Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-07 / 80. szám

1959. október 7. NOSRADINIPOJ8A8 3 Határozni és végrehajtani >1 intha csak randevút adtak volna egymás­nak a pártélet megjavítását szolgáló nagy tervek, a szü­lető feladatok. A párt kis egységeiben ezernyi véle­mény hangzott el a pártszer­vezetek eddigi munkájáról és a kommunista tanácsko­zások kritikus légkörében ugyancsak ezernyi javaslat született a pártszervezetek tevékenységének megjavítá­sára. Kevés kivétellel min­den kommunista tanácsko­záson a fejek fölé emelked­tek már a piros könyvek, jelezve, hogy a taggyűlés ál­tal alaposan fontolóra vett feladatok megjelölésével egyetértenek. S egyidőben arra is szavaztak, hogy részt- kívánnak venni a taggyűlés által hozott határozatok kollektív végrehajtásából. Azt mondtuk kevés kivé­tellel. S ezt azért mondtuk, mert voltak olyan pártszer­vezetek mint a Salgótarjá­ni Tűzhelygyár hidegüzemé­nek pártszervezete, ahol a határozati javaslathoz olyan sok kiegészítő javaslat ér­kezett, hogy azok a hatá­rozatok teljes átdolgozását tették szükségessé. Itt g leg­közelebbi taggyűlés dönt majd a határozati javasla­tok átdolgozott pontjai fe­lett. De előfordult olyan eset is, mint a balassagyar­mati vasipari vállalatnál, ahol azért érte a bírálat a határozati javaslatot és annak beterjesztőit, mert bár na­gyon fontos feladat itt a munkafegyelem megszilárdí­tása, de a javaslat szerint ezért csak az igazgatót, és a műszaki vezetőt akarták felelőssé tenni. Az igazgató és a műszaki vezető ugyan­is hivatalból felelős a mun­kafegyelemért. S a felelősség ilyen leszűkítése teljesen fel­mentené a tagságot a válla­latnál megkívánt rend és fe­gyelem kialakítása alól. Már pedig a párttagsággal járó egyik követelmény, hogy a kommunisták saját környeze­tükben olyan légkört alakít­sanak ki, amely alkalmas a párt és kormány által kitűzött országos nagy feladatok meg­oldására is. Ef elyes, hogy pártszerve­*"*■ zeteink ilyen kritikus szemmel mondtak véleményt a tagság elé terjesztett ha­tározati javaslatokról Mert bár a határozati javaslatok legtöbbje valóban a legfon­tosabb feladatokat foglalta magában, de 100—200 ember mégis csak bölcsebb szem­mel ítéli meg a feladatok mértékét, mint a szűkkörű vezetőség. Ott található ugyan a ha­tározati javaslatok pontjai között a valóban egyik leg­fontosabb tétel a pártegység megerősítése, megszilárdítá­sa, a párt belső életének meg­javítása. Ott vannak a rész­feladatok között az oktatá­si munka teendői, hogy nö­velik a termelést, csökken­tik a termelési költségeket, elősegítik az üzem technikai haladását. A beterjesztett javaslato­kat akár beterjesztés szerint, vagy kisebb-nagyobb módo­sításokkal elfogadták a tag­gyűlés résztvevői. Elfogad­ták, határozattá emelték! A javaslatból határozat lett, a pártszervezetek fontos okmá­nya. Napról-napra ellenőriz­ni kell azonban a végre­hajtást, hogy ezekben a fon­tos okmányokban foglaltak pontról-pontra meg is va­lósuljanak. Mert mit ér az olyan okmány, amely csak azt a célt szolgálja, hogy az irattárba a többiek mellé kerüljön? Kell erről beszél­ni mert pártszervezeteink életében előfordultak már olyan esetek, hogy a tag­ság egyetértett a javaslatok­kal, a munka megjavításá­ra határozatokat hozott, csak éppen ezeknek a határoza­toknak megvalósításáért nem tettek meg mindent. S no­ha ismeretes is, azért el­mondjuk, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt az ország vezető pártja. És en­nek tagjai akár kisebb, akár nagyobb csoportokban, akár alsóbb, akár felsőbb szinten tanácskoznak, tanács­kozásuknak mindig komoly és fontos eseménynek kell lenniök. Amikor a kommu­nista önként belépett a párt­ba, attól az időtől annak előírásai és törvényei szerint harcolnia kell pártja politi­kájának meradéktalan vég­rehajtásáért. A mi pártunkban szigorú pártfegyelem van. A párt­fegyelemhez hozzátartozik a cselekvési fegyelem is. Ha tehát a tagság kollektiven határozatokat hozott a mun­ka megjavítására, akkor azok végrehajtásáért nemcsak a ve­zetők, de a szervezet min­den egyes tagja is felelős­záj árulhatnak, amikor egyes vállalatoknál egy-egy muta­tónál hibájukon kívül nem teljesítik a kívánt szintet. De ez sem lehet ok arra, hogy megmagyarázzák gyengeségei­ket, munkájuk fogyatékossá­gát. Az alapvető cél: orszá­gosan is és helyileg is min­den üzemben arra törekedni, hogy megvalósuljanak a már­ciusi határozatban megsza­bott feladatok. Ezzel a kérdéssel függ ösz- sze, hogy a verseny nyilvá­nosságában nemcsak az ér­tékelés elveit illetően talál­hatunk félreértéseket, de igen sok a tennivaló a nyilvános­ság módszereit illetően is. A bányásznap előtt például a bányaüzemek mozgalmi és gazdasági vezetői levélben köszöntötték a termelésben élenjáró dolgozók családjait. Zenekar adott ajándékműsort egy-egy község, vagy telep legjobb dolgozóinak. A ver­senytáblákon gyorsan és íz­lésesen közölték az eredmé­nyeket. Ma a bányásznap után ezeken a versenytáblá­kon már elég sok helyen szakálas adatok porosodnak. A postások sem fáradnak a köszönő levelek kézbesítésé­vel. Sőt a községi művelődé­si otthonok csendjét sem há­borgatja az üzemek zeneka­ra. A kiváló dolgozók kö­szöntése kampánymunka volt. Volt időszak, amikor a tröszt röpcédulák sokaságát adta ki. Az utóbbi időben azon­ban egyszer sem jelent meg ez a népszerű villám. Pedig annak idején napokig beszél­gettek közleményeiről, dicsé­rő, vagy bíráló megjegyzései­ről ösztönzően hatott a gaz­daságos termelés célkitűzé­seinek megvalósítására. Az élenjáró bányászok Salgótar­ján kirakataiban elhelyezett fényképeiből sem tudja meg a kíváncsi, hogy milyen ered­ményekért érdemelték ki a megtiszteltetést. Elsőrendű szakszervezeti feladat lenne, hogy a ver­seny nyilvánossága a megfe­lelően tisztázott elvi alapo­kon minél előbb fellendül­jön. Nem lehet egyetérteni azzal, hogy a mozgalmi és gazdasági vezetők egy része nem elégíti ki megfelelően a munkásoknak azt a jogos kí­vánságát, hogy rendszeresen tájékoztatást kapjanak vál­lalásaik teljesítéséről. Cik­künk elején arról szóltunk, hogy a célok, eredmények és feladatok ismertetésének szükségessége általában elis­merést nyert. Hozzá kell tennünk azonban azt is, — a tények bizonyítják — hogy akadnak még vállalatok amelyeknél ez az elismerés nem kap megfelelő helyet a mindennapi gyakorlati mun­kában. Helyes lenne, ha az utolsó negyedév megkezdésével egy­időben a párt- és szakszer­vezeti bizottságok, a gazda­sági és műszaki vezetés, a termelés politikai és szakmai feltételeinek biztosításával együtt erre a kérdésre is fo­kozottabb gondot fordítaná­nak. A pontos értékelés és a gyors nyilvánosság olyan le­hetőség és tartalék a kong­resszusi munkaversenyben, amelynek teljes kihasználása js feltárása ezután követke­ző feladataink közé tartozik. Hasznosítsuk minél előbb és minél alaposabban! séggel tartozik. Sőt, ennél to­vább kell menni. A párt­tag nemcsak azért felelős, hogy saját maga a határozatok szellemének megfelelően dol­gozzon és elősegítse azok maradéktalan megvalósulását, de mint kommunistának a tömegek vezetőjévé kell vál­nia.. Fel kell ébresztenie a pártonkívüliekben is a párt politikájával szembeni fele­lősségérzetet, az alkotó kez­deményezést. Arra kel! töre­kednie, hogy a környezeté­hez tartozó minden egyes dolgozó, tehát a párton kí­vüliek is tudatosan harcol­janak a technikai haladá­sért, a munka termelékeny­ségének növeléséért, az ön­költség csökkentéséért. z a munka nagyon •*-J fontos tényezője az olyan törekvések megvalósí­tásának, hogy hazánk felzár­kózzon a legfejlettebb - ipari országok mögé. S ugyancsak fontos tényezője annak is, hogy a párt által terve­zett és javasolt életszínvo­nal emelés, a dolgozók igé­nyeinek fokozottabb kielégí­tése valóra váljon. Az alapszervezetek sajátos feladataiból nőtt ki aztán az a nagy feladat, amelyet or­szágos szinten úgy nevezünk, hogy: a párt politikai irány­vonala. A párt ezekre a kis csoportokra támaszkodva ter- vez4 megoldani nagy, orszá­gos* feladatokat. Például olyanokat, hogy az ipar ter­melése az 1958 végéig elért színvonalához képest 1965 végére legalább 65—70 száza­lékkal, a mezőgazdasági ter­melés az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva, 30—32 százalékkal növekedjék. S ezen belül a részletcélkitűzé­sek, hogy a széntermelést — természetesen a nógrádi szénmedence bányászainak közreműködésével — 1965-re 27—29 millió tonnára kel] emelni, hogy az építőipar termelését — a Nógrád me­gyei építő munkások segít­ségével — 1958-hoz képest 75 százalékkal kell emelni, hogy a bútorgyártást a következő öt esztendőben meg kell dup­lázni, hogy közel 40 száza­lékkal kell fokozni a pamut­éi gyapjúszövet-termelést, több mint 40 százalékkal kell több cipőt készíteni, nagy- mennyiségű háztartási gépe­ket kell gyártani stb. K* zak nagyszerű számok, szép tervek, egyelőre még ugyanolyan javaslatok, mint amilyenek a vezető­ség által a tagság elé ter­jesztett javaslatok voltak, amelyeket a taggyűlések ha­tározattá emeltek. Most a helyi feladatok megszabása után az országos feladatok kimunkálásán a sor. S egy alkotó vita után ezek az országos javaslatok is hatá­rozattá válnak. A kommu­nisták döntenek afölött, hogy az ország dolgozó népének az elkövetkezendő években hogyan alakuljon a sorsa. Kik hát a felelősök elsősor­ban a jóváhagyott tervek végrehajtásáért, ha nem azok, akik ezt a tervet ha­tározattá emelték? A párt­tagok, a kommunisták le­gyenek kezdeményezők, jár­janak az élen az általuk el­fogadott határozatok végre­hajtásában. Személyes példa- mutatásukkal lelkesítsék és vigyék magukkal a párton- kívüli tömegeket is a ha­tározatok végrehajtásáért fo­lyó harcban. Orosz Béla Vélemények az ötéves terv irányelveiről JERMENDI KÁROLY A SALGÓTARJÁNI ÜVEGGYÁR FŐMÉRNÖKE: Már most felkészülünk... Közel három évvel ezelőtt még infláció fenyegette ha­zánkat, amelyet azonban első­sorban a Szovjetunió és a baráti államok segítsége, dol­gozóink munkája elhárított. Három év után most már a második ötéves terv irányel­vei megállapíthatják: „Ä há­roméves terv során eddig el­ért eredmények azt mutatják, hogy megvannak a szocializ­mus gyorsabb építésének fel­tételei.” E megállapítás alapján az ötéves terv keretében elénk tárul az ipar fejlődésének lelkesítő perspektívája. A feladatok engem és munka­társaimat mindenek előtt ab­ból a szempontból érintenek, hogy a fogyasztási cikkek termelése 45—50, a gyümölcs- konzerv termelése 50, a főze- lék-konzerv termelés 100 szá­zalékkal növekedik, elsősor­ban a reáljövedelem 26—29 százalékkal lesz magasabb. A feldolgozó ipar, a konzerv­ipar szükségleteinek mara­déktalan biztosítása ez az üvegipar feladata. A magunk részéről a be­ruházások termelést növelő hatásán kívül az összes lehe­tőségeket felhasználjuk, hogy a feldolgozó ipar és a lakos­ság minden igényét kielégít­sük. E feladat teljesítéséhez minden lehetőségünk megvan. Már most felkészülünk az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítására. Gyárunk­ban már épül egy nagy ter­melőegység, amely két da­rab szovjet gyártmányú pa­lackfúvó automatával járul hozzá a termelékenyebb, gaz­daságosabb és korszerűbb termeléshez és amely 1960 kora tavaszától már működ­ni fog. Mint műszaki értelmiségi elismeréssel adózom az irány­elveknek, amelyek az értel­miség alkotó munkájának jobb megbecsülését hangsú­lyozva még jobb munkára ösztönöznek bennünket. Salgótarjánban a lakás- és ivávíieilátás, megyei viszonylatban a bJyiipar tejlesztése lesz nagy segitség Második ötéves tervünkkel kapcsolatos irányelvek, ha­sonlóképpen pártunk VII. kongresszusának irányelvei­hez, széleskörű érdeklődést váltottak ki dolgozó népünk minden rétegéből. Lado- merszki István elvtárs, a me­gyei tanács tervosztályának beruházási csoportvezetője a következőket mondta az öt­éves terv irányelveinek me­gyei vonatkozásáról: — Salgótarjánban a máso­dik ötéves tervben — jelle­gének és problémájának megfelelően — az ivóvíz- ellátás és a lakásépítés kerül a fejlődés, illetve a fejlesztés előterébe egyéb más felada­tok mellett. A helyi speciális helyzet károsan befolyásolja a lakásépítkezéseket, mert Salgótarjánban a jövőben számottevő építkezést csak a régi házak szanálásával, vala­mint költséges járulékos be­ruházással lehet megkezdeni. — A mátraszelei vízvezeték megépítésével biztosíthatjuk a város lakosságának egy fő­re eső napi száz literes víz­felhasználását, azonban a második ötéves terv jen meg­oldást csak a regionális víz­mű felépítése hoz. Hasonló­képpen lehet beszélni a szo­ciális, kulturális létesítmé­nyekről is. E tekintetben elsősorban számításba jön a városi művelődési otthon és a megyei kórház felépítése. Megyei viszonylatban a helyiipar fejlesztése meg­nyugtató cél a második öt éves tervben. A helyiipari vállalatok profiljának helyes meghatározása és telepítése nagy segítséget jelent me­gyénk lakosságának — fejezte be rövid nyilatkozatát Lado- merszki elvtárs. VINCZE JÁNOS, SALGÓTARJÁNI ACÉLÁRUGYÁR: Nagyon bízom, jó munkát fogunk tudni végezni Pártunk Központi Bizottsá­ga által kiadott irányelvek hű képet adnak hazánk min­den dogozója részére arról a történelmi küzdelemről, ame­lyet a párt fennállása óta és az ellenforradalom után a töme­gek érdekében a szocializmus felépítéséért folytatott. Azok a célkitűzések, amelyek az irányelvekben akár a gazda­sági építőmunkáról, akár a kulturális fejlődésről, vagy társadalmi rendünk tovább­fejlesztéséről szólnak, végre­hajtás esetén közelebb viszik országunk dogozó társadal­mát a szocializmus felépíté­sének teljes győzelméhez. A kiadott irányelveken dön­tő megállapításként húzódik keresztül az előírt nagy mun­kának elvégzéséhez szükséges legfontosabb feltétel a töme­gekre való támaszkodás, azok munkájának, legyen az mun­kás, paraszt, vagy értelmisé­gi, a nemzeti célok szolgála­tába való állítása. A feladatok eredményes végrehajtása nagyrészben függ a vezetés színvonalától. A Központi Veztőség irányelvei helyesen reagálnak erre a tényre, amikor megállapítják, hogy elérkezett az az idő, amikor a gazdasági élet min­den szintjén az eddiginél magasabb színvonalú vezetés­re van szükség. Fontos fel­adatként tűzi ki a vezetés szervezeti formáinak kidol­gozását. Véleményem szerint ez igen nagy jelentőségű probléma, mert mi gazdasági vezetők munkánk során többször köz­vetlenül tapasztaljuk, hogy ha a vezetés kuszáit, az operatív beavatkozás tényke­dést vagy intézkedést közbe­iktatott gazdasági szervek be­folyásolják, ha nem is rossz- akaratúlag, de a tények ala­pos ismerete nélkül, akkor a feladatok végrehajtása nehéz­kes és sokszor nem is lehet­séges olyan erdménnyel, amelyet megkövetelünk. A vezetés felelősségének növelésével, helyesen állapít­ja meg az irányelv, növelni kell az alsóbb szervek és eb­ből következik, hogy a gaz­dasági vezetők hatáskörét is. Mi akik üzemek vezetésével folalkozunk, munkánk során többször érezzük azt, hogy olyanért kell felelősséget vál­lalnunk, mely feladat végre­hajtása és a végrehajtáshoz szükséges feltételek biztosítá­sa más munkakörök, illetve szervek feladata. Nem szük­séges és a feladatok végre­hajtását teszi nehézkessé és bizonytalanná, ha a felügye­leti szervek az alsóbb vezetés részére mindent előírnak, te­hát megkötik az alsóbb ve­zetés kezét. Ez csökkenti a kezdeményezést, önálló gon­dolkodást, az öntevékenységet. A vezetők arra szoknak rá, hogy csak utasításokat kell végrehajtaniok és ha ilyet nem kapnak, rögtön zökkenő támad. Mivel feladataink végrehajtása a társadalom ügyét segíti és előreviszi a szocializmus építését, tehát fontos, hogy a vezetők társa­dalmi szempontból is vizsgál­ják feladataikat és problé­máikat, ezeket az érdekeket érvényesítsék munkájukban. A hatáskör kibővítése feltét­lenül segít kialakítani ezt a szemléletet. Összevetve: bízom abban az irányelvek alapján, hogy a kongresszus jó munkát fog végezni és helyesen szabja meg feladatainkat. Dr. Enyedi Györgyné, salgótarjáni gyógyszerész: Teljes szívvel segíteni akarunk Nagy örömmel olvastam az ötéves terv irányelveit. Ter­mészetesen csodálatba ejtett a sok nagyszerű terv és el­gondolás, de engem, mint egészségügyi dolgozót külö­nösképpen az egészségügyi tervek érdekelne«. Bízom benne, hogy öt év múlva lé­nyegesen javul majd az amúgy is évről evre javuló egszségügyi ellátás. Mert meg kell vallani őszintén, hogy mi, a megye legnagyobb gyógyszertárának Megalakult az úttörőcsapat Salgótarján legfiatalabb iskolájában Meghitt, bensőséges ünnep­ség zajlott le szeptember hó 29-én, kedden délután Salgó­tarján legfiatalabb iskolájá­ban, a Május 1. úti általános iskolában. Jeles ünnepként fog szerepelni ez a nap az is­kola történetében, hiszen az úttörőcsapat alakuló ülését és névadó ünnepélyét rendezték meg ezen a csípős, őszi dél­utánon. Üttörők és kisdobosok fel­vonulásával vette kezdetét az ünnepség. Kedves epizód volt a rajvezetők jelentéstétele, majd Nádházi Lajos, megyei úttörőtitkár engedélyt adott az ünnepség megkezdésére. Dobpergés és kürt hangja mellett három pajtás hozta a csapatzászlót, amit az úttörők néma tisztelgéssel fogadtak. E kedves formaságok után Kusz János főhadnagy, az út­törőcsapat szervezőbizottságá­nak elnöke, a csapat megala­kulása, valamint a néphadse­reg napja alkalmából üdvö­zölte a pajtásokat. Beszélt az úttörők feladatairól, köteles­ségeiről. A beszéd után Ba­logh Jolán, VIII. osztályos tanuló virágcsokorral köszön­tötte, a főhadnagy elvtárs sze­mélyében jelképesen, néphad­seregünket. Az ünnepség további részé­ben Szabó Ferenc csapatve­zető bejelentette a csapatok megalakulását. A fiúcsapatot Lovász Józsefről, a leánycsa­patot Hámán Katóról, az ifjúsági mozgalom e két hős alakjáról nevezték el. dolgozói meglehetősen nehéz körülmények között dolgo­zunk. Nedves, korszerűtlen a gyógyszertárunk. Nagyon bízunk benne, hogy az új ötéves tervben, mely­nek irányelveit közzétette pártunk, megoldódik a 26-os középső gyógyszertár problé­mája is. Eddig is úgy ta­pasztaltuk, nemcsak papíron maradtak a tervek, hanem mind pontról pontra előbb, vagy utóbb gyakorialti való­sággá váltak. A gyógyszer- tárral kapcsolatban is meg­született már a megoldás terve, mi már csak azt vár­juk. hogy meg is valósuljon. Hiszen mi a magunk módján teljes szívvel segíteni akarunk abban, hogy a mi munkaterü­letünkön is mindent megte­gyünk a párt munkásosztály- lyal kapcsolatos határozatá­nak megvalósításáért. Nagyon bízunk benne, hogy a mi legnagyobb problémán­kat, az említett raktározási és egyéb gondjainkat minden bizonnyal megoldja az elkö­vetkező ötéves terv, amely­nek nagyszerű irányelveit jó­val megkezdése előtt láthat­juk, javaslatainkkal kiegé­szíthetjük. Ez lei ne a mi ké­résünk és javaslatunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom