Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)
1960-01-23 / 7. szám
4 NÓGRÁDI NÉPÜJSÁG 1960. január 23. Már nem várnak tovább... — A szécsényi járási művelődési otthon munkájáról — öles tábla hirdeti a szécsényi főúton a II. Rákóczi Ferenc járási művelődési otthont. Az avatatlan, a felirat láttán arra gondol a művelődési otthon komoly munkát végez, nemcsak a járási székhely lakóit szórakoztatja, hanem erejéből bőven telik még a járás falvaiba is. A valóság azonban egészen más. A művelődési otthon csak névleges. Ide nem jutottak el az elmúlt évben megjelent művelődési politikai irányelvek, sem a VII. pártkongreszus kultúr- munkával foglalkozó részei, elhangzott beszédek, a már határozatra emelt irányelvek. A járási művelődési otthon megvan, mert létrehozták. S hogy a már említettek után mégis mit tesznek? Egyetlen legfőbb feladatuk a faluszínház várása, s ebben minden munkájuk ki is merül. Aktívái csak ilyenkor vannak az otthonnak, akik 20 forintért elvégzik a rendezői munkát. S ezután többet nem lehet mondani a kulturális életről. Ma mindenki a művelődési otthon vezetőjét hibáztatja, s tegyük hozzá nem jogtalanul. Közel egy évtizede végzi e komoly munkát. Sok sikert ért el. Mindenki azt várná, hogy az eltöltött idő tovább fokozza az eredményeit. Ez azonban nem így történt. Megállt, nem olvasgatott, nem tanulmányozta a rendeleteket, határozatokat. Megállt, s az ő megállása a művelődési munka megállását jelentette. Egy személyben Prétor Jánost a művelődési otthon vezetőjét felelősség . terheli. Azonban ha tekintetbe vesszük, hogy választott vezetőség van, a felelősség a vezetőséget terheli. Ott van a vezetőség között a pedagógus, a KISZ-fiatal, a paraszt. Az ő feladatuk lett volna elsősorban meghatározni a vezetés irányvonalát, ők voltak többen, • s mégis kisebb erővel. Először megpróbáltak szólni, s aztán? Elfáradtak, civakodásnak tartották a hosszú eszmecseréket, s közömbössé váltak feladatuk teljesítésében. Így jutott a művelődési otthon abba a mély völgybe, ahol még ma is van. A községi, járási tanács, KISZ-bizottság, járási párt- bizottság munkatársai valamennyien egyet vallanak. A művelődési otthon nem tölti be hivatását. S beszélnek erről, hányszor foglalkoztak a A TECHNIKA minden hónap elején 12 nagy oldalterjedelemben jelenik meg, s a külföldi műszaki fejlődés legfrissebb eredményeit ismerteti. Igen sok új, ötletes technológia leírását, érdekes hírt, műszaki furcsaságot, népszerűén megírt cikket találhat benne az olvasó. Haszonnal forgathatja a Technika lapjait mindenki, akit érdekel korunk műszaki forradalma, aki maga is állandóan fejleszteni kívánja a technikát, aki állandóan törekszik a legmodernebb eljárások és berendezések megismerésére. 29 kulturális kérdéssel. Baráti beszélgetéseket folytattak Prétor Jánossal, határozatokat hoztak, sőt két alkalommal fegyelmileg is felelősségre vonták. Segített a vezetésben a járási művelődési osztály annyira, hogy már utóbb még a munkaterveket is ők készítették el. Megszervezték a zeneiskolát és a zeneóvodát. Fáradtságukat azonban nem kísérte siker, mert a zenélni vágyó fiataloknak megtiltották az otthon zongorájának használatát. Segíteni akartak a fiatalok is. Megalakították az asztalitenisz szakkört, s a túlzott anyagiasság miatt ők is elmaradtak. Bármily nevetségesen is hangzik, a szakkörtől villanyhasználati díjat kértek., El lehetne mondani még azt is, hogy ma a járás tanulhat a nógrádmegyeriektől. A kis falu kultúrmunkásai öntevékenyen kiváló munkát végeznek. S vajon ezt nem lehetne megtenni a járási székhelyen? Meglehetne. A feltételek itt is biztosítottak. Nincsenek ugyan nagy ipari üzemek, de a kis vállalatok és szövetkezetek mindenütt rendelkeznek önnálló kultúr- csoporttal. Egyesíteni kellene őket. Ma a művelődési otthon hangszerével működik a tűzoltózenekar. Jó vezetéssel, a sok kis csoport együtt komoly erőt képviselne. A szécsényi járás elvtársai türelmesek voltak, s ez a türelem a kultúrmunka megszűnését jelentette. Vártak, alkalmat adtak a hibák kijavítására, elsősorban Prétor Jánosnak. Türelmük azonban ma már végétért. Rádöbbentek súlyos mulasztásaikra. Kiutat keresnek a kátyúból. A pártbizottság a megyei művelődési osztály segítségével új alapokra kívánja helyezni a kultúrmunkát. Komoly elgondolásaik, szép terveik vannak. A járási tanács az elmúlt év végén hozott nagyon komoly határozatot, s lehetne a kiút keresésének számtalan formáját sorolni. Rövid idő múlva Szécsény nemcsak járási székhely, hanem a kultúra fellegvára is lesz. Hortobágyi András Egy héttel ezelőtt Pásztón <azon viaskodtunk egy néhány emberrel, hogy ha már aláírta a belépési nyilatkozatot, akkor ne szégyelje. Elvégre az önön javát szolgálja, de az országét is. És azért ez nem utolsó. És hát csak a buta ember az, aki nem az önön javát szolgálja. Így ment a vita, de már olyannyira, hogy megtelt vele a tanácselnök szobája. Dekát az ilyen vitát nem a hangos szó dönti el, hanem a megértés. És akkor nem lehetett megértetni. Pedig voltak jóbeszédű emberek, hogy csak Mezővári elvtársat említsem. Úgy vág az •agya, akár a borotva. A szókincse is gazdag. A kedélye, ismeretsége megvan a beszédhez. De nem ment. No, hogy a Ludányi elvtársat ki ne hagyjam, ő azt mondta: — Én kommunista vagyok. Beléptem és kész. Akinek nem tetszik ne nézzem rám. Érdekes volt Nyitrai esete is. Ö azért nem akarta tudatni, hogy belépett, mert a szülőkkel van és azok még akkor nem támogatták volna. De aztán ő is úgy tett: — Inkább ma, mint holnap. Szóval akkor így volt. A 48 belépőből vagy 15-en még attól sem álltak el, hogy a hangosbemondó adja közre: ők beléptek. Egy héttel ezelőtt ez volt a vita tárgya. No de egy hét ebben a mai forgandós falusi életben nagy idő. Fordulnak befelé az emberek. A pásztói 48 fő is 56-ra gyarapodott. Aztán akik nem szégyelték megmondani, hogy beléptek, azoknak sem szakad a fejükre az a Mátra felett kószáló nagy hegyes felhő. Nem olyan harapós a kutya, ahogy mondják. Ludányi is nyugodtan jár a Zéman völgyére, ott piszmognak azokkal az elvén- hedt fűzfákkal. Sőt, ahogy láttam még keményebben lépked, -.mint azelőtt. Nyitrai is valamelyik nap egy csomó embertől körülvéve tárgyalt az utcán. Elpuhult a szél, a paraszt ember agyában már a tavasz forog. Tervezgettek, a nagyüzemről, ott az utcán. Egy hét óta ez a helyzet. Amikor most a napokban az eddig leírt dolgokat megállapítottuk, Zeke elvtárs, a tanácselnök karon kapott: „Ha már itt vagy, gyere tanácstagokat látogatni.” Mert másnap tanácsgyűlésre készültek. Zeke agyát sem kell olajozni. Van egy néhány tsz-be való tanácstagja, akik most, hogy gyakran esik szó a nagyüzemről, tanácsülés idején szívesen hivatkoznak a reumára, meg a jó ég tudja mire, csak hogy otthon maradhassanak. Mivel maga az elnök megy meginvitálni őket, nem mondanak nemet. Mielőtt azonban a tanácstagokhoz értünk volna, betértünk Szabó Imréékhez. Csak úgy benéztünk. Tíz holdas ember, bügei. Nem rég jött le onnan lakni. A templom tövében vett egy takaros házat. Szép, nagy tiszta porta, még Pásztón nem is láttam ilyent. Dicséri a gazdáját, de az asszonyát is. Szabó Imre a 10 holdas már belépett. Nagyon komoly, megfontolt ember. Még az arcára is ráíródott meggondolt, józan élete. Már az ötvenet túllépte, de nincs arcán a gond barázdája. Bort hozott, de csak nyalogattuk. Udvariaskodtunk, pedig jó borocska volt, rizling féle, — ha jól Ítélem, mert nem vagyok nagy értője, — egy kicsit csípős, mintha szóda lenne benne. Amikor Szabó elmondta, nehezteltek rá, mert belépett, a borról is megfeledkeztünk. Egy héttel ezelőtt azt üzenték neki: „Ne hamarkodd eV.” Mégis aláírta. A napokban, amikor beadott egy szerződéses üszőt, 9 ezer néhány százasért, a mérlegnél közrefogták. De nagyon higgadtan mondta. — Hát ha egy üszőért adnak 9 ezret, mit adnának 40 darabért? Megütödtek az emberek. S igaza volt Szabónak, a tsz- ben nem eggyel számolnak, hanem százakkal. Szabó azóta is tervezget. Igaz, csak úgy magában, mert még nem volt módja a többiekkel ösz- szejönni. És okosan tervezget. Azt mondja: „Pásztón jó gazdák vannak. Híres állattenyésztők. Állatokat fogunk tenyészteni. Gazdag a legelőnk, óriási vagyonra tudunk szert tenni. Ezt már megértik az emberek. Csak még bizonytalanok. Nem ismerik a nagyüzem rendjét és félnek tőle. — Felvilágosító szó kell ide! Amikor eljöttünk, Zeke elvtárs szótlan volt. Láttam, Száz kocsi egy sorban Marx és Engels művei Ez a kötet Marxnak és Engelsnek 1846. május és 1848. márciusa között írt műveit foglalja magában. Legjelentősebb ezek között „A filozófia nyomora” és a „Kom miinista Kiáltvány”. Jelentős helyet foglalnak el a kötetben azok a írások, amelyekben Marx és Engels az un. „Igazi szocialistákkal”, a szocializmusnak ezzel az akkor elég elterjedt kispolgári szentimentális-megalkuvó irányzatával polemizálnak. Szerepelnek a kötetben mindazok az újságcikkek is, amelyeket Marx és Engels az akkori haladó lapokban jelentettek meg ebben az időszakban. A SZOVJET ÍRÖK HARMADIK KONGRESSZVSA E könyv azoknak a felszólalásoknak a legjavát tartalmazza, amelyek a szovjet írók legutóbbi kongresszusán elhangzottak. A kiadvány célja megismertetni az olvasókat a szovjet írók III. kongresszusával, ezzel . a nemzetközileg is nagyon jelentős kulturális eseménnyel. A másik cél: megismertetni azokat az új törekvéseket, tendenciákat, amelyek a szovjet irodalmat ma jellemzik, • s amelyek rendkívül hasznosak lehetnek a mi irodalmunk fejlődése számára is. Ritkaságszámbamenő látvánnyal találkoztam a minap Pásztón. A főutcán végesteien végig, százig való lovasfogat. Még so’sem láttam ennyi lovaskocsit együtt. Később azonban megtudtam, hogy még nem is ennyien voltak. Egész pontosan: százharmincketten. A hangsúly kedvéért még- egyszer leírom: egyszázhar- mincketten! Mindannyian a pásztói TÜZEP-hez jöttek szénért. Pontosabban a környező falvakban lakó bányai alkalmazottak szénjárandóságáért. Mert. hogy három hónappal ezelőtt egy intézkedés folytán Nagybátonyból egy egész sor környező község szénellátását a pásztói TU- ZÉP-hez tették át. Ezzel természetesen Nagybátonyt mentesítették a bányai szénjárandóság kiszolgáltatásának terhétől, de íme: túlterhelték Pásztói! És hogyan? Nagybátonyból le kell szállítani vagontételekben a szén- járandóságot Pásztó vasútállomásra. Onnan a szenet be kell fuvaroztatni a TÜZÉP- telepre, hogy aztán itt kimérjék a járandóság porcióit. Illetve csak kimérnék. Mert a pásztói TÜZÉP-telep széntárolása korlátozott. Maximálisan 3 vagon szenet tudnak itt tárolni. Igen ám, de 3 vagon szén legfeljebb 60 igénylőt tud kielégíteni. Már pedig ezen a napon 132 igénylő várakozott egysorban. A várakozók között volt például Ba- csa János lucfalvi fuvaros, aki Kotroczó Barnabás márkházai bányásztól kapta a feladatot, hogy a szénjárandóságát Pásztoréi (közelebbi kiadóhely nem lévén) szállítsa haza a lakására. Még pedig a szén sürgős lenne, mert fogytában van a tüzelőjük, a hőmérő higanyszála viszont tartósan és mélyen lefutott a fagypont alá. Kotroczó Barnabás szén- járandósága ezúttal nem került fel a kocsira. Így aztán a megbízott fuvarosból: Bacsa Jánosból türelmetlenül tört ki a felháborodás. Azt mondja, már harmadik alkalommal hajtott le Pásztora és most harmadszorra is üresen kell visszatérnie... A fuvardíj 150 forint. Három út után ez 450 forintot jelent. De mivel az útja mindhárom alkalommal sikertelen volt, három napja fuccsba ment. Erkölcstelennek tartaná megkérni Kotroczó Barnabástól a három fuvardíjat, amikor üresen megy haza. Sok lett volna végig hallgatni a százig való fuvaros véleményét. Egy azonban biztos, mindannyiuk személyes meghallgatása nélkül is megállapíthatjuk: módot kell keresni a környékbeli bányászok és bányai alkalmazottak szénjárandóságának ésszerűbb szolgáltatására! O. B. Nagybátony kulturális életéről i. Nagybátony bányavárosra igazán ráillik az a jelző, hogy gombamódjára nőtt ki a földiből, hogy alig néhány év alatt mintegy 4500 lelket számláló központtá fejlődött. Lakói zömimel bányászok, akik az ország legkülönbözőbb vidékéről kerültek ide, akik azzal, hogy a bányászatot választották élethivatásuknak, új életet is kezdtek. Ehhez az új élethez pedig elengedhetetlenül szükséges az, hogy kielégítsük kulturális igényüket, hogy a kulturális ténykedéssel formáljuk az embereket. ahogy terveznek a belépettek, úgy tervezget ő is. Az egyik ház előtt szólalt meg. Azt mondja: „ahová most megyünk, az Szabó Imrének a testvérbátyja. Tanácstag.” Hát itt már nincs olyan fényesség. A szó sem olyan megfontolt, a bornak sincs olyan jó íze, de csavarosabb a gondolat. — A tsz-es ügyben, elnök elvtárs? — fogad Szabó. — A tanácsülésében — indul a szópárbaj. De- azért csak a tsz-ről beszélgetünk, mert Szabó Jánosnak minden porcikája ezzel van tele. — Az öcsém már belépett — így Szabó. — Be, — vissza az elnök. — Hallom, ki sem mer menni —, élezi Szabó. Egymásra tekintünk az elnökkel. Megkérdezzük, mikor beszélt vele? Azt mondja: „régen, van egy fél esztendeje is.” Még egy kérdést teszünk: „Jó gazda-e Imre öccse ?” Nagyon dicséri. „Hallotta-e már, hogy nagy állattenyésztést látná legjobbnak a tsz-ben?” — Akkor az meg is csinálja! — pattan a szó . . . íme két parasztember. Szorgalmasak, becsületesek, és testvérek. Keveset tudnak egymásról. Imre a jobbmódú, eszesebb és ő belépett. János a szegényebb. Ő okoskodik, fontoskodik. Milyen jó volna, ha beszélgetnének egymással. Hamarabb oszlana a gyanakvás. így volna ezzel mindenki. Mert hogy a tsz forog mindenki agyában, azt nem is tagadják és titokban terveznek is már. BOBÁL GYULA És itt vetődik fel, hogy va-' jón eleget tesznek-e az ilyenirányú igénynek Nagybátony- ban, van-e megfelelő, szervezett kultúráiét nemcsak a bányászvárosban, hanem a régi Zagyva-parti településen és magában a faluban? Kategorikusan azt kijelenteni, hogy nincs, nem lenne egészséges, nem lenne hű az igazsághoz. De azt mondani, hogy ami van, az nem kielégítő, hogy lehetne Sokkal jobb, az már igaz! Nézzünk csak szembe a tényekkel. Jelenlegi gazdasági körülményeink még nem engedték meg, hogy a bányavárosnak is megfelelő nűvelődési otthona legyen. A mintegy 4500 lakosnak mindössze a bányász klubban levő, alig 130 személyt befogadó mozihelyisége van, s a várostól már nagyobb távolságra, a Zagyva partján levő Ady Endre művelődési otthonban találja meg — ma még gyérnek mondható szórakozását. Erre a művelődési otthonra csaknem 5 ezer embert lehet számolni — bányaváros, a Zagyva-partiak és Kányás- új telepiek —, befogadóképessége pedig alig 360 fő. Mire lenne tehát szükség? Arra, hogy a jelenlegi adottságokat is jól használják ki, hogy a mai körülmények között is a lakosság nevelését, szórakozását szolgálnák ezek a meglevő helyiségek. A bányász klub amellett, hogy hetenként hatszor mozielőadást tart — mást semmit nem tesz. Dicsőségére csak az válhat. hogy van benne egy 4500 kötetes könyvtár, olvasóinak száma meghaladja az ötszázat! Már ez a jelenség egymaga is azt bizonyítja, hogy a nagybátonyiak igénylik a kultúrát, igénylik önmaguk nevelését, szórakozását. Az Ady Endre művelődési otthon ténykedése sem sokkal különb. Bár ez a művelődési otthon nyilván tart egy színjátszó csoportot — egész évben egyetlen egyfel- vonásos művet mutattak be, népitánc csoportot —, ez hatszor szerepelt egy év alatt, fúvószenekart, — nincs helyisége a próbára, és a tánczenekart. Más? Semmi! Korábban még működött a műkedvelési otthon kereté- ; ben ismeretterjesztés is — : két előadást tartottak meg, : bányász akadémia — érdek- : telenség miatt ez is meg- ; szűnt. A teljesség kedvéért szólni kell arról, hogy rendszeresen szerepel itt a Déryné Színház, s a további igényeket budapesti színészek szerződtetésével esztrád-mű- sorokat rendeznek — havonta egyszer. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk a falusi művelődési otthon munkájáról is, hiszen itt is zömmel bányászok laknak. Ennek egyetlen rákfenéje, hogy ide még csak állandó vezetőséget sem tudnak biztosítani, két év alatt nem kevesebb, mint öt művelődési otthon igazgató próbálkozott a munkával. Tartalmi élettel sem tudják megtölteni a művelődési otthont, ha csak azt nem vesszük annak, hogy hetenként háromszor (sajnos, nagyon régieket, nagyon rossz minőségben) filmeket vetítenek, a fiatalok a televízió adását nézik meg, leginkább azonban csak ping-pongoznak. összegezve az egészet. A nagybátonyi művelődési otthonok munkájában nagyon sok a hiányosság, nagyon sokat kellene azért tenni, hogy azok is a párt művelődési politikájának szellemében dolgozzanak. Jellemző a művelődési otthonok munkájára az, hogy egy-két lelkes ember tevékenykedik, hogy ténykedésüket szalmaláng- szerű fellángolások és nem kitartó tevékenység övezi. Jellemző, hogy a művelődési otthonok vezetői közül sokan csak tiszteletbeli tagságnak tekintik e megtiszteltetést, de azért, hogy lendítsenek Nagybátony munkáskultúráján, kulturális életén, már aligha tesznek valamit. És ami pedig a legfontosabb. Nem tudni milyen oknál fogva, de korábban Bányász Klub név alatt összevonták a sport és kulturális vezetést. Ennek a ténynek pedig a bányaváros, a Zagyva-parti rész, a falu és Kányás-újte- lep kultúrát igénylő dolgozói látják a kárát. A vezetőség legtöbb tagját a sportmunka köti le, sokan megelégednek azzal, hogy esztrád műsorokkal pótolják azt a munkát, amit nékik kellene kifejteni. Az ismeretterjesztéssel, vagy más, magasabb szintű kulturális neveléssel — már nem is törődnek. Pedig ez lenne egyik legfontosabb Nagybátonyban is. És hogy mit kellene tenni? Arról legközelebbi számunkban írunk. Somogyvári László Lépésről, lépésre
