Nógrádi Népújság, 1960. április (16. évfolyam, 27-35. szám)
1960-04-02 / 27. szám
i960, április 2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 11 A nemzetközi munkamegosztásról, a KGST-ről Pártunk VII. kongresszusán sok szó esett a nemzetközi munkamegosztásról. Szinte alig van a kongresszus határozatai között olyan fejezet, amelyben nem esik erről szó. Ma már igen sok ember ismeri a párt VII. kongresszusának határozatait, az ötéves terv irányelveit. De vajon ezeket a nagyszerű célkitűzéseket — az ipari termelés 65— 70 százalékkal való növelése, a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a gépesítés, a termelékenység növelése, az életszínvonal 26—29 százalékkal való emelése stb — megtudnánk-e valósítani a nemzetközi munkamegosztás, a KGST segítsége nélkül? Vajon hogyan tudnánk iparunkat fejleszteni, ha a Szovjetunióból nem kapnánk vasércet, kokszot, fát, színesfémet stb, vagy Csehszlovákiától áramot, mezőgazdasági gépeket, Romániától es a Szovjetuniótól olajat, a Német Demokratikus Köztársaságtól kálisót, — hogy csak néhány életbevágóan fontos dolgot említsek. Úgy gondolom, hogy ezek nélkül és még több száz ilyen fontos anyag nélkül nem volna lenetséges a lakosság ilyenirányú foglalkoztatottsága, az életszínvonal állandó emelése. Napjainkban egyre gyakrabban vetődik fel, nogy a gazdaságos termelés érdekében meg kell találni a módot és lehetőséget a sorozat és főleg a nagysorozatban való gyártásra. De vajon, ha nem volna KGST, akkor a szűk belföldi piacon hol tudnánk értékesíteni termékeinket, áruinkat? Vagy talán elfelejtettük már azt az időt, amikor a Hirsch és Franch salgótarjáni gépgyárában, a Rimamuranyi RT-nél és szinte minden gyárban „anyaghiány miatt” szabadságolták, számolták le a fiatalokat, de sokszor idős és családos embereket is! Vagy hányszor adtak ki az SKB. RT. vezérigazgatóságának urai a szomorú jeiszót: „nincs szükség szénre, vállaljanak valahol őszig munkát”. A fiatal dolgozó parasztoknak nem kell-e felidézni, hogy az 1929—30-as válság — amely elsősorban a mezőgazdaságot érintette — milyen súlyos problémákat okozott megyénk parasztságának is? rvia ilyen nehézségek a jó nemzetközi kapcsolatok következtében nincsenek. Anyagot, gépeket kapunk a KGST kebelén belül. Hogy erre csak néhány példát említsek: az acélárugyár és a tűzhelygyár a szerszámok készítéséhez szükséges ko- pírmarógépeket, csúcsesztergapadokat, hosszgyalukat, dróthúzógepefcet kapott, ami a termelés növelését nagyban elősegítette. Az üveggyár a Szovjetuniótól 2 olyan zöldpalackgyártó automata gépet kapott az elmúlt hónapokban, amely lehetővé teszi napi 50—60 ezer palack legyártását. Vagy, az importüveg gyártásához nélkülözhetetlen íehérhomokoi Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság szállítja rendszeresen De lehetne tovább sorolni a Vasötvözetgyár részére küldött szénelektródákat, amelyeket Csehszlovákiából, a petrolkokszot, faszenet, amelyet Romániától vásárolnak és az Albániától kapott ércet, ami mind-mind lehetővé teszi a gazdaságos és folyamatos termelést. De nemcsak a termelést teszik lehetővé, hanem az áru elhelyezése szempontjából is jelentős piacot lehet és tudunk biztosítani a KGST keretén belül. A Bulgária részére szállított félmillió darab palack, a Német Demokratikus Köztársaságba szállított rugók, rúdacélok, a Csehszlovákia részére szállított villák, lapátok stb. Kell erről beszélni! Meg kell mutatni, hogy az új típusú nemzetközi kapcsolatok megteremtik a lehetőséget a tervszerű gazdálkodásra, a lenini internacionalizmus elvei alapján. De a KGST-nek nemcsak a „kapok” oldalát kell megmutatnunk hanem azt is, hogy a nemzetközi munkásmozgalomnak, a békés versenynek megnyerése érdekében mit kell tennünk, mit kell nekünk nyújtanunk. Hiszen nemcsak az európai népi demokráciákat kell ellátnunk termékeink egy részével, hanem elő kell segíteni a távolkeleti szocialista országokat, a gyarmati és félgyarmati iga alól felszabadult népeket is. Pártunk és kormányunk helyesen oldja meg ezeket a feladatokat. Mintegy 90 országgal van külkereskedelmi kapcsolatunk, köztük kapitalista államokkal is. A nemzetközi munkamegosztás jó példája, iránya, internacionalista szelleme egyre szélesebben bontakozik ki, terjed. Nincs messze az az idő, hogy az ázsiai és afrikai államok hasonlóan tömörüljenek majd a nemzeti érdek tiszteletben tartása, az egyenjogúság, a testvéri segítség és a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően. Feladatunk az, hogy a mindennapi életben sokoldalúan, gyáraink és üzemeink példáin keresztül éppen úgy, mint a mezőgazdaság területén mutassuk meg a nemzetközi munkamegosztás jelentőségét és serkentsük dolgozó népünket a jobb és minőségi munka megvalósítására. Dr Bartha Róbert iSkS ■I06O A munkások és alkalmazottak keresetének alakulása megyénkben 1949. és 1960. között. A tartós béke és a teljes leszerelés ügyéért A Francia látogatás egy pillanata: Hruscsov búcsúzik Pau lakosságától. Az 1960. esztendő úgy köszöntött a világra, hogy méltán nevezhetjük a békéért folytatott harcban elért sikerek tavaszának. A világot ma, az a jelszó járja be, amelyet mindenütt szívesen fogadnak: tartós béke és teljes leszerelés. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy néhány esztendővel ezelőtt nehezen gondolhattunk arra, hogy ilyen erőteljesen bontakozzék ki a tartós békéért és teljes leszerelésért való mozgalom. Kétségtelen ez a siker a Szovjetunió békepolitikájának nagy nemzetközi sikere. Ez az esztendő elhozta a béke tavaszát. A szovjet külpolitikát ez esztendőben is már olyan sikerek nyugtázzák, amely megnyugvásként hat a békét Az éjszakában piros rózsákat nyitottak a lövedékek: a háború istene, a tüzérség ugyancsak osztotta az áldást. Morgott, villámlott. • robajlott mindenfelől, az ember idegéi acélkorbács verte. Bújtunk a fal menten azon az éjszakán s azt hittük, vagy vége a világnak, vagy az a má- ladozó vályogfal lesz a mentőnk, ami szinte nálunknál is jobban remegett. Bújtunk, mint a verésre váró gyermek, de reggel, hogy kedvesebb lett az ég, kevesebb a sötét, szűnt valamit a félelem, nagyobb lett a mersz és nehezebbben tűrtük a szoba négy falát. Kifelé áhítoztunk. Valaki azt ajánlotta a hirtelen egybejött bajsorsosok- ból: jó lenne nekünk az erdőmenti árok, ott menthetjük az életet, míg elvonul a vész, — kevesebb a veszély, mint bent a faluban. Megfogadtuk a tanácsot s voltunk sokan, akik befészkeltük magunkat az árokba. Ám ekkorra már két tűz közé kerültünk. Intervallumba estünk, se kutyája, se macskája nem voltunk senkinek. A kegyetlen lövöldözésnek viszont csak nem akartak véget vetni egyik oldalról sem. A senki földje lapított, az emberek szinte fű alá bújtak volna, s ha merszről lenne szó, ebből az időből kevés embert tudnék említeni innen. A németek elsze- leltek ugyan, — méghozzá igen sürgős tempóban, de ágyúztak kegyetlelYOSzonjuK... nül, úgy hívén, hogy ott vannak az oroszok, az ellenfél —, amonnan meg azért lőtt a tűz, mert ki kell füstölni a nácit. Hát így, ilyen állapotban népesültük be az árkot a nagy zűrzavarban, mikor látjuk egyszer, hogy a mezőségen idegen uniformisban katonák jönnek. Ügy hittük, oroszok vágtáznak a réten, vetik az árokba magukat. vukat, de ezzel a nyelvtudománnyal kevésre is mentünk volna az árokban, mert nekünk az jutott osztályrészül, hogy román katonák hozzák a felszabadulást. Bizony, ha utólag meggondolom, keveset vethetünk egymás szemére. Románia, akárcsak mi, alaposan belelépett a háborúba, de józanabb is volt, mint mi, hamarabb beleunt a német parancsElég az, hogy pillanat alatt egymás mellé férkőztünk egymással, s a remegő hátú lovakkal, amiket magukkal vonszoltak s a mi részünkről most már még pémábban vártuk, hogy mi lesz? Oroszul egy sem beszélt köztünk, nem értettük a szaba s büszkén hozhatta hozzánk a fegyvert. Sustorogtunk csak aggódással telve s nem értem ugyan a katonáskodást, de azt sejtem, a németek jól bemérhették, merre vannak az emberek, mert na- gyonis pontosan találgatták az árkot. A lovak kiváltképp idegeskedtek, nem találták semmiképp helyüket, mi meg attól féltünk, agyon taposnak a nagy izgalomban. Ez az izgalom nálunk óráknak tűnt, dideregtem is a meztelenségtől, mivel a csapat érkezése előtt, megadási szándékra le kellett vetnem a fehér ingem s azóta nem volt alkalmam az öltözködésre. Egyszerre azután nem volt más, mennünk kellett. Mentünk is árkon, bokron, katonákkal együtt. mert egyhelyben maradni igazán nem lehetett. Ügy hiszem, negyedóra sem telt, némiképpen elcsitult a front. Éhesek voltunk kegyetlenül s mert épp egy szilvásban tartott bennünket az esemény, ott volt a nagy ebéd. Az ágyúk újból hozzáláttak megszokott munkájukhoz, így jobban esett to- vábbállni a vidékről. És ekkor történt az a dolog, ami ma is megmelenget, ha emlékembe tolul. Lövést hallok mögü- lem s megmeredek, mint a kő, mert háborúban nem lehet tudni, kinek szánták a találatot? Később tudtam már bizonyosra. hogy nem nekünk, akik a felszabadult várost, a védettebb helyet vettük irányba, hogy fussunk a civilek gyávaságával, hanem annak, hogy a futás útja épp a németekhez vitt. Elvétettük az utat. Mikor helyes irányba térültünk, a román felé visszafordultam még, hogy szervusz!... Szervusztok! ... Köszönjük! (barna) szerető emberek millióira, mert biztosítékot ad arra, hogy a béke egyre erősebb, szilárdabb lesz, hogy a nemzetközi életben kialakul valóban a békés egymásmellett élés korszaka Említésre méltó, hogy a nyugati háborús körök mindent elkövetnek annak érdekében, hogy az államok között nézeteltérést szítsanak. Nem egy esetben lát napvilágot olyan nyugati közlemény, amely arról adott hírt, hogy a távolkelet elégedetlen a szocializmust építő országokkal. No ezekre az alaptalan kommentárokra rácáfolt a nagy békét hirdető utazások kezdete, amellyel Hruscsov elvtárs vezetésével szovjet kormányküldöttség utazott India, Burma, Indonézia és Afganisztánba. Mindenütt az úton az egyszerű dolgozók millióinak megnyilvánulása mutatta, hogy a Szovjetuniót valóban a béke és a barátság országának tartják; Nagyon érdekes, és romba- dönt minden nyugati ellen- véleményt az a megegyezés, amely történetesen Indonéziában, a látogatást lezáró nyilatkozatban látott napvilágot. A nyilatkozat leszögezte hogy a Szovjetunió 250 millió dolláros hitelt nyújt Indonéziának. Országok, a kisebbeknek mindig nyújtottak gazdasági hitelt. Igen ám, de rendkívül érdekes az, amit a nyilatkozat leszögez, hogy a két kormány tiszteletben tartja a békés együttélést és az egymás belügyeibe való benem- avatkozás elveit. A két kormány kijelenti, hogy a gyarmati rendszer valamennyi megnyilvánulását fel kell számolni a világbéke érdekében. tEz a szovjet külpolitikának a tisztasága: a mások belügyeibe való benemavatkozás, a nemzeti függetlenség biztosítása, a gyarmati rendszer ellen való kérlelhetetlen harc. Ez jellemezte a távolkeleti utat is, melyet az egész nemzetközi világban úgy könyvelnek el, mint a szovjet külpolitika, újabb nagy sikerét. És most szóljunk a távol- keleti utat követő nyugati útról, a franciaországi látogatásról. Mint tudvalevő, a szovjet kormányküldöttség e hónapban Hruscsov elvtárs vezetésével Franciaországba látogatott és ott tanácskozást folytat a francia kormánnyal. Érdekes ez a találkozó azért is, mert közvetlen annak az országnak a szomszédságában történik, ahol fészkel a német militarizmus, ahol éltető erő a hidegháború, és ez Nyugat-Németország. Hruscsov elvtársat a francia dolgozók — elmondhatjuk — várakozáson felüli nagy lelkesedéssel fogadják. Mindenütt, amerre jar: a szeretet, a megbecsülés, a baráti érzések tiszta megnyiivanuiasa vonul. Vajon mi okozza ezt? Ismeretes, hogy a szovjet és a francia nép barátsága régebbi keletű. Közös ellenségként harcoltak a német fasizmus ellen. A dolgozók sokasága nem tekinti jó szemmel, hogy a francia kormány kacsingat Nyugat-Németország felé. Ebben azonosságot érez a Szovjetunióval. A szovjet miniszterelnök a francia parlamenti képviselők előtt mondott beszédében világosan kifejtette: a nyugatnémet re- vansvágy veszedelmes dolog. Nyugtalanítja az egész nemzetközi világot, hogy Nyugat- Németország Franciaország kegyeit keresi. Mert az emberek milliói nem lehetnek közömbösek a német militariz- mussal szemben. A parlamenti képviselők előtt elhangzott beszéd kijózaníthatta a francia politikusokat és legfőképpen azokat, akik hajlanak a nyugatnémet udvarlásra. Ez a nyílt beszéd természetesen tetszik a békét óhajtó millióknak, mert ha a tőke nagyjai takargatni is akarják a német militarizmus fejlesztésének mozgatórúgóit, a minél nagyobb profit szerzését, az egyszerű emberek milliói tudják, hogy mit jelent a német militarizmust feléleszteni. Bőrén érezte a világ a háború pusztítását, amelyet a német fegyvergyárosok, a militarizmus legfőbb képviselői, a tábornokok zúdítottak az emberiség nyakába. S ezek az emberek ma is élnek. A szovjet külpolitika legfőbb törekvése, megszüntetni minden fegyverkezést. Tartós békét és teljes leszerelést teremteni. Ez kell a világnak. A szovjet kormány ez évi tevékenysége ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében történik. És ez egy lépés a nagy célkitűzés, a tartós béke megvalósításáért.-AFRANCIIA0RS2A6IILÄTOiÄMI ÖWiWMÄ
