Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-24 / 102-103. szám

6 ■ os I o 1959. december 24, Mert így határoztak Fiataljaink életéből jp* gy évtizede tört be az ■*-< új Nógrádszakálba, a kis ipolymenti faluba. Ter­melőszövetkezet alakult 26 taggal pár száz holdon. Ak­kor is, azóta is sok szó folyt a tsz-ről. Kritikusokban nem volt hiány, hiszen a község gazdáinak jelentős része egyénileg gazdálkodott. Az ellenforradalomig nem sok jót tudtak mondani a Tol- buchin Tsz-ről. Nem termel­tek többet, mint a kisparasz­ti gazdaságokban, s az egyé­niek nem szívesen beszéltek a tsz-ről. Talán más lett vol­na a helyzet, ha jóval na­gyobb jövedelmet érnek el. Az első változás az ellen- forradalom után történt. A tsz nem oszlott fel, hanem megerősödött, s új néven, új életet kezdtek. Haladás lett a tsz neve, amellyel jelké­pezni akarták a benne lévő tagok, hogy az előrehaladás útjain járnak. Üj módon kezdtek gazdálkodni, szakí­tottak az elmúlt évek maradi szokásaival. Megpróbáltak a belterjesség útjára lépni. Paprikát, paradicsomot ter­meltek. S az eredmény? So­káig beszélt erről a falu. Nem egy gazda elmondta, milyen szerencséjük van, alig két holdon közel 40 000 forint jövedelemre tettek szert. De emelkedett a gabonatermés is búzából 2 mázsával, míg őszi árpából 3 mázsával szárnyal­ták túl az egyénieket. Ez már szép eredménynek szá­mított, de ez még önmagá­ban nem tudta meggyőzni a kívülállókat a szövetkezés előnyeiről. Mert az előnyöket nézték, azt tartották, ha tsz- tagok lesznek jobban éljenek. Ebben az évben azonban a szövetkezés gondolata már kezdett csírázni. Közrejátszott ebben a tarjáni járás szüle­tő új tsz községei a győri és szolnoki nagy megmozdulás. Már gyakorta szó került a nagyüzemi mezőgazdaságról. Sokan úgy vélték, ha össze­fognak, jobb eredményt tud­nak elérni, mint a községben működő Haladás Tsz. Igaz arról is beszélgettek, jó len­ne megnézni egy-két tsz-t, milyen ott az élet. Azonban gyakorlati megvalósulást nem nyertek ezek a gondolatok. A többség véleménye az volt, korai még Szakaiban újabb tsz alakításról beszélni. E gondolatok jegyében telt el a nyár, s az ősz sokak szá­mára meglepetést hozott. November elején a száraz időjárás, az esővárás a kívül­állókat nem serkentette mun­kára. Mindössze 3,5 holdon végezték el csak az őszi ve­tést a község határaiban. A mezőgazdasági állandó bizott­ság elnöke összehívta a gaz­dákat, ahol az őszi vetés sür­gős megkezdését tűzték ki célul. Eljött a megbeszélésre a tavaszon alakult ságujfalui tsz elnöke is. Hogy mit ha­tároztak? Addig várni kell, amíg eső nem lesz. A jelen­lévő tsz elnök ekkor meghív­ta a község nyolc tekintélyes gazdáját, nézzenek körül a portájukon. A meghívást elfogadták, ' s a nógrádszakáliak ellátogattak Ságujfalura. S amit ott láttak, arról napo­kon át folyt a szó a község­ben. Ott sem esett eső mégis elvetettek már 250 holdon, amely már ki is zöldellt. De meséltek másról is, az épülő új istállóról, a vásárolt gé­pekről, s egyéb gazdasági fel­szerelésekről. S mindezt azért értékelték különösen nagyra, mert a ságujfalusiak egy szűk esztendő alatt haladtak ennyit. Egymásnak sem mertek ró­la beszélni, de valamennyi látogató agyában már ott motoszkált a kérdés: Mi len­ne ha mi is ősszel tsz-be tö­mörülnénk. C1 zekben a napokban es- tőnként gyakran elő­került a ceruza és a papír. Számolgattak. A községbeli tsz tagok havi jövedelme át­lagosan 1650 forint, pedig munkaerőhiánnyal küzdenek. De volt olyan tag is, aki 2500 forintos havi jövedel­met ért el. A tsz tagok kö­zül nyolcán új házat építet­tek már, még ketten, most építenek. Majd tovább szá­molgattak. Olyan legelő ta­lán sehol az országban nincs mint itt. Ha állatot tarta­nának búsás haszon lenne. Aztán a tsz-nek két holdon a zöldség közel 40 000 forin­tot hozott, mennyit lehetne keresni 15-20 holdon. A párt- kongresszus is ekkor ülése­zett. Hallották a rádióban, olvasták az újságban, hogy a párt és a kormány milyen messzemenően gondoskodik a parasztságról. Az egyik olda­luk már a tsz mellett volt, de a másik ... S ez volt a nehezebb. Elveszítse a föld­jét, vagyonát? . . . Ezért dolgozott eddig? . . . Nagy volt a csábítás, külö­nösen Ságujfalu után, de a maradiság még nagyobb. A belépés gondolata azonban már ott duruzsolt a fülükben. Találkoztak reggelenként, el­mondták, hogy rosszul alud­tak. Azt nem mondták, hogy miért, minek, úgyis tudják egymás gondolatát. Hány ál­matlan éjszakát okozott az új útra lépés, nehéz lenne ösz- szeszámolni. Már nem zár­kóztak magukba gondolataik­kal, már beszéltek róla. Ott voltak a helyi erők, a kom­munisták, a tömegszervezetek tagjai. S mikor elmondták aggályaikat, úgy érezték, megkönnyebbültek. z aláírás azonban na­gyon nehéz volt. Már kezdtek megbékélni a szö­vetkezéssel, de az elhatáro­zástól féltek. Senki nem akart első lenni. Nem volt első, -mert egyszerre írták alá. S ezúttal megtört a jég is. A nyolc tekintélyes gazdát kö­vette a község, s néhány nap alatt Nógrádszakál tsz köz­ggg HORTOBÁGYI ANDRÁS MEGFAGYOTT GYERMEKI MOSOLYOK Apa és anya nélkül maradt a két gyermek. Ki tudja mi lesz a sorsa az anyának, ki tudja, vissza tér-e még any- nyira szeretett gyermekei kö­zé. Mert az a gyilkos kés, amelyet az apa két gyerme­kének anyjába szúrt — az édesanya életét követelheti. Egy súlyos tragédia, mert az alig 20 hónapos Márta és a nyolc esztendős Győző a leg­drágábbat, az édesanyát vesz­tették el. Hogyan is kezdődött? Éppen kilenc esztendeje, hogy Schmidt József salgótar­jáni lakos házasságra lépett Schlág Máriával. Kilenc esz­tendő alatt — az első hóna­pokat kivéve — nem sok öröme volt az asszonynak házaséletében. Gondterhes napjait csak a fia, később kislánya első mosolya, első tipegése. első szava tette de­rültté. Nékik élt. értük dol­gozott. Szomorú és sivár éle­tét gyermekei tették gazdag­gá. A gyermekek? Márta még nem fogta fel mi van körülötte. Győző már értette apja borgőzös, ocs- mány káromkodását. De nem értette, nem tudta, nem is tudhatta, mindazt miért? Nem értette, hogy az a férfi, akit néki apjának kell mondania miért üti anyját, miért bánt­ja azt a jó lelket.aki értük mindent elkövetett az — édes­anyját. Győző csak azt tud­ta, hogy iskolatársai büszkén beszéltek apjukról, édesany­jukról, mint a legnagyszerűbb emberekről. De Győző? Csak hallgatott, ö nem dicseked­hetett apja nagyszerűségével. Győző csak azt látta, hogy apja részegen tér haza, azt hallotta, hogy káromkodik anyjára. Mi ment végbe en­nek a tiszta lelkű gyermeki embernek bensejében­És egyszer mindennek vége szakadt. Csendes lett a ház, újból a szeretet, a békesség költözött a Sztahanov úti otthonba. Az anya éjjel nap­pal dolgozott, hogy pótolja a szeretetet, hogy ellássa gyer­mekeit minden széppel és jó­val. Dolgozott a gyárban, dol­gozott a lakásán — ne szen­vedjenek hiányt gyermekei, akiket annyira szeretett. Az anyai, meleg szív pótolta azt a másikat is. A nagybeteg, 20 hónapos Márta nem érezte az apa hiányát. Anyja kar­ján járta a kórházat... A kis családi fészekben azonban nem sokáig uralko­dott a békesség. A külön­élés után megtörtént az első tárgyalás is. Az apa öngyil­kossági színjátékot rendezett — felvágta, vagy csak fel akarta vágni ereit. Aztán az ideggyógyászatra került — gyógyulni akart. Az elvonó­kúra nem segített. Utána még többet rontott a kis családi fészekre ittasan. Az anyai szív mind féltőbben dobogott. Do­bogott gyermekeiért, s reme­gett: mi lesz, ha valóra vált­ja férje az „Ígéreteket”. Tő­le, férjétől hallotta nem is egyszer „leszel te még na­gyon mély gyászban". És ak­kor az anya még nem gon­dolta hogy róla van szó. Az anya gyermekeit féltette, ki hitte volna... December első felében ese- ményetelenül teltek a napok. A két Schmidt gyermek is örült a Télapónak. Gyermeki lelkűkben még ott élt az öröm amikor újabb felhő je­lentkezett fejük felett. Meg­jelent az apa, aki durvaságá­val, szidalmazásával tönkre­tette a Télapó hozta örömet. A kis Győző pedig sokáig hordta homlokán a kegyetlen apa ütését... Vegyesen váltakozott a kis család élete. Hol napfény kö­szöntött kis fészkükbe, hol a ború járta át a házat, míg csak be nem következett a súlyos tragédia... Szombaton történt. Az anya karján kislányával a városba indult vásárolni. Gyermekét — kit mindenki szeretett a szomszédok közül — egyik la­kótársára kívánta bízni. De megjelent az apa „gyermek­látogatás” címén. Az anya ott hagyta gyermekét. Az apa csokoládéval kedveskedett Mártának, térdén játszott ve­le ... S míg arcán a cinikus mosoly játszott, belül sötét gondolatokkal foglalkozott. Csak néhány perc télt el. Megelégedett a látogatással... Elindult. Ment, már tudta mit csinál, tudta mi fog be­következni. Tudta, hogy va­lóra váltja gaztettét, a fele­ségének tett „Ígéretét”. Lépé­seit mind jobban gyorsította. Lépései nyomában a halál leselkedett... Az anya godolataiba me­rülve haladt a város felé. Nem sejtette, nem is sejthet­te micsoda borzalom vár rá. A járókelők sem olvashatták le Schmidt József arcáról sö­tét tervét... Csak egy pillanatig tartott. Élesre köszörült kés villant, elnyújtott sikoly hallatszott, s az anya vérében feküdt az utca kövezetén. Az a kéz, amely percekkel korábban még júdás módjára gyermekét simogatta, ebben a pillanat­ban két gyermeke anyjának életére tört! A szív, az a nagyszerű anyai szív, amely eddig gyer­mekei életéért, gyermekei boldogságáért dobogott, most saját életéért vergődik... Ki IFJÚSÁGI MOZIBÉRLET Megyénk nagyobb filmszín­házai a téli szünidő alatt az ifjúság részére kedvezményes ifjúsági mozibérlettel lepték meg a fiatalokat. Egy-egy filmszínháznál 10 filmet lát­hatnak a tanuló fiatalok, köztük olyat is, amelyek elő­segítik iskolai tanulmányai­kat, szórakoztató mesefilme­ket és a német fasizmus ször­nyű gaztetteit bemutató „Te­uton kard akció” című fil­met is. MEGJUTALMAZTÁK AZ IPARITANULÓ FIATALOKAT A Salgótarjáni ipari tanuló iskola fiataljai már ebben az évben többszáz óra közhasz- nó munkát végeztek. Ezzel az iskola fiataljai teljesítet­ték az ifjúság a szocializmus­ért próba első követelményét. Ott voltak a ságujfalusi, a maconkai tsz istálló építésé­nél. Kőműves munkával se­gítették a zagyvái művelődé­si othton építését. A legtöbb munkát azonban a város új létesítményénél a mátraszelei vízműnél végezték. A fiatalok megérdemelték a dicséretet, sőt a városi ta­nás az elismerő szón kívül még tárgyi jutalomban is részesítette a társadalmi munkásokat. Hétfőn délután az intézet kultúrtermében ün­nepélyes keretek között ad­ták át a fiataloknak a televí­ziós készüléket a városi ta­nács jutalmát. Az intézet ta­nulói örömmel vették át az ajándékot, s Ígérték a jövő évben tovább folytatják köz­hasznú munkáikat. CSINOSÍTJÁK TELEPÜKET AZ AKÖV FIATALJAI Védnökséget vállaltak a 33. sz. Autóközlekedési Vállalat KISZ fiataljai a közelmúlt­ban elkészült impozáns telep fölött. Most az ősz során a vállalat fiataljai hozzáfogtak a telephely parkosításához. A telep körül 400 jegenye­nyárs suhángot, míg a többi részen az utak és épületek mellett 80 darab kanadai nyárt, 50 darab japán akácot, és 50 darab díszcserjét ültet­tek el. A telep fásítását a fia­talok munkaidő után társa­dalmi munkában végezték el, s tavaszon a parkosítási mun­kálatokat tovább folytatják. ÜJ KISZ SZERVEZET ALAKULT A PÁ ZTÓI ÁLLOMÁSON A napokban alakult meg a pásztói járásban a 40. KISZ- szervezet, a pásztói vasútál­lomáson. Eddig az állomás fiataljai a községi KISZ szer­vezetben tevékenykedtek. Ál­landó problémaként jelentke­zett azonban, hogy nem tud­nak a fiatalok komoly mun­kát végezni az állomás terü­letén. Most az itt dolgozó fia­talok megalakították a KISZ szervezetet, célul tűzték ki a napi munkák segítését, s az egyéb feladatok megoldását. Ügy tervezik, hogy az új év­ben társadalmi munkával je­lentős segítséget nyújtanak majd az állomás szépítésé­hez, s a hulladékgyűjtéshez. A csillehiány nem gátolhatja a termelést — Kisterenyei tapasztalatok — A kisterenyei bányaüzem vezetőjének szobájában egy­más mellett sorakoznak a korábbi jó munkát elismerő oklevelek. Azt bizonyítják te­hát, hogy Kisterenyén hosszú időn keresztül nem volt baj a termeléssel, sőt, nem is egy esetten kerültek a legjob­bak közé. így ihdultak a kis­terenyei bányászok az év ele­jén is. s úgy látszott, hogy a kongresszusi munkaver­senyben sem kell szégyen­kezniük. Sajnos azonban nem így történt! Ugyan még nem tudja mi lesz vele... Megéri-e Márta boldog kacagását, örül-e majd fia munkájának, dédelgethet-e az életben uno­kát. .. Anya életére tört a gyilkos kéz!, aki életet ad az ember­nek, s ki tudja van-e öröme, boldog-e a családban. A sikolyt egy borzalmas élet előzte meg. Egy ember­ségéből kivetkőzött, minden felelősséget félrehajitó bru­tális embernek nem nevez­hető szörny mérgezte meg a hármuk között meglévő csa­ládi harmóniát. Az ital, a szenvedély választotta szét őket. Inkább élt a szenve­délynek, mint kedves, szere­tetve váró családjának. S ho­vá jutott? Hová vezetett ez az út... összeszorul az ember szíve, ha e súlyos tragédiát végig kíséri. Látja azt a felelőtlen­séget, amelyet egyes apák el­követnek családjukkal szem­be*\ Mit törődött Schmidt Jó­zsef is a családi élettel, az erkölccsel, az írott és íratlan szabályokkal — mi lesz a felelőtlenül napvilágra hozott két gyermeke sorsa! S a gyilkos késsel még az anyá­tól is megfosztotta a két ár­tatlan gyermeket — akik vágynak a szülői szeretetre, a szülői gondoskodásra. De nem! Nem, Schmidt József inkább választotta a léha, könnyelmű életet, eldobta magától családját... A béke, a szeretet napján nem simogatja Márta köny- nyed haját édesanyja bár­sonyos keze, Győző sem szá­molhat be iskolai eredménye­iről. S a kéz, amely tiszta ru­háról, meleg ételről gondos­kodott, most lehanyatlik, az életért küzködik. Emberek! Ne engedjük, hogy Schmidt Józsefek bo­rítsanak fel családi életet, törjék derékba a rügyből fa­kadó gyermeki mosolyt. Ne, ne engedjük, hogy még egy­szer villanjon a gyilkos kés, közösen fogjuk le e gyilkos kezet... Somogyvári László ismeretesek az évvégi ered­mények, az azonban már biz­tos: nem sikerült az utóbbi hetek erőlködése, nem tudják teljesíteni az egész évre megszabott felada­tokat. Beszámoltunk arról, hogy a lemaradásnak, az év e’e- jén megszerzett jó eredmé­nyek csökkenésének számta­lan, úgynevezett objektív oka van. Mert senki sem vonja kétségbe, hogy a kisterenyei bányák a legnyomásosabb, a legtöbb vetővel rendelkező bányák egyike. Ez magával hozta, hogy mintegy 150 kilo­grammal csökkent az össz- üzemi teljesítmény, amely a mennyiségi terv teljesítése mellett kihatott az önkölt­ségre, a minőség javítására. Arról már nem is szólva, hogy a nagy nyomások kö­vetkeztében több műszakot kellett fenntartásra fordítani, mint azt tervezték. Az em­bereket pedig a szénfaltól kellett elvonni. Lehetne sorolni tovább a nehézségeket, akár azzal, hogy Újlakon már olyan messze vannak a munkahe­lyek, hogy a bányászok a megközelítés után a nyolc óra helyett alig 5 órát tud­nak effektiv munkával el­tölteni, vagy azzal, hoey fel­tűnően sok volt a beteg a bányánál egészen addig, hogy a bánya csaknem valamennyi üzeménél mindennapi számba megy: 3—4 órás az ürescsille- várás a munkahelyeken. És itt van a kutya eltemetve! Mert bármilyenek is a körül­mények, a bányászok ter­melni akarnak. Termel­nének is, ha lenne ele­gendő ürescsilléjük, ha nem kellene sokszor tét­lenkedve várni a rako­dásra! Nézzünk csak szét. A műszakiak mindent el­követnek, hogy javítsanak a termelésen. Újlakon például a VII-es siklóban új munka­helyeken kezd+ék meg a ter­melést. Előkészítés folyik a Csigában egy frontfejtésre. Nagy ütemben tértek át a Vágatok korszerű biztosítá­sára, hogy kevesebb legyen a fenntartási, több a szenelő műszak. Októberben 113,2, no­vemberben 180,4, add'g de­cember első dekádjában ke­reken 100 (!) folyóméter vá­gatot biztosítottak TH gyűrű­vel, moll-ívekkel, vasbeton­elemekkel. A nagynyomású részeken pedig kísérleteznek is: faidomok beépítésével pró­bálják a hagy nyomást meg­állítani. Munkahelyek tehát vannak —, lesznek is. Korszerűsítik a vágatokat, hogy telepíteni tudják a munkahelyeket, ne kellessen több fenntartási műszakot végezni. A terme­lés azonban mégsem sikerült, nem sikerül az élre felküz- deni magukat. De miért? És most, egy kis var^a- bérűvé) visszatérünk a leg­fontosabb, a legdöntőbb ok­hoz, az ürescsille-ellátáshoz. Ez a legfájóbb bányásznak és műszaki dolgozónak egy­aránt. Igazuk van. Az üres- csillehiány nem is lehet a termelés kerékkötője. Pedig Kisterenyén éppen ebben van a nyitja mindennek. Mert tűr­hetetlen, hogy az arányáb a sok szenet adó bánya muta­tóinak alakulását ez befolyá­solja. Kisterenyén ebben az évben egyetlen új csillét nem kaptak — pedig száz volt betervezve, sőt több mint száz a kiselejtezett csillék száma. Tűrhetetlen, hegy a reggeli műszakban csak a déli órák­ban jussanak ürescsilléhez a szenelő csapatok, s rakodás­hoz alig 2—3 óra idejük le­gyen. Pedig az osztályozó előtt min­den reggel 350—40® ra­kott csille van — de az osztályozó mivel két harmadban üzemel, reg­gelre ezeket nem tadja kiüríteni. A most megtartott csilleszám- lálás is azt igazolta, hogy 104 Kisterenyéhez tartozó csille a zagvvai vállalatnál van, azo­kat nem küldték vissza, hogy ott segítsen a termelésben. Számtalan értekezleten el­hangzott már, még több levél érkezett illetékesekhez: kevés a csille, segitsenek, hogy Kis­terenyén is tudják a reájuk háruló feladatokat teljesíteni. Intézkedés azonban — semmi! Pedig meg kell oldani. Fel kell számolni a szűk kereszt­metszetet — elsősorban úgy, hogy véglegesen térjen át három harmados ürítésre az osztályozó, s frissítsék fel a bánya csilleparkját. A kisterenyei bányászok most azt mondják: nem si­került ez az év. Pedig töre­kedtek arra, hogy eleget te­gyenek a párt márciusi hatá­rozatának. Ügy mondják: most jók az előkészületek 1980-ra. Csillét adjanak, hogy a munkahelyen robbantani, rakodni tudjanak. Akkor emelkedik majd a ter­melékenység, javul a szén minősége, csökken az önkölt­ség. ' ' És ez a kérés nem is olyan nagy. Meg ke'l adni, hogy bebizonyítsák Kistere­nyén is: 1960-ban teljesítik feladataikat. —«t>— 1 í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom