Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-06 / 11. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG •Aki ;*« Képviselők a tsz-ek zárszámadó közgyűlésén Az elmúlt hónapban me­gyénk képviselői az általuk patronált tsz-ek zárszámadó közgyűlésén vettek részt. Mihályfi Ernő a palotás! tsz-bc látogatott el, míg So­moskői L. Árpád a Medves- pusztai és a szilváskői tsz-eket kereste fel. Krizsanyik János- né Pásztó és Alsótold köz­ségekbe, Jakab Sándor Kis- terenyére, Czottner Sándor Mátranovákra látogatott cl. A karancskeszi tsz-t Kristóf István kereste fel. Schuchman Zoltán a balassagyarmati, míg Róka Mihály a diósjenői tsz zárszámadó közgyűlésen vett részt. A képviselők a zárszámadó közgyűléseken szerzett tapasz­talatokról a képviselőcsoport legközelebbi ülésén számol­nak majd be. A litkei tanács terveiből Linkén a felszabadulás óta egy egész új falurész épült. Az elmúlt évben is 13 új épülettel gyarapodott a község. Ebben az évben is nagy az érdeklődés a lakás­építések iránt. Most ez évben 106 ezer fo­rint áll a tanács rendelkezé­sére a község további szépí­tésére, fejlesztésére. Ügy ter­vezik, hogy további 1 kilo- ihóteres hosszú járdát építe­nek. Járdát leap a Dózsa ut­ca is, a Béke utca is. Ezen­kívül a község művelődési otthonát bekerítik, vaskapu­val látják el. A kerítésen belül parkot hoznak létre. A tervükben szerepel még, hogy a kultúrház mellett nyári időszakra egy szabadtéri színpadot építenek a község fiataljai részére. Szakszervezeti iskola Salgótarjánban A Szakszervezetek Megyei Tanácsa 1958 óta most, feb­ruár 8-án indítja meg ne­gyedik egyhónapos megyei szakszervezeti iskoláját. Ezen a tanfolyamon a pártépítés, a szakszervezeti munka és a gazdaságpolitikai kérdések mellett a kultúra, a sport kérdéseivel is foglalkoznak majd a hallgatók, törvény- és rendeletismertetést is tar­tanak számukra. Előadásokat hallanak majd néhány idő­szerű elméleti kérdésről. A jelenlegivel együtt az idén összesen három ilyen tanfdlyamot rendeznek. Eb­ből kettőn a termelő üzemek szakszervezeti funkcionáriu­sai vesznek részt, egyet pe­dig a nem termelő üzemek számára tartanak. ERŐSÖDIK a ságújfalui termelőszövetkezet pártszervezete A község dolgozó paraszt- jainak elhatározása aalpján Ságújfalu termelő­szövetkezeti község lett. Ez­zel nemcsak gazdasági éle­tükben, hanem politikai éle­tükben is új helyzet állt elő. Mert hogy az új, eddig is­meretlen és szokatlan nagy­üzemi élet különösen kezdet­ben sok gondot okoz a falu népének — ez a nagy válto­zás várható velejárója. S hogy a megkezdett út sike­res legyen, olyan pártéletre van szükség, amelynek se­gítségével a napról napra fel­merülő problémákat meg le­het oldani. Más szóval szük­ség van a termelőszövetke­zeti község hangulatát helyes irányba terelő, az esetleges felmerülő kételyeket eloszla­tó, az új, korszerű termelési módszerek elterjesztésében kezdeményező, fegyelemre és jobb munkára öszönző, okos kommunista közösségre. Ságújfaluban a termelőszö­vetkezeti községgé való ala­kulás előtt is működött egy 29 főből álló pártszervezet. Miután azonban a szervezet­nek több mint 90 százaléka termelőszövetkezeti tag, a termelőszövetkezeti községgé való átalakulással egvidőben a pártszervezet is termelőszö­vetkezeti pártszervezet lett. Egy ilyen nagy faluközös­ség gazdasági munkáját ered­ményesen támogatni azonban csak akkor lehet, ha a párt- szervezet erejét tovább nö­velik. Éppen ezért a párt- szervezet vezetői már a ter­melőszövetkezeti községgé való átalakulás ideién is nagy figyelemmel kísérték a párton kívülállók tevékenysé­gét. hogy akik munkájukkal, viselkedésükkel arra rászol­gáltak annak idején, a párt­tagság elé terjesszék majd tagfelvétel céljából. A ságúj falui termelőszövet­kezeti tagok is onnan kezd­ték, ahonnan a többi újonnan megalakult termelőszövetke­zetek. A megalakulással egy- időben nekik is gondoskod­nak kellett a közösbe került állatok takarmánybázisának biztosításáról, közös istálló­ról, bekötő útról és egyebek­ről. Győri János, a termelő­szövetkezet elnöke és Godó Károly elnökhelyettes már a közös munka beindulása előtt 13 ezer forintot gyűjtöttek össze az új tagoktól apró­magra, hogy ezzel biztosítsák majd a közösbe kerülő álla­tok takarmányszükségletének egy részét. Szervezték a tag­ságot egy bekötőút és egy nagy közös istálló építésére. A közös cél érdekében ösz- szefogott a tagság és 750 ton­na követ szállított a somos­kői kőbányából Ságújfaluba. Ezenkívül az építéshez szük­séges nagymennyiségű sódert és homokot is társadalmi összefogással biztosították a leendő termelőszövetkezet is­tállójának és bekötő útjának építéséhez. A termelőszövetkezet közös munkájának indulásához a legfontosabbakat biztosították. A közös munka megindu­lása után a pártszervezet ve­zetőinek első dolguk volt, hogy felmérjék; kinek milyen érdeme van abban, hogy Ság­újfalu termelőszövetkezeti községgé alakult és hogy ki­nek milyen érdeme van ab­ban, hogy a közös munka zavartalanul beinduljon. Vé­leményüket a taggyűlés elé terjesztették, miután a párt­tagság úgy .döntött, hogy Győri Jánost, a termelőszö­vetkezet elnökét és Godó Ká­roly elnökhelyettest példamu­tató és szorgalmas munkáju­kért egyenesen párttagnak veszik fel. Rajtuk kívül Dé­nes Jánosné, Bozsó Kálmán­ná és Dénes Sándorné ter­melőszövetkezeti tagok és Fatalin Gizella, a termelőszö­vetkezeti község fiatal taní­tónőié is a párt soraiba ke­rültek. Mindannyiuk szorgalmas munkája előzte meg a párt­tagságnak ezt a döntését. S úgy találták, hogy ők hatan, mint párttagok, vagy mint tagielöltek a pártszervezet munkájában való részvételük­kel hatékonyabbá teszik a termelőszövetkezetben a párt­munkát. A ságúj falui termelőszö- vetkezeti pártszerve­zetnek egyelőre hat fővel emelkedett a létszáma. Íz azonlban nem jelenti a zu hogy nem vették figyelembe a termelőszövetkezet többi tagjainak áldozatkész munká­ját. Az új párttagokon és tagjelölteken kívül még töb­ben vannak, akik példás ma­gatartásukkal kiérdemelték, hogy a pártszarvezet vezető­sége és tagsága fontolóra ve­gye tagfelvételüket. A leg­utóbbi tagfelvétel óta továb­bi hat-nyolc termelőszövetke­zeti tag érdeklődött a tagfel­vétel iránt. A pártvezetőség úgy számít, hogy a februári taggyűlés alkalmával újabb tagfelvételi kérelmeket ter­jeszt majd a párttagság elé. Tudják, hogy a 140 fős ter­melőszövetkezet létrejöttével nagyobb feladatot kell meg- oldaniok, mint a község ma­gángazdálkodása idején. A termelőszövetkezeti életnek csak hasznára lehet, ha ko­moly politikai és szakmai felkészüléssel rendelkező bá­tor, példamutató, kezdemé­nyező és áldozatkész tagok­ból álló pártszervezet segítsé­gével, tanácsaival folyik a munika. A ságújfalui termelőszövet­kezetben nem idegenkednek a gépektől, a fejlettebb agro­technika alkalmazásától. És ehhez tagadhatatlanul nagy köze van a pártszervezetnek is. Ahol alkalmazni lehetett a gépeket, már az őszi mun­kák idején is nagyrészt gép­pel oldották meg a feladato­kat. Az őszi mélyszántás 95 százalékát is géppel végezték. A községben az egyéni gazdálkodás idején 8 mázsás volt a holdankénti átlagter­més. Most, hogy a földeket bőven műtrágyázták és szá­mításba veszik a fejlettebb agrotechnikai módszerék al­kalmazását, a tsz-tagoknál olyan vélemény alakult ki, hogy az átlagtermést legalább 12 mázsára fokoznák. De az sem kizárt dolgg< hogy he­lyenként az egyes termény­fajtákból megduplázzák a ho­zamot. Jennel- a kedvező és bi- _ zabodé hangulatnak a kialakításához sok köze van a pártszervezetnek. És most, hogy ’ a pártszervezet tovább erősödik, még nagyobb kilá­tás van arra, hogy a kom­munisták mindenhol ott lesz­nek, ahol nevelő, felvilágosító s^óra szükség van, ahol szót kell emelni a lelkesítő -célok Ügyében, példát kell mutatni, Vagy tettekre kell hívni a közös cél érdekében dolgozó termelőszövetkezeti tagokat. Orosz Béla Hozzászólás Nagyobb . „.végéra Massagyarmati szervezett párloktatásban Pártunk továbbra Is bátran támaszkodhat ránk fiatalokra Az elmúlt héten olvastam Havas Péternek a KISZ me­gyei bizottság titkárának írá­sát a fiatalokról. Sokat töp­rengtem Havas elvtárs írá­sán s úgy éreztem nem árt ha pár sorban írok KISZ szervezetünk munkájáról, fi­ataljainkról. Mintegy két évtizede, hogy Szorospatakon lakom. Isme­rem az ittlakókat, ismerem a fiatalokat, hiszen 10 éve ifjúsági vezető vagyok. S hogy milyenek a bányász­fiatalok? Mindig megálltak helyüket a termelő munká­ban, ott vannak a legjobbak között. Az ellenforradalom azon­ban a mi fiataljaink egy ré­szét is megtévesztette. Igaz ebben közrejátszott, hogy a DISZ egyes vezetői ott vol­tak az ellenforradalmárok között. Amikor a KISZ szer­vezet zászlót bontott, mun­kánk nem volt könnyű. Újjászerveztük s felfrissí­tettük a régi DISZ brigádo­kat. S KISZ brigádjaink az elsők között kezdeményezték az ellenforradalom után a munkaversenyt. Munkánk azonban ezzel nem ért véget. Megkezdtük a politikai mun­kát is. Legfontosabb felada­tunk volt, hogy a megtévesz­tett fiatalokat magunk köré fcömörítisülkj. Sok fiatallal egyénileg beszélgettünk el, de nem volt olyan összejö­vetelünk, ahol ne foglalkoz­tunk volna ezzel a fontos kérdéssel. S ez a foglalkozás gyümölcsöző volt. Szerveze­tünk taglétszáma napról napra nőtt, s erősödött. A KISZ feladatai jóval nagyobbak mint a DISZ-é volt. Fiataljaink azonban megértették és magukévá tették a KISZ célkitűzést. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt években fiataljaink mintegy 600 000 forint érté­kű társadalmi munkát vé­geztek el, ahol mintegy 6000 társadalmi munkaórát telje­sítettek. S ezt a munkát eb­ben az évben is tovább foly­tatjuk. Pártunk VII. kongresszus? reálisan értékelte a KISZ kö­zel 3 éves munkáját és tevé­kenységét. Pártunk továbbra is bátran támaszkodhat a fiatalokra, mert minden erőnkkel azon leszünk, hogy a szocializmust mielőbb fel­építsük. Igaz az is, hogy a fiatalok nevelése nem könnyű fela­dat. Nehéz, de munkánk gyümölcsét látva gazdag kárpótlást kapunk. Volt például két fiatalunk Nagy Károly és Bettes Gyula, akik csak a mának éltek. Munká­jukat elhanyagolták, italoz­tak, s ruházatuk is kirívó volt. Elhatároztuk, hogy fog­lakozunk velük, hiszen ők is munkás fiatalok. Munkánk sikerrel járt. Ma már a leg­jobb KISZ tagok közé so­roljuk őket. S ez az eset nem kirívó, hasonló másutt is elő­fordul. Ez azonban nem jel­lemző a mi fiatalságunkra, mert többségük becsülettel megállja a helyét. S hogy minél kevesebb könnyelmű fiatal legyen, azért elsősor­ban mi KISZ tagok vagyunk a felelősek. Szervezetünkben eleven élet folyik. Látogatott a KISZ helyiség. Igaz szép terveink vannak. Szeretnénk munkán­kat tovább javítani, erősíteni a szervezet egységét. A ma még kívül álló fiatalokat is be akarjuk vonni munkánk­ba. Arra törekszünk, hogy minden fiatal megismerje pártunk VII. kongresszusá­nak anyagát. S mégegy. Sze­retnénk ebben az évben 54-en kirándulni a Szovjetunióba, melyhez az anyagiakat társa­dalmi munkánkkal biztosít­juk. S, hogy szervezetünk jól dolgozik abban jelentős ré­sze van annak, hogy jó kap­csolat alakult ki közöttünk és a párt valamint a többi tömegszervezetek és az üzemvezetőség között. Így tudjuk megvalósítani nagy célkitűzésünket: az „együtt” jelszót. Kovács László Szorospataki KISZ titkár A kányáslak az elsők Még az elmúlt év novem­berében megindították a ká- nyási üzemegységnél a párt­kiadványok előfizetését. A munkát a pártszervezet ak­tivistái végezték el. Nem kam­pánymunkát láttak az előfi- zetésgyűjtésben. Ezt bizonyí­totta az a tény, hogy 12 ak­tíva kapta a feladatot: saját körletében mérje fel a lehe­tőségeket, s tevékenységükről rendszeresen beszámoltak a pártvezetőségnek. A szervezés megindulása óta már több hónap telt el. Mun­kájuk sikere ma már szá­mokkal is lemérhető. 81 dol­gozó fizetett elő a Pártéletre, 88 a Nemzetközi Szemlére, míg 74 a Béke és Szocializ­musra. Összesen 319 dolgozó rendelte meg erre az évre a pártkiadványok valamelyi­két, s ezzel a kányásiak a megye egyik legolvasottabb üzemévé váltak. Ugyanis me­gyei viszonylatban itt a leg­magasabb a pártkiadványok előfizetése. Ez a szám hama­rosan tovább növekedik, mert a szervezés még ma is fo­lyik. Ügy tervezik, hogy még mintegy 100 előfizető lesz a közeljövőben a különböző pártkiadványokra. Az útigazgatóság válasza... 1960. január 27-i számunkban „Talán holnap már késő lesz!” című tudósításunk egy közleke­dési baleset végső okát a Ka- rancsalja és Salgótarján közötti állami közút „nem sikerült” át­építésében keresi s a végzett munkák revízióját és elölről való kezdését tartja szükségesnek. Közölhetjük, hogy a burko­latnak az átépítése még nincsen befejezve, mert ebben az évben kerül sor egy érdemesített záró­rétegnek az elhelyezésére és még egyéb elmaradt munkák befejezésére. A baleset napján a téli időjárás miatt az útpályák az egész országban mindenütt fagyosan, hóval borítottak s így síkosak voltak. Ilyen időben a meredekebb szakaszokat a csúszási veszély csökkentése végett útőreink le- szokták homokolni, vagy sala- kolni. Ez folyamatosan ezen a helyen is megtörtént. Az időjá­rás azonban igen szeszélyes, az útpályák síkossága gyakran és rövid idő alatt változik, amit megelőzni vagy elhárítani homo­kolással nem tudunk. Molnár Károly KPM. Közúti Igazgatóság JJalassagyarmat város területér* az immár három hónapja beindult szer­vezett pártfK tatás ütemterv szerint, eredményesen folyik. Az alap- és középfokú párt- oktatás 36 tanfolyamán • 640 hallgat!) (367 párttag és 273 pártoi?KÍvüli) sajátítja el a marxi-lenini elmélet alapvető tételeit, ismeri meg a legak­tuálisabb bel- és külpolitikai Vonatkozású kérdéseket. A „marxizmus—leninizmus kérdései” tanfolyamokon már befejezték az osztályok és osztályharc című témakör feldolgozását, s jelenleg a lenini államelmélet és a pro­letárdiktatúra kérdéskomp- lexumát tanulmányozzák. Az „Időszerű kérdések” tanfolyamok hallgatói ered­ményesen átvették a kong-, resszusi iránvelveket és a Központi Bizottság tavaly ok­tóberi határozatát, majd — annak szellemében — a ter­melőszövetkezetek megszilár­dításával, munkaszervezésé­vel és jövedelemosztásával kapcsolatos anyagrészt. Most kezdenek hozzá az MSZMP VII. kongresszusa anyagának megvitatásához. A propagandistáik alapos előkészítését szolgáló konfe­renciák általában beváltot­ták a hozzájuk fűzött re­ményeket. A megjelenés el­éri — egyes esetekben meg is haladia — a 80 százalékot. Hiányosság viszont az, hogy az „Időszerű kérdések”, sze­mináriumvezetői közül/' né­hány nem mutat jó íjéldát a felkészülés terén. A hallgatók megjelenése szemináriumonként váltako­zó képet mutat. Vannak tanfolyamaink, ahol ilyen vonatkozásban di­cséret illeti az elvtársakat, mert rendszeresen megjelen­nek az egyes foglalkozásokon és a felkészülés is kielégítő. (Például: SZTK, Posta, Pénz­ügyőrség, Népbolt, stb.) Vi­szont olyan alapszervezetek is akadnak, ahol a pártok­tatás akadozik, elhalasztónak foglalkozásokat, hiányos a megjelenés, felszínes az ott­honi felkészülés. (Például: Területi alapszervezet, 33. sz. AKÖV, Vendéglátó, Épület­szerelő V., stb.) Az eddigi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy ahol a propagandista átórzi e meg­bízatásával együtt járó, szé­leskörű felelősségét, s — ez­zel párhuzamosan — az alap­szervezeti vezetőség is szív­ügyének tekinti a politikai műveltség gyarapításának oly fontos ügyét, — ott nincs baj a pártoktatással! Az elkövetkezendő időben azokban a propagandistákban és vezetőségi tagokban is fel kell ébreszteni a felelősség- érzetet, akikben ez jelenleg — bármilyen 1 oknál fogva — háttérbe szorult. Gyürky Zoltán „Jól gazdálkodtunk az elmúlt évben11 Kisbágyonban a tanácshá­zán éppen Kiss Pálról, a Pe­tőfi Termelőszövetkezet tehe­nészéről beszélgettünk. Arról, hogy szorgalmas, rendes em­ber, az idén is megtalálja számítását a közösben, ami­kor benyitotta ránk az ajtót. Magas, csontos ember, barna prémsapkáját, mely kinn a hidegtől védte, kezében tart­va beszélt Jákfalvi Mátyás­sal, a termelőszövetkezet el­nökével. A szarvasmarha fé­rőhellyel volt valami problé­ma, bejött, hogy megbeszél­je, mitévők legyenek. Leül­tünk, és beszélgetni kezdtünk. Leginkább arról folyt a szó, hogyan találja meg számítá­sát a kisbágyoni Petőfi Ter­melőszövetkezetben, melynek tíz esztendeje tagja. Beszéde nyomán megelevenedett az elmúlt tíz esztendő. Üjra át­élte gondolatban az indulás nehézségeit, majd arról kez­dett beszélni, hogy minden esztendő biztatóbb a szövet­kezetben. — Az elmúlt esztendővel meg kiváltképp elégedettek vagyunk. Nemcsak mi, szö­vetkezetiek, hanem a kívül­állók is ... De hová is beszé­lek?. .. Nincsenek már ná­lunk kívülállók. Szövetkezeti község lettünk, akik eddig egyénileg gazdálkodtak, ha késve is tíz esztendőt, de hoz­zánk jöttek. Nem egy új termelőszövet­kezeti tag kérdezte már meg Kiss Páltól, milyen is az éle­te a termelőszövetkezetben? S ő mindig nyíltan, őszintén beszélt, ezért hallgattak so­kan szavára, a belépési nyi­latkozat idején is. — Az elmúlt évben nagyon jól gazdálkodtunk. Hatvan­nyolc forint nálunk a munka­egység értéke. Én 716 mun­kaegységet szereztem a 14 hónap alatt. Csak búzát 24 mázsát kaptam, összes jöve­delmem 48 600 forintot tett ki. Ahogy számolgattuk, egy hónapra több mint 3400 fo­rint jön ki. Erről beszélt Kiss Pál, s ezt elmondta azoknak is, akik még nem döntöttek akkor árról, mi is legyen további sorsuk? De nem tagadta el azt sem, hogy a korábbi évek, az elmúlt tíz esztendő, ame­lyet a termelőszövetkezetben töltött, sem múlt el nyomta­lanul a család életében. — Szép, tágas házat építet­tem. Nem adnám százezer forintért sem. Istálló, meg fészer is van hozzá. Mert a háztáji föld annyi termést ad, hogy állatokat tarthatok. Tehenem van, meg két hízót is vágtam már a télen. — Rám nézett és magyarázkod­va tette hozzá: — Igen, ket­tőt, mert nagy a család. Egyik nem volt csak olyan 140 kilós, de a másik túl volt a két mázsán is. A gondtalan, megelégedett ember szavai voltak ezek. Azé az emberé, aki látja, sőt napról napra többet lát mun­kája eredményeiből. — Férjhez adtam már egy lányomat is. Szoba-konyha bútort kapott. Miért ne? Megtehettem, volt rá pén­zem. Kaptam a termelőszö­vetkezetben! A kisebbiknek is megvettük már a szoba-, meg a konyhabútort. Hogy mit csinálok azzal a pénzzel, amit az elmúlt évben keres­tem? — nézett rám kérdően. — Hát ngay részét már meg­kaptuk előlegként, meg ter­ményben. De tízezer forint még így is a járandóságom. Takarékba teszem, mert las­san nősülnek a fiaim is. Le­gyen nekik is mihez nyúl- niok, ha új életet kezdenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom