Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)
1959-09-19 / 75. szám
4 NÓGRÁDI NÍP0J8A8 1959. szeptember IS Új utakon a gimnáziumi oktató-nevelő munka A z egész világot ér- deklő nagy kérdés, hogyan lehet az élet és az iskola kapcsolatát olyan szorossá tenni, hogy a fejlődés mai viszonyai között realizálódjék az a régi mondás: „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.“ Jelenti ez a klasszikus közmondás azt, hogy az iskolai munkának mindenkor alkalmazkodnia kellett a környező világ fejlődéséhez, az élet és a társadalom szükségleteihez. Az UNESCO munkásságának, problémáinak, útkeresésének figyelemmel kisérése világossá teszi mindnyájunk előtt, hogy az alkalmazkodásnak ez a folyamata szerte a világon lezajlik. A mi viszonyaink felszínes vizsgálása is igazolja, hogy iskoláink a felszabadulás óta igen nagy utat tettek, éppen a fenti szempontból. A társadalom és az élet igényeinek tudomásulvételével megváltozott bennünk a nevelés célja és a tanítás tartalma. Lényegesen átalakult a nevelés egész szelleme, változáson mentek keresztül a nevelés és oktatás módszerei. Átalakult az egész iskolarendszerünk és jelentős mértékben lehetővé vált általa népi demokratikus államunk köznevelési politikájának realizálódása. „Mégsem dicsekedhetünk azzal, hogy iskoláinkat oly mélyrehatóan tudtuk átformálni, ahogy szükséges lenne. Kétségtelen eredmények mellett, ma is jellemző iskoláinkra az oly hosszú történelmi időszakon keresztül érvényesülő egyoldalúság, az iskolának az élettől való bizonyos elszakadottsága. Sokféle — talán túlságosan is sokféle — ismeretekkel igyekszik az ifjakat „felmálházni“, de — a tapasztalatok szerint — nem elegendő valóságos, vagyis teljesítményképes tudással. Bizonytalan, hogy a társadalom életében betöltött szerepükhöz, különösen a termelő, értékeket létrehozó, vagy szellemi javakat produkáló munkához szükséges képességek rendszere mennyire fejlődik bennük. Emellett világnézeti nevelésünk nem tud eléggé támaszkodni a részükre éveken át rendszeresen adagolt ismeretek rengetegéből a legmeghatározóbbakra, a világnézetileg legnagyobb jelentő- stgüekre. s ennek következtében középiskolai tanulmányaik végén, néha nem látják a leglényegesebb összefüggéseket. Akarati nevelésük és jellemformálásuk reális bázisa csak részben van meg a közösségben végzett munka keretei között, mert iskoláink életében mindmáig hiányzik a valóságos cselekvésnek az a rendszere, amelyek egyedül tennék lehetővé, hogy pedagógiailag megfeleljünk annak a marxista tételnek, amely szerint az ember személyisége a tényleges cselekvésekben formálódik, alakul. Ez a helyzet szükségképpen tűzi ki azt a programot, hogy szocialista munkaiskolát. az általánosan képző politechnikai iskolát történelmileg rövid időn belül meg kell valósítani, s ezáltal a szocialista nevelés legfontosabb törvényszerűségeinek utat nyitni“. (Idézet a Pedagógiai Szemle 1959. évf. 611. lapjáról.) A lénveg, az élet gyakorlati követelményeinek és a társadalom szükségleteinek kielégítése lehet és kell. hogy legyen az iskola feladata. Ezt a feladatot csak a szocialista munkaiskola oldhatja meg. Ennek a szocialista munkaiskolának három alapkövetelményt kell teljesítenie : kommunista szellemű ifjúságot keli nevelnie: korszerű műveltséget kell számára biztosítania: az élettel való kapcsolat új útjait kell számára megteremteni a termelő munkába való bekapcsolódással. L KÉSZ. A felnövekvő ifjúságnak tehát meg kell győződni a szocialista tábor fölényéről, és képesnek kell lennie arra, hogy a szocialista rendszer érdekében bárhol, élete minden szakaszában, azon a poszton, melyre a kötelessége elhívta, aktív munkát tudjon végezni. Ez az ifjúság a kommunista erkölcsi normák tudatos gyakorlásával lesz aktív hazafi úgy, hogy a hazát a maga tájaival, népével, haladó hagyományaival fogja szeretni, de világosan látja, hogy ez a hazaszeretet nem választható el a nép hatalmának szeretetétől, a békét jelentő és biztosító proletárinternacionalizmustól. S ehhez a hazafisághoz hozzátartozik abban a harcban való öntudatos cselekvő és alkotó részvétel, mely a békés egymás mellett élés alapjain a mi rendszerünk végleges és fölényes győzelméhez vezet a kapitalista rendszerrel szemben az élet minden területén. Ezt a kommunista szellemű ifjúságot felnevelni nem lehet a korszerű műveltséggel való felruházás nélkül. Ez a korszerű műveltség nem az ismeretanyag mennyiségével mérhető. Lehetetlenség, hogy a sok tudományág minden ismeretanyagával felvértezzük az ifjúságot. Ez olyan tantervi maximalizmushoz vezetne, ami feltétlenül csődhöz juttatna. A tudományok alapvető anyagának szilárd elsajátításával úgy kell oktató- nevelő munkánkat végezni, hogy az egyes tudományágakban önállóan el tudjanak igazodni ifjaink. Kialakuljon bennük az a gondolkodási készség, mely képessé teszi őket önálló, elmélyülő munkára, s mindez az ismeret- anyag támassza úgy alá marxista világnézetét, hogy tudatában ez az egyedül tudományos világnézet váljék alkotó erővé. Fs mindehhez szorosan hozzáfűződik az ifjúság közvetlen bekapcsolása a termelő, a fizikai munkába. A természeti és társadalmi törvényszerűségek érvényesülésének gyakorlati megtapasztalásához vezet a fizikai munkában való aktív részvétel. Aligha vehető tagadásba az a tény, hogy a fizikai munkavégzés közben kémiai, biológiai, fizikai, matematikai törvényszerűségek érvényesülése ne tárulna az ifjú szeme és tudata elé. Az értéktermelés és a munkás- osztállyal való közvetlen kapcsolatában pedig ne hatnának nevelő módon a társadalmi törvényszerűségek. Es nem kétséges az sem, hogy a termelő munkában való aktív részvétel elvezet a fizikai munka megszeretéséhez, megbecsüléséhez, helyes értékeléséhez. így veti fel a fejlődés gazdasági, társadalmi és politikai vonatkozásban az iskola- reform nagyon időszerű követelményét. Ez az oka annak, hogy pártunk és kormányzatunk irányításával megindult a gimnáziumok korszerű megreformálása. Röviden: túl kell nőni az iskolai nevelő és oktatómunkának az iskola eddigi — mit tagadjuk nem kis mértékben — zárt falain. Friss, üde levegőnek kell oda beáram'ani, hogy az abban felnövekvő ifjúság a gyakorlati élet minden olyan posztján, melyen majd neki kell alkotni, helytálljon, tudatosan legyen rendszerünk építője. A hhoz, hogy a gimnáziumok megtalálják a maguk helyét és feladatát, s valóban a szocialista fejlődés igényeit tudják kielégíteni oktató-nevelő munkájukkal, szükséges az, hogy ebben az iskolai évben a kísérleti gimnáziumok a maguk gyakorlatával és tapasztalataival szolgálják ennek a nagy és — mit tagadjuk — lelkesítő teendő, időszerű és időt álló betetőzését. Büszkén vettük azt tudomásul, hogy hazánkban erre megbízást kapott 169 középiskola között ott van a Salgótarjáni Madách Imre Gimnázium is. Nálunk öt osztálycsoportban kezdi meg működését az újrendszerű, úgynevezett 5+1-es kísérlet. Röviden: az 5+1 any- nyit jelent, hogy a hét 5 napján bent az iskolában folyik az elméleti oktatás, a hét 6. napján ennek az öt osztálycsoportnak a tanuló- ifjúsága üzemekben, vállalatoknál termelőmunkát végez. RAVASZ DEZSŐ Madách Imre Alt. Gimnázium igazgatója. Hogy legyen vizünk Tétova léptekkel lép be egy öreg ember a városi tanács titkárságára. Meg- köszörűU a torkát és máris megszólítja az előadót. — írják fel az én nevem is arra a közmunkára. Jelentkezni jöttem. — Milyen közmunkára, bácsikám? — Hát tudja, amit hirdettek, hogy legyen vizünk. Az előadó mosolyog az öreg határtalan lelkesedésén. A bácsi azonban nem hagyja magát. — Nincs ezen mit mosolyogni. Tudtam én tizenkilencben is, hol a helyem. Most is kötelességből jöttem. Csákányozni meg lapátolni kell? Megcsinálom én azt. Nem mondom, nem megy majd ügy, mint egy húszévesnek. De annyit azért én is megcsinálok. Legfeljebb nem egyszer, hanem húszszor jövök ki... No, kérem kedves elvtársam, írja: Milácsik Ferenc 72 éves nyugdíjas, Rákóczi- út 48. Megelégedetten kifelé indul. Az ajtóban még megáll és visszaszól: — Azt még külön kérem, az első csoporttal osszanak be. Az én koromban .. .sose tudhatja az ember. Es én még dolgozni szeretnék... ezért... ÜJLAKY MARIA — A téli szezonban 21 gaz- dasszony kör működik a pásztói járásban. Ezekben a körökben sütni, főzni, varrni és kézimunkázni tanulnak az asszonyok. fö&n/ízájt-kLáLLíláji — Benczúr kiállítás nyílik ma dilután 6 órakor Balassagyarmaton, a Palócz Múzeum nagytermében. A kiállítást a Nemzeti Galéria rendezi, s Vajó István elvtárs, a járási pártbizottság első titkár: nyitja meg. A megnyitó utál Telepy Katalin művészettörténész tart előadást Benczúi Gyuláról, megyénk kiváló festőművészéről. Szőlőskertek királynői Cserhátsurány határában készítettük ezt a felvételt, ahol a fiatal Holes Jánosné és a fiatal Tóth Rozika éppen a szőlőskertben serénykedtek. Szakemberektől is hallottuk, hogy idén kitűnő lesz a szőlőtermés. Ott ők a szőlő leveleit félrehajtva mutogatták a szebbnél-szebb szőlőfürtöket, és megerősítették a szakemberek véleményét. Nagy gonddal tevékenykedtek a szőlő- tövek körül, mert ha minden úgy lesz, ahogyan tervezik, az idei szőlőtermés leve Tóth Rozika lakodalmában lesz majd a násznép „vigasztalója”. Kétmillió 800 ezer forint filmszínházaink korszerűsítésére A Nógrád Megyei Moziüzemi Vállalat ebben az évben 2 millió 800 ezer forintot fordít a filmszínházak korszerűsítésére, felújítására. Ez az összeg többszöröse az elmúlt években ilyen célra fordított összegnek. Az összeget március végén, illetve április elején kapták meg. így tehát a KTSZ-ekEgy kiállítás tanulságai Néhány nappal ezelőtt az Egészségügyi Minisztérium rendezésében igen érdekes és tanulságos kiállítás nyílt Budapesten, melynek megnyitásán alkalmam volt részt venni és dr. Dolescháll Frigyes egészségügyi miniszter megnyitó előadását meghallgatni. A kiállítást: „Hogyan gondoskodik a népi államunk a csökkent munkaképességűek- ről és az öregekről” címmel, rendezték. öregek és csökkent munkaképességűek minden időben és minden társadalmi formában voltak. Az egyes társadalmi formákat éppen az jellemzi, hogy berendezkedésénél fogva hogyan viszonyul ezen emberek ellátásának kérdéséhez az állam, mert mégis csak más a koldulási engedély megadása, mint az intézményes ellátottság, megfelelő módon megszervezett munkahelyeken, vagy szociális otthonokban. A szocialista társadalomban a megrokkantak, megöregedet- tek, vagy csökkent munkaképességű emberek ellátása állami feladat, amelyet az állam anyagi erejét meghaladó módon igyekszik biztosítani. Ezen a téren is érvényesül a bajok megelőzésének fogalma, amikor az intézményes ellátottságon keresztül, a lelki tényezők mindenkori szem előtt tartása mellett azon igyekszik, hogy az amúgy is „nehéz sorsú” emberek teljes összeroppanását megakadályozza. Néhány, a kiállított tablókról leolvasott számadat élénken tudja elénk vetíteni az állami gondoskodás nem kis anyagi és erkölcsi feladatát: az 1949-es népszámlálás adatai szerint 200 000 volt a csökkent munkaképességűek száma. Ma, a tanácsok egészségügyi osztályainál 75 000 ilyen ember van nyilvántartásban és ebből rendszeresen foglalkoztatott 60 000 személy. 1945 előtt 8800 úgynevezett ..szegényház”-ban elhelyezett koldúst tartottak nyilván, 1958-ban az ország területén 200 szociális intézmény működött, 19 000 férőhellyel. Ezek fenntartását a népi állam költségvetésben biztosítja évi 200 millió forintos összeggel, amely szám évről évre emelkedik. Szociális otthonokban elhelyezett betegek számára 5283 férőhely van biztosítva. Ebből szel’emi betegeknek 1483, tbc-s betegeknek 390 férőhelyet biztosítanak. Az egy betegre eső évi fenntartási költség 9000 forintot tesz ki. Egészségügyi kormányzatunk ugyancsak intézményesen gondoskodik a hadirokkantakról is. A teljesen hozzátartozók nélkül maradt hadirokkantak számára 200 férőhelyet biztosítottak. Állami gondoskodás biztosítja a rászoruló nem SZTK- tagok ingyenes gyógykezelését kórházakban, ennek bizonyítéka az évi kb. 100 milliót kitevő ápolási költség utólagos elengedése. Az állam támogatásban, illetve jutalomban részesíti a sokgyermekes anyát is, így 1958-ban 12 millió forint jutalmat biztosítottak erre a célra. Évi 6 millió forint költség mellett 15 000 esetben történt ingyenes babakelengye juttatás, amelynek birtokosai lettek azok az anyák, akik terhességük idején legalább három ízben részt vettek a terhességi tanácsadáson. Nem mehet el senki meg- hatódás nélkül a kiállítási tárgyak előtt. Ott láthatók például a vakok „Homeros” dalkörének komoly verseny díjai és kitüntetései, de ugyanakkor láthatjuk ezeknek az embereknek remekbe készült munkáit is. Ugyanígy elidőzünk egy-egy igényes iparművészeti tárgy megszemlélésénél is. Fiatal és öreg egyaránt produkál és talán ez a ténykedés is hozzájárul ahhoz, hogy az orvosi kutatás és gyógyítás és megelőzés munkája eredményeképpen napjainkban sikerült az átlagos életkort 65 évig kitolni. Az az olvasónk, aki a közeli napokban Budapestre utazna, szánjon néhány percet arra is, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum (Budapest, V., Egyetem utca 16. I. emelet) helyiségében elhelyezett kiállítást is tekintse meg. Megéri! Dr. SZÁLKÁI GÉZA mb. Köjáll. igazgató. nek évközben kellett a munkájukba beilleszteni ezeket a feladatokat. Segítséget adtak a munkák végrehajtásához a Budapesti Filmtechnikai Vállalat dolgozói, akik többek között rekord idő alatt hozták létre az endrefalvai normál filmszínház gépi felszerelésének beállítását. Üj normál filmszínház létesült Érsekvadkerten is. Korszerűsítették a kazári filmszínház gépházát. És azonkívül jelentős beruházással befejeződött a balassagyarmati filmszínház széles- vásznosítása és a napokban folytatják mintegy 550 ezer forintos költséggel a filmszínház további korszerűsítését. Kisterenyén szintén szélesvásznú filmszínházat építenek, melynek a gépi felszerelését már elvégezték. Itt még építési munkák szükségesek, amelynek elkészítése csupán azért nem folyik, mert a salgótarjáni KTSZ az idevonatkozó költségvetést nem készítette el. A pásztói filmszínházra is újabb 100 ezer forintot fordítanak. Ugyanis a filmszínház akusztikailag nagy hibával épült. Ennek a hibának a megszüntetésére új hangnyelő falat szerelnek fel. Jelentős a nagyoroszi KTSZ filmszínházak építésénél végzett munkája, mert többek között rendbehozták a pataki filmszínházat mintegy 60 ezer forintos költséggel. Most már Patakon is korszerű, lejtő- sített nézőterű filmszínház lesz. Korszerűsítik a filmszínházat még Nógrád községben, Diósjenőn, Nagyorosziban, Romhányban, amelyekhez természetesen a községi tanácsok is nagy segítséget adnak mind anyagiakban, mind társadalmi munkában. Novemberben kezdetét- veszi a népfőiskolái oktatás Már harmadik éve, hogy megyénkben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a megyei tanács művelődési osztálya és a tömegszervezetek közös összefogásával, elsősorban megyénk községeiben, népfőiskolákat szerveznek. Ez az iskola a korábbi években is lehetőséget nyújtott a 14. életévet betöltötteknek a szellemi fejlődésük növelésére es az általános műveltségük fokozására. A korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve a TIT és a tanács művelődési osztálya ebben az évben is megszervezi a népfőiskolákat, hogy elősegítsék — elsősorban a falun lakó dolgozó parasztok, ipari munkások fejlődését. Ebben az évben első és második évfolyamú tanfolyamok lesznek, amelyeken az oktatást novemberben kezdik meg. Eddig több mint harminc népfőiskola beindítását jelezték, ahol több mint hat- százan tanulnak majd. A népfőiskolák tematikáját a dolgozók érdeklődési körének megfelelően állították össze. Az első évfolyamon például történelmet, irodalmat, földrajzot, fizikát, kémiát, matematikát, agronómiát, biológiát, egészségügyet cs jogot tanulnak a hallgatók. A második évfolyamon ugyanezek a tantárgyak szerepeinek, természetesen szélesebb körben. A népfőiskolák beindításához az előkészületek már befejeződtek. A TIT elkészítette mindkét évfolyamnak tematikáját, biztosította az előadókat. Az előadók felkészülése, a jól összeállított tanítási terv biztosíték arra, hogy a népfőiskola eléri célját, elősegíti a dolgozók szellemi fejlődését, az általános műveltség fokozását.
