Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-20 / 6. szám

I960, január 20. nógrádi népűjság 3 Emberséggel, szerényen 0 - .... ­Amiről a világ beszél itthon is és a külföldi testvérpártokat képvi­selő küldöttek számára is jóleső érzés volt tudomástal venni azt az emberséges lég­kört, amelyben pártunk VII. kongresszusa lezajlott. A be­számoló, a vita, de főleg Ká­dár elvtárs vitazáró beszéde példázta azt a magatartást, hangnemet és közelséget: együttvéve emberséget, amely egyre inkább pártmunkánk stílusának alapvető jellemző­jévé válik. A dolgozó nép hűséges szol­gálata a párt, a kommunisták részéről — ez az alapvető irányvonal, amelyen létre jön a kommunista munkastílus, a pártmunkások magatartá­sának magasabb színvonala. Általában jellemző volt a párt negyven éves harcában, hogy nagy gondot fordított tagjainak, de főleg vezetői­nek magatartására. Mártírja­ink közül nagyon sokat úgy emlegetnek, mint az emberi közelség, a melegség, a leg­hűségesebb barát, az áldozat­kész segítőtárs példáit. Bár megtörhetett átmenetileg ha­zánkban a kommunistáknak ez a Lenintől örökölt em­bersége, de amikor a párt megtisztult miijdenféle visz- szahúzó erőktől, akkor új­ból teljes erejével felszínre tört. Amikor a párt, a kom­munisták türelmetlenek a hi­bákkal szemben, sürgetik az újat, nagy dolgokban dönte­nek és dolgoznak — akkor is mindig szem előtt tartják, hogy a célokat az egyszerű emberek valósítják meg, akik­kel végtelen türelemmel, sze­retettel, a beléjük vetett mélységes bizalommal szük­séges foglalkozni. 4 kommunisták olyan nagyszerű célért veze­tik harcra a dolgozókat, mint a béke, a szocializmus. De tudják azt is, ném elég csak a helyes politikai fel­adatokat kitűzni, nem elég, ha a párt általános irányvo­nala megegyezik a dolgozó nép kívánságával, kifejezi an­nak akaratát. A célok valóra- váltása attól js függ milyen a magatartásuk azoknak, akik a célokat meghirdetik, a végrehajtást vezetik. A dol­gozók joggal várják, hogy az új, szocialista embertípus kialakításának roppant nagy munkájában a kommunisták minden erejükkel, teljes tu­dásukkal példát mutassanak. Várják azt, hogy az emberek mélységes szeretete, az igaz­ságért váló állhatatos küzde­lem, az újért való türelmet­len munka jellemezze maga­tartásukat. Várják azt, hogy a nagyszerű célkitűzéseket emberi hangnemben, az egy­szerű emberek legbelsőbb gondolatait is ismerve, a leg­teljesebb bizalom jegyében ismertessék és szervezzék meg azok megvalósítását. És mert mindezek a követelmé­nyek megvalósulnak a mi pártunkban, ezért olyan erős az egység, a kölcsönös bi­zalom, a szocializmusba ve­tett hit. Az _ emberek nem­csak a nagy célokat érzik ma­gukénak, hanem a párt mun­kastílusát is, a kommunisták magatartását is, mindazt az emberséget, kérlelhetetlensé- get, kommunista humanitást, amely napjainban egyre jel­lemzőbb életünkre. A kommunisták Lenintől örökölt magatartása nem olyan dolog, amely egy csa­pásra megvalósul, vagy ha már megvan, akkor nincs töb­bé tennivaló. Ismerünk pél­dákat, hogy egyes kommunis­ta vezetők többek között nem sok gondot fordítanak az emberek, beosztottjaik ki- sabbinagyobb gondjainak megismerésére, orvoslására. A nagy tervek, termelési fel­adatok, beruházások mellett gyakran háttérbe kerülnek az apróbb problémák, amelyek megoldása terén legalább any- nyira fontosak, minthogy a nagy tervek végrehajtást nyerjenek. Egyeseknél az el­bizakodottság, a megnyugvás gyakorlati jeleként tapasztal­hatjuk, hogy nem ismerik a dolgozók hangulatát kielégí­tően, nem tudják az egyes ember örömeit, gondjait. Ta­pasztalható az is, hogy né­mely kommunisták jogtalan előnyöket igyekeznek szerez­ni maguknak. Araikor a dol­gozók ezeket látják — mert látják és levonják a követ­keztetéseket is — valahogy igyekeznek megmagyarázni maguknak, azt tartva, hogy számukra a párttagsági könyv nagyobb jogokat biztosít, mint a Népköztársaság más polgárainak, például képes­ségeinek megfelelő állás el­A Bányagépgyariak állták a szavukat Miután az 1959. év befe­jeződött, sor kerülhetett az évi munka értékelésére. A Zagyvapálfalvi Bányagépgyár 1959. első félévi munkája alapján elnyerte a Bánya- gépgyártási Tröszt élüzem címét. Ez azonban nem jelentette azt, hogy elértük célunkat és nem adott okot elbizakodott­ságra, amit bizonyít az is, hogy a negyedik negyedévben 107,5 százalékos tervteljesí­tést értünk el, egész éves tervünket pe­dig 102,7 százalékra tel­jesítettük. Vállalásunk egymillió forint tervtúl- teljcsítés volt. Ezzel szem­ben 1 395 000 forinttal tel­jesítettük túl tervünket. Ezek a számok a vállalat dolgozóinak jó munkáját bi­zonyítják. Csák egy példát említünk meg: Surányi Im­re lakatos csoportja jó mun­kájával eleget tett a Szoci­alista munkabrigád cím el­nyeréséhez szükséges vala­mennyi követelménynek. Jó munkájukat, a nagy gondqs- ságot igénylő szovjet export­gyártmány gondos elkészíté­se is bizonyítja. Az export terv teljesítésében még szebb eredményekről számolhatunk be: a szállítóberendezések gyártásánál 281,2 a kaparó­berendezéseknél 791,4, egyéb berendezéseknél 135,8 százalé­kos exportterv túlteljesítést értünk el. Az ossz exporttervet 272,4 százalékra teljesítettük. Ebben az évben még tovább fokozzuk az exportban el­ért eredményeinket. Az el­múlt évben gyártmányaink minőségének javításában is jelentős lépést tettünk előre, amelyben jelentős szerep van a dolgozók üzemien belüli képzésének. Csontos József Zpálfalvi Bányagépgyár Jelentős munkát fejtenek ki a Sal­gótarjáni Erőműben a laboratórium dol­gozói. Feladatuk, hogy állandóan vizsgálják a kazá­nokba kerülő víz megfelelő minősé­gét, ellenőrizzék a szén fűtőértékét. Gondos munkájuk­kal nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy az erőmű az elmúlt évben is je­lentős kalóriameg­takarítást ért el. Képünkön mun­kában a laborató­rium dolgozói. nyerésénél, vagy lakásigény- lésnél stb. a a párt irányvonala politikai, gazdasági és kulturális tekintetben he­lyes, mentes mindenféle el­hajlástól, cikk-cakktól. A kommunistákat sem az or­szág politikai, sem a gazda­sági helyzete miatt nem szól­hatják meg. Sőt, dolgozó né­pünk a legteljesebb elismerés hangján beszél erről a helyes irányvonalról, és nagy fele­lősségérzetet tanúsítva figyeli, hogy ez meg is maradjon, a jövőben is így legyen. Egyes kommunistákat azonban meg­szólhatnak, ha magatartá­sukban nem felelnek meg a párt által követett irányvo­nalnak. Itt-ott ilyennel ma még találkozhatunk. Az ilyen elvtársak elfelejtik, hogy azoknak a nagyszerű célok­nak, annak a nemes munká­nak, amelyet pártunk végez- egyedül csak a saját hibánk okozhat kárt. Kádár elvtárs szavaival élve: a kommunis­ta csak akkor legyen nyu­godt, csak akkor élvezze tisz­ta lelkiismerettel szocialista építő munkánk minden vívr mányát és előnyét, amikor azt már a dolgozó nép egé­sze megkapta, magáénak tudhatja. Szép számmal van tenniva­lónk abban, hogy a kommu­nista szerénység, az ember­ség, a mélységes felelősségér­zet teljes egészében megho­nosodjon, pártunk minden egyes tagjának elengedhetet­len életfelfogása legyen. Annak az elvnek és gyakor­latnak megvalósítása, hogy a kommunisták azonos jogok mellett a többi dolgozóktól magasabb kötelezettség-érzet­tel, nagyobb felelősséggel és több kötelességgel rendelkez­zenek — ennek megvalósítása állandó munka, rendszeres tennivaló. Pátszervezetek, kommunista kollektívák és egyes párttagok mindennapos 'munkáján múlik megvalósu­lása. /4 kommunista magatar­tás magasszínvonalú meghonosítása, szervesen be­leillik pártunknak abba az alapvető irányvonalába, hogy a tettek és a szavak mindig fedjék egymást, a legtelje­sebb egységben legyenek. Az MSZMP három éves munká­ja — sőt pártunk negyven éves harca — olyan alapot teremtenek ehhez, amelyen tovább haladva a kommunis­ta humanizmus kiteljesedhet, áthathatja egész párttagságun­kat. A szocialista építőmunka meggyorsításának, a szocializ­mus alapjai lerakásának ez is olyan része, mint bár­milyen más gazdasági terv és célkitűzés. Balogh Gyula Biztosított a békés, alkotó munkánk Hruscsov elvtárs legutóbbi nagyjelentőségű beszéde ismét- megerősítette a békeszerető emberek hitét. Az a bejelen­tés, hogy a Szovjetunió is­mét csökkenti hadseregének létszámát 1 200 000 fővel, fo­kozta az emberek biztonság­érzetét és lendületet adott a nyugodt termelőmunka sike­res folytatásához. A dolgozók részéről számtalanszor felme­rül az az óhaj, hogy békében éljünk és dolgozzunk. Ezt az óhajt ma már biztosítja a Szovjetunió és a népi demok­ratikus államok testvéri szö­vetsége a megváltozott nem­zetközi viszonyok közepette. Ehhez járul - még hozzá az is, hogy sok ázsiai, afrikai és la­tin-amerikai állam dolgozói is harcolnak a béke fenntar­tásáért. A legutóbbi időben a ter­melés és termelékenység nö­vekedése, valamint a techni­ka fejlődése oly nagyarányú méreteket öltött a Szovjet­unióban, hogy bámulatba ej­tette vele a világot. Mind atom, mind rakéta techniká­ban messze túlszárnyalta a legfejlettebb nyugati tőkés államokat. Ez a fejlődés tet­te lehetővé Hruscsov elvtárs legutóbbi bejelentését, amely­nek kettős jellege van. Beje­lentésével tanúbizonyságát adta, hogy a Szovjetuniónak nincsenek háborús céljai, az őszinte békés együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás elve alapján kíván a jövőben is dolgozni. Ezt bizonyítják azok a kereskedelmi és kul­turális egyezmények, amelye­ket a fejlett tőkés, valamint az elmaradott államokkal kö­tött. A fejlett haditechnika kö­vetkeztében a Szovjetuniónak jelenlegi hadsereglétszámát fenntartani nem szükséges, mert a békét lényegesen ki* sebb létszámú hadseregével is tudja biztosítani. A hadse­reg kötelékéből kikerülő tisz­ti és legénységi állományú­nknak a népgazdaság egyes ágaiban való elhelyezése biz­tosítva van. Az újonnan ter­melésbe állított munkaerőn keresztül megnövekedik a szovjet népgazdaság anyagi termelése, ami dolgozóinak jólétét fokozza és a kölcsö­nös segítségnyújtás keretében a szocialista államok is köz­vetve részesülnek ezen anya­gi javak többletéből, mert a Szovjetunió így még hatható­sabban tudja támogatni a népi demokratikus államo­kat. A rónai bányaüzem dolgo­zói örömmel vették tudomá­sul Hruscsov elvtárs bejelen­tését és munkájukon keresz­tül kívánják, kifejezésre jut­tatni hűségüket, szolidaritá­sukat a Szovjetunió és a nagy szovjet nép iránt és nem utolsósorban annak szervezője és irányítója, a Szovjetunió Kommunista Pártjának. SOMOSKÖI L. ÁRPÁD vájár, országgyűlési képviselő Újabb láncszem a Szovjetunió békepolitikájában A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának a fegyveres erők újabb csökkentéséről szóló határozata és leszerelési fel­hívása minden pedagógus szivét Őszinte örömmel, nagy megnyugvással töltötte el. Ez a kezdeményezés ismét fényesen bizonyítja, hogy a Szovjetunió — és az egész szocialista tábor — a tartós világbéke biztosítására, a bé­kés együttélés kivívására tö­rekszik. Jól tudjuk, hogy a szovjet kormány részéről ez a lépés nem egyedülálló, hi­szen a fegyveres erők csök­kentésére tett javaslat csak egy újabb láncszem a Szov­jetunió következetes, békesze­rető külpolitikájában. A Szovjetunió azért csök­kenti fegyveres erőit, mert nem akar háborút kezdeni, senki ellen nem kíván táma­dást indítani. A katonai ki­adások csökkentése révén fennmaradó hatalmas össze­Á legjobban érintettek vagyunk Ha valakit, akkor minket asszonyokat, anyákat, ugyan­csak magával ragadott a Szovj etunió békepolitikáj ának újabb ragyogóbb megnyilvá­nulása: Az anyák mindig is féltik és féltették gyermekeiket, hogyne rettegnének most, amikor ez az esetleges há­ború világpusztulás lenne. Mi nem világégésre, hanem a világ szépítésére neveljük gyermekeinket. Nem tudom megállni, hogy ne beszéljek arról is, amit Hruscsov már előző beszédében is javasolt és sürgetett: szüntessék meg a különféle atomfegyverek kísérletezését is. Én már két világháborút éltem meg. Igazán boldog csak 1945 óta vagyok, amióta békében építhetjük ezt az országot. Az a sok kis baj, egyéni gond és probléma, amivel naponta megküzd az ember, igazán semmi. Azt szeretném, ha már csak ilyes­mivel kellene harcot vívnunk. Mi asszonyok a föld lakos­ságának nagyrészét tesszük ki, ha csak mi köztünk vé­leménykutatást tartanának ezek a háborúra készülő urak, azt hiszem, valameny- nyiünknél kudarcot vallaná- nak. Peli Kálmánné gekből gyárakat, iskolákat, óvodákat, bölcsődéket fog­nak építeni, olyan objektu­mokat, melyek a népjólét az életszínvonal gyorsabbütemű fejlődését fogják eredményez­ni. A magyar dolgozók élet- szemlélete, békevágya, a szovjet dolgozók állásfogla­lásával megegyező. A VII. kongresszus által elénk tű­zött feladatokat, az ötéves terv nagyszerű célkitűzéseit csak akkor tudjuk maradék­talanul megvalósítani, ha a béke aranysugarq. ragyog majd a világ népeire, ha a háborús gépezet mindenütt a lomtárba kerül. Pártunk tetteivel, intézke­déseivel bizonyította be, hogy nagyra értékeli, sokra becsü­li az értelmiség — köztük a pedagógusok munkáját. A bi­zalom különböző megnyil­vánulásaival lépten-nyomon találkozhatunk. Foglalkozá­sunk, hivatásunk természeté­ből eredően a pedagógus olyan ember, aki a jövőt építi. Ö érzi legjobban, hogy ezt a jövőt csakis békés kö­rülmények között lehet épí­teni. De aki egy kicsit is nyitva tartja ma a szemét, az láthatja, hogy vannak a vilá­gon erők, melyek nem a bé­két akarják. Ezért jelent a béke védelme egyszersmind harcot is. A világ dolgozói velünk együtt azt várják, hogy a nyugati hatalmak kormányai követik majd barátaink, szö­vetségestársunk példáját és az általános leszerelés végre­hajtása nyomán a nyugodt, békés, alkotó munka napjai köszöntenek az emberiségre. KRAJNÁK TIBOR Salgótarján, Bartók Béla úti iskola igazgatója Szerető asszonykarok emel­ték le a péntek déli buszról Bárna termelőszövetkezetének nőküldöttségét. A nagy hi­deg pirosra festette arcukat. Vendégségbe jöttek, viszontlá- togatásra az acélgyár asszonyaihoz. A' vendéglátók egy része egyenesen a munkahelyről szaladt a művelődési otthon csinossá varázsolt klubjába, előkészíteni a fogadást. A telep asszonyai már reggeltől ott szorgoskodtak. Páli Kálmánné, Rózenbergné, Hegyesné, Soósné, Miklósné, Róthné, Kovács Lajosné, Szentgyörgyiné, meg a többi kedves munkásasszony azt sem tudta, hogyan kedvezzen parasztasszony testvéreinek. Miután lerázták magukról az út havát, legtöbben a kályhához húzódtak melegedni. Közben meghozták a frissi­ben készített illatos, forrón párolgó rumos teát. A forró ital enyhített az asszonyok fázósságán, ezután már évődve koc- cintgattak egymás egészségére. Irigykedő szeretettel csodál­ják u vendégek a csinos klubot, amely hetente egyszer a gyári asszonyok otthona. Idős Susán Józsefné, tsz paraszt­asszony sietősen közbeszúrta: — Azért nem kell elbizakodni. Erősödjünk csak meg ebben a közösben, szemetek-szátok eláll, olyan életünk lesz. — Igaz is, hadd lássuk a tiéteket — kapott a szón egy menyecske és lecsapta teás csészéjét az asztalra —, mutas­sátok meg nekünk a gyárat, ahol ti, meg az uratok dolgo­zik. Csatlakoztak a tervhez a többiek is, és azon nyomban kesztyűt, kabátot kaptak magukra. Űtrakészen sürgették a vendéglátókat gyámézésre. Elvezettel csodálták a gazdasági szerszámgyárat, a szegverőt. — No, még ilyet — csapta össze elismeréssel kezét Mol­nár Tiborné —, nem is hittem volna, hogy fűzből lesz a kalapács. — Arcáról csak úgy sugárzott a büszke csodálat. — Ez felér egy kánikulai aratással — tette még hozzá az izzadt munkásarcokat figyelve. A szegverőben Torják Istvánná ámuldozott. — Ha én egyszer itt dolgoznék — súgta halkan szom­szédjának és bele is sápadt a tervezgetésbe — óh, milyen keveset is tudunk még a gyárról — nézte a szegcsomagoló asszo­nyok megállás nélküli ügyessé­gét. — Itt lehet versenyezni. — No, hallod, ebben mi sem maradunk nagyon hátul — védte meg a földi munkát Szabó Józsefné. Mindjárt a gyári asszonyokhoz fordult. — Maguk meg jöjjenek akkor újra, ha mi is nagy munkában leszünk. Például nyáron, az aratáskor. — Még a keringőt is eljárjuk a kapálásban — toldotta meg az öreg Susán néni és szépen sikerült műfogsorával ránevetett a többiekre. — Van ott olyan nótázás, olyan nevetés és olyan munkaverseny, hogy azt látni kell. Ezután egy kissé komolyabbra terelődött a szó. Az egyik mindjárt belekapott Susánné ötletébe. — Talán az is teszi, tudjátok, hogy félig vagyunk csak parasztasszonyok, hiszen bányászná vagyok én is, te is — mutat a szomszédjára —, oszt’ az urunk versenyről beszél minden műszak után. Mi meg eddig csak főzésről, takarítás­ról, gyereknevelésről vitáztunk vele. Most, hogy nekünk is módunkban áll, azt hiszem csak buzog a visszafeleselés is bennünk. Hogy mi sem vagy alábbvalóbbak náluk. Erre azután egy nagyot kellett nevetni, ami még jól is esett a zimankós hidegben. Újra csak körül tolongták a kályhát, amikor visszatértek. Majd megszólalt az egyik asszony és kis csomagot nyújtott a szemben levő munkás­asszonyhoz. — Fogadjátok tőlünk szeretettel. Este, meg éjszaka varrtuk, amikor a gyerekeket már letettük. Mindnyájunk­nak benne van a kezemunkája. — Mi meg — állt fel egy másik asszony — a bárnai nőtanács nevében hoztuk ezt a kis virágot. Hadd köszön­jük ezzel is szívességeteket. Igazán olyan jó így együtt. Együtt a falu és a város — mondta és nagyot tapsolt rá valamennyi asszony. Búcsúzáskor egyik-másik még könnyet is ejtett meg­hatottságában, pedig valamennyien úgy nyújtottak kezet egymásnak: viszontlátásra. Ujlaky Mária Viszontlátásra...

Next

/
Oldalképek
Tartalom