Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)

1960-04-08 / 29. szám

1960. április 9. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Félfüllel, a kulcslyukon át Sűrűn teleírt levélpapír fekszik az asztalomon. A szá­toki Aranykalász Termelőszö­vetkezet egyik tagja írta. Le­velében tudósít arról a hősi munkáról, amelyet a kis fahr népe végez. Érdemes szó sze­rint is idézni a nagy gonddal megírt levélből. — Sötét este van, talán már alszik mindenki — ezek­kel a gondolatokkal ballagtam végig a szátoki villanyfényes utcán. De ni csak, a tanács­háza ablakán fény szűrődik ki. Odalépek az ablakhoz és belesek. Megnézem, ki lehet még itt? Akkor látom, hogy a falu vezető emberei tanács­koznak. Szégyen ide, szégyen oda, haligatózni kezdek, miről folyik a beszéd? Néhány mondat után kiderül, hogy az Aranykalász Tsz dolgairól van szó. Ifj. Makrai Péter el­nök viszi a hangot. — Az indulásunk nem rossz. Van itt munkakedv, csak nekünk, vezetőknek mindig helyén legyen a szí­vünk. Ott legyünk mindig, ahol szükség van reánk. A dolgok nehezén már túl va­gyunk. Elhelyeztünk sajáterő- ből egy régi, átalakított cse­lédházba, valamint a gazdák nagyobb istállóiba 50 lovat és 164 szarvasmarhát. Továbbra sem tágítottam az ajtó mellől és még ezeket hallottam: — Kialakítottuk a brigá­dokat, még hozzá úgy, hogy a brigádokon belül az embe­rek nagyon jól megértik egy­mást. Még az állatok is meg­szokták a közöst, az új he­lyet. Hegedűs István brigádve­zető vállára szakad az egész határ gondja. Fáradt egy kissé, hiszen sokat kellett talpalnia a mezőn. Itt szánta­nak, ott vetnek, mindenütt intézni kell valamit. Büszkén sorolja: — A borsót 18 holdon, az árpát 45 holdon, az aprómagot pedig 100 holdon vetettük el. Már csírázik a mag. Szóba kerülnek a gondok is. — Elromlott az idő. Hát­ráltatta a munkák végzését. Kevés a fogat, mert nincs elég fogatos. Erről jut eszembe, hogy a múltkorában, amikor Száto­kon jártam, érdekes dolgot hallottam. Ezt nem írta meg a levélíró, de érdemes ebben a felemás riportban megem­líteni. Az egyik termelő­szövetkezeti vezető hangoz­tatta: — Minden reményem és bi­zalmam az asszonyokban van. Titokzatosan hozzám hajol és a fülembe súgja: — Többet érnek, mint a férfiak! — majd így magya­ráz tovább: — A férfiak a lovakkal, a nők meg az ök­rökkel dolgoznak. Akár hiszi, akár nem, az asszonyok ered­ményesebbek. Annak elle­nére, hogy az ökröknek még kérődzeni is kell. Azt mond­ják a férfiakra, akik a lovak­kal dolgoznak, megálltak, hogy a lovak kérődzenek. Ezekről a derék szátoki asszonyokról _ még mást is hallottam. Amikor a termelő- szövetkezet a tervét készítette és mindössze csak 20 kh cukorrépát tervezett, az asz- szonyok felemelték a szavu­kat: — Termeljünk kétszeres te­rületen, 40 holdon cukor­répát! A szorgalmas szátoki asz- szonyok nem félnek a munka nehezétől. Ha kell, megfog­ják az eke szarvát, szántanak, vetnek, ha kell, még nagyobb dolgot is megcsinálnaií. A trágya teregetésénél például a nők két munkaegységet is teljesítettek egy nap' alatt. De nagyon elkalandoztunk, hallgassuk csak, mit mond a mi ismeretlen levélírónk: — Itt mindenki igyekszik. Nem kell bíztatni senkit. Mindenki érzi, hogy a saját­jában dolgozik. Minden mun­ka a közöst és az egyént gyarapítja. A levélben még arról is ír a magát csak kezdőbetűk­kel megnevező levélíró, hogy igen nagy megelégedést vál­tott ki a gazdák körében a jószágok és gazdasági felsze­relésekért kifizetett pénz, amely megközelítette a nyolc- százezer forintot. Hallgatódzó levélírónk az­zal a meggyőződéssel ment haza, törődnek a vezetők a közös ügyeivel, érdemes volt bizalmat adni nekik. Érdemes volt végigolvasni ezt a levelet, mert annak minden sora igaz. Én is ha­sonló dolgokról hallottam, amikor Szátokon jártam egy szép napsütéses tavaszi dél­után. (—a —s) A fizhatalmi leszerelési bizottság ülésén Zorin élesen bírálta a nyugati hatalmakat A Genfben folyó tízhatal­mi leszerelési bizottság tár­gyalásán Zorin, a szovjet kül­döttség vezetője élesen bírál­ta a nyugati hatalmakat, a leszerelés kérdésének elodá­zásában. Elmondta, hogy az utóbbi időben a nyugati ha­talmak képviselői több ülé­sen mindenáron azt próbál­ták magyarázni, hogy akkor hajtják végre legteljesebben az ENSZ közgyűlésének az általános és teljes leszerelés­ről hozott határozatát, ha a nyugati leszerelési tervet fo­gadják el tárgyalásaik alap­jának. Zorin elmondta, hogy az öt nyugati hatalom terve nem felel meg a tel­jes leszerelés kérdésének megoldására. A terv első szakasza egyálta­lán nem irányoz elő semmi­féle leszerelési intézkedést, mindössze megállapítja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok fegyveres erőinek felső határa 2,5 millió fő le­gyen. Tehát az első szakasz csak a Szov­jetunióra, és az Egyesült Államokra vonatkozik és Tizenhét ügyes ember 173 holdján, Szurdokpüspökiben ötvenegyben alakult, az­óta is él, dolgozik Szurdok- püspökiben a Béke Termelő- szövetkezet. Aprócska kis közösség, mindössze 173 hold a föld, 17 a bejegyzett gazdák száma, de arra büszke a kilencesztendős múlt után, hogy nem ingott meg az el­lenforradalom rázkódtatásai- kor sem, állta szilárdan az országos földrengést s utána még jobban hitt és hisz ma a jövőben. Ha számláljuk az embere­ket s a földet, úgy nézhet­jük, jó gazda volt valameny- nyi. S hogy hosszú esztendők óta szívósan és hűségesen a közös gazdálkodás mellett tart, — ez azt jelzi: a ter­melőszövetkezésben megta­lálta mind a számítást, elé­gedett a munka gyümölcsé­vel. 173 holdon nem lehet cso­dákat tenni olyan könnyen, de a szurdokpüspöki Béke Tsz erre a csodatételre is vál­lalkozott, mert hallgatott a jó tanácsra, élt a természet­adta lehetőségekkel és elég szép területen kertészkedésre, öntözéses gazdálkodásra adta a fejét. Kalászosokból is el­vetett ugyan eleget, 28 hold búzát az őszön, 4 hold rozsot, 9 hold árpát, a tavaszi mun­kákkal jól áll, 12 holdon cu­korrépát, 2 holdon dugvány­répát termel szerződésre, lesz marharépája, 12 hold tavaszi árpája, 3 hold burgonyater­mése, de az igazi szívügy — úgy látni, érezni — az a hatholdas kertészet, amelyről paprikát, káposztát, paradi­csomot akar szedni a nyáron. Jó termésre számítanak a tsz-ben, az öntözési lehetősé­get a Zagyva kínálja, ez pe­dig ezreket jelent a szövet­kezetnek. De nem a hatholdas kertészkedésnél akarnak meg­maradni, ám a lehetőségek egyelőre ennyit engedélyez­nek. Az öntözőberendezésük ugyanis most még csak eny- nyire tudja szórni a vizet, de ha a terveket sikerül valóra váltani, 12 hold lesz a szö­vetkezet kertészete a 173 hold­ból. A belterjességi törekvésük ezzel még nem áll meg az embereknek. A mostani 25 tehén, 2 üsző, 21 növendék­marha, 10 anyakoca, 43 süldő mellé most vásárolnak 7 te­henet, s a 10 hízómarhán kí­vül 40 sertés hizlalására is szerződést kötnek. Ügyesek és okosak a szur­dokpüspöki gazdák — mind a tizenheten, akik így akar­nak boldogulni és itt, a Béke Termelőszövetkezet kebelében, mert bizonyosan megtalálják számításukat. Kilenc év van mögöttük, tapasztalhattak so­kat, s ők ezeket a tapasz­talatokat hasznukra kamatoz­tatják. még olyan államokat sem ölel fel, mint Anglia és Franciaország. A továbbiakban Zorin fel­tárta igaz, hogy a nyugati terv harmadik szakasza fel­sorol a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésére teen­dő intézkedéseket, a terv ké­szítői azonban nem mondják meg, sőt, határozottan elzár­kóznak annak kijelentésétől, mikor és hogyan lehet gya­korlatilag megvalósítani eze­ket a lépéseket. A továbbiak­ban Zorin részleteiben is fel­tárta a nyugati hatalmak le­szerelésre vonatkozó mester­kedéseit és elmondta, hogy a terv nem az általános és teljes leszerelés terve, hanem a leszerelés nélküli átfogó el­lenőrzés megteremtésének, a fegyverkezés fölötti ellenőr­zésnek a programja. Érthető tehát, hogy a_ szovjet küldöttség csakúgy mint a többi szocialista ország küldöttsége nem tekinti a nyugati tervet további tárgyalások alap­jául, mert ha ezt tennénk, eleve sikertelenségek kísérnék a tárgyalásokat és lemondaná­nak az ENSZ közgyűlés álta­lános és teljes leszerelésről szóló határozatának teljesíté­séről. Javasolta Zorin beszédében, hogy térjenek át a teljes le­szerelés alapelveinek kidolgo­zására, összehangolására, mert akkor előbbre tudnak jutni az általános és teljes leszerelés kidolgozásának út­ján. Az őstermelői igazolványról Amint arról már hírt ad­tunk, április 1-től a salgótar­jáni piacon csak termelői iga­zolvánnyal rendelkezők áru­síthatnak. Egy hét telt el az­óta, s még mindig előfordul, hogy olyanok is árusítanak, akiknek nincs birtokukban termelői igazolvány. Kereske­delmi szerveink mind gyak­rabban ellenőrzik a piaci áru­sok árusítási jogosultságát s megteszik a megfelelő intéz­kedéseket azok ellen, akik a termelői igazolvány beszer­zésére vonatkozó rendelke­zést semmibe sem veszik. Az ÉM. 2/1960. (II. 28. ÉLM. 14-es számú rendelet, amely a termelői igazolványok rend­szerének további kiterjeszté­séről szól, elősegíti a külön­böző üzérkedők, spekulánsok elleni küzdelmet. Ez a ren­delkezés azonban csak akkor éri el a célját, ha azt követ­kezetesen betartják és betar­tatják. Azok az egyénileg dolgozó parasztok, termelők, akik Salgótarjánban kívánják ér­tékesíteni áruikat, tartsák kötelességüknek a termelői igazolvány beszerzését és azt ÓRÁS FURCSASÁGOK Ismerősöm karórája meg­makacsolta magát. Félóráig működött, azítán megállt, ha megrázta, megindult, de kis idő múltán megint rázni kel­lett. Ilyenkor az a megoldás általában, hogy óráshoz megy az ember. Ismerősöm is ezt tette. Az órás levette a beteg kis műszer fedelét, belenézett jobbról, belenézett balról, kü­lönböző csipeszekkel ide­nyúlt, odanyúlt, csóválta a fejét, hümmögött, ráncolta a homlokát. Majd hátratolta szemüvegét és különböző ke­resztkérdéseket tett fel: mi­kor szokott az óra megbokro­sodni, télen-e vagy nyáron, mikor fát vág karján van-e, ha alszik lecsatolja-e, hol la­kik ismerősöm, van-e tele­fonja, hát akkor munka­helyén mennyi a telefon­száma, mi a keresete, hánya­dik órája ez már életében stb.? — Mert bizony itt a főten­gelyt ütés érhette, elgörbült, ki kell cserélni, a többi al­katrészt is darabokra szét­szedni, összerakni, s lehet, hogy még más hiba is van, summa summárum hatvan forint a költség és már tíz nap múlva készen is lesz. Ismerősöm megköszönte a szíves felvilágosítást és eltá­vozott — órájával együtt, öt lépéssel arrább betért az órajavító ktsz-be, ahol kér- dezősködés nélkül lazítottak a kényes szerkezet egyik csa­varján, amelynek túlfeszes- sége okozta a zavart és öt percen belül hibátlanul, ke­tyegő órájával a karján siet­hetett ismerősöm a randevú­ra. Egy fillért sem kellett fizetnie. Az óra azóta is tel­jesíti feladatát. * Ugyanehhez a ktsz-hez be­vittem pár nap múlva én is a karórámat, mert eltörött a szíjat tartó kis fémpálcácska. A bennem még frissen élő lelkesedéssel panaszoltam el időmérőm hibáját, gondolva, hogy ilyen semmiséget igazán könnyen javítanak majd meg. Szinte restelkedve beszéltem a kétcentimtéres pálcika áll- hatatlanságáról azzal az ér­zéssel, hogy leheletfinom műszerek tudósait ilyen, a körülményekhez viszonyított durva munkával merem ter­helni. Ám megrökönyödtem, s pár perc múlva minden lel­kesedéstől mentesen hagytam ott a kis műhelyt, amikor a következő útbaigazítást kap­tam: — Hát ez bizony nem egy­szerű dolog, kérem. Ilyen alkatrészhez mi nem tudunk hozzájutni, eddig sem volt készletünkben, s nem is re­méljük, hogy lesz. A masze­kok könnyebben beszerzik, maszeknál esetleg találni fog. Itt mellettünk van egy kis­iparos, neki van, tessék oda­menni, ott biztos megcsinál­ják. Vagy tessék felküldeni Pestre esetleg ... S én — szégyen, vagy nem szégyen — másnap az üzem­ben lakatos barátommal egy kétcentiméteres acéldrótocskát fuseráltattam az órámra. De az elmondott két eset alapján ezentúl milyen képet alakítsak ki magamban az órajavító ktsz-ről? K. J. hordják állandóan maguk­nál. Elsősorban a saját érde­kükben. A rendelet betartatása már az ellenőrző szervek feladata. Az ő munkájuktól is függ, hogy mielőbb megszűnjön azoknak a tevékenysége, akik kihasználva a kereslet, kíná­lat ingadozását, a piacsza­bályzat hiányosságait, felvá­sárolják és busás haszonnal tovább adják az árukat. Mielőbb meg kell szüntet­ni, hogy egyesek spekulálja­nak a dolgozók pénzére, üzér­kedjenek a primőr árukkal. Azokkal a terményekkel, ame­lyekből néha kisebb a felho­zatal. Dolgozó parasztjaink­nak sincs szükségük arra, hogy kihasználják őket azok, akik rajtuk is, meg a vevő­kön is nyerészkednek. Jelentőségteljes rendelkezés a termelői igazolványok to­vábbi kiterjesztésének a be­vezetése. Érdeke a paraszt­ságnak, de érdeke a piacról élő munkásnak és értelmiség­nek is. Nincs arra sem szük­ség, hogy valakit megbüntes­senek a rendelkezés betartá­sának elmulasztásáért. Ráadá­sul elkobozzák az illetéktele­nül árusított terméket, ter­ményt, vagy jószágot. Azt viszont nem szabad el­felejteni, hogy a rendelkezés betartása kötelező, az ellen­őrzés folyamatos és a felelős- ségrevonás sem marad el, ha szabálysértést tapasztalnak az illetékesek. S ez a közös­ség akarata szerint történik. ÉPÜLET ELEMGYÁR ULAN-BATORBAN A Mongol Népköztársaság fővárosában Ulan-Batorban rövidesen megkezdődik egy hatalmas épületelemgyártó kombinát építése, amelynek műszaki terveit Moszkvában már kidolgozták. A gyár biz­tosítja a mongol fővárosban tervbevett széleskörű lakás- építési program végrehajtá­sát. NÓGRÁDI Hépújság A TE LAPOD, olvasd, torlaszd A Magyar Nemzeti Bank Salgótarjáni fiók­ja gyakorlattal rendel­kező építészmérnököt, Tagy tecnlkust műszaki ellenőri beosztásban al­kalmaz. Jelentkező« sze­mélyesen vagy írásban MNB. Salgótarjáni Fiók­jában. (183) is tettem? Mit gondol, komám uram?... Aha, itt lesz a kendő csücskében ... (Kendő­jét bogozza.) Ez csak egy két- hatosos. Ez az írmag, nemze- tes uránj ... Ott az isten se vesz, ahol nem talál. KERESKEDŐ (könyörtele­nül) Még tizenhárom krajcár. CSOMÁK: Ne okoskodjék mán, nemzetes uram. Mire- való az? Így is rosszabb kaszát kaptam, mint kellett volna. Osztég nincs nálam egy ga­ras sem, ott hagytam a sze­kéren a guba ujjábán. Azt csak nem kívánja, hogy olyan messze szaladjak azért az egy- pár fillérért. Majd kipótolom máskor. KERESKEDŐ: Nekem az egész összeg kell. Menjen a pénzért, addig a kasza nem szalad el. CSOMÁK (méreggel): Mit? Hát nekem annyi becsületem sincs? Nekem az apám, a nagyapám is bíróságot viselt perszóna volt, hallja az úr! Nem kell nekem senkinek a kegyelme. Nem a szemeten szedtek fel engem! Lökje neki oda komám uram azt a tizen­három krajcárt! KOMÓT (szó nélkül zsebébe nyúl, leteszi a pénzt.) CSOMÁK: Gyerünk, ko­mám uram! (Felveszi a ka­szát, gőgösen kifelé indul, a boltajtóban megáll, visszafor­dul, kaján, kárörvendő neve­téssel visszakiált): Annyit azonban mondhatok az úrnak, hogy ez volt a legjobb ka­szája, — a többi nem ér egy hajítófát sem! Na, isten áldja! — Függöny. — komédiákat. Ha nem tetszik a kasza, ott van valamennyi, válasszon közülük másikat. CSOMÁK: Azt a bolondot nem teszem., hogy elölről kezdjem a vesződséget. Ma­radjon ez a kasza, de az il­lendő árán, amennyivel keve­sebbet ér. KERESKEDŐ: Egy szót se többet. CSOMÁK: Mi? Csakugyan nekem kell károsodnom? Jó. Hát csakugyan leveszi az úr tőlem azt a fölösleget? Ráfér a lelkére? KERESKEDŐ: Fizessen kend hamar és ne tartson itt prédikációkat. CSOMÁK (keserű ábrázat- tal): Jó, legyen az úrnak igaza. De vágjuk az igazságot kétfelé, hogy énrajtam se es­sék igazságtalanság. Felezzük meg az egy váltó forintot. KERESKEDŐ: Nem felezek. CSOMÁK: Akkor hát itt van a pénze! Fogja! (Újból hozzálát a lajtai gombolgatá- sához, körülményesen elő­halász egy harisnyát, annak fenekéről egy forintos bankót húz elő, odaadja a kereskedő­nek.) A többit mindjárt hoz­záolvasom. (Mellénye zsebéből előhúz egy kéthatost, másik zsebéből egy négykrajcárost.) Hogyis csak? Ez huszonnégy... (Benyúl a nadrágzsebbe, ahol 33 krajcárra akad.) Huszon­négy és harminchárom, az öt­venkét ... Mennyi kell még? KERESKEDŐ: Még har­minchárom krajcár... CSOMÁK (ártatlan képpel): De nehezen lesz... (Koto­rász.) Hopp ... azaz, hogy ... Megállj csak, megállj! Hová CSOMÁK: Hát akkor én mit mondjak ? (Tanácstalanul álldogál.) KERESKEDŐ (egészen düh­be gurul): Mondjon, amit tet­szik. En többet nem egyezem kenddel. CSOMÁK: No-no ... Nem kell ám mindjárt haragudni. Ha a szavát sajnálja tőlem az úr, akkor hát adja ide a tenyerét. (Vidáman belecsap a kereskedő tenyerébe.) Eb, aki bánja. Megvan a vásár! (Lassan, ünnepélyesen lajbiját gomtaolgatja, a sarokban levő kaszát szemezi, aztán egyszer­re.) De nini... mintha gör­bébb, kisebb lenne ez a kasza... KERESKEDŐ: Épp az, amit megszeretett. CSOMÁK (a kaszához lép, felveszi): Ez más kasza... akármi legyek, ez nem az én kaszám. (Hirtelen összegom­bolja mellényét.) KERESKEDŐ (mérgesen): Már hogyne volna az a ka­sza? Ne okoskodjék bátyám, mert kijövök a béketűrésből! CSOMÁK: No már, no már... ej, ej ... De minek is vitt el az ördög innen? Ma­gam vagyok az oka. Itt van ni. Most már mit csináljak? KERESKEDŐ: De, ha mon­dom, hogy az a kasza! CSOMÁK: Már mint ez? Hiszen nekem is megvan a két látó szemem. (Végighúzza a pengén az ujját, meghajlítja térdén, napfényre viszi, ko­pogtatja, suhint vele — szo­morúan.) Ez nem az a ka­sza! Ezért nem adok többet négy váltó forintnál. KERESKEDŐ: Ne csináljon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom