Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-18 / 92. szám

2 NÓGRÁDINÉPÚJSÁG 1959. november 18. Ahol a második ötéves terv alapjainak jó megteremtésén dolgosnak A vasötvözetgyári pártszervezet munkájának TAPASZTALATAIBÓL Most a pártkongresszus előkészítésének időszakában a vezetőség választó taggyűlé­sek és pártértekezletek után igen sok feladat hárul az újonnan megválasztott veze­tőkre. A párttagságtól kapott útmutatásokon kívül, a kong­resszusi tézisek a többi kö­zött azt a feladatot tűzik az üzemi pártszervezetek elé, hogy azok szervező, irányitó és ellenőrző tevékenységük­kel segítsék elő a hároméves terv határidő előtti tejesíté­sét, s ezzel teremtsenek jó alapot a második ötéves terv sikeres megvalósításához, a tervben kitűzött nagy ország­építő célok eléréséhez. Ennek a feladatnak sikeres elvégzéséhez olyan politikai légkör kialakítására van szükség, amelyben az üzem minden dolgozója céltudato­san tevékenykedik feladata­in, amelyben műszaki és fi­zikai dolgozók ALKOTÓ EGYÜTMÜKÖDÉSBEN munkálkodnak az elérhető legjobb gazdasági eredmé­nyekért. A Magyar Vasötvözetgyár pártszervezetének vezetőit a legutóbbi vezetőségválasztás alkalmával a tagság is fi­gyelmeztette az ilyen légkör kialakítására. A tagság jól emlékezik még az 1958-as időkre, amikor üzemükben maga a pártvezetőség sem volt egységes. Emlékezik az intrikus nyugtalan légkörre, amikor a gyár dolgozói nem tudták egységesen koncent­rálni a figyelmüket a legfon­tosabb termelési feladatokra, s a munka rossz összhangolása, a technológiai folyamatok nem eléggé átgondolt irányítása következtében villamosener­gia felhasználási tervüket négy és félmillió kilowatt­órával lépték túl. Bár ez még 1958-ban történt, de olyan alaposan megbélyegez­te az üzem gazdasági helyze­tét, hogy nyomait még most is érzi az üzem. A vezetőségválasztást követő első vezetőségi ülésen ezeket számbavette az új vezetőség. Ügy döntöttek, hogy nagy figyelmet fordítanak a párt- szervezet egységére, s ^rra törekszenek, hogy a párt szava minden dolgozóhoz idő­ben eljusson. Hogy megfelelő tájékozott­ságot nyerjenek, a pártveze­tőség sorravette minden olyan gazdasági vezető beszá­moltatását, akiknek munká­jától függ az üzem gazdasági helyzete. Az elsők között Vendel Géza főművezető elv­társat a termelés állásáról, majd Horinka István elvtár­sat, a vállalat igazgatóját a rövidített munkaidővel kap­csolatban, a főkönyvelő elv­társat pedig az üzem gazda­ságosságának helyzetéről szá­moltatták be. S miután a szakszervezeti bizottság is beszámolt a munkaverseny állásáról és a vezetőség pon­tos képet kapott az üzem helyzetéről, megismerve a feladatokat, felkérték Szalai János főmérnök elvtársat, olyan konkrét intézkedési ter­vek kidolgozására, amelyek­ből nemcsak a kohó dolgozói, de minden üzemrész, munka­hely, sőt a legkisebb egysé­gek is megismerjék feladatai­kat. A pártvezetőség ezzel azt akarja elérni, hogy az üzem területén MINDENKI TUDJA MIT KELL TENNIE, hogy a kongresszusi munka­verseny sikeréhez minél job­ban hozzájáruljon. A pártszervezetnek nagy­része van abban, hogy az üzem minden egyes dolgozó­ja derekasan kiveszi a részét a kongresszusi versenyből. Vannak, akik vállalt kötele­zettségüket teljesítve másod­szor. sőt már harmadszor is tettek vállalást. A pártveze­tőség arra törekszik, hogy a versenyszervező munka ne- csak abban merüljön ki, hogy a dolgozók szóban, vagy írás­ban megteszik a maguk fel­ajánlását. Felvilágosító és ne­velő munkával, adott szavuk iránt felelősségre nevelik az üzem minden dolgozóját. A pártcsoportok átszervezé­sénél gondot fordítottak ar­ra, hogy a termelés minden ágában ott legyenek a kom­munisták. így akarják elérni, hogy az üzem dolgozói min­dig időben tájékoztatva le­gyenek az üzem politikai és gazdasági helyzetéről. Ennek persze az a feltéte­le, hogy a pártcsoportok ak­tív szerepet vállaljanak eb­ben a munkában. S noha a vezetőségválasztást megelőző időben nem is volt kielégítő a pártcsoportok munkája, ma már rendszeressé váltak a pártcsoportvezetők és a párt­csoportok értekezletei is. A pártcsoportok a taggyű­léseket megelőzően rendsze­resen megvitatják a taggyű­lés elé kerülő problémákat, de az olyan feladatokat is megbeszélik, amelyek az üzem termelésével, gazdasá­gos munkájával összefüggnek. A pártcsoport értekezleteken rendszerint szóbakerül a munkaverseny helyzete és mindjárt döntenek is afelől, hogy a pártcsoport tagjai mit tegyenek a munkaközben esetlegesen felmerülő hibák megszüntetésére. A Magyar Vasötvözetgyár pártvezetősége ilyen alapos, MEGGONDOLT ÉS MEGFONTOLT MUNKA után pozitiven értékelheti az üzem dolgozóinak a kongresz- szusi versenyben kifejtett te­vékenységét. Az energiafel­használásnál, az elmúlt év­Százegy lezárt munkahely tanulsága Milliókban lehet kifejezni azt az összeget, amelyet népgazdasá­gunk munkavédelmi beruházá­sokra, dolgozóink testi épségé­nek védelmére költ. Ezek mellett természetesen nem is egy szerv foglalkozik azzal, hogy ellen­őrizze: valóban eleget tesznek-e vezetőink a munkavédelmi fel­adatoknak, biztosított-e dolgo­zóink egészségvédelme a munka­helyeken. Nemcsak ezt, de ilyen feladatot is ellát például a Bányamüszaki Kerületi Felügyelőség, melynek munkatársai napról napra járják a bányákat, ellenőrzik a munka­helyeket. Sok esetben szembe­kerülnek intézkedéseikkel a bá­nyák, üzemek vezetőivel, mert nem engedélyeznek olyan mun­kahelyeket üzemeltetni, ahol nincs biztosítva a dolgozók egészségvédelme, vagy más mű­szaki hiányosságok gátolják a biztonságos termelést. Ebben ne­kik tökéletesen igazuk van! De nincs azoknak a műszaki veze­tőknek, akik csak a termeléssel törődnek, s nem az emberek biz­tonságával. A Bányamüszaki Ke­rületi Felügyelőség az elmúlt három hónap alatt azért is folya­modott nem kevesebb mint 101 esetben adminisztratív eszközök­höz. A felügyelőség ugyanis 101 munkahelyen tiltotta be a ter­melést, állította le a munkát, mert elhanyagolták a dolgozók egészségvédelmét. Három hónap alatt tehát, ha kisebb-nagyobb időre is, de 101 munkahely esett ki a termelés­ből. Érdemes lenne elgondolkodni ezen: nem lenne-e célszerűbb mindjárt olyan munkahelyeket kiképezni, üzembe állítani, ahol a termelés valamennyi feltétele biztosított?! Ügy gondoljuk: meg­érné! ben tapasztalt nagy túllépés­sel szemben ez évben eddig 1 664 000 Kilowattóra energi­át takarítottak meg. Az üzem dolgozói a terme­lési költségek csökkentése ér­dekében több mint 3 millió forintos felajánlást tettek. Minthogy a termelési költsé­geik 80 százalékát az anyag- költség teszi ki, a pártszerve­zet a vállalások alkalmával az alapanyagok mgtakarítá- sára irányította a figyelmet. Az üzemben egész évre 2 380 000 forint alapanyag megtakarításra tettek foga­dalmat, de helyette már ed­dig 3 313 000 forint megtaka­rítást értek el. A gazdaságos termelésre való törekvésük, tehát sikeresnek mondható. De nem kisebbek az eredmé­nyeik tervük túlteljesítésénél sem. Vállalásuk úgy szólt, hogy 3 900 000 forint érték­kel tetézik meg eredeti ter­vüket, de már tervtúlteljesí­tésükkel is közel 6 és fél­millió forintnál tartanak. Az üzem dolgozói tudják, hogy a tervek túlteljesítése és a termelési költségek csökkentése nem egyszerűen termelési ügy. KOMOLY POLITIKAI CÉLKITŰZÉS EZ, amellyel közelebb hozzuk a szocializmus győzelmét ha­zánkban. Ezt á harcot sikere­sen vezetni bizony nem kis feladat. Nagyszerű érzékre, jó vezetőképességre van szük­ség, ha azt akarjuk, hogy a párttagok és a pártonkívüli- ek, a vezetők és beosztottak ilyen alkotó együttműködés­ben tevékenykedjenek a fel­adatok megvalósításán. A Zagyvarónai Magyar Vasötvö­zetgyár példája arra mutat, hogy itt az új pártvezetőség lelkiismeretesen és sikeresen tevékenykedik a második öt­éves terv jó előkészítésén, az üzem egyre kedvezőbb gaz­dasági életének előmozdítá­sán. Orosz Béla Kormányhatározat a termelőszövetkezetek gazdasási megerősítéséhez és fejlesztéséhez nyújtott állami támogatásról (Folytatás az 1. oldalról) ruházási hitelt vehetnek igénybe. A gépállomások kö­telesek a termelőszövetkeze­tek részére a szükséges gép­javításokat a kedvezménye­sen megállapított díjért el­végezni és üzemanyaggal, illetve alkatrészekkel is se­gíteni. A határozat intézkedik a gépi munka díjtételeiről, amelyeket a régi, az új és a területileg jelentősen meg­növekedett termelőszövetke­zeteknél különböző mérték­ben állapít meg. A szántás díja normálholdanként az új és — területnövekedésük mértékéig — jelentős terü­lettel megnövekedett szövet­kezetek részére gazdálkodá­suk első évében 60 forint, a második évben 80 forint, a régi termelőszövetkezetek ré­szére pedig 100 forint. Az ekével végzett tarlóhántás díja holdanként az első év­ben 30 forint, a második év­ben 40 forint, a régi ter­melőszövetkezeteknek pedig 50 forint. A tárcsás tarló­hántás díját ennek megfelelő arányban állapítják meg. A traktorral végzett szállítási munkák díja óránként az új és — területnövekedésük mértékéig — a megnöveke­dett termelőszövetkezetek ré­szére, az első évben 16, a második évben 24, a régi termelőszövetkezetek részére pedig 32 forint. A kombájnaratás díja egységesen holdanként 180 forint, az aratógéppel tör­ténő aratás díja holdan­ként 130 forint. A ga- bonacséplés díja válto­zatlan marad. A gépállomási dolgozók a termelőszövetkezet terelés- eredményeinek növeléseben és a gazdálkodás fejlesztésé­ben anyagilag is fokozottab­ban érdekeltté válnak azál­tal, hogy a termelőszövetke­zetek a náluk dolgozó trak­torvezetőket — a tervek túl­teljesítése esetén — jutalom­ban részesíthetik. A saját erőből történő be­Befejezték a vetést Megyénk 107 termelőszö­vetkezete az elmúlt hét vé­géig — az őszi takarmányke­verék és az árpa után — be­fejezte a kenyérgabona ve­tését is. Termelőszövetkeze­teinkben az őszi búzával ve­tett terület meghaladja a 9 ezer katasztrális holdat. Azokban a termelőszövetke­zetekben, ahol némi lemara­dás mutatkozott a rozs ve­tésénél, ott több búzát vetet­tek, hogy ne legyen kevesebb kenyégabona jövőre sem. Termelőszövetkezeteink a száraz ősz ellenére, sem vár­tak a gabona vetésével. A gépek dolgoztak akkor is, amikor a lófogatokkal kép­telenség volt a szántás. Jelen­leg az őszi mélyszántás fo­lyik termelőszövetkezeteink­KIGYULLADT A FÉNY HOLLÓKŐN IS Alsótold, Felsőtold, Szú­patak után szombaton ki- gyúlt a fény Hollókőn is és ezzel a villamosított falvak száma megyénkben tovább növekedett. Hollókőn a fény kigyulladását rövid ünnepség köszöntötte, melyen rész vet­tek az ÉMÁSZ dolgozói is. Bár a belső szerelések még nem fejeződtek be teljesen, csak a hét végére készülnek el. Ennek megtöíténte után a község minden házában ki­gyullad a villany. ben, s tovább folytatják a korábban megkezdett szer­vestrágyázást. ruházások elősegítése ér­dekében az új kormányhatá­rozat 1960-tól kezdve beru­házási kedvezményeket biz­tosít. Kimondja többek kö­zött, hogy a hároméves, vagy annál régebben működő ter­melőszövetkezetek, ha az évenként kiosztás­ra kerülő jövedelm 10 százalékát meghaladó mértékben eszközölnek saját erőből beruházást, a 10 százalékot megha­ladó saját erőből beru­házott összeg mértékéig hiíelengcdésben részesül­nek a beruházás eszten­dejében. Az első- és másodéves ter- melöszövetkeze éknél a ked­vezmény a saját erőből esz­közölt beruházásaik teljes összegéig terjedhet. A hitel­elengedés mértéke sem a ré­gi, sem az új termelőszö­vetkezeteknél nem haladhat­ja meg az év folyamán meg­valósított összes beruházások értékének 50 százalékát. A nagyüzemi szocialista gazdaság kialakításához szük­séges beruházási feltételek megteremtése, valamint a termelőszövetkezetek álló- alapjainak növelése érdeké­ben a határozat előírja: to­vábbra is szem előtt kell tartani, hogy az épí'ési anyaggal központi készletből ellátott beruházási hitelt a jövőben is túlnyomórészt a közös tehénállomány elhelye­zésére szolgáló istállók épí­tésére fordítsák. A határo­zat hangsúlyozza, hogy a nö­vendékállatok, továbbá a sertések és baromfiak elhe­lyezésére egyszerű épületeket emeljenek saját erőforrásaik legteljesebb kihasználásával. Azokban a megyékben, ahol kiemelkedő jelentőségű a sertéshús árútermelés, a ke­retek elosztásánál a sertés- tartással kapcsolatos beruhá­zásokat előnyben kell része­síteni. Az állam továbbra is ha­tékony támogatást nyújt a termelőszövetkezetek szer­vezeti megerősítéséhez, a ve­zetés megjavításához. A ha­tározat értelmében az újonnan alakuló, vagy egyébként arra rászoruló terme’őszövetkezetek, — amennyiben a vezetést saját erejükből nem tud­ják megoldani — az el­nöki feladatok ellátására lelkérhetnek és elnökké válasz, hatnak olyan dol­gozókat, akik politikai képzettségüknél, ráter­mettségüknél és gyakor­lati ismereteiknél fogva a szövetkezet irányításá­ra alkalmasak. A felkért és megválasztott elnököt a közgyűlés által megállapított munkaegység, részesedés, és egyéb járandó­ság illeti meg, és ezt a ja­vadalmazást az állam támo­gatásként 3 éven át kiegé­szíti. Nagy súlyt helyez a határozat a közös gazdasá­gok szakszerű - irányítására, így az 500 katasztrális hold­nál nagyobb, továbbá a nagy­üzemi kertészettel, gyümölcs- termeléssel, illetve öntözéses gazdálkodással foglalkozó ki­sebb termelőszövetkezetekben agráregyetemi, vagy főiskolai végzettségű, de legalább tech­nikumot végzett mezőgazda- sági szakembert kell állan­dó jelleggel foglalkoztatni. E szakemberek munka­egység részesedését és egyéb járandóságát az ér­vényben lévő gyakorlat alapján az állam támo­gatásként két éven át kiegészíti. A felkért és megválasztott el­nököt, az alkalmazott mező- gazdasági szakembert (agro- nómust, könyvelőt), ezenkí­vül egyéb kedvezmények is megilletik. Termelőszövetkezeteink nö­vekedésével fokozódik az az igény, hogy a szövetkezetek a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek üzemszervezési és üzemrendezési tapasztala­tainak felhasználásával gaz­dálkodjanak. Ennek elősegí­tésére a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága mellett — tanácsadó szervként — 15 tagú termelőszövetkezeti, üzemszervezési szakbizottsá­got alakítanak. A bizottság elnöke a megyei tanács me­zőgazdasági ügyekkel foglal­kozó elnökhe’yette e, tagjai a mezőgazdasági intézetek és intézmények, állami, kísér­leti, tan- és célgazdaságok üzemszervezési képzettséggel és gyakorlattal rendelkező dolgozói, továbbá tapasztalt, szakképzett termelőszövetke­zeti vezetők. A rendelet a továbbiakban a patronázsmozgalom célkitű­zéseiről és fontosságáról szól. (MTI) ŐSZINTÉN A SZÉNBÁNYÁSZAT ŰJÍTÓMOZGALMÁRÓL HASZNOS JAVASLATOK NYOMÁBAN Nem lehet azt mondani, hogy szénmedencénk dolgo­zói az újítások, ésszerűsítések terén nem értek volna még el eredményeket, sőt arra a megállapításra kell jutnunk, hogy fizikai és műszaki dol­gozóink a munka valamennyi területén keresik az újat, ke­resik azt, hogy olcsóbbá te­gyék egy tonna szén önkölt­ségét, hogy új módszerek be­vezetésével könnyítsék a fi­zikai munkások tevékenysé­gét. Tehát vannak eredmé­nyek. Az elmúlt napokban azon­ban akár az alapszervi tag­gyűléseken, akár a járási, de még a megyei pártértekezle­ten is olyan megállapítást vontak le, hogy az eredmé­nyek mellett is nagyon sok a tennivaló az újítások terén, — főképpen a szénbányászat­ban. Mintha az utóbbi idő­ben béklyóba kötötték volna az újítók kezét MIÉRT CSÖKKEN A GAZDASÁGI EREDMÉNY? Bár a beadott és az elfoga­dott javaslatok száma nem ezt mutatja, de az elfoga­dott újítások megtakarított összege már igen! Míg 1958- ban a Nógrádi Szénbányásza­ti Trösztnél 668 beérkezett újításból 375-öt fogadtak el, illetve vezettek be, a megta­karított összeg több, mint 10 millió forint volt, addig az ez évi 672 beadott újításból és a 398 elfogadottból mind­össze 3 millió 447 ezer forint az újítások gazdasági ered­ménye. Újítóink, ésszerűsítő- ink tehát nagyobb gazdasági eredményt hozó újítással már nem foglalkoznak. Erre sajnos meg van az okuk. Vegyünk csak elő két na­gyon régi példát, — ami egyébként a pártértekezleten is elhangzott. Szénmedencénkből indult el az az automatizálásra tett újítás, amely a gépkezelők felszabadítását célozza. Ezt az újítást a borsodi szénme­dencében ma már sikerrel alkalmazzák, s évente mint­egy 2,5 millió forintos meg­takarítást érnek el. Mégis — sajnos az újítás szülőhazájá­ban, szénmedencénkben en­nek elterjesztéséért semmit nem tesznek. Pedig a borso­di példa azt igazolja, hogy érdemes lenne vele foglalkoz­ni. Nézzük csak a másikat. Máthé Lajos a mizserfai szénbányák dolgozója, ezelőtt csaknem három évvel egy kis munkahelyi szivattyúra tett :avaslatot. A kis szivaty- tvú mintpéldánya elkészült, sőt egyes bányaüzemekben: Mizserfán, Mátranovákon, Zagyván sikerrel alkalmaz­zák is. Mégis a kis szivaty- tyúk elterjesztése körül vala­mi nagy baj van. Tovább terjesztése nem sikerült, pe­dig maga az újító tett aján­latott a sorozatgyártásra és darabját 2 500 forintért — ha túlórában is — legyártanák. Nézzük a harmadikat. Ugyancsak Mizserfán lá­tott napvilágot a Huszár-féle kisméretű farablóvitla. Ezt is alkalmazzák szénmedencénk néhány üzemében sikerrel — azokat, amelyeket még maga az újító Mizserfán gyártott. Alkalmazzák Mizserfán, Mát­ranovákon, Nagy bátony ban, de még a Középdunántúli Szénbányászati Trösztnél is. A Nagybátonyi Szolgáltató Vállalatnak 20 darabot kel­lett volna legyártania, de ki tudja mi okból, eddig a vit- lák nem készültek el. Talán az újítás nem lenne jó? Pe­dig öit darab egy év alatt 590 ezer forint hasznot hozott a Nógrádi Szénbányászati Trösztnek! A Mélyfúró Be­rendezések Gyára megkezde­né a sorozatgyártását. A mis­kolci egyetem —, mint terve­ző — még ma sem adattömeg- felelő tervet a sorozatgyár­tásra. Amit először adott, az nem jó. mert a Mizserfán el­készített összesen 35 kilo­grammos súlyú vitla 7 ton­nás, míg a miskolciak által tervezett 65 kilogrammos súlyú vitla mindössze 2 ton­nás húzóerőt képviselt csak. Vajon mi lesz ennek a vége?

Next

/
Oldalképek
Tartalom