik. S ez a köztiszteletben álló pedagó- j gus akár biológiát, akár tör-1 ténelmet tanított, nem tudott kiszakadni idealista nézetéből. A gyerekek előbb zavartak voltak, később tanítójukat már meg sem hallgatták. Lehet nagyobb tragédia egy pedagógus számára, mint rá­döbbeni, hogy az élet messze előrehaladt, míg ő elmaradt? Aki pedig elmarad a fejlődés­ben — és a fejlődést a mar­xizmus—leninizmus adja —, az elveszett, mert értéktelen­né, elavulttá lesz enélkül minden tudománya. Az iskolai nevelésünk alap­vető gondja, hogy pedagógu­saink elsajátítsák a marxiz­mus—leninizmus tudományát és ebbe ültetve gyakorlati te­vékenységüket, végezzék mun­kájukat. Az ország, a hivatá­suk iránt érzett felelősségük azt kéri tőlük, hogy így mun­kálkodjanak. Mindenki, aki illetékes, a legmesszebbmenő segítséget nyújtson, hogy ezt pedagógusaink végre is tud­ják hajtani, mert igenis ők a legjobbat akarják nyújtani. Mert mindig arra törekedtek, hogy a legjobbat nyújtsák. Bobál Gyula Az ünnepi rendezvények fa paszta latoiból Szervezettebb, előrelátóbb irányítást- Salgótarján kulturális életében Az elmúlt húsvéti ünnepek kulturális munkánk megjaví­tására több fontos tanulság­gal szolgáltak. Az egyik ilyen tanulság, hogy rendszere­zettebbé kell tenni Salgó­tarján területén a rendez­vényeket. Ez alkalommal ugyanis Salgó­tarjánban három premier idő­pontja esett egybe. Ezek külön-külön időpont­ban kis „hézagokkal” nagy szolgálatot tettek volna a vá­ros kulturigényeinek kielégí­tésére. így azonban megosz­lott az érdeklődés, és kimon­datlanul is bizonyos szoron­gás és „harc” alakult ki a közönség biztosításáért. Ahol jó volt a propagan­da. időben megkezdték, és változatos eszközökkel szervezték a közönséget, ott nem volt nagyobb hiba. De, ahol későn kezdték a szer­vezést, ott rossz volt a munka hatása is. S a másik tanulságot éppen a közönségszervező munka szolgáltatta. Cáfolta azt a téves meg­állapításokra épült köz­mondást, mely szerint „a jó bornak nem kell cégér.” Az igazság ugyanis az, hogy ha valaki nem tud a jó bor­ról, az nem is ihat belőle. S hiába készültek a legna­gyobb lelkiismerettel a bá­nyai színjátszók is, hiába tűz­ték műsorukra az utóbbi idők legizgalmasabb, legérdekesebb és legtanulságosabb drámáját, a „Kormos ég” című drámát, Pályázati felhívás AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA MARXIZMUS—LENINIZ MUS ESTI EGYETEMÉRE Az MSZMP Nógrád me­gyei bizottsága felvételi pá­lyázatot hirdet a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemének 1960—61-es tanévére. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok. értelmiségi dolgozók, vezető propagandis­ták szervezett marxista— leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolya­mon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nem­zetközi és a magyar munkás- mozgalom történetét tanulják. A tárgyakból minden félév­ben vizsgát tesznek. A tanul­mányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizo­nyítványt kapnak. Az egyetemen hetenként egyszer egy napon kötött fog­lalkozás van (előadás, osztály- foglalkazás), melyen a rész­vétel kötelező. A tandíj egy évre 150 — forint, mely fél­évenként fizethető. Az egye­tem hallgatóinak a rendelet alapján a félévi vizsgák előtt hat nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap tanulmányi sza­badság jár. Az egyetemre való felvétel feltételei: Felvételüket kér­hetik, akik érettségivel, vagy ennek megfelelő általános mű­veltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxis­ta ismereteket már megsze­rezték. Az egyetemre pártonkívüli­ek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem, iskola stb. hall­gatója. A pályázat a járási (városi) pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A pályázatot a megyei pártbi­zottságra kell küldeni, június 30-ig. Mellékelni kell: rész­letes önéletrajzot, az illeté­kes pártszervezet ajánlását, a vállalat, intézmény igazolá­sát jelenlegi munkaköréről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Nógrád Megyei Bizottsága a kis számú közönség végett a bemutatót el kellett halasz­tani. A Salgótarjáni Acélárugyár Petőfi Színjátszó Szakköre, Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című 3 felvonásos vígjátékát mutatta be, jó kö­zönségszervező munka után: telt ház előtt! A szellemes, humoros, mai témájú vígjáték komoly fel­adatok megoldása elé állította a színjátszó csoport tagjait. Ugyanis hangulatában színre vinni Rozov elképzeléseit, megjeleníteni a pajkos And- rejt, a komor, de a fiatalok fejével gondolkodni tudó Ave­rin professzort, a kissé fukar, de gyermekeiért aggódó Nász- tya nénit, a felvételi vizsgára készülő vidéki Alexejt, Misát, vagy az örökösen tetszelegni akaró Gálját, nem kis dolog; De a Petőfi színjátszók an­nak ellenére, hogy fel­tűnően sok új arccal je­lentek meg a színpadon, jól oldották meg felada­taikat. Egyik-másik szereplőnél érző­dött ugyan a rutintalan moz­gás és beszéd, de ötletes já­tékukkal így is igen gyakran ragadtatták tapsra a közön­séget. Különösen dicséretet érde­mel Wanka Lajos, aki feltű­nően eredetien és otthonosan mozgott a színpadon. Szere­püket dicséretre méltóan tol­mácsolták még: Bolyós László, Kovács Gyula, Bolgár Ilona, Szíremen Rudolf és Szalva Éva. Orosz Béla a Jó szakembereket képez Szécsényi Mezőgazdasági Technikum A Termelőszövetkezeteik jövendő technikusai, brigád­vezetői lesznek azok, akik a Szécsényi Mezőgazdasági Technikum első és második osztályát járják s gyűjtik azokat az ismereteket, ame­lyekre korszerű mezőgazdál­kodásunk munkájánál egy jó szakembernek szüksége van. Két esztendeje működik újból ez a technikum s két évfolyamon 67 növendék ta­nulja a gazdálkodást. A szükséges általános is­meretek, — mint a magyar irodalom, történelem, mate­matika mellett a tananyagot főképp a szakismereti tár­gyak uralják. A technikum első évfolya­mán a növendékek megismer­kednek a növény és állattan, a mezőgazdasági kémia alap­vető dolgaival s némi gaz­dasági gyakorlatra is szert tesznek. A másodévesek az előző év tárgyai mellett ta­laj- és éghajlattannal, talaj­művelési, trágyakezelési kér­désekkel, állatbonctannal, élettannal, takarmányozási eljárásokkal és géptannal foglalkoznak s körülbelül ezeket az ismereteket bőví­tik a harmadik esztendőben is, míg a negyedik évben üzemszervezés és agrárgazda­ságtannal bővül a tanulmá­nyi anyag. A mezőgazdasági techni­kum iránt a fiatalok körében egyre szélesebb körű az ér­deklődés s már eddig több, mint nyolcvanan kértek fel­vételt az új tanulmányi év­re, s közöttük mintegy 30 leányfiatal szerepel. Ma már az a helyzet, hogy a jelentkezőik erős rostálás után juthatnak csak a tech­nikum növendékei közé, le­ányok pedig kizárólag bejá­rótanulók lehetnek Szé- csényben, Részükre az ország különböző helyein öt külön technikumot létesítettek, ahol az internátúsi elhelyez­kedést is biztosítani lehet. Az intézeti igazgatóság ta­pasztalatai szerint a végzett növendékek zöme ma már legtöbben a képzettségnek megfelelő beosztást keresnek s a technikum az előbbi években végzett diákjaival nem vallott szégyent. Ruhi­ger Katalinról a Kisterenyei Állami Gazdaságból, Varga Józsefről a Tolmácsi Gépál­lomásról, a Karancskeszi Ál­lami Gazdaságban dolgozó Szentpéteri Lidiáról, a Kis­terenyei Állami Gazdaságban működő Tolnai Máriáról és sok másról igen jó hírek ér­keztek. A Szécsényi Mezőgazdasági Technikum nevelői mindent megtesznek, hogy jó szakem­bereket képezzenek s mun­kájukkal. tapasztalataik, tu­dásuk átadásával előbbre se­gítsék szocialista mezőgazda­ságunkat. ségi után az autószerelő szak mát akarja megtanulni. Azt hiszem négyünk közül éi izgulok a legjobban, mer én már régebben elhatároz tam, hogy nem tanulok to vább és bizony nem igyekez tem kiváló bizonyítványt sze rezni. Az élettől nem félek hiszen manapság egy jó szak munkásnak mindene megvan amit akar. Majd ha má „nagyfiú” leszek a szakmá ban, remélem sikerül össze hozni egy kocsit is. Két leány és két fiú. Nég; különböző jellem, négy em bér, mert az érettségi leg alábbis papíron az életbe kül di a fiatalokat. Bátrak és ön tudatosak. Terveik és céljai! vannak és nincs okuk féln az élettől. Ezzel hiába i ijesztgeti őket akárki. Komo lyak, tudják, hogy az iskol után valami más, valami fe lelősségteljesebb következi! tudják, hogy a mi növekv szocialista társadalmunkba] meg kell állni a helyüket. J iskolából, jó tanárok kéz alól kerültek ki, egészen biz tos megtalálják a helyüket társadamunkban. Lehet, hog Mariányi Ági valamikor nag felfedezést tesz, lehet, hog Fekete Laci híres orvosprc fesszor lesz, ezt még ner tudni. De azt, hogy becsült tes, komoly polgárai leszne a szocialista Magyarország nak, abban már minden! biztos lehet. T. E. szór úgy érzi az ember, hogy amit egyszer megtanult, hiába tanulta, nem tudja tökélete­sen. Máskor meg arra ébred az ember, hogy szörnyű ki­sebbségi érzés gyötri és attól fél, hogy éppen a legkritiku­sabb pillanatban mindent el­felejt. Szokatlan így érettsé­gi előtt és nekem duplán az, mert hiányzik a KISZ mun- . ka, hiányzik a szervezeti élet. — Mit tenne, ha nem ven­nék fel az egyetemre? Rámnéz nagykomolyan, sze­mében kis méltatlankodást is látok. — Hát létezik olyasmi is, hogyha valaki 1960-ban elha­tározza, hogy egy bizonyos hivatásnak fog élni, akkor ezt valami akadályozhatja? Ha nem vesznek fel, elme­gyek dolgozni és jövőre újra jelentkezem, ha jövőre sem sikerül, akkor újra és ha kell, tíz évig is újra, de mégiscsak orvos leszek. Nem tudom az életemet másképp elképzelni. Meszes Feri csendesen, nyu­godtan mosolyog rám, egy­általán nem tartja rendkívüli dolognak, hogy ő is autósze­relő aakr lenni, mint édes­apja. — Nem tehetek róla, de nincs kedvem tovább tanulni. Édesapámtól már sokmin­dent eltanultam, meg is sze­rettem a gépeket, motorokat és szerintem nincs abban sem­mi szégyen, ha valaki érett­ÉRETTSÉGI ELŐTT A két fiú is ellentéte egy­másnak, de a két lány mint­ha nem is egy országban élne, annyira más-más úgy külső­leg, mint természetükre néz­ve. Mariányi Ági kíváncsian és bátran néz az idegen sze­mébe, mindent figyel, szemé­ben. az olthatatlan élénkség és tudnivágyás. Diszkrét szep- lői barátságossá, csaknem ne­vetőssé varázsolják értelmes arcát. Rozgonyi Ilona állát tenyerébe helyezve komolyan, kicsit zárkózottan hallgat. Őt szülei egyszerűen nem en­gedték továbbtanulni, megvan hát az oka a szomorúságra. A fiúk hallgatagon ülnek; Fekete Laci elegáns komoly­sággal, szinte már látom ke­zében az orvosi táskát. Me­szes Feri olyan elegáns, hogy azt gondolhatná bárki: a szü­lei magasfizetésű emberek, — amíg meg nem mondja, hogy édesapja autószerelő az ÉMÁSZ Vállalatnál. A beszél­getés nehezen indul és ki kezdhetné el, ha nem a csu- passzív, életkedvvel teli Mariá­nyi Ágnes. — Mindenki azt tanácsolja ál­landóan, hogy ne izguljak. Ebből azután az következik, hogy az ember annál jobban izgul. Nincs is olyan, aki nyugodtan tud az érettségire készülni, még a jeles tanulók között sem. Hát bizony érett­ségi után én nem az élet ka­pujába kerülök, hanem Pest­re, az egyetemre. Vegyész- mérnök leszek. Igaz, sokáig színésznőnek készültem, de rájöttem, hogy ez csak amo" lyan gyerekes ábránd volt — Nem fél attól, hogy el­kerül itthonról? — Miért félnék? Legszíve­sebben kollégiumban szeret­nék lakni, de ha ez valami miatt nem sikerül, akkor majd valamelyik pesti roko­nomnál kérek helyet. — Milyen lesz a bizonyít­vány? — Hát... ki tudja azt? — Remélem jeles ... Rozgonyi Ilona nem tanul tovább, legalábbis egyelőre, ő szeretne vidékre kerülni és alsó tagozatban tanítani. Csendesen, elgondolkozva be­szél erről. — Két nőverem férjhez ment és sajnos, édesanyám túlsá­gosan félt. Nem tudja elkép­zelni, mi lenne velem, ha mondjuk Budapestre kerül­nék tanulni. Talán emiatt nem lesz nagyobb baj, hiszen huszonkét éves koromig ta­níthatok, utána a rendelke­zések szerint elvégezhetem a Pedagógiai Főiskolát — ter­mészetesen levelező tagoza­ton. Félévben négyes voltam, most is szeretném ezt tarta­ni. Nagyon sajnálom itthagy­ni az iskolát. Bizony az em­ber csak addig haragszik a tanulásra és az iskolai fe­gyelemre, ameddig amúgy is­tenigazából kényszernek érzi. Mostanában, ha arra gondo­lok, hogy meg kell válnom az osztálytársaktól, a KISZ élettől, bizony egészen elszon- tyolodok. Fekete Laci nagybátonyi, édesapja a bányavállalat anyagosztályán előadó. Ő volt három évig az iskola KISZ- titkára Hogy ezért-e, vagy mert úgy gondolja, hogy egy jövendő orvosnak mindenütt tartózkodónak és komolynak kell lenni — azt nem kér­dem tőle, de mindenesetre minden szavára és kifejezé­sére úgy vigyáz, mintha már­is neve előtt viselhetné a doktori címet. — Már tizenkét éve elha­tároztam: orvos leszek. Az egyik rokonfiúval sokszor eljártam a bonctani intézet­be és a sors is mindig olyan jellegű könyveket adott a kezembe, amelyek az orvosi hivatás iránt keltették fel ér­deklődésemet. Semmit se tar­tok nagyobb dolognak, mint egy ember életét megmente­ni. De már az is nagy szó, amikor valaki betegsége után felgyógyulva, egészségesen tá­vozik az orvostól: szerintem ezért érdemes élni és érde­mes tanulni. Eddig jeles ta­nuló voltam, de bizony saj­nos, én is izgulok. Mert sok-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom