Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-06 / 28. szám
2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I960, április 6; Április 4-e köszöntése Bensőséges ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) re. Mi úgy ismerjük Salgótarjánt, mint a dicső forradalmi tradíciók városát. A Magyar Tanácsköztársaság napjaiban a salgótarjáni munkásosztály, a salgótarjáni bányászok hősiesen harcoltak itt a magyar Vörös Hadsereg soraiban, a nemzetközi és a belső reakció ellen. A salgótarjáni munkások a hősi múlt dicsőséges lapjait írták be a magyar munkásmozgalom történetébe. A magyar dolgosokat optimizmus tölti el Kedves Elvtársak! Magyarországi tartózkodásom alatt naponta találkozunk az ország munkásosztályának, parasztságának, értelmiségének képviselőivel. Ezeken a találkozókon mi sokszor hallunk meleg szavakat a szovjet népről, érezzük, mennyire őszinte és erős a magyar dolgozó nép rokonszenve a szovjet emberek iránt, akik most már a kommunista építés szakaszába léptek. A népeink közötti barátság annyira erős, hogy semmiféle megpróbáltatás nem ingathatja meg. Ez teljesen érthető, ha a magyar—szovjet barátság internacionalista tartalmának forrásaira pillantunk vissza. Több mint 40 évvel ezelőtt az oroszországi proletariátus megdöntötte a cárizmust, kezébe vette a hatalmat és elsőként látott hozzá az új élet építéséhez. Ezek között a nehéz körülmények között mintegy 100 ezer magyar internacionalista, kéz a kézben, az oroszországi munkásosztállyal felvette a harcot a reakció ellen és kiemelkedő érdemeket szerzett a fiatal munkás-paraszt állam védelmében. A magyar nép legjobb fiainak ezt a hőstettét kegyelettel őrzi emlékezetében minden szovjet ember. Amikor 1956 őszén a vész nehéz megpróbáltatásokat mért Magyarország dolgozóira, elfeledhettük-e mi szovjet emberek internacionalista kötelességünket? Hűen a proletárinternacionalizmus szent eszméjéhez, ingadozás nélkül önök mellé álltunk, úgy tettünk, ahogy az igazi barátnak kötelessége. megyeszerte április 4-én Verseny essen velünk, bármely kapitalista ország Elvtársak! Kötelességemnek tartom, hogy röviden elmondjam Önöknek mi újság a Szovjetunióban? Régen a cári Oroszországról úgy beszéltek, mint egy nagyon elmaradott országról. Ma pedig még a legmegátal- kodottabb imperialisták is olyan országnak nevezik a Szovjetuniót, amelynek hatalmas ipara van, fejlett, gépesített mezőgazdasága, élenjáró tudománya és technikája. Ha már az imperialisták így beszélnek a világ első munkásparaszt államáról, fel kell té- tételezni, hogy megvan erre az alapjuk. 1959-ben a Szovjetunióban 9 nap alatt termeltek annyi ipari terméket, amennyit a forradalom előtti Oroszországban egy egész év alatt. Fent: AZ ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS RÉSZTVEVŐINEK EGY CSOPORTJA Középen: AKI MEGÉHEZETT Lent: A LEGIFJABBAK Ez a tény megmutatja azt a hatalmas ugrást, amelyet a szovjet nép tett. Vagy vegyük a mezőgazdaságot. 1913- hoz viszonyítva országunk szántóterülete 66 százalékkal nőtt, ugyanezen idő alatt viszont az Amerikai Egyesült Államokban mindössze 3 százalékkal emelkedett. Országunkban kulturális forradalom ment végbe, amely a legszélesebb dolgozó tömegeket fogta át. Keveset mond vajon az olyan tény, hogy a Szovjetunióban az állami gazdaságok igazgatóinak 90 százaléka és a kolhozelnököknek több mint a fele egyetemi, vagy technikumi végzettséggel rendelkezik. 1913-hoz viszonyítva a Szovjetunióban a felső és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma több mint 46-szoro- sára emelkedett. Népgazdaságunk gyors ütemben fejlődik és a közeli években ez az ütem még gyorsabb lesz. Ez nagyon pozitív hatást gyakorol a dolgozók életszínvonalának emelkedésére. Úgy tervezzük, hogy 1965 végére az életszínvonal 40 százalékkal emelkedni fog. Eddig soha nem látott méretű lakásépítési tervet valósítunk meg. Csak a hétéves terv időszakában a városokban -is munkástelepüléseken 15 millió lakást építünk fel, a falvakban pedig 7 millió lakóházat. Ezek, kedves elvtársak, a mi méreteink és a mi tempónk. Próbáljon meg velünk versenyezni bármely kapitalista ország. — Biztosíthatom önöket drága elvtársak, hogy a szovjet nép a jövőben is magasan fogja tartani a békeharc nemes zászlaját. Engedjék meg befejezésül drága barátaim, hogy további sikereket kívánjak Önöknek munkájukban, jó egészséget és boldogságot a mindennapi életükben. Ezután Csugonov elvtárs befejezésül éltette a Magyar Népköztársaságot, a Pártot, a magyar és a szovjet nép barátságát, majd a világ békéjét. Szovjet vendégek látogatása Hugyagon Április 4-ét megelőző este BALASSAGYARMATON is ünnepségek voltak. Ebből az alkalomból több helyen kormánykitüntetést, kiváló dolgozó jelvényeket, s számos helyen jutalmakat osztottak. Az úttörők tábortüzet gyújtottak. 4-én reggel Balassagyarmatra is megérkezett a hálastaféta. Tizenegy órakor már Balassagyarmat dolgozói a Sztálinligetben gyülekeztek, ahová az üzemek és intézmények zászlók alatt vonultak fel. Ritkán látott nagy tömeg vett részt a gyűlésen, hogy megemlékezzen hazánk felszabadulásának 15. évfordulójáról. A nagygyűlés után a Sztá- lin-ligetben szórakozott Balassagyarmat dolgozó népe egészen a késő esti órákig. SZÉCSÉNYBEN vasárnap, április 3-án tartották az ünnepséget. Megkoszorúzták a hősök emlékművét, majd a község dolgozói, az üzemek munkásai, a termelőszövetkezeti tagok, a tangazdaság és a gépállomás dolgozói a művelődési otthonba vonultak, ahol gyűlést tartottak. RÉTSÁGON ugyancsak április 3-án tartották a központi ünnepséget; Az egybegyűlt ünneplő dolgozók előtt Godó György elvtárs a járási pártbizottság titkára emlékezett meg április 4-ről. Április 4-én úttörőket is avattak Rútságon, majd az úttörő fiatalok vidám tábortüze zárta a napot. MAGYARNÁNDORBAN együtt ünnepelték április 4-ét a termelőszövetkezet tagjai, a tangazdaság dolgozói, az egész község. Délután megkoszorúzták a hősök szobrát és a szovjet hősök sírját. HUGYAGON is bensőséges hangulatban ünnepelték meg április 4-ét. A községi ünnepségen resztvettek a szovjet nagykövetség, a Földművelésügyi Minisztérium képviselői is. Itt vóltak a megyei és járási pártbizottság, a megyei és járási tanács küldöttei. Az ünnepség után a vendégek és a meghívottak közös ebéden vettek részt, majd a külföldi vendégek meglátogattak néhány tsz-családot. A családlátogatások a délutánban nyúltak és vidám kultúrműsorral folytatódtak. Az MSZBT központja mellett működő kultúrgárda szórakoztatta a község népét és a vendégeket. NAGYOROSZIBAN április 4-én zenés ébresztő köszöntötte a dolgozókat. Délelőtt megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét. Majd a község dolgozói nagygyűlésre jöttek össze a község főterén. LITKE községben, mint mindig április 4-én, most is zeneszó ébresztette a község lakóit. Az ünnepségen Németh Ferenc, az MSZMP helyi vezetőségének tagja beszélt az ünnep jelentőségéről. Majd a KISZ fiatalok vidám kultúrműsorral köszöntötték az ünneplő dolgozókat. Április 2-án szombaton délután begyújtották a Zagyva II. új kemencéjét Heghitt hangulatban, boldogan ünnepeltek a pásztóiak esszire száll a dal, ezen a szép, napfényes reggelen. A hangszóró szerteröpíti a pattogó ritmusokat. Szinte a hófehér gomlyfelhők is erre menetelnek a kék égen. Felébredt Pásztó népe. Délelőtt 10 órakor igyekeznek a fiatalok, idősek, a főtér felé. Úttörőruhás lányok, fiúk. Ünneplőbe öltözött munkások, munkásasszonyok. A téren cigányzenekar fogadja az érkezőket, szórakoztatja a várakozókat. A játékos szél lobogtatja a zászlókat, lebegnek a vörös nyakkendők. Jönnek, egyre jönnek az emberek... Egyesével, csoportosan. Mosollyal az arcukon és a szívükben ... A szímpompás tömeg soINTERJÚ HELYETT Az ember természetéből követ- retetét, barátsággal, kedvességgel kezik, hogy édesebbnek érzi az vettek bennünket körül.” örömöt barátai körében. Bolda- gabb, ha van, aki együtt örül vele. Április 4-e nagyon kedves ünnepünk, de még kedvesebbé tette, hogy barátaink, akik együtt éreztek velünk a nehéz időkben, most eljöttek, hogy velünk örüljenek. Az ünnepi nagygyűlés után beszélgettem a szovjet delegáció egyik tagjával, I. J. Szmuullal, az Észt írószövetség vezetőségének elnökével, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagjával. Szmuul elvtárs kedves, rokonszenves ember, szemüvege mögül barátságosan mosolygott a kissé megszeppent riporterre. Kérdésemre válaszolva elmondotta, hogy most jár először Magyar- országon. A magyar nép nagyon barátságosan fogadta. Ez az út örök emlék lesz számára. ,,Azért is olyan szép számomra Magyar- ország — mondta —, mert itt találkoztam a tavasszal. Nálunk még hideg volt, amikor elindultunk, és itt gyönyörű kacagó tavasz és melegszívű fogadtatás várt. Amerre jártunk, mindenütt éreztük az emberek sze- Az ifjú riporter Amikor érdeklődtem, hogy szereti-e a magyar irodalmat, és melyik írót kedveli legjobban, sajnálkozását fejezte ki, högy alig ismeri a mai magyar írókat. Régi ,,klasszikus” magyar íróktól természetesen sokat olvastam, nagyon szeretem őket — mondta —, különösen Móri- ezot, Mikszáthot kedvelem. Megkérdeztem az észt írót, mit üzen a salgótarjáni ifjúságnak? — A salgótarjáni emberek kedvesek, szorgalmas munkásemberek. Kívánom a salgótarjáni ifjúságnak, hogy legyenek méltók apáikhoz. Olyanok legyenek, mint Osztrovszkij: Az acélt meg- edzik című regénye hősei. Sürget az idő. A küldöttségnek indulnia kell, de még megkérdezem: Szeretne-e visszajönni még Magyarországra? ,,Ö, igen, nagyon. Többször mondtam már, hogy mennyire megszerettem Magyarországot és népét', remélem, még sikerül eljönni önökhöz.” Ezt mi is reméljük. Viszontlátásra kedves barátunk. Viszontlátásra l Olbrich Eva rokká rendeződik. Elől a legifjabbak, a pöttöm óvodások, Aicunma szerető mosolyt csal, amint, buzgón lóbálják piciny papírzászlóikat. Itt vannak a fegyelmezett úttörők, az iskolások, gimnazisták. Eljött a község apraja-nagy- ja. Nagyszerű pillanat, amint megindul a hosszú embersor, hogy elinduljon ünnepet tartani. Emlékezni és egy élet- reszóló fogadalmat tenni. A szovjet hősi emlékmű mellett díszes emelvény áll, Ide áramlik az embererdő, A párt, tanács és tömegszervezetek képviselői néma tisztelettel helyezik el a kegyele- tes emlékezés koszorúit az emlékműn. Felzendiil a magyar himnusz és egy kipirult arcú gimnazista lány szaval.., „ ... Sírjukat őrizze a kegyelet, És emléküket az idő.” Figyelő arcok mindenfelé; A szemekben visszatükröződik a pajkos napsugár és valami nagy-nagy életöröm; Messze zeng az ünnepi szónok hangja. Életünkről, napjainkról, munkánkról, emberségünkről beszél. „ ... A pr oletár internacionalizmus zászlaját magasra emelve haladunk előre a szocializmus teljes győzelme felé.” A diákajkakon felzeng a Szovjetunió himnusza. Hősökre emlékeztünk, jövőnkre gondolunk. Nagyszerű érzésekkel a szívünkben távozunk és megőrizzük az emlékeket. És ez a nagyszerű nap még nem telt el. Délután ünnepi műsor szórakoztatja a vendégeket, és este hangulatos bállal ér végett ez az emlékezetes nap. P. A.
