Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-06 / 28. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. április 6, Kezdeti eredmények; jobb folytatást — Több gonddal foglalkozzunk a dolgozók oktatásával — M ár évek óta különböző értekezleteken és gyűléseken szinte állandó vita tárgyát képezi a képzettség, a továbbképzés kérdése. Nem kell arra szót vesztegetni, hogy miért. Országos rendeletek, megyei határozatok, vállalati rendelkezések születtek az utóbbi időben, a szakmai képzés megindítására, folytatására, a beosztáshoz szükséges iskola elvégzésére. Célt értek-e ezek a rendeletek? Kétségtelen, hogy megmozdultak az emberek, de ez a mozgás kezdetben intenzívebb, később lanyhább volt; periodikus váltakozással játszódik ez a folyamat. A kezdeti eredmények után lanyhulás következett. Jelen pillanatban szép az előrehaladás. Feladatunk elvégzésében, az ipar fejlesztése ütemének meggyorsításában nagy szerepet játszik a szilárd műszaki vezetés. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha képzett, alapos műszaki tudással rendelkező gárda tartja irányítás alatt a termelés menetét. Mindez azt jelenti, hogy napjainkban és a jövőben is kongresszusunkra jellemző alapossággal foglalkozzon minden arra illetékes szerv az állami oktatással, a szakmai továbbképzéssel. A műszaki továbbképzéssel szemben nagyobb gond azoknak a műszaki beosztásban dolgozóknak az oktatása, akiknek esetleg több évtizedes gyakorlat mellett nincs meg a szilárd elméleti fel- készültségük. Ennek hátrányáról minden szónál bizo- nyítottabbak az ebből fakadó hiányosságok. Kormányzatunk a hibák elkerülése végett hozta azt a rendelkezést, amely kimondja, hogy a vezetőállást belöltők a beosztásukhoz szükséges iskolai tanulmányokat 1961-ig kezdjék meg. Ennek a rendelkezésnek a végrehajtása folyamatos, és egyre többen lesznek azok, akik ezt megértik. Persze ez dupla munkával jár, hiszen dolgozni is, meg tanulni is nehéz. Emellett a közügyeket is intézni kell, ilyen, vagy olyan fokon. Gyakori panaszként hangzik el azok részéről, akik „lemorzsolódtak”, hogy sok az elfoglaltság munkaidőn kívül is. Ez meggondolás tárgyát képezheti a jövőre nézve. Például a Nagybátonyban működő Bányaipari Technikum első osztályában 70 dolgozó kezdte meg tanulmányait és nem végzett 30-nál több. Persze ez és hasonló esetek több okból adódnak. Itt kell beszélni egy régóta vajúdó, de hírek szerint bizonyos idő múlva megoldódó problémáról. Komoly megterhelést jelent az is, hogy a dolgozók iskoláinak tanterve elmarad az élettől, ami azt jelenti, hogy fontosabb dolgok helyett feleslegeset is meg kell tanul- niok. Súlyosan érinti a dolgozókat az is, hogy a pedagógusok nagy része a nappali tagozatokhoz hasonló követelményekkel lép fel. Bár van ennek - másik oldala is — mint az egyszeri lónak —, a liberalizmus. Egyik sem helyes. Már készül a felnőtt oktatás reformtervezete is. Csökkentik az anyagot, csupán a hasznosan szükséges anyag kap létjogot. M egyénkben az általános és vállalatonként! hibák ellenére is ütemesen halad a dolgozók oktatása. Ebben a tanNYÍLT LEVÉL Kovalovszki József igazgató NAGYBÁTONY VÁJÁRTANULÓ ISKOLA Hová vezet a széthúzás? Tisztelt Igazgató Elvtárs! Higyje el, nékem is van Mélységes elnézését kérem, munkám, még másutt is vár- hogy így nyílt levélben bá- tak, s a várakozást megunva torkodom zavarni. Elnézését otthagytam önöket, — most kell kérnem azért is, mert már köszönés nélkül! Önök lehet, hogy megint rettentő ezzel sem törődtek! elfoglaltság közepette mond- Nem tudom, hogy meddig juk éppen biliárdozás közben van az iskolában „hivatalos — zavarom nyílt levelem öl- idő”, az nem is érdekel. De vasasával. az -mindenesetre felháborító, Feltétlen szeretném idéz- ahogy önök az idegen láto- ni legutóbbi, 1960 március gatókat fogadják. A nagy bi~ 29-i találkozásunkat, s ak- Hárd partiban az sem érdékor talán mindjárt megérti kelte sem önt, sem tanárait, bevezetőmet is. hogy egy idegen miért „ólálNálunk szokás, hogy mi- kodik” ott a meghitt nagy előtt az újságíró akár egy csatát figyelve, s annyi ud- bányában, üzemben, vagy variasságot sem tanúsítottak, mondjuk éppen egy iskolá- amit egy idegen — legyen az ban akar ténykedni, feltétlen bárki — illedelmes köszöné- felkeresi annak vezetőjét, se után megérdemelne. Még hogy egyet értsenek egyben, ott, a TANÁRIBAN az járt másban. Valahogy én is így a fejemben: vajon hogyan tatettem volna kedden délután, nitják önök udvariasságra, ha az módomban áll. Az tör- előzékenységre, figyelmesség- tént ugyanis, hogy beléptem re növendékeiket, ha önök- abba a bűvös szobába, amely- ben ez egy szikrányira sincs nek ajtaján öklömnyi be- meg! Vajon mit szólna egy tűkkel ez áll: TANÁRI. szülő, aki gyermeke magavi- Űgy gondolom, — sőt il- selete, fejlődése, tanulmányi ledelmesen köszöntem is: Jó eredménye után érdeklődne szerencsét! Megleptésemre — ilyen szándékkal keresné nemcsak, hogy választ nem fel az iskola igazgatóját, s kaptam köszöntésemre, ha- ilyen jelenséggel — ami úgy nem egy nagyon izgalmas tudom nem egyedülálló — biliárdpartiba kellett bele- találkozna? Bizonyára leütköznöm a szétszórt, fel- vonná az összes következteté- forgatott székek közepett. seket! * A percek rohamosan fu- önök igazgató elvtárs, arra tottak. Talán negyedórája is hivatottak, hogy tanítsák, neelmúlt már, még ott álltam, véljék az újtípusú embert, a unalmamban már a képeket szocialista bányászt. De, hogy nézegettem, de senki sem ez a munkájuk eredményes szólt hozzám — mígnem meg- legyen, először önmagukba úntam a várakozást: s önt szánjanak, ott tegyenek min- kerestem igazgató elvtárs dent tisztába. Ügy gondolom, Csak szántásomra volt haj- ez lenne első legfontosabb landó közeledni. Rövid be- teendőjük, mutatkozás következett. ön a zavarásért elnézést, pedig azonnal visszafordult az asztalhoz, s azzal a megjegyzéssel, hogy ,ibefejezem a partit” már tova is lökte az önnel is incselkedő fehér elefántcsontgolyót. Újabb percek következtek. Jó szerencsét! évben a szénmedencében csupán a középiskolákban több mint 500 dolgozó tanul. Tekintélyes szám, amelynek 80 százalékát a munkások teszik ki. S ez jövőre még emelkedni is fog. Az ütemesség bizonyítéka még az is, hogy tavaly öt-hat helyen folyt általános iskolai, és öt helyen középiskolai oktatás. Az idén harminc helyen folyik az általános iskolai és hat helyen középiskolai oktatás. Gondot okoz a levelező forma is, az esti oktatással szemben. A levelezők kevesebb óraszámú oktatása elégtelen. A beszámolókat ugyan már kevesebben halasztják el, és akik túllépik a maximális hathetes engedélyezett halasztási időt, azok legtöbb esetben nem tudják bepótolni a mulasztottakat. A tananyag hiányosságai, némely pedagógus maximalista, vagy liberális követelményei mellett nem feledkezhetünk meg az üzemek szerepéről, a dolgozók felelősségéről. A ' Salgótarjáni Acélárugyárból például nyolcán járnak műszaki és közgazdaság- tudományi egyetemre. Több mint ötvenen különböző technikumokba. Az általános iskolai felnőtt oktatás is szép statisztikát mutat. A ZIM gyáregységből hárman járnak egyetemre, 26-an gépipari technikumba, 4-en köz- gazdasági technikumba. A Szénbányászati Trösztnél a mérnökök részére különböző témákról folyik továbbképzés. Országos továbbképzésben 10 mérnök vesz részt. Technikumban és más középiskolákban 108 dolgozó tanul. H osszú statisztikát lehetne közölni, hosszú sorát a számoknak. Azonban a számok mögött jelentkező valóságot keressük inkább. Az ez év február 27-én megtartott műszaki nagyak tíván elhangzott, hogy az oktatásban elért kezdeti eredményekre jó folytatással kell .válaszolni. Elhangzott az is, hogy azoknál is akadnak bőven megoldásra váró feladatok, akik már különböző vizsgákkal rendelkeznek. Ez érthető, hiszen az oktatás képesít, de a gyakorlatot nem adja meg. Az aktíva beszámolója kiemelte azt is, hogy a fizikai munkásoknál is szorgalmazni kell az előrehaladást. A műszaki fejlődésnek nagyon fontos követelménye, a jói képzett szakmunkások és vezetők gárdája. Az üzemek és a tanulásban résztvevő egyének egyaránt felelősek azért, hogyan haladnak előre a tanulással, miként tudják a tanulásban elsajátított anyagot átültetni a gyakorlatba. Jól képzett közép és felsőikáderekkel, szakmunkás- gárdával sikeresebben megvalósíthatjuk terveinket. Az üzemektől a jövőben a lehető legtöbb támogatást várják a tanulók, mert ezzel a segítséggel jobb eredményt érhetnek el. Feltétlenül meg kell akadályozni a lemorzsolódást, ami túlterheltségből, elkedvetlenedésből, vagy a tanulók könnyelműségéből fakad. Azon is múlik, hogy az üzemek párt, gazdasági és szakszervezeti vezetése miként viseli gondját a tanuló dolgozóknak. Ha ellenőrzik a tanulás menetét, igyekeznek segítséget nyújtani a tanuló dolgozók problémáinak megoldásában, akkor minden évben egyre több képzett dolgozó folytatja magasabb fokon munkáját. H a az üzemek vezetése és maguk a tanuló dolgozók becsülettel végzik ezt a nemes munkát — s ebből nem szabad kifelejteni a pedagógusokat sem — fontosságának megfelelően törődnek az oktatással. a tanulással, akkor- rövidesen — szívós, kitartó, de hasznot szülő munka után — jól képzett szakmunkás és vezetőgárda lendíti előre műszaki fejlődésünket. P. A. Palotáson még néhány héttel ezelőtt is, több mint 20 tagú színjátszógárda működött. Egyszerre három egy- felvonásos színdarabot is próbáltak. Megtehették, voltak hozzá elegen és nem volt hiány lelkesedésben sem, és meg volt köztük az egyetértés is. A színjátszókat Budavári Sarolta tanítónő tanította, de mindenben együttműködött a KISZ-vezetőkkel. Ügy látszott, hogy minden a legnagyobb rendben van és a lelkes palotási fiatalok nemsokára nagysikerű előadásokat rendezhetnek nemcsak Palotáson, de talán a környékbeli községekben is. Aztán egy szép napon elindult a lavina... Az egyetértés megbomlott. A fiatalok kezdtek elmaradozni a próbákról, mindig többen-többen, míg végül a három darabból csak egy maradt, a három csoport egyre olvadt. Mi történt? Miért hullott szét a palotási fiatalok színjátszó gárdája? Budavári Sarolta hirtelen elkomolyodik, amikor ezt a kérdést felteszem neki. Látszik rajta, hogy nagyon bántja a dolog. — Hát bizony egyáltalán nem dicsekedhetünk azzal, ami történt. Nem tudok mást mondani, csak azt hogy az egésznek Hanka Margit az oka. Ö kezdett fölényeskedni, próbákra csak akikor jött, amikor ő akart. Előfordult, hogy próbaidő alatt moziba ment és hát meg kell mondanom azt is, hogy engem sem becsül semmire. Sőt olyan kifejezésekkel mondott kritikát munkánkról, meg a darabok kiválasztásáról is, hogy az nem is tűr nyomda- festéket. Nem azt mondom, hogy a legszerencsésebben sikerült a darabokat megválasztanunk, de emiatt még nem kellett volna ilyen furcsa álláspontot elfoglalni. Az bánt a legjobban, hogy Hanka Margit KISZ-tag, mert a kiszesek- től éppenséggel nem várná az ember az ilyesmit. Hanka Margit a földművesszövetkezeti irodában dolgozik. Csendes, szelíd lánynak látszik, de már az első kérdéseknél kiderült, hogy ő is megsértődött. — Pontosan fordítva van. Szerintem Sarolta volt az, aki nem törődött mások véleményével. Nem emlékszem arra, hogy durva kijelentéseket használtam volna, az viszont igaz, hogy választhattak volna jobb darabokat is, s bizony én ezt meg is mondtam Saroltának is, meg a KlSZ-vezetőfcnek is. Én eljártam a próbákra és nyugodtan merem mondani, hogy ameddig a baj be nem következett, mi álltunk a legjobban a tanulással. Arról sem tehetek, hogy az egyik fiú szóttépte a szerepet. Én nem mondtam neki, hogy tépje szét, nem tudom miért csinált ilyent? Szeretem a kultúrmunkát, szeretek darabokban játszani, dehát úgy látszik csak rosszat tesz, ha én is ott vagyok. A mindig vidám, eleven Balogh Marika, a Május 1. Tsz földjén éppen nagy munkában van, amikor megkérdezem tőle, hogy véleménye szerint mi volt a legnagyobb hiba. Elkomolyodik, szinte dühösen mondja: — Igenis igaz, hogy egyes lányok és bizony köztük a Hanka Margit is, semmire sem becsülik a pedagógusokat. Pedig hát a pedagógusok nélkül semmire sem tudnának menni, de nemcsak az iskolában, a kultúrmunkában sem. Olyan borzasztó ez, hogy most minden felborult, már úgy örültem annak, hogy van hová járni esténként, meg aztán nagyon szeretek szerepelni is. A legborzasztóbb az benne, hogy Margit rokona Budavári Saroltának. Már alig várom, hogy rendbe jöjjön ez a dolog és tovább járhassunk a próbákra. Igaz, hogy Hanka Margit még csak 19 éves, de az is igaz, hogy KISZ-tag, sőt ti- zesbizalmi. Nem megsértőd- getni és féltékenykedni kellene, hanem az olyan fiataloknak, akik még nem KISZ-ta- gok, példát kéne mutatni abban, hogy megbecsüli a pedagógusokat, s főként megbecsüli .azt, aki szabad idejét sem sajnálva színdarabok betanításával foglalkozik. Nem mentség' a rokoni kapcsolat, sőt súlyosbítja a dolgot, hiszen annál nagyobb megértésnek kellene köztük lenni. A palotási KISZ-szervezet vezetői is súlyos hibát követnek el, amikor nem lépnek közbe. Nekik a legjobban feladatuk az, hogy az ilyen nézeteltéréseket, sértődésből támadó ellentéteket megszüntessék. mert ellenkező esetben nem tudnak eredményt felmutatni a kulturális munka területén. A pedagógusokat a végtelen türelem jellemzi. Bizonyos jelek mégis arra mutatnak, hogy Budavári Sarolta tanítónő a rokon kislánynyal szemben nem elég türelmes — talán ellenkezőleg — túlságosan érzékenyen reagál a feltétlenül helytelen és igazságtalan kitételekre. Még nem késő. Okosan, türelmesen, minden problémát őszintén megbeszélve helyre lehet állítani az egyetértést. És csak ez az egyetlen akadálya annak, hogy Palotáson meginduljon az igazi szép eredményt produkáló kultúr- munfca. T. E. Tven tje? Hűkben a csilLag,&kkaL Surrognak a szép tavaszi szárnyak, a fény benéz az ablakon. Nyújtóznak a lomhatörzsű harsak zsendülő árokpartokon. Apró bokrok gurulnak a hegyről, szelek szaglásznak untalan. Bíbor tüzekkel az est ha megjő: a kertnek jáccint-szaga van. Forr a világ. Rügyek sokasodnak. A hajnal narancsszín fáklya. Csikordul, mint sarkvasán az ajtó, rejtett szívednek zug-magánya. Jöjj a fényre! Balga, ki közönyből börtönt önmagának ácsol. Mit ér a léted, ha láng nem hevít s ha dalolni nem vagy bátor? Szikrázó tüzek szárnya röpítsen! Merjen, higyjen, ki hegyre hág. Induljunk együtt, miként az erdők:, kezet kéz így fog s ágat ág. Tündöklő tavasz, te vezess minket fénylő holnapunk elébe. Felnő az Ember. Kezét kinyújtja: csillagok szállnak tenyerére. VÁRSZEGI GYÖRGY HADD KÖSZÖNTLEK ÉN IS! Bárcsak tudnék írni, mint Ady zengzetesen, csak tudnám olyan játékosan-bájosan egymás után görgetni a rímeket, mint Tóth Árpád. A tavasz köszöntőiről szeretnék köszöntőt mondani, kicsiny tollal, halk szóval csak. Csodálat és tisztelet azoknak, akik harcoltak — a leghumánusabb eszközökkel: a szó, a zene, a tánc művészetével, hogy végre kiszabadítsák városunkat a kényelemnek édeshalálos öleléséből. Én most azokról beszélek, akiknek nagy lelkűk volt bemutatni a szépet, amit a helybeli Irodalmi Színpad adott. Művészetet, művészien. A tavaszt köszöntötték. A tavaszt, a rügyek, a szerelmek, a forradalmak évszakát. És milyen tavasziasan! Ügy kezdődött, hogy észre sem vettük. Egy égőszemű kislány robbant ki elénk — minden konferálás nélkül — és hírül adta: tavasz van, hurrá! A teremben 450 ember helyett csak 150 volt. De lesz még nyár is, lesz még zsúfolt terem. Az Irodalmi Színpad első előadása után valaki azt mondta: Petőfi, Ady, Karinthy megbukott Salgótarjánban, Dehogy bukott meg. Ezt m> mondjuk a második előadás után, mi, akik ott voltunk, amikor Tarján befogadta a tavasz klasszikusait — és tol- mácsolóit. Amikor megszólaltak azok, akiknek a tavasz ökölbe szorította kezüket, kihegyezte szavukat, a szemek új fényt, tavaszi fényt kaptak. Konferanszié nem volt. Az asztalnál ült két irodalmár, és egy zenész, ők beszélgettek a tavaszról — s közben a tavasz megjelent a színpadon lírában, zenében. Tclmácsolói csillogószeműek, lelkesek. Az érzéseknek az a szuggesztív ereje — amit átadtak nekünk, közelebb vitt bennünket a művészek szubjektív világához, énjük közvetlen kivetüléséhez, művészetükhöz. Ügy éreztük, csak nekünk szól Chopin keringő- je könnyed, pajkos hangon. Az egész műsor csupa líra volt — a tavasz műfaja, a tavasz terméke. Hangot kapott a fasizmus ellenes gyűlölettől a Radnóthy eklégiá- jától, Ady hitvallásáig, (Ifjú szívekben élek: Tuba Gyula), József Attila, Tóth Árpád, Majakovszkij lírája is. Felejthetetlen lesz Illés Pál, akinek meleg, lágy hangja egészen a szívünkig jött. Azután Majakovszkij Lenin polémiája tette őt mértéken fölülre. Dicsérni kell Vetichket, Tóth Árpád verséért. Nagyon jól visszaadta a márciusi vers hangulatát, a rímeknek labdajátékát. Mariányi Ági Áprily versével „Meghökkentette” a hideget bennünk, ha volt. „Zeng, ugye, zengj, ugye zeng a szíved?” zengett a színpadon és néhányan akaratlanul bólintottunk. Táncot is láttunk, csodásat. Nem valami „nagy” adta elő, hanem néhány édes-bájos csöppség. S vajon mit lehetne adni a Salgótarjáni Acélárugyár szimfonikus zenekarának honoráriumként — a tapson kívül. A műsor második részében „kivirult a szerelem” ez az örök és soha meg nem únt téma. Amíg lesz olyan csodás csörgedezésű hexaméter, mint József Attilának, addig nem is lehet megúnni — még színpadon sem. Lassú Katalin a Madách Imre Ált. Gimnázium tanulója
