Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1960-01-23 / 7. szám
1*60. január 23. nógrádi népűjsag 7 Cserhátszentiváni gondok Hosszúra nyúlnak ezek a téli esték. Ahogy besötétedik, az ember abbahagyja a munkát a ház körül, s igyekszik be a konyhába, mert foga van az időnek. A jó szomszéddal beszélget, vagy olvasgat. Pótolja, amit a nyáron elmulasztott, Ilyenkor jut már idő erre is. így vannak ezzel a cserhátszentiváni Kossuth Termelőszövetkezet tagjai is. Idejekorán elvégeztek minden munkát, ami meg most adódik még, elvégzi néhány ember. Mert egyelőre a fiatal termelőszövetkezet nem tud rendszeresen télen is munkát biztosítani valamennyi tagjának, így azután a ház körül tesznek- vesznek az emberek, meg nagyokat pihennek. De nem így a vezetőség. Gondban fő azoknak most a fejük. De olyan gondok ezek, amelyeket szívesen vállal valamennyiük. A jövőt, az új gazdasági évet tervezik, s úgy formálják, alakítják, hogy még eredményesebben záruljon, mint az elmúlt esztendő. Pedig azt sem mondják rossz évnek.• Erről beszélgettünk az egyik estén Balázs Istvánnal. a fiatal, első zárszámadásra készülő termelőszövetkezet elnökével. — Az idei terv gazdasági részével már teljesen rendben lennénk — mondotta. — A pénzügyi rész hiányzik még. Azután arról folyt tovább a szó, hogyan rakják le az idén a nagyüzemi növénytermesztés, állattenyésztés alapjait, amellett, hogy tovább növelik mindkét üzemágban a hozamokat, s így nagyobb lesz a jövedelem is. — A múlt hónapban készült el a 48 férőhelyes tehénistálló. Már be is kötöttük az állatokat — folytatta tovább az elnök. — Közel 650 ezer forintos beruházással épült, de nem féltünk a hiteltől... — s hivatkozik a 3004/2-es rendeletre, amely szerint az új tehénistállók építésénél a bekerülési költség 35 százalékát kitevő hitel elengedhető, ha benépesítik az istállót, s a tejhozam is eléri a járási átlagos tejtermelési szintet. — Éppen ezért már az idei tervben az szerepel — magyarázta Balázs István —, hogy a tehenek számát 30-ra növeljük, s ezek szaporulatával meg is telik az istálló. Azután elmondotta még azt is, olyan 80 ezer forintot számítanak a juhállományból. A növény- termesztést az állattenyésztésnek megfelelően alakítják. Nagyon sok pillangós takarmányt vetettek, s ebből bőségesen magot is fognak, mert az aprómagtermesz- tésröl mindig híres volt Cserhát- szentiván. — Nem csalódtunk azért az idei esztendőben sem — mondta az elnök, miközben a kapuig kísért. — A munkaegység értéke, amit terveztünk, meglesz. Elégedettek az eredménnyel a tagok. Sőt... van olyan tagunk is, aki nem számított, hogy ilyen eredménnyel zárja az esztendőt. — Nevet nem említett, de máris meséli az esetet. — A nyáron nem dolgozott úgy, ahogy elvártuk volna, tőle... A vezetőség gondolkodott, adjunk-e neki egyáltalán munkaegység előleget? Azután úgy határoztunk, adunk neki 400 forintot. Nem is azért adtuk ezt, hogy megérdemelte. Inkább buzdításnak ... A tervünk sikerült. Az emberünk fiát is munkába állította, s megkésve, az esztendő végéig még 300 munkaegységet hoztak össze. fgy beszélgettünk egy darabig, de hűvösek még az esték. Balás István is összébb húzta magán a kabátot, s megindult befelé. Halk csattanással záródott be utána a kiskapu. Vincze Istvánné na el tőle, s börtönőrök szuronyainak keskeny pengéje. Ebben a pillanatban talán jobban tudta, mint bármikor, hogy ezen fordul meg minden. Az öreg paraszt talán megérezte a bilincsrevert fogoly tekintetének erejét. Ügy mozdult meg, mint most itt, a betegszobában az ágyon fekvő beteg. Homlokán ránc vibrált. A homályos szemekben a gondolatok árnyai suhantak. Pillantása a rőt félhomályba hullott, a horkolásba, a nagy csizmákról leolvadó fagyott trágya szagával. A fogoly is érezte a halál hűvös árnyékát. Még jobban elő rehajolt... Nem hallotta, mint mordul fel az őr. Nem látta, mint billen a hosszú, háromélű . szurony szürke pengéje... Ügy érezte minden képzet, tárgy, szín, szag és hang, most a halál látás küszöbén összeolvad egyetlen egységes egésszé, egyetlen ős elemmé és ebben az ős elemben halálosan egyszerűen megcsillant az alapfogalom, melyért küzdött: az Ember... Az ember úgy, ahogyan ő ifjúi rajongással elképzelte, az ember úgy, ahogyan ő már olykor megírta első írásaiban, az ember,- amilyennek ő látta és harcra hívta. Egy széles szoknyás, nagycsizmás parasztasszony mellett, aki hanyatt fekve úgy hevert sápadtan, mozdulatlanul, hogy szinte kevésbé élőnek tűnt, mint a haldokló és néha-néha nyöszörgőit halkan, halkan, nehéz álmában egyszerre megmozdult valami. Alaktalan, kicsiny rongy- csomó. amely ott hevert az asszony hóna alatt, az asz- szony otromba, férfias, szegletes ujjú keze furcsa gondossággal szorította magához ... Most a súlyos kéz félre csúszott, az elnyűtt, színtelen téli rongyok lehullottak, mint nagy otromba levelek. A horkoló emberek között a leköpdösött, fagyott trágyadarabokkal, cigaretta- csutkákkal és valami meghatározhatatlan sűrű szennyel borított padlón sápadtarcú, kékszemű gyermek állott. A_ megbilincselt forradalmár látta, amint a haldokló tekintete a gyermek felé hull, lassan megváltozik és a halálos kíntól el-eltorzuló arcán átsuhan valami hirtelen lobbanó felismerés. Most ő is a gyermeket nézte. Tekintetük szinte egyforma volt. A puha téli rongyok még mindig elborították az apró testet. Ezek az anyás gondossággal rákötözött rongyok elnyomták, elmosták, feleslegessé tettek mindent, a kort, a nemet, a nevet és úgy jelezték sorsát már most, mint á hindu kasztok homlökjelei a pária életét. Kint a nagy síkság i szélén egyre sűrűsödtek a lilás színű, halálosan hideg ködök. Valahol messze-messze a láthatáron túl, a nagy keleti pusztákon a burán járta őrült táncát és a lilás ködök megrezzentek a .távoli leheletétől. A haldokló tovább nézte a rongyokat, a gyermek ügyetlen, topogó mozgását. Arcán látszott, amint a gondolatok lassan, hidegen, méltóságteljesen úsznak fokozatosan eszméletlenségbe süllyedő agyán, mint karcsú nyakú mesemadarak a fekete vizeken. A fogoly tudta, hogy mit gondol a másik. Ott, a rongyokon mint roppant tölgy kicsinyes királya rejtőzött az ember. A gyermek tanácstalanul körülnézett. A fogoly lelkén úgy csillantak a haldokló arcáról visszasugárzó érzések, mint amikor az alkonyi napsugár halványuló világossága verődik vissza az éjszakában már-már elmerülő fellegről a tó vizére... Az ember, akiből minden lehet, az elem, fl rakéta éraművet megszégyenítő pontossággal működött — Magyar szakemberek a szovjet kisérletsorozatról A ballisztikus rakéta felbo- tásának híre rendkívül nagy érdeklődést keltett a magyar asztronautikai szakemberek körében is. Nagy Ernő, az MTESZ Központi Asztronautikai szakosztályának titkára hangsúlyozta, hogy — az új szovjet rakétakísérlet legjelentősebb mozzanata az elképesztő pontosság. Az a tény, hogy a raktéta a számított ponttól két kilométernél .kisebb távolságban csapódott a tengerbe, azt bizonyítja, hogy a szovjet rakétatechnikusoknak a többfokozatú óriásrakéta végsebességét 3—5 méter/másodperc pontossággal sikerült beállítaniok. A szovjet hivatalos közleményben említett több mint 26 000 kilométeres óránkénti sebesség másodpercenként több mint 7150 méteres sebességgel egyenértékű- Ezek szerint az előbb említett 4—5 méteres eltérés ennek a 7250 méteres sebességnek ezredrészénél is kisebb. Ez azt bizonyítja, hogy a rakéta vezérműve óraművet megszégyenítő pontossággal működött, és olyan precizitással állította be az előírt adatokat, amelyhez hasonló példát a rakétatechnika történetében még nem ismerünk. — A rakéta — folytatta nyilatkozatát Nagy Ernő — magával vitte az utolsó lépcső modelljét. Erre szükség is volt. Először azért, mert hiszen ez is űrkutató rakéta és ennek megfelelően szputnyi- kot, lunyikot vagy valamilyen más űrkutató laboratóriumot visz majd a magasba. De szükség volt rá azért is, mert az utolsó fokozat elhagyása a rakéta légellenállását és általában dinamikai viselkedését erősen eltorzította volna. Különös érdekessége a kísérletnek az, hogy míg a rakéta utolsó előtti fokozata elégett, addig az említett utolsó fokozatot helyettesítő modell épségben lejutott a tenger szintjéig. Ebből arra lehet következtetni, hogy a jövő kísérleteiben az ember visszatérését is meg lehet oldani. Sokan kérdezik, hogy miért leszálló pályáján ég el a rakéta, vagy annak egy része. Ennek az az oka, hogy a rakéta felemelkedve — a hajtómű kiégése után — állandóan lassul, majd a pálya tetőpontját elérve, 1200—1500 kilométeres magasságból tér vissza, eközben állandóan gyorsul, úgyhogy becsapódásakor sebessége nem sokkal marad el az indulási sebesség mögött. Ez pedig az a sebesség, amelyen a Föld légkörébe belépő meteorok is felizzanak és elégnek. Induláskor ezt a sebességet a rakéta már a .ritkább légrétegekben éri el, visszatérésekor pedig egyre sűrűbb légkörbe hatol be és sebessége a legsűrűbb rétegben éri el a legmagasabb értékét — fejezte be nyilatkozatát Nagy Ernő, a központi asztronautikai szakosztály titkára. Sinka József, a MTESZ központi asztronautikai szakosztályának titkára a többi között kijelentette: — Sokan felteszik, a kérdést, mit várhatunk ettől a kísérletsorozattól? — Az egyik lehetőség az, hogy a kilőtt rakéta műszertartállyal együtt visszajuthat a Földre. Most ugyanis beigazolódott, hogy ezek a rakéták több tonna hasznos terhet vihetnek magukkal. Ez a hasznos teher lehet olyan anyag, amely segít a rakéta visszatérésénél, a Földre történő visszajuttatásnál. Ilyen mennyiségű anyaggal ugyanis meg lehet oldani már, hogy elegendő fékező gázsugarat bocsásson ki a visszatérő rakéta. A visszatérés problémájának megoldása nemcsak azért fontos, mert az ember űrutazása ezen múlik, hanem azért is, mert csak így állapíthatjuk meg: hogyan viselkedik az élő szervezet, ha a súlytalanság megszűnik. A Lajka-kísérlet azt mutatta, hogy a súlytalanság elviselhető. Nem adott azonban választ arra, hogy milyen biológiai és egyéb jelenségek jelentkeztek, ha a súlytalanság állapota megszűnik. Az a tény, hogy ma már több tonnás mesterséges holdat . sikerül kilőni, nagy távlatokat nyit a meteorológiában is. Egy meteorológiai mesterséges hold ugyanis mérni tudja nemcsak azt az energiát, amit a Naptól kap a Föld, hanem azt is, amit a Föld sugároz vissza a világűrbe. Ennek a két mérési adatnak viszonyától függ az időjárás alakulása, s ha ezt ismerjük, lényegesen jobb meteorológiai adatokat kaphatunk. Egy másik lehetőség: óriás szputnyik segítségével el tudjuk készíteni a Föld egész felhőzeti térképét, olyat, amilyen a földi mérésekkel sohasem születhet meg. S ez a térkép nemcsak egy adott pillanatban mutatja a felhőzeti helyzetet, hanem mivel kering a Föld körül, folyamatosan kaphatjuk meg a felhőzeti térképetAz óriási szputnyikok esetleg lehetővé teszik a televíziós világadás céljait szolgáló mesterséges hold felbocsátását. Itt az a kérdés merülhet fel, hogyan lehet ellátni ezt a televízió céljait szolgáló mesterséges holdat energiával. Amikor ezt a kérdést vizsgáljuk, nem szabad elfelejteni, hogy a harmadik szputnyik több mint 18 hónapig működött napelemekkel. Eddig azt néztük, hogy mesterséges holdak fellövése esetén milyen lehetőségek kínál- Koznak. Érdemes azonban azt is vizsgálni, mit jelent a világűr megismerésében ilyen óriásrakéta. Segítségével el lehet érni azt a sebességet, amely szükséges, hogy a rakéta műszerekkel együtt a Mars és a Vénusz térségébe jusson. Viszont a kérdés: ilyen nagy távolságról a híradástechnika hogyan tudja megoldani a közvetítést. Azt tudjuk azonban, hogy a Mars és a Vénusz térségében a fényképezés, az adott körülmények közepette lehetetlen. A Vénusz és a Mars térségébe hatolás rendkívül i agy tudományos jelentőségű lenne. Meg lehetne tudni a rakéta útján, hogy a naprendszeren belüli bolygóközi anyag ilyen nagy távolságokban milyen elosztású és hogyan viselkedik. Meg lehetne ismerni azt is, hogy a Nap tevékenysége milyen összefüggésben van a bolygóközi térben mérhető kozmikus sugárzás erejével. A Földről viszont megállapíthatjuk, hogy különböző időben milyen a naptevékenység. E két adatsorozat össze- tevéséből jobban megérthetjük a Nap fizikáját. Óriási jelentőségű lenne meteorológiai szempontból, ha egy kisebb műszertartály épségben éri el a Holdat és folyamatos észleléseket végez. A Holdról 24 óra alatt az egész Földet át lehet tekinteni Mindez azt mutatja, hogy a szovjet kísérletsorozat máris óriási távlatokat ígér a tudománynak és az űrkutatásnak. ♦ ♦♦♦♦♦ ♦ ♦♦♦♦♦ Szovjet rakéták kilövése a Csendes-óceánba CT §0 Pá/mí/ré (USA) Ajkéba ftisA) 30.0 600 900 lan des-óceán középső övezetének sűrű hajóforgalomtól és légiútvonalaktól, halászati központoktól távoleső térségébe, az előre meghatározott helytől nem egészen két kilométernyire hullott le. Az amerikai, illetőleg brit katonai bázisoknak módjukban áll a szovjet kísérleti rakétákat megfigyelni. SQRÄRPÄRA ÉS NAPRAFORGÓRA MAR MOST MEGKÖTHETŐ AZ ÉRTÉKESÍTÉSI SZERZŐDÉS A TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT FELVÁSÁRLÓ HELYEIN! Termelőszövetkezetek ! Egyéni termelők! Kössetek értékesítési szerződést sörárpára, babra és napraforgóra! Szerződéskötés esetén sörárpánál és babnál 20,— Ft, napraforgónál 15,— Ft szerződéses felárat, ezenkívül mázsánként 80,— Ft kamatmentes előleget biztosítunk! Babnál az előleg 100,— Ft. Bővebb felvilágosítást nyújtanak a vállalat felvásárló helyei. NÓGRÁD MEGYEI TERMÉNYFORGALMI V. 31 amelyből szikrázva csap ki a tudomány, a művészet, az erő, a szépség, a dicsőség, a hatalom, csak le kell hámozni a szennyes rongyokat, csak utat kell vágni a végtelen, havas sokaságon, csak össze kell tömi az évezredes jégtakarót, az elmén, a sorson ... Minden, minden lehetséges, minden elérhető, mert kozmoszthódító erők szunnyadnak a rongyok alatt. Kozmoszthódító erők, melyeket bilincsbevert az osztálysors irtózatos fekete átka. Az öreg hidegülő testén utolsó rezzenés futott át. A fogoly lábán megzörrent a bilincs... Az őr felmordult... A hosszú háromélű szurony lebillent. Hegye szinte érint- tette Wladimir Uljanov melllét... A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzések forgószelében. Féktelen ifjú vágy égette börtönöktől megkínzott testét... Szeretett volna erős lenni. Erősebb, mint a roppant folyamokat bilincsbeverő szibériai Tél,, erősebb, mint a fellegeket tépő burán. Erős, mint a mesék óriásai, hogy lehámaziza a rongyokat a gyermek testéről és valami titokzatos, mesés varázslattal összetörje az előre meghatározott osztálysors fekete átkát. Az erő a nagy titok. A millióik ereje, mely úgy izzott a kicsiny gyermektestben, mint az atomok legyőzhetetlen energiája. A börtönőr vicsorgó szitokkal megfordította puskáját... A puskatus a fogoly mellét érte... Ahogy visz- szatántorodott, megrántotta a hozzábilincseltek láncát és egyszerre négyen dőltek a váróterem sarkába ... Csend lett. A gondolat kihunyt az ütés fájdalmában. A szemhéjjak súlyosan ereszkedtek az ifjú viharosan csorduló, halottsirató, harcot fogadó, könnyektől homályosuló szemekre ... Mégis csodálatos nyugalmat, önbizalmat érzett. Az ajka összeszorult. Hirtelen vad szélroham rázta meg az állomás kicsiny gerendaépületét... A láthatár szélén egyszerre égig érő hóoszlopok bukkantak fel. A csillagok riadtan húzódtak magasabbra, a lilásszínű égbolton, a végtelen havas síkságon tombolva, süvítve vágtatott a burán. Előtte úgy hajlongtak a porhó oszlopai, mint bajadérok a nagy ázsiai zsarnokok lakomáin. Vérfagyasztott, csontot terpesztő, íagylehelietű viharok nyihog- tak jégsarkantyújuk alatt és a falvak riadtan húzták magukra a hótakarót, mert hallották a nagy úr rettenetes léptét... A gyermek arcán a sírás fintora jelent meg. Négykézláb állva visszahúzódott az anyjához és makacs sírással cibálta a máladozó szoknyáját... A beteg érezte, hogy az emlék ereje felszítja a régen fellobbant, de egész életén át izzó érzések lobogását és a párnákból áradó dermedés lassan szétfoszlik ... A nagycsizmás kisfiú öregektől kioktatott falusias illemtudással levette ormótlan sapkáját. Kék szemében nem félelem, csak várakozás, áhítat és az egészséges ember öntudatlan fölénye volt. — Wladimir Iljics ... Hogy van? — kérdezte halkan. Kicsit számonkérően úgy, ahogy a felöltözött, hosszú utat megtett ember szól ahhoz, aki „még mindig” az ágyban van. A beteg vaskos, erős ajka szélén először lassan, azután egyre diadalmasabban terjengett a mosoly. A csillagos égboltot látta a széles ablak üvegén túl, a fiú kócos, szőke feje mögött. A végtelenségek, melyben végtelen erőket feszítő, végtelenbe törő akaratok útjai tárultak. — Élek... — szólt halkan, de tisztán érthetően. És mikor látta a fiú arcán a gyermekes öröm elragadtatását — újra mosolygott.
