Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-05 / 62. szám

2 nógrádi népújság 1959. augusztus 5. SIKEREIK TITKA... — A MIZSERFAI BÁNYAÜZEM VEZETŐINEK MUNKÁJÁRÓL — A mizserfaiakat már hosz- szú ideje úgy ismerik a szén­medencében, mint a legjob­bakat. Ennek jelentőségét kü­lön aláhúzza az a tény, hogy amíg például a kányási bá­nyászok naponta 40 vagon szenet termelnek, addig a mizserfaiak termelése meg­közelíti a 200 vagont. Az üzemegység öt aknája nem tartozik a jó földtani adott­ságokkal rendelkező bányák közé. Itt is megtalálható a nyári hónapokban a teljesít­mény csökkenése, itt is dol­goznak vidékről bejárók. De Mizserfán ez nem jelent okot a nehézségek megma­gyarázására. Nem véletlen, hogy az üzemegység dolgo­zói jó munkájuk jutalmául elnyerték az elmúlt év má­sodik felében az élüzem cí­met. A napokban a csehszlo­vák kékkői bányászokkal folytatott párosversenyben szerezték meg az első helyet. Ennél a bányánál általában több gondot fordítanak a gazdaságosságra, mint a mennyiségre. Ennek tudható be, hogy rendszeresen csök­kentik az egy tonna szén ki­termelésére eső költségeket. EGYSÉGES MUNKA, JÓ KRITIKAI LÉGKÖR Amikor a mizserfai bányá­szoktól arról érdeklődünk, mivel magyarázható, hogy mind politikai, mind gazda­sági tekintetben tartós sike­reket érnek el, akkor annak a véleménynek adnak han­got, hogy jó a vezetés, dol­gozók és vezetők bátran ki­fejtik egymásnak véleményü­ket, közösen munkálkodnak a jobb eredmények elérésén. A napokban például már ko­rán reggel egy érdekes ügyet tárgyaltak. A lényege az volt, hogy az egyik csapat nál rossz volt a levegő- ellátás, amiért vonakodtak munkába állni. Azonnal ősz- szehívták az érdekelt dolgo­zókat, megvizsgálták a hely­zetet. Kiderült, hogy való­ban fennáll ilyen probléma. Emberi szóval folyt a beszél­getés, a csapat tagjait éppen úgy meghallgatták, mint a műszakiakat. Az egyenes, nyílt véleménycsere több ér­dekes tanulsággal szolgált, amelynek alapján azonnal in­tézkedtek. Az érintett csapa­tot elmarasztalták, mert a hibát nem jelezték idejében, viszont az is bebizonyoso­dott, hogy az aknászok nem törődnek megfelelően a mun­kafeltételek biztosításával. Tovább menve azt is meg­állapították, hogy számos műszaki középkáder nem áll hivatása magaslatán. Amikor elváltak, olyan határozat szü­letett, hogy a közeljövőben műszaki tavábbképző tanfo­lyamot tartanak az aknászok­nak. . A pártszervezet szintén megvizsgálja, milyen lehető­ségei vannak, hogy fokozot­tabban érvényesüljön a párt­ellenőrzés az aknászok irá­nyában. Ez a fenti példa is igazol­ta Kaposvári elvtársnak, a bánya párttitkárának azt a megállapítását, hogy eredmé­nyeik titka a mozgalmi és gazdasági vezetés egységes, közös munkájában, a hatá­rozott állásfoglalásban van. Nem tűrik meg a parancsol­gatást, munkájuk fő mód szerének mindig a meggyő­zést, a jó szót tekintik Igaz, hogy itt is, mint másutt a munka vitákat, sokszor éles véleménycseréket vált ki. De ez nem vezet sértő­döttséghez, a bírálat vissza­veréséhez. Annak okát pedig a vezetők személyes példa- mutatásán túl abban is kell keresnünk, hogy a politikai és szakmai tanulás kedvező­en alakul, hogy munkájuk alapjának mindig a párt ha tározatait tekintik. A MUNKA ALAPJA: MEGGYŐZÉS Arról már szóltunk, hogy a termelés megjavítására vo­natkozó párthatározat meg­valósításában szép sikereket értek el a mizserfaiak. Ami ezzel szorosan összefügg és ennek alapja, hogy hasonló jó tapasztalatok vannak a politikai munka színvonalá­nak emelésére vonatkozó ha­tározatok végrehajtásában. Ebben a pártszervezeteké, a kommunistáké az érdem. A pártszervezet biztosítja, hogy a 15 pártbizalmi, a 14 tag­ból álló agitációs csoport és azokat is magában foglaló 42 fős pártaktíva rendszere­sen kapjon tájékoztatást a feladatokról, illetve ők is el­mondják véleményüket. A legfontosabb tisztségviselők rendszeres beszámoltatásán túl és azt is felhasználva szé­lesítik a pártaktíva közgaz­dasági ismereteit, tanulmá­nyozzák a gazdasági mutató­kat. Megoldották azt is, hogy minden csapatban dolgozzon kommunista, minden akná­ból legyen egy elvtárs a pártvezetőségben. Rendszere­sen tartanak munkásgyűlése­ket. Volt olyan eset, amikor egyszerre 16 röpgyűlésen ta­nácskozták meg a legfonto­sabb tennivalókat a bányá­szokkal. A július hónap utol­só napjaiban pedig valameny- nyi mozgalmi és gazdasági vezető a bányában kereste fel a dolgozókat, hogy meg­beszéljék a havi tervtelje­sítés biztosításának feltétele­it. Mozgalmat indítottak pél­dául a gépek — amelyek Mi­zserfán nagy számban van­nak — jobb felhasználásáért, megóvásáért. A pártszerve­zetnek még arra volt gond­ja, hogy esetenként tanács­kozásra hívja össze a párton- kívüli dolgozókat. Ez a mód­szer erőteljesen hozzájárult a kapcsolatok, a bizalom erő­sítéséhez. Sikerét mi sem bi­zonyítja jobban, mint az, hogy a pártonkívüliek kéré­sére megismétlik ezeket a tanácskozásokat. Ezzel pár­huzamosan külön számíta­nak a törzsgárdára. Ezért ezek a dolgozók érzik, hogy az 6 felelősségük nagyobb, több hárul rájuk a köteles­ségekből. Követendő kezdeményezés, hogy tervet dolgoztak ki a mozgalmi és gazdasági veze­tők bányajárására. E terv­ben meghatározták, hogy melyik vezető mikor és me­lyik aknába megy. Ezzel nemcsak állandóvá teszik ezt a fontos követelményt, ha­nem biztosítják azt is, hogy mind a három szakban fel­Félévi eredményeink jók, de hiba lenne elbisakodtti Az SZMT tanácskozásának vitájából keressék a bányászokat. Sán­dor elvtárs, bányavezető például egy héten négyszer jut le a bányába, s meg­közelítően jó a többi vezető bányalátogatása is. Emellett pedig arra is jut ideje, hogy amikor arra szükség van, otthonukban is felkeresse a bányászokat, segítsen problé­máik megoldásában. A szakszervezet biztosítja, hogy a mizserfai bányászok nap mint nap ismerjék a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásuk teljesítését. Most pedig azon dolgozik, hogy tovább javuljon a dol­gozók javaslatainak elintézé­se. Többek között beveze­tik, hogy a jövőben minden javaslattevő írásos választ kap bejelentésének elintézé­séről. Ezek és hasonló módsze­rek azok az eredmények, amelyek sok sikert eredmé­nyeznek a mizserfai bányá­szoknak. LÁTJÁK A TENNIVALÓKAT Természetesen tennivaló is akad, bőven. Az pedig is­mét az ottani vezetők tekin­télyét erősíti, hogy látják és bátran feltárják a hibákat is. Általában valamennyi szerv feladatának látja, hogy javuljon a műszaki dolgozók munkája, még jobban bonta­kozzon ki kezdeményezésük. A pártszervezet azt tartja feladatának, hogy a jövőben több kétkezi dolgozó vegyen részt a pártvezetésben. Jog­gal elégedetlenek még azzal, hogy a dolgozók nem min­den esetben és időben tár­ják fel problémáikat. Ezért erősíteni akarják a kritikai légkört. A szakszervezeti ve­zetőség soronlévő feladatának tartja, hogy munkája első­sorban politikai jellegű le­gyen, ne korlátozódjon csak az érdekvédelemre. A mizserfai bányaüzem mozgalmi és gazdasági veze­tői sok hasznos módszerrel rendelkeznek feladataik jó ellátásában. Érdemes tanulni tőlük. Az ottani elvtársak pedig úgy látják, hogy meg- óva magúikat az elbizako­dottságtól, rendelkeznek azok­kal a feltételekkel, amelyek újabb sikerek elérését teszik lehetővé. B. Gy.—H. A. Mint lapunk legutóbbi szamában beszámoltunk, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa július 31-i ülésén meg­tárgyalta az I. félévi terme­lési eredményeket és a kong­resszusi munkaverseny ta­pasztalatait. Az alábbiakban a vita során elhangzott né­hány hozzászólásra térünk vissza. A Salgótarjáni Acélárugyár­ból felszólaló elvtársak — Lengyel István igazgató és Hegyes Ignác szakszervezeti termelési felelős — arról szó­lották, hogy még több olyan probléma van, amelyek meg­oldása soronlévő feladat. Utaltak arra, hogy ez év első felében a gyárban to­vább javult a termelési ér­ték és a termelékenységi mutatók, azonban visszaesés tapasztalható a politikai munkában. Ennek érdekében több in­tézkedést tesznek. Ezen a héten többek között terme­lési tanácskozásokat tarta­nak, amelyeken a kongresz- szusi munkaverseny politi­kai és termelési helyzetével foglalkoznak. Dr. Csillag József, a Szén- bányászati Tröszt főmérnö­ke a bányászok első félévi jó munkájának ismertetése mellett hangsúlyozta, hogy például a bányafa felhasználása még nem alakult kielégí­tően. Jobb felvilágosító munkával és anyagi ösztönzéssel is szükséges érdekeltté tenni a bányaüzemeket abban, hogy takarékoskodjanak ezzel az importanyaggal. Szomszéd István, kazári bá nyavezető a munkafegyelem még fellelhető lazaságairól szólott. Elmondotta, hogy vannak egyes emberek, akik kisebb sérülésekkel hosszabb ideig betegállományban van­nak, de otthon zavartalanul dolgoznak. Ezért több ilyen esetbón a visszatérő sérülést szenvedőket külszínre helyez­ték. Ennek meg is van a hatása, mert nagyrészük már belátta, hogy érdemes job­ban ügyelnie testi épségére, hogy visszaéléseik a beteg- állománnyal nem marad szó nélkül az üzemnél. Bemard Rezső elvtárs, a Közös felelősség, közös munka Már több mint egy hónap­ja tart az iskolai szünidő, a gyermekek gondtalanul ját­szanak, szórakoznak, egy ré­szük kirándulással, táboro­zással tölti idejét, gazdagítja tapasztalatait — de az isko­lákban azóta is komoly mun­ka folyik. Nem tanítás, ne­velés, hanem amolyan csi­nosító munka. Megyénk minden iskolájá­ban meszelik, tisztítják a tantermeket, s ahol szükség van rá, ajtót, ablakokat, te­tőt, padlót, kilincset, vagy mást javítanak meg, hogy minden rendben legyen, s mire eljön a tanév kezdete, tiszta, jó levegős, barátsá­gos tanteremben lássanak az új oktatási év munkájához a gyermekek és nevelők egy­aránt. Az iskolák, „nyári nagy- takarítására” a tanács több mint kétmillió fo­rintot költ. S e forintok mellé rakják le szorgos két kezük munkáját azok a szülők és szülői mun­kaközösségek, akik fáradsá­got nem kímélve, gyakran a pihenő idejüket áldozzák fel, hogy segítséget adjanak a takarításhoz, vagy apró javítások elvégzéséhez. Romhány községben pél­dául a szülői munkaközös­ség a nőtanáccsal együtt a tanévzáró ünnepség befeje­zése után azonnal hozzáfo­gott a tantermek meszelésé­hez, a folyosó lefestéséhez, s társadalmi munkában teszik széppé, barátságossá, a gyer­mekek második otthonává az iskolát. Ilyenfajta segítőmunkával ma már sok iskola szülői munkaközössége, sok köz­ségi nötanács dicsekedhet. De az asszonyok a szün­időben másra is gondolnak. Az első osztályba lépő óvo­dás gyermekeket kispajtásaik már mindenütt elbúcsúztat­ták. S az első „ballagásuk­kal” ők is megkezdik az egész életüket végigkísérő alapos munkát, a tanulást. Az 1958/59-es oktatási év­ben 2471 nyolcadik osztályos tanuló hagyta el az általá­nos iskola kapuit, s szep­tember 1-én helyüket több mint 5200 első osztályos gyermek foglalja el. Több ezer kisdiák kezdi elsajátí­tani az írás, olvasás, számo­lás tudományát, s emellett nevelődik őszinte, egyenes jellemű emberré. Megtanulja, hogyan kell szeretni a szülőt, nevelőt, becsülni a magyar hazát, a Magyar Népköztársasá­got, tisztelni más orszá­gok népeit. Nagy a felelősség a gyer­mekek neveléséért, tanulá­sáért, a család és az iskola kapcsolatának erősítéséért. A nőmozgalom már eddig is igyekezett segíteni a szülők­nek a gyermeknevelési gon­dok megoldásában. Ezért határozta el a Megyei Nőta­nács Végrehajtó Bizottsága a napokban, hogy javasolja városi, bányatelepi, községi nőtanácsainknak, a tanév kezdete előtt tanácskozza­nak az első osztályba kerülő gyermekek szüleivel. Beszél­gessenek a szülőkkel együtt arról, hogyan tudják a leg- iobban segíteni első osztá­lyos gyermekük fejlődését. Egészen bizonyos, ha a gyermek otthon is olyan nevelést kap, mint az is­kolában ha az igazságot hallja az életről mindkét megyei pártbizottság osztály- vezetője elmondotta, hogy megyénk iparának munkája különösen a II. negyedév­ben — jónak értékelhető. Ennek ellenére azonban a párt márciusi határozatában rögzített feladatokat még nem teljesítette. Komoly munkára van szükség, hogy a kitűzött célok megvalósuljanak, a legfontosabb mutatókban elérjük az 1960-ra terve­zett szintet. Ez elsősorban a termelékeny­ségre és az önköltségre vo­natkozik. Számos olyan belső tartalék van, amely a kez­deti óvatosság nyomán még nem került feltárásra, s amelyek hasznosítása a má­sodik félév feladata. Ilyen tartalék többek között, hogy a műszakiakat jobban be­vonják a kongresszusi mun­kaversenybe, a feltételek biz­tosításába. Nagyobb gondot kell fordítani . a versenyben élenjáró dolgozók erkölcsi elismerésére, eredményeik népszerűsítésére. Az utóbbi hónapokban előre haladtunk az újítási mozgalom fejlesz­tésében. Azonban még min­dig vannak olyan fogyaté­kosságok, amelyek azt jel­zik, hogy ezt a fontos moz­galmat indokolatlanul elha­nyagolják egyes üzemekben. Végül szóvá tette, hogy az I. félévi adatok alap­ján a beruházások pénz­ügyi és műszaki meg­valósulásában komoly le­maradás mutatkozik. Az év hátralevő részében komoly erőfeszítést kell ten­ni ennek pótlására. Nagy József, az építők szak- szervezetének megyei elnö­ke arra hívta fel a figyel­met, hogy az építőiparban nagyobb gondot kell fordíta­ni a munkaszervezés, a mű­szaki feltételek biztosítására, az eredmények értékelésének alaposságára. Ezen kívül eb­ben a szakmában is elsőren­dű feladat a politikai mun­ka megjavítása, különösen a szocialista címért küzdő brigádoknál, amelyek vonta­tottan teljesítik a művelő­désre vonatkozó felajánlásai­kat. Bencgik elvárs, a MEDOSZ részéről a mezőgazdaság eredményeinek ismertetése mellett feladatként szólott arról, hogy javítani kell a verseny nyilvánosságát és az adott­ságoknak megfelelően gyorsabban szükséges ér­tékelni az eredményeket. Az értekezletet Nádasdi András elv társ, az SZMT el­nöke zárta be. Felhívta a szakszervezeti aktívákat, hogy mozgósítsák a dolgozó­kat a kongresszusig verseny újabb lehetőségeinek feltárá­sára, tudatosítsák a párt- kongresszus jelentőségét, is­mertessék a dolgozókkal, hogy a megyei pártbizottság a versenyben legjobb ered­ményt elérő üzemnek vörös zászlót adományoz. Javíts an cik az egymáshoz való viszonyban is helyen, akkor egyenes jellemű, őszinte emberré válik. A kétféle nevelés — más az iskolában és más otthon — zavarttá, kétszínűvé s nem egyszer hazuggá teszi a gyermekeket. A gyermeki értelem fogékony, de ha bármiről kétféleképpen hall, úgy járhatunk vele, hogy egyiket sem hiszi el. Bízunk abban, hogy a szü­lők, és a nőtanácsok ilyen fajta beszélgetései hasznosak lesznek. S ha együtt ápol­juk ezeket a fiatal virágpa­lántákat, egészen bizonyos, csodálatos virágot teremnek majd. Vágvölgyi Anna Nőtanács megyei titkára A 33 sz. Autóközlekedési Vállalat GUMIJAVÍTÓ szakmunkásokat keres. Felvétel bármikor a vállalat műszaki osztályán (Salgótarján Központi telep) (219) 120 basszusos 16 hangváltós príma állapotban lévő tangó­harmonika 4000-ért sürgősen el­adó. Cím: Rózsahegyi Salgótar­ján, Rákóczi ut 32. bérház. (231) Eladó 4000 km-t futott Pannó­nia motorkerékpár jó állapotban. Cím a Kiadóhivatalban. (224) Karancslapujtő híre sok mindenre kötelezi Lap- ujtő fiatalságát, ennek a hagyománynak kell mérv­adónak lenni a KISZ-tagok munkájában. A kérdés az, mennyire becsülik meg a fia­talok, a KISZ-tagok ezt a hagyományt, mennyiben áll­ták meg helyüket, milyen eerdményeket tudnak felmu­tatni a KISZ megalakulása óta. Nemcsak a KISZ-nek, de az egész falu lakosságának felszabadulása óta a legna­gyobb sikere, a korszerű mű­velődési ház felépítése volt. Ezekben a munkálatokban kiemelkedő szerepet játszot­tak a falu fiataljai: KISZ-ta­gok és nem KISZ-tagok egy emberként segítették a közös feladat megvalósítását. A folytatás sem volt rosszabb. Ez évben rendezték meg a KISZ-helyiségek tisztasági és dekorációs versenyét, amelynek során a karancs- lapujtői KISZ egy televíziós készülékkel lett gazdagabb. Kulturális téren is jelen­tős eredményeket könyvelhet­nek el a karancslapujtői fia­talok. Számos színdarab — főleg zenés vígjáték és nép­színmű — bemutatásával, va­lamint néhány zenés kabaré műsor rendezésével arattak több ízben megérdemelt si­kert. Jelenleg folynak Do bozy Imre: Szélvihar című drámájának próbái, amelyet augusztus 20-án mutatnak be a karancslapujtői művelődési otthonban. Az ideológiai és erkölcsi nevelés kérdése a jelentősebb politikai események rendsze rés ismertetése, szintén fon­tos helyet foglal el a KISZ szervezet életében. Ezekről a problémákról havonként két, három, esetleg négy alkalom­mal is hallhatnak az érdek­lődők. Egy külön előadást szenteltek például a párt március 6-i határozatának, amelyben részletesen foglal­kozott az előadó a XXI. pártkongresszus főbb határo­zataival, a kongresszus ma­gyarországi visszhangjával, továbbá a párt művelődési irányelveivel. Az 1959-es év KISZ-mun- káját a VIT-re való készülő­dés jellemezte Karancslapuj- tőn is. Egy fiatal ebből a szervezetből is részt vesz a VIT-en. A vezetőségi és tag­gyűléseken szinte állandó na­pirendi pontként szerepelt a VIT-re való készülődés meg­vitatása, a VIT jelentőségé­nek értékelése, a VIT-bélye- gek és VIT-sorsjegyek eladá­sának problémája. A VIT- alaphoz 500 forinttal járult hozzá a karancslapujtői szer­vezet. Egy kis munkával azonban még más sürgős feladatot is meg kellene oldani. Rend­behozni például a KISZ kör­nyékét, amely egyáltalán nem méltó' ehhez a szerve­zethez. Ha a bíráló bizottság annak idején nemcsak a KISZ helyiséget vizsgálja meg, hanem osztályozza a KISZ környékét is, valószí­nűleg nem néznék most a karancslapujtőiek a televízió műsorát. A KISZ környékének> gon- dozatlansága azonban nem egyedüli hiányosság. Nem lenne teljes a karancslapuj­tői KISZ-szervezetről alko­tott képünk, ha hallgatnánk néhány olyan jellemző fogya­tékosságról, melyek nagy­mértékben hátráltatják a to­vábbi eredményes munkát. A tagság szellemében a mun­kához, s egymáshoz való vi­szonyában van valami alap­vető hiba. Nagyon sokan nem. érák magukénak a szerveze­tet, nem azért KISZ-tagok, amiért lenniük kellene. Az eredmények ellenére sem so­rolnám a karancslapujtői KISZ-szervezetet a megye legjobb szervezetei közé. Nem alkot ez az egyesület még egy zárt, egységes kol­lektívát, a széthúzás, a káosz jellemzi sok esetben. Ennek okát leginkább a létszám nagyságában kell keresni, hi­szen 6—7 tagú vezetőség nem képes a 80 embert számláló szervezetet jól összefogni. A tagság egy részének passzív magatartásáért azonban bizo­nyos mértékig a vezetőség is felelős. Tapasztalatlansággal és szervezési készségek hiá­nyával lehet magyarázni, hogy a tagság egy része megmaradt a passzív tag szintjén és őket a vezetőség nem képes bevonni a mun­kába. A javítani való még elég sok, az elbizakodottságnak tehát helye nincs a karánes- lapujtői KlSZ-szervezet mun­kájában. További fejlődést, önképzést követel az irányí­tás. a vezetőség tagjaitól, akiknek nem szabad vissza­riadni az erélyesebb eszkö­zöktől, a KISZ-szervezet ered­ményesebb működésének ér­dekében. Bozó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom