Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-24 / 85. szám

1959. október 24. NOSRADINfPOJBAS 3 Többe kerül a leves, mint a hús Az egyes munkaterületeken ta­pasztalt hanyagságok, nemtörő­dömségek feltétlen visszaütnek más vonatkozásban. Ilyen pél­dául az, ha egy gépkocsivezető nem javítja meg a motorját, az úton kell azzal bajlódnia. Ha egy állami gazdaság nem tartja be a beruházásokra kiírt határidőket, nem készülnek el olyan fontos épületek, melyeket nélkülözni már aligha lehet, nagyobb anyagi károsodás éri a gazdaságot, mint amennyibe a beruházás összes­sége kerülne. így van ezzel a Magyarnándori Állami Gazdaság Is, ahol ebben az évben külön­böző létesítményekre mintegy félmillió forintot kellene elköl­teni, de nem megy. Nem megy, mert a gazdaság erre hivatott vezetői kényelemből, hanyagság­ból, nemtörődömségből mit sem törődnek azzal, hogy például az alma tárolásához szükséges tá­rolószín építését befejezzék, vagy azzal, hogy elkészüljön az a híd­mérleg, amely a szállításnál egy­szerűen nélkülözhetetlen, a per- metlékeverő építéséről már nem is beszélve. Az történt ugyanis, hogy a gazdaság vezetői úgy gondolkodtak: megy itt minden magától, nem kell azzal sokat törődni. Ez a felfogás, a hanyagság most azonban már érezteti hatá­sát. A leszedett almát nem tud­ják a színben tárolni, mert a befedéshez szükséges hullám- lemezt nem rendelték meg. Még a beruházást ellenőrző Beruházási Bank képviselőjét is félre akar­ták vezetni — csak a végén de­rült ki, hogy az ellenőrzés után, október 9-én rendelték meg a hullámpalát. így volt a hídmér­leggel is, amit nagyon, nagyon későn rendeltek meg, s már semmi remény arra, hogy az még ebben az évben megérkez­zék. Sorolhatnánk természetesen a hanyagságot a keverő építésé­vel, amelynél a kijelölt vállalat nem fogadta el az építkezést, ahhoz még hozzá sem kezdtek, vagy a völgyzárógát építésével, ahol hiányzik a tolózár, ez pe­dig komoly következményekkel járhat fagy esetén. A kiragadott példák sokat be­szélnek a gazdaság vezetéséről. Az almát már szedik, sőt... A beruházási munkák elhanyago­lása pedig károkat okozhat, s akkor elmondhatják majd Ma- gyarnándorban is. hogy többe került a leves, mint a hús!- SO ­A II. ötéves terv irányelveiből Biztató eredmények a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni Tűzhelygyár­ban az eddig élteit 9 hónap J során több mint 3 millió fo- ' rintos adóságot szereztek. Ez a nagymérvű lemaradás sú- . lyosan esik latba, ha az éves tervet a gyárban teljesíteni akarják. örvendetes tény azonban, hogy októberben és különösen az utóbbi napokban több helyes intézkedés nyomán egyes tennék knél jó eredmények születnek. 0 A gyár vezetői programot ké­szítettek, hogy októberben hogyan biztosítható a terv i teljesítése. Átcsoportosításokat i hajtottak végre, javu’ás van | az anyag és alkatrész ellátás- ! ban is. A renge'eg új gyárt- í mány bevezetésével járó ne- 1 hézségek is kezdenek meg- i szűnni és mind a műszaki ve- ] zetők, mind a dolgozók több j tapasztalattal végzik már az ! új gyártmányok készítését, i Például 16-án, 17-én és 19-én elsősorban a tűzhely, a kály- j ha, a kondenzedény és a szür- ' keöntvény gyártásánál értek ; el magas túlteljesítést. A Pajor- és Rácz-brigádok a tűz­hely szalagon tűntek ki mun­kájukkal. Az elmúlt héten nem volt ritka, amikor napi tervüket másfé'sze- resére teljesítették. Október 17-ig az esedékes havi terv teljesítésében még mindig van egy kisebb lema­radás. A jelek azonban arra utalnak, hogy a kitűzött prog­ramot végrehajtják a gyár­ban és felzárkóznak a jó eredménnyel1 dolgozó többi ipari vállalat mellé: telje­sítik e havi tervüket. A második ötéves terv végére acéltermelésünket az 1958. évi 1,6 millió tonnáról legalább 2,4 millió tonnára kell fokozni. A terv­időszakban meg kell oldani a folyamatos acélöntési technológia nagyüzemi bevezetését és ezzel csökkenteni kell a különböző ko­hászati gyártmányokhoz szükséges fajlagos acélmennyiséget. 800.00» A második ötéves terv idején fokozni kell a lakosság iparcik­kekkel való ellátását. Ennek keretében öt év alatt 800 ezer kerék­párt kell a lakosság rendelkezésére bocsátani. Az egész társadalom érdeke a vetési munkák meggyorsítása Október vége felé jár az idő, s lassan az idei gazdag termés utolsó része is kam­rákba kerül, s most a szán­tóföldek embere azon fára­dozik, hogy a jövő évi ter­més alapjait lerakja. Tavaly ilyenkor már szerte a me­gyében ibuján zöldellt az őszi árpa, a rozs, sőt, az őszi bú­za nagy részét is elvetették a jól előkészített magágyak­ba. A szakemberek, valamint az évtizedes termelési ta­pasztalatokkal rendelkező gazdák már akkor megmond­ták, hogy amennyiben a ga­bona jól telel és jó lesz a ta­vasz is, gazdag termésbe szá­míthatunk. Mire alapozták feltevései­ket? Arra az évszázados ta­pasztalatra, hogy az időben elvetett gabona jobb termést ad, mint a novemberi, vagy decemberi vetésű. Ez érthető is, hiszen az idejében elve­tett gabona még a hidegek beállta előtt szépen megerő­södik, bokrosodik, s a meg­erősödött növény jobban el­lenáll a tél viszontagságai­nak. A tavalyi számításokat az idei év gazdag gabonatermé­se igazolta. Nincsen olyan termelőszövetkezetünk, állami gazdaságunk, ahol egy-két, sőt több mázsával is ne lett volna magasabb az egy kh- ra eső átlagtermés a terve­zettnél. De így van ez az egyénieknél is. A jó termés titka nemcsak az időjárás­ban keresendő. Ismeretes, a múlt ősszel a legkedvezőbb időszakban, október 20-ig földbe került a gabonafélék zöme. Így ez a tény is erő­sen fokozta a jó termés ki­látásait. Tehát a jó termés elérésénél döntő volt a me­zőgazdaság dolgozóinak terv­szerű, határidőre elvégzett gondos munkája is. A mi megyénk dolgozó pa­rasztjai, mezőgazdasági dol­gozói tehetségesek. Az elmúlt években nagyszerű eredmé­nyekkel öregbítették me­gyénk jó hírét. Az idén azon­ban sokkal kevesebb helyen zöldellnek az őszi gabona­félék, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. Ez a le­maradás főleg a kisparaszti gazdaságoknál a legszembe­tűnőbb, hiszen állami gazda­ságaink, termelőszövetkeze­teink még októberben végez­nek az őszi kalászosok veté­sével. Kisparaszti gazdasá­gaink,' ha ilyen ütemben vég­zik a vetési munkákat to­vábbra is, mint eddig végez­ték, akkor a kisparaszti föl­deken még decemberben sem fejezik be a vetést. Többen az időjárásra hivat­koznak, de nincs mindenben igazuk, mert ugyanúgy szá­raz volt a nagyüzemi gazda­ságok földje is, mint a kis­paraszti gazdaságoké, s még­is előbb végeznek a vetéssel. Addig, míg a pásztói járás termelőszövetkezetei a vetés befejezése előtt állnak, az ugyanolyan földeken gaz­dálkodó egyéni parasztók na­gyon lemaradtak. A lemara­dás azért is feltűnő, mert a pásztói járásban a legtöbb helyen jó elővetemény: borsó után kerül földbe a gabona­féle. Így a lemaradást nem lehet indokolni á betakarí­tás elhúzódásával. A lemara­dás egyik oka a kényelmes­ség. Száraz a föld, nehezebb Növelik az őszi csúcsforgalom eddigi eredményeit a salgótarjáni vasutasok A MÁV vasúti állomások vezetői hétfőn értekezletet tartottak Hatvanban, ahol az őszi csúcsforgalom eddigi eredményeit, további felada­tait vitatták meg. Ezen az értekezleten megyénk vasút­állomásainak is több veze­tője vett részt, ahol öröm­mel állapították meg: az üzemek dolgozóinak kongresszusi versenye, a vasutasok jó munkája azt eredményezte az őszi csúcsforgalomban, hogy a vasút történetében a leg­nagyobb eredményt érték el. Október 6-án például 16.568 MÄV kocsit rak­tak meg áruval, de ma már mindennapos a 16 000 vagonos napi teljesít­mény. Elismerés és dicséret illeti a vasutasokat azért is, hogy az őszi csúcsforgalom idejében a kocsik átlagos ter­helését a tavalyi 15,6 tonná­ról 16 tonnára fokozták, míg a kocsifordulót az elmúlt évi 3,52 napról 3,36 napra csök­kentették. Hasonlóan jó a többi mutatók teljesítése is a vasútnál. Az áruszáilítás feladatairól tanácskoztak Az elmúlt napokban a Bel­kereskedelmi Minisztérium Szállítási Igazgatósága az árú­szállításokkal kapcsolatban értekezletet tartott Salgótar­jánban. Az értekezleten résztvettek az érdekelt kis- és nagyke­reskedelmi vállalatok, szövet­kezetek, szállító vállalatok, a MÁV, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Szállítási Igazgató­sága és a Megyei Tanács Ke­reskedelmi Osztálya. A Belkereskedelmi Minisz­térium Szállítási Igazgatósá­ga ismertette az értekezleten az 1959 január 1-vel élet­be lépett új szállítási rendszerről Nőgrád me­gyében folytatott vizsgá­lata alapján szerzett ész­revételeit és megállapítá­sait. Ezen megállapítások, továb­bá a vállalatok észrevéte’ei alapján az értekezlet részt­vevői hozzászólásaikban hang­súlyozták, hogy az új szállí­tási rendelkezés jó, nagyban hozzájárul a felfokozódott árúutánpótlás meggyorsulásá­hoz, de felvetették a még je­lentkező hiányosságokat is. A ruházati nagyke eskedelmi vállalatok a megyében levő kiskereskedelmi vállalatokkal és szövetkezetekkel minden negyedévben megállapodnak az árúszállításokra vonatkozó­an. A megállapodás szerint a városokba és a főútvonalakon levő ruházati boltokba min­den héten leszállítják a meg­rendelt árút. A kiskereskedelem részéről, mint igen hasznos indítvány hangzott el, hogy a más mi­nisztériumok felügyelete alá tartozó ipari vállalatoknál is — melyek g kereskedelemmel szoros összeköttetésben van­nak — hasonló szállítási ren­delkezést vezessenek be. Ugyancsak felvetődött a kulturáltabb szállítás kérdé­se. A gépkocsiipar a szállító vállalatoknak készítsen olyan csukott, szállító autókat, amelyekben a szállított árú védve van az út porától és az egyéb szennyeződéstől. Az értekezleten az a véle­mény alakult ki, hogy a szál­lítási szennyeződésből eredő veszteségek sokkal nagyobbak, mint amennyibe a csukott szállító autók készítése kerül­ne. Foglakozott továbbá az ér­tekezlet a biztosítás kérdésé­vel. Szükséges, hogy a szál­lító szervek az árú biztosítá­sát új alapokra fektessék és a szállítás közben felmerült károkat a még jelenlegi huza­vona helyett a kármegálla­pítás után azonnal megtérít­sék. Az értekezlet azt is meg­mutatta, hogy a jó eredmé­nyek ellenére is van még mit tenni a vasútállomásoknak azért, hegy elősegítsék a kong­resszusi munkaversenyt, hogy sikerre vigyék az őszi csúcsfrgahm lebo­nyolítását. Ezért újabb feladatokat ha­tároztak meg a Salgótarján Külső pályaudvar dolgozói is, hogy tovább fokozzák az őszi csúcsforgalom eddigi eredményeit. Ilyen például az, hogy a Hatvan—Salgótar­jáni csomóponton naponta még mindég 50-60 vagon a berakási lemaradás. Ezért a salgótarjáni vasutasok most úgy döntöttek, hogy szorosabbra fűzik a kap­csolatot a vállalatokkal, s még jobban szorgalmaz­zák az éjszakai, illetve a vasárnapi ki- és be­rakodást. Ennek elősegítésére az állo­más dolgozói az érkezés után 3 órán belül kiadják a va­gonokat rakodáshoz. Előre értesítik a szállító feleket a vagonok érkezéséről. Az üres. kocsikat a legrövidebb időn belül a szénbányák rendel­kezésére bocsájtják. Ezek az intézkedések feltétlen előse­gítik az őszi csúcsforgalom sikerét, elősegítik a bányák, üzemek dolgozóinak kong­resszusi munkaversenyét. Tovább javul a nógrádi szén minősége A párt VII. kongresszusa tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben szénmeden­cénk bányászai, a párt már­cius 6-i határozatának szelle­mében dolgoznak. A minőség terén szeptemberben az év legjobb eredményét érték el bányászaink, a tervezett 2805 kalóriával szemben 2858 ka- lóriás szenet juttattak a gyá­raknak, háztartásoknak. De a szeptemberi kimagasló tel­jesítmény mellett éves átlag­ban is 44 kalóriával bányász­tak jobb szenet, mint azt a terv előírja. A szén minőségének javí­tása érdekében számos hasz­nos intézkedést vezetnek be bányaüzemeinkben.­A munkahe'yi palaválo­gatás a jobb minőségű szen-t adó munkahelyek biztosítása, nem utolsó sorban pedig az cs’tály- zókon végzett becsületes palaválogatás október első felében is további javu­lást eredményez a szén minőségében. vízválasztói osztályozón például a darabos szén fűtő értéke októberben elérte a 3156 kalór'át. Jelentős a ja­vulás ennél az osztályzónái a daraszén minőségénél is: 2765 kalóriás szenet tudtak tovább szállítani. A szénosztályozók között meglévő vetélkedésben jó eredményről számolhatnak be a kisterenyei 3305 kalóriás darabos szén termelése mel­lett, a zagyvái osztályozó dol­gozói is, akik a darabos szén átlagos értékénél 3669 kaló­riát értek el. Kiemelkedik a kisterenyei osztályozónál a porszén fűtőé-téke is: októ­ber első fe’ében ennek a szénnek a kalóriája már el­érte a 3060-at. Legjobb ered­ményt a nagybátonyi „A” osz­tályozó dolgozói mutatnak fel. A bányászok segítségével — hogy tisztább szenet juttat­nak az osztályzóra — és a palaválogatás megszigorításá­val a darabos szénnél 3729, a kockaszénnél 3279, a dió­szénnél 3218, a daraszénnél 3303, míg a porszénnél a szén­medence legjobb eredményét, 3539 kalóriát értek el. a munka vele, várjuk meg az esős időt — mondják s közben elfelejtik azt, hogy ez a várakozás holdanként egy-két mázsás terméscsök­kenésben jelentkezik majd az aratásnál. A megye vetés- területét figyelembe véve, ez többezer mázsás terméski­esést eredményezhet. Nem közömbös az egyénileg gaz­dálkodó parasztnak sem, mi­lyen lesz a jövő évi aratás. Dicsérendő a szügyi, őrhal­mi, cserhátsurányi dolgozó parasztság szorgalma. Ezek­ben a községekben a falu ve­zetői is törődnek a vetési munkákkal. Ennek is köszön­hető az a szép eredmény, amely szerint a napokban végeznek a vetéssel. Az em­lített községek dolgozó pa­rasztjai helyesen mérlegelik a helyzetet. Tudják, várako­zásra nincs idő. Állampolgári kötelességüket teljesítik, ami­kor a jövő évi kenyérről gondoskodnak. Sajnos, sok községben elfeledkeznek er­ről. Nem gondolnak arra, hogy akkor, amikor a mun­kásosztály tökéletesen ellát­ja a falut áruval, nekik is kötelességeik vannak a tár­sadalommal szemben. Az idei vetési munkák végzése bebizonyította a ne­hezebb viszonyok ellenére is, hogy a nagyüzem képes el­végezni a soron levő munká­kat. A jól szervezett nagy­üzemi gazdaság a vetési munkáknál is megmutatta, hogy többre képes, mint az elaprózott, kisparaszti gazda­ság. Hátha még • a nagyüzem biztosította lehetőségeket mindenütt kihasználták vol­na! Sajnos, ez nem mond­ható el. Gépállomásaink zö­mében az elmúlt napokban rossz volt a gépek munka- szervezése, így kevés az egy gépre jutó teljesítmény. A munkát a leghelyesebben az erdőkürti gépállomáson szer­vezték meg, így nem is cso­da, ha egyedül több szántá­si-vetési munkát végeztek, mint a megye öt más gép­állomása együttvéve. Gépál­lomásaink nem végeztek meg­felelő agropropaganda mun­kát sem, s így előfordulha­tott, hogy sok helyen a szá­razságra hivatkozva várakoz­tak a gépek, pedig a gép bírja a száraz talajt. Igaz az is, hogy az idei jó termés betakarítása termelő­szövetkezeteinkben egy ki­csit elhúzódott, de ez az el­húzódás érdembelileg nem gátolta a munkákat. Bizonyí­ték erre a tolmácsi, moharaí termelőszövetkezetek, meg a pásztói járás termelőszövet­kezeteinek példája. Az emlí­tett helyeken a betakarítási munkák mellett a szántási, vetési munkákat is elvégez­ték. Sok a tennivaló mind gép­állomási, mind termelőszö­vetkezeti vonalon egyaránt. A gépállomások a gépek jobb kihasználásával meggyorsít­hatják a vetést, de ehhez szükséges a termelőszövetke­zetek segítsége is. Űj ter­melőszövetkezeteink zömében a gépet várják, mintha elfe­lejtették volna, hogy igás állattal is lehet szántani, vet­ni. Egy-egy termelőszövetke­zetben 40—50 pár igás állat is van. Használjuk ki mun­kaerejüket a vetésnél, kö­vessük a nádújfalusi, a ma- gyamándori és a ságújfalusi termelőszövetkezeti tagok példáját, akik a gépek mel­lett a saját igás állataikat is foglalkoztatják az őszi mun­káknál. Hogy lesz-e jövőre elég ga­bonánk, kenyerünk, az most dől el kint a szántóföldeken. Ha továbbra is ölbe tett kézzel várjuk az eszményi, vetésre alkalmas időt, akkor hatalmas értékektől fosztjuk meg saját magunkat. Nincs idő a várakozásra. A gépek és az igás erők jobb kihasz­nálásával napokon belül meg­gyorsíthatjuk a munkát. Ezt a falu népétől elvárja a párt, a munkásosztály, az egész dolgozó nép, s elhisszük, hogy az őszi szántási-vetési munkákban törhetetlen szor­galmával újra kitűnik majd megyénk dolgozó parasztsága. KATA JÁNOS »

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom