Nógrádi Népújság, 1960. január (16. évfolyam, 2-9. szám)

1960-01-13 / 4. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1960. január 13. legismerés fontos eszköze Á munkások tanulásának, művelődésének otthona S okan, különösen az idő­sebb korosztálybeliek fejcsóválva szemlélik az em­berek élmények iránti vá­gyát, törekvését. Ha filozófu­sok volnánk, talán úgy lehet­ne ezt kifejezni, hogy valami nagy erő űzi, hajtja az em­bereket a világ megismeré­sére. Egyszerű példával meg lehetne magyarázni, de a sok gyakorlati megnyilvánulás­ból félő, hogy egy sem, vagy hirtelen igen sok eszünkbe jutna. Talán ezer közül egyet: Ügy gondolom, nemcsak szórakozásnak, de a gyakor­lati megismerés eszközének is tarthatjuk a hétvégi ki­rándulásokat, a hazai és kül­földi IBUSZ túrákat, orszá­gunk és a külföldi népek kul­túrájával, mindennapi életé­vel, természeti viszonyaival való megismerkedést. Van-e arra lehetőség, hogy az em­berek nagy érdeklődését ki­elégíthetjük csupán az uta­zásokkal, a túrákkal, ha fi­gyelembe vesszük, hogy sem anyagi lehetőség, sem idő nem ál! minden dolgozónak egyformán rendelkezésére. A bennünket körülvevő vi­lágot a modern technikát, az úgynevezett világcsodákat csak tudományos tanítások, könyvek elolvasása, vagy azokból tartott előadások út­ján tudjuk megismerni. So­kan még a régi világban ne­velkedtek, nem adatott meg nekik, hogy egyetemen, fő­iskolákon szerezzenek ismere­teket. Ezek igényeit is vala­milyen módon ki kell elégí­teni, de nemcsak jelenkori, vagy elmulasztott igényeiket, hanem azokat is, amelyek a szocialista társadalomban va­ló éléshez mulhtatlanul szük­ségesek. Például szocialista tudat. A megismerés igen fontos eszköze a tudományos alapokon nyugvó ismeretter­jesztő tevékenység. A z országunkban már " hagyományossá vált és egyre javul az ismeretter­jesztő mozgalom. Salgótar­jánban is sok felnőttnek ad­tak ismereteket az egyetemes és a magyar történelem ha­ladó mozgalmairól írók, köl­tők művei. Igen sokan okul­tak a családi, nemi életről tartott előadásokból. Jó ha­tása volt- a gyermeknevelés, serdülőkor problémái című előadásoknak is. Ha nem is ugrásszerű, de a hatása már érezhető az orvosegészségügyi előadásoknak is. Korunk leg­haladóbb világnézete kiter­jesztéséért folytatott ismeret- terjesztő tevékenységünknek is vannak eredményei. Külö­nösen a Salgótarjáni Acél­árugyár kultúrotthonának és a TIT klubnak vannak ezen a téren érdemei. Mégis ezeket az eredmé­nyeket nem szabad egyértel­műen pozitívan értékelni. Nem tartunk ugyanis eléggé lépést az igények olyan értel­mű kielégítésével, amely fi­gyelembe venné korunk tech­nikai követelményeit, s leg­főképpen olyan értelmű tu­dományos propaganda hiány­zik, amely elősegítené a szo­cializmus építésének elmé­leti és 1 gyakorlati módszerei­nek elsajátítását s az ipar és a mezőgazdaság korszerű el­járásaival ismertetne meg. Miről is van szó? Arról, hogy pártunk kongresszusi határo­zata helyesen az iparban a műszaki színvonal további emelését a szakmai irányítás, vezetés megjavítását tűzi ki célul. Van-e arra lehetőség, hogy minden vezetőt, mun­kást bentlakásos iskolán, vagy tanfolyamon képezzék ki. Nincs. De arra van hogy a szakszervezetek, kultúrott- honok bevegyék munkater­vükbe a műszaki fejlesztés időszerű kérdéseit, hogy a pártszervezetek megbízatáso­kat adjanak tapasztalt mű­szaki vezetőknek, hogy a kü­lönböző előadásokon tájékoz­tassák a megjelenteket a mű­szaki tudományos ismeretek­ről. |J em nyugodhatunk bele épp az előbbiekben szerepelt okok miatt abba, hogy a ZIM Salgótarjáni Üzemegységénél ilyen célok­ra szakkifejezéssel élve, „mű­szaki propagandának” sem a ZIM, sem a felsőbb szakszer­vezeti szervek nem „áldoz­nak”. Persze ez csak az egyik ok. Hogy az utóbbi időben nem tartottak ismeretter­jesztő előadást a tűzhely gyá­ri kultúrotthonban annak más okai is vannak. Vélemé­nyünk szerint helyi, vagy ZIM központi erőkből is le­hetne legalább negyedéven­ként kétszer előadást tartani. De nem mondhatjuk meg­felelőnek a Salgótarjáni Üveggyár ilyen irányú tevé­kenységét sem. Noha az üveg­ipari szakma is igényelne to­vábbfejlődést, a korszerű technológiai, szakmai, kivite­lezési eljárásokról szóló isme­retterjesztő tevékenység el­maradt. Reggeli és különbö­ző szünetek alatt stúdióban felolvasott különböző témá­jú előadások csak a felsőbb szervek felé való jelentés formai részét szolgálhatják. Az Erőműben és a Vasöt- vözetgyárban csaknem telje­sen hiányzik az ismeretter­jesztő tevékenység. Még a ta­-----------------m --------------------­Vigyáza t, kereskedelem! A tanulóknak a tanár előtt kell vizsgázniok a vizsga anyagából. A kereskedelem a széles néptömeg előtt vizs­gázik a felkészülésből. S ha a nagy vizsga a kereskedelem számára a karácsonyi idő­szakra is esik, fölkészülésből minden nap felelnek. Keres­kedelmünk ma már túl van a nagy vizsgán. S ha a száz­ezrekre menő vásárlók mind­egyikétől külön-külön meg­kérdeznénk, milyen jegyet írt volna be a szocialista keres­kedelem indexébe, azt hiszem a jegyek javarésze jeles, de inkább kitűnő, mint jó vol­na. Jó alatt természetesen kö­zepes eredmény értendő. Mert, hogy a nagy vizsga idején ruhából és cipőből, fe­hérneműből és nylon áruk­ból, sálakból és nyakkendők­ből, de rádió, televízió, mosó­gép és csillárból is minden igényt ki tudtak elégíteni. Mindenből volt az igények­nek megfelelően ízléses is, szép is, ékesen kedves is, éktelenül sok is. Mert meny­nyi és hányfajta játékárú kel­lett ahhoz, hogy a vásárlók ezerféle igényét kielégítsék. De mennyiségben is, válasz­tékban is volt elegendő. így történhetett meg, hogy a karácsonyt megelőző négy nap alatt egyedül a Salgó­tarjáni Állami Áruház.: és még egyszer: egyedül játék- árukból 600 ezer forintos for­galmat bonyolított le. Most azonban a vizsgák kritikus napjai után mint rossz diákot a tanárja, a kereskedelmet is úgy dorgál­ják a vevők. Azt mondják: micsoda dolog az, hogy itt állunk a tél közepén és női szövetruhából nincs elég vá­laszték. De a gyermekkon­fekcióból is hiány van, kü­lönösen a 8—12 éves gyer­mekek terhére. Aztán az olyan „nagyobbacska lányok” is panaszolják 18 esztendőtől felfelé 45 éves korig, hogy körömcipőben sincs elég vá­laszték. A kis és középméretű cipők hamar kifogynak, ök viszont — lévén makacs ter­mészetük — hiába ajánlják részükre a nagyobb méretet, hogy majd csak belenőnek, egyszeriben nem állnak kö­télnek. Többen vannak, akik összehúzott szemöldökkel tá­voznak az üzletből. Azt hiszem jó lesz vigyázni, mert még egy-két ilyen eset és a kereskedelem indexébe időnek előtte bekerülnek az újabb osztályzatok. Ezúttal azonban?... — rósz — valy nyáron beindított gaz­daságpolitikai tanfolvamot sem fejezték be. Helyes lesz, ha mindkét vállalat felveszi u Kapcsolatot a TIT elnökss gével, hogy az 1960-as évre megfelelő előadásokra szer­ződést köthessenek. A szakmai ismeretek fej­lesztése mellett nagyon fon­tos a világnézeti nevelés szolgálata is. A megfelelő színvonalon előadott termé­szettudományos, a világ ke­letkezéséről, a lét és a tudat viszonyát tárgyaló előadások­nak igen jó hatásuk van. A TIT politikai szakosztálya ál­tal tartott előadások az acélgyári üzemrészekben igen jó hatást értek el. Érdemes lenne a többi üzemekben is ezt a helyes kezdeményezést követni. Jó hatása volt a me­gyei pártbizottság politikai akadémiája előadásainak is, amelyet a városi kultúrház- ban tartottunk meg. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy a város belterületén lévő hivatalok és intézmények, va­lamint kereskedelmi szervek ismeretterjesztő tevékenysé­gét itt lehet a leghatásosab­ban megoldani. így a képzett előadókat ha ritkábban is, meg tudjuk hívni egy-egy fontos kérdés alapos megma­gyarázására. Természetesen a magas ■ eszmeiségű, jól felépí­tett, helyesen előadott isme­retterjesztő előadások más esetben is vonzzák a hallga­tóságot. Ma már az emberek igényesek, haszontalanul az időt eltölteni nem szeretik, de a jó előadásért nem saj­nálják az időt. Megéri tehát az előadó részéről a nagyobb felkészülés, a lelkiismeretes anyaggyűjtés, mert ezzel nemcsak az ügyet segíti elő, de saját maga fejlődését is. Mindezek ellenére megmond­hatjuk nyíltan és őszintén a jó ismeretterjesztő előadá­soknak is kell propaganda. Ha a megfelelő propaganda párosul a jó előadással, az eredmény nem marad , el. MOLNÁR PÁL A Salgótarjáni üveggyár Művelődési Otthonban az utóbbi esztendőben mélyre­ható változás történt. A párt művelődéspolitikája alapján a művelődési otthon vezetői karöltve az egyéb gyári ve­zető szervekkel, fokozottabb mértékben tették magukévá a feladatot: minden erővel elő­segíteni a dolgozók általános műveltségének, szakmai és egyéb ismereteinek gyarapo­dását. A művelődési otthon veze­tői még a múlt évben fel­mérést végeztek a gyár terü­letén belül a dolgozók iskolai végzettségét illetően. A gyár akkori létszámából 22 dolgozó iskolázatlan, többnyire cigá­nyok, illetőleg már öreg szak­munkások, akiknek a múlt rendszer nem tette lehetővé a tanulást. A nyolcadik osz­tályt 321 dolgozó végezte el, technikumi végzettsége 54 embernek van, 52-en rendel­keznek érettségivel és 13 fő eljutott az egyetemi diplo­máig is. A felmérés után 33 fő azonnal jelentkezett az általános iskola V—VI—VII, illetőleg VIII.* osztályának be­fejezésére. A művelődési otthon veze­tői nem álltak meg egysze­rűen a felmért adatok tudo­másul vételénél. Minden ere­jüket latba vetve ösztönözni, serkenteni kívánják a dol­gozókat a tanulásra. Akinek az elemi ismeretek megszer­zésére van még szüksége, azt az általános iskola padjaiba irányítják. Akik már bizo­nyos ismeretekkel rendelkez­nek, azokat szakmai, vagy egyéb továbbképzésre ösztön­zik. Nagyon helyesen felismerte a művelődési otthon vezetősége, hogy ma egyre több szakkép­zett, művelt dolgozóra van szükség ebben az országban. Ennek is köszönhető, hogy ma a gyár­ban 18 féle oktatás folyik a pártoktatás kivételével. Jár­nak emberek egyetemre, tech­nikumba, gimnáziumba, szak­KözleméziY Az Egri Közúti Igazgató­ság közli: A 2-es számú Bu­dapest—Balassagyarmat— Kassai főközlekedési utalt Balassagyarmat és Őrhalom között hídrongálódás miatt bizonytalan ideig a forgalom elől lezárták. Terelőút: Balas­sagyarmatról a 206-os számú úton 0,625 kilométer; a Pat- varc bekötőúton Patvarcon át 6,219 kilométer; a Mária- majori bekötőúton az 1,886 kilométer szelvénytől a 0,0 kilométer felé Örhalom előtt visszatér a 2-es számú útba. mai ismereteik gyarapítására, öt könyvelő továbbképzésen vesz részt. Tovább tanul a normás, 13 anyaggazdálkodó, tovább képzi magát három mérnök, a minőségi ellen­őrzés 80 dolgozója,10 darus, 14 targoncavezető, víz- és csatorna kezelő, gáz- és pa­lack kezelő és még ezenkí­vül a gyár saját szakmun­kásai és szakemberei 80 fiatal ipari tanuló szakmai ismere­teinek gyarapításán fáradoz­nak. Pillanatnyilag közel 350 fő vesz részt valamilyen okta­tásban, nem is számítva azok­nak a dolgozóknak népes se­regét, akik saját magukat képzik tovább szakkönyvek, ismeretterjesztő művek és egyéb alkotások rendszeres olvasásával. Vannak aztán olyan formái is az ismeretek gyarapításá­nak, amelyeken alkalmanként a gyár valamennyi dolgozója részt vesz. Gondolunk itt az üzemen belül gyakorta meg­rendezett üzemegészségügyi előadásokra, vagy az ismeret- terjesztő előadások majd min­den területet felölelő formá­jára. Ezekre az ismeretter­jesztő előadásokra többnyire saját előadóikat szervezik be a művelődési vezetők, de gyakran kérnek fel külső előadókat, olykor ismert bu­dapesti szakembereket is egy- egy előadás megtartására. Az üzemben 150 ismeret- terjesztő előadás megren­dezését tervezik ebben az évben. Felhasználják erre a célra a reggeli időt is, amikor egy- egy fontos eseményprobléma kommentálását szívesen is meghallgatják a reggeliző, pi­henő dolgozók. A gyár mű­szaki fejlődését ugyancsak elő kívánja segíteni a vezető­ség. Ebben az évben 10 elő­adást tartanak a műszaki fejlesztésről, problémákról, saját műszaki előadó gárdá­val. A múlt évben és az idén is, fokozottabb mértékben kapcsolják be a fiatalokat is szakmai ismereteik elsajátí­tásába. Megindították a szakma ifjú mestere cím elnye­réséért folyó versenyt. Itt nemcsak a fiatalok mun­káját veszik figyelembe, ha­nem elméleti, szakmai kép­zettségüket is. Ezt szakmai ismeretterjesztő előadások se­gítségével kívánják elérni. Nem volna teljes az üveg­gyári művelődési otthonról nyújtott képünk, ha kifelej­tenénk az itt folyó művészeti munkát és a szórakozva ta­nulás egyéb lehetőségeit. A kollektív televízió- és rádió hallgatás ma már minden­napos. Ezenkívül igen zsúfol­tak a rendszeres filmelőadá­sok is. A jó műsorpolitika és a művelődési otthon ottho­nossá tétele eredményezte azt is, hogy míg öt évvel ezelőtt mindössze 7 ezer em­ber fordult meg a művelődési otthon különféle rendezvé­nyein, az 1959-es esztendő­ben több mint 108 ezren lá­togatták azt. A dolgozók mű­velődését segíti elő a két könyvtár is. A művelődési ott­hon könyvtárában 3 és fél­ezer kötet könyvből válogat­hatnak az olvasók. Bent az üzemben pedig fejlődőképes műszaki könyvtár áll a dol­gozók rendelkezésére. Utóbbi­nál szomorú dolog, hogy fizi­kai dolgozó alig keresi fel a műszaki könyvtárat, pedig a szakmunkások ismereteinek gyarapításában is nagy ered­ményeket lehetne elérni ezek­nek a könyveknek a rend­szeres olvasásával. Dicsérendő a művelődési otthonban folyó művészeti munka, jó műsorpolitika alap­ján válogatják meg a szín­játszó csoportok a betanulan­dó darabot, nemcsak szóra­koztatni, nevelni is kívánják előadásaikkal a dolgozókat. Kezdeti kísérletek után je­lentős eredményeket értek el a fiatalok és különösképpen a gyermekek művészeti neve­lésével. A múlt évben 3 ezer gyermek vett részt a külön­böző fiatalkorúak számára tartott rendezvényeken. Sok, nagyszerű terve is van a művelődési otthon vezető­ségének. Nagy kár, hogy a terveik megvalósulása gyak­ran ütközik komoly, elhárít­ható, de mégis gátló akadá­lyokba. Így például a nagy ér­deklődés ellenére sem tud­ják beindítani a különböző szakköröket, mert kevés a rendelkezésre álló helyiség, mindössze egy kultúrterem, egy klub, egy biliárd és egy kártya-szoba áll a művelődni, tanúin,i vágyó dolgozók ren­delkezésére. De a gyár dolgozóinak fokozódó művelődési igénye megkívánja a kielégülést is, amit mindenekelőtt helyisé­gek biztosításával kell előse­gítenie a vezetőségnek. Űjlaky Mária OOOOOOOOOOOGOOOGGOOOOOGGOOOG0030GOOGOOGGOOOOOOGGGOOOOGOOOOOOOGOGGOGOOGOOOOOOOGOOOOG A texasi nadrág és a KISZ tagsági Könyv Valamikor még kisdiák ko­rában Ambrózi Jóska is út­törő volt. Ott volt az acél­árugyári fiúiskola csapatá­ban. Társaival együtt sok kellemes élményben volt ré­sze. Ekkor kóstolta meg elő­ször a közösség, nagyszerű érzését. S aztán? Kimaradt az iskolából, megszűnt a kap­csolata a közösséggel. Társai­val együtt ö is a gyárba ke­rült. A különbség talán csak az volt, hogy pajtásai KISZ tagok lettek, míg ő kívül ma­radt. A maga útját járta, míg egyszer a tornaterembe tévedt. Boxolókat látott ed­zésen. Először csak nézeget­te, s aztán ő is felpróbálta a. boxkesztyűt. Fiatal volt, úgy érezte övé az egész világ. „Bunyós” volt, mint ahogy társai mondták. Korábban még hallgatott munkatársaira, vezetőire, de most úgy érezte erősebb ná­luk. S ekkor kezdett Dodi rossz vágányra térni. A gazdasági szerszámgyár „A” üzemében dolgozott, mint melegítő. Az üzem sajá­tosságánál fogva csoportos munka folyik, ő is csoport­ban dolgozott, de társai egv- re jobban elhidegültek tőle. De hát hogyisne. Dodi keres­te az alkalmat a lógásra, igyekezett magát kihúzni a munkából. A munkát el kel­lett végezni, s amit Dodi nem csinált meg. társainak kellett pótolni. Figyelmeztették pen, néha durvábban, de ezek a jóakaratú szavak, mint falról a borsó, úgy hullottak le róla. Egykori iskolatársai is kezdtek elfordulni tőle. Dodi „vagány” gyerek lett, mint ahogy nevezte magát. S va- gányságát külsőleg is ékesen bizonygatta. Csöves nadrágot, rikító kockás inget, vastalpú „topogót”, emeletes „hárít” hordott. Szókincse máról hol­napra gyarapodott. Űj szava­kat tanult a jassznyelv szó­tárából. Fiatal volt, a mulat­ságot sem vetette meg. Itt azonban azt akarta ő legyen az est fénypontja. Törekvése sikerült is. Ügy rángatta ma­gát, mint egy madzagon moz­gó fabábú. Igaz nem nézték „művészetét" sehol jó szem­mel, s előbb utóbb megkö­szönték szereplését. Dodit azonban ez nem nagyon za­varta, legalábbis így mutat­ta. Az elsők között szerezte be a legújabb divatot, a „texasi" nadrágot._ S járt ha­sonszőrű társaival a munkás­fiú, eseténként megjegyzése­ket téve, a legújabb nyugati slágerokat dúdolgatva, mert ennek is nagy mestere volt. Mindez másfél évvel eze­lőtt volt, s az egykori va- gányságaira Dodi már szé­gyenkezve emlékszik vissza. De hát, hogy is történt, mi­lyen út vezetett idáig. A texasi nadrággal kezdő­dött. Ez volt a bejáró nad­rágja a gyárba. Az egyik nap is ebben „feszített”, amikor a munkásfiatalok megjegy­zést tettek rá. Először történt vele, hogy a gyárban ruháza­táért szóltak. Rettenetesen el- szégyelte magát, s zavarában holmi fogadást említett, ami a nadrágviselésére kötelezi. S aztán nem tudni mi lett a fogadással, de néhány nap múlva Dodi munkanadrág­nak használta a „texasi” nad­rágot szegecsek nélkül. Ekkor gondolkozott először el mélyebben. Rádöbbent hogy ő is munkásfiatal, a mun­kásosztály tagja. Most kezdte először. érezni kitagadottságát, társtalanságát. Már nem érez­te jól magát a „haverokkal”. Fájó szívvel látta egykori is­kolatársait a KISZ-ben. Szá­mára zárva volt a KISZ-klub, s azt is tudta, magát zárta ki. Sokat töprengett kitaszí­tottságán, míg odáig jutott az elhatározásban, hogy kéri felvételét a KISZ-be. S ekkor érte az első meglepetés. Nem zárták ki annak a le­hetőségét, hogy KISZ-tag le­gyen, de ezt feltételekhez kö­tötték. őszintén elbeszélget­tek vele, s megmondták csak úgy érdemelheti ki, ha vál­toztat viselkedésén. Igaz, azt is megígérték, hogy segíteni fognak ebben. Talán három hónap telt el, de Dodi még mindig nem ka­pott belépési nyilatkozatot, pedig úgy érezte megérdelmi. Már nem járt a „haverok­kal”, bár a náci még csöves volt, de már a szókincse apadt. S aztán ki tudja hon­nan belépési nyilatkozatot szerzett, melyet annak rend­je, s módja szerint ki is töl­tött. Hiába volt azonban a nagy igyekezete még sem fo­gadták el belépését. Újabb hosszabb beszélgetések követ­keztek. Dodi már a változás útjára lépett, de idő kellett a KISZ bizottság véleménye szerint míg KISZ-tag lehet. Most már egyre gyakrabban beszélgettek el vele KISZ- tagok, egykori úttörő pajtá­sai. A hóna alá nyúltak, s vitték magukkal. S Dodi ment boldogan. Már a csö­ves nadrág is a normálisra tágult, s ezzel együtt a látó­köre is kiszélesedett. Másfél év telt el, míg Do­di kiérdemelte a KISZ tagsá­got. Ma már ott van a többi munkásfiatallal a társadalmi munkáknál, a szórakozásnál, a művelődésnél. Nem panasz­kodnak csoporttársai munká­jára. S ami a gyári fiatal esetének a tanulsága: a mi munkásfiataljaink ugyan megtévedhetnek, rossz vá­gányra terelődhetnek, de vé­gül mégis megtalálják az utat a közösséghez, becsüle­tes társaikhoz.- HORTOBÁGYI -

Next

/
Oldalképek
Tartalom