Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-30 / 78. szám

6 NOSRADI NÍPOJBAS 1959. szeptember 30. Szilárd fegyelmet a beruházásoknál! A Párt Politikai Bizottságának múlt évi határozata egyik alapvető feladatnak tekinti a beruházások ésszerű, gazdaságos felhasználását, és a befejezetlen beruházások csökkentését. E feladat figyelemmel kísérése feltétlen szükséges megyénk területén, hiszen ebben az évben több mint 400 millió forintot tesz ki az az összeg, amely be­ruházás címén kerül felhasználásra. Figyelmet érdemel azért is, mert éppen a Politikai Bizottság határozata mond­ja ki: csökkenteni kell a befejezetlen beruházásokat. De vajon eleget tudunk-e tenrii a feladatoknak, zök- kenőmentesek-e beruházásaink? Érdemes választ keresni a kérdésre. A BALKÉZ NEM TUDJA, MIT CSINÁL A JOBB Elsőnek a beruházások egyik fontos területét, a termelőszövetkezetek építke­zését vizsgáltuk meg. Ilyen célra nem kevesebb, mint 15 millió forintot biztosított az állam, amelyből közel ki- lencszáz szarvasmarha közös istállóban történő elhelyezé­sét kell megoldani. Sajnos azonban a munka hosszú ide­ig éppen hogy csak megin­dult, sőt az év első felében olyan nagy volt a lemara­dás, hogy az istállók ez évi befejezése egyáltalán nem látszott biztosítottnak. A tanácsi Építőipari Vál­lalat ebben az évben me­gyénk hat termelőszövetke­zetében végez istállóépítést. A hatból eddig mindössze Csak egyet, a Pásztói Szabad­ság Termelőszövetkezet új istállóját adták át rendelte­tésének. Pedig az idő sürget, várják az új istállót Diós- jenőn, Nógrádmegverben, Szurdokpüspökiben. Márkhá- zán és Cserhátszentiványban is. Nem tudni, meddig enged­hető meg az, hogy a legtöbb istálló építkezésénél még ma sincs teljes tervdokumentáció — mint Nógrádmegyerben, vagy Diósjenőn, vagy a be­ruházó által még mindig sok a menetközbeni módosítás, ami többletmunkát igényel, határidő eltolódást okoz. Elég, ha csak egyet említünk meg: a márkházai istálló építésé­nél a beruházó csak akkor tudott szólni, hogy 20 centi­méterrel meg kell emelni a lábazati falat, amikor az egy­szer már elkészült. Ez több­letmunkát jelentett, újra kel­lett zsaluzni stb. Másik súlyos hiba, hogy a technológiai sorrendet nem­egyszer fel kell rúgni azért, hogy biztosítsák a dolgozók folyamatos munkáját Hiszen közismert, hogy az építkezé­sek kivitelezését nem egy esetben az úgynevezett vb. gerendák, a vastetőszerkezet hiánya gátolta. De mi volt itt is a helyzet? A tanácsi Építőipari Válla­latnak a vasbetongerendák leszállítására a budapesti 2-es számú elemgyárat jelöl­ték ki. Többszöri sürgetés ellenére az elemek nem ér­keztek meg. A vállalat sa­ját ,.szakái1 ára’1 a sztálinváro- si 5-ös számú elemgyárhoz fordult segítségért, ahonnét egy hét alatt 10 vagon ge­rendát szállítottak az Építő­ipari Vállalat részére. No, dehát nem tudja a jobb kéz mint csinál a bal? így akadályozza a mun­kák mielőbbi ' befejezését a vastetőszerkezet hiánya is. Ennek legyártására a balas­sagyarmati Épületszerelő Vállalatot jelölték ki Vas­anyag hiányra hivatkozva a vállalat. két tetőszerkezet el­készítését vállalta, még akkor is. amikor az építőipar az eh­hez szükséges vasat rendel­kezésére bocsátotta! Termé­szetesen az ésszerűség, a tervszerűség ebben az eset­ben is meggyorsította volna a tsz-beruházások mielőbbi befejezését. A sorozatos szervezetlen­ségek, az anyaghiányok arra kényszerítik a kivitelezőt, hogy szabálytalanság árán is, de teljesítse feladatát, így például — éppen a ta­nácsi Építőipari Vállalat arra kényszerült, hogy belső mun­kát végeztessen dolgozóival annak ellenére, hogy az épü­leten nincs tető, hogy az is­tállók mielőbb el is készül­jenek. Nagyarányú optimizmus jellemzi most az építőipari vállalatok munkásait, vezetőit. A korábbi és még ma is meglévő hiányosságok elle­nére is állítják: teljesítik vállalásukat, október 31-én átadják az új termelőszövet­kezeti istállókat! SOK NEHÉZSÉG A HIDEG­HENGERMŰ ÉPÍTÉSÉNÉL Salgótarján egyik jelentős ipari beruházása a Salgó­tarjáni Acélárugyár hideg- hengermű üzemének rekonst­rukciója. A hengermű épí­tésére, a gépek és egyéb fel­szerelések beszerzésére. a gyár ez évi beruházási kere­tének túlnyomó többségét irányozták elő. Kétségtelen, hogy minden nehézség elle­nére mind a beruházó, mind az építő vállalatok számos erőfeszítést tettek, bizonyos sikereket értek el eddig. De, ha figyelembe vesszük, hogy az egész évre előirány­zott 14 millió forintból az első félévben csak 3.6 milliót teljesítettek és még 10.5 mil­lió beruházási program vég­rehajtása a második félév fel­adatai közé tartozik, akkor egyáltalán nem lehetünk nyugodtak. A beruházási program végrehajtásának helyzetét kedvezőtlenné teszi még az is, hogy huzamosabb ideig a szükséges tervdoku­mentáció hiánya akadályoz­ta a gyors előrehaladást. A másik oldalról viszont a megyei Építőipari Vállalat sem sokat törődött ezzel a munkával, mert különböző okok folytán nem tartozik a jól jövedelmező építkezések közé. A hideghengermű épí­tése során eddig felmerülő lazaságok és fegyelemsérté­sek hozzájárultak ahhoz, hogy az év hátralévő részé­ben elég tekintélyes össze­geket ne az eredetileg elő­írt feladatok végrehajtására használjanak fel, hanem at­tól eltérjenek. Az egész munkálatot az előirányzat szerint úgy kell végezni, hogy az áthúzó-páco- ló 1960. májusára, az egész új hideghengermű pedig 1960. januárjában kezdje meg működését. A pácoló építési határidejét máris eltolták és a Salgótarjáni Acélárugyár illetékesei a többi határidő­ről sem úgy nyilatkoznak mintha azok megtartása kö­telező volna. Jellemező, hogy például a pácoló gépeinek egyrészét még csak most ter­vezik. Hasonló a helyzet a hideghengerdei csarnok eseté­ben is. A határidők sürgetnek és ilyen esetben bizony már nem ritka a kapkodás sem. ŰJ ÉPÍTMÉNY — ENERGIA NÉLKÜL Már az év közepén hírt ad­tunk arról, hogy több mint 3 millió forintos költséggel modem, nagyteljesítményű tejfeldolgozó üzem épül Pász- tón. Akkor a széles nyilvá­nosság előtt a Pest—Nógrád Megyei Tejipari Vállalat ve­zetői azt az ígéretet tették, hogy az új üzem augusztus 20-án megkezdi működését. Azóta közel másfél hónap telt el. Jelenleg is egjf-két szerelő dolgozgat e fontos lé­tesítményen és például a köpülő-géphez szükséges ala­pok elkészítése még hátra van. Mindezeken túl a terve­zés hanyagságának kiemelke­dő példáját mutatja, hogy csak most, közvetlen az üzembehelyezés előtt döbben­tek rá: nincs energia, amely a gépeket meghajtja. Egy transzformátorra lenne szük­ség, amely a problémát meg­oldaná, de az egymaga több mint félmillió forintba kerül. Átmenetileg agregátorokat he­lyeznek üzembe. Ez azonban egyáltalán nem menti, a pász­tói tejfeldolgozó üzem terve­zésével és kivitelezésével meg­bízott vezetők felelősségét. * Megyénk beruházási munkájának három fontos részét vizsgáltuk meg. Ezek a példák azt igazolják, hogy a be­ruházásokban a tervszerűség, az előrelátás, a határidőkhöz való kötelező ragaszkodás, az építkezésekre fordítandó pénzösszeg gazdaságosabb felhasználása még mindig nem vált gyakorlattá. A hanyagság, a felületesség, a határidők eltolása súlyos milliókat emésztenek fel. A negyedik ne­gyedéi’ küszöbén teljesen jogos az a követelmény, hogy mindazok, akik érdekeltek megyénk beruházási programjá­nak végrehajtásában, maradéktalanul tegyenek eleget kö­telességüknek. Balogh Gyula Somogyvári László Újjáalakulj- a Magyar írók Szövetsége A Magyar Írók Szövetsége pénteken tartotta alakuló köz­gyűlését a Művészeti Szövet­ségek Házában. Az alaku'ó közgyűlésen részt vett Kállai Gyula az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, Benke Valéria művelődésügyi minisz­ter, valamint kulturális éle­tünk számos más vezető sze­mélyisége. Kállai Gyula az MSZMP Po'itikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra, államminiszter, a Párt Központi Bizottsága és a kor­mány nevében köszöntötte a magyar írókat. A felszólalá­sok után az alakuló közgyű­lés megválasztotta a Magyar írók Szövetségének választ­mányát. A választmány tag­jai: Barabás Tibor, D'rvas József, Dobozv Imre, Fodor József. Földeák János, Ger­gely Sándor. Goda Gábor* Illés Bé'a, Illés Fnd~e, Jan­kó vi eh Ferenc. Juhász Ferenc, Kárpáti A»réí, Királv István, Köpeczi Béla, Madarász Emil, Mesterházi Lajos, Móricz Virág. Sándor Kálmán, Si­mon István, Cs. Szabó Béla, Szabó Pál, Tatay Sándor, Thurzó Gábor, Tolnai Gábor, Urbán Ernő és Veres Péter. A választmány tagjai közül megválasztotta a Magyar írók Szövetségének vezetőségét: A Magyar írók Szövetségé­nek elnöke: Darvas József, főti'kára: Dobozy Imre. Az elnökség tagiai: Fodor József, Földeák János, Illés Béla, Jankovich Ferenc, Móricz Vi­rág, Simon István és Szabó Pál. Újra Nógrád megyében a Budapest- Táncegyüttes Nemzetközi, nagysikerű szerep­lése után - mint ismeretes, a? agrigentói nemzetközi táncver­senyen az első díj mellett a kü­lön arany nagydíjat is megsze­rezte — újra Nógrád megyébe lá­togatott az Állami Budapest Táncegyüttes. Az együttes október 2-án Zagy- vapálfalván, 3-án Karancslapuj- tőn, 4-én Mátranovákon, 5-én Jobbágyiban, 6-án Szécsényben, 7-én Dej táron és 8-án Balassa­gyarmaton mutatja be műsorát. A nagyhírű együttes előadásai­ra a jegyek jórészt elővételben elkeltek. KERESÜNK DT 413 lánc­talpas TRAKTOR VEZE­TÉSÉHEZ VIZSGÁVAL RENDELKEZŐ TRAKTO­ROST. Családosnak LA­KÁST BIZTOSÍTUNK. SERTÉSTENYÉSZTŐ ÜZEMEGYSÉG, RÉTSÁG. ______________________(307) I tt élünk vala­mennyien, ismer­jük egymást hosz- sz abb, rövidebb idő óta. Fia talál­kozunk, beszélge­tünk erről-arról, de legtöbbször a munkánál kötünk ki. Ismerem Nagy Gábor bácsit, aki közeleg az ötvenedik életévéhez. Jelenleg az egyik gyár lakatosműhelyében dolgozik. Már megszoktam, hogy mindig arról beszél, mi újság az üzemben. Gyakran elmondja,: erről, vagy arról kellene írnom. Gábor bácsival ezúttal is találkoztam. Jóllehet siettem, de lelkesedésének titka magával ragadott. Így történt, hogy megálltunk beszélgetni. Ereztem, valami furcsa dolog történt idős ismerősömmel. Egy szót sem szólt a közelgő őszről, a szeretett gyárról. Minden külö­nösebb bevezető után a második világhá­borúról kezdett beszélni. Elmondta, hány társa maradt a távoli földeken a lövészárok­ban betemetve. Mesélt arról, hányán ma­radtak ezredéből nyomorékok és ezután pó­tolta a hiányzó bevezetőt. Elmondott sok olyat, amelyet csak sej­tettem. A szenvedést, a nyomort, a bizony­talanságot. Elmondta mit érzett akor, ami­kor a postás kezébe nyomta a behívót, s ment a tűzvonalba. A háború már véget ért tizenöt éve. Ma erről vajmi keveset hallani. A háború okozta sebek lassan behegedtek. Békében élünk. Az idősebbek, a szülők nem beszélnek erről _________ az időről szí­v esen gyerme­keiknek. Azt tartják, még rágondolni is rossz. S hogy mit jelent békében élni? Hadd idézzem Gábor bácsi szavait. — Tudod fiam, csak az tudja értékelni, aki megszenvedett érte. A mi fiataljainknak természetes, hogy béke van. Nem ismerik a háború borzalmait, s ez jól is van így. Én is elfeledkeztem a háborúról, erről a ször­nyűségről, de most ismét eszembe jutott. Valahogy most ezekben a napokban tudom csak igazán értékelni, mit is jelent az, hogy béke. S mindezt tudod mi váltotta ki belő­lem? Hruscsov elvtárs amerikai útja. A le­szerelési javaslat. Elénk vázolta egy új vi­lágháború borzalmas pusztításait, de meg­mutatta a kivezető utat is. Már négy napja elmúlt, hogy Gábor bácsi fellelkesült szavait hallgattam, de ma is foly­ton erre gondolok. Igen, mi is hallgattuk Hruscsov elvtárs beszédeit. S arra gondo­lok, mit jelent a béke. Azt, ami ma olyan természetes. Elünk, dolgozunk, szépen öltöz­ködünk, jól étkezünk. Mindez eddig szá­momra is természetes volt és Gábor bácsi­nak köszönhetem, hogy megtanította mind­ezt nagyon értékelni. — tob — OtqiLq&dt Örvq napak A balassagyarmati Szociális Otthonban ezekben a napokban 420 idős férfit és nőt gondoz­nak. A szociális otthon fenntar­tására évente mintegy kétmillió forintot költ az állam, hogy biz­tosítsa az idősek boldog és gond­talan életét. Gondoskodik arról, hogy azok az idősebbek, akik szeretik a munkát, hasznosan töltsék el napjaikat. Az asszo­nyok varrnak, vasalnak, a fér­fiak közül ki a cipészműhely­ben, ki az asztalosoknál, ácsok­nál, kárpitosoknál — saját műhe­lyük - talál munkát magának. Fent: Az asszo­nyok egy csoport­ja a varrodában foglalatoskodik. Varrnak, vasalnak így rövidebb a nap. Oldalt: A topo- gásban is kopik a cipő. A „cipész részleg” azonban gondoskodik arról, hogy jók legyenek a lábbelik. És aki a gyengélkedőbe, a betsgsznbába kényszerül, Du­dás Mihályné ápolónő gondoskodik gyógykezeléséről Itt a „vénasszonyok nyara”. Az otthon virágos udvarán él­vezik a kellemes őszi napsütést a legidősebbek TERMELŐK! Ne vigyék piacra csöves kukoricájukat. Űj kukoricát a Terményforgalmi Vállalat felvásárlói helyben magas áron felvásárolják. NÖGRÄDMEGYEI TERMÉNYFORGALMI V. (314)

Next

/
Oldalképek
Tartalom