Nógrádi Népújság. 1959. október (15. évfolyam. 79-86. szám)

1959-10-03 / 79. szám

2 NÓGRÁDI NÍPÜJ8AG 1959. október 3. Hruscsov elvtárs beszéde a pekingi fogadáson (Folytatás az első oldalról) rendszer békés együttéléséről beszélt. — Most tértem haza az Egyesült Államokból. Amikor Eisenhower elnökkel beszél­gettem, olyan benyomásom alakult ki, hogy az Egyesült Államok elnöke — öt pedig nem kevesen támogatok — megérti a nemzetközi feszült­ség enyhítésének szükséges­ségét. — A tőkés őrs 'ágok ál- lamférfiainak szükségkép­pen számolnick kell a je­lenkor döntő tényezőjével, a hatalmas szocialista vi­lágtábor létével. Csak egy lehetőség van a bé­ke fenntartására: a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés együttélése. A kérdés így vetődik fel: vagy a békés együttélés, vagy pe­dig a háború, annak min­den katasztrofális következ­ményeivel. A szocializmus és a ka­pitalizmus közötti erővi­szonyoknak a szocializmus számára kedvező mai ál­lásánál mindazok, akik folytatni kívánnák a hi­degháborút, a vesztükbe rohannak. Mi mindig elleneztük a hódító háborúkat — A szocialista országok nagy sikereket értek el a gaz­dasági fejlődésben, s így ha­talmas potenciálra támasz­kodva, sikerrel folytatják haladásukat. Megvan minden eszközünk az imperialista agresszorok cselszövései elle­ni védekezésre, ha ezek meg­kísérelnék, hogy belügyeinkbe való beavatkozássá1 letérít­senek bennünket a szocializ­mus útjáról és a kapitaliz­mushoz fordítsanak vissza. Ez az idő végleg elmúlt! De realisztikusan kell gon­dolkodnunk és helyesen kell értelmeznünk a jelenlegi A jövő év tavaszán nyílik meg a szeretetház a festői szépségű szentkúti völgyben. Képünkön: a leendő, új szo­ciális otthon. Jó úton haladnak a mihálygergei kiszesek (Tudósítónktól.) Öröm arról hallani, s jó érzés leírni is, hogy a mi- hálygergei fiatalok igen dere­kasan kivették már eddig is a részüket a társadalmi mun­kából. A fiatalok augusztus­ban két vasárnap részt vet­tek a cséplésben. A szorgalmas munka 1200 forinthoz juttatta a fiatalokat. Jól jön a pénz a fiataloknak, helyiségük felszerelése még hiányos, asztalra, székre, stb. van szükség. Mihálygergén jól működik a KISZ-szervezet. Lőrinc Károly KISZ-titkár jó veze­tője a fiataloknak. Hattagú tánccsoportjuk már többször szórakoztatta a falu dolgozó­it. Az augusztus 20-i ünnepé­lyen is kitett magáért a KISZ. A KISZ-szervezet három tagja — Zsélyi Júlia, Oravecz Irén és Miklós Irén a nyár folyamán még külön társa­dalmi munkát is végeztek. A mihálygergi úttörők táboro­zásán ők szakácskodtak egy héten keresztül. A táncon, szórakozáson kívül komoly munka folyik a fiatalok poli­tikai nevelésében is. Az 1958- 59-es oktatási évben igen szép számmal vettek részt a fiatalok a nolitikai oktatás­ban is. A jelentkezés az 1958- 60 évi oktatásra is szép számú, mert a fiatalok érdek­lődnek a politikai kérdések iránt. helyzetet. Ez természetesen nem jelenti azt,hogy erőnk tudatában erőszakkal kell kipróbálni a kapitalista rend­szer szilárdságát. Ez helyte­len volna: a népek nem érte­nék meg és sohasem támo­gatnák azokat, akik ilyenfaj­ta dolgokra szánnák magu­kat. Mi mindig elleneztük a hódító háborúkat. A marxisták csak a fel­szabad! :ó háborúkat is­merik el igazságos hábo­rúknak, de a hódító im­perialista háborúkat min­denkor elítélték és elíté­lik. Ez a marxista-leninista elmé­let egyik jellemző oldala. A szocialista országok ko­rántsem azért hívei a békés együttélésnek, mert a kapita­lizmus még erős. Nem! Ne­künk egyáltalán nincs szük­ségünk háborúra. Még olyan nemes és haladó rendszert, mint a szocializmust sem le­het fegyverrel kényszeríteni a népre, ha ezt a nép nem akarja. Ezért a szocialista or­szágok következetes békepo­litikát folytatva erőfeszíté­seiket a békés építésre ösz- pontosítják és a szocializmus építésének példájával gyújt­ják lángra a szíveket és ra­gadják magukkal az embere­ket. Maga a nép dönti el azt a kérdést, hogy egyik, vagy másik ország mikor lép a szocializmus útjára. Ezt mi a legszentebb dolognak tartjuk. — Kimeríthetetlen életerő­től duzzadó népeink széles és világos útra léptek. Nincs az a feladat, amellyel ne bir­kóznának meg a kapitalista rabság jármaitól megszaba­dult milliók. Ügyünk igazába vetett mélységes hittel, szi­lárdan összeforrva egy rend­szerben haladunk hőn óhajtott célunk felé. Ez a marxizmus- leninizmus fényétől beragyo­gott egység a mi nagy vív­mányunk, amelyre úgy vi­gyázunk mint a szemünk vi­lágára. A szocialista országok test­véri szövetsége, a nemzetkö­zi proletár szolidaritás, a vi­lág kommunista és munkás- mozgalmának egysége — ez jövendő győzelmeink megin­gathatatlan alapja a kom­munizmusért vívott harcban. N. Sz. Hruscsov végül üdvö­zölte a kínai népet, a pártot és a kínai nép vezetőit. , A fari kiszesek teljesítik az „Ifjúság a szocializmusért“ próba követelményeit A tari KISZ-szervezet fia­taljai is magukévá tették az „Ifjúság a szocializmusért” próba követelményeit. Elő­ször az első feltétel — a munkafeltétel — teljesítésé­nek lehetőségét vitatták meg. Kiderült, hogy több fiatal lemaradt a hosszúórás moz­galomban. Ez pedig- nagy­szerű eszköz a próba első feltételének teljesítésére. Megvizsgálták a lehetősége­ket és mivel a palotási Május 1 Termelőszövetkezet­tel, az ottani KISZ fiatalok­kal jó kapcsolatban vannak, elhatározták, hogy itt segéd­keznek az őszi munkában. Alig néhány napja közel 20 tari KISZ fiatal érekezett a Május 1 Termelőszövetke­zetbe, s az éppen legidősze­rűbb soronlevő munkában a szilvaszedésben segítettek. A vendégfiatalokkal vidám énekszó mellett együtt dol­goztak a palotási KISZ fiata­lok is szépszámban. A kisze­Termelőszövetkezetek! Egyéni termelők! Kössünk értékesítési szerződést jövő évi kenyérgabona-termés feleslegeinkre! A Ter­ményforgalmi Vállalat felvásárlóhelyei bővebb fel­világosítást nyújtanak. NÓGRAD MEGYEI TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT. (318) sek több mint 35 mázsa szil­vát szedtek le a dústermé­sű fákról. Este a jól végzett munka kellemes érzésével járták a táncot a vendégek és a ven­déglátók. Kommunistához , emberségesen Elenyésző kivétellel alap- szervezeteink elvégezték ve­zetőségválasztó munkájukat. Élt a tagság a pártdemokra­tizmus adta lehetőségével és bátran kinyilvánította véle­ményét, hogy egy-egy veze­tőségi taggal mennyire van megelégedve, s ahol ez a megelégedés nem volt kielé­gítő, a munkában kitűnt párttagot küldött a vezetőség­be. Szép megnyilvánulása volt ez a párton belül levő széles demokráciának. Most azonban, amikor túl leszünk ennek a munkának a dandárján, súlyosan véte­nénk a párt álláspontja el­len, ha engednénk elringatni magunkat a munka nagysze­rű eredményétől. Súlyosan vétenénk, ha megfeledkez­nénk azokról- a munkában hosszú évek óta becsülettel helytálló munkásokról, akik az újonnan megválasztott vezetőségekben átadták he­lyeiket. A párttagság megtisztelő elnevezése nagy dolog. Sokat jelentő dolog. S méginkább szép, kommunista büszkeség­re jogosító egy olyan párt­ban, mint a mi pártunk, ve­zetőségi tagnak lenni. Ez sok száz és száz ember bi­zalmát jelenti. Ez még ak­kor is nagy dolog, ha az a vezetőségi tag a legkisebb alapszervezetnél tölti be ezt a megbízatást. Érthető tehát: egyetlen párttag előtt sem közömbös, ha most, a vezetőségi tagság­ból visszahívták. És ez he­lyes is, hogy nem közömbös. A hiba azonban akkor kö­vetkezik be, ha valamiféle rossz, emberi vonásból ere­dő! eg a visszahívott volt ve­zetőségi tagot sértődöttség marcangolja. Ez már rossz dolog. De emberek vagyunk és még nem mentesek az ilyen káros felfogástól. Forgács-bányatelepen tör­tént, hogy egy beszélgetésnél szóba került a vezetőségvá­lasztó taggyűlés. Az egyik elvtárs, aki vezetőségi tag volt, — hozzátesszük, már hosszabb idő óta — valószí- nűtlenül könnyedén beszélt arról, hogy őt is visszahív­ták vezetőségi tisztségéből. Hozzátette: dolgozzanak már a fiatalok is. Ez az elvtárs még 40 éves sincs. Bárhogy igyekezett fájdalmát palás­tolni, nem sikerült. Érződött, hogy egy kicsit sértődött. Igenis, az emberek érzéke­nyek. És erre az érzékeny­ségre vigyáznunk kell. Mert képzeljük csak el: hosszú éveken keresztül dolgozott. Saját véleménye szerint, jól. Nem is említettük neki, hogy hibás a munkája és most egyszerre visszahívtuk. Jólle­het, hogy mi láttuk, ismer­tük gyengeségét. De — s ez a gyakoribb — nem mond­tuk neki. Vajon ez az em­ber örömmel fogadta a ve­zetői tisztsége alól való fel-' mentését? Kevésbé hihető. S munkánknak ez a fogyaté­kossága végig kísér bennün­ket. Valljuk be, nem egy he- iyen anélkül, hogy akár je­lét is vehette volna a volt vezetőségi tag, egyszerűen a tagság szavazatánál derült ki, hogy nem esett rá a válasz­tás. Ezentúl a taggyűlések — legtöbb helyen — nem ad­tak magyarázatot, miért dön­töttek így. Igaz, a vezetőségválasztó taggyűlések szigorúan titko­sak voltak. Ez azonban nem zárja ki, hogy megmagya­rázzuk egy-egy volt vezető­ségi tagnak, miért hívta vissza a tagság. Ez kicsit i körülmény, árnyékot is ha egy vet az (hinmo dlk &zéesjéjty}{ Az 1959-es év sok fontos feladatot oldott meg már ed­dig is Szécsény község életé­ben. Az egyik, ami legfeltű­nőbb, hogy Szécsény község főutcáját 180 ezer forintos be­ruházással neonizálták. Igen fontos lépés volt, hogy a köz­ség új településein villamos­hálózat-bővítést hajtottak végre és mintegy 80 család­hoz juttatták el újabban a villanyt. A helyi utak javí­tására eddig közel 100 ezer forintot fordítottak és még 200 ezer forintot fordítanak Szécsény község főutcáján a megrongálódott járda újjáépí­tésére, illetve mintegy 40 ezer forintos költséggel betonla­pokból meghosszabbítják a járdát a község végéig. Ezenkívül bekerítették a község fürdőjét, a szeszfőzdé­ből föld alatt csatornarend­szerrel vezették el a meleg­vizet, korszerűsítették a sport­pályát és több olyan intézke­dést hajtottak végre, ame­lyek jelentősen elősegítették Szécsény község fejlődését, szépülését, csinosodását. Ilii Sok útmutatás! kapott a bujáki vezetőség — LEVÉL A SZERKESZTŐSÉGHEZ — Az elmúlt napokban párt­vezetőségük újjáválasztására gyűltek össze Buják község kommunistái. A gondosán előkészített taggyűlésen olyan elvi, politikai kérdéseket tisztáztak, amelyek betartása a pártmunkában biztosítékai lehetnek, hogy a bujáki párt- szervezet is a legteljesebb mértékben betöltse vezető szerepét. Hogy a vezetésbe régóta kisebb hibák csúsztak be, az kitűnt Vincze elvtárs, alap­szervi titkár beszámolójából. Méltatta az MSZMP szerepét az ellenforradalom utáni idő­ben, helyi viszonylatban is, főleg attól a naptól kezdve, amikor nyíltan a tömegek elé lépett programjával. Sajnos, később a községi pártszerve­zet munkájában megtorpanás következett, amelyet Vincze elvtárs bátran elemezett. Önkritikusan mondták el, hogy a vezetőség nem volt egységes. Egyes tagok intri- kus és meg nem felelő ma­gatartása nagyban hátráltat­ta az alapszervezet jó mun­káját. A beszámoló helyesen tük­rözte azokat az eredménye­ket és hibákat, amelyek jel­lemezték a község pártszer­vezetének két és félévi mun­káját. A pártszervezet sorai­ból eltávolították azokat, akik nem tartották be a pártfegyelmet. A beszámoló igazi eredmé­nye azonban csak akkor mu­tatkozott meg, amikor a hoz­zászólásokra és a határozati javaslat megvitatására került sor. Igazi, a gyakorlattal szo­rosan összefüggő határozat született, amely legfontosabb teendőként a párt és a tö­megek közötti kapcsolat el­mélyítését, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlődését, a pártoktatás színvonalának emelését tűzte ki célul. Kö­zösen döntöttek afelől, hogy a kommunistáknak példát kell mutatniok, kezdeménye­zőknek kell lenniök és ez egyik fontos feltétele a tö­megekhez való közeledésnek, a tömegkapcsolat jó kialakí­tásának. A lelkes hangulatú taggyű­lésen, amelyen jelen voltak a pásztói járási pártbizottság képviselői, felülvizsgálták a régi vezetőség munkáját, mi­után a szilárd, a pártegység kialakítására törekvő elvtár­sakat, mint Vincze, Kodák, Petre, Szambó elvtársakat újra megválasztották a párt- szervezet élére. A párttagok felszólalásaik­ban azt a legfontosabb köve­telményt állították az újon­nan megválasztott vezetőség elé, hogy egységesen, kom­munista odaadással vezessék az alapszervezet munkáját, amelyre a közeljövőben a falu szocialista átalakítása terén nagy feladatok hárul­nak. A választás a demokra­tikus centralizmus elvének alapján zajlott le. Mindent egybevetve, a Buják község­ben megtartott lelkes hangu­latú taggyűlés, a megerősí­tett vezetőség, a munka- program, a helyi feladatok felmérése megoldják azt a feladatot és politikai alapot, a tetteknek, a cselekvésnek, amely a következő időben a község kommunistáira vár. Domborócki László egyébként nagyszerű ered­ményt mutató vezetőségvá­lasztó taggyűlésekre, nem je­lenti, hogy nem végeztünk jó munkát, hiszen a mulasz­tást pótolni tudjuk. És ezt pótolni is kell. Patak köz­ségben például az egész ve­zetőséget újjá választotta a tags_ág. A tagság ne tudná megmondani, miért döntött így? Meg tudja mondani és szükség is van rá, hogy meg­mondja. Elvégre az elvtársak itt maradtak közöttük. Párt­tagok voltak, azok ma is. Méghozzá komoly tapaszta­lattal bíró, a munkában nagy jártasságra szert tett elvtár­sak. Olyan elvtársak, akik­nek tanácsai hasznosak, is­mereteik szélesek. Nem szabad engedni, hogy a sértődöttség esetleg vissza tartsa őket a munkától. Egyik faluban a volt titkár — mindössze tizennégyen vannak az alapszervezetben — azt mondta: nem baj, leg­alább nem lessz annyi gon­dom. A pártalapszervezetben egyetlen tag sem mondhatja, hogy nincs gondja. Minden tagra felelősségteljes munka vár. Hogy dolgozik-e a tag, vagy sem, attól függ, meg­kapja-e a megbízatást. A ve­zetőségekből most kikerült tagok munkája méginkább attól függ, hogy az új veze­tőség megfogja-e kezüket, igénylik-e továbbra is mun­kájukat. Ezeknek az elvtár­saknak egy kis seb keletke­zett a szívén. Ezt a sebet — ha szükség van rá — gyó­gyítani kell, amit úgy lehet gyógyítani, ha nem érzi ma­gát kitaszítottnak, fölösleges­nek. Hogy milyen legyen egy- egy embernek az elfoglaltsá­ga az alapszervezeten belül, ki tudná jobban, mint az alapszervezet vezetősége. A vezetőség adjon választ, mit tevékenykedjen egy-egy párt­tag. Ezt a választ most na­gyon várják a volt vezető­ségi tagok. Mert egy elfog­laltságban élő embernek nem mindegy az, hogy van-e ten­nivalója, vagy nincs. A tét­lenség nem jó dolog, s nem is szabad, hogy egy párttag tétlen legyen. De mondjuk meg őszintén, jól esik az em­bernek, ha munkát kap, mert emögött bizalmat érez. Ahol a volt vezetőségi ta­gokkal való foglalkozást, ezt az emberi dolgot elmulasz­tották, az újonnan ' megvá­lasztott vezetőségek pótolják. Mélyen emberi feladatot hajtanak végre, párthoz méltó feladatot, amivel ele­jét vehetik minden olyan esetleges megnyilvánulásnak, amely megbonthatja az alap­szervezet egységét. El kell ezt a munkát végezni. Gon­doljuk meg; az a tapaszta­lat, amelyet egy-egy volt ve­zetőségi tag évek hosszú so­rán megszerzett, milyen nagy érték. Értékeket elveszteni pedig fényűzés volna. Ezt nem engedhetjük meg, hi­szen nekünk ezernyi a fel­adatunk, ezernyi okos gon­dolatra, ötletre van szükség. De gondoljunk arra is, mi­lyen jóleső magunk mögött tudni a törődést. Mennyire lelkesít, ha nem érezzük, hogy fölöslegesek vagyunk. Aki a párthoz tartozónak tudja magát, tevékenykedni akar, hasznosan tevékeny­kedni. De ne várjuk azt, hogy aki dolgozni akar, az jelent­kezzen. Ezt nem mindenki tudja megtenni. Van, aki várja, hogy szólítsák, hogy munkával lássák el. A veze­tőségből kikerültek most „üresjáratban” vannak. Vi­gyék őket túl ezen az „üres­járaton”. - Segítsünk nekik helyes utat találni, mert hasznot hoz ez az alapszer­vezetnek. Végezzük el ezt a munkát is elvtársak, kommunistához méltóan, emberségesen. Bobál Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom