Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)
1959-12-02 / 96. szám
8 N08RÁBI ■1P0J«AB 1959. december Tovább kell erősíteni a párt és a tömegek kapcsolatát A politikai tömegmunka helyseiéről tárgyalt a Salgótarjáni Városi Párt Végrehajtó Bisottsága Orosz Béla Hozzászólás a „KÜZDJÜK LE A NACIONALISTA NÉZETEKET44 című cikkhez MESÉK ÉS CSALÁSOK“ MEGJUTALMAZTÁK a kösségfejlesstésben kitűnt dolgosokat a községfejlesztés, ma már a falu mindennapi munkájában foglal helyet, szivesen részt vesznek bene a község dolgozói. De egyébként mutatja ezt az elhangzott összefoglaló is, amely arról szólott, hogy amíg 1955-től 1957-ig mintegy 12 millió forintot fordítottak községfejlesztésre, addig 1959-ben 23 millió forintot, amelyből már napjainkig 15 milliót felhasználtak. Ez évben már megalapozottabb községfejlesztés, reálisabb követelés mint az elmúlt években volt. A községfej lesfetést irányító tanácsi és hazafias népfront szervek a lakossággal megbeszélik a községfejlesztési feladatokat, véleményt kérnek és így a Pártoktatásunk hírei Megyénkben sikeresen folynak a pártoktatási munkák. Egyes • helyeken azonban nem tudják kellőképpen összehangolni napjaink falusi nagy feladatait, a termelőszövetkezet fejlesztésének és erősítésének munkáit az oktatással. Ennek következtében megyénk egyes községeiben a pártoktatási munka hátrányos helyzetbe kerül. Meg kell azonban érteni, hogy e két feladatot különválasztani egymástól nem helyes. Meg kell keresni a módját, hogy e munkákat ne egymás terhére, hanem azok kölcsönös elősegítésének szellemében oldják meg. Politikai felvilágosultsággal köny- nyebb elősegíteni és megérteni a termelőszövetkezeti mozgalom ügyét is. * Etes községben az Időszerű kérdések tanfolyamán legutóbb tíz fővel több hallgató jelent meg a korábban jelentkezők számánál. Ez a tíz fő, amely most utólag csatlakozott a pártoktatásban résztvevők táborához, mind termelőszövetkezeti tag, akik mint mondják: fontosnak tartják, hogy közelebbről megismerkedjenek a párt politikájával, mert lépést akarnak tartani a fejlődéssel. * A Salgótarjáni Acélárugyárban a legutóbbi pártoklakosság saját maga érdekel nek érzi magát a községié, lesztési munkákban. Enne eredménye, hogy mintegy 1400 000 forint társadalmi munkát végeztek, és 1 300 000 forint helyi anyaggal járultak hozzá a községfejlesztéshez. De érdemes a lakosságna a községfejlesztéssel foglal kozni, mert felépítettek má eddig 20 kultúrházat, 32 eze méter járdát, 90 ezer móte utat, 13 kutat, 3 törpevízmű vet, 3 orvosi rendelőt és mé sok egyéb mást, amely mim a falu lakosságának igénye kielégítését szolgálja. A községfejlesztéssel kap csolatos aktívaülés mindéi bizonnyal újabb lendületet a< a további munkákhoz. * * tatás alkalmával 1199 fő vett részt a politikai foglalkozásokon. Igen népes volt az Időszerű kérdések tanfolyama, amelyen 529 fő jelent meg. Ez alkalommal többen beszéltek arról, hegy a személyi kiváltságok és összefonódások nem erősítik, hanem e'lcu- kczőleg, gyöngítik a párt tömegkapcsolatát. A hallgatók bátran szóltak hozzá, kifejtették véleményeiket s ez élénk vitaszellemet alakított ki. * A Kisterenye bányatelepen különösen sikeres a Simon Ábel elvtárs által vezetett marxizmus—leninizmus évfolyamának tanfolyama. Simon Ábel elvtárs rendszeresen jól felkészült és a hallgatóktól is igényli a pontos megjelenést, jó felkészülést. A hallgatók ezen a tanfolyamon mindig pontosan kijegyzetelik a tananyagot. * A Salgótarjáni Tűzhelygyárban az elmúlt évben 240 fő vett részt a pártoktatásban. Ezzel szemben a Tűzhelygyár legutóbbi pártoktatásán 563 hallgató volt jelen. Itt különösen nagy az érdeklődés az előadásos propaganda iránt. Ezenkívül az Időszerű kérdések tanfolyama is sikeres volt, ahol a párt és a dolgozó tömegek kapcsolatát vitatták meg. Salgótarjáni Városi Párt-végrehajtó Bizottság legutóbbi ülésén a politikai tömegmunka helyzetét tárgyalta. E nagyfontosságú pártügy vitájának alapjául a város legnagyobb ipari üzemében, a Salgótarjáni Acélárugyárban uralkodó helyzetet tűzte napirendre. A Salgótarjáni Acélárugyár politikai tömegmunkájának értékelésére és az erről szóló jelentés előterjesztésére a gyár nagyüzemi pártbizottságát kérte fel. A megszokott gyakorlattól eltért, hogy a végrehajtó bizottsági ülést nem a városi pártbizottságon, hanem közvetlenül a hely- •színen, a Salgótarjáni Acélárugyárban tartották meg és a végrehajtó bizottság tagjain kívül az acélárugyár pártbizottságának, alapszerveinek és a város más nagyüzemi pártbizottságainak képviselői is részt vettek ezen az ülésen. A párt-végrehajtó bizottsági ülés elé terjesztett ilyen fontos, gyakorlati kérdésekkel foglalkozó jelentés bővített körben tör'énő megvitatása igen eredményesnek bizonyult. A kibővített ülésen sikerült sokoldalúan értékelni az acélárugyárban folyó politikai tömegmunka helyzetét. Az alapos vita után a párt-végrehajtó bizottság sok értékes tapasztalatot vont le, amelyek a jövőben nagy segítséget biztosítanak a város politikai tömegmun- kájának további megjavításához. A végrehajtó bizottsági ülés vitájából mindenekelőtt megállapítható volt, hogy az acélárugyári pártszervezetek vezetői és kommunistái felelősséget éreznek a párt és a tömegek közötti jó kapcsolat iránt. Arra törekszenek, hogy a párt és a kormányhatározatokat az üzem minden egyes dolgozója időben, és jól megismerje, azokat magáévá tegye, és harcoljon is a határozatok végrehajtásáért. Mint a pártalapsmrvezeti titkárok felszólalásaiból kitűnt, az üzem aktivistáit általában kéthetenként tájékoztatják az ország politikai és gazdasági helyzetéről, a tájékoztatók alkalmával a feladatokat igyekeznek összekapcsolni az üzem é'etével, problémáival. Azt is pozitiven lehet értékelni, hogy politikai tömegmunkájuk nem kizárólag a gyár területére korlátozódik, hanem időnként, amikor a feladatok megkövetelik, a gyár népnevelő és aktívahálózata a lakosság körében is végez Az egyik legjobb bányász KST a mizserfai bányaüzemnél működik: közel 400 bányász takarékoskodik itt, akik havonta 65 ezer forintot tesznek félre. A mizserfai bányász KST szinte hó- napról-hómapra fejlődik, új tagok lépnek be, s növekszik az egy főre jutó betételhelyezések összege is, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a bányaüzem párt- és szakszervezeti bizottsága, valamint a gazdasági vezetőség minden támogatást megad a bányászok „házi bankjának.” A mizserfai bányászok már sok értékes dolgot vásároltak a KST segítségével és jelenleg is nagyobb értékű dolgok beszerzésére takarékos- kodnak. Sokan építkezésre gyűjtenek, mások motork-rék- pár vásárlására, külföldi utazásra, de olyan bá- uyász is van, aki autó vételére teszi félre a forintokat. politikai nevelő és felvilágosító munkát. Az acélárugyári pártbizottság tagjai és az alapszervezetek vezetői arra törekszenek, hogy eleven, jó kapcsolatuk legyen az üzemben működő társadalmi és tömegszervezetekkel. A politikai tömegmunka sikeréhez kérik, igénylik ezeknek a szerveknek a támogatását is. így együttesen törekszenek a hatásosabb és a dolgozók minden rétegét érintő politikai tömegmunka eredményes kifejtésére. jabban az acélárugyárban helyes kezdeményezés indult a tömegek problémáinak és hangulatának alaposabb megismerésére. A pártbizottság titkára, a szakszervezeti bizottság elnöke és a vállalat igazgatója fogadónapot tartott, ahol meghallgatták a dolgozók véleményét, problémáját. Ez a forma jó eszköznek bizonyul a tömegek hangulatának megismerésére. Éppen ezért úgy tervezik, hogy a jövőben más vezető beosztású dolgozókkal együtt gyakoribbá és rendszeresebbé teszik a dolgozó tömegekkel való ilyen érintkezést. A párt-végrehajtó bizottság azonban megállapította, hogy a helyes politikai tömegmunkára való törekvésük mellett még igen sok a kívánnivaló. A politikai tömegmunka még nem elég céltudatos, nem eléggé rendszerezett. A nagyüzemi párt- bizottság — de az alapszervi vezetőségek sem fordítanak elég gondot a politikai tömegmunka tartalmára. Nem törődnek eleget az agitáció és propagandamunka eszmeipolitikai színvonalával, érthetőségével és meggyőző erejével. A végrehajtó bizottsági ülés megállapította, hogy a jövőben különös nagy súlyt kell helyezni a vidékről bejáró dolgozók körében végzendő politikai tömegmunkára. A vidékiek között csak a munkaidő alatt van mód nevelőmunkát kifejteni. A munkaidő leteltével, miután elhagyják az üzemet, már a lakóhelyük politikai életére van bízva a gyári dolgozó politikai, gazdasági, vagy társadalmi állásfoglalásának kibontakoztatása. A vidéki dolgozók körében érezhető legjobban a politikai tömegmunka gyengesége. Rajtuk kívül még a műszaki dolgozók egy részénél tapasztalható a gyár életére oly káros közömbösség, politikai állásfoglalás hiánya. Egyes műszakiak ugyanis, ha A bányászok megtakarításainak növekedését jól mutatja a takarékpénztári és postai betétállományok növekedése is. A kisterenyei takarékfiók körzetében az év elején 4 millió 800 ezer forint volt a betétállomány. Jelenleg meghaladja a 9 millió 200 ezer fői intőt. Az emelkedés főleg a bányászok betételhelyezéseiből adódik. A mátraszelei postahivatalban ugyanez idő alatt fél millió forintról egy millió forintra, a homokterenyei postahivatalban 530 ezer forintról egymillió 300 ezer forintra, a mátranováki posta- hivatalban 440 ezer forintról 880 ezer forintra, a mátrano- váki bányatelepi postahivatalban 186 ezer forintról 420 ezer forintra növekedett a helyi lakosok, főleg a bányászok megtakarítása. A kazári postahivatalban másfél millió forint körül van a bá- nvászbetét állásfoglalásra kerül sor, gyakran úgy állítják be a dolgot, hogy ők csak közvetítő szerepet töltenek be, a pártbizottság, a pártszervezet, vagy a gyár felsőbb gazdasági vezetésének véleményét tolmácsolják. S ha népszerűtlen a végrehajtandó feladat, egyes műszakiak hajlamosak a felelősség áthárítására. inthogy a salgótarjáni Acélárugyár politikai tevékenysége kihatással van az egész város politikai arculatára, a párt végrehajtó bizottság alapos megfontolás után több fon|tos döntést hozott a politikai tömegmunka helyzetének megjavítására. Eszerint tovább kell erősíteni az acélárugyár agitátor gárdáját. Az agitátor gárda főképpen a pártcsoportokra épüljön fel. Az agitátor gárda részére kéthetenként rendszeres eligazítást kell tartani, de ha szükséges, a feladatok ismertetésének sürgősségétől függően rendkívüli tájék~z- tatást is kell tartani részükre. Figyelembe kell venni, hogy ha a dolgozó tömegeket időben és jól akarjuk tájékoztatni, akkor először az aktivisták legyenek időben és jól tájékoztatva. Az agitációs munkának az egyéni agitáció legyen az alapja. A párt agitátorai mellett a tömeg- szervezeti aktivistákat is fokozottabban kell igénybe venni a politikai tömegmunka sikeres végzéséhez. El kell érni, hogy 4—6 hetenként a gyár területén és a gyár művelődési otthonában felváltva, rendszeres, és színvonalas pártnapokat kell tartani. párt-végrehajtó bizottság végül is úgy döntött, hogy e tartalmas és értékes ülés tanúságait határozatokban összegezik. S hogy a város többi nagyüzemeiben is elősegítsék a politikai tömegmunka megjavítását, a pártalapszervezetek rendelkezésére bocsátják az alapos gonddal kimunkált és elfogadott határozatokat. >> Nemzeti történelmünk sajátosságai, helyzetünk és harcaink rendkívül bonyolulté tették a haza szeretetéről alkotott fogalmainkat. Függetlenségünk évszázados védelme nagyon mélyre eresztette hazaszeretetünk gyökerét; jogos nemzeti büszkeségünk megerősödött, de az „egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóbbak” érzés hellyel- közzel hajlamos volt a „mindenki más alabbvalóbb” hagoztatására. Egyszerre voltunk Bécs kiszolgáltatottja és a nemzetiségek ura. Rendkívül érzékennyé váltunk saját függetlenségünkre és rendkívül értetlenné a másoké iránt. Jobbára egyedül harcoltunk — a török ellen is, a német ellen is. Győzelmeink kinevelték bennünk a szép nemzeti önérzetet, vereségeink az „egyedül vagyunk érzést”. Ezt még táplálta az is, hogy ázsiai nép létünkre „betévedtünk Európába”. Kelet és Nyugat között állottunk. Talán itt a gyökere, hogy olyan könnyen fülünkbe súghatták a külön magyar út, a „harmadik út” veszélyes ábrándját. Kis nép vagyunk és történelmünk folyamán sokszor meg is fogytunk. Megtanultuk hát az A Hazafias Népfront megyei bizottsága és a megyei tanács végrehajtó bizottsága az elmúlt napokban megyei értekezlet keretében értékelte az 1959. évi községfejlesztési munkák eredményeit, a végrehajtás során szerzett tapasztalatokat. Az értekezleten megjelent a párt, a Hazafias Népfront, a megyei tanács képviselete. Jónás Sándor edvtárs köszöntötte a megye egész területéről érkezett résztvevőket, akik a község- fejlesztési munkában a legeredményesebben tevékenykedtek. Majd Cser elvtárs, a megyei tanács elnöke tartott összefoglalót. Ebből az alkalomból a községfejlesztési munkában részt vett legjobb aktívák részére 72 oklevelet, s 53 darab könyvet osztottak ki, mint elismerést a végzett munkáért. Nagyon érdekes és tanulságos volt az aktívaülés. A résztvevők valamennyien a gazda szemével vizsgálták megyénk fejlődését. Nagyon nagy körültekintéssel és ismerettel szóltak a községükben tapasztalt községfejlesztési eredményekről. Tükrözte az aktíva értekezlet, hogy Megjelent a Propagandista Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Ágit. Prop. Osztálya „Propagandista” címmel időszaki füzetsorozat kiadását kezdte meg. A „Propagandista” című kiadvány több értékes elvi és gyakorlati cikket tartalmaz, amelyek nagy segítséget nyújtanak a pártoktatásban és az életben felmerülő elvi, politikai kérdések tisztázásához. A füzetben a többi között megtalálható „A burzsoá nacionalizmus — fő ellenségünk az ideológia frontján”, ”A pártpropaganda szerepe és feladatai a mezőgazdaság szocialista átszervezésében”, „A munkaterm üékenység és a gazdaságosság elve a termelésben”, „Osztályok és osztályharc a népi demokráciákban”, „Pártegység és a kétfrontos harc” című cikkek. A „Propagandista” című füzet megyénk összes pá t- alapszervezcti propagandistáinál megvásárolható. összefogást, az egymás megbecsülését, de ennek a tudatnak lett fattyúhajtása az „apagyikosnaik is meg kell bocsátani, ha magyar” veszélyes gondolata és az osz- tályellentóteket elkenő „nemzeti egység” ártalmas elmélete. A felszabadulás után, a szocializmus építése közben és a marxizmus fényénél sok minden káros lerakódás hám- lott le hazaszeretetünk fogalomköréről, de még mindig maradt annyi, hogy az .ellen- forradalmat előkészítő revizi- onizmus építhessen rá. „Az 1956 évi ellenforradalom egyik legfontosabb ideológiai fegyvere a nacionalizmus volt”. Ezért hozta létre és nyilvánosságra — a hazaszeretet helyes fogalmainak kialakítása érdekében — az MSZMP ez év augusztusában a „A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiasságról” szóló téziseit. A cél — végső fokon — „a szocialista ha- zafiság tudatos vállalására” való serkentés, de ehhez szükséges a ködök eloszlatása is. „A nemzeti érzés, a haza- szeretet nem azonos a nacionalizmussal: a nacionalizmus az igazi nemzeti érzés megrontója” — állapítják meg a tézisek. Valóban a kettő végig szembenállt egymással történelmünk folyamán. A nacionalizmus nálunk, mint másutt is, a XIX. század elején jelentkezik. Ekkor még keverednek benne a haladó és a reakciós vonások. Hordozója a polgáriasulni akaró magyar köznemesség. Ez a köznemesi nacionalizmus az ország érdekeit képviseli a gyarmatosító Habsburgok ellen, de a saját osztályérdekeit védi a nemzetiségiekkel szemben. A magyar nemesség egy nemzetiségiek iránt kíméletlen és gyűlölködő nemzeti érzés tolvajköpenye alá bujtatja saját osztályérdekeit, hogy fenntarthassa uralmát a nemzetiségiek fölött is. Ezzel az osztályérdekeket fedő nacionalizmussal áll szemben az igazi hazaszeretet. Miközben az általános polgári fejlődés kényszere következtében létrejött meg- nemértés villog magyarok és nemzetiségek között, Wesselényi Miklós így ír: „Áldott legyen mindazon igyekezet, mely ezen különböző nemzetek közt lévő különözéseket és előítéleteket igyekszik lerontani és a különváltákat egymással egyesíteni.” Ezen fáradoznak a kor legjobbjai: Kossuth, Eötvös, Széchenyi, Vörösmarty. De az osztályérdekekből kavart nacionalizmus szinte a dinamóelv alapján növelte hevét magyarok és nemzetiségiek között. Széchenyi szerint a nemzetiségekkel szemben már a „korbácsolás és a kancsuka van divatban.” Aki pedig tiltakozik ez ellen,” a rossz, gyáva hazafiság és Hazaárulás vádjaival mocskoltatik”. Ezt a fajta „nemzeti érzés megrontója” nacionalizmust használja ki Bécs 1848-ban. A magyar nemesség elvakult, megbosszulta magát: ellenünk lázíthatták a nemzetiségeket. Hiába írja Jókai az „Életképek”-ben: „Rontsuk le a századok óta keblünkben megkövesedett válaszfalat.. • fogjunk kezet mindenkivel, akinek jelszava szabadság.” Hiába reméli a pesti Központi Bizottmány: „A testvér meg fogja érteni a testvérének szavát. Feledjük a nyelv- különbséget, kik a szabadság érdekében egyek vagyunk”. Nem használnak Petőfi és Arany felvilágosító szavai sem. A szabadságharc bukása után egyre hbmályosultak a magyar nemesség valóban nemzeti érdekeket is szolgáló haladó vonásai nacionalizmusának, de megmaradt, sőt erősödött az osztályérdekekből fakadó, nemzetiséggyűlölő hamis hazafiság. Gyulai Pál figyelmeztetését nem igen hallják meg: „... jó lesz nem felednünk és mindennap megemlékeznünk arra, hogy a gyűlöltség és Szélesedik a takarékoskodók létszáma a bányászok között
