Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-30 / 78. szám

Hruscsov elvtárs meleg szavakkal búcsúzott az amerikai néptől, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió miniszterta­nácsának elnöke szeptember 27-én beszédet mondott az amerikai televízióban. Aláb­biakban közöljük a beszédet kivonatosan: Jó estét kívánok amerikai barátaim! örülök, hogy hazautazásom előtt beszélhetek önök előtt. Megtetszettek nekünk az önök szép városai, csodálatos útjai, de főképpen a barátsá­gos, jóindulatú emberek. Ne vegyék szavaimat szokásos udvariassági formaságnak, vagy a vendéglátó iránti tisz­telet szokásos megnyilvánu­lásának. Azok az emberek, akik jár­tak a Szovjetunióban, minden bizonnyal beszámoltak arról a nagy rokonszenvről, amelyet a szovjet nép Önök iránt érez. beszámoltak arról, hogy békében és barátságban óhajt élni önökkel. Most magam­mal viszem azt a meggyőző­dést, hogy Önök is ilyen érzé­seket táplálnak a szovjet em­berek iránt. Ezt elmondom majd nekik. Igen kellemes beszélgeté­seim voltak Dwight Eisen- hover elnökkel. Önök megértik, hogy nem olyan könnyű kiküszbölni mindazt, ami a hidegháború hosszú'évei során rakódott le. Hány beszéd hangzott el, amely nem mozdította elő a viszony javulását, hanem el­lenkezőleg, éppen kiélezte. Ezért nem lehet a légkör ro­hamos megváltoztatására szá­mítani. Az államaink közötti viszony megjavításának fo­lyamata nagy erőfeszítéseket és türelmet igényel, minde­nekelőtt pedig szükségessé teszi, hogy mindkét fél olyan feltételeket kívánjon megte­remteni, amelyek lehetővé teszik az áttérést a jelenlegi feszült helyzetről normális viszonyokra, később barát­ságra is, a világbéke megszi­lárdítása érdekében. A Szovjetuniót, amelynek kormányát és népét kép­viselem, a béke és a né­pek közötti barátság meg­szilárdításának érdekei vezérlik. Minden erőfeszítést megtet­tünk és megteszünk a hideg­háború megszüntetésére, or­szágaink viszonyának megja­vítására. Előttem nem kétséges, hogy Eisenhower úr őszintén a viszony megjavulását kí­vánja országaink között. Úgy látom, hogy az Egyesült Álla­mok elnökének körülményei bonyolultabbak, mint az enyéim. Az Egyesült Álla­mokban még nyilván befolyá­sosak azok az erők, amelyek akadályozzák országaink vi­szonyának megjavítását, a nemzetközi feszültség enyhü­lését. És ezt nem lehet figyel­men kívül hagyni. Vélemé­nyem szerint az egészséges gondolkodás végül is megadja a helyes irányvonalat a nem­zetközi problémák megoldásá­hoz. Ez az egyedül helyes irányvonal pedig a hideghá­ború felszámolása, a világ bé­kéjének megszilárdítása. 40 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Mit is titkoljuk, mi ugyan­ezekre a célokra évente mint­egy 25 milliárd dollárt köl­tünk. Nem lehetne jobban fel­használni a nép pénzét? Természetesen, úgy egy ál­lamnak sem könnyű rászánnia magát a leszerelésre, ha nem bizonyos afelől, hogy ugyan­így jár el a többi állam is. Mindegyik tart attól, hogy valaki megtámadhatja. Szó­lott a szovjet kormány lesze­relési javaslatáról. örvendetes dolog, hogy sok államférfi és politi­kus figyelmet tanúsít a javaslataink iránt és lé­péseket tesz a nélkülöz­hetetlen leszerelési meg­egyezés irányában. Sajnos, vannak még olyan emberek is, akik ragaszkod­nak a hidegháborús időszak érveléséhez. Szeretnénk re­mélni, hogy az Egyesült Álla­mok és más országok kormá­nyai helyesen értelmezik békeszeretetből fakadó javas­latainkat és a maguk részéről, szintén megteszik a megfelelő lépéseket ugyanebben az irányban. Az Önök elnökével folyta­tott megbeszéléseinkben be­hatóan megvitattuk ezt a problémát. Az elnöknek, akárcsak nekünk, gondot okoz az. hogy sehogyan sem sike­rült véget vetni a lázas fegy­verkezésnek. Abban a reményben térek haza, hogy az Egyesült Államok kormánya le tudja küzdeni az elavult előítéleteket és előbb, vagy utóbb az összes ál­lamokkal együtt megta­láljuk a helyes utat a leszerelés problémájának megoldása felé. Megvitattunk más, megérle­lődött kérdéseket is. Sok ilyen gyűlt össze. Elsősorban ki­emelem a második világhá­ború maradványai megszün­tetésének problémáját. Sokan megkérdezik: miért nyugtala­nítja annyira a Szovjetuniót a második világháború ma­radványai megszüntetésének kérdése? Hiszen ez már régi ügy. Megmondom önöknek nyíltan — mi nem félünk a német militarizmustól, de jól ismerjük gálád szándékait, amelyek ösztönzik a revans- törekvéseket. Azt akarom, hogy önök megértsenek en­gem: ha valaki békét akar, nem lehet fenntartani a há­ború maradványait. A Szovjetunió azt javasolta, hogy húzzunk záróvonalat a második világháború alá A nemzetközi feszültség megszüntetése azonban nemcsak két állam erőfe­szítésétől függ, ehhez szükség van minden ál­lam törekvésére és erő­feszítéseire is. Nem lehet a világon addig megállapodottság és nyuga­lom. amíg a két legnagyobb hatalom nincs rendben egy­mással. Ezután egyszerű pél­dával a szomszédokról, érzé­keltette a békés egymás mellett élést. Önöknél kapitalizmus van, nálunk szocializmus. Nos, mit csináljunk? Emiatt világmé­retű összecsapásig élezzük a dolgot? Vagy normális kap­csolatokat létesítsünk és bé­kében éljünk, mindegyik a maga módján? A Szovjetunió­ban mindenki a békés együttműködés híve. Önök nem gondolkoztak el ezen a kérdésen: ha mi és Önök nen készülünk hadako­zásra. miért kell Önöknek és nekünk annyi fegyver? Engem úgy tájékoztattak, hogy az Önök országa évente, átlag több, mint Ezt meg lehet és meg kell tenni a német békeszerződés aláírásával. Ellenfeleink olykor így ér­velnek: minthogy a háború egy egységes német állam el­len folyt, a békeszerződést is csak azután lehet megkötni, ha Németország újból egye­sül. Tudott dolog azonban, hogy jelenleg ténylegesen két német állam létezik, mind­egyik sajátos életformával. Sem az egyik, sem a másik német állam nem akar le­mondani társadalmi rendsze­réről. Erővel viszont nem kényszeríthetjük az egyik né­met államot arra, hogy térdet hajtson a másik előtt. Maguk a németek egyez­zenek meg, hogyan élje­nek tovább, hogyan épít­sék kapcsolataikat. Az önök országában tar­tózkodva, megismerkedtem az amerikai nép életével, leg­alábbis annyira, amennyire ez ilyen rövid idő alatt lehet­séges volt. Sokat láttam és hallottam. Megköszönte a meleg fogad­tatást, amelyet tanúsítottak útja során, majd így foly­tatta: A, Szovjetunió népei a szo- c-'alizmus győzelme révén nagy eredményeket vívtak ki. És bár mi még nem vagyunk olyan gazdagok, mint Önök, helyes úton közeledünk a legmagasabb életszínvonal el­érése felé. Erre törekszik né­pünk és ezt meg is való­sítja! A történelemben első íz­ben érvényesítettük föl­dünkön azt az igazságos szabályt, hogy annak le­gyen társadalmi tekin­télye, aki jól dolgozik. Ismertette a legfelsőbb ál­lamhatalmi szerv összetételét, majd a maga életét és a kor­mány más tagjainak életét is­mertette és így folytatta: Hálásak vagyunk Marxnak, Enge Isinek, Leninnek, akik megnyitották áss utat e társadalom felé A társadalmi és állami berendezkedés kérdése, vagyis az a kérdés, hogy szocializmusban vagy ka­pitalizmusban éljenek-e a népek, mindegyik nép bel- ügye. Szigorúan ragaszkodni kell ahhoz, hogy az államok ne avatkozzanak bele egymás belügyeibe. Ezután a Szovjetunióról szólott:- A Szovjetunió a dolgo­zók állama. Nálunk nincsenek tőkések. Gyáraink és üze­meink az egész nép tulajdo­nában vannak. Az egész föld a maga kincseivel a népé. A parasztok kollektív gazdasá­gokban dolgoznak. Mindegyi­kük jövedelme végzett mun­kájától és nem a befektetett tőkétől függ. A szocializmusban a dol­gozó díjazását a társadalom javára végzett munkájának mennyisége és minősége ha­tározza meg. Amikor még to­vább fejlesztjük a termelést és még nagyobb gazdagságot halmozunk fel, áttérünk a javak kommunista elosztásá­ra: akkor mindenki képes­ségei szerint fog dolgozni és szükségletei szerint részesül majd a javakból. A forradalom előtt úgy volt nálunk, hogy akinek tő­kéje volt, az okos is volt. — Az egyetlen dolog, ami nincs nálunk, — a má­sok munkája kizsákmá­nyolásának szabadsága, az a szabadság, hogy valaki­nek a magántulajdonában gyárak, bankok lehesse­nek. Mi, akik az idősebb nemze­dékhez tartozunk, kapitalista viszonyok között léptünk az életbe. Miért tartjuk hát még­is, hogy a szocialista út igaz­ságosabb? Az emberiség év­századokon keresztül úgy fej­lődött. hogy a kisebbség sajá­tította ki a többség által lét­rehozott gazdagságot. Az emberek mindig ku­tatták a társadalom fel­építésének olyan jobb formáját, amelyben egyik ember nem zsákmányol­hatja ki a másikat. Hálásak vagyunk Marxnak, Engelsnek. Leninnek, akik megnyitották az utat e társa­dalom felé. Mi ráléptünk erre az útra, s nyomunkban ugyanezt az utat járja Európa és Ázsia sok népe. A munka emberei, a hatalmat kezükbe véve. véget vetettek annak a törekvésnek, hogy egyesek mások rovására gazdagodja­nak meg. Az emberi kapzsi­ság szörnyű dolog. Vajon volt-e olyan eset, amikor egy milliomos nem akart • milliár­dos lenni? Szeretném, ha helyesen ér­tenének.. Más dolog, amikor az embernek egy pár cipője van és szeretné, ha két-há- rom pár lenne, egy ruhája van, és szeretne szert tenni többre, van egy háza és szeb­bet akar építeni magának. Ez jogos törekvés. i A szocializmus nem kor­látozza az emberek ízlé­sét és szükségleteit. De egészen más dolog, ami­kor egy embernek van egy gyára és kettőt akar, rendel­kezik egy üzemmel és tizet akar szerezni. Világos ugyan­is, hogy egy ember saját mun­kájával nem tud megkeresni egy millió, még kevésbé egy milliárd dollárt még család­jával együtt sem, sőt, még akkor sem, ha több élete lenne. Ilyesmire csak akkor van mód, ha az illető kisajá­títja mások munkáját. Ez vi­szont ellenkezik az emberi lelkiismerettel. Mint Önök tudják, a bibliában is az áll, hogy amikor a kereskedők a templomot kufárok és pénz­váltók barlangjává tették, Krisztus korbácsot ragadott és kiűzte őket. Ezért a hívőknek, ha saját erkölcsükből kiindulva, a vi­lágbéke és a felebarátaik iránti szeretet elveit tartják szem előtt, nem szabad ellenezniük az új szocialista rendszert, mivel ez a rendszer a legemberségesebb, a való­ban igazságos viszonyokat valósítja meg a társada­lomban. Majd Oroszország forrada­lom előtti helyzetéről szólott, az orosz népek nehéz hely­zetéről és arról a fejlődésről, amit a Szovjetunió a forra­dalom óta elért. Majd a há­ború okozta mérhetetlen ká­rokat ismertette. A legközelebbi 10-12 évben túlszárnyaljuk az Egyesült Államok termelését Népünk most a hétéves terv teljesítésén dolgozik. Hét esztendő leforgása alatt megkétszerezzük ipa­ri termelésünket. Ebben az időszakban az önök pénzére átszámítva mint­egy 750 milliárd dollárt ruházunk a népgazdaság­ba. Jelenleg az Egyesült Álla­mok gazdasági szempontból a legfejlettebb hatalom. Orszá­guk mutatószámai a legma­gasabb színvonalat jelzik a kapitalista világban. De ve­gyék figyelembe, hogy az iparfejlődés átlagos évi üte­me a Szovjetunióban három- szor-ötször gyorsabb, mint önöknél. Ezért a legközelebbi 10—12 évben túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat mind az ipar abszolút termelésé­ben, mind pedig az egy főre eső termelésben. A mezőgaz­daság vonalán sokkal előbb megoldjuk ezt a feladatot. Országunkban nagyarányú lakásépítkezés folyik. Példa­képpen megemlítem, hogy az utolsó nyolc esztendő alatt Moszkvában több lakás készült el, mint a forradalomig eltelt nyolc évszázad alatt. Jövőre a moszkvaiak annyi lakást kapnak, hogy azok te­rülete fővárosunk egész for radalom előtti lakásterületé­nek egynegyedét is megha­ladja. A következő hét évben a városokban mintegy 15 millió lakást, a falvakban hétmillió házat építünk. Ez hozzávetőleg annyit jelent, hogy ötven olyan új város születik, mint például San Francisco. Nem felesleges tudni, hogy világviszonylat­ban nálunk legalacsonyabbak a lakbérek: alig érik el a családok költségvetésének 4— 5 százalékát. A közoktatásról szólva ki­jelentette: A szovjet közoktatási rend­szer erényei széles körben is­mertek. A szovjet iskolarendszer neveltjei, a szovjet tudó­sok, mérnökök, techniku­sok és munkások bámu­latba ejtették a világot az első mesterséges hol­dakkal. Büszkék vagyunk arra, hogy a „szputnyik“ és a „lunnyik" orosz szavakat lefordítás nél­kül is megértik mindenütt a világon. Kétmillió tanító és közel négyszázezer orvos dolgozik a szovjet emberek javára. Gondoskodunk népünk egészségéről. A megbetegedési arányszám jelentősen csök­kent nálunk, a halálozási arányszám pedig a legalacso­nyabb a világon. Minden munkásnak és alkalmazottnak évente fizetéses szabadsága van. A dolgozók a legjobb szanatóriumokban, gyógyfür­dőkben és üdülőkben töltik szabadságukat. Nálunk min­denki díjmentesen részesül gyógykezelésben, a betegnek sem a kis műtétért, sem a nagyobb műtétért nem kell fizetni semmit, önök néha nem értik meg életformánk egyes oldalait. A szovjet ember előtt pedig az érthetetlen, ho­gyan fordulhat elő, hogy ha baj ér egy családot, valaki súlyosan megbe­tegedett és műtétre, vagy kórházi kezelésre szorul* azért pénzt kell fizetnie. Es ha nincs pénze? Feküdjön le és haljon meg? Amikor nálunk egy ember beteg és nem dolgozik, to­vábbra is folyósítják munka­bérét. Amikor megöregszik, nem érzi, hogy mindenki számára feleslegessé vált, hanem ál­lami nyugdíjat kap. A pa­rasztok szövetkezeteiktől kap­nak nyugdíjat. önök feltehetik a kérdést: hát ott minden olyan jól és simán megy? Sajnos nem. Vannak nehézségeink, fogya­tékosságaink és megoldatlan kérdéseink is. Biztosíthatom Önöket, hogy e fogyatékossá­goknak a legkérlelhetetlenebb bírálói mi vagyunk, a szovjet emberek. Ezután köszönetét mondott a vendégszeretetért. Engedjék meg végezetül, hogy virágzást és boldogsá­got kívánjak az amerikai népnek, valamint kifejezzem azt a reményemet, hogy az Egyesült Államokban tett látogatásunk és Dwight Eisen­hower Szovjetunióban teendő látogatása nemcsak az ame­rikai és a szovjet nép sze­mében. hanem a világ min­den népe szemében azoknak a közös erőfeszítéseknek kez­detét fogja jelenteni, melyek révén megtaláljuk az álla­maink kölcsönös közeledésé­hez, az egyetemes béke meg­szilárdításához vezető utat. Good bye, ' good luck, friends! Viszontlátásra, minden jót barátaink! Közös közlemény Eisenhower és Hruscsov tárgyalásairól: „II nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján, békés eszközökkel kell rendezni“ Vasárnap, szeptember 27-én Eisenhower és Hruscsov tárgyalá­sainak befejezése után közös közleményt adtak ki. A közlemény szövege a következő: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Eisenhower elnök őszinte eszmecserét folytattak Camp Davidben. A megbeszélések egy részén részt vett Herter amerikai és Gromiko szovjet külügyminiszter, valamint a két ország több más hivatalos képviselője. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és az amerikai el: nők egyetért abban, hogy e megbeszélések számos tárgykörben hasznosak voltak a két fél álláspontjának tisztázása szempontjá­ból. A megbeszéléseket nem szánták kérdések konkrét megtár­gyalására. Remélhető azonban, hogy az eszmecsere hozzájárul a két fél indítékainak és álláspontjának jobb megértéséhez, és ilymódon az igaz és tartós béke eléréséhez. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és az Egyesült A1 lamok elnöke egyetért abban, hogy az általános leszerelés a leg fontosabb kérdés, amellyel a világnak ma szembe kell néznie Mindkét kormány mindent elkövet, hogy elérje e probléma al kotó jellegű megoldását. A tárgyalások folyamán a tárgyaló felek kicserélték nézetei két a német kérdésről, beleértve a Németországgal kötendő béke szerződés kérdését is. Ennek során a két fél kifejtette álláspontját Tekintettel a sajátos berlini kérdésekre, megállapodtak ab­ban, hogy — a közvetlenül érdekelt felek jóváhagyása esetén - újra megkezdik a tárgyalásokat azzal a céllal, hogy a kérdést oly módon oldják meg, amely megfelel valamennyi érintett fél érdekeinek és a béke fenntartásának. Mindezeken kívül hasznos megbeszélések zajlottak le számos olyan kérdésről, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatait érinti. A tárgykör magában foglalta a két ország ke­reskedelmének kérdését. Figyelembevéve a cserelátogatásoknak és a nézetek kicserélésének fejlesztését, a kormányok hivatalos kép­viselői megbeszéléseiken lényeges haladást értek el és várható, hogy a közeljövőben bizonyos megállapodások születnek. A Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és az Egyesült Ál­lamok elnöke egyetért abban, hogy minden jelentős nemzetközi kérdést nem erőszakkal, hanem tárgyalások alapján, békés esz­közökkel kell rendezni. Végül megállapodtak abban, hogy az elnök szovjetunióbeli - a jövő tavasszal esedékes — viszontlátogatásának végleges időpont­ját diplomáciai úton állapítják meg. Hruscsov elvtárs újra Moszkvában vói repülőtéren szállt le, ahol a szovjet kormány tagjai, a párt vezetői, külföldi diplo­maták, szovjet dolgozók nagy tömege fogadta Hruscsov elv­társat. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke családjával, kíséretével hétfőn a déli órákban egy TlJ-114-es re­pülőgépen visszaérkezett ame­rikai útjáról a szovjet fővá­rosba. A repülőgép a vnuko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom