Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-23 / 7. szám

2 NÓGRÁDI NfiPOJSAG 1960. január 28. Eleven vöröskeresztes munka A vöröskereszt ifjúsági fe­lelőse a napokban mérte fel a megyei iskolák vöröske­resztes szervezeteit. Mint je­lentésében összegezte 101 ál­talános iskolában működik vöröskeresztes szervezet 3434 taggal. Ezenkívül öt közép- iskolás alapszervezet, három iparitanuló iskolás alapszer­vezet van. Az iskolák vöröskeresztes alapszervezeteiben az elmúlt évhez hasonlóan most is megkezdődtek a kiképzések. Már megkezdődtek az ifjú­sági egészségügyi tanfolya­mok. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy 74 iskolában 1740 halgató vesz részt a tanfolyamon. Ezenkívül négy iskolában folyik a házi be­tegápolási tanfolyam 68 résztvevővel, míg a fiatal anyák iskolája hat helyen 107 hallgatóval működik. Röviden a pártoktatásról Máfcranováikon, Gáti bá­nyaüzemnél a pártoktatás megszervezése alkalmával az Időszerű kérdések tanfolya­mára 57 hallgató jelentke­zett. Azóta a tanfolyamon nem lemorzsolódás, hanem létszámnövekedés tapasztal­ható a megtartott szeminá­riumok alkalmával. A hall­gatók száma már a második szeminárium után 60 fő fölé emelkedett, s most a leg­utóbbi foglalkozáson is ösz- szesen 66 hallgatója volt az Időszerű kérdések tanfolya­mának. Minthogy az üzemnél há­rom műszakra dolgoznak, így a pártoktatás foglalkozá­sait a szükségletnek megfe­lelően délelőtt, illetve este tartják. A legutóbbi esti fog­lalkozáson, amikor a mun­kaverseny helyzetét vitatták meg, 40 hallgató vett részt a szemniáriumon. A szeminá­rium anyaga élénk vitát vál­tott ki a hallgatókból. Ez Társadalmi összefogással készítsük elő a Nógrád megyei Felszabadulási Kiállítást A Magyar Szocialista Mun­káspárt Nógrád megyei Bi­zottsága hazánk felszabadulá­sának 15- évfordulója alkal­mából megyénk eredményeit nagyszabású kiállítás kereté­ben kívánja a dolgozók elé tárni. A kiállítás anyaga az élet valamennyi területét át­fogja, ezért megfelelő előké­szítése csak széleskörű társa­dalmi összefogással lehetsé­ges. A kiállítás tárgyi anyagá­nak bőségét* (régi pénz, fény­kép, röplap, grafikon stb.) kí­vánjuk biztosítani. Ezért fel­kérjük megyénk valamennyi üzemét, vállalatát, intézmé­nyét, termelőszövetkezetét stb., továbbá mindazokat a magánszemélyeket, akik — bármilyen — a kiállítás cél­kitűzését elősegítő anyaggal rendelkeznek, hogy azt legké­sőbb február 1-ig közöljék a Nógrád megyei Munkásmoz­galmi Múzeummal (Salgótar­ján, Rákóczi u. 77. Telefon: 10—75). Bérügyi, elhelyezkedési és szociális kérdésekben is intézkedik a nőbizottság A Salgótarjáni Acélárugyár üzemi nőbizottsága sajátos feladatokat kíván megoldani a nők életének, munkájának jobbá, szebbététele érdeké­ben. Programjukban mindenekelőtt olyan ál­landó jellegű feladatok el­végzését tervezik, ame­lyek a nők szociális hely­zetének javítását célozzák, így például állandóan ellen­őrzik az egyenlő munkáért — egyenlő bért elv megvaló­sulását a gyakorlatban. A fel­merülő bérkérdések megoldá­sában sürgősen intézkedik az üzemi szakszervezettel kar­öltve. Jó a kapcsolata a nőbizott­ságnak a munkaügyi osztály- lyal is. Köztudott, hogy az acélárugyár iránt igen meg­növekedett az elhelyezkedni kívánó nők érdeklődése. Je­lenleg mintegy 200 kérvényt tartanak nyilván a munka­ügyi osztályon. Együttműkö­désük eredményeként felvétel esetén kikérik az üzemi nó'bizottság vélemé­nyét, amely minden eset­ben tüzetesen megvizsgál­ja és a legjobban rászo­rulók számára javasolja az üresedett munkakört. Felkérte a munkaügyi osz­tály a nőbizottságot arra is, hogy segítsen felkutatni azo­kat az üzemrészeket, ahol nő­ket is lehetne alkalmazni. Annál is inkább fontos a helyzet felmérése, mert míg női munkaerőben bőven le­het válogatni, alkalmanként férfi munkaerő hiány van a gyárban. Ügyes átcsoportosí­tással sikerülne olyan meg­oldást találni, hogv férfiakat csak olyan munkahelyekbe alkalmazzanak, ahová nőt felvenni nem lehet. Az ilyen általános jellegű feladatok megoldása mellett, már most nagy gonddal készül az üzemi nőbizottság a Nem­zetközi Nőnap 50. évfor­dulója megünneplésére. Az előkészületi időben vala- p-\opnvi üzemrészben a nő­mozgalom jelentőségét ismer­tető előadásokat tartanak, megszervezték egy kézimun­ka szakkör létesítését amelynek résztvevői a nők nemzetközi koppenhágai kong­resszusára készítik az, acél­árugyári nők ajándékait Ugyancsak megkezdték a mű­velődési otthonban megren­dezendő díszelőadás előkészü­leteit is. nemcsak annak köszönhető, hogy a hallgatók jól felké­szülnek a foglakozásra, ha­nem annak is, hogy a sze­minárium vezetői: Búzás Ist­ván és Szalai Pál elvtársak is felkészülten állnak a hall­gatóság elé. * A Salgótarjáni Szolgáltató Vállalatnál egy alkalommal előfordult, hogy a szeminá­rium résztvevői számára nem biztosítottak meleg helyiséget. Ez az egy eset elegendő volt ahhoz, hogy le­vonják a megfelelő tanulsá­gokat. Azóta a zavartalan ta­nulásnak ezt a feltételét is biztosítják. A legutóbb meg­tartott foglalkozáson a mar­xizmus—leninizmus I. évfo­lyamán az államról szóló ta­nítást vitatták meg. A sze­minárium résztvevőinek több, mint a fele aktívan részt- vett a vitában. * A pártoktatás megszervezé­se alkalmával Salgótarján város területén összesen 367 fő jelentkezett előadásos pro­paganda útján történő politi­kai oktatásra. Erre az okta­tási formára főként korosabb dolgozók, vagy olyanok je­lentkeztek, akik ’még semmi­féle pártoktatásban nem vet­tek részt. A város területén az előadásos propaganda iránt azonban egyre jobban megnövekedett az érdeklő­dés. A legutóbbi foglalkozá­son az eredetileg jelentkezett létszámnak csaknem a három­szorosa vett részt. Összesen 924 fő volt jelen és hallgatta meg a termelőszövetkezetek átszervezésével foglalkozó s annak szükségességét magya­rázó előadásokat. Baglyasalján a legutóbbi pártoktatás alkalmával a je lentbezett 100 fő helyett 108-an vettek részt az idősze rű kérdések tanfolyamának megbeszélésein. A szemináriu­mok igen élénkek voltak. A vitában 34-en vettek részt. A Salgótarjáni Üveggyár­ban az időszerű kérdések tanfolyamának legutóbbi elő­adásán 277 fő volt jelen. A hallgatók között 140 nő volt, tehát az ossz hallgatóknak több mint a fele, A gyárban folyó palitikai oktatás fegyel­mezett ütemben folyik, hi­ányzás főképpen a Marxiz­musnlendnizmus tanfolyamon fordult elő. * A Salgótarjáni Acélárugyár­ban a pártoktatáson való részvétel számszerűsógóben és aktivitásában is van javulás az előző oktatási napokhoz képest. Legutóbb az időszerű kérdések tanfolyamán 522 fő, a Marxizimus-leninizmus I. évfolyamán 162, a II. évfolya­mon 118 fő vett részt. A pártoktatásban tapasztalható javulás ellenére még sok hallgató nem készült fel lel­kiismeretesen a foglalkozá­sokra, s ezért a szemináriu­mok nem eléggé színvona­lasak. Ér§ek> adkert az idén is épül Érsekvadkerten, ebben a 4100 lakosú községben a fel- szabadulás óta 350 új lakó­ház épült. A régiek helyét újak váltották fel, egészsé­gesebb otthonok, ahol a köz­ség dolgozói és gyermekei ma már emberibb körülmények között élhetnek. Megváltozott a falu arcu­lata egyébként is. Az elmúlt esztendőben jelentős összeggel műve­lődési otthon épült, amely most már kedves szóra­kozási helye az érsekvad­kertieknek. A helyi művelődési csoportok, a színjátszóik eddig is több Hétvégi program az úttörőházban A Salgótarjáni Üttörőház- ban igen mozgalmas az élet. Szombatonként a legjobban dolgozó úttörőket hívják meg, akik számára rendszeres elő­adásókat tartanak. A legutób­bi előadás a fasizmus rém- tetteiről szólt, míg a jövő­ben az űrhajózásról hallanak maid előadássorozatot. Ezen­kívül rendszeressé teszik- a „Dupla vagy semmi” játékot is, amelynek kérdései az út­törő próba anyagából lesz­nek. A vasárnapi program is igen színes. Itt elsősorban a kisdobosokra gondoltak. Me- sedélelőttöket és kollektív televízió nézést rendeznek. Az összejövetelek iránt igen nagy az érdeklődés, s ami igen fontos, elősegíti az út­törők fejlődését. Eredményes a nyomolvasási verseny Igen lelkesen készülődnek Salgótarján úttörői hazánk felszabadulásának 15. évfor­dulójára. Valamennyi iskola csapata részt vesz a nyomol­vasási versenyben s gyűjtik szabadságunk 15 évének do­kumentumait. A Bartók Béla úti iskola úttörői már feldolgozták a bánya, a mentőállomás, kór­ház és a fiú kollégium 15 éves fejlődését. Ugyancsak az iskola úttörői levelezési mozgalomban vesznek részt. Széleskörű levelezést folytat­nak a szovjet pionírokkal és Hazánk úttörő csapataival, írnak a községek felszabadu­lásának évfordulójára a csa­patoknak, megírják városunk felszabadulását s cserébe ugyanezt kérik a községek úttörő csapataitól. Hasonló levelezési mozgalomban vesz­nek részt a Rákóczi úti is­kola leány csapatának úttö­rői is. Az ellenállási mozgalom veteránjaival találkoztak a Forgács-bányatelepi iskola úttörői. A Rákóczi úti fiúis­kola úttörői és a Május 1. úti úttörőcsapat tagjai emlékfá­kat ültettek el szabadságunk 15 éves évfordulójára. S le­hetne sorolni tovább a város úttörő csapatainak készülődé­sét, mert mindenütt készül­nek. bemutatót rendeztek, a föld­művesszövetkezeti műkedve­lők előadásában például szín­re került a „Fösvény“ s a helyi tűzoltók is igen színvo­nalas műsorral szórakoztatták a hallgatóságot. Az Állami Faluszínház együttese havonta látogatja az új művelődési otthont, ahol a szórakozási le­hetőségek mellett a tanulni vágyóknak is jutott hely. A téli hónapokban igen eredmé­nyesen működtek a népfőis­kola, a nőtanács szabás-varrás és főzőtanfolyamot tart, az esti órákban pedig hetenként négyszer filmvetítést láthat­nak az emberek. Az elmúlt esztendőben a művelődési otthon mellett a községfejlesztési összegből több kilométer járda épült Érsekvadkerten, bővült a vil­lanyhálózat, gyarapodott a fény a faluban s minderre 147 ezer forintot áldozott a tanács. Az új esztendőben a leg­fontosabb tervek között to­vább is a járda és villany- hálózat bővítése szerepel, így a villanyhálózatot 3, a járdát 7 kilométeres sza­kaszon kívánják fejlesz­teni. Parkot kap és külső formájá­ban is elkészül a művelődési otthon, Budapest irányába új műút építése kezdődik, s 2 millió forintos állami - beruházással 4 tantermes iskolához jut a község. Az iskola avatására a tervek szerint 1960 szeptember 1-én kerül sor s ezeken túlmenően az érsekvadkertiek állami tá­mogatással már ebben az év­ben hozzálátnak a nagysza­bású községrendezési terv el­készítéséhez is. 3ói sikerült harci játékot rendeztek... Nagyszabású harci játékot rendezett az elmúlt vasárnap terepgyakorlattal egybekötve a nagybátonyi és a tari MHS-szervezet. Nagybátonyban a harci já­tékot a honvédelmi ismer­tető kör rendezte, amelyen közel 80 fő vett részt. Meg­jelentek e játékon az ejtő­ernyős kör tagjai is. Hasonló nagy érdeklődés jellemezte a tari alapszervezet által rendezett harci játékot. Mind­két helyen igen jól sikerült a gyakorlat s ezzel az MHS tagok tovább növelték hon­védelmi ismereteiket. e©©e©©ffl©©©©©eee©©©®e©©©eee seeeeeeeee©©©©®©©©©©©©©©©© Bátran, előre! A mikor eljöttem a köz­ségből, még csak két bejárat hirdette azt a nagy változást, ami ezekben' a napokban végbemegy Jobbágyi község­ben. Azóta azonban már a község mind a négy bejára­tán ; az apcin is, a szarvas- gedin is, a pásztóin és a hat­vanin is ott áll a zománco­zott tábla: Termelőszövetke­zeti község! Mert Jobbágyi termelőszö­vetkezeti község lett. Néhány nap alatt kevés kivétellel az egész község elhatározta ma­gát a szövetkezésre. Koráb­ban is volt már termelőszö­vetkezet valami 23 fővel és 126 hold szántóval. De most már úgy számolnak, hogy a taglétszámuk 200 körüli lesz, a föld meg talán még az ezer holdat is meghaladja. A belépési nyilatkozatok kitöltve, aláírva már mind egy csomóban vannak. Azon­ban mint minden változás­nál, ez alkalommal is ott él még a szorongó érzés az újonnan belépőkben: hogy lesz? . . . Mint lesz? . . . Mi tagadás: nemcsak az új belépőknél érződik a vá­rakozásnak ez a rejtelmes kérdése. A régieknél is. Pe­dig azok már ugyancsak mer?győződhettek, hogy a ter­melőszövetkezeti élet kitűnő élet. íme: Abg két hete jártam a jobbágyi Űj Otthon Termelő­szövetkezetben. Fenyő Sán­dor, a termelőszövetkezet el­nöke tájékoztatott az el­múlt gazdasági év eredmé­nyeiről. Beszélgetés közben belépett az irodába egy vé­konyarcú, cifra trikós fiatal­ember, aki a feje tetejére tolt svájcisapkája alól kilógó szőke hajával, ingujjra vet­kőzve úgy állt meg a nem éppen barátságos hőmérsék­letű termelőszövetkezeti iro­da ajtajában, mintha valami vidám disznótorból jött vol­na. — No, ez lenne az a Ka­kuk Ignác —, fordult a belé­pő fiatalember felé a terme­lőszövetkezet elnöke. A belépő kétszer is vé­gig mért, mielőtt ke­zet nyújtott. Én meg mellé néztem a hir­telen hideggé vált tekintete mellé és kimondtam, amit gondoltam. — Szóval maga az a Ka­-kuk Ignác? — Én lennék — mondja kurtán. Tekintete hűvös maradt, de közelebb lépett. Kéreszt- bevoíett lábakkal rekitá- maszkodott a szürkefényű irodahelyiség egyik elaggott íróasztalának. Innen nézett rám kérdőn, várakozóan. — Hallom, hogy el akar menni a szövetkezetből?- Én?! — Ügy hallom . . . — Eszemben sincs! — mondja. Látszik, hogy váratlanul érte a kérdés. Hol a terme­lőszövetkezet elnökére. hol meg rám esik a tekintete. — Ki találta már ezt ki? — fordul a szövetkezeti el­nök felé. Válasz helyett a termelő­szövetkezet elnöke elgondol- koztatóan ' néz rám. Néma percek következnek. A kér­dés megoldatlan marad. Én tovább folytatom. — Hát ide figyeljen . . . — kezdem. Aztán suttogásra eresztem a szót. — Adnánk magának 8 hold földet . . . No mit szól hozzá? . . . A fiatalember még jobban meglepődik. Egy kicsit bele is sápad, s csak azután vá­laszol. — Szó sem lehet róla! — A maga gazdája lehetne, jó ember! Saját gazdája! — ismételem a nyomaték ked­véért. — Szó sem lehet róla! — rázza tiltakozva a kezét. — Adunk 10 holdat . . . — — Az sem kell! — Tizenhatot. — Nem kell! — Húszat. Már látszik rajta, hogy in­gerült. Nem is tudja, hogyan és mit válaszoljon. Érzem, hiába kínálnám neki, magát az egész volt gróf Apponyi birtokot, a fiatalember hajt­hatatlan maradna. — Megmondtam már, hogy nem kell — hadonászik tilta- kozóan. — Nem kell! Semmi nem kell! Hagyjanak engem nyugodtan! — Hát jó —, mondom, s nem folytattam tovább. Feszült csend támadt a termelőszövetkezeti irodában. A tétova gondolatok után azonban úgy látszik, hamar megtalálta a kivezető utat, e bonyodalmas ügyből. Nekem szegezte- a kérdést. — Tulajdonképpen honnan jött maga? Nem szóltam, csalk moso­lyogtam. Helyettem aztán a terme­lőszövetkezet elnöke vála­szolt. — Újságíró az elvtárs. Csak próbálkozott . . . M ost már mind a hár­man mosolyogtunk. Aztán meg hango­san nevettünk. Ka- kuk Ignác is, aki az imént még összevont szemöldökkel, alig győzte visszaverni ezt a furcsa kezdeményezést. Aki talán azt hitte, hogy minden áron ki akarom csalni, erő­szakolni, vagy talán „fúrni'’ a termelőszövetkezetből. És éppen őt. Kakuk Igná­cot. Öt, aki mindig olyan szorgalmasan végzi a mun­káját. Aki április 1-én jött a jobbágyi Új Otthonba, s mint fejőgulyás az első hét hónapban 28 200 forintnak megfelelő jövedelemre tett szert. Ez azt jelenti, hogy havi jövedelme átlagosan 4 028 forintra rúg. Hát hol keresett ő még ennyit? Pe­dig volt már az életben fa­vágó, állami gazdasági dol­gozó, volt a Kékes tetőn, ab­ban a gyönyörű gyógyinté­zetben kazánfűtő. De azért ha választani kellene, csak a szövetkezet mellett marad­na. Nem kellene neki húsz hold sem, száz hold sem! Nem! Csak a szövetkezet! Ugye erre már nyugodtan mondhatjuk, hogy: görcsös ragaszkodás. Hát így jártam én Kakuk Ignáccal. Szorgalmas, dolgos ember. Nem kellettek hozzá még évek sem. Néhány hó­nap alatt felismerte, hogy a termelőszövetkezeti élet mi­lyen áldásos, ha az ember kötelességtudó és nem rest megfogni a „munka végét”. Amikor elbúcsúztam tőle, talán még egy kicsit halás is volt nekem, hogy nem kellett megválnia a szövet­kezettől. Most az újabb látogatásom alkalmával, - mondom: új helyzetet találtam Jobbá­gyiban. A falu két végén két tábla hirdette már a község termelőszövetkezeti „rang­ját”. Maga a község azonban még a valóságban nem volt termelőszövetkezeti, hiszen még nem indult meg a közös munka, a közös termelés. Folytak a tervezgetések, hogy hol kellene kialakítani az új majort. Már tudták, hogy körülbelül ezer hold szántóra kell tervet készíte­niük. Körülbelül azt is fel­mérték, hogy a fogatos és egyéb lovasmunkák elvégzé­séhez 20 pár ló elegendő lesz. Egyszer talán majd a’ régi major düledező falai ás le­dőlnek, hogy végkép eltün­tessék az Apponyi grófok egészségtelen hagyatékait. F orr a község. Tisztul az emberek gondol­kodása. S ha még egyiket-másikat oly­kor-olykor bántalmazza is a kétség, néhány esztendő múl­va a régitől megtisztultan, azokkal is úgy járnánk majd, mint Kákuik Ignáccal. Bát­ran nézzenek hát előre! OROSZ BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom