Nógrádi Népújság, 1960. február (16. évfolyam, 10-17. szám)

1960-02-27 / 17. szám

1960. február 27. NÓGRÁDI NtPŰJSAG 7 1945-ben: Kérek ezért a pén- I 1960-ban: Kérek ezért a tí­zért újságot. I zésért újságot. Szemfüles riporter Ahogy az olvasó a szerkesztőségi ülést elképzeli. Bevezették a munkaközvetítést Salgótarjánban A munkaügyi miniszter 1/1960. (II. 14.) Mü.M. számú rendeleté­vel elrendelte a Salgótarján vá­ros területén levő vállalatok, in­tézmények stb. munkás, alkal­mazott, műszaki dolgozók felvé­telénél a kötelező munkaközve­títést. A fenti rendelet értelmében Salgótarján város területén lévő vállalatok 1960. február hó 15-től bármely munkakörben - a ve­zető állásokat kivéve - dolgozó­kat csak közvetítéssel alkalmaz­hatnak. A dolgozók közvetítésére a Városi Tanácsházán (I. emelet 19.) közvetítő irodát állítottak fel. A vállalatok a megüresedett mun­kahelyeket létszám, munkakör, munkabér és képesítés megjelölé­sével — ide tartoznak bejelenteni szóban vagy írásban, kivéve a műszaki munkaköröket. A meg­üresedett műszaki munkaköröket a Megyei Tanács VB Munkaügyi Osztályára (Megyei Tanácsháza, földszint 6.) kell bejelenteni. A Munkaerőtartalékok Hivatala elnökének 1/1957. (I. 5.) M. T. H. számú utasítása 4. §. (2) bekez­désében meghatározottak szerint a Megyei Tanács VB. Munkaügyi Osztályának vezetője egyes válla­latok összes, vagy egyes mun­kaköreit meghatározott időre mentesítheti a munkaközvetítés kötelezettsége alól. A fentiek ér­telmében, rendkívüli esetekbfen egyes vállalatok a kötelező mun- kaközvetés alóli felmentést a Megyei Tanács VB. munkaügyi osztályától kérhetik. A munkaközvetítés írásban, munkaközvetítő lappal történik. A vállalatok kötelesek a munka- közvetítő lapot egy évig meg­őrizni, s azt a munkaközvetítő szervek kívánságára felmutatni. A munkaközvetítés ingyenes. A dolgozóknak a munkaközvetítés­hez munkakönyvüket és személyi igazolványukat fel kell mutatni.---------------------------------------­Jo bb áruellátást biztosítanak vásárlóiknak a sziráki földművesszövetkezetben Ebben az évben még gaz­dagabb lesz a kereskedelem ellátása. Választékos áru­mennyiségben válogathatnak a vásárlók. De nemcsak az áruellátás szempontjából hoz változásokat 1960. Tovább folyik megyénkben is a földművesszövetkezeti üzlet- hálózat korszerűsítése. így van ez Szirákom is, ahol a föliművesszövetkezet vezetősége még, az elmúlt év­ben elhatározta, hogy ez év folyamán több üzletet kor­szerűsítenek. Az üzletek sza­kosítását már korábban meg­kezdték. Az idén mintegy négy üzletben szerelnek fel neonvilágítást, hogy ezzel is az igényeknek megfelelővé tegyék a boltokat. A szirákiak jobb ellátását kívánják biztosítani az új cukrászti üzem elkészítésé­vel. A tanács megfelelő mennyiséget biztosított az MFSZ részére, amelyet alig több mint 10 000 forintos át­építéssel, alakítással a kí­vánságnak megfelelően elké­szítették. Az új cukrászati üzemet az igénynek megfelelően fel­szerelték kisgépekkel is. A régi, szűk helyről átköltöz­tették a berendezést, az új üzembe, s vásároltak egy habverőgépet is. Sajnos a tervbevett hűtővitrint még nem tudták beállítani a cuk­rászdába, mert a VOSZK vá­sárlási keretet adott, de hű­tővitrint nem biztosítottak a szirákialknak. Kiváló elgondolásuk is van a szirákiaknak. A Szirák és Vidéke Körzeti FMSZ öt községet lát el áruval is. A nyár folyamán viszont mikor sem Szirák, sem a távolabbi községek nem kapnak hűsítő italokat, egy kis ráfordítással a szirákiak önellátók lehet­nének. A jelenleg is meg­lévő szikvízüzemben bambi­töltő állomást szeretnének lé­tesíteni. Ha ezt megvalósít­ják 50-60 ezer forint megta­karítást érnek el. Ha új épü­letbe költöznek ez a megta­karítás elveszik. Ehhez a tervhez szükséges egy más­féltonnás gépkocsi is, amely- lyel a falvakba elszállíthat­ják az árut. A terv megvaló­sulásával 13 községnek tud­nak hűsítő italt szállítani a nyáron. A francia nemzetgyűlés elnökének nyilatkozata A francia parlamenti kül­döttség Chaban Delmasnak a francia nemzetgyűlés elnöké­nek vezetésével a Szovjet­unióban tartózkodik. A küldöttség tiszteletére szerda este rendezett fogadá­son felszólalt Chaban Delmas, s rámutatott, Franciaország­nak nem szándéka, hogy ver­senyezzen a jóval nagyobb nukleáris fegyverkészlettel rendelkező hatalmakkal. Szük­ségesnek látta azonban, hogy tudományos ismereteket sze­rezzen, de azt is, hogy a nem­zetek együttesében jobban fel­figyeljenek a szavára. Fran­ciaországnak az atomklubba való belépését arra kell fel­használni — mutatott rá —•, hogy a világbéke javára elő­mozdítsák az általános le­szerelést. Strauss a spanyolországi támaszpontok tervéről Az angol alsóházban élénk vita folyik. Gaitskell a mun­káspárti ellenzék vezére sú­lyos aggodalmát fejezte ki és további tájékoztatást kért a kormánytól, elsősorban a Nyu­gat-Német Spanyol katonai egyezményről. Robert Edwards munkáspárti képviselő meg­kérdezte, van-e tudomása a külügyminiszternek arról, hogy jó ideje tárgyalások folynak Nyugat-Német rakéta­berendezés létesítéséről a spanyolországi Bilbaóban. Fel­hívta a figyelmet továbbá arra, hogy három igen nagy spanyol katonai támaszpont kí­vül esik a NATO hatás­körén és hogy az ame­rikaiak Marokkóból Spa­nyolországba helyeznek át támaszpontokat. Bonni hírügynökségek jelen­tették, hogy Strauss nyugat­német hadügyminiszter csü­törtökön a Bundestag hadügyi bizottságának két és fél órás ülésén beszámolt a külföldön létesítendő nyugatnémet ka­tonai támaszpont hálózatter­véről. Ez okozta az angol alsóházban a feszült vitát. És nem is ok nélkül. Strauss megerősítette, hogy a bonni kormány egész Nyugat-Európában agressziós katonai támasz­pontokat szándékozik be­rendezni a Bundeswehr számára. Strauss szavai világosan bi­zonyítják, hogy a Nyugat- Német militarizmus magához kívánja ragadni a katonai ve­zetést és más országot is be akar vonni az agressziós kalandjába. Izraeli, egyiptomi csapatösszevonások at jelentenek a ghazai térségből Feszült a helyzet Közép- Keleten. A sivatagi homokon harckocsik gördülnek, ágyúk csövei emelkednek lövésre készen és egyiptomi csapatok vonulnak a Sinai-félszigetan levő gházai térségbe. A hí­rek szerint egy páncélos és egy gyaloghadosztály tömörült már itt össze. Mi történik itt? Ismeretes, hogy 1956-ban, amikor meg­támadták az Egyesült Arab Köztársaságot, a gházai tér­ségét izraeli csapatok foglal­ták el- 1957- márciusában pe­dig ebből a térségből az iz­raeli csapatok kivonultak és ENSZ-haderők szállták meg. A közigazgatás az egyipto­miak kezében van. A gházai térségben jelenleg több mint ötezer főnyi ENSZ-katonaság — brazilok, kanadaiak, dánok, norvégek, svédek, jugoszlá- vok és indiaiak — állomá­soznak. Mint az UPI jelenti, kairói tájékozott körökben úgy vé­lik, hogy a Sinai-félszigeten végrehajtott egyiptomi csa- patmozdulatoK célja enyhíteni az izraeli hadseregnek a Szí­riái határra gyakorolt nyo­mását. Nasszer figyelmeztette a nyugati hatalmakat, hogy az arabok fegyveres erővel száll­nak szembe minden Közép­keleti intervencióval, amely az 1950-es háromhatalmi nyi­latkozat . alapján következne be. c4 hintánál ooooGeceoooeoooooceooooooooooooooooooooooGoooooooooooeqogoqqog i. Ő szi vasárnap volt. A nap bágyadtan ragyo­gott, sugarai erőtlenül cirógatták a haldokló lombo­kat. A fény meg-megcsillant a tegnapi eső után maradt tócsákon. Az öreg, hámlóva- kolatú vályogház kapuján egy elegánsan öltözött fiatal lány lépett ki, s elindult fel­felé a sáros falusi utcán. Kedvetlen volt, szomorú. Té­tován lépdelt, ügyetlenül ke­rülgetve a pocsolyát. Az agyagos föld itt-ott igen ma­kacsul ellenállt a száradás­nak, mintha csak meg akar­ta volna tréfálni ezt a városi cipőcskét. A lány finom arc­vonásaira árnyékot vont a keserűség, mikor végignézett a tájon. A falu főterén azonban vi­dámság fogadta. Körhintás érkezett az este, s immár ott nyüzsgött, zsibongott a fiatal­ság a röppenő hinta körül. A lányok vidáman sikongtak, tarka szoknyák libbentek to­va, s a szédítő forgatagban hosszú hajfonatok végén tar­ka pillangóként röppentek a szalagok. Némely pajzánked­vű legényke el-elkurjantotta magát, amint megvillant előtte kedvese tovasuhanó szoknyája. A lány megállt a ritka lát­ványt ujjongva bámuló falu­si nép között, s egykedvűen meredt a kacagó, tarka for­gatagra. — Ki ez? — szólalt meg valaki mellette. A lány kissé összerezzent, mert magán érezte a tekin­teteket. — Az új tanítónő, — szólt a suttogó válasz —, valami Klára. Azt mondják, vi­gyázni kell tőle, mert nagy kommunista. Klára úgy érezte, most szólnia kellene valamit az emberekhez kedvesen, barát­ságosan, de az az ellenszenv és bizalmatlanság, mely né­hány napja itt fogadta, zár­kózottá tette. Elfogult lett, csaknem félénk. Szívét a ke­serűség markolászta, miért kellett neki ide kerülni, eb­be a sáros, istenverte faluba, ezek közé a furcsa emberek közé, akik között úgy érzi magát, mintha valami őser­dőben járna. Gondolatai most egészen borongássá váltak. Miért?! Csakugyan, miért ítélték arra, hogy itt éljen?! Ügy érezte, szinte gyűlöli az egészet... A paraszti élet tőle távolálló furcsaságait, az elmaradottságot, a babonás lelkületet. A tudatlanság sö­tétségét éppúgy, mint azt a sötétséget, amely alkonyat után ránehezedik a sárra, a csendet, az őrületes csendet, melyet nem ver fel a városi élet vidám lüktetése! A vil­lany. a rádió, a mozi, a kul­túra nélkül? Nem, ő ebbe nem nyugodhat bele! És nem is fog belenyugodni! Minden összeköttetést megszerez, hogy visszakerüljön a város­ba! Miért bánnak így vele?! Hiszen ő munkás gyermeke, szülei nélkülöztek, míg isko­láztatták. Mire megszerezte oklevelét, itt volt a várva- várt felszabadulás. Apjával együtt elsőnek állott a kom­munisták pártjába! Milyen szép terveket szőtt arról, hogy szép, modern városi is­kola tanítója lesz... És most tessék! Csak úgy egyszerűen kidobják falura! Egy olyan faluba, ahol még út sincs, villany sincs! Hát majd ő megmutatja, hogy vele így nem lehet! A körhintán új menet in­dult. Klára önfeledten lépett előre egy lépést, de azután megállt, ő is szeretne hin­tázni, hiszen ő is fiatal. De eszébe jutott igazgatójának intelme: ezek előtt a falusiak előtt tartani kell a tekin­télyt! ás A mikor először lépett be a falusi iskolába, ak­kor is olyan szigort erőltetett magára, hogy a gyermekek szinte moccanni se mertek. Ö meg kissé él­vezte is a riadt arcocskákat. Egyszer fordult elő csupán, hogy majdnem kiesett a sze­repéből. Egy elkésett kis diák halk, félénk ajtónyitására for­dult meg. Alaposan össze akarta szidni, de a meglepe­téstől ajkán forrott a szó. Szemét összehúzta, lehúnyta, újra kinyitotta. Valahol mintha már látta volna ezt a fiút. Pillanatig tartott csak a tűnődése, azután szigorúan helyreutasította, figyelmeztet­ve, hogy elő ne forduljon még egyszer a késés. A fiú helyre menü, kirakta táskájá­ból a könyveket és szépen figyelt. Klára szíve ellágyult, valahányszor feléje tekintett, s látta okos, értelmes pofi- káját, pisze orrát, kócos, bar­na fürtjeit és találkozott a nagy, barna szemek meleg­ségével. Most már tudta, bi­zonyosan tudta, hogy vala­kire emlékezteti ez az arc. A hazafelé történő sorako- zásnál megszólította, s vigyá­zott, hogy hangja elég ke­mény maradjon: — Te itt maradsz! Bünte­tésből, amiért elkéstél! A fiú szégyenkezve hajtot­ta le a fejét. Klára szerette volna megsimogatni. Kikísér­te a többieket és néhány perc múlva visszatért a tante­rembe. A gyermek kutyahűségű szemével kérdőn nézett rá. Klára egy darabig hallgatott, nézte a fiú arcát és kutatni kezdett emlékezetében. Az is parasztgyérmék volt... Kö­rülbelül ennyi idős ... Éppen ilyen!... Szigora felengedett és rámosolygott a fiúra, mi­kor megkérdezte: — Hogy is hívnak, kisfiam? A gyermek illemtudóan fe­lelt: — Péter János. — Péter? ... Péter ... Pé­ter — suttogta a kis tanítónő. Zúgott vele a név, míg bele­bámult a messzeségbe. Hul­lámzott: Péter... Péter... Elsüllyedt emlékek örvénylő mélységéből egy gondolathul­lám a tudat partjára vetett egy nevet: — Péter András! — CsaTc most vette észre, hogy han­gosan kimondta. A gyermek szeme felragyo­gott: — A tanító néni ismeri a bátyámat? — A bátyád ? ... — nézett a fiúra Klára meglepetten. — Hát van ilyen nevű test­véred? — Igen, van. — Hány éves? — Huszonnégy. Klára számolni kezdte az időt visszafelé, s arcát az iz­gatott kíváncsiság könnyű pírja lepte meg. — Megnősült már? — sza­ladt ki a száján hirtelen, s azután nyomban meg is bánta ezt a kérdést. — Nem! — felelte a gyer­mek. — Még legény. A ta­nító néni ismeri őt? Klára elfordulva állt, mert úgy képzelte, zavar látszód- hat az arcán. Ügy felelt na­gyon elgondolkozva: — Talán... Lehet, hogy ismerem. * K lára gondolatait a mel­lette kiabáló hintás- ember hangja zavarta szét: — Tessék kérem beszállni. Most sem szállt fel. Kissé távolabb ment és sétába kez­dett félrevonultan. Melenget­ni kezdte lelkében a feltörek­vő, régi emléket. Volt egy kislány. Az ő volt valaha. Tíz évvel ezelőtt. így repült a hintán. Ilyen kacag­va. Kamaszodó kis fruska ... És volt egy kisfiú. Bársonyos­barna tekintetű, kócos, édes kisfiú, aki rajongott érte és követte őt. Bandika volt a neve ... Még az anyjára is emléke­zett. Ráncosszoknyás paraszt­asszony volt, gondteli arcára barázdát festett a sok mun­ka. Szinte maga előtt látta a nénikét is... Görnyedt a nagy batyu alatt, amint kilo­métereket gyalogolt egy kis vajjal, túróval... Néha meg beállt cselédnek, hogy keser­vesen összekuporgatott pén­zecskéjén a fiát városban ta­níttassa a polgári iskolában. Ott barátkoztak össze. Ban­dikat, .a rosszul öltözött kis parasztfiút lenézték a töb­biek, s ő dacosan, visszafoj­tott könnyekkel tűrte a sok megaláztatást. Klára mitsem törődött a többiekkel, ösz­tönösen, a feltörő igazságér­zete azt sugallta neki, hogy itt valami szörnyű igazságta­lanság történik körülöttük. S azt is, hogy ők ketten roko­nok valamiben. Abban a va­lamiben, hogy le kell hajtani a fejüket a többiek előtt, ha a tanár megkérdezi: „Apád foglalkozása? — „Gyári mun­kás” — „Földműves.” T alán ez a kivetettség volt barátságuk első, ösztönös rugója. S mi volt azután? Maguk sem tudták. Melegség volt, az éle­dő tavasz, az üzengető kike­let öntudatlan, álmodó nap­sugara. Ibolyaillatú, első, édes vonzalom, mely úgy ci­rógatja meg a felnőttség felé induló gyermekszívet, mint az első langyos szellő az alvó rügyecskéket. f. e.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom