Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)

1959-11-01 / 87. szám

1959. november 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 el a községi pártszervezetekről teljesen. Községi alapszervezeteinknek fokozottabb se­gítséget kell nyújtaniok ehhez a munkához. Javítani kell a párt irányítását az MSZMP csoportok aktivizálásával. Az MSZMP cso­portok még eléggé formálisan működnek, munkrnóds erük kialakulat'nn. Áz MSZMP csoporté k munkáiénak javí ásával el kell érni, hogy a tanácsi választott szervek aktí­vabban kapcsolódjanak bele a párt- és kor­mányhatározatok végrehajtásába és a helyi viszonyokra helyes döntéseket hozzanak. Al’amhatalmi szerveink, rendőrségünk, ügyészségünk, bíróságunk sikeresen o dották meg az ellenforradalom utáni feladataikat. Célk tűzés ink valóraváltásábcn, a rend hely­reál lí'ásában, a proletárdiktatúra megszilár­dításában je’entős szérepet töltöttek be. Ma már elmondhatjuk, hogy a proletárdiktatúra elnyomó funkcióját, az e'múlt három év al?tt a szocialista törvényességet helyesen alkalmcztuk. Az 1956-os ellenforradalmi ügyeket lezár­tuk, a bűnösöket megbüntettük. Államha­talmi szerveink tapasztalatokban gazdagodva vonhatják meg a munka mérlegét. Amilyen mértékben tudtuk leválasztani a megtévesz­tett tömegeket az ellenség oldaláról, olyan mértékben könnyebbül meg az ellenség el­leni harc. Tanulságul tehát elmondhatjuk, hogy az el’enség elleni harc nemcsak, vagy legalábbis nem elsősorban adminisztratív kérdés, hanem tömegpolitikai, a párt tömeg­befolyásának kérdése is. Ezért nagyon fontos, hogy a megtévesz­tett 'e’emeknek valóban megbocsássunk, ne hánytorgassuk fel nap mint nap az 1956-os „kisiklást”, időleges zavart. A dolgozó töme­gek, levonták 1956-ból a tanulságokat és ki­mondatlanul is elítélik a politikai szélhámos­ságot, a tömegek bizalmával való vissza­élést. Az ellenséges elemek elleni harc ma már más formákat ölt, mint néhány évvel Az eddig elmondott politikai és gazdasá­gi céljaink elérésének első feltétele, hogy legyenek erős pártszervezetek, amelyek képe­sek a munkásosztály hatalmának megteste­sítésére és az egész dolgozó nép szocialista építésének vezetésére. A párt vezető szere­pe nem csökken, hanem növekszik a hata­lom megszerzése után. A hatalom megtartásáért folyó harc, a szo­cializmus építésének megszervezése, megkö­veteli a párt irányító tevékenységének nö­velését. A párt képes e feladatok végrehajtására, mert ma erősebb, mint bármikor volt. Szám­szerűségében ugyan a párt taglétszáma megyénkben csak a fele az ellenforradalom előttinek, de összetételében ma szilárdabb és egységesebb, mint bármikor. Kikerültek a pártból azok a személyek, akik valamikor egyéni érdekektől vezetve léptek a pártba. Megszabadult a párt a karrieristáktól. Ugyanakkor kikerültek azoknak az embe­reknek az ezrei, akik még nem voltak kom­munisták csupán csak szimpatizáltak a kom­munista eszmékkel. Ilyen volt a pártból ki­maradtak többsége. A pártban ma azonos elveket valló emberek tömörülnek önkénte­sen. A Magyar Szocialista Munkáspárt az osztályharcok tüzében szerveződött újjá, kovácsolódott össze. Ez adja meg erejét, ütő­képességét. A párt ereje és szervezettsége tükröződik vissza azokból a számokból is, amelyek a megye párttagságának sta­tisztikáját adják. Megyénkben a pártnak je­lenleg 14 543 tagja és tagjelöltje van. Ez azt jelenti, hogy a felnőtt lakosok küzül minden tizedik ember párttag. Ez a szám országo­san is a legmagasabbak közé tartozik. A párttagság 21,7 százaléka nő. A párt erejét mutatja a párt tagjainak származás szerinti összetétele is. Származá- silag a párttagság 75,6 százaléka munkás, 18 százaléka paraszt. Kb. ilyen arányú a foglalkozás szerinti megoszlás is. A párt­tagság kelte, életkora jó és helyes irányban is alakult. A pártban ma három generáció­hoz tartozók vannak és eredményesen használjuk munkánkban az idősebbek ta­pasztalatát, a fiatalok lendületét. Véleményünk szerint a párttagság jelen­legi létszáma reális, illetve nagyarányú tag­felvételre nincs szükség. E helyett a párt­építés más formáit kell alkalmazni. A párt­tagság statisztikájából kitűnik, hogy a tag­ságnak csak 17 százaléka végzett valami­lyen pártiskolát. A fejlődés ellenére még nagyobb feladatok vannak az általános kép­zettség emelésében. A párt megnövekedett ereje nemcsak számszerűségében fejeződik ki. Erősebb é párt, mert a pártban ma az elmélet és a gyakorlat egysége jut kifejezésre. A párt politikájában támaszkodik a tömegekre, a párt politikája kifejezi a tömegek érdekeit. Növeltük pártunk erejét azzal, hogy szám­űztük a pártból a kommunizmus eszméitől ezelőtt. A nyílt ellenséges erőket szétver­tük. Tevékenységük a rémhírterjesztés, ter­melőszövetkezet ellenes izgatás. Ma a kár­tevésnek egy kispolgári nézetből táplálkozó gyakorlattal kell számolni: a társadalmi tu­lajdon herdálásával. Az utóbbi két évben pl. rendőri szerveinknek komoly munkát kellett végezni e téren. Bár az utóbbi idő­ben csökkent a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények szama, mégis 1959 első felében közel fél millió forintot tesz ki a társadalmi tulajdonban okozott kár. E területen jelentősen előremenni csak akkor tudunk, ha a társadalmi erőket moz­gósítjuk és ezáltal olyan közhangulatot, lég­kört teremtünk, amelyben nem lesz talaj a tolvajoknak, egyéni anyagi előnyök ke­resőinek. Ezért feltétlenü nagyobb súlyt kell helyezni a társadalmi bíróság szerepelteté­sére, mert a társadalmi bíróságokkal tömeg­közvéleményt tudunk teremteni. Fel kell lépni továbbá egves esetekben tapasztalha­tó liberáüs szemlélet, a kéz-kezet mos gya­korlata ellen is. Rendőri, bírósági szerveink munkájában szintén a tömegkapcsolatot a dolgozó emberek ügyeivel való lelkiismere­tes foglalkozást kell hangsúlyozni* A rend­őrség ilyen, vagy olyan módon nap, mint nap a dolgozók ezreivel kerül kapcsolatba. Vigyáznunk kell tehát arra, hogy népi álla­munk szervei egy pillanara sem szakadja­nak el a tömegektől. Államhatalmi szerve­ink mindenek előtt a munkásosztály szem­léletét képviseljék, az ügyek elbírálásánál a dolgozó nép érdekeit védjék és a dolgozók­kal szemben a megelőzés, a nevelés kérdése­it helyezzék előtérbe. Szocialista államunk ma már komoly ta­pasztalatokkal gyarapodva képes ellátni az előtte álló feladatokat. A szocilizmus építé­sének újabb kérdései jó megoldására ugyan­akkor fel kell készülni e területen is, javí­tani kell az államhatalmi szervek munka- módszerét, nagyobb súlyt kell helyezni a tö­megek szervezésére és meggyőzésére. idegen vezetési módszert, munkastílust. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt három év alatt a párt tömegbefolyása állandóatn növekedett. A párt erejének és vezető képességének növelése azonban nem befejezett folyamat. Ennek is legfontosabb része a pártegységért folyó harc. Igaz, ma pártunk egységesebb, mint bármikor is, mégis a párt egységéért állandó harcot kell vívni. A párt egységé­nek biztosítása állandó harci feladat. Itt nem akármilyen harcról, hanem elvi, esz­mei harcról van szó. Valamennyiünk előtt ismeretes, hogy a párt tevékenységének ve­zérfonala az elmélet. A párt gyakorlati te­vékenységét ennek jegyében építi fel. Ép­pen ezért a pártban állandó feladat bizto­sítani a párt eszmei egységét. Ugyancsak állandó feladat a szervezeti és cselekvési egység biztosítása is, amely a párt ütőké­pességét jelenti. Feltehetjük a kérdést, hol tartunk ma a pártegység biztosításában? Mindenek előtt nyugodtan elmondhatjuk, hogy szétzúztuk a párton belül támadó, a párt egységét ve­szélyeztető revizionista nézeteket. A pár­ton belül a revizionizmusnak megyénkben nincs számottevő talaja. Ma már nem ta­lálkozunk az értelmiség vezető szerepének hirdetésével, nem találkozunk a párt veze­tőszerepének csorbítására irányuló törek­vésekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs meg a veszélye az ilyen és ehhez hasonló nézetek újjáéledésének. Éppen ez­ért a revizionista nézetek ellen irányuló harc továbbra is a pártesvség biztosításának egyik alapvető módja. Megvívtuk a harcot a szektás, dogmatikus hibákkal is. Eredmé­nyes a harcunk a pártdemokráciát sértő nézetekkel, a tömegek lebecsülését jelentő elméletekkel szemben. Itt azonban a ma­radványok erősebbek, mint a revizionizmus- nál. Ez adódik abból is, hogy a szektás hi­bák ellen folyó harc során elvtársaink je­lentős része csak későn értette meg e harc jelentőségét. Sőt egyes helyeken még ma is jelentkezik olyan álláspont, hogy a szek- tásság az bocsánatos bűn, hogy az ilyen hi­bák nem csökkentik a párt erejét. Ugyanakkor a régi hibák maradványai mellett egyre inkább tapasztalható az új hibák jelentkezése is. Ezek az új hibák, amelyek a párt munkamódszerében jutnak kifejezésre elsősorban azért veszélyesek, mert saját fejlődésünk kapcsán jöttek létre és így az ellenük folyó harc is nehezebb. Milyen hibákról van itt szó? Elsősorban arról, hogy pártszervezeteinkben még nincs egységes nézet a politikai munkát illetően. Az elmélet és a politikai munka lebecsülé­se még igen sok helyen megtalálható. Nem egy helyen hangzik el olyan álláspont, hogy eddig is megvoltunk elméleti képzés nél­kül, ezután is megleszünk. Előfordul, hogy egyes helyeken a párt határozatait önké­nyesen értelmezve hajtják végre. Különösen jelentkezett ez a hiba a párt márciusi ha­tározata nyomán, amely a mezőgazdaság átszervezésében a megszilárdítást helyezte előtérbe, mégis több helyen a határozat után is folytatták a tömeges átszervezést. Az ilyen önkényeskedések a párthatározatok végrehajtásában sértik a pártegységet, a párt cselekvési egységét ássák alá. Megtalálható még ma is egves pártszer­vezeteknél az értelmiségellenesség. Több helyen valamiféle békés egvmásmellettélés elvére rendezkednek be pártszervezeteink, mondván: jól megvagyunk egymás mellett. Máshol nagy az általánosítás egy-egy kér- dé ben. Az ilyen elképzelések sértik a párt politikájának azt az elvét, hogy a pártszer­vezetek törekedjenek az értelmiség minden kategóriájával való jó, elvi kapcsolat kiépí­tésére. | Itt-ott megta'á'ható, il’etve újjáéledt a parancsolgatás, az utasítgatás. Egyes párt­titkáraink arra törekednek, függetlenül at­tól, hogy igazuk van, vagy nincs: ők mond­ják ki az utolsó szót. Ennek következmé­nyeként sokszor ellentéteket ébresztenek a pártvezetőségen és párttagságon belül. Sze­rencsére az ilyen hibák egyre ritkábban fordulnak elő és ha elő is fordulnak, párt­tagságunk azonnal fellép a pártegységet sértő, parancsolgató munkastílus ellen. Ezek és ehhez hasonló hibák ma a pár­ton belü' a legfőbb akadályt képezik az előrehaladásnak. Ezért mondjuk, hogy bár a nemzetközi munkásmozgalomban és álta­lában megyénkben is a főveszély a revízio- nizmus, mégis a párton belül ma a szek­tás hibák jelentik a fő akadályt. Az ilyen álradikális hibák megyénkben gátolják az eredményes fellépést a revizionista jelensé­gek ellen is. Pedig itt-ott ezek is megtalál­hatók. Jelentkeznek elsősorban a békülékeny- ségben, sok helyen a pártszervezetek a párt türelmes, megbocsájtó politikáját túllicitálva, az osztályszempontokat félretéve foglalkoz­nak különféle elemekkel. Ennek eredmé­nye, hogy ha véleményt kell adni több eset­ben egyik-másik pártszervezetünk nem tudja, hogy melyik lábára álljon, és így né­ha kétféle véleményt is ad. Jelentkezik a politikamentes állásfoglalás is, elsősorban értelmiségi rétegeknél, amelynek leküzdése ott nehéz, ahol a pártszervezetek idegen­kednek az értelmiségiektől. Ehhez hasonló­an még több eset kapcsán lehet kimutatni, hogy a szektás magatartás egyes pártszer­vezeteknél gátolja a revizionista nézetek elleni harcot és egyben gátolja a tömeg­kapcsolat állandó javulását is. A pártépítés másik fontos elve a demok­ratikus centralizmus. A párt ütőképességé­nek tényezője attól függ, hogy mennyire sikerül a párton belül érvényesíteni a leni­ni pártépítési elvet maradéktalanul. Az el­múlt három év bebizonyította, hogy ennek az elvnek helyes alkalmazása az egész párt­élet megjavítását, a párt erejének növeke­dését jelenti. A tapasztalatok során azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy a pártépí­tés lenini szabályainak betartásáért folyó harc is két fronton folyik, és ez a kétfron- tos harc állandó feladatunk is. Első helyen kell említeni a pártélei e fontos elvénél a vélemények szabad légkö­rét. Ma az a jellemző, hogy a párt tagjai bátran és őszintén mondanak véleményt a párt politikájáról, elsősorban a végrehajtás során tapasztalható hiányosságokról. Ma már ott tartunk, logy legtöbb pártszerveze­tünkben bátorítják a bírálatot és ez termé­kenyen hat ki a vélemények cseréjére. A bátor, őszinte légkör eredményeként nem­csak a bírálat mennyisége nőtt meg. ha­nem egyben a bírálat tartalma is megvál­tozott. Ezt bizonvítia az alanszervi vezető­ségválasztó taggyűlések többsége, ahol a párttagságnak több mint egyharmada mon­dott véleményt a párt politikájáról és bí­rálta helyesen a pártszervezet tevékenységé­ben jelentkező hiányosságokat. Amikor megállapítjuk a szabad légkör lé­tét, fel kell hívni a figyelmet egy-két olyan hibára, amely a szabad légkör további erő­sítését gátolja. Első helyre kell tenni azt a tényt, hogy bár párttagjaink bátran mon­danak véleményt a pártszervezet tevékeny­ségéről, az egyes személyek hibáiról, a párt egyes tagjainak tevékenységét már ritkábban beszélik meg. Ez jelentkezett a vezetőség­választások során is, amikor a jelölt listára egyhangúlag, vélemény nélkül vettek fel je­lölteket, a szavazás során pedig közülük többet kihúztak. Tehát egyes embereknek volt ellenveté­sük a személlyel kapcsolatban, de vé’e- ményüket elhallgatták. Itt még nagy szük­ség van a bírálat bátorítására. Ez össze­függésben van azzal is, hogy egyes helye­ken a személyeket bíráló embert, ha az vezetőt bírált megpróbálták valamifélekép­pen elhallgattatni. Még előfordul, hogy a bírálót rosszabb munkakörbe helyezik. Itt, ott még jelentkezik az intrika és a demagó­gia a vélemények szabadságának jelszavá­val. Mindezeket nem szabad tűrnünk és minden erővel a szabad, bíráló légkört kell fejleszteni. Külön ki kell emelni a demokratikus centralizmuson belül a kollektív vezetés elvét. Az ellenforradalom előtti szmélyi kul­tuszt, a kiskirályosdit szerencsére és úgy gondoljuk: véglegesen száműztük a pártból. A megyei, járási, városi pártbizottságok és végrehajtó bizottságok ma kollektív veze­tő testületek, ahol a kissebbbség aláveti magát a többség akaratának a határozatok meghozatalánál. Ugyanez mondható el ál­talában az alapszervi vezetőségek tevékeny­ségére is. A kollektív vezetés kapcsán azt is megál­lapíthatjuk, hogy a lenini értelemben vett igazi kollektivitás is egyre inkább megho­nosodik a pártban. Ez pedig abban jut ki­fejezésre, hogy a párt előtt álló legfonto­sabb kérdések eldöntésénei a pártvezetés tanácskozik a párttagsággal és a végrehaj­tás során a párttagság hoz döntéseket a végrehajtás módjára vonatkozólag. Ez azt jelenti, hogy a kollektív vezetés ma már nemcsak a megválasztott vezetőkre terjed ki, hanem inkább qz egész [;árttagságra. Ez a pártélet fejlődésének egészséges jele. E téren egy alapvető probléma jelentke­zik. Ez abban jut kifejezésre, hogy egyes párttagjaink, akik valamilyen funkciót töl­tenek be a határozatok végrehajtásánál nem mint párttagok jelentkeznek, hanem mint funkcianáriusok. Felcserélik a sorren­det és először tanácselnökök, szakszervezeti funkcionáriusok, főmérnökök, vagy gazda­ságve; etők és csak azután párttagok. Ez a szemlélet káros, mert valamennyi párttag funkcionárius, először párttag, akikre a párthatározat érvényes elsősorban. A for­dított szemlélet azt jelenti, hogy a pártha­tározatokat sokszor úgy mérlegelik, hogy jó-e ez az üzemre nézve, vagy a tanács apparátusra nézve? — vagy egyéb szempon­tok alapján bírálják el. Az ilyen szemlele­tek semmiesetre sem jelenik a határozatok­hoz való helyes hozzáállást. Ha előre aka­runk menni a határozatok végrehajtásában, akkor az ilyen szemléleteket fel kell szá­molni. Általános probléma, hogy a határozatok végrehajtása késik. A határidőkkel legtöbb helyen baj van. Ügy gondoljuk ez a hiba a fejlődés velejárója, mert eddig alsóbb szerveink még határozatot sem hoztak. Má- s;k hiba, hogy a végrehajtás érdekében tör­ténő el’enőrzés elhanyagolása a Megyei Párt- bizottságtól lefelé valamennyi szervnél még megta'álható. A határozatokhoz való viszonynál kell szóvátenni azt is, hogy egyes alapszerveink­nél még ma is megtalálható az intrika. Ez azért vetődik fel itt, mert legtöbb esetben valamilyen határozattal nem értenek egyet elvtársaink és rkvor személyek elleni intri­kát kezdenek. Különösen érvényes ez az el­lenforradalmi időszak eseményeivel Kapcso­latban egyes személyek megítélésénél, amely személyek ügyét a párt egyszer már lezárta, döntött az ügyükben. Az ilyen ha­tározatok el nem fogadása jut kifejezésre az intrikában. Az intrikusok valamifele elő­jogokat próbálnak maguknak követelni az­zal, hogy a párt által lezárt kérdéseket próbálják feszegetni. Az intrika kapcsán kell tisztázni azt az elvet is, hogy a párt nem az emberek el­len harcol, hanem az emberekben meglévő hibák ellen. Nagyon káros nézet a párton belül a személyi harc, amely igyekszik az elvi harcot személyi keretek közé szorítani és ezzel megfosztani a pártot a bírálat sza­bad légkörétől. A történelemben nagy árat fizettünk azért, hogy a párton belül az elvi harcok személyi nézeteltérésekre korlátozód­tak ’e és így a harc nem a hibák, hanem a személyek ellen fo'yt. Az inrika is nem más, mint a párton belül található személyi harc, amely az elvi kérdések helyett egyes személyek problémáit igykszik előtérbe he­lyezni. Nem véletlen tehát, hogy pártunk és több esetben személyesen Kádár elvtárs is aláhúzta, hogy nem az emberek ellen harcolunk, hanem az emberek által elköve­tett hibák ellen. A párt erejének következő igen fontos mércéje, hogy milyen a párt kapcsolata a tömegekkel. A marxizmus-leninizmus klasz- szikusai azt tanítják, hogy a párt ereje az őt követő tömegekben van. Ez azt jelenti, hogy a párt akkor erős. ha a dolgozók szé­les rétegei sorakoznak fe1 a párt politikájá­nak végrehajtásáért folyó harcban. Ezért mondjuk, hogy a párt a szocializmus épí­tését önmagában nem képes megoldani, ha­nem csak a széles dolgozó tömegekre tá­maszkodva, azokat vezetve. A tömegkapcso­latért folyó harc tehát állandó feladat a párt előtt. A tömegeket nap, mint nap. órá- ról-órára meg kell győzni a párt politiká­jának helyességéről, mozgósítani kell a cél­kitűzések megvalósítására. A tömegkapcsolat terén is állandóan fenn­áll a szakadás veszélye. Ha a párt túlzá­sokba esik, baloldali hibákat követ cl, a tö­megek véleményét figyelmen kívül hagyja, előreszalad, maga mögött hagyva a tömege­ket, megfosztja magát attól az erőtől, amely a párt erejét is jelenti. Ugyancsak fennáll a veszélye a lemaradásnak is, amikor a párt egyes szervei, vagy vezetői megalkusz- nak valamilyen kérdésben és így a töme­gek vélt érdekeit a tömegek igazi érdekei elé helyezik. Ma a tömegkapcsolatról, mint a párt tevékenységének egész terülexéről is elmondhatjuk, hogy jó. Alapja a párt he­lyes politikája, a párt munkamódszerének helyes kialakítása. A párt és a tömegek közötti jó kapcsolat bizonyítéka, hogy a párt rendezvényein való részvétel jobb, mint bármikor, hogy a párt felhívására va­ló reagálás a pártonkívüliek részéről is he­lyes. A tömegek véleménye és a párt hatá­rozatai találkoznak egymással, s c találko­zásból alkotó munka sarjad. A fejlődésünk során azonban itt is jelent­keznek problémák, összefoglalva ezeket a hibákat úgy lehetne jellemezni, hogy az eredményeink elbizakodottá tettek egyes párttagokat, vagy egyes pártszervezeteket. Ma több helyen — kiindulva abból a való­ságos tényből, hogy erősek vagyunk — azt a következtetést vonják le, hogy nem kell agitálni, úgyis megy minden a maga mód­ján. Ezt egyesek úgy fogalmazzák meg, hogy eleget agitáltunk 15 évig, aki eddig nem értette meg politikánkat, az ezután sem fogja megérteni. Az ilyen vélemények­ben benne van a tömegek megnyeréséről való lemondás. Másik hiba, hogy sok pártszervezetben még nem értik szövetségpolitikánkat. Ezt A párt egységének és tömegkapcsolatának erődítése a szocialista építésünk meggyorsításának záloga

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom