Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-16 / 31. szám

1960. április 16.

NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG

3

Emberbözelségbea

Mit kaptak az építőipari dolgozók a borítékon kívül?

Pártunk és kormányunk intézkedései révén a szociális juttatások köre egyre szélesedik. Államunk évről évre nagyobb összeget fordít lakásépítkezésre, kulturális épületek létesítésére, kórházak stb. építésére és ezek fenntartására. Ezenfelül az egyes állami hivatalok is komoly összeget használnak fel a szociális normák biztosítására.

Különösen sokrétű a szociális ellátás az építőiparban, Hatalmas összeg: 21 400 000

forint került kifizetésre 1959. évben a törzsbéren és a 15 százalékos idénypótlékon kívül a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál — szociális ellátás címén. Az Építőipari Vállalat dolgozói a következő juttatásokban részesültek :

1. Szociális teher, amely a törzsbér és idénypótlék 49,6 százaléka. Ebbe a fogalomba tartozik a bérkiegészítő fizetés és bérpótlék (2 998 000 forint). A családjuktól távol élő dolgozóknak fizetendő napi 6 forint, vagy ahol üzemi konyha nincs, ott napi 10 forint különélési pótlék (1 068 000 forint). A munka- és védőruha juttatás költsége (458 000 forint). A vállalat hozzájárulása az üzemi étkezéshez (1 179 000 forint). További közvetett juttatás a dolgozók helyett fizetett SZTK járulék és illetményadó (8 004 000 Ft).

Nem mindennapi találkozóra került sor szerdán a Salgótarjáni Acélárugyárban. Ellátogattak a gyárba a vidéki dolgozók körzeti orvosai, akik eljöttek, hogy megismerkedjenek a kis falvakban lakó dolgozók munkahelyével, problémáival.

Ä találkozót a szakszervezeti bizottság kezdeményezte, melyet a körzeti orvosok nagy örömmel fogadtak. Ezt bizonyítja a közel 30 orvos megjelenése is.

A vendégek az üdvözlések után megtekintették a gyárat, s utána a művelődési otthonban elbeszélgettek a dolgozókkal, kik élesen bírálták az álbetegeket, s kérték az orvosok segítségét e kór

Most változott a kép. Nem zúg a fúrógép, nem zörögnek a csillék, pihennek a lapátok, csákányok. Sándor István ifi. Gyula-bányai szocialista brigádjának munkahelye ezen az estén csendes. Mákkai János harmadvezető most másféle utasítást ad Pányta Imre és Kapusi Sándor brigádtagoknak. Mert brigádot képeznek ők most is — annyi különbséggel, hogy nem a szénnel rakott csillét továbbítják, hanem gőzölgő étellel megrakott tányért lesznek a fehérre terített asztalra. Most nemcsak ünnepelnek ők, hanem vendéglátók is. Abból az alkalomból, hogy a brigád az egyik legnagyobb kitüntetést nyerte el, hogy méltóak lettek a szocialista brigád cím viselésére, kis ünnepséget rendeztek.

— Kettős a célja mai ösz- szejövetelünknek — mondja Sándor István ifj., a brigádvezető. — Az egyik az, hogy egyéves munka gyümölcsét ünnepeljük, a másik az. hogy tovább mélyítsük a kollektív szellemet, hogy megbeszéljük további tennivalónkat. Mert munkánk, az van bőven. Most is felelősségteljes feladatot bíztak ránk. A III-as bal-ereszkében fejtés előkészítésén dolgozunk, s ez az új terület mintegy két évre biztosít szenet. Ma ünnepelünk. de a holnap új csatára hív bennünket.

Itt van minden brigádtag. Senki sem hiányzik innét

sem. A pontosságot, a fegyelmet megtanulták a bányában, s ez a fegyelem jellem2. A dolgozók jelentős részét naponta, vagy hetenként szállítják lakóhelyéről munkahelyére. Ilyen címen 1959. évben 3 095 000 forintot fizetett ki a vállalat. Ez az összeg 12 százalékát teszi ki a törzsbérnek és idénypótléknak.

3. Azok a dolgozók, akik lakóhelyükre naponként hazatérni nem tudnak, a vállalat korszerű munkásszállásain nyernek elhelyezést. A munkásszállások fenntartási költsége 1 780 000 forintba került. A munkáslétszám növekedésére való tekintettel az építőipari vállalat 1959. őszén hozzákezdett egy 250 fős, korszerű szálló építéséhez, amely még ez évben befejeződik. Ennek építési költsége közel 10 millió forint.

4. Nyereségrészesedés címén

— -------------------------Eb

ben az évben is, akár az elmúlt években, képviselve lesz a Salgótarjáni Acélárugyár a hamarosan megnyíló Budapesti Ipari Vásáron. Az elmúlt évhez hasonlóan a gyár termékei a KGM 20 X 25 m-es vasvázas pavilonjában nyernék eülhelyezésit. Mint Lichner elvtárs tájételjes megszüntetéséhez; Az orvosok Ígéretet tettek e segítségre, s

kérték, a most létrejött baráti kapcsolat további mélyítését.

Mint mondották, az álbetegek, a táppénzcsalók ellen csak közös összefogás vezet eredményhez. De emellett több egyéb más fontos kérdésről is elbeszélgettek.

A találkozó baráti légkörben zajlott le. Eltekintve át- tól, hogy jelentős segítséget ad a jövőben az álbetegek leleplezésében, tovább erősítette az értelmiségiek és a munkások barátságát. S ez a barátság minden bizonnyal kedvezően érezteti majd hatását a jövőben.

2 468 000 forint került kifizetésre. A vállalat valamennyi dolgozója 21 napi átlagbérnek megfelelő összeget kapott, ezenkívül a vállalatnál eltöltött évekre évenként 5 százalék pótlék is elszámolásra került.

5. Végül a vállalat segélyalapjából és igazgatói alapjából 390 000 forint került a dolgozókhoz közvetlenül, vagy közvetve.

A fentiekből kitűnik, hogy a borítékban kapott fizetésen felül (törzsbér -j- idénypótlék) dolgozóink még 79,4 százaléknak megfelelő plusz juttatásban részesülnek.

A fenti tények is azt bizonyítják, hogy pártunk és kormányunk mindent megtesz annak érdekében, hogy dolgozóink életszínvonala állandóan, fokozatosan emelkedjen.

koztatott, a pavilon építését már megkezdték, s a gyárban is megindult a készülődés.

Ebben az évben nem lesz teljesen különálló kiállítása a gyárnak. A kiállítás fő sajátossága a KGM vállalatok munkájának összegezése lesz. Bemutatásra kerül majd többek között a vas útja az érctől a készáruig láncszerűen. Ebbe a láncfolyamatba a gyár is bekapcsolódik. Több készáru szerepel majd a vas célja kiállításban.

A csarnokban öt nagyméretű üvegezett vitrin lesz elhelyezve, amelyben egyes KGM vállalatok mutatják be munkájukat szemléltetően. Az acélgyár is kapott egy üvegezett vitrint a csarnokban-. A betnine elhelyezendő' áruik a szalagvas, szeg, GSZ-i áruk. A kiállításra kerülő áruk felölelik a gyár legfontosabb gyártmányait, s betekintést nyújt majd a látogatóknak a gyár munkájáról. Emellett természetesen több tabló mutatja majd a fejlődést, amelyet az elmúlt -15 ev során értek el. Bár az idei ipari vásáron szerény keretek között, mutatják be munkáikat, de tudják, a kiállított tárgyak minden bizonnyal elismerést nyernek.

Cenki sem tagadhatná, ^ hogy akár a legutóbbi időkben is ne értünk volna el eredményeket a vezetők és a dolgozók közötti kapcsolat további javításában, egészen közelről: az emberséges munkastílusban, az emberi magatartásban. Lemérhetjük ezt életünk számtalan jelenségén. Vehetjük példának a termelőszövetkezeti mozgalom sikeres térhódítását megyénkben, beszélhetünk a termelési eredményekről az iparban, az új élüzemekről, a zászlóval és oklevelekkel jutalmazott vállalatokról. Bizonyítja ez, hogy a dolgozók mind bátrabban és követlenebbül keresik fel vezetőiket, hogy elmondják személyes, vagy társadalmi vonatkozású észrevételeiket, javaslataikat. A mégnövekedett politikai aktivitás is tanúja lett ennek.

Ez így is van rendjén, hiszen ez az emberi munkastílus a párt életének, munkájának olyan alapvető vonása, amely nélkül az elmúlt három évben elért sikereket meg sem közelítettük volna. Amikor erről a kérdésről esik sző, bizonyára többet használunk az ügynek, ha szót ejtünk azokról a jelenségekről, amelyek kiütköznek, elkülönülnek ettől az általános helyzettől. Szót kell ejtenünk erről mindenekelőtt azért, mert a bürokratikus munkamódszerek lehetősége, veszélye megvan.

Néhány legutóbbi tapasztalat is arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberséges magatartás, a munkások, a dolgozók felfogásának és életmódjának megfelelő munkamódszer nem minden vezetőnél vált még egyedülivé, teljessé.

E

^gyik fontos beosztásban levő vezetőnk például elfelejtkezett arról, hogy egész életét, munkáját, magatartását illetően milyen felelősséggel tartozik a dolgozóknak. Megengedett magának olyan eljárásokat, amelyek teljesen távoláéinak a kommunista, a becsületes emberi életmódtól. Más helyeken az tapasztalható, hogy némely vezetők, a vezető és a beosztott közötti viszonyt rendkívül helytelenül értelmezik: valamiféle háromlépéses távolságot alakítottak ki, amelynek hatása nem kétséges. Elszigetelődnek, eltávolodnak a munkásoktól, mindennapi gondjaik, örömeik iránt érzéketlenné válnak. A számok, a

Nádasdi Sándort, mint ifjú vőlegény jelöltet, Franka Józsefet, mint a legvidámabb brigádtagot „ugrasztották” bányászosan, úgy bányászmódra, azért a munka komolyabb vége került állandóan szóba. Volt olyan is, aki már megunta az állandó munkát, aki már azt kérte:

— Hát barátaim, beszélgessünk is már, ne dolgozzunk mindig — s magasba emeli a poharát, — a brigád egészségére! — mondja.

Volt miről beszélgetni ezen a baráti összejövetelen. Mert nemcsak a múltba néztek vissza, hanem a jövőt is keresték. Megvitatták: milyen felelősséggel jár e kitüntetés, mit és hogyan kell csinálni a jövőben azért, hogy méltóak is maradjanak a szocialista brigád címre. Sok mindenben döntöttek is. Például abban, hogy mindenki tanul valamilyen iskolában. Kinek-kinek a képessége szerint. Megegyeztek abban, hogy részt vesznek a szakmai és politikai oktatásokon, meg abban, hogy a kollektív szellemet most már a brigádon túl viszik: bevonják a közös életbe az asszonyokat is. Legyenek ők is jó barátok — a szocialista együttélés megköveteli ezt. És a brigád képes lesz a nagyobb feladatok megoldására is.

Későre járt az idő. Beszélgetés közben az ének is felhangzott, s daloltak örömmel, boldogan.

Somogyvári László

gépek, a megoldandó feladatok között elhomályosul az ember, aki végeredményben mindezeket végrehajtja. Az ilyen légkörben természetesen a javaslatok, a bíráló megjegyzések sorsa kétséges, megtalálható a sértődöttség, a bírálat elfojtására irányuló törekvés. Sajnos olyan esetekkel is találkozni — egyre ritkábban —, amikor egyes vezetőktől valósággal félnek, nem szívelik fellépését, modorát, hangnemét. Az ilyen súlyos eset a legjobb szándék mellett is rendkívül sokat árt ügyünknek.

Nem arról van szó, hogy egy-egy vezető elvtelen kapcsolatot valósítson meg a beosztottjaival, a dolgozókkal. Sőt, éppen arról, hogy a párt elvi általános politikájának alapján maguk is igyekezzenek mind többet elsajátítani és megvalósítani abból az emberséges munkastílusból, amely dolgozóink körében olyan nagy megelégedést és elismerést vált ki. Tiszteljék, becsüljék a dolgozók a vezetőket, de úgy, hogy nyíltan és őszintén beszéljenek előtte. A vezetők és dolgozók gondja, öröme legyen közös, a köztük levő kapcsolat, az egymás iránti megbecsülés alapján erősödjék. Semmit sem von le egy vezető magatartásának és munkájának értékéből, sőt csak növeli azt, ha rendszeresen időt talál arra, hogy emberi hangnemben közvetlenül beszélgessen a dolgozókkal, érdeklődjön problémáikról. Necsak utasítani tanuljon meg a vezető, de meghallgatni azokat is, akik végrehajtják az intézkedéseket.

N

yilvánvaló, hogy ahol az elbizakodottság, a megnyugvás üti fel a fejét, ott ilyen munkastílusról, az emberközelségnek erről a kívánatos megvalósulásáról nem sok szó eshet. Az a vezető, aki akár munkájában, akár magatartásában eltér ettől az irányvonaltól nem sok erkölcsi alapot érezhet magában, hogy munkatársaival közvetlen kapcsolatot alakítson ki.

Ezt még csak súlyosbíthatja az a dolog, amikor itt-ott értetlenséget, érzéketlenséget, a saját hibájuk iránti vakságot tapasztaljuk. Ezek mind olyan tényezők, amelyek a kritikai légkör, az őszinteség, a szerénység komoly akadályai.

Abban, hogy egyes vezetők munkája és magatartása mindinkább megfeleljen a párt helyes célkitűzéseinek, rendkívül nagy szerepe van a kollektíva nevelő erejének. Számos vezető elmondhatja, hogy az irányában egy-egy értekezleten, vagy személyes beszélgetésen elhangzott bíráló megjegyzés hasznos volt, és az idő múlásával egyre jobban világossá válik annak felbecsülhetetlen értéke. Természetesen akadnak olyan kivételek is, amikor a szép szó, az elvtársi figyelmeztetés nem sokat ér. Ilyen esetben más módszerekre van szükség, de mindenképpen hasznos ez is a társadalom és végső soron az egyén számára is.

A

z emberséges munka- módszer, magatartás megvalósítása, az emberközelség érvényesítése, a vezetés munkastílusában nem könnyű, nem időleges feladat. Hosszantartó munka következménye, amelynek során számos emberi gyengeséget, múltból örökölt szokást szükséges legyőzni. Nem véletlen, hogy a párt vezető szervei rendszeresen és állandóan napirenden tartják életünknek e fontos kérdését. Ehhez viszont az Is szükséges, hogy mindazok, akikről — ahogy mondani szók ták — a nóta szól, maguk is teljes erővel és önkritikával igyekezzenek levetkőzni a sokszor meggyökeresedett és begyepesedett szemléleteket és gyakorlatokat. Saját tapasztalataikból tanulhatják majd meg — közben okulva másokon —, hogy emberségesen dolgozni, vezetni nagyon hálás feladat, a legnehezebb helyzetekben is olyan eredményeket hoz, amelyekről egy vezető sokszor még álmodni sem mer.

Balogh Gyula

Testvéri

zi Sándor István ifj. szocialista brigádjának tagjait a magánéletben is. A magánéletben? Ki tudja! Hisz’ ez a brigád már annyira összeforrott, annyira eggyé lettek benne az emberek. A példák bizonyítják mindezt.

— Ügy voltam én korábban a bányával, hogy nem találtam sehol a helyem. Olyan hánya-vetett életet éltem. Egyik csapaton sem éreztem jól magam. Amióta idekerültem, más lett minden. Először nem akartam hinni, hogy ilyen csapat is van a bányában. Itt segítettek abban, hogy megtaláljam a számításomat, hogy jól érezzem magam. Más lett a munkám is. Segítettek a szakma fogásainak elsajátításában, szóval éreztem, hogy jó kollektívába kerültem — vélekedik a csapat, a brigád munkájáról Percze Béla.

Közben kiürülnek a poharak, a „felszolgáló brigád” már arról gondoskodik, hogy tisztán, kimosogatva kerüljenek vissza a tányérok a munkásszállásra. Azután pohárköszöntők hangzanak el. Szomszéd István elvtárs, a bánya vezetője további sikeres munkát kíván a csapatnak. Kovács D. László elvtárs, főaknász arról biztosít• ja a bánya első szocialista brigádját, hogy továbbra is becsülettel végzi a patroná- lást. Sándor Béla elvtárs, a párttitkár további példamuiinnep

tató munkát kér a brigádtól nemcsak a munkahelyen, hanem a magánéletben is, csakúgy, mint eddig tette azt Sándor István ifj. vájár és brigádjának minden egyes tagja.

Kis csoportokba verődnek az emberek. Mindenkinek van valami mondanivalója. Az eltelt időt elevenítik fel.

— Én vájártanuló voltam ennél a bányánál — mondja Pányta Imre. — Megszerettem a bányászéletet, itt is maradtam. Arra viszont gondolni sem mertem volna, hogy az első szocialista brigád tagja leszek, hogy az én munkám, tanulásom, magatartásom is számít majd: elnyerjük-e a megtisztelő címet.

Így emlékszik mindenki vissza az elmúlt év munkájára. Percze Lajos mondása nagyon érdekes. Idézzük őt is.

— Toborzottként jöttem a bányába. Talán ki is néztek bennünket akkor az idősebb bányászok. Ezt éreztük mi. De nem így volt! Segítettek bennünket. És ma? Ma csapatvezetőhelyettes vagyok egy szocialista brigádban.

Kötetlen a beszélgetés. Mindenki akar mondani valamit. Mindannyian boldogok. Ügy érzik, megérdemelték e kitüntetést. S i a baráti szóváltás közben, hogy például Percze Lajost, mint apát köszöntötték — előtte született a negyedik gyermekük, vagy

A Salgótarjáni Üveggyár új, jelentős létesítménye az új zöldkemence és a szovjet automata üvegfúvógépek.

Oldalt: Az új kemence hőfokának ellenőrzése.

Lent: Az egyik szovjet automatagép.

Az acélárugyár is készül az Ipari Vásárra

Baráti falálkozó az acélgyári dolgozók és orvosok közöti-