Nógrádi Népújság. 1959. november (15. évfolyam. 87-95. szám)
1959-11-07 / 89. szám
I Ketten a forradalom magyar harcosaiból Az első világháború után több- ezer magyar katona maradt a cári Oroszországban hadifogolyként. Így érte ott kint őket a nemzetközi munkásmozgalom legkimagaslóbb eseménye: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Eszmeileg, emberileg egyaránt sokat nyújtott nekik a nagy orosz példa. Utána bátorságban, forradalmiságban gazdagodva tértek haza szülőföldjükre, hogy megvalósítsanak valamit kint szerzett tapasztalataikból. Emlékeik ma is bátorsággal, harcos szellemmel vértezik fel az Ifjúságot. Most megszólaltatunk néhány elvtársat a sok közül, mondják el, ml volt legnagyobb élményük.- Örökifjú (ouadalűm — )OQOOoOOOOOOÖCX9OQÖOOO©OC-X0íX0OOO(0flra«OOOor)O.0OO00O0OOG00000000GG0GG Sl/linden esztendőben, amikor ránk kö/fi szönt az ősz, magával hozza azt a napot, amelyiken a nagy orosz földön lángra gyúltak a szívek, megfiatalodtak az emberek, s indultak a „daloló holnapokba”. Nehéz, jajszótól hangos, vérhullástól patakzó volt ezekben a holnapokban élni. De bármennyire is keserves volt, hőskor volt, kapunyitó kor, a daloló holnapok kapunyitása. Ma már ezeket a daloló holnapokat éljük. Az akkor lángragyúlt szívek harcának gyümölcséből táplálkozunk. Ünnep lett nekünk az a nap, amelyen megszületett a nagy Októberi Szocialista Forradalom. Talán nincs is a világnak olyan hírtudósító eszköze, — de olyan szónoka sem —, amely ezen a napon ne emlékezne a forradalmak forradalmára, a népek megváltásának jeladására. Az már egy más kérdés, hol emlékeznek tisztelettel, hálával, és hol félelemmel, gyűlölettel. Mert ez ma már így osztódik meg. A világnak a nagyobbik részét ünnepi gondolatok töltik el. A kivívott eredmények fölötti elismerés, a forradalom eszméihez való csatlakozás. S ezek száma egyre növekszik és növekszik. A másik rész a félelemtől megrettent és ott lapul köztük a gyűlölködő is. Bárhogy legyen, ezen a napon az orosz földön lángra lobbant forradalom foglalkoztatja az emberiséget. Az októbernek az a nagy forradalma, amely szocialista erejével belerobbant a rothadástól félájultságba fordult Európába és talpra rántotta a milliókat, akikhez még milliók csatlakoztak. Nem volt a világnak olyan sarka, ahol a forradalom gondolata ne gyújtotta volna lángra a tekinteteket. Nagy nap ez, az egyszerű emberek szemében, hiszen nem csupán azt jelentette, hogy feltekinthetett a dolgozó is, hanem azt, hogy elnémultak a négy éven át halált osztó fegyverek. A béke kibontotta zászlaját. Méltán sóhajtott fel Móra Ferenc is, kifejezve a nép gondolatát: „Ami ide hullik a munkások és katonák forradalmából, már új hang, friss reményeket kellő és bátor várakozást ébresztő... Az orosz proletártömeg megmzodult és ennek a tömegnek ellene tud-e állni a hazug érveknek, gyűlölködő uszításoknak homok töltése? Az orosz tenger megmozdult.” Valóban, az orosz tenger megmozdult és hátára kapta a világot. Amikor az uralkodók meglátták, hogy nem csupán szavakból álló a forradalom, hanem igazi békét hozó, bizony észtbontó kapkodásba kezdtek. Fegyvert halmozva rohantak az orosz földre. De a forradalmat * elfojtani... ? Milyen naiv álom volt. A forradalom győzött, s az emléke ott maradt az egyszerű emberek szívében Oroszországon kívül is, ünnepet bontott minden ősszel és ezer veszélyben is. éhány esztendőre az országunk jobbra- (fit fordulása után temettünk el egy öreg vcselédet. Jancsó Istvánt, a kovácsmestert. Csendesen élt, csendesen is halt meg. Csak a legközelebbjei tudták, hogy NEGYVENKÉT EV DIADALA 1957-ben az a megtiszteltetés ért, hogy tagja lehettem annak a tíz tagú bányász- küldöttségnek, amely kéthetes tanulmányi útra a Szovjetunióba, a Donyec- medencébe látogatott el. Ott tartózkodásunk alatt mindenhol találkoztunk azzal, hogy a párt és a kormány milyen hatalmas költségeket fordít a népjólét emelésére. Igen nagy gondot forcuta- nak a műszaki fejlesztésre. Minden bányatelepen korszerűen berendezed '‘'rhnika- házak állnak a dolgozók ren- utaicezésére, ahol kényelmesen berendezett szakmai könyvtárak, prototípus gépek szemléltető módon segítik a dolgozók szakmai továbbképzését. A párt és kormány határozatainak fokozott végrehajtását igazolják azok az intézkedések is, amelyek a dolgozó nép jólétét növelni hivatottak. Ezt igazolják az olyan tények is, mint például a szénbányászatban a hatórás munkanap bevezetése. Minden bányánál korszerű fürdők vannak. hataimas eredményekről, Forradalom óta a párt veze- amelyeket a szovjet nép a tésével elért. Nagy Októberi Szocialista KOVÁCS JÓZSEF Az Októberi Szocialista Forradalom igen nagy hatással volt a Szibériában élő hadifoglyokra. 1918 tavaszán Csitán jelentkeztem én is a bolsevikok által megalakított első 35Ö fős otrádba (zászló1917 november 7. (Orosz naptár szerint október 25) Méltóságot kapott az ember Nincs része a világnak, ahol ne ismernék ezt a dátumot. Idős, vagy iskolás emlékszik ezen a napon arra a tettre, amely azóta már történelem s ami akkor megrengette a világot; most ápoljuk azt az eszmét, amely világgá röppent a Szmolnij falai közül. Azóta egyre erősödik az eszmét elfogadó emberek sokasága. Az alkotás nagyszerű folyamata indult el azzal a történelmi pillanattal. mikor Lenin kijelentette: „. . . A munkás és paraszt forradalom, amelynek szükségességét a bolsevikok mindig hangoztatták, végbement. . .” Sokmilliós nép állt talpra s a kisemizettek évezredeken keresztül bilincsbe vert hada kezébe ragadta a fegyvert, a szerszámot, birtokba vette a tollat. Az évszázadokon át földért sóvárgó paraszt, a kizsákmányolást szenvedő munkás az összetartozás érzésével indult rohamra az áhított jogokért. Hősök emelkedtek fel az egyetakarók szürke, mindent elsöprő tömegéből. Emléküket őrzik a tettek, amelyek felejthetetlenek, míg az ember él. Megrengett a sáros földgolyó. Egy agyaglábakon nyugvó megdermedt birodalom romjain új eszmék sarjadtak, dolgos kezek alkották formába az eszméket... Vörös zászló lobogott az új világ felett; hirdetve: másképpen lesz végre. Dúló csatákban küzdött a nép, a gyűlölet vezette ellenségei ellen, akik fojtó szárítóba fogták a fiatal államot. A vöröszászlót golyó tépte; alatta a munkás és paraszt- ezredek eljutottak Berlinig. Eszmét, békét, szabadságot és jogot vittek el az elnyomásban élő népeknek. Nincs megállás. Dolgozók sokasága kívánja még a szabad életet és ezért az életért harcol. Erjed a világ. Emberséges törvények erősítik világunkat, amelyben a beteljesedés felé halad az új világ eszméjének megvalósulása. A népek egyre erősödnek. A forradalmat megvalósító nép létrehozta azt a társadalmat, amely megszüntette az embernek ember által való elnyomását. A lenini győzelem teremtette meg a ma országát, amelyben méltóságot kapott az ember. PADÁR ANDRÁS aljba). Egységünk parancsnoka a magyar származású Lányi Ferenc hadnagy volt. A fehérek a Szibériát elözönlő cseh burzsoá csapatok segítségével, Gajda tábornokkal az élen szüntelen támadásokkal akarták megsemmisíteni a fiatal szovjet hatalmat. Egységünk az első harcot az irkutcki fronton kezdte, ahol parancsnokunk, Lányi elvtárs is elesett. A kiegészítés után Müller József vette át a parancsnokságot. Majd a Bajkál-tó felé vonultunk vissza és itt foglaltunk állást. Ezen a frontszakaszon súlyos harcokat vívtunk és egységünkből csak néhányan tudtunk megmenekülni. Ezután Csitára mentünk, ahol parancsot kaptunk az otrád újabb szervezésére, az Amur partvidékén, Blagavesenszk környékén a harc továbbfolytatására. Ezután a dóriai front Szemenov szakaszára indultunk, és innen Vlagyivosztok felé folytattuk harcunkat, hogy az ellenforradalmi hadsereget a tengerbe szorítsuk. A Vörös Hadsereg parancsnokságának ezt az utasítását azonban nem tudtuk végrehajtani, mivel a fehér ellenforradalom erői akkor már egyesültek a partra szálló intervenciós japán hadsereggel. A túlerővel folytatott harc közben fogságba estem és 1921-ben kerültem haza. A Horthy-rendszer brutalitása és üldözése elől Kanadába vándoroltam, Torontóban éltem és dolgoztam a munkásmozgalomban. Mint a párt tagja 1936—38-ban Spanyolországban a 13. brigád Rákosi menetszázadában harcoltam. Kanadából pedig 1951-ben tértem haza Magyarországra. Azóta vagyok párttag és végzek különböző társadalmi munkát Bojtos Sándor: VISSZAEMLÉKEZÉS EGY HŐSI KORSZAKRA Az én szovjetunióbeli emlékeim elválaszthatatlanok egy bátor kommunista életétől. Ez a kommunista Ligeti Károly zászlós, aki 1917 nyár végén egy nagyobb tiszti transzporttal érkezett az omszki tiszti táborba. Amikor a közkatonák elleni bánásmódért felemelte szavát, a tisztek ütlegelni kezdték. Ligeti azzal válaszolt, hogy a tiszti láger kényelmes ágyából a legénységi konyha kemény priccsére költözött. Ligeti elvtárs marxista tanításának rövid időn belül igen gazdag eredményei mutatkoztak és így a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmekor nagy tömegmozgósító erővé vált a hadifoglyokat szervező munkában. Nem maradt nyomtalanul számomra sem ez az eszmei felfegyverzés. Ligeti elvtárs 1917 decemberétől a városi szovjet tagjaként irányította az omszki hadifogoly komité munkáját, szervezte a vörös gárdát, és a „Forradalom” című magyarnyelvű lap kiadását készítette elő. Én, mint a láger komité tagja kaptam beosztást. Majd 1918 májusban haza indultam. Orsa határállomás magyar oldalán árulás folytán lebuktunk és gróf Somsich parancsnok 18 társammal a kenyérmezői internáló táborba küldött, ahol szeptemberig voltunk letartóztatva. Most, 42 év távlatából, mint a munkáshatalom birtokosa, az MSZMP tagja, boldogan és nyugodt lelkiismeret tudatában gondolok vissza a megtett harcos útra, melyre Ligeti elvtárs rávezetett, és amelyen mint a Magyar Vörös Hadsereg katonája és a kommunista párt propagandistája folytattam munkámat. Ez a kis csillagász tanúj* lesz majd a kozmoszba való repülésnek. De az sincs kizárva, hogy résztvevője lesz a világűrutazásnak. Igaz, két hét nem sok idő, de talán életem legszebb emlékei fűződnek ehhez a két hethez, amely idő alatt nagyvonalakban saját magam is A Szovjetunió villamosenergia termelésének növekedése (ki- meggyőződhettem azokról a lowatt-órában). A bányában korszerű gépek (réselő, jövesztő, rakodók) könnyítik a bányászok nehéz fizikai munkáit. Ott új bányák létesítésekor a termelésnek csak akkor adják át a bányát, amikor már teljesen fel van tárva, be van gépesítve, fejtésre készen áll. A bányatelepeken megvan a lehetőség a munkások kulturális szükségleteinek kielégítésére. Hatalmas kultúrpaloták állnak a lakosok rendelkezésére. ahol a telepnek igen színvonalas, tehetséges, kultúr- és tánccsoportja van. A Szovjetunió legszebb üdülőhelyein, mint például Szocsiban a munkások rendszeres orvosi felügyelet mellett 3 hétig üdülhetnek, pihenhetik ki évi munkájuk fáradalmait. A „Lenin64 atom jégtől*« útjáról A „Lenin” atcmjégtörő hajó kifutott a tengerre. A képen: a jégtörő vezérlő fülkéjében. A „Lenin” atomjégtörő belső áramvezetékeinek hossza összesen több mint 700 kilométer. FEGYVERES HARCOKBAN VÉDTEM A SZOVJET HATALMAT A korszerű termelés alapja A „Lenin” atomjégtörő A „Lenin” jégtörővel kap- mutattak, hogy az atom- szeptember 15-én délelőtt, há- r olatban a szovjet sajtó a jégtörő reaktoraiban kétszer romnapos névai horgonyzás közelmúltban újabb adatokat dosztilált vizel használnak, után elindult útjára. is nyilvánosságra hozott. Rá- mivel a legcsekélyebb szenynyeződés is akadályozhatja a berendezés munkájá'. Ez a 200 atmoszférára összenyomott víz az atomkazánban 325 Celsius fokra h°vül. A kétszer d~sztlált víz egy gőzgenerátorban másik víznek adja át hőjét, s az innen származó gőz hajtja a turbinákat. Ami a jégtörő műszereit illeti, ezek kö ül ki kell emelni a lokátort. E műszerbe helyezik a környező ten- gerrész térképét, s ha a hajó éjszaka, vagy nagy ködben halad, a lokátor képernyőjén sorra megjelennek azok az adatok, amelyek a halyó helyzetére vonatkoznak. Az előjelek szerint a Szovjetunió már 1970—72-ben eléri az ipari munka áramellátottságának amerikai színvonalát, sőt, a közlekedésben és a mezőgazdaságban még hamarabb. A kommunizmus anyagi és műszaki bázisának megteremtésében rendkívüli szerepet játszik a villamos energia. Lenin a villamosítást a korszerű termelés alapjának tekintette. Az 1959—1965. évi hétéves terv teljesítése döntő szakasz az ország teljes villamosítása lenini eszméjének megvalósításában. A villamosenergia-termelés növekedésének dinamikája az elmúlt hét év alatt a Szovjetunióban volt a világon a legnagyobb: 12 százalék évente. Az Egyesüli Államokban a növekedés üteme ugyanezen időszak alatt csupán évi 7 százalék volt.
