Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-16 / 74. szám

L 1959. szeptember 16. NÓGRÁDINfiPÜJSAG DOLGOZÓINK AZ ŰRRAKÉTÁRÓL NYILATKOZNAK SOMOSKOl LAJOS ÁRPÁD BÁNYÁSZ, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐ: ' A faoldrakéta kilövése a munkásosztály nagyszerű tudományos eredménye A salgó-rónai bányaüzem dolgozói is nagy meglepetéssel és elismeréssel fogadták a Szovjetunió újabb eredményeit, a Holdba kilőtt rakétát. A bányászok egyöntetű véleménye, hogy ilyen nagyszerű tudományos vívmányt csak ott érhet­nek el, ahol a munkás- osztály van hatalmon. Csodálattal olvastuk az újsá­gokban, hogy milyen pontos számítások alapján irányítot­ták a tudósok a rakétát. Nem véletlen, hogy éppen a Szov­jetunió nevelt ilyen nagyszerű tudósgárdát, ahol minden szükséges feltételt biztosíta­nak, hogy a tudomány mun­kásai zavartalanul dolgozhas­sanak. Amerikában a tudomá­nyos vívmányokat a háború és a minél nagyobb profit ér­dekében használják fel. Ha az Egyesült Államok ilyen technikai fölénnyel rendel­kezne, már régen a háború útjára lépett volna. A Szovjetunió viszont a béke megőrzésére, a nem­zetközi kérdések békés rendezésére használja fel hatalmas tudományos eredményét. Már a vasárnapi taggyűlé­sen értesültünk a rakéta ki­lövéséről. Azóta nincs olyan alkalom, amikor dolgozóink ne érdeklődnének, ne beszél­getnének erről az eseményről. Kedden délután például rész­leteket is olvastunk fel az új­ságokból a dolgozóknak. Olyan nagy az érdeklődés, hogy rendszeresen tájékoztat­juk a holdrakéta kilövésének eseményeiről bányászainkat. A Szovjetuniónak ez a nagy eredménye megsokszorozta az erőnket, munkakedvünket és a béke megőrzésébe vetett hitünket. SZALAI JÁNOS, A VASÖTVÖZETGYÁR FŐMÉRNÖKE: Megnyugtató? hogy a történelmi teltet elsőnek a Szovjetunió hajtotta végre Véleményem szerint az ezu­tán szerzett adatok igen ér­tékesek lesznek. A tudo­mány és technika messzeme­nően felhasználhatja majd azokat. A legérdekesebbnek Ígérkezik, hogy a bolygóközi anyagoknak milyen a szerke­zetük. Értesüléseket szerez­hetnek a hold felszínéről, amelyet eddig nem ismer­tek, sőt talán arra is lehető­ség nyílik, hogy adatokat szerezzenek a másik oldalá­ról is, amelyet eddig még nem láttak. A nagy szocialista nemzet­közi együttműködés kereté­ben a szovjet tudománynak ez a teljesítménye még to­vább erősíti a szocializmus­ért és bókéért küzdő népek erejét. Közelebb hozza egy­máshoz a népeket, de főleg a tudósokat. Ezért nemcsak műszaki, hanem legalább olyan mértékben politikai je­lentősége is óriási ennek a holdraketának. Főleg Hrus­csov elvtárs amerikai útjával egvbeesően. A holdrakéta és a Lenin atom-jegiurő hajó útnakindítása a szocialista tuaomány és technika ma­gas fejlettségét bizonyítja. Megnyugtató, hogy mind a két nagyszerű tettet az első szocialista állam, a Szovjet­unió hajtotta végre. Egy biztonsági szemle tanulságai Nem történt haláleset, sem súlyosabb baleset a közel­múltban a mátranováki üzemegységnél. De történhe­tett volna ha ... és erről a lehetőségről szól a komplex brigádszemle többoldalas jegyzőkönyve. Ezúttal is sor került a biztonsági szemlére, arra hogy betartják-e a biz­tonsági szabályokat, minde­nütt alkalmazzák-e a védő- berendezéseket. A kétnapos szemlén igen sok kifogás me­rült fel, ^melynek rendszeres előidézője' a gondatlanság, a figyelmetlenség volt. Csök­kent mértékben, de még ezút­tal is fellelhető volt az a szemlélet, hogy csak a ter­melés a fontos. Az elmúlt évekhez viszo­nyítva az üzemegység aknái­ban jelentősen csökkent a •balesetek száma. A jelenlegi szemle azonban arról tanús­kodott, hogy ez a csökkenés kezdeti. Ugyanis ha az ész­revételezett dolgok jelentős részét felszámolnák, sok nyolc nap alatt gyógyuló bal­esettel csökkent volna a sta­tisztika. Nem voltak túlsá­gosan 'nagy dolgok, amelye­ket a szemle során jegyző­könyveztek. S éppen ez a furcsa. A súlyos, nagy mu­lasztásokat megszüntették, ilyenekkel ma már nem le­het találkozni. Ám joggal ve­tődik fel a kérdés, vajon a kisebb mulasztásokat nem lehetne-e rendbehozni. Az előfordult szabálytalan­ságok majd minden aknában megegyeztek. Csurgó-tárón például az oldaltámfáknak nem készítették el szabályo­san a gyámlyukakat. Pedig a leSkisebb kőzetnyomásnál a kidőlő ácsolat az ott dolgo­zók halálát okozhatja. Gáti bányán ez meghatványozó­dott. Itt ugyanis a „padkára” és nem a talpkőzetbe he­lyezték el az ácsolatlábakat. Érthetetlen ez az állapot, hi­szen az aknászok 10 napon­ként veszik át a munkát. Ar­ra pedig törvény van, hogy csak jó minőségben történ­het, mert a selejtért más ipa­ri üzemekben sem fizetnek. A rossz munka átvétele igaz, olcsó népszerűséggel jár, de vajon mivé változik ez, ha a dolgozót súlyos baleset éri. De nemcsak aknászok, ha­nem körletvezetők, bányames­terek is vannak. Az már egyenesen érthetetlen, miért nem élnek ellenőrzési jog­körükkel, annál is inkább, mivel ez törvényes köteles­ségük. Lehetne sorolni a szemle során kifogásolt dolgokat. Olyanokat, mint például Csipkés-aknán, ahol szállítás közben jámak-kelnek. Talán ennél is súlyosabb az itt lé­vő frontfejtés biztosításának szabálytalansága. Gáti bá­nyán, a IV. ereszke párhuza­mos légvágatában — .mely egyúttal menekülő vágat is — a közlekedés életveszélyes. Csurgó-tárón a nem használt bányavágatokról mindenütt hiányzik a tiltó jelzés. Egy­formán jellemző az összes aknára a vágatokban ural­kodó rendetlenség. Mindenütt idegen anyagok hevernek szerteszét. Ez azon túl, hogy akadályozza a szállítást, ko­moly baleseti forrás. A mű­helyben például a használat­ban lévő villamosgépek leg­többjénél hiányzott a földe­Ú T I JS A P L Ó A kétnapos komplex-szemle nagy tanulságul szolgált, nemcsak a műszakiaknak, ha­nem a fizikai dolgozóknak is. A szabálytalanságok va­lamennyiét ezúttal kiküszö­bölik. Volt ahol elegendő volt a figyelmeztetés, de akadt, ahol birságra volt szükség. Most, a szemle után nemcsak a termelés fog nö­vekedni, hanem a dolgozók biztonsága is. S így az itt dolgozóknak tág lehetőségük nyílik kongresszusi vállalá­suk teljesítésére. Ám jó len­ne, . ha a jövőben a helyi ve­zetés is nagyobb gondot for­dítana a biztonsági szabályok betartására, a jó minőségű munkára. — tob — * * BORODI FERENC. A TIT ŰRHAJÓZÁSI CSOPORTVEZETŐJE: A békét akaró ember nagyot tud átkötni 1959 szeptember 12-én a Szovjetunió újabb Hcldraké- tát bocsátott fel. Tulajdon­képpen ez volt az első igazi Holdrakéta, mert ez már az­zal a programmal indult, hogy a Holdra menjen. Az elsőt ugyanis csak a Hold irányába lőtték fel, a Hold mellett haladt el és a Nap bolygójává vált. Ez a Hold­rakéta már eljutott a Hold­ra. Első az emberkészítette szerkezetek között, mely le­szállt a Holdon és most már ott hirdeti a szovjet tudósok alkotókészségét.. Ezen túl­menően az emberiségnek is nagy diadala ez, a világ meg­ismeréséért vívott harc­ban. Egyúttal annak is bizonysága, hogy a békét akaró ember tud nagyot alkotni, nemcsak a háborúk viszik előre a fejlődést, ahogy azt Nyugaton állítják. A rakéta induló súlya — bár adatokat hivatalosan nem közöltek — kb. 400—500 tonna lehetett. Ebből kb. 300 tonna lehet az üzemanyag. Ezt az üzemanyagmennyiséget kb. 4—5 perc alatt fogyasz­totta el a rakéta, ami annyit je'ént, hogy másodpercen­ként kb, 1 tonna volt a fo­gyasztás. Ha feltételezzük, hogy folyékony üzemanyagot használtak — ami nagyon valószínű —, elgondolkozha­tunk azon, hogy milyen szi­vattyút alkalmazhattak a rakétában, amelyik ilyen tel­jesítményre képes. Az űrrakéta parabolikus, vagy hiperbolikus pályán ha­ladhat. A mi szempontunk­ból a legkedvezőbb pálya­alak a parabola, mert ez en­gedi meg az irányításban a legnagyobb pontatlanságot. Ha a rakéta pontosan 11,2 km/sec-al indul, akkor lesz pályája parabola alakú. En­nél nagyobb sebesség esetén hiperbola pályán fog a rakéta haladni és ebben az esetben olyan irányításbeli hiba, ami a parabolikus pályánál még semmi bajt nem okoz, itt végzetes lehet, azaz a rakéta nem éri el a célját. A para­bolikus pályán haladó rakéta irányítása is igen bonyolult, hát még a hiperbolikusé. A jelenlegi holdrakéta hiperbol.kus pályájú volt, tehát sebessége meghalad­ta a 11,2 km/sec értéket. Elgondolkodtató ez a tény, hogy milyen pontossággal tudják irányítani a szovjet tu­dósok a rakétát, ha ilyen feladatra egyáltalán vállal­kozni mertek, sőt azt sike­resen végre is hajtották. Itt említem meg, hogy az ame­rikaiak Hold irányában fel­lőtt rakétája 50 000 km-re ment el a Hold mellett. Felvetődhet a kérdés, hogy egyáltalán mi értelme van a Holdrakétát kilőni, különösen akkor, ha ez igen nehéz feladat, sőt igen költ­séges is. Nemcsak a Földet szeret­nénk megismerni, hanem a körülöttünk levő világot is. Még a Földet sem ismerjük eléggé. Ahhoz, hogy ismere­teink pontosak és biztosak legyenek, el kell hagyni a Földet. Gondoljunk csak arra, hogy a hélium nevű ele­met először a Napban ta­lálták meg kutatóink és csak azután kezdték ke­resni a Földön. Meg is találták, bár ezért nem hagyták el a Földet, igaz, nem is tudták volna. Állandóan ér bennünket su­gárzás a világűrből, de pon­tosan nem tudjuk, hogy hon­nan jön. Ennek felderítése is az űrrakéták feladata. Még légkörünk magasságát sem ismertük pontosan 1— 2 évvel ezelőtt. Ehhez is a rakéták segítettek hozzá ben­nünket. A mesterséges holdak, űr­rakéták emberek életét ment­hetik meg — főképpen a hajó­töröttekét —, mert segítségük­kel tehetjük pontosabbá a ma még igen pontatlan tér­képeinket. Folytathatnám még tovább a felsorolást, mert sok olyan földi prob­léma van, melynek magyará­zatát a Földön kívül kell keresni, de azt hiszem, az eddig elmondottakból is -lát­ható már, hogy mindenki igen nagy örömmel és elisme­réssel üdvözölheti a szov­jet emberek nagy sikerét. CSERKÚTI GYÖRGYI TANÁRNŐ, KOZGAZDASAGI TECHNIKUM: Következő lépés: körséta a holdba Két hét Lengyelországban Említettem már, hogy Var­sóban rengeteg az új épület. A lengyel népben csodálatos élniakarás van. Varsó azon­ban mégis örök mementó marad. Láttuk és soha nem tudjuk elfelejteni az egykori gettó még néhány meglévő romépületét. Kiégett abla­kok, füstös falak repedései­ben buja, zöld fű. A falakon számunkra érthetetlen jelek és írások, utolsó üzenetei a sok ezer áldozatnak. A le­gendás csatornalejárat beton­födele mellett az úton fran­cia autóbusz áll. A lejárat­tal szemben most készül az áldozatok, a hősi halottak emlékműve. Még alig látni az állványerdőtől a fiatal harcost, a törődött aggas­tyánt, a kezében fegyverrel és gyermekét tartó fiatal nőt. Az állványerdő mögött épülő ötemeletes házak. Az élet megy tovább, de felejteni nem szabad ... A kultúrpalota szédítően magas teraszára gyorsjáratú lift visz fel. Szürke esőfelhők lógnak az égen. Mégis, meg- ejtően szép Varsó innen ma­gasból. Jobboldalt a vízmű­vek, baloldalt a volt gettó, szemben velünk a Visztula, fél jobbra a stadion. Lenn a téren autók tömege. Hazafelé menet megállunk egy emlék­műnél-. Feszes vigyázz állás­ban két lengyel katona áll őrt az 1919-től 1945-ig eleset­tek emlékére állított már­ványtábla mellett. A csar­nok tetejéről kandeláber lóg, benne örökmécses. Koszorúk, tirágok. Egyperces tisztelgés IL lehajtott fővel és... fátyo­los szemmel. Nem merünk egymásra nézni. Augusztus 1, a lengyel fel­kelés ünnepe. Az utcákon százezernyi ember sétál. És .. , majdnem minden házon em­léktábla. Kőbevésve a hősi halottak, az áldozatok nevei. A márványtáblák mellett két­oldalt ezen a napon tiszti­iskolások és veteránok áll­nak őrt. S jönnek a varsóiak milliónyi virággal. Szótlanul teszik le a vérvörös szekfű- ket, a harmatos rózsákat, könnyes szemmel megállnak az emlékművek előtt. ... Egy város, amelyik sír... Járom az utcákat egyedül és valami nekem is fojtogatja a torkom. * Zakopane. A lengyel Davos. Vidám és hangulatos, színes es forgalmas. Az égbenyúló kegyek tövében meredektete­jű villa-házak. Enyhén emel­kedő főutcája az ulica Kru- powski. Neonfényes utcák, kirakatok. Lengyel, csehszlo­vák, kínai, amerikai, olasz, angol, francia felségjelű autók tömege. Zakopane színesen furcsa gyűjtőhelye a sokféle nép­nek, viseletnek. Felvidéki emberekre emlékeztető pörge- kalapos konfliskocsis alkuszik a hűvösen ■ kimért angol turistával. Távolabb bolgár lányok állnak a kirakatok előtt. Árnyas fa alatt kínai­ak pihennek. Nem messze tőlem egyik repülőtársam igyekszik valami kevert nyel­ven megmagyarázni egy len­gyel kislánynak, hogy mi­lyen szép szeme van ... Sok a szórakozó hely, a dancing s a legkülönbözőbb nemzeti­ségű fiatalok valami szent megszállottsággal járják a legkülönfélébb táncokat. Rok- and-roll és hopszasza, csár­dás, és argentin tangó, kalip­szó és keringő váltják egy­mást. A táncdalok jó része magyar, ugyanaz, ami Pesten. Nagy keletje van a magyar láncszámoknak __ látni kel­l ett volna ezeket a fiatalokat, amint az „Akácos út...” című hallgatónkra tangót jár­tak! < Egész Lengyelország turis- táskodást kedvelő fiatalja itt ad találkozót egymásnak a rövid nyáron. Hajnalban és délelőtt másszák a Gie- wontot, délután felvonulnak a korzón. Nem véletlen te­hát, hogy bármerre néz az ember, mindenütt kisportolt, nyúlánk, remek alakú fiata­lokat lát. S a színek milyen orgiája honos itt. Karcsú, gyönyörű alakú szőkehajú lá­nyon rövid, kék shortnadrág, ciklámen színű ujjnélküli blúz, pirosvirágos sárga szal­makalap, szoborszép lábán csattogó sarokpántnélküli szaténpapucs... Gubalowka ... Zakopane ké- nyelmesebbjeinek kiránduló­helye. Gyönyörű kilátás nyí­lik a lengyel és cseh Tátrá­ra innen. Nézem a távolba vesző csúcsokat, amikor öreg pereces áll meg előttem. Len­gyelül kínálja portékáját. Semmi kedvem enni, ezért, magyarul mondom, hogy ko­sár fizikatanárnő vagyok, most még képtelen lennék szakvéleményt mondani. Még­is azt meg kell mondani, nagyon nagy jelentőségű do­log történt ezzel a rakétával. Most már az ember követ­kező lépése lesz: utazás a Holdba. Mióta csak az első hírt meg­hallottam a Holdba érő raké­táról, egyre csak az újságot, rádiót figyelem. Nagyon ér­dekelnek az újabb és újabb hírek, eredmények. Az is biz­tos, hogy ez a nagyszerű tudomá­nyos eredmény csak meg­erősíti a Szovjetunió vi­szönöm, nem kérek. Felcsil­lan a szeme: „Ááá... Te vengerszki!... S már nyújt­ja is a kosarát, hogy ve­gyek csak, amennyi kell... Nem kell fizetni sem. Ű nagyon szereti a magyarokat. Volt nálunk fogoly ... Elve­szek egy perecet és egy do­boz Kossuthot adok érte cserébe. Az öreg szemét el­homályosítja az emlékezés. Szégyenlősen elfordul. Es ez nem ritkaság. Lép- ten-nyomon sok-sok szeretet­tel találkoztunk. Ha meg­hallottak magyarul beszélni bennünket, mosolyogtak, ha vásároltunk mosolyogtak, ha mentünk a busszal integet­tek, mosolyogtak... Mi ta­gadás, jól esett ez. Egy kicsit magyar szem­mel is körülnéztem Zako- pánéban, Lengyelországban. Jól esett látni, milyen nagy keletje van a magyar kon- zervárúknak, boroknak. Egy alkalommal végignéztem 35 rekesz magyar őszibarack el­adását. Hosszú sorok álltak erte és dicséretére váljék azoknak a magyar lányoknak és fiuknak, akik szedték, mert a sok rekeszben mind­össze 5 szem volt, amely megtörődött. Sajnálatos vi­szont, hogy egyetlen lengyel nyelvre lefordított magyar könyvet sem láttam a ki­rakatokban. Pedig kerestem Varsóban, Zakopanéban, Krakkóban, Kattowicében is. Krakkó... Még állnak a sok harcot látott várfalak. A monda szerint Krakusz herceg a falak tövében ölte meg a sárkányt. Azóta is sok vért és szenvedést láttak ezek a falak. Az elnyomást, az uralkodót jelentették a ko­mor tornyok belül a Habs­burgokkal és legutóbb Frank­kal, a birodalmi főkormány­zóval. Ma a turisták kedvelt lágpoütikában elfoglalt helyét. 1 Hiszen az az ország, amely­nek népe a világűrt is meg tudja hódítani, csak tisztele­tet, megbecsülést érdemelj Forradalmi eredménynek tar­tom a tudománynak ezt az újabb rendkívüli sikerét, amely történelmi pillanat tanúivá tette az embert. Gyermekeimet is nagyon érdekli ez a nagyszerű ered­mény. Ök már arról álmodoz­nak mire felnőnek, körsétát tesznek a Holdon. És ezt az álmodozást én nem is tartom lehetetlennek. találkozóhelye. Kazamatáiban ott láttuk Szobieszky János, 111. Zsigmond és Báthory sír­ját, közös királyainkét. Kattowicében szálltunk a Pannónia expressre. Itt vál­tunk el kedves barátainktól, Jan Baumanntól és Ágitól a kedves lengyel—magyar fia­talasszonytól, akiben volt be­csület megtanítani fiait mar- gyárul... Ostravában csallóközi ma­gyar családok szálltak fel közénk a vonatra. Magyar szótól volt hangos az egész vonat, de hallottunk angolul, svédül, eszperantóul is be­szélni. Cseh barátaink is nagyon udvariasak, kedvesek voltak. Bratislavában hajnalban megszállta fülkémet a bolgár vasutas női röplabda válo­gatott. Kondorfürtű, fekete, veszedelmesen csinos lányok mindegyike. Volt már bennem annyi szláv nyelvtudás, hogy tár­saloghattunk. Chopin, Re- belais, Leonardo da Vinci, Puskin, Hristo Botev, vagy akár Lollobrigida nevét mindenhol ismerik. Izgalmas és lelket gyönyörködtető szel­lemi párbajt vívtam a piru­lásán huncut Stefivel, a ka­pitánnyal, pedig ő egy fér­fiakra nagyon veszedelmes, hajlékony és izmos Aphrodité termet előnnyel indult. És búcsúzáskor olyan ne­héz csak udvariasnak lenni. Nekem sem sikerült. Dolgos, kis, erős kezét úgy fájt ki­engedni a kezemből, dehát meg lehet-e fogni a hulló csi'lagokat? Mert Stefánia egy szép hullócsillag volt az életem­ben, épp úgy, mint a két­hetes lengyelországi üdülés és... egyiket sem lehet el­felejteni. Habonyi Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom