Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-09 / 72. szám

1959. Bzeptember 9.

NöfeßADINfiPÜJSAS

Egész napon át hömpölygött a tömeg a bányásznapi vá sáron, ahol mintegy 100 millió forint értékű áruban válogathattak a bányászok, ipari munkások és az ünnepségre

érkezett dolgozó parasztok. Nem kevesebb, mint 6 millió forint értékű áru talált a vásáron gazdára.

A szocialista öntudat olyan emelője a társadalomnak, amely nagyszerű lendületet ad a munkához

(Folytatás a 2. oldalról.)

Emberek vagyunk, és nem tudjuk a jövő mit hoz, de az emberek most nyugodtak, mert tudják, ha a pártnak lesz egy új terve, megmondja a tömegeknek.

És ha az országban valami komoly nehézség van, szól róla. Ezt mi továbbra is tartani fogjuk. Van ennek egy másik oldala. Ha az embernek valami nehézsége van az autóbusznál, mondjuk hogy önhibáján kívül, vagy netán elidőzött egy kicsit a söntés- ben és elmegy előtte a busz, aztán soká kell a másikra várni, ne mindjárt a rendszert kritizálja.

A rendszert mindenkinek védeni kell, elvtársaim, mert a mi dolgainkban lehetnek jó dolgok, hibák, nehézségek, de amíg a nép kezében van a hatalom, minden hibát ki tudunk javítani. Ha nincs hatalom, semmi sincs.

(Taps.)

Elvtársaim! Én egy pillanatra sepr állíthatnám azt, hogy a mi Központi Bizottságunk, meg a kormányunk nem tudna még jobban dolgozni. Érj ezt nem állítom és mi mindig vitatkozunk is ott magunk között, hogyan lenne jobb. Kívánatos, hogy ez ugyanígy történjen a tömegek vonalán is. Mert csak együtt tudunk valamire menni. Hát hiába vannak itt maguk 30—35 ezren, akármilyen jót akarnak, ha nem segítik felülről, nem jól mutatják az utat, az irányt, a célt, nem tudnak dolgozni. Mi meg ott hiába mutogatunk akármit, mint valami fából faragott próféta, ha nincsenek tömegek, amelyek kövessék a vezetőket.

De egyesült erővel, a gondokat kicserélve, és megvitatva, hogy a nehézségeket hogyan küzdjük le, nagyszerű dolgokat lehet csinálni és gyorsan lehet fejlődni.

Mi továbbra is így fogunk dolgozni. Közben emelni kell a dolgozók politikai öntudatát is. Nem elég csak a csákányt keményen bevágni. Ez fontos. De aki azt hiszi, hogy ez elég, azt akármelyik ellenség félre tudja vezetni és nem oda vágja a csákányt, ahová kell. Ez pedig nagy hiba. Tehát a dolgozók politikai öntudatat is erősíteni kell.

Ami a .párt és a tömegek viszonyát illeti, Nógrád megyében ennek is van egy sajátossága. Állítom, hogy jó. Amióta Magyarországon forradalmi munkáspárt van és harcol a kommunizmus ügyéért, addig itt Nógrádban, ■persze nemcsak a bányászoknál, de az acélgyári munkásoknál és a többieknél is, de a bányásztömegeknél is, mindig támaszt talált magának. Hát azért nem véletlen az, hogy az 1919-es harcok idején itt, ezen a területen a proletárdiktatúrának erős támasza volt a nép, amely keményen harcolt. Horthy alatt is szintén. Maguk tudják jól, hogy innen a kommunista pártot huszonöt év alatt kipusztítani nem tudták. Itt mindig volt kommunista, ha más nem, hírmondó. De mindig volt és akció is volt. Talán emlékeznek az 1930-as évek tájára, amikor a nógrádi bányászok Budapestre indultak a nyomor ellen, az elnyomás ellen. És a fölszabadulás után is. Hát mi azért soha nem felejtjük el, hogy a pártok nagy harca idején, 1945-ben is, meg 1947-ben is itt az egész járásban, ahol nemcsak a munkásember meg a bányász van, 73 százalékot kapott a kommunista párt, és titkos szavazással. És ez nagyszerű volt. És így volt ez elvtársaim 1956-ban is. A komEgy, a sok ezerből

munisták hamar talpra álltak a csehszlovák testvérek segítségével, aztán mi is egy kicsit segítettünk és szépen leküzdöttük az ellenforradalom nehézségét. Ügy, hogy ezzel nincs hiba.

Most, ami a tömegek viszonyát illeti a párthoz, az ugyanaz, önök tudják azt, hogy a párt most sem ígér sima utat, mert azt megmondom elvtársaim, hogy munka és nehézség lesz a jövőben is. Ezt az emberi életet már valahogy ilyenre sikerült megszerkeszteni, ez már enélkül nem megy. Munka, nehézség, lesz. Enélkül nincs élet. De azt is megmondom elvtársaim, hogy öröm is lesz és eredmény is lesz. És hogy mi itt ma eredményről szólhatunk, egész biztos, hogy egy év múlva, akik itt majd beszámolnak a bányásznapon, azok is eredményről, újabb eredményről fognak tudni beszélni. (Hosszantartó taps.)

A lelkes éljenzésekkel és kitörő tapssal fogadott beszéd után Czottner Sándor elvtárs kormány- és miniszteri kitüntetéseket adott át néhány kiváló bányásznak. Ä kitüntetések kiosztása után a mátra- nováki bányászok küldöttsége átadta örök emlékül Kádár elvtársnak Csurgó-táró kicsinyített mását. Közben népviseletbe öltözött fiúk és lányok virágcsokrokkal kedveskedtek országos és megyei vezetőinknek.

Az ünnepi gyűlés végeztével, amely az Intemacionálé hangjaival ért véget, Kádár elvtárs és az elnökség megtekintette a bányászat múltját és jelenét ábrázoló kiállítást. Kádár elvtársat körülfogták az emberek és akik csak tehették, szót váltottak vele. Ezután ezrektől és ezrektől kísérve hagyta el Kádár elvtárs az ünnepség színhelyét.

Külföldi vendégek a bányásznapon

Az országos és megyei vezetők a szovjet, csehszlovák és olasz vendégek, valamint a kiváló bányászok tiszteletére rendezett díszebéden díszes bányászlámpákkal ajándékozták meg a külföldi vendégeket. A díszebéden többek között felszólalt Francesco Bas- síno, a bányatröszt által meghívott olasz bányászküldöttség vezetője is, a torinói bányász szakszervezet és olasz bá- nyásztásadalom nevében.

— Az olasz bányász szak- szervezet nevében köszönöm a magyar bányászok meghívását és köszönöm ezeket a

kedves ajándékokat is. Ez a két lámpa számunkra nemcsak egyszerűen bányászlámpát jelent. Nemcsak egyszerű ajándék. Számunkra a szocializmus fényét jelentik ezek a lámpák.

— Olaszországban a bányászok nehéz körülmények között élnek. Ezekben a napokban a munkaszerződések megújításáért, a további megélhetésért folyik a harc.

Röviden szólt ezután a kínzó munkanélküliségről, a bérek csökkentéséről, az embertelen munkakörülményekről, majd beszédét így fejezte be:

— A létért folyó nehéz küzdelemben az olasz kommunista párt segíti bányászainkat és támogatást nyújt a szakszervezetnek. Ennek a harcnak sikerrel kell végződnie. Majd arról szólott, hogy nagyon tetszett nekik Kádár elvtárs közvetlensége és az az őszinteség, határozottság, amely a politikánkat jellemzi.

A bányászok éljenzésével fejezte be felszólalását. Ezután még néhány felszólalás következett, majd meleg baráti hangulatban ért véget a díszebéd.

Néhány perc egy ifjúgárdistával

Világoskék ingben, sötétkék nadrágban egy évszázados fa mellett állt egy fiatalember. Ingjén a KISZ emblémája, karján vörös szalag, fehér hímzett felírással: Ifjúgárdista.

Néhány percig figyeltem ezt a fiatalembert. Mohó kíváncsisággal kutattam arcának változását, a futó mosolyokat, a komoly figyelem feszültségét, a szemek huncut, igenlő rebbenését, s még sok árnyalatot, a lélek és értelem megnyilvánulásait.

Vajon mit gondol, mit mondana ez a fiatal arról, amit hall?

Veres János vájártanuló a nagybátonyi ifjúgárda tagja, nem lepődött meg, amikor megszólítottam.

Mi számára itt az újdonság? Kádár elvtársat már látta egy alkalommal Pesten. Beszélni is hallotta; s mégis... A beszéd, a felsorakoztatott tények és érvek sokasága... s még valami, ami ezt a beszédet megtölti, amiből az

Vidéken is megünnepelték a IX. Bányásznapot

Ünnepi díszt öltött vasárnap a szénmedence. A lakótelepeken, az aknáknál, osztályozókon pajkosan lobogtatta a szellő a selymes lobogókat. Jelmondatok sokasága köszöntötte a bányászokat. A szénmedence valamennyi telepén, községében zenés ébresztő köszöntötte a dolgozókat.

Nemcsak Salgótarján készült fel az ünneplésre, hanem ezen kívül még kilenc helyen rendeztek ünnepi műsort. A nagybátonyiak az új bányavárosban ünnepeltek ezen a napsütéses délutánon, ami este a zagyvaparti kul- túrházban folytatódott. S itt voltak a környező telepek lakói. A kányásiak, szorospatakiak, maconkaiak, sőt, még a szomszédos Mátrave- rebélyből is több százan jöttek el a délutáni sport- és az esti kultúrműsorra. A kis- terenyei bányászok a népkertben ünnepelték az idei bányásznapot. Mátranovákon is megtelt a népkert, az ünneplők nagy tömegével. A karancsvölgyiek lakhelyükhöz közel ünnepeltek. Ka- rancsiapujtőn a népkertben jöttek össze a helybeliek, a karancsaljaiak, herényiek, ke- sziek, sőt, még a mihály- és egyházasgergiek is. S a bányászokkal együtt ünnepelték a vidék tsz tagjai, az állami gazdaság dolgozói is. A kazári üzemegység bányászai Kazáron és Rákóczi-telepen ünnepeltek. A mizserfaiak a kultúrotthonban szórakozhattak, ugyanígy a salgóiak és a nemtiek is.

Ezen a napon sokszor csendült fel a taps, egy-egy jól sikerült tánc, jelenet vagy villámtréfa után. A kultúr- csoportok kitettek magukért, tudásuk legjavát adták. Igaz, a sportolók sem nyújtottak

A LEGJOBBAK

Az idei bányásznapon is, mint az elmúlt években, a legjobb eredményt elérő dolgozókat különböző kitüntetésben részesítettték. Az ünnepségen közel 500 dolgozó részesült különböző kitüntetésben. Ebbe sem tartozik bele a kiváló dolgozó jelvény és oklevél, melyet ezúttal közel 300 dolgozó kapott meg.

Kilenc bányász mellére került fel a kormánykitüntetés. Ebből egy munkaérdemrend, kettő szocialista munkáért érdemérem, és hat munkaérdemérem. A kormánykitünrosszabb teljesítményt, ők is kitettek magukért. S ami a gazdag kultúr- és sportműsoron történt, az is figyelemre méltó. Együtt ünnepeltek bányászaink a mezőgazdasági dolgozókkal. Az aratás idején kötötték meg a búzatáblákon a barátságot, melyet most tovább ápolták. Nem egy helyen elmondták bányászaink a vendégeknek, nekünk nem mindegy, hogyan halad a mezőgazdaság szocialista átszervezése.

ELISMERÉSE

tetősben részesültek között van a mátranováki Susán II. István csurgótárói csapatvezető vájár, Nagy I. Ferenc szorospataki bányász, de ott van Laczkó István, a rónai üzemegység főmérnöke is. Ezúttal 25-en részesültek miniszteri kitüntetésben, 16-an nyerték el jó munkájuk alapján a kiváló bányász jelvényt, s 9-en a bányászat kiváló dolgozója kitüntetést. Most is sor került a 10 éves bányászati szolgálati érdemérem kitüntetés kiosztására. 452-en részesültek ebben a kitüntetésben, egy évtizedes munkájuk után.

élet valóságtá érezni ki, ez, ez az újdonság.

Mióta foglalkozik politikával — s ez inkább amolyan érdeklődés, ismeretbővítés; ezen még nem jutott túl — másképpen figyeli a beszédeket, — az újságokat — s egyre több és több erőt is merít a saját életéhez ezekből.

— Már hallottam Kádár elvtárs fiatalságáról, az ifjúsági szövetségben végzett

munkájáról, s úgy érzem, hogy mi fiatalok sokat tanulhatunk az ő életéből, vezetőink életéből.

Jancsi nem adott több felvilágosítást magáról. Az emelvény felé nézett, figyelte az ott álló embereket, hallgatta a beszédet, s mikor felcsattant a taps, mosolyogva mondta:

— Az emberek tisztelik az igaz vezetőket.

Me q aa l ó su l a t ía n váqij

A tarjáni gyűlés végeztével megindul az emberáradat höm- pölygése. Az

előbb még figyelmes tömeg néhány perc alatt meglódul, minden ember szeretne minél közelebb kerülni az ünnepi szónokhoz. Hová lett a fegyelem?

A nagy tolakodásban egy kazári népviseletbe öltözött asz- szony mellé kerülök, aki két kislánnyal igyekszik utat találni a sűrűségben. A leányok szorongatják egymás kezét, hogy el ne keveredjenek

a nagy mozgásban.

A kisebbik már majdnem pitye- reg a nagy tola- K.odástól, amikor végre lélekzetvé- telnyi szabad helyre kerülnek, ahol az asszonyka széttekint és a nagyon tanácstalan pillantása b két leánykán áll meg.

— Nyughassatok! Csak látnám már...

Üjra megpróbálnak az emberek közé fura- kodni, de ez meddő vállalkozás. Az asszonyka oda-oda kesereg a leányoknak.--------<% ♦ ----— Csak legalább közelebb

Kerülhetnénk...; kezében egy

őszirózsát tart, amit végül az egyik kislánynak ad.

S már nem tolakodik. Megfordulnak a kerti kijárat felé. A kerítés mellől még visszanéz az asszonyka oda, ahol legsűrűbben állnak az emberek. Sóhajt

egyet, s elindulnak a vásárba. Az egyik kislány hangjai még hallom, amint távolodnak.

— Ugye megvese- szük a bútort, nőném?

Egymás iránti bizalommal

Kicsinek bizonyul a diákotthon mögötti kert. Az árnyas fák alatt megszorult a levegő, nemcsak a napon van meleg. A kisebb fák tetején gyermekfürtök lógnak. A fákra, falakra fölerősített hangszórók sokszor bántóan halkan közvetítenek.

S a nép figyel; szinte megemészti a szavakat. Markáns bányászarcok, villogó, veszélytől nem rettenő tekintetek az értelem mélyén kritizálnak is; s a fejek helyeslőén bólogatnak.

Az egyik hangszóró közelében három ember áll egy csoportban. Időnként hol az egyik, hol a másik mond valamit. Az arcukon feszült figyelem tükröződik.

Nagy Kiske László vájár,

Sulyok T. János és Bízó László együtt jöttek a bányásznapra, s a gyűlés után együtt szórakoznak is.

— Látja, ez a beszéd tetszik, amikor úgy szólnak hozzánk, mint ember az emberhez. Becsülettel és az egymás iránt érzett tisztelettel — mondja a széncsaták részese.

A másik kettő egyetértőén bólint, s egyikük hozzáteszi:

— Ném szeretjük mi a nagy szavakat, az egyszerű, de határozott szóból értünk, egyetértünk Kádár elvtárssal: nem elég csak a csákányt keményen belevágni. S ez így is van.

Ez a három ember példázza azt a 30-35 ezret, akik itt vannak körülöttünk: értik, felfogják és_ fel is használják az útmutatásokat,