Nógrádi Népújság, 1960. március (16. évfolyam, 18-24. szám)

1960-03-02 / 18. szám

1960. március 2, NÓGRÁDI NtPÜJSÁO 5 ŰJ TERMELŐSZÖVETKEZETEINK TAVASZVÁRÁSA Hivatalosan még nem ér­kezett meg a tavasz, de már itt a március, a tavasz, a kikelet ígérete. Langyos szel­lők fújdogálmak az ébredező mezők felett s a falusi em­berek szivébe, új reménység költözött, hiszen az idei ta­vasz nem egy község életé­ben új tavaszt is jelent. Az új tavasz az új nyár, az új ősz ígérete. Hogy mi­lyen lesz az aratás, a beta­karítás, az főleg a most in­duló tavaszi munkáktól függ. Nem könnyű feladatok el­végzésére vállalkozott a falu népe. Üj útra léptek, új gaz­dálkodási formát választot­tak, amely gondtalanabb, boldogabb jövőt ígér a régi­nél. De hogyan? Hogyan lesz már az idén több termés ezekben az új közösségekben mint amit tavaly termelt a falu. Ezen a hogyanon vitat­koznak termelőszövetkezetek­ben, tanácsüléseken, értekez­leteken az új utat válasz­tott közösségek dolgozói. A járási mezőgazdasági osztályokon szervezett meg­beszélések hasznos útrava- lókkal látják el az új szö­vetkezeti vezetőket. Minden megbeszélés ezzel a gondo­lattal ért véget, már az idén többet, jobbat termelni mint tavaly. Termelőszövetkezetoi- ínk többségben helyesen fog­tak a több termelés alapjai­nak megteremtéséhez. Ka- rancsk eszi ben, Erdőkürtön, Egyházasdengelegen de más­hol is nagy gonddal szervez­ték a brigádokat, munkacsa­patokat. Mindenütt vigyáztak arra, hogy brigádokon, mun­kacsapatokon belül megte­remtsék a megértés légkö­rét. A munkacsapatokba fő­leg a jó szomszédok, jó ba­rátok kerültek, akik becsülik egymás munkáját, s így ké­pesek tudásuk legjavát adni a munkába. A brigádok és munkacsapatok kialakítása és azok munkába állítása az egyik legsürgősebb és legfon­tosabb feladat az új közössé­gekben, mert csak a gondo­san, tervszerűen megszerve­zett munka eredményeként indulhat meg az új közösség azon az úton, amely a kor­szerűen felszerelt, belterje­sen gazdálkodó, jól jövedel­mező szocialista mezőgazda- sági nagyüzemekhez vezet. A sikeres, eredményes mű­ködés feltételeinek megte­remtése az új termelőszövet­kezetek létének további fej­lődésének záloga. Ahol a közösség ezt látja ott nagy­szerű munfcasikerek szület­nek, nap mint nap. Őrhalom­ban az új útra lépett falu népe nagy lelkesedéssel, szorgalommal kezdte el a közös munkát. Néhány nap alatt kitakarították a tagok udvarait, több miint ezer ko­csi istállótrágyát vittek a most már egy tagba olvadt határ dűlőibe. Ugyanez a szorgalom tapasztalható Szé- csényfelfaluban is, ahol nemcsak, hogy a trágyát hordták ki a határba, hanem megkezdték a közös épületek felépítéséhez szükséges anya­gok kitermelését és összehor­dását. Ezek a termelőszövet­kezetek gondosan készítették elő tavaszi indulásukat. A jól szervezett munka ered­ményeként, reális megvalósít­ható terveik alapján mihelyt az idő engedi a szántófölde­ken is megkezdik a közös munkát. A közös állatállomány ki­alakítása s azok jó elhelye­zése nagy gond új termelő­szövetkezeteinknél, de mégis megoldható, szép feladat. Me­gyénk adottságait figyelembe véve, jobban mint más me­gyékben megoldható a saját erőből történő építkezés. Szinte minden község hatá­rában található, vagy nyit­ható kőbánya, tehát az épít­kezésekhez szükséges egyik alapanyag már biztosított. Az elmúlt évben nem egy új termelőszövetkezetünk épí­tett így kevés költségből jó, a követelményeknek megfe­lelő istállókat. A kő kiterme­lését, a földrendezési mun­kák elvégzését a majorok he­lyén már most a szántóid " munkák indulása előtt meg lehet kezdeni Most a tavasz nyitánya előtt új termelőszövetkezete­inkben komoly feladat a ta­vaszi vetőmagvak biztosítása. Azok a vezetőségek dolgoz­nak helyesen, akik személye­sen elbeszélgetnek azokkal a tagokkal, akik késlekednek a vetőmagvak összehordásával. A legtöbb termelőszövetke­zetben nagyon helyesen azt is számba vették mennyi az a terület, amelyet géppel tudnak elvégezni. így figye- lembevéve a helyi lehetősé­geket tervezik a közös ló és ökör állomány kihasználását is. Megyénkben sok az olyan terület, amelyre géppel rá­menni kora tavasszal még nem lehet. Ezeken a terüle­teken viszont eredményesen dolgozhatnak a termelőszö­vetkezet igásállataá. Űj termelőszövetkezeteink sikeres tavaszi munkája a megszilárdítás felelősségtel­jes szép munkájának része. Nagy jelentőséggel bír a gazdálkodás egész évi mene­tének kialakításában, a több termelés feltételeinek bizto­sításában, a sikeres áruterme­lés megteremtésében. Ezért várják az új utat választott dolgozó parasztok nagy lel­kesedéssel, munkakedvvel a a számukra új élet kezdetét jelentő tavaszt. Kata János Termelőszövetkezet és a gépesítés Az erdőkürti November ? Tsz irodájában jelenleg nagy munkában vannak. Készül az új üzemi terv- most már egy egész tsz községre vonatko­zóan. Tervkészítés közben szület­nek jó gondolatok, melyek megvalósítása, ha az hasz­nos bekerül a tervbe. A terv- készítés velejárója a vita is, melynek megvan az értelme, hisz vita közben sok dolog tisztázódik. A legnagyobb vi­tát jelenleg az igénybeveen­dő gépi munka mértéke ké­pezi. S ha már a vitánál tar­tunk álljunk meg egy percre. A gép az ember segítőtársa. Nagyüzemi gazdálkodást gé­pesítés nélkül elképzelni nem lehet, még akkor sem ha az erdőkürtieknek jelenleg 50 Több árut a háztáji gazdaságból is Varga János a pásztói Sza­badság Tsz tapasztalt agro- nómusa figyelemre méltó ki- js]<mtést tett a háztáji föld termelési problémáinak meg­oldására. A tagok általában szemes­takarmányt, árpát, kukoricát és burgonyát termelnek ház­táji területen. A hozam igen alacsony, pedig a tagok és családtagjaik sok munkana­pot töltenek a kis terület mű­velésére. Célszerűbb a zöldséges ker­tet állandó területként kije­lölni, viszont a takarmány- termő területet leghelyesebb lenne nagyüzemi táblába helyezni, így azonos agrotech­nikával a közösével együtt növekedne a háztáji hozama is. A háztáji hozamát egy-egy tag területe s a táblán elért átlagtermés szabná meg. A javaslat gyakorlati meg­valósítása feltételezi a termő terület jobb kihasználását, a fejlett agro- és géptechnika eredményesebb alkalmazását, a kézi-fogat s a gépi erő |obb összhangba hozását, a hathatósabb növényvédelmet s nem utolsó sorban a ho­zamemelkedést s a termelési költségek csökkentését. Ez elősegítené, hogy a ház­táji gazdaságokból is minél több árut értékesítsenek fel­vásárló szerveink. A termelőszövetkezeti tagot a közös használatba adott sa­ját földje után földjáradék illeti meg. A földjáradék fi­zetése kötelező. A földjáradék mértéke a bevitt saját föld kataszteri tiszta jövedelmének minden OOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3OCXXXXXXXXXXXXXXXX>0CXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXX3COC A tereskei Kossuth Termelőszövetkezet tagsága több mint 700 mázsa szálastakarmányt hordott a közösbe. Képünkön a kazlazás látható. pár fogatuk van. A dolgozó parasztok amikor a tsz-be léptek nyílván azért léptek be, mert megváltozott viszo­nyok között szeretnének élni. Természetesen dolgozni min­denkinek kell, azonban a fá­rasztó munkát fel kell, hogy váltsa a könnyebb munka, vagyis végezzék a gépek a nehezebb munkát. Ahhoz, hogy milyen legyen a gépi munka igénybevételének a mértéke, ahhoz alapos felmé­rések szükségesek. Budai elv­társ — aki egyébként nem ellensége a gépnek, hisz nemrég még a gépállomáson dolgozott — úgy véli, hogy az 50 lófogattal a 170 tagú tsz szinte minimális gépi mun­kával korszerű követelmé­nyeknek megfelelően el tud­ja végezni a szántóföldi mun­kákat. Itt azonban nem helyesen gondolkozik Budai elvtárs. Először is azért, mert nem mérte fel havonként alapo­san a tennivalókat, hanem csak éves viszonylatban. így olyan álláspontra jutott, hogy a tagság képes megbirkózni a feladatokkal. Tavaly a November 7 Tsz sokkal kisebb területen 2500 normálhold gépi mun­kát vett igénybe. Ebben az évben legalább 4000 normál­hold gépi munka igénybevé­tele lenne indokolt, tekintet­be véve, hogy a tsz nagyara- rányú építkezést is folytat majd, amely a tagság egyré- szének munkaidejét nagy­mértékben igénybe veszi. Nem beszélve arról, hogy a fogatokkal nem is lehet olyan korszerűen megművelni a földet és feltétlen számítás­ba kell venni az időjárás alakulását is. Bárnai elvrtárs- nak a tsz elnökének nagyon helyesen más a véleménye, ö ragaszkodik a gépek mun­kájához, hisz tudja, hogy az 1959-es esztendőben a gépek munkája nélkül nem sokra mentek volna. Jelenleg tényleges problé­mát okoz, hogy az 50 pár lovat nem lehet leadni, te­hát ki kell őket használni, azonban arról sem kell meg­feledkezni, hogy a nagyará­nyú állattenyésztés, melyet a tsz ki akar alakítani jelen­tős számú lófogatot leköt, részben a takarmány beszál­lításához, részben pedig a trágya kihordásához, mely folyamatos munka. Ha minden muníkát ala­posan figyelembe vesznek és szakszerűen elkészítik a munkaerő mérleget, úgy _ a számok önmagubtól beszél­nek és szükségességét fogja látni a tsz, hogy minél több munkafolyamatot gépesítsen. Mert nem közömbös az sem, hogy az egyes munkák idő­ben kerülnek-e. elvégzésre. Ha csak a kapálást vesszük figyelembe egy tag naponta csak 400 négyszögöl kapálást tud elvégezni, ezzel szemben géppel napi 12 hold kapálás is biztosított. Műtrágyaszó­rás esetében, melyet a terme­lőerő érdekében istállótrá­gyán kívül kh-ként feltétle­nül szükséges elvégezni, s ahogy a termelési tervben szerepel sokkal nagyobb mennyiségben mint eddig igen sok munkanap kell. Egy dolgozó legfeljebb 4—5 hol­dat tud kézzel elszórni, míg géppel 20—25 holdat lehet elvégezni, vagyis 5 embert kímél meg a gép az egész­ségtelen, fáradtságos kézi munkától. Gondolkozzon mégegyszer el Budai elvtárs ezeken a dolgokon és maga is rájön, hogy gép nélkül kevesebb jövedelemmel tudják majd a gazdasági évet zárni. S. E. Termelőszövetkezeti tanácsadó Mennyi földjáradékot fizet a termelőszövetkezet? Kiss András tervei Szép szál fiatalember Kiss András agronómus. Megter­mett test, arca egészségesen piros és szemével úgy néz a. világba, mintha azt mondaná: öröm élni, dolgozni. Nem fél a munkától, az igaz. Alig néhány napja került Berke­nyére, de már azon gondolkozik, hogyan is lenne jobb a termelőszövetkezetnek. Kiss András termelőszövetkezeti agronómus lett. És szívesen lett az. Még tavaly találkozott Bállá Mihállyal, a rétsági járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetőjével, aki említette a dolgot: „Eljönnél-e tsz agronómusnak, And­rás?” Nem várt a válasszal. S aztán február közepén ide­került a berkenyéi Petőfi Termelőszövetkezetbe. Vajon megy-e valaki új munkahelyére némi izgalom nélkül? Ö sem úgy érkezett. — Nagyon szívesen, szeretettel fogadtak — mondja Kiss elvtárs. — Elpárolgott minden tartózkodó hangulatom. Az első nap feloldódtam, mintha évek óta ezek között az emberek között éltem volna. Mosolyogva mondja mindezt, s körülnéz a tsz irodá­ban, ahol mások is beszélgetnek rajtunk kívül. A tervei felől faggatom. Nehezen akar beszélni, s ez érthető is, hi­szen nem ismeri még a lehetőségeket, a viszonyokat. Szak­mai tapasztalatból viszont nincs hiány, mert Kiss András már gyakorlott agronómus. Szabódik, mikor a korábbi ér­demek után kérdezősködöm­— Öt-hat év nem nagy idő. Ezalatt igyekeztem látni, ta­pasztalni s a lehetőségekhez mérten kísérletezni. Az elsajá­tított munkafogásokat, módszereket gyümölcsözhetni aka­rom minél előbb. Majdnem kifejti ezzel az utolsó mondattal a feladatát, amelyet az új munkakörben maga elé tűzött. Hevesen vé­gezte a mezőgazdasági technikumot, s mint nagy terveket szövögető ifjú, Nógrádkövesdre került az állami gazdaságba. Becsvággyal indult s ennek a megvalósulását a munkában kereste. Az iskolából nemcsak tudást, szorgalmat és munka­szeretetei vitt magával a gazdaságba. Egy kedves leányt is választott maga mellé szerető asszonynak. Szaporán pereg a szó, a noteszben sokasodnak a sorok. Furcsa kígyóformát ölt a vastag, kékes cigaretta- és pipa­füst a szobában. Hátrasimítja homlokáról dús, göndör haját, s nevetve említi: — Most „szalma“ vagyok. Nincs még lakásunk, s a feleségemet nem tudom elhozni. Kérdőn pillantok a tsz könyvelőnőjére, de az munkája fölé hajol. No, ez is elmegy innen rövidesen, gondolom magamban. Csak azon csodálkozom, hogy Kiss András mo­solyog, s eszében sincs továbbállni. — Rövidesen lesz lakásunk, mert vesz a termelőszö­vetkezét. Megvilágosodik a mosoly rejtélye. Rövid ideje van itt, de már körülnézett a portán. Meg­nézte az állatokat, a magtárt, ismerkedik az ügyvitellel is. Az első benyomások jól hatottak rá, bár az a véleménye, hogy sok helyen rendet kell teremteni■ A tsz tehenészetét még példásabbá szeretné majd változtatni. Az istállóátla­got is növelni kívánja a jelenlegi 12-fől. Kiszámította a takarmánykazlak mennyiségét, hogy meddig tart ki a szá­lastakarmány. A silót kevésnek találta, de rövidesen há­rom vagon répaszeletét kap a tsz. Az embereket még nem nagyon ismeri. A fogadtatás amolyan „előlegezett bizalom" légköre átragadt rá, s sze­retne eleget tenni ennek. — Követelmények előttem is vannak, az emberek, a tagok előtt is. A célunk közös és én a magam részéről igyekszem ezt a célt az emberek segítségével elérni. Ügy érzem, nem megvalósíthatatlan a jó együttműködés. S ez valóban nagyon fontos. A jó munkatársi, emberi kapcsolatok nélkül mitsem érnék el. Ha kölcsönösen nem érzi magában minden ember a kötelességét, az agronómus hiába igyekszik. Megszülettek az első gondok is. Szuper Zetort kap a termelőszövetkezet, s erre rövidesen közel 40 000 forintot kell előteremteni. Számolgat, lehetőségek után kutat ő is. Noteszában már szaporodnak a feljegyzések, számok, hiá­nyosságok. A megoldás nem késik sokáig. Egyéb terveket is dédelget ez a fiatalember- Az egyik már a megvalósulás útján jár. Beiratkozott a Budapesti Agrártudományi Egyetemre, s ha az első évet sikeresen elvégezte, az asszonyka is felzárkózik a férj mellé- Hiába, ez jellemző sok fiatalasszonyra. Szeretne minél előbb be­kapcsolódni a községi pártszervezet munkájába. Az átiga­zolása most folyik. A tervek sokasága. Egy szépen induló emberi élet al­kotások utáni vágyának leszüremlései; az új elérésének vágya. Az emberek iránti szeretet, amely a szorgalmas munkában tör felszínre, szerencsésen ötvöződik az egyéni becsvággyal, amelyet az emberek szolgálatába állított Kiss András. Kíváncsi vagyok, mit tesz ez a fiatalember a közel­jövőben? Viszontlátással búcsúzom tőle, s megígérem, hogy eqy-két hónap múltán felkeresem újra. PADÁR ANDRÁS aranykoronája után 5—10 kiló búza állami felvásárlási áron számított forintértéke. A ka­taszteri tiszta jövedelem 16 aranykoronán felüli értékét azonban — termő szőlő és gyümölcsös esetét kivéve — nem lehet figyelembe venni. A föld járadék nagyságát a jogszabályban lefektetett ha­tárok között a közgyűlés ál­lapítja meg. Helyes, ha azok az idős vagy csökkent mun­kaképességű tagok, akiknek megélhetésük jórészt a föld­járadéktól függ, az 5—10 kilós értékhatárok között, mások­hoz képest, magasabb földjá­radékot kapnak. Kivételesen az öregek, a családi szükség­letük erejéig a földjáradékot természetben kaphatják meg. A termelőszövetkezeti tag­nak a termelőszövetkezeti kö­zös használatba adott saját szőlője után — ideértve a “ég nem termő, 4 évesnél fiata­labb szőlőket is — a szőlő állagának és hozamképessé­gének megfelelő földjáradékot kell fizetni. A szőlő után járó földjára­dék megállapítására a szőlő­ket a belépéskori állapotnak megfelelően fel kell értékelni. A 20/1959. (VII. 12.) FM szá­mú rendelet az értékelés szempontjából a szőlőket I—V. csoportba sorolja. A megállapított bormennyi­ség literenkénti pénzbeli ér­tékét a termelőszövetkezet ál­tal termelt borok 1 literre jutó átlagos állami felvásár­lási árában kell meghatá­rozni. A termelőszövetkezet által földjáradék címén Kifizetett összeg nem haladhatja meg kát. holdanként a 2500 forin­tot, illetőleg a tagok között kiosztható jövedelemnek a bevitt földekre jutó részének 25 százalékát. A földjáradékot az év vé­gén, a zárszámadás alkalmá­val kell kifizetni. (Megjelent a Népszabadság termelőszövetkezeti tanácsadó­jában.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom