Nógrádi Népújság. 1959. szeptember (15. évfolyam. 70-78. szám)

1959-09-05 / 71. szám

4 NÓGRÁDI NEPOJSAG 1959. szeptember 5. Héfgyermekes bányászasszony Hét gyermeket nevelt már fel Bapi néni, akinek a férje több mint harminc éve dolgozik a bá­nyában. A hét gyerek közül a legfiatalabb is még csak tizenöt éves. El lehet képzelni, hogy Horthy Magyarországában hogyan tudott boldogulni egy kilenctagú család. Huszonöt évig nem tellett bú­torra, nem tellett a szoba díszí­tésére, szőnyegre, függönyre, apróságokra. Csak a felszabadu­lást követő években tudtak vala­mennyire fellélegezni. Kicsik voltak még a gyerekek, ellátásuk mellett mégis tellett már új szobabútorra, kombinált bútorra, szőnyegekre. Rapi néni életében is döntő fontosságúvá válott az 1945-ös esztendő. A már hagyományossá váló bá­nyásznap számára is boldog ké­szülődést jelent, tele várakozás­sal, izgalommal. Hét gyereke kö­zül négyet az apa hivatásának megfelelően bányásznak adott. Csak két lánya vált hűtlenné a bányához és legkisebb fia, aki egy szerencsétlenség következté­ben elvesztette hangját és hallá­sát. Sok csapás, gond; baj kínozta már ezt az asszonyt, mégis meg­maradt elevensége és frissesége, semmi sem tudta elvenni jóked­vét. Egyik legnagyobb öröm a •saladban, hogy rendkívül egész­ségesek. Rapi bácsi például együttélésük óta még csak egy­szer volt beteg, egyszer mulasz­tott betegsége miatt munkahelyé­ről. Most Hévízen van a családfő, ott pihen egy kicsit. Jutalomként kapott beutalót a szép fürdőhely­re. Ezzel kapcsolatban van az asz- szonyának egyetlen nagy szomo­rúsága. Olyan makacs a férje, hogy még soha nem volt haj­landó vele együtt tölteni a sza­badságát, mindig egyedül bolyong az országban, pedig családi be­utalót nem egyszer kaptak volna. Nagyon remélte, hogy most, a bányásznapra, ő, a hétgyermekes bányászasszony ezt kapja aján­dékul férjétől. Sajnos, ebben az egyetlen reményében csalódnia kellett, férje egyedül ült vo­natra. Persze, megoldást azért ő is tud találni. Férje hazatérése után egy pár napra ő is megpihen a hé­vízi gyógyforrás közelében. El­végre egy jólkereső bányászem­ber felesége beutaló hiányában privát is megengedhet magának ennyit. Nem nyomorog már a bányász A bányászmúlt bővelkedik jött helyébe új munkás. Volt szomorú eseményekben, az elég munkanélküli . . . idősebbek emlékeznek még Nem csoda, hogy ez a hi- a keserves évekre. A bányá- hetetlen önkény a bányá­szok bérezése a múltban nem szókkal is meggyűlöltette a Nem nehéz ma már mun->< kába járni. Államunk. egy>< évben 100 millió forintot)] költ arra, hogy a bányász)' dolgozókat, akik munkahe-" 1938. évi besorolás szerint a bérlistában a hetedik helyen állt arányban a végzett ne- kapitalizmust, s harcot indí- lyüktől távol laknak, a bá- héz fizikai munkával. Az tottak a jobb életért. Sorra nyához szállítsa. Ez azt je­lenti, hogy minden vidékről bejáró dolgozóra az állam havonta 170 forintot áldoz. ÍGY NAP! BÁWASZKERESE T JZte BÁNYÁSZOK követték egymást a sztráj­kok. A sztrájkokat, a tünte­állt. A bányászok tekintélyes téseket nem egyszer csendőr­része a nyári időszakban, SOrtűz fejezte be. májusban, júniusban, július­ban csak három napot dol­gozhatott hetenként. A mun­kások több mint fele nagy családot tartott el, s a napi 3,80-4,40 pengő közötti kere­set bizony kevés volt. Nehéz volt a munka is. Csákány, kézifúró, balta — ez volt a föld alatt a mun­kaeszköz. De az emberek még ennek is örültek, mert legalább ha leszálltak a föld alá, az azt jelentette, hogy aznapra biztosítva van a munkájuk. A munkanélküli­ség réme minden bányászt fenyegetett. Kevés volt az olyan bánya, ahol fürdő is épült. A bányászok többsége télen-nyáron az izzadságtól, víztől átnedvesedett ruhában gyalogolhatott haza sárban és fagyban kilométereket. Tüdőgyulladás, tbc. — mit számított ez a bányatulajdo­nosoknak. Ha valaki kidőlt, HA BETEG VOLT.. ELSŐ 3 NAP NEM KAPOTT SEMMIT TOVÁBBI NAPOKON 50%-OS TÁPPÉNZT Nem törődött senki sem azzal, hogy mit csinál, miből él a bányász, ha a nehéz munkában, az áldatlan kö­rülmények között megbeteg­szik. Az első három napra semmi táppénzt sem kapott, a további napokra pedig csak keresetének 50 százalé­kát. Nehéz volt a múlt, sokan szivesen elfelejtik. Pedig en­nek a tükrében lehet igazán megérteni a jelent. Bérezés ÍO kg 1938 1958 Hallatlan erővel indult meg az építkezés is. Felszabadu­lás óta 19 000 lakást építet­tünk a bányászok számára! szempontjából ma a bányá- állami erőből, csaknem pon- szok az összes iparágak kö- tosan annyit, mint amennyi zül az első helyen vannak, az egész kapitalizmus alatt A Forradalmi Munkás—Pa- épült a bányászok számára, raszt Kormány által elren- Hallatlan nagy a különb delt bérrendezés sokat segí- ség a múlt és a jelen között tett. A 30 százalékos béreme- a reálbérben is. 1938-ban az lés azt jelenti, hogy a szén- átlagos bányaipari munkás bányászatban egy-egy mun- keresete 3,79 pengő volt, a; kás átlagosan havi 520 fo- vájároké 4,88 pengő. Ma 78, rintos béremelést kapott, forint az átlagos bányász 1956-hoz képest. KISGYERMEKET ÁPOLÓ DOL­GOZÓ ANYA TÁPPÉNZT NEM KAPOTT kereset naponta, ez áruban? Mit jelent) Sólyom ember. S Követendő ember István követendő rette a bányát; a bányászo- ez valóban így is kát, azokat az embereket, van, hiszen szereti a munká- akik darabosságukban is me- ját, nem kocsmázik, s ami legszívűek. még ettől is több, szereti az Már több éve KISZ brigá- embereket. dot vezet, s az eredmények­A munka, a bányászok nagy kel dicsekedhetnének. Nem családja sokat formált ezen a olyan ember, aki kérkedik fiatalemberen, aki már évek- eredményeivel, tanul és tanít. 1938-ban egy pár közepes) minőségű férfi cipőért 5 na-) pót kellett dolgozni egy bá­nyaipari munkásnak, mai három napi béréből megva- < sárolhatja. Egy napi kere- \ setéből 7 alkalommal mehe- tet moziba, ma 13-szor. Er-) demes megemlíteni, hogy az> említett napi bérből esak< másfél hónapi rádió előfize­tésre telhetett, (ha ugyan? volt a bányásznak rádiója)) ma viszont egy napi kereset? csaknem 8 hónapos rádiós előfizetést fedez. Ezen is le lehet mérni,? hogy mennyire emelkedett > bányászaink életszínvonala. < Említettük már, hogy mit) keresnek bányászaink. Súlyos milliókat fordítunk) munkavédelmi beruházásokra? is. Államunk, pártunk nagyra] becsüli bányászaink munká­ját. Ez nemcsak az előbb felsorolt adatokból jut kife­jezésre, hanem abból is, hogy igen sok bányász ré­szesült a legmagasabb álla­mi kitüntetésben. Ma már nemcsak sokat, han em jót is termelnek bányászaink. A márciusi párthatározat után döntően javult a szén minősége. Nem kerülnek már a hatalmas kövek a szén közé. S hogy ez mit jelent? Elegendő azt megem líteni, hogy a második negyedév jó munkája nyomán behozták bányászaink első negyedévi vesz­teségüket, sőt mi több, nyereség re tettek szert. A bányák orvosa' a karbantartók, vágj szaknyelven a fenn tartó bányászok. As ö munkájuk tesz lehetővé a kiesései megszűnését. Bár zömében idős bá­nyászok a karban­tartók, de munká­jukat mégis fiatalos lendülettel végzik. S ha talán már kar­juk gyengébb is, gaadag szaktudásuk bőven pótolja azt Bár nevük nem sze repel a versenytáb­lán, de a jó ered ményekben az ó munkájúk is bennt van. kel ezelőtt nagyon megsze­Az élet- formálta... Még 13 éves sem volt Molnár Gyu­la, amikor megis­merkedett a bá­nyával. Apja ab­ban az időben szűkösen keresett, szükség volt a fia­tal gyermek fizeté­sére is. Napszámos­ként kezdte, s annyit dolgozott, amennyit éppen a bánya urai akkor ruegköv eteltek tőle. Volt olyan nap is, hogy 16 órát töl­tőit el a bányá­nál az akkor még vékonyka gyermek. Alig pelyhedzett a fiatalember szakál­la, 17 éves lehetett, amikor már a csil­lét tolta a föld mélyében. Azt hittem, nogy innét már nincs menekvés. Pedig éreztem, hogy többet tudok. De ki mert akkor, abban az időben a továbbtanulásra gondolni, ki merte azt hinni, hogy mérnök is lehet az egyszerű bányako­vács gyermekéből tál vájárból egykor még területi fő­mérnök lesz, hogy ez a vékonyka gyermek még arra lesz hivatva, hogy négy bányaüzem í* rmelését segítse, készítse az üzemek, a bányák tervezé­sét. biztosítsa a Lobbi mérnökkel a bánya szénvagyo- nát? Meri Molnár Gyu­fából a Nógrádi Szénbányászati Ttröszt területi fő­mérnöke lett, s a mátranováki Gyulát ma főmérnök elv­társnak szólítják azok is, akik 1940- ben még arra taní­tották, hogyan kell úgy tolni a csillét, bogy kevesebb erőt fejtsen ki, hogyan kell fogni a csá­kányt, hogy minél több szén peregjen le a szénfalról. Hosszú, nehéz és göröngyös volt az vz út., amelyen 'aáig eljutott. Mol­nár Gyula nemcsak hitte, hogy többre a munkahelyen, es­te ceruzával cse­rélte fel a lapát nyelét. Dolgozott és tanult. Sikerült! A középiskola elvég­zése után a párt küldte iskolába, s ü munkahelyet a technikum padjával cserélte fel. Molnár Gyulából először főaknász, később ^edig az annyira szeretett Gáti bá­nyában lett üzem­vezető. Most? Te­rületi főmérnök! Ügy változott meg Molnár Gyula éle- 1. , hogy az akarata a párt segítségével, dolgozói társai tá­mogatásával páro­sult. És Molnár Gyula megállja a helyét. Amikor azon az emlékezetes októbe­ri napon veszély­ben volt a proletár haza, fegyvert fö­dött kezébe, hogy védje a nép ha­talmát. Ilyenek vagyunk mi, mai emberek. Molnár Gyulák, meg a többiek. Azokká Egyszerű munkáscsaládból származik, s jól emlékszik a szülők nyomorúságára, a ke- nyémélküliségre. Emlékszik, s ezt sosem felejti el. Családján kívül beletarto­zik egy nagy közösségbe, egy nagy családba, amely felemeli és erőt ad néki az élet küz­delmeihez, azokhoz a küzdel­mekhez, amelyek a több tu­dásért, a munkaeredmé­nyekért folynak, s ebből a nagy családból meríti erejét a munkához is, amely meg­3BQQQ6 9Q®QQQQQQ®©©Q©©QQ@Q©QQ©QQG ALAMIZSNA A, 1 SÁROS, csatakos he­gyi ösvényen fiatal, 24 év körüli férfi bandukolt. Ko­pott, szerecsengallérú nagy­kabátja alól kilátszott agyon­foltozott munkásruhája. Na­gyon sietős dolga lehetett, nehéz bakancsa szaporán da­nemesítette őt is. A brigád Sasztotta a sarat. Gondter- tagjai, s ő, szinte egy ember- beW, sovány arcában nyugta­ként végzik munkájukat, s ez ^ansaS feszült, barnafenyu eredményükön is meglátszik. szemei kutatva tapastak a tá- A bányásznapi őrség során át- v°ltoa. Mire a Cserest el­Pista, a vizslási segédvájár ki... Alázatos reménykedve nézte az új Jó szerencsét! hajtást. Talán mégis igaza lesz az anyósának és vissza­tartják a bányánál. Miért ne, hiszen fiatal, életerős, mint ez a sarjadó fű. A főtaná­csosnak csak egy szavába ke­rül. A friss tavaszi szellő és a fű illata bizakodással töl­tötte el. Nehezen vállalkozott erre az útra, de végül is meg­törte ellenállását felesége és tisztelettel. lag 130 százalékot teljesítet­tek. A társadalom megbecsüli Sólyom István munkáját, s ő is segiti azt a társadalmat, amelynek édes gyermeke. A bányásznapon ő is megkapja a szakma kiváló dolgozója ki­tüntetést, dolgozó népünk megbecsüléseként. anyósa állandó unszolása, a hagyta és a Sástóhoz ért, vi- munkanélküliségtől való fé- zes lett a hátán az ing. Meg- lelem. Hiába, sok társával izzadt. A napnak már volt együtt őt is leszanálták. Lesz ereje, de az árnyékos oldala- ami lesz, gondolta, megpró­báJ4a. A családnak enni kell. A v csaknem tíz kilométeres úton ezerszer is átgondolta, mit fog mondani. Csak az­után engedjék is be, mert különben az ördögnek tarto­zott ezzel az úttal. kon még lehetett havat lát ni. Az útmenti kis vízmosás­ban csörgedezett a mocskos hóié, de a száraz avar tövei­nél már sarjadt az idei zöld fű. Közel 34 millió Ft hűségjutalom — mondja élgon­képes, hanem cse­váltunk, amire hi­tlolkodva, s homlo­l^kedett is azért, vatottak vagyunk. kán vékony baráz­t ogy valóra váltsa Egy ország vezeté­ttát váj az emlé­akaratát. Az első sére, Molnár Gyu­kezés keserve. alkalmat, a felsza­lák, a dolgozó nép De tényleg ki badulás első évét gyermekei. hitte volna akkor, kihasználta arra, így változik min­hogy ebből a bá­hogy tanuljon. Nap­den ebben az or­ny a csillésből , rt fia­pal a szenet vájta szágban . . . Mint minden évben ezút­tal is hűségjutalmat kapnak a becsületes bányászok. Az idei bányásznapon közel 34 millió forint kerül kifizetés­re a szénmedence dolgozói között. S aki évközben nem mulasztott igazolatlanul, vagy egyéb szabálysértést nem kö­vetett el az ezúttal is évei­nek megfelelően részesül hű­ségjutalomban. Az üzemegységeknél min­denütt megtalálhatók a kü­lönösen hűséges dolgozók. Ezek jutalma jóval maga­sabb az átlagtól. Ilyenek a rónai Varga Géza, aki 7760 forintot, a forgácsi Kovács László Kossuth díjas vájár 7886 forintot, a mátranováki Gecse c. Elemér 6990 forin­tot, Mizserfán Kaposvári Fe­renc KISZ brigádvezető 7869 forintot, Kazáron Juhász Sándor 6552 forintot kap. de lehetne sorolni Ondrék Jenőt, rintot kap. Ezek a legmaga­sabb jutalmak, amely mö­gött egész évi kiváló munka és a föld mélyén eltöltött több évtized áll. Ám nem maradnak ki a fiatalabbak sem, mert a hűséges dolgo­zók valamennyien megkapják jutalmukat. A kabátját is kigombolta, mire Salgótarjánba ért. Ki­pirult arccal, kissé félsze­gen állt meg a Bányakastély portája előtt... A kisterme­tű, öreg portás gyanakodva nézett rá, amikor megmond­ta, hogy addig el nem megy innen, míg a méltóságos Kóth Flóris bányafőtanácsos úrral nem beszélt életbevá­góan fontos ügyben. A por- a kisterenyei tás megvakarta kopasz fejét, aki 7192 fo- s próbálta lebeszélni szándé­káról. De Pista hajthatatlan maradt. Az öreg látta, hogy makacs emberrel van dolga, bágyadt mozdulattal a tele­fon után nyúlt. Alázatosan felelgetett a titkárnak. — Nem, nincs berúgva... Kettő és fél óra múlva . .. ? Igenis. .. megmondom ne­— No, fiam — fordult a portás Pistához — maga iga­zán szerencsés csillagzat alatt született. Csak két és fél órát kell várnia és felmehet a főtanácsos úrhoz. Boldog lehet! Száz ember közül csak egynek sikerül hozzá feljut­ni. .. Ügy látszik, ma kivé­telesen jó kedve van az öregnek... Üljön le, fiam! Csigalassúsággal telt az idő. Pista tekintete szinte percenként tévedt a villany­órára, s közben egyre ismé­telgette magában, amit a hosszú gyaloglás alatt any- nyiszor átgondolt. Ügy érez­te, most ettől függ egész éle­te. Végre az örökkévalóság­nak tűnő két és fél óra után felberregett a csengő, s a tit­kár szólt a portásnak: fel- küldheti! P ISTA úgy érezte, men­ten összeesik. Bizonytalan léptekkel imbolygóit fel a lépcsőn. Kopogtatás után fé­lénken nyitott be, hangja idegenül csengett, amikor köszönt: Jó szerencsét! Sze­me elsőnek a komolyarcú titkáron akadt meg, majd onnan a feltűnően csinos, sző­ke titkárnőre tévedt. — Foglaljon helyet és mondja el nekem, mi járat­ban van — szólt a titkár ri­degen. Pista minden kerte­lés nélkül elmondta, mit akar. A titkár buzgón jegyez­te szavait, majd eltűnt egy vastagon párnázott ajtó mö­gött. Néhány perc múlva ki­szólt:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom