Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-30 / 9. szám

1960. január 30. NÓGRÁDI NEPCJSAG 3 Tovább a harcokban fogant örökség szellemében! 1 952 óta szokássá vált, hogy minden évben egy napon megünne­peljük a demokratikus sajtót és ezzel együtt köszöntjük a sajtó munkatársait is. Ebben az évben is, mint már 1952 óta nyolc esetben, február 1-én megemlékezünk a de­mokratikus sajtóról, Miért éppen február 1-én, miért ezen a napon emléke­zünk meg az újságról és az újságírókról? Azért, mert 18 évvel ezelőtt 1942 február 1-én jelent meg a Szabad Nép, az illegális kommunista párt lapja először. Akikor ez az újság fényt és világosságot hozott a fasizmus sötétségébe és reményt kel­tett az elnyomott, a fasizmus­tól rettegő emberek százezrei­ben. A kommunisták lapiának megjelenése akkor azt jelen­tette, hogy az első olyan erő jelentkezett, amely meg tudja mutatni a fasizmusból kive­zető utat. szembe mer nézni az embertelen elnyomással, a háborúval. Amikor tehát 1952 óta minden évben ezen a napon megemlékezünk az újságról, akkor elsősorban ar­ról emlékezünk meg, hogy 18 évvel ezelőtt milyen úton in­dult el az embereket tájékoz­tató, nevelő, munkájukat se­gítő sajtó. A megemlékezés tehát nem egyszerű törté- ne'mi visszapillantás, hanem egyben hitvallás is, hogy a mai sajtó is azon az úton jár, amelyen a 18 év előtti elődje járt. Amikor az évfordulóról megemlékezünk, egyben visz- szaidézzük azoknak a szelle­mét is, akik ezért a sajtóért sokat tettek. Megemlékezünk a ma élő újságírók elődeiről, a demokratikus sajtóért vívott harc kiemelkedő alakjairól. Megemlékezünk azokról, akik életükkel, gyakorlati tevé­kenységükkel, és tudásukkal hozzájárultak a demokratikus sajtó kialakulásához. Példa­ként állítjuk a ma újságírói elé Petőfit, Kossuthot, Tán­csicsét és Ady Endrét, ezeknek az embereknek tevékenységét és munkáját, amellyel előse­gítették annak az útnak a meg­találását, amelyen a kommu­nista sajtó munkatársainak járni kell. De méginkább meg kell emlékezni a kommunista sajtó kiemelkedő egyéniségé­ről hazánkban: Rózsa Ferenc­ről, aki az első „Szabad Nép” főszerkesztője volt. Vele együtt emlékezünk meg mind­azokról, akik a ma élő újság­írók példaképei. Példaképek elvi szilárdságban, következe­tességben, megalkuvást nem ismerő harcosságban. Példát mutattak a nagy elődök arra is, hogy hogyan kell a nép szolgálatába állni, a népért dolgozni. Töretlen munkás­ságuk, jellembeli tisztaságuk példaként szolgál a ma élő újságírónemzedék előtt- Ezek­nek a nagy elődöknek a pél­dája a ma élő újságírónemze- dék számára követendő út. A múlt e nagy öröksége ré­szesének vallja magát a mi társadalmunk minden sajtója és a néphez hű újságírója. Ennek a múltban elkezdett útnak a folytatását tekintsék magukra nézve kötelezőnek megyénk újságírói is. Me­gyénk hetente kétszer meg­jelenő újságja is annak a pártnak a lapja, amely 18 évvel ezelőtt útjára bocsátotta az első „Szabad Népet“. Ép­Két hír az iparból — Elérték a szenet a szur­doki bányaüzem rekonstruk­ciójánál. — A Tejipari és a Beton- árugyártó üzemeknél, a Nyomdaipari Vállalatnál és az Előre termelőszövetkezet­ben a közeljövőben egészség- ügyi tanfolyamot indítanak be, melynek keretében első­sorban az elsősegélynyújtást oktatják. Irta: Vonsik Gyula pen ezért sajtónk és sajtónk minden munkatársának tevé­kenységét ezzel a történelmi mércével kell, hogy mérjük most is, és a jövőben is. M egyénk újságja 15 éves pályafutása alatt megfelelt a kö­vetelményeknek, alkalmasnak bizonyult arra, hogy ezzel a történelmi mércével mérjük tevékenységét. A lap a párt közvetlen segítője volt és kell, hogy legyen a jövőben is. Segítette és segíteni kell a jövőben is az emberek tá­jékoztatását, nevelését, de se­gíteni kell a pártnak is a tá­jékozódását, a mindennapi élet jobb megismerésében. Hogy a lap ezt a hivatását betöltötte, annak köszönhető, hogy a párt politikai plat­formján állt és érvényesül a lap munkájában a párt ve­zetése. Ez a jövőbeni mun­kájának és sikereinek biz­tos záloga. A szocializmust építő tár­sadalmunkban az újság csak úgy tudja betölteni hivatá­sát, ha szoros kapcsolatba kerül a tömegekkel. Magáé­nak kell éreznie a dolgozók bizalmát és bízni kell a dol­gozókban. Mindig és min­denkor az igazmondásra kell törekednie, félretéve minden szubjektív hatásokat és ér­dekeket. Ez lehet a leghatá­sosabb fegyver, mint ahogyan ez volt már évtizedekkel ez­előtt is. Feladata az újság­nak, hogy a hibákat és ne az embereket bírálja és se­gítse elő azok megszünteté­sét. Tevékenysége közben mindig abból kell kiindulni, hogy nem a dolgozó töme­gek vannak az újságért, ha­nem fordítva, az újság van a dolgozók ezreiért. Nem bi­zakodhat el, nem érezheti magát a tömegek fölé ren­deltei ek. A sajtó mindenkor tükör­képe kell hogy legyen a társadalomnak. Így kell en­nek lenni megyei mértékben is. Tükröződni kell benne a dolgozók szocializmust épí­tő munkájának és a munka örömének, de tükröződni kell az elkövetett hibáknak és a hibák feletti bosszankodás- nak. Ez a tükröződés azonban nem lehet passzív szemlélő­dés. hanem aktív cselekvő tevékenységgel kell párosod­ni a párt határozatainak megvalósításáért folyó harc­ban. Mindennek együtt kell jár­ni a jó ízlésre, és a szépre való törekvésével, a közvet­lenséggel és az írásformák sokféleségével. Az újságíró­nak élő lelkiismeretnek kell lennie. Ezért nehéz, de ugyan­akkor megbecsült hivatás az újságírás. Különösen megnőtt a sze­repe az újságnak a mi ko­runkban, a szocialista építő munkánk jelenlegi időszaká­ban. Az MSZMP VII. kong­resszusának határozatai olyan perspektívákat szabnak meg minden téren, amelyek meg­valósításában való aktív rész­vétel felemelő érzést kelt. Nem kisebb feladat hárul a sajtóra, mint ezeknek a ha­tározatoknak megismertetése, valamint a végrehajtásuk­ra való mozgósítás. A cél, a szocialista építő munkánk meggyorsítása. Ez egyaránt vonatkozik a gazdasági és a kulturális élet minden terü­letére. A meggyorsítás egyik fontos feltétele az emberek műveltségi színvonalának emelése. Ha pedig ez így van, akkor a sajtó a maga for­májával és tartalmával igen sok segítséget nyújthat. Ez azt jelenti, hogy növelni kell azoknak a számát, akik mint munkatársak, vagy nevelők résztvesznek aktívan a sajtó munkájában. Elő kell segí­teni a szocialista építő mun­kánk tapasztalatainak jobb megismerését, hozzá kell já­rulni a sajtónak a jó mód­szer kiválasztásához és ter­jesztéséhez. Ezt várja a párt a sajtótól, ezt várják az ol­vasók is. A mikor tehát most is­mét köszöntjük a saj­tót és üdvözöljük an­nak munkatársait, akkor azt kívánjuk, hogy a harcokban fogant örökség által vezérel­ve, a párt által megszabott úton járva segítse a sajtó a jövőben is szocialista építő­munkánk eredményes előre­haladását. Negyvenegy éve NYOMDÁSZ Szalai Lajos alig múlt 14 éves, amikor bekopogtatott munkát kérni az egyik nyomda ajtaján. Ha már az iskolázásra nem tellett, akkor legalább a munkahelye le­gyen a betűk világa. Kény­szer hajtotta dolgozni ilyen fiatal gyerek fejjel, hiszen egy keresőre hatan voltak testvérek. Azóta negyven év telt el, negyvenegy évet töltött már a szakmában. Többnyire pes­ti nyomdákban, maszekéban, de államiban is, a felszaba­dulás után pedig a Franklin nyomdában dolgozott egy ke­veset. Most pedig itt, Salgó­tarjánban horgonyzott le ilyen elhatározással: — Még öt évem van hátra a nyugdíjig. Ezt a keveset már itt, helyben szeretném eltölteni. Itt szeretnék lete­lepedni. — Meséljek valamit a szak­mámról? Hát mindenek előtt csak azt mondhatom, hogy sze­retem a hivatásomat. Még öt­venöt éves fejjel is tele va­gyok ambícióval... Tessék nézni a korrektúrámat —alig van benne hiba. Fizikai ál­lományban vagyunk itt, de azért tessék elhinni, szellemi idegmunka ez a javából. A jó végzésnek egyetlen titka: minden reggel tiszta fejjel kell munkába állni. Az em­ber szinte ide van kötve egyetlen géphez. Fennáll a veszély, hogy elkalandozunk, valami másra gondolunk és nem a munkára. Különösen nekünk, öregeknek nehéz már összpontosítani. Rágyújt egy cigarettára, huszonöt perc alatt a negye­dikre. Szinte eszi a cigarettát. A hamut nem a földre ejti, hanem egy üres gyufásdo- bozba. Még az elhasznált gyufaszálat is összegyűjti. Precíz ember. Érdeklődéssel kísérem mozdulatait. Észre­veszi és magyarázva mondja: — Én nem tudom elviselni, ha engem szidnak. Jól dol­gozom, a vezetőséggel teljes az egyetértés. De másnak sem adok okot rá, hogy ha­ragudjon. Megkímélem tőlem telhetőén munkáját... No de folytatom az előbbi gondolat­menetemet. — Hogy én mégis mindig tiszta fejjel ülhessek dolgozni a gép mellé, szabad időmet igyekszem jól felhasz­nálni. Mindenek előtt köny­vekkel töltöm szívesen az időmet. Egy nyomdásznak, ha jó szakember akar lenni, állandóan művelnie kell ma­gát. Ezt magyarázom az egyik munkásomnak, Pálfi Lászlónak, akit éppen én ta­nítok a szakmára. Van énne­kem otthon vagy 800 kötetes könyvtáram, a 41 év alatt szerezgettem. Szeretem az útleírásokat, a vadász élmé­nyeket, no meg különöskép­pen a versesköteteket igyek­szem megszerezni. De szere­tek könyvtárba is járni, csak itt Turjánban két könyvtár­nak vagyok a tagja. — Van még egy csomó egyéb bogaram is. Imádom a túrát, igazi, szenvedélyes ter- mésztbarát vagyok. Ügy ér­zem, csak a szabadban le­het igazán kikapcsolódni, pi­henni. Egyik legszebb ilyen élményem a legutóbbi zemp­léni kirándulásunk volt. Jártam Rákóczi gyermekévei­nek színhelyén is. Valahogy furcsa tán, de ott sem tud­tam más lenni, mint a betűt szerető nyomdász. A Perényi Könyvtár egyik őrzőjének addig könyörögtem, amíg megmutatta az 1500-as évek­ből őrzött egy-két példányát. Precíznek, gondosnak talál­tam munkájukat, csak hát mai szemmel igen régiesnek. Őrzök még egy-két egyéb él­ményt is. Újra cigarettára gyújt, sű­rűn eregeti a füstöt és foly­tatja: — Szedtem már sok híres író, költő könyvét. Így volt kapcsolatom személyesen is néhány nagysággal. Legem­lékezetesebb találkozásom és élményem a felszabadulás előtti időkből Bajcsy-Zsi- linszky Endréhez fűződik. Be­járt hozzánk, mert ő szer­kesztette a Szabadság című lapot. Csodálatos, hajlíthatat- lan embernek ismertem meg. Bizony férfi létemre könnyem is kicsordult, amikor Révai József Bajcsyra emlékező munkáját szedtem. De szed­tem már női írók műveit is, akiknek különösképp nagy tisztelője vagyok. Így az én kezem munkája is benne van Fehér Klára, Szabó Magda, Thury Zsuzsa egy-két könyvében. —Majd elfelejtettem még valamit megemlíteni. Külö­nösképpen érdekel engem a kuruc-világ. Kutatok min­den könyv után, ami erről az időről szól. Sok szakember értékelését olvastam már, de a legmegnyugtatóbb és kielégítőbb a mai, tárgyila­gos történelmi értékelés. — Még egy kicsit újra ma­gamról is hadd mondjak va­lamit. Van egy nagyszerű családom, igazi, megértő hit­vesem, nyomdász szakképzett­ségű lányom, nyomdász a ve- jem is, s nyomdásznak készül legkisebbik, alig 14 éves fi­am is. Igen megelégedett em­bernek érzem magayri és sze­retném, ha segíthetnék ki­tűnő szakembert nevelni a még fiatal nyomdász tanu­lókból. Ujlaky Mária SANYI A POSTÁS Már évszázadokkal ezelőtt is voltak hírvivők a világon. Nagyon kedvelték őket az emberek, mert mindig újab­bat, érdekesebbet mondtak. Hozták, vitték a híreket, sok­szor országokat megjártak hogy egy-egy érdekesebb hírről értesítsék az embere­ket. A ma hírvivője a postás sokban különbözik a régi elődjétől. Jellegzetes alakja naponta feltűnik az utcán, s a kisgyermekek tisztelettel vegyes kíváncsisággal tekin­tenek rájuk. Kíváncsian ta­lálgatják, vajon mit is rejt az a nagy táska. Hát vajon mit is rejt? Adjon erre választ a legille­Forgalom a bátonyi kenyérgyárban Párhónapos múlt után a közeli környékén közkedvelt­té váltak a fiatal nagybátonyi kenyérgyár készítményei. A modem gépekkel felsze­relt új kenyérgyárban napon­ta 70—80 zsák tartalmából készítik a kenyeret és a kü­lönböző ízletes péksüteménye­ket. Ebben a gyárban a nehe­zebb fizikai munkától kímél­ve vannak a kenyeret gyártó munkások, gépesítve van a liszt szállítása, a kelesztés, a szitáiás, sőt gép csinálja a legtöbb péksüteményt is. Például a kiflisodró gép két tudott megcsinálni egy óra alatt. A zsemlyesajtoló gép ennél is „ügyesebb”, egy óra alatt 1000 darab zsemlyét formál meg. A kemencében háromnegyed óra alatt sül ki a kenyér. Ebben a kemencé­ben olyan nagy a „forgalom”, hogy a 8—10 ezer sütemény elkészítése mellett, átlagban 70 mázsa kenyér is elkészül naponta. Emellett olyan nagy a keletje a nagybátonyi kenyérgyár készítményeinek, hogy 24 órát még egyetlen kenyér, vagy sütemény sem tölthetett a gyárban, szinte melegen elviszik onnét. lasztékban. Egyelőre az igé­nyek a szép, magas, pirosra sült kenyerek mellett a zsúr- kenyeret, a szegedi cipót, ke­nyércipót, a tejes-, vajas- és sóskifliket, valamint a ropo­kemencéket fűtő kazán. Át­lagban naponta 15—20 mázsa szenet nyel el a tüzet bizto­sító, modernül felszerelt ka­zánház. Próbálkoznak a gyárban az egyre nagyobb érdeklődés­nek örvendő kenyér- és zsem­lyemorzsa készítésével is. A Oláh Jánosáé árukiadó és Budavári Barnáné árukihordó az Ízletes és finom, jóminőségű kenyerek ezreit továb­bítják a nagybátonyi és környékbeli üzletekbe. ember munkáját végzi el óránként. Ez a gép 300 kif­lit sodor meg, míg egy em­ber legfeljebb 150 darabot Nagy gondot fordítanak ar­ra is, hogy a megrendelők igényeit ki tudják elégíteni minél szélesebb skálájú vá­gós zsemlyét kívánják meg a gyár dolgozóitól. Egyelőre Kisterenyén, Szu- hahután, Mátraverebélyen, Dorogházán és természetesen Nagybátonyban vásárolják a kenyérgyár készítményeit. Átlagban 70—80 mázsa ke­nyeret visznek el ezekbe a községekbe. Szombatonként ennél is nagyobb a forgalom, mert ünnep előtt 100—110 mázsa kenyér is elkészül a gyárijai). E készítmények sütéséhez igen sok szenet elfogyaszt a morzsaüzemben mintegy 40 mázsa morzsa készül el és jut el az ország minden ré­szébe. Pár hónapos múltja alatt is nagy népszerűségnek ör­vend és sok családba hozott örömet és megelégedést a bá- tonyi kenyérgyár. Az eddig elkészült kenyerek és süte­mények százezrei arról tanús­kodnak a modern felszerelé­sű gyárban, minden igényt kielégítően készül már 6 reg­geli kenyér és a péksüte­mény. tékesebb, egy postás: Spitzer Sándor Romhány.ban. — Ez a táska — s meglóbál- ja nyakában a hatalmas bőr­táskát — leveleket, pénzt, nyomtatványokat, újságot, s még sok mindent tartalmaz. Aztán ebbe dugom a rossz gyerekeket is — mondja mo­solyogva s a körülöttük álló gyerekekre mutat. Sanyi fiatalember, 18 éves. Már két éve dolgozik a rom- hányi postán. Azelőtt a Cse- répkályhagyárban dolgozott. Kedvet kapott erre a mes­terségre, s elhatározta, hogy postás lesz. Éppen munka közben találom. Már nem sok van neki hátra, bemegy még néhány házhoz, s az­tán beszélgethetünk. Elmond­ja, örömét, gondját, bánatát. Elégedett a munkahelyével, munkáját szépen megfizetik. Naponta legkevesebb 50-60 levelet kézbesít, s van úgy, hogy 20 kilót nyom a táská­ja. — Persze legnagyobb részt újságok. Ketten vagyunk kézbesítők, de azért nekem is bőven jut a táskába — mondja, s egyenesre rántja a zubbonyát magán. Mióta Sanyi is foglalkozik a lapterjesztéssel, húsz da­rabbal szaporította az előfi­zetett Népszabadságok számát és jócskán megnövelte más újságok előfizető táborát is. Munkája után gyakran eljár a fiatalok közé, hiszen ő a KISZ-szervezet szervező tit­kára. Romhányban is igye­keznek szórakozást biztosíta­ni a fiataloknak, s így a KISZ-szerevezeten belül színjátszó csoportot alakítot­tak. Ez a jókedélyű, virgonc fia­talember komolyan beszél a jövőről, s előreláthatóan ter­vezget. Szeretne tanulni. Ná­la az a gyakorlat, hogy amit tervez, azt mindenfélekép­pen magvalósítja. A postán egy távirat várja, Sanyi át­veszi, elköszön, s ő már siet, hogy minél előbb megkapja a címzett. — pádár — PÓTVÁLASZT AS BALASSAGYARMATON — Február 7-én tanácstagi pótválasztás lesz a 68. sor­számú városi választókerület­ben. A Hazafias Népfront és a Választási Elnökség a szük­séges szervezési, valamint technikai előkészületeket már megtette. Közel 100 választó- polgár járul majd urnához. * A kenyérgyár kazánjainak nagy „gyomruk” van. Na­ponta 15—20 mázsa szenet is elfogyasztanak. A képen Göröcs Lőrincz kazánfűtő, a kazánok egyik „etetője.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom