Nógrádi Népújság. 1959. december (15. évfolyam. 96-103. szám)

1959-12-09 / 98. szám

6

R08KABIH1P8J8A»

1959. december 9,

25 OOP óra szolgálatban, 50 százalékkal kevesebb bűnözés, a dolgozók segítségével

veszélye», körözött bűnözőt fogott el

a rendőrség

Csak megnyugvással lehet tudomásul venni, hogy megyei szinten is jelentősen csökken a bűnözés száma, a társadalmi tulajdon, vagy magán személyek sérelmére elkövetett sikkasztás, lopás, csalás, vagy egyéb más bűn- cselekmény. Örömmel nyugtázzuk, hogy a dolgozók széles tömegének segítségével, nem utolsó sorban azonban bűnüldözési szerveink alapos munkája után

napjainkban 1938-hoz viszonyítva több mint 50

százalékkal kevesebb a bűncselekmény.

Nagyszerű ez az eredmény, amely azt bizonyítja, hogy mindinkább megszabadulunk az átkos múlttól, s ma már minden becsületes ember, becsületes munkája után nyugodt megélhetésre talált ebben az országban.

Sajnos vannak még társadalmunkban a múltból örökölt, úgymond itt felejtett alakok, akik megszokták, hogy könnyű „kereseti” lehetőséggel is biztosítani lehet fényűző életüket, akik nem szívesen tőrödének bele abba, hogy kétkezi munkájukkal biztosítsák megélhetésüket. Ilyen gyászvitézek akadnak még — legtöbben a múltból maradtak ránk, de sajnos akadnak követőik is. Olyanok, akik sikkasztással, csalással, a jóhiszemű emberek félrevezetésével akarják biztosítani fényűző életüket. Szerencse az, hogy mind kevesebb ezeknek a száma.

Kevesebb, mert a bűnüldözési szervek mellett nagy segítséget nyújtanak dolgozóink, olyanok, akik önkéntes alapon vállalták azt, hogy segítenek rendőrségi szerveinknek munkájában.

Ezek az önkéntes rendőrök

— akiket meg lehet találni rendezvényeken, portyázásokon, közúti ellenőrzéseken a rendőrségi emberek mellett

— ebben az évben

nem kevesebb mint 25 ezer órát töltöttek el a rend védelmében.

vettek részt számtalan intézkedésben, tevékenykedtek a közúti ellenőrzéseken, s előztek meg több száz bűncselekményt. Ennek is köszönhető, hogy húsz év alatt több mint 50 százalékkal csökkent a bűncselekmények száma

Nógrád megyében is.

A bűnüldöző szervek, az önkéntes rendőrök mellett azonban ott vannak a becsületes emberek tíz- és százezrei. Olyanok, akik munkájuk végzése közben leplezik le — sokszor a legveszélyesebb bűnözőket. Álljon itt a legutóbbi példa:

A Kisterenyei Állami Gazdaság pusztamárkházi üzemegységének határában legeltette teheneit Lőrincz József

A lakosság szolgálatában — Befejezte éves tervét a Kézműipari Vállalat —

öt esztendeje annak, hogy Salgótarjánban megalakult a Kézműipart Vállalat. Azóta termékeit - bébi és leányka ruháit — szerte az országban jól isvierik. Jó munkájukat bizonyltja, hogy az egész évi 2 millió 532 ezer forintos termelési tervüket a VII. pártkongresszus tiszte letére folytatott munkaversenyben szombaton reggelre teljesítették. Most újabb vállalást tettek, s azt ígérték, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében az év végéig még mintegy 250 ezer forint értékű bébi és lányka ruhát készítenek.

Mill z egyetlen férfi dolgozója a vállalatnak.

Géppel lányka-blúzokat szab.

Horváth Júlia, a KlSZ-brigád csoportvezetője bébiruha mintadarabon dolgozik, hogy az alapos kidolgozás után megkezdhessék an nak sorozatgyártását.

tehenész. Arra figyelt fel, hogy a kukoricaszár között kétes alak leselkedik felé. Azonnal odament, s igazoltatásra szólította fel az ismeretlen egyént. Még feltűnőbb volt, hogy annál két személyigazolványt látott. Az ismeretlen tovább ment, de nem sokára odaérkezett Szél Ferenc is, a gazdaság brigádvezetője. Ketten üldözőbe vették a gyanús alakot, elfogták, s mind addig ott tartották, míg egy harmadik személy a rendőrséget értesítette, s a járőrök a helyszínre érkeztek.

A két becsületes dolgozó fáradozása nem volt hiába való. Közveszélyes, a budapesti VI. kerületi rendőrkapitányság által körözött — előzőleg öt esetben öt és félévi börtönre elítélt bűnözőt segítettek rendőrkézre:

Majlik Ottó, volt salgótarjáni lakos, 32 éves szabó iparos személyében.

Majlik Ottó korábban csalások miatt állt a bíróság előtt,

most 16 rendbeli betöréses lopásért, csalásért és egyéb más bűncselekményekért kerül az igazságszolgáltatás elé,

olyanokért, melyeket főképpen Salgótarján környékén, az ország más területén követett el — vasúton és lakásokban.

A közveszélyes, körözött bűnöző elnyeri méltó büntetését. Az a két becsületes dolgozó pedig, aki a rendőrség segítségére sietett, a megérdemelt jutalmat kapta meg. Lőrincz József tehenésznek 300,—, Szél Ferenc brigádvezetőnek pedig 200,— forint jutalmat adott át, a BM. megyei rendőrfőkapitánysága.

Ez az eset mindennél fényesebben bizonyítja: a bűnüldözés hazánkban társadalmi ügy, egyre jobban elmélyül rendőrségünk, dolgozó népünk szilárd kapcsolata. És ez így van rendjén, ez

így jó.

—So—

A tények erejével

A régi világ falujának kegyetlen törvénye volt, íratlan törvénye. A párt VII. kongresszusa is úgy említette: farkastörvény. Ez a törvény vértfakasztó volt, pusztulást hozó. Alig múlt három évtizede Varsányban ez a törvény odáig vitte az egyik még ma is élő parasztembert, hogy az édes testvérének házát gyújtotta fel, amelyben neki is jussa volt, csak azért, hogy a biztosítás Után járó összegen osztozkodni tudjanak. A falusi ember másképp el sem tudta képzelni napját, mint hadakozás, az életért. Beleszívódott idegszálaiba, mert fenn akarta magát tartani. De hát ez a törvény olyan, hogy száz közül lehet hogy ötöt felemel, de kilencvenötöt eltipor. Ez a kegyetlen, íratlan törvény határozta meg azt is, hogy csak az számíthat embernek, akinek földje volt és azt sajátjának mondhatta.

Még ma is él nem egy helyen ez a törvény az egyénileg dolgozó falusa emberek sorában és ha nincsenek is látható megnyilvánulásai, de sok-sok parasztember tudatában benne van, eltorzítja emberi életét, gőgössé, számítóvá, másokat lenézővé teszi. A történelem kereke fordult egyet nálunk. És előre fordult. A falun megjelentek a termelőszövetkezetek a paraszti élet egy magasabb, erkölcsileg tisztább formája. De mivel még ott van a régi, farkastörvényből táplálkozó élet is, előfordul a súrlódás, az újatakarók és a régihez ragaszkodók között.

'K’zek a fejlődéssel járó

■*-* nehézségek, de megszüntethető nehézségék.

A földtulajdonos parasztember minél nagyobb volt földterülete, annál nagyobb gőggel nézett a szegényebb embertársára. Ilyen ember nehezebben tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a közös élet, a munka fejlettebb alkalmazása az útja a jobb életnek. Nehezebben, de végső fokon rádöbben, megérti: „Társadalmunkban nem a tulajdon, hanem a dolgozó ember uralkodik, aki a munkát nem kerüli és embertársaival összefog, az élet urává, boldog, jómódú emberré válik a termelőszövetkezetben."

Nem egyszerű dolog ezt olyan embernek felismerni, akit még béklyóba kötnek a régi formák. Az ilyen embert tényekkel kell erre rávezetni. És ennek az egyik útja, hogy tudjuk-e bizonyítani, mindenben a termelő- szövetkezet fölényét.

A termelőszövetkezetek alakulásuk óta a számadatok sokaságával bizonyíthatják a jövedelmezőbbsé- güket. Érdekes ebből a szempontból megyénkben az ez évi termésátlagok alakulása. Búzatermés a termelőszövetkezeteknél holdanként 11,3, az egyénieknél 8,9 mázsa. A rozsnál 8,6 a termelőszövetkezeteknél, az egyénieknél 7,2 mázsa, hogy csak a legfontosabb gabonaféleségeket vegyük. Mert vehetjük az őszi árpát is. A tsz-nél 12,2, az egyénieknél 7,2 mázsa holdanként. Van tehát a terméseredményben különbség. Vagy ott van a tejtermelés. Ez évben az egy tehénre jutó tej elérte az évi 2 600 litert. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelőszövetkezeteknek megyénkben 1 703 fejőstehenük van, és ez a szám egyre növekszik, képet al- kodhatunk, hogy ezen a területen is hogyan hódítja el a piacot a termelőszövetkezet.

A

irm-z a baj, hogy ezeket a számokat még a régi világból visszamaradt gőgből az egyénileg dolgozók nem akarják — legalább is vannak ilyenek — észre venni. Pedig ezek megmásíthatatlanok, ezekkel vitázni nem lehet. De milyen parasztember az, aki nem tud számolni, akit a régi annyira megragad, hogy az út helyett a patak iszapjában botorkál. Sokat odavetik „kódisok” a tsz-esek. Cselédek voltak. Valóban a mi megyénkben sokan vannak közöttük a volt cselédek. A régi világban az élettől talán legjobban elragadott, üldözött, emberek. Olyanok, akiknek nem tellett lakkosszárú csizmára, fekete ruhára, akik talán egy-egy gazda tekintete előtt is meg- húnyászkodtak. De ahogyan ezek az emberek szabadok lettek és a termelőszövetkezetbe való lépéssel, a falu elejévé váltak, az már elvitathatatlan. Ezeket az mbere- ket nem köti gúzsba semmiféle régi törvény, szabadok, haladnak, gyarapodnak, friss

áramlatot Visznek a régi, áporodott levegőbe. Tagadható talán, hogy a régi nincstelen cselédek Zsunypusztán, — csak példának, — lerombolták a volt cselédviskókat és új házakat építettek? Egy termelőszövetkezeti falurészt teremtettek és ezzel örökre eltörölték a régit? Ezek .az emberek azok, akik a réginek hátatfordítva, túl szárnyalják már most, a kezdet kezdetei, az egyhelyben topogó, de a régi gőgtől magukat nagyratartó egyéni gazdákat. Tiszteletet szeretnénk tenni a kivételnek, mert vak az ki nem látja, hogy erjeszti a gondolat a régi kötelékeket, s fordul a falu a tsz felé.

Nehéz, — tudvalevő — nagyon nehéz ez a fordulat. Türelem és, meleg szó kell ezt megértetni. Megláttatni, hogy milyen szép, új, emberi életet nyit a szocializmus azok számára, akik megszabadulnak a bilincsbeverö régi paraszti életmódtól és nem lesznek rabszolgái többé sem a jobbmódú embernek, se a földnek, se a jószágnak.

Türelmes szó kell és példamutatás. Cserhátsurány- ban lakik egy parasztember. Egy tsz-tag. Katulin István a neve. Egy éve, hogy belépett, hét holdas volt. Régi paraszt ember. Amikor a termelőszövetkezeti tagok között ül, szinte kiugrik közülük úgy elüt tőlük. Tisztában megy a közgyűlésre a többiek meg úgy, ahogy a munkát abbahagyták. Azt mondja, ő is nehezen jött. Tartotta a külsőség is. a bentlévők egyné- hányának a hanyagsága, de vitte a holnap felismerése. Állandóan hadakozik a helytelennel. Olykor eredménytelenül, de nem keseredik és már soha többé vissza nem fordulna.

lAfennyi parasztember ért ma oda, ahová annakidején belépés előtt Katulin István. Mindent néz, nézelődik, gyanakszik. Nézi a jövedelmet, nézi a munkát, nézi az embereket. És ha azt mondjuk: a holnap a tsz, és a tsz-tag a falu eleje, nyilvánuljon is ez meg. Legyen vonzó a tsz, a tsz-tag. Mutassa a megváltozott mát és a boldog holnapot, hogy a parasztember számára megfontolt elhatározó lépés, minél előbb megtörténjen.

Bobál Gyula

BOTA KAROLY ELINDUL

— Érdekes, hogy neked az utóbbi időben minden este dolgod van. Be sem kapod a vacsorádat máris rohansz, és éjfél felé vetődsz haza — zsörtölődött a férjével Bözsi néni, amint az éppen a faluba indult.

— Jobb lenne, ha a magad dolgával törődnél, hiszen nagyon jól tudod, hová megyek — vágott vissza mérgesen Bóta Károly a feleségének.

— A magam dolgával törődjek? — tör ki az elkeseredés az asszonyból. — Miért, talán nem végzem el a dolgomat, nem tartom rendben a házam táját? — s megállás nélkül mondta Bözsi néni a magáét, csak akkor hallgatott el hirtelen, amikor meglátta, hogy az utcán, a kapu előtt megáll valaki.

A férj odament a kapuhoz, becsukta a kis ajtót, majd a konyha felé indult, ahová közben pulykamérgesen beszaladt az asszony.

— Ide hallgass Bözsi, elegem van már ebből a rikácsolásból! Ki csinálja, ha én sem, hiszen én vagyok a szövetkezet fejlesztési bizottság elnöke! Tőlem sokat várnak — magyarázott felindultan az asszonynak.

— Szövetkezet, fejlesztési bizottság!? — legyintett Bözsi néni a kezével. — Majd az a bolond Bóta megszervezi a szövetkezetei, gondolják a tanácson. Hát tudd meg, elszámították magukat!

— De Bözsi, arról szó sincs,

hogy én... a tűzre, kinyögte:

— Most még nincs, de majd — Bözsi nénéd az oka. Milesz, ha sokáig odajársz! óta a bizottság elnöke vaKarcsi bácsit, aki külön- gyök, nem hagy békét neben nyugodt természetű em- kém. Attól tart, hogy belé- ber, ez a pár mondat vérig pék a szövetkezetbe, sértette. — Előbb-utóbb úgyis rá— Bözsi, ha abba nem ha- jönnek a gazdák, hogy ez a gyod ezt az állandó veszeke- jobb, remélem, Károly bá- dést, bár harminc éve együtt tyám se marad ki közülük, élünk, de elzavarlak a Iá- Az öregnek mintha a fogát nyodhoz! — s ezzel dühösen húzták volna, mikor e sza- becsapta a konyha ajtaját, s vakat hallotta, hiszen ő is indult a tanácsháza felé. régen foglalkozik a gondoA tanácsháza kis termében lattal, már majdnem hiánytalanul — Hát akkor azért lettem együtt volt a szövetkezet fej- én a bizottság elnöke, hogy lesztési bizottság, csak Bóta én legyek az első belépő? — Karcsi bácsi, meg Laki Jós- döbbent rá a számára oly ka, a legeltetési bizottság el- keserű valóságra, nőké hiányzott. Nemsokára a — Nem, első nem leszek, két hiányzó tag is megjelent, de még a tizedik se — mondKarcsi bácsi mogorván fo- ta tagoltan a tanácselnök- gott kezet a jelenlevőkkel. A nek.

tanácselnöknek azonnal fel- A bizottság ülésén a járási tűnt, hogy az öregnek vala- mezőgazdasági osztály veze- mi baja van. Mielőtt elkez- tője ismertette, hogyan néz- dődött volna a megbeszélés, ne ki a község akkor, ha odament hozzá, félrehívta és mindenki belépne a szövetmegkérdezte: kezeibe.

— Mi baj van, Károly bá- Bóta Károly csak testben

tyám? volt jelen. Gondolatai vánAz öreg meglepődött a dór madárként a nagy orosz nem várt kérdéstől. Arca el- síkság fölött lebegtek. Már fehéredett, s így szólt: kétszer bejárta a Harkov

— Tudod Jóska... de mi- környéki kolhozokat s mind

nek mondjam? Semmi az a kétszer azt táviratozta Jfa- egész! — akarta elterelni a za: „Mihelyt hazaérek, rrieg- beszélgetést másfelé. alakítom a termelőszövetke— Ne mondja már, hogy zetet.” Az első, távirat 1953 semmi, aki ránéz magára lát- nyarán kelt, a második meg ja, hogy valami baja van — 1956 őszén. Mindkét esetben makacskodik a tanácselnök, nagy reményekkel jött a táKarcsi bácsi összeszedte voli szovjet földről, s ezek minden erejét, s mint egy a szép remények szappanbu- kis gyerek, aki rossz fát tettborék életűek voltak. Különben örült is, hogy így lett.

Merengéséből a járási mezőgazdasági osztály vezetőjének hangja ébresztette fel:

— Ugy-e, oda gondolnák a majort maguk is, Bóta bácsi?

Bóta, mint a partra került hal, ijedten kapkodott a levegő után.

— Bocsásson meg Nagy elvtárs, de nem értettem!

Nagy tágra nyitott szemmel nézett az öregre, majd elmosolyodott:

— Persze, maga egy kicsit nagyot hall?!

Karcsi bácsi szívesen vállalta ezt a meggyanúsítást, hálásan mosolyogva bólintott.

— Ügy gondoltuk Bóta bácsi, hogy a Papp rétre tervezzük a szövetkezeti központot.

Más se kellett az öregnek, azonnal közbeszólt:

— Engedje meg, hogy közbeszóljak, de odatenni azt a majort, nem lesz jó. Az én elképzelésem az, hogy a kertek alá tegyük.

Hosszas vitát indított meg ezzel az öreg. De úgy látszik mégis neki volt igaza, mert ő tudott a legtöbb elfogadható érvet felsorakoztatni javaslata mellett.

A bizottsági ülés után Karcsi bácsi fáradtan ballagott haza. Ügy bement a portára, hogy a kutya még csak el sem vakkantottq,, magát. Elmúlt már tizenegy óra is, de a villany a szobában , még mindig égett.

Csßk nfa/fäi-valami, baj — gondolta rjadtan. ;

Á. szobában feleségét találta, rendezkedés közben.

— Ha olyan nagyon akarod, elmegyek a lányomhoz, te meg lépj be a szövetke-