Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-28 / 95. szám

>9. november 28. NÓGRÁDINfiPŰJSAG 3 87.5 millió forintot forgalmazott 11 hónap alatt a Salgótarjáni Áll ami Áruház Töretlen lendülettel Csütörtökön - teljesítette :sz éves áruforgalmi ter- a Salgótarjáni Állami uház. Az alig több mint csonyabb az acéldrót előál­lítási költsége. A gazdaságosságnál érde­mes megvizsgálni azt is; mi­lyen a beruházások anyagi, műszaki összetétele. Eb­ből megtudjuk, hogy a be­ruházási • összegből mennyit használunk fel építkezések, gépek, technológiai berende­zések beszerzésere és egyéb költségekre. A gépek és be­rendezések arányának növe­lése a beruházás gazdaságo­sabb kihasználását eredmé­nyezi. Hatékonyabbá teszi az új technika bevezetését és közvetlenül szolgálja a ter­melékenység növekedését. Bár a gépi beruházás nálunk kedvezőbben alakul, mint országos viszonylatban, még­is meg kell vizsgálnunk, ho­gyan lehetne tovább javí­tani. Az 1960-as tervek el­készítésénél, a Központi Bi­zottság irányelveiben foglal­tak alapján — különösen ta­nácsi beruházásoknál, a könnyűipar és az építőipar vonalán — a gépi beruházá­sok jelentős emelkedését il­letően észrevételeket és ja­vaslatokat tettünk. A gaz­daságos beruházásnál téves szemlélet az, hogy a gépi be­ruházás, a műszerezettség ön­magában, nem biztos, hogy azonnal termelékenyebbé, ol­csóbbá teszi a munkát. A Zagyvapálfalvi Üveggyár nyu­gati országokból vásárolt egy üvegcsiszoló gépet. A gép is elavult technikán alapul. En­nek ellenére a felsőbb szer­vek nem gondoskodtak idő­ben arról, hogy a gép keze­léséhez, kapacitásának maxi­mális kihasizmálásához szük­séges tudnivalókat a dolgo­zók időben elsajátítsák. hároméves áruház öt héttel a határidő előtt érte el e nagyszerű eredményt, amely- lyel egyben újabb rekordját nyugatiak által fel­szerelt gép kihasznált­ságának foka a kezelő sze­mélyzet nem megfelelő hoz­záértése és más okok miatt hosszú ideig csak 50 száza­lékos volt, s most is csak 75—80 százalékos. A Salgó­tarjáni Üveggyárnál hasonló példák fordultak elő és jog­gal mondják a munkások, hogy ezt a népi demokráciák közül nem egy ország más­képpen csinálja: nemcsak a gépre, hanem a gép kezelé­sének elsajátítására is áldoz összeget. Szükséges tehát, hogy a felügyeleti szervek a jövőben az ilyen és ha­sonló kérdésekre sokkal na­gyobb figyelmet fordítsanak. A gépi beruházásoknál, a gazdaságosság érvényesítésé­nél megfelelő szerepet kell szánni az önköltségcsökken­tési hitelek igénybevételére. Sajnos, sem a minisztériumi, sem a tanácsi vállalatoknál nem élnek eléggé ezzel a le­hetőséggel. Pártszervezeteink­re vár az a feladat, hogy a gazdaságvezetésnek javaslato­kat tegyenek: hol, milyen önköltségcsökkentési beruhá­zásokkal lehetne szervezeteb­bé, termelékenyebbé, gazda­ságosabbá tenni a munkát. Ez annál is inkább szüksé­ges, mert vannak gyáraink — a Salgótarjáni Tűzhely­gyár, a Zagyvapálfalvi Üveg­gyár —, amelyek jelentős összegeket ruháznak be úgy­nevezett „fekete úton”. Ez népgazdasági és üzemi szem­pontból is elítélendő. A Zagyvapálfalvi Üveggyár többek között azért nem fi­zetett nyereségrészesedést a munkásoknak. Ezenkívül terv- szerűtlenséget eredményez. is felállította: mm j] közel 87 és félmillió fo­rint forgalmat bonyoll olt le 11 hónap al tt, hát­millióval többet, mint az elmúlt egész évben, s ti­zenhat millióval szárnyal­ta túl az 1957-es esztendő áruforgalmi eredményeit. r Rendkívül örvendetesek az Állami Áruház idei eredmé­nyei, mivel azokban elsősor­ban munkásvárosunk dolgo­zóinak egészségesen javuló életkörülményei, egyre ma­gasabbra szárnyaló életnívó­ja és magabiztosan erősödő vásárló ereje jut kifejezésre. Az egyre javuló életkö­rülményeket bizonyítja, hogy az idén egy hónappal az év vé­ge előtt — már 12,5 mil­lió forint értékű bútort vásároltak munkásváro­sunkban, pontosan 3 mil­lióval többet, mint ta­valy egész esztendőn át. Még ragyogóbbak a luxus cikkek: a rádió, a motorke­rékpár és villamossági be­rendezések, továbbá a házi­asszonyok és munkásnők életkörülményeit könnyítő háztartási gépek, mint a mo­sógép és más berendezések forgalmi adatai. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csü­törtök délelőtt ülést tartott. Napirend előtt Czottner Sán­dor nehézipari miniszter je­lentés adott arról, hogy csü­törtökre virradó éjszaka a mátravidéki tröszt szűcsi ti­zes aknájában tűz keletke­zett, amely igen gyorsan el­terjedt. Azonnal megkezdték az oltási és mentési munká­latokat. Ebben részt vettek a dorogi, tatabányai, nógrádi és a helyi bányamentő csa­patok. Az éjszakai műszakban dolgozó bányászok közül 144 személy idejében elhagyta a bányát, illetve sikerült őket megmeteni. A jelentések sze­Beruházási politikánknak a pártszervezetek igyekeznek érvényt szerezni. Ez évben több pártbizottság beszámol­tatta az üzemvezetést az éves tervek elkészítéséről és meg­kezdéséről. Több helyen a beruházási osztály vélemé­nyét is kikérik: hogyan áll az éves beruházási program előkészítése. Megvizsgálják, hogy a saját rezsiben, vagy a más vállalat által végzett munka olcsóbb-e és megfe­lelő javaslatokat tesznek. A megyei és városi pártbizott­ságok is figyelemmel kísé­rik a beruházások gazdasá­gosságát. A megyei pártbi­zottság ipari osztálya mellett létrehoztunk egy pénzügyi bi­zottságot, amely — mint már említettük — megvizsgálta a beruházások szükségességét, gazdaságosságát, s ezentúl a Beruházási Banktól időnként jelentést, tájékoztatást kér a beruházások helyzetéről. l^ontos szerepet kap a beruházások teljesíté­sében a kivitelezés. Legfon­tosabb, amin itt változtatni kell, hogy ne aprózzák el a beruházásokat, biztosítsanak pénzt és kapacitást, hogy a beruházások a műszakilag indokolt idő alatt megépülje­nek. (Az elaprózás egyébként nemcsak építőipari probléma, szorosan összefügg a beruhá­zások tervezésével is.) Ezen a téren igen nagy hiányossá­gok voltak. Egyesek abból indultak ki, hogy kezdjünk meg minden beruházást, mert ha egyszer megkezdtük, úgy­is biztosítja a pénzt a tárca, így sok megkezdett beruhá­zást nem tudtak határidőre befejezni, a kivitelező válla­Hétfőn nyílik meg pártunk VII. kongresszusa. A párt életében e nagyjelentőségű esemény előkészítésének idő­szakában kommunisták és pártonkívüli dolgozók milliói szerte az országban — híven a korábbi hagyományokhoz — termelési sikerekkel lesz­nek hitet a párt politikája mellett. A kibontakozott kongresz- szusi munkaverseny eltelt nyolc hónapja megyénkben is gazdag eredményekkel erősítette politikai és gazda­sági életünket. Ez a verseny számos olyan új vonással rendelkezik, amelyek a ko­rábbi versenyszakaszokban nem, vagy csak hiányosan voltak meg. Az első és leg­fontosabb, hogy a verseny­szervező munkát sokkal job­ban támasztotta alá a politi­kai tevékenység, mint az a korábbi időben volt. A párt általános, helyes politikája, a helyi pártszervezetek foko­zottabb tevékenysége nyo­mán dolgozóink mind tuda­tosabban tették magukévá a célkitűzéseket és vállaltak megfelelő részt annak meg­valósításában. Megyénk dolgozói a vállalt kötelezettségek túlnyomó többségét becsülettel teljesí­tették. A kitűzött célok mint­egy 80 százalékát hajtották már végre az eltelt időszak­ban. Megyénk szocialista ipa­rint azonban a tűz, illetve a nyomában keletkezett gáz miatt 31 bányász életét vesz­tette. A Minisztertanács mélysé­ges együttérzését és részvé­tét fejezte ki a szerencsét­lenség áldozatai hozzátarto­zóinak, majd elhatározta: Apró Antal, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese ve­zetésével kormánybizottsá­got küld ki, hogy a helyszí­nen megtegye az összes szükséges intézkedést. * Megrendültén vettük tudo­másul e tragikus hírt. Har­mincegy hős bányász kezé­ből a munka frontján esett ki a csákány, a fejtőkalapács, lat ereje szétforgácsolódott és a beruházások befejezet­len állománya nagymérték­ben növekedett. Változtatni kell azon a gyakorlaton, hogy számos építőipari vál­lalat szétforgácsolt erővel dolgozik. A szétaprózott erő nem teszi lehetővé a gépek alkalmazását, ez drágítja a beruházást. Ezenkívül az el­aprózott munkahelyeken ne­hezebben valósítható meg a társadalmi tulajdon védelme, stb. Érdemes volna megvizs­gálni az építőipar belső szer­vezését, az egyes ágazatok összehangolását, a munka koordinálásának módszereit, formáit. A kivitelezésnél döntő sze­repük van a pártszervezetek­nek, viszont meg kell álla­pítanunk, hogy rendszerint építkezési pártszervezeteink nem közvetlenül az építke­zésnél vannak. Különösen rossz a helyzet az olyan párt­szervezeteinknél, amelyek hó­napról hónapra változtatják munkahelyüket (gyárépítő, kéményépítő vállalat, stb.). Ezek a pártszervezetek gyen­gék, a rendszeres pártélet nem a termeléshez közel, ha­nem az irányításnál folyik. A területi pártszervezetek­nek módot kell találniuk ar­ra, hogy megjavítsák mun­kájukat. A z építőipar összehango­,r“' lása rendkívül bonyo­lult. A pártszervezetek tehát segítsenek feltárni és meg­oldani a munka szervezésé­nek nehézségeit, amelyek akadályozzák a beruházások kivitelezését. (Megjelent a Pártélet novem­beri számában.) ra a III. negyedévben ösz- szes termelési tervfeladatát 3,2 millió forinttal túlteljesí­tette, 8,3 millió forinttal ter­melt többet, mint az előző év azonos időszakában. Leg­jelentősebb vállalataink — egy-két kivétellel (például tűzhelygyár, helyiipar), — negyedévi és időarányos ter­veikben túlteljesítést értek el. A párt márciusi határoza­tának végrehajtásában azon­ban még számos feladat vár megyénk iparára, s annak nagy lendítőerejére, a kong­resszusi munkaversenyre. Sal­gótarján város ipari üzemei­nek vezetői a közelmúltban tanácskozást tartottak. Ezen a dolgozók véleményét tol­mácsolva arról szólották töb­bek között, hogy a kongresz- szus időpontjával nem tekin­tik befejezettnek a kongresz- szusi versenyt. Ez az állás- foglalás helyesen egybeesik azzal az országos irányvonal­lal, hogy a kongresszusi ver­seny ez év végéig tart és az éves eredmények alapján tör­ténik meg az értékelése is. Számos ipari vállalatunk­nál megfelelő intézkedése­ket tettek és tesznek, hogy az év utolsó hónapjában a verseny megőrizze eddigi len­dületét és sikeresen szolgál­ja az egész éves feladatok megvalósítását. Erre nagy szükség is van, mert ipari vállalataink te­országot építő munkájuk közben hunyt le örökre a szemük. A termelőmunka hősei ők, akiknek megdöb­bentő tragédiája a legszéle­sebb körben általános rész­vétet vált ki. Hiányozni fog­nak munkatársaiknak, hiá­nyozni mindenekelőtt asszo­nyaiknak, gyermekeiknek, szüleiknek. A mély gyászt, a nagy fájdalmat, amely sze­retteikre szakadt, mi csak enyhíteni tudjuk. A párt Központi Bizottsága, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány, az egész dolgozó nép mélységes együttérzéssel és részvétellel fordul a szeren­csétlenül járt bányászdolgo­zók hozzátartozói felé. Dolgozó népünk megőrzi a munka hőse halottainak em­lékét. A társadalom gondos­kodik a halottak hátramara- dottairól. Gondjukat viseli majd, igyekszik felszárítani könnyeiket a munkásszolida­ritás, a népi állam. Nehéz a búcsúzás, de bú­csúznunk kell a munka hősi halottaitól, azoktól, akik leg­többet adtak, amit adhattak a népért: az életüket. Talán nem is mondunk nagyot, ha azt állítjuk, hogy a zagyva­pálfalvi földművesszövetkezeti vendéglőnek szerte a megyében híre van. Mi több, még a megye határán túl is úgy emlegetik, mint a „tükrös kocsma”. Szíve­sen térnek be ide az átutazók, szívesen keresik fel ezt a helyi­séget a falubeliek, üveggyáriak, még a bányatelepiek is. A fiata­lok pedig szabályosan ellepik szombat és vasárnap esténként, s a kellemes, ritmusos zene mellett vidáman, kultúráltan szórakoz­nak. Hogy ez így van, bizonyítja a vendéglő egy havi forgalma is, amely hónapról hónapra jóval túl van a 130 ezer forinton. Mert kellemes itt eltölteni a szabad, a szórakozásra szánt időt. Tiszta­ság uralkodik mindkét helyiség­ben, a kiszolgálókra sem lehet panaszkodni, udvariasak, előzéke­nyek. Talán azzal sem mondunk nagyot, hogy ez a vendéglő a földművesszövetkezet legszebb üzlete szerte a megyében, a töb­biek mindenképpen példát vehet­nének innen. No, de ezt még se! Ne, mert a nagy forgalom ellenére is na­gyon elhanyagolja ezt az üzle­tet a földművesszövetkezetek já­vékenységének egyes vonat­kozásaiban olyan negatív je­lenségek találhatók, amelyek kedvezőtlenül hatnak vala­mennyi gazdasági mutatóra. Első és legfontosabb helye» szükséges említeni, hogy a termelékenységre vonatkozó vállalások teljesítése nem halad megfelelő ütemben. A III. negyedévben például a megye szocialista iparában mindössze 0,6 százalékkal ha­ladta meg az egy munkásra jutó termelés az előző év III. negyedévének szintjét. Ugyanakkor azonban 2,7 szá­zalékkal növekedtek a kifi­zetett bérek. Különösen sok a tennivaló ilyen tekintetben Salgótarján üzemeiben és a megye helyiiparában. Több vállalatnál, — mint az acél­árugyárban, az üveggyárban, — problémák vannak a költ- ségsznntek teljesítésében is. Általában megyénk ipara drá­gábban termelt, mint a ko­rábbi időszakokban. Annak ellenére, hogy a bányászat­ban és több más vállalatnál javult a minőség, egyes he­lyeken, mint a tűzhelygyár­ban, emelkedett a selejtszá­zalék. Többmillió forintos ki­esést okozott a termelékeny­ségi és önköltségi tervek tel­jesítésében a fegyelem lazu­lása. Megyénk szocialista iparában a beteglétszám pél­dául az országos átlagnál rosszabb és egyes vállalatok­nál egészen kirívó. Ismeretes, hogy az év vé­ge és különösen a december hónap fokozottabb feladatot állít iparunk mozgalmi és gazdasági vezetői ’ elé. Szá­mos, évközben meg nem ol­dott feladat, vagy hiba ilyen­kor jelentkezik, sürgető meg­oldásra. A beruházások, a szabadságolások, a nagyobb számú munkaszüneti napok és sok egyéb más problémák nehezítik az év utolsó részé­ben a munkát. A kitűzött célok megvalósítása tehát most kétszeresen követeli meg, hogy a vezetők messze­menően támaszkodjanak a munkásokra. Az e napokban folyó kongresszusi őrségek, kongresszusi hetek és a ver­seny eddigi időszakában elért eredmények kedvező kiindu­ló alapot biztosítanak ahhoz, hogy decemberben is sikeres legyen megyénk szocialista iparának munkája. A mozgalmi és gazdasági vezetők a verseny rendszeres értékelése, a még előttük ál­ló feladatok ismertetése alapján kérjék a dolgozók fo­kozottabb segítségét ahhoz, hogy vállalatuk a márciusi párthatározatban kitűzött céloknak az év végéig min­den tekintetben, teljes rész­letében eleget tegyen. Ezzel megteremtik az 1960-as év indulásához a kedvező körül­ményeket is. rási, vagy talán a megyei köz­pontja. Miről is van szó? Arról, hogy törvény írja elő: italt csak folyóvízben mosott pohárban sza­bad kiszolgálni! Ennél a nagyfor- galmú üzletnél ezt viszont nem lehet megtenni, mert nincs víz­csap, nincs tartály. így hát a poharakat - nagy mennyiségben — egyetlen vödör állott vízben kénytelenek „öblíteni” a vendéglő alkalmazottai. Arról persze már nem is szólva, hogy hetek óta zárva van a férfi WC, azt hasz­nálni nem lehet. Ügy látszik, a nagy forgalom sem tudja azt a „keretet” biztosítani, hogy e két- az egészségügyi követelmé­nyek legfontosabb tényezőjét eb­ben a vendéglőben is megvaló­sítsák. Keret hiányában tehát felrúgják a szabályokat: vödörben mossák a poharakat, a vendégek pedig szorult esetben kereshetik az utca sötétebb részeit. Ha már keret nincs a fontos munkák elvégzésére, a tisztior­vos talán megtalálhatná a mód­ját: vagy zárják be a vendéglőt, vagy csináltassák meg a WC-t és a vízcsapot. Az utóbbi talán a földművesszövetkezetnek is jobb lenne!- SO ­Két hasznos újítás A Nagvbátonyi Szolgáltató Vállalatnál Makalicza József sznos újítást dolgozott ki a meggörbült süveggerendák pengetésére, újbóli felhasználására, amelyet hidraulikus pré- í végeznek el. Képünkön Makalicza József, az újító és Séber Ferenc a sü- jgerendák egyengetését végzik, melynél darabonkét 35,— forin- ! megtakarítást érnek el. Importcikk volt a rotációs kompresszor futólapátja is - az sTSZK-ból szereztünk be, egy-egy garnitúrát 13—18 000 forintért. A íagybátonyi Szolgáltató Vállalatnál négy lakatos újítást dolgozott íi a lapátok hazai gyártására, amelyet futóköszörüléssel oldanak neg, s egy-egy garnitúrát 2—3000 forintos költséggel állítanak elő. Képünkön Nagy Mihály lakatos a futóköszörülést végzi. Súlyos szerencsétlenség a szűcsi X-es aknában — Harmincegy bányász életét vesztette — BALOGH GYULA B tisztiorvos figyelmébe ajánljuk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom