Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-13 / 4. szám

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 I960, január 13. Méltók a szocialista címre A fúrógép egyenletes zú­gása, zörgése elüti az embe­ri hangot. Csak egymás fülé­hez hajolva értünk szót kí­sérőmmel, Kovács Dora Lász­ló elvtárssal, a Gyula táró vezetőjével. A brigádot nem zavarjuk, nagyon fontos munkát végeznek. Arra vá­runk, hogy elüljön a fúró­gép zúgása, kis időt nyer­jünk arra, hogy szót vált­sunk Sándor István ifjúval és kilenc tagú brigádjának tagjaival. Mert ez a brigád a párt márciusi határozata után olyan célt tűzött maga elé, hogy versenyeznek a szocialista brigád címért — az elmúlt év eredményes munkája pedig most azt iga­zolja, hogy komoly váromá­nyosai ennek a büszke, meg­tiszteltető címnek. Hogy beszél erről a bánya vezetője, Kovács elvtárs? — Egyik legfiatalabb csa­patunk a Sándor Istváné. Az átlagos életkor alig haladja meg a 25 évet. Jó, nagyszerű munkások, azért mertük rá­juk bízni a bánya eovilc leg­fontosabb munkáját, ezt a feltárást. Nem kevesebb, mint 400 folyóméter hosszú fővá­gatot kell kihajtani március végére, mert a II. negyedév­ben innen már nyolc munka­helyről naponta 30 vagon szenet kell nyernünk. A brigád állta is eddig a szavát — folvtatja Kovács elvtárs. Nem csalódtunk ben­nük. A fejteljesítmény elérte a 28 centis átlagot, a havi előrehaladásuk pedig átlago­san 82 folyóméter. Emellett természetesen igen komolyan segítik a fiatalabb, tapaszta­latlanabb csapatókat szak­mai tudásuk átadásával. Elő­fordul, hogy a gyengébben teljesítőket a munkahelyeiHen keresik fel Sándorék, — ott magyarázzák el a jó fogáso­kat. Lassan megszokjuk a fúró­gép zörgését, azért feltűnő már, amikor abba maradt a zúgás, amikor üdvözölhetjük a brigád vezetőjét, tagjait. — Amikor mi elhatároztuk, bogy küzdünk a szocialista brigád címért, arra gondol­tunk, hogy nemcsak a mun­kában hanem az életben is úgy kell majd élnünk, mint a szocialista típusú ember­nek — kezdi a beszélgetést a brigád vezetője, Sándor Ist­ván elvtárs. — Ügy gondol­juk, hogy ez sikerült is. A munkáról én nem is akarok sokat beszélni, azt bizonyít­ják a tények. Inkább arról szóljunk, hogy hogyan ková­csoltuk össze ezt a kis csa­patot. És Sándor István beszél. Mondja: mit, hogyan értek el, hogyan tettek eleget azok­nak a követelményeknek, amelyeket a szocialista bri­gád címért küzdők elé állí­tottak. — Valamennyien részt ve­szünk politikai és szakmai oktatásban. A brigád tagjai az Időszerű kérdések tanfo­lyamra járnak, s mindannyi­an hallgatói vagyunk a bá­nyász akadémiának is. Ezen­kívül Nádsdy Sándor most végzi a bányaipari techniku­mot, Pántya Imre pedig most végezte a vájár iskolát. Peregnek a szavak. Van mit mondani mindenkinek, mert valóban, úgy dolgozott ez a csapat az elmúlt évben, hogy méltó a szocialista bri­gád címre. Percze Lajos vá­jár, a nagyszerű brigád egyik tagja is szót kér: — Talán abban van a sike­rünk titka, hogy mindent kö­zösen beszélünk meg. Itt a műszakban mindenki tudja, hogy a nyolc óra alatt mit kell tennie, hogyan segítse elő az egyén a közös mun­kát. Hiányzó sincs közöttünk, így mindég, mindenki mun­kájára előre lehet tervezni, lehet rá számítani. — De ha az eredményekről, a jó munkáról beszélünk, szóljunk néhány hiányosság­ról is — szövi tovább gondo­latát. Néha szállítási nehéz­ségekkel küzdünk — ha nincs vagon, akadozik a szállítás. Ez a vitla is kicsi erre a munkahelyre. Baj van a fa­ellátással — nem a megfelelő méretű fát kapjuk, időt vesz míg a 3 méteresből 2,50-eset csinálunk, arról már nem is beszélve, hogy befolyásolja anyagtakarékossági célkitűzé­seinket. Eredmények és gondok. De ez a kilenc tagú brigád át­hidalta eddig is a nehézsé­get, azon azonban érdemes lenne elgondolkodni; nagyon sok igazság van Percze Lajos szavaiban. Ne gátoljuk, ha­nem segítsük a termelési eredmények mellett a gazda­ságossági eredmények eléré­sében is őket. Annak a brigádnak, amely a szocialista címért küzd, a termelés, a tanulás mellett mást is meg kell valósítani. Ez talán a munkahelyen kí­vüli közösségi élet, a közös tanulás, szórakozás. Együtt él ez a brigád a munkahelyen kívül is. Hár­man közülük legényszálláson laknak, a többiek családosak, így aztán közös a látogatás. Akik a bányatelepen laknak, felkeresik azokat, akik a le­gényszálláson élnek. Makai János elvtárs otthonában pe­dig mindég van hely a bri­gád tagjai számára, nem is egyszer élvezték már itt a televízió adását, mert Makai elvtársnak már az is van. Nádasdy Sándor —, mert ő magán életében nagy kultúr- munkás — könyvet visz a le­gényszállóbelieknek, mint Percze Lajosnak, vagy a töb­bieknek. Milyen jó ezeket hallani. De jó érzés az is, amit Sán­Nógrád megyében a nép- számlálás e hónap 9-én egy nappal a kitűzött határidő előtt 100 százalékig befeje­ződött. A népszámlálást 800 pedagógus végezte és részt- vett benne 400 felülvizsgáló biztos. Mindezek mellett azonban még mindig van akik kima­Kamerun 1884-től 1916-ig Németország gyarmata volt. Az első világháború alatt te­rületének 20 százalékát a britek, 80 százalékát pedig a franciák szálljak meg. A Népszövetség 1921-22-ben szentesíti Kamerun kettéosz­tását, s a két imperialista ál­lam mandátum területévé nyilvánítja Kamerunt. A mandátumok a második vi­lágháború után' ENSZ gyám­sági terület elnevezést kap­ják. A brit fennhatóság alá tartozó Nyugat—Kamerunt 1946-ban közigazgatásilag kettéosztják s Nigéria brit gyarmathoz csatolják. 1960 folyamán Brit-Kamerun lakói szavazás útján eldönthetik, hogy a már független Kame­runhoz, vagy előreláthatólag 1960 őszén függetlenségét dór Béla elvtárs, a bánya párttitkára mond a brigád­ról. — Valóban példamutatóak ezek az emberek. Munkájuk, közösségi életük mellett na­gyon sok társadalmi munkát is vállalnak. Makai elvtárs a szakszervezetben, Nádasdy elvtárs a kultúrmunkában, Pántya elvtárs a KISZ-ben végez társadalmi munkát, pártmunkát. Ezért is követ­kezett be, hogy a brigád tag­jai közül Nádasdy elvtárs rö­videsen tagja lesz a pártnak, — ajánlója két munkatársa, Sándor István és Németh Tibor elvtársak lesznek. Ezeket a véleményeket, az elért eredményeket nézve nyugodtan állíthatjuk: Sán­dor István és kilenc tagú brigádja úgy dolgozott, úgy élt, ahogyan egy új típusú emberhez méltó. A brigád­vezető szavaival élve: — A jövőben arra töreke­dünk, hogy még jobb mun­kát végezzünk, hogy elősegít­sük a pártkongresszus hatá­rozatainak valóra váltását, hogy példamutató, szocialista bányászokká váljunk. Ennek pedig minden alap­ja megvan, minden lehetőség adva van. Ezek a gondolatok foglal­koztattak akkor, amikor be­fejeztük ezt a kis beszélge­tést, amikor egy olyan bá­nyász csapattal ismerkedtem meg, amelynek tagjai méltó­ak a szocialista brigád cím­re. Somogyvári László radtak a népszámlálásból. Ezúton is értesíti a népszám­lálást végző bizottság ezeket a személyeket, amennyiben valamilyen oknál fogva a népszámlálásra szükséges adataikat nem tudták közölni, forduljanak az illetékes VB-hoz, ahol a hiányt pó­tolják. elnyerő Nigériához csatlakoz­nak-e. Kamerun északi felének száraz szavannákkal borított felföldjein külterjes állatte­nyésztést folytató fülbe tör­zsek élnek. A déli területe­ken bantu-négerek dolgoznak az európai telepesek birtoká­ban lévő, s az ország gazda­sági életében legnagyobb sze­repet játszó kakaó és banán, illetőleg kávéültetvényeken. Kamerun ipara tükrözi több évtizedes gyarmati helyzeté­ből származó elmaradottsá­gát. Csupán a hazai olajpál­mák termését feldolgozó nö­vényolaj gyárak méltók em­lítésre. Az ország főfolyójá- nak a Sanagá-nak vízenergiá­ját felhasználva Édea-nál Af­rika legnagyobb alumínium­kohóját építik a franciák.-----------------Ói ---------------­Me gyénkben egy nappal a határidő előtt befejeződött a népszámlálás ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ KAMERUN A 432 000 négy­zetkilométer nagyságú 3,3 mil­lió lakosú Ka­merun népének függetlenségéért folytatott harca sikerrel járt. Az egykori gyarmat majd népszövet­ségi mandátum, illetve ENSZ gyámság 1960. ja­nuár 1-én el­nyerte független­ségét. Az Afrikában, a Guineai-öböl partján fekvő or­szágot Spanyol- Guinea gyarmat, Nigéria angol gyarmat, vala­mint a Francia Közösség úgyne­vezett köztársa­ságai (tulajdon­képpen félgyar­matai) Gabon, Kongó, Csád és a Középafrikai Köztársaság ha­tárolják. A nyugat-németországi fasiszta provokációk éberségre intenek minden becsületes embert LEVELEKBEN, KISGYÜLÉSE KEN TILTAKOZIK SALGÓTARJÁN DOLGOZÓ NÉPE Tiltakozik a világ. Azon­nali intézkedést kér Ade­nauer kancellártól. Alig tizenöt esztendő telt el a második vi­lágháború befejezése óta, íme, nem is egészen másfél évti­zed alatt Németország egyik felében a nyugati megszállási övezet területén újra feléled­tek azok az erők, amelyektől másfél évtizeddel ezelőtt a nagyhatalmak szerződéseiben óvták a világbékét. Hogy föltámadtak ez a meghatározás nem is egészen teljes. Nyugat-Németország- ban nem is semmisítették meg őket sőt egyre nagyobb szerepet biztosítanak nekik a Német Szövetségi Köztársa­ság politikai életében. Egyre több beleszólásuk van a ha­talom gyakorlásába. Hitleris­ta tábornokok magas funk­ciókat viselnek a Bundeswehr, az új Wehrmacht alakulatai­ban. A rendőri szervekben, a bírói karban, hemzsegnek az egykori nácik, és a bíróság által elitéit háborús bűnösök. Visszakapták rangjukat és kitüntetéseiket, Hitler egy­kori SS-ei. A Nyugat-Német hadsereget nemcsak egyszerű­en felfegyverzik, hanem atom- és rakétafegyverekfcel is el­látják. Nyugat-Németarszág területén szabad szerveszke- dési terepre és patrónusra lel­tek Európa legkülönbözőbb országaiból kiebrudalt, vagy éppenséggel megszökött fa­siszták, szervezkednek hazá­juk népe törvényes rendje el­len. Mindezeknek az eredmé­nye ma már oda vezetett, hogy Németországban fasiszta erők horogkeresztekkel szeny- nyezik a házak falait. A fa­siszta provokációval szemben a nyugatnémet kormány el­néző politikát folytat. A nyugatnémetországi ese­mények felháborították me­gyénk dolgozó népét is. Kik levélben, kik kisgyűléseken fejezik ki tiltakozásukat a fa­siszta provokációkkal szem­ben. Lauter Zoltán salgótarjáni lakos levélben így tiltakozik a fasiszta provokációval szemben:” „Munkaszolgálatos voltam. Tizenkéttagú családból csak magam maradtam élve. Töb­biek elpuszultak. A miskolci pályaudvaron dolgoztam vas­útjavításon. Amikor a be­rohanó vonat egyik vagoná- nak kitöredezett részén a kislányom kidugta kezét és kért hogy vegyem ki a va­gonból. Mellette volt felesé­gem és hozzátartozóim. Az életben többé egyiküket sem látttam. Elpusztultak az aus- witzi haláltáborban. De kis­lányom hangját örökké hal$ lom. A nyugat—németországi fasiszta megmozdulások éber­ségre intenek minden be­csületes embert. A hitleriz- mus kezdetén is hasonló meg­nyilvánulásokkal kezdődtek az események. Ugyanazok csinálták, akik a mai Nyu- gat-Németországban tevékeny­kednek. Kezdetben a horog­keresztet rajzolták, aztán öl­ték a kommunistákat, a ha­ladó embereket. Ma már erős a szocializ­must építő országok tábora. Erős a békéért küzdők tábo­ra az egész világon. Ezek az erők megsemmisítik a népek békéjére törőkét. Tiltakozom a szennyes provokációk el­len.” Vilheim Sándor az acél­árugyár dolgozója a következő­képpen írja levelében: „Én tíz éve a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozója va­gyok. Meggyőződésem, hogy a dolgozó társaim túlnyomó többsége megelégedett és tud­ja; hogy még jobb legyen áz tőlünk, munkásoktól függ. Ezt a szép fejlődésünket akarja ismét a háborúra törők tábora, a fasiszta pro­vokációval megzavarni. Még nagyon is világosan él emlé­kezetünkben, hogy annakide­jén is hasonló módon kezd­ték. És mesterkedésük a második világháború kirob­bantásához vezetett. Tiltako­zom a magam és családom, valamint a becsületes dolgo­zó társaim nevében a fa­siszta provokációk ellen. Aki a békére tör, arra lesújtunk. Nem engedjük soha, hogy a szocializmus építését bárki megzavarja. Követelem az emberi jog alapján, hogy Adenauerék kíméletlenül sújt­sanak le a bűnösökre, hogy békénket és nyugalmunkat soha ne zavarhassák meg.” A levelek sokasága fejezi ki népünk felháborodását. De amellett a Salgótarjáni Acélárugyárban szombaton tömegesen tartották a dol­gozók a kisgyűléseket. ahol a Nyugat-Németországi fa­siszta provokációkkal foglal­koztak. A kisgyűléseken mint­egy 1500 ember vett részt. Kisgyűlést tartottak a sod­rony üzemben, a főműhely­ben, a rúdvasüzemben, a vas­öntödében, a központi iro­dákban. A béke kisgyűlése­ken kifejtett véleményeket továbbítják az . illetékes szer­vek félé, hogy juttassák el a Német Szövetségi Köztársa­ság kormányának. Hétfőn to­vábbi kisgyűlések voltak Sal­gótarjánban. A Z1M Művek­nél a reggeli órákban, a dél­utáni órákban a Salgótarjáni Üveggyárban, majd az Álla­mi Áruházban. De tovább szélesednek a kisgyűlések, ahol egyhangúlag fejezik ki a dolgozók: tiltakoznak és kemény felelősségrevonást követelnek azokkal szemben, akik a fasiszta provokációt elkövetik. Téli vásár A MEGALAKULT NÓGRÁD MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT rendezésében január 15-tői a megye ruházati szaküzleteiben KÜLÖNLEGES AJÁNLATUNK: férfi és női télikabátok lakberendezési cikkek divatcipők kötött és divatáruk rr* r f* r /»• /» | r rr~i női es jerji jehernemuk (15)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom