Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)
1959-08-26 / 68. szám
1959. augusztus 26. NÓGRÁDINÉPÜJSAG 3 „Ifjúság a szocializmusért" próba indul A KISZ KV. Intéző Bizottsága határozatot hozott az „Ifjúság a szocializmusért“ próba megindulásáról A határozat hangsúlyozza „a párt- kongresszusra és hazánk fel- szabadulásának 15. évfordulójára való felkészülést a legszélesebb ifjúsági tömegűvé kell tenni. Fokozni kell a fiatalokban a párt iránti ragaszkodást és szeretetet, a szocializmus ügye iránti érzését és az áldozatkészséget.. .“ Ez a próba jó lehetőséget ad a KISZ-szervezeteknek ahhoz, hogy a magyar ifjúság széles tömegeit bevonják a párt VII. kongresszusa és a felszabadulás 15. évfordulójára való felkészülésre és megértessék velük e két esemény történelmi jelentőségét, eszmei tartalmát. A próba keretei, feltételei teret adnak a helyi öntevékenység kibontakozásához. A Központi Bizottság határozata nem ad formulákat, hanem a szervezetekre bízza, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően alakítsák ki a próbafeltételeket. A próba első követelményét teljesíti az a fiatal, aki rendes termelő, vagy tanulmányi munkája mellett eredményesen vesz részt a KISZ 15 válasza egyikének megvalósításában, vagy a termelési mozgalmak valamelyikében. A tanulási követelményeknek az a fiatal tesz eleget, aki rendszeresen részt vesz a politikai oktatásban. ALLAMT VÁLLALATOK, MAGÁNOSOK FIGYELEM! Gumijavító üzemünk mindennemű gumik futózását, vulkanizálását, valamint javítását vállalja. Záros határidőn belül garancia mellett. A Széesényi Gépállomás (247) igazgatási határán belül működő két termelőszövetkezetet fokozottabban segítsék. Azóta a tanácselnök rendszeresebben felkeresi a termelőszövetkezetet. A mezőgazda- sági felügyelő idejének többségét a termelőszövetkezetben tölti, segít a vezetőségnek. Az aratás idején a kecs- kédi tsz aratási munkáinak irányítását segítette, több napon keresztül együtt kaszált a tsz tagjaival. A pártszervezet vezetőségi tagjai pedig állandóan figyelemmel kisérték az aratás menetét és mikor látták, hogy a nehéz aratással a tsz-tagsága időben nem bir végezni, megszervezték a tsz munkaerővel való Segítségét. A pártvezetőség minden tagja, a párttagok jelentős része segített az aratás befejezésében. Voltak olyan párttagok, akik több napot is dolgoztak a gabona betakarítása érdekében. Példájukat többen — pórtonkí- vüli dolgozók, KISZ-fiatalok is — követték. Ez a járás területén szinte mozgalommá vált, mert látták a pártszervezetek, hogy az erkölcsi politikai -támogatás mellett, figyelembe véve a gabonák dűltségét és az esős időjárást, a segítségnek ez a formája jó hatással van a tagság politikai hangulatára és további munkalendületére is. xV'vártszervezeteink kez- f / i deményezésére tsz- r' tagok is elmentek másik termelőszövetkezetbe segíteni, hogy a lemaradást behozzák. A varsányi Dózsa Tsz tagjai, mikor a sajátjukkal végeztek, egy nyolctagú brigádot küldtek saját vontatójukkal egy másik termelőszövetkezetbe, hogy segítse a behordást. Mindezek azt bizonyítják, hogy pártszervezeteink munÖRÖKLÖTT ROSSZ SZOKÁSOK «HM A bányásznap előtt... mi társadalmunk ( /! sok mindent örökölt a múltból. Életünk rohamosan fejlődött, átalakult, de fejünkből csak lassan oszlik el az eszmei zűrzavar. Most nem a vallás okozta ferde világnézetről, vagy pláne nem a revizioniz- musról, nacionalizmusról és a még sok meglévő „izmusról” van szó. Egy cikk keretében ezek el sem férnének. De sokkal ártatlanabbnak látszó apróbb „örökségek” is torzítják az emberek gondolkodásmódját. Jellembeli és gondolkozásbeli gyengeségek, fogyatékosságok, amelyek jelentősen gátolják az új típusú ember kialakítását. Ilyen például a közömbösség. az elhanyagolt, vagy túlzásba vitt társadalmi élet, a család lebecsülése és még egy sor egyéb káros, helvtelen szemlélet. Ä ma emberét jellemezze az, hogy összhangot talál önmaga és a közösség érdeke között és ha kell, ha a társadalmi közösség érdeke úgy kívánja, önös érdekeit zokszó nélkül aláveti a társadalom közös érdekeinek. Mégis vannak még szép számmal olyan embereink, akik csak egyéni érdekeiket ismerik, csak az „ént” és legfeljebb emellett még a legszűkebb családi kört. Azért élnek, hogy a családnak legyen mit ennie, ruházkodnia. de az evés, ivás, ruházkodás, esetleges szórakozás feltételeinek biztosítása már ki is elégíti őket, egyébbel nem törődnek. A közösség érdeke, gondjai, bajai ismeretlen fogalmak előttük. Mintha nem is benne élnének. Ez az önös egyéni életmód szabály- szerű folytatója a polgári társadalom csak önmagának élő szemléletének, életmódjának. Amilyen súlyos veszélyeket rejt magában a közösséget semmibevevő ember, éppolyan súlyos szemlélet a „közösség a minden”, „az egyetlen“ gondolkodásmód is. Van jónéhány vezető, aki a maga beosztásában rendkívül jól megállja a helyét, aki valóban a szó legszorosabb értelmében nem ismer éjt és nappalt, ha tenni kell valamit, ha feladat megoldása várja. Nem kívánhat tőle kájában egyre jobban érvényesül a kezdeményezés, a feladatok végrehajtásában a pártonkívüli dolgozókra való támaszkodás és a képesség, hogy magukkal vonják őket a gyakorlati munkába. A pártszervezetek által hozott határozatok többségében konkrétek, helyesek a határozatok és azokat meg is valósítják. Az általában vett politizálás helyett egyre jobban a tettekkel igazolják be pártunk politikájának helyességét. A pártmunka stílusának különböző kérdéseit egy rövid cikk keretében érinteni sem lehet, azonban aki körültekintő módon elemzi egy- egy pártszervezet életét az megállapíthatja, hogy jó úton haladunk és egyre kevesebb helyen és egyre kisebb mértékben fordul elő a párt politikájának eltorzítása. /§ legfontosabb feladat- í/t nak azt tartom, hogy a munkastílus pozitív vonásait ápoljuk, tudatosítsuk. Ne engedjük meg sehol, hogy a helyes elvekkel a gyakorlat szembekerüljön. Ha ez valahol mégis jelentkezik, a leghatározottabban teremtsünk e tekintetben rendet. Ne engedjük a helyes politikai légkört intrikus, vagy álradikális beállítottságú személyek által demoralizálni. Ne tűrjük, hogy egyesek meggondolatlan, tömegeket elriasztó „forradalmisá- ga” érvényesüljön. Ezzel biztosítani tudjuk, hogy párt- szervezeteink minden feladat megvalósításában vezetni tudják a dolgozók széles tömegeit népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztésében, a szocialista építés minden területén. KANYÓ BÉLA az MSZMP széesényi járási titkára semmit a társadalom, hogy szolgálatkészen meg ne tenné. De már a családja nem érdekli, nem jut ideje gyermeknevelésre, nem jut ideje, hogy élettársával megbeszélje a bevásárlási gondokat. „Értsd meg nem érek rá. El kell mennem!” — mentege- tődzik, ha a család is szeretne valamit tőle, egy jó szót, közös mozit, színházat, vagy sétát munkaidő után. Erre soha semmilyen körülmények között nincs ideje, mert mit szólnának az emberek, hogy ő, az elnök, vagy az igazgató a közösség nagy fia a családra pazarolja drága perceit. gaz, ez nem mondható kispolgári szokásnak, jellemvonásnak. Mégis van legalább ilyen veszélyes a mi új embert formáló társadalmunkban. Hiszen a társadalom apróbb családokból tevődik össze. Egy vezetőnek pedig mindenben, a családi életben is példát kell mutatnia. Hogyan is tudna jól foglalkozni egy vezető beosztott dolgozóinak családi problémáival, ha nem ismeri saját családja gondjait, bajait sem. Hogyan tud helyesen foglalkozni az emberekkel, ügyes-bajos dolgaikkal. ha saját családi környezetének ügyes-bajos dolgai sem érdekli^. Az egész társadalomra veszélyes a családi közösség semmibevevése. A mi vezetőinknek megértőén, hozzáértően, sokoldalúan kell törődniök a dolgozók mindennapos gondjaival, bajaival. Ehhez a legfőbb iskolát a megértő családi élet adja meg. Van még sok-sok egyéb is a múltbeli gondolkodás- mód káros örökségéből. Ilyen hiba például, csak a külső után megítélni az embert. Nálunk a munka szerezzen becsületet az embernek, ne a ruhája. Oly mindegy az, hogy milyen öltözék takarja az értékes, tartalmas, tettrekész embert, de a legdrágább börberi, vagy nylon ruha sem tesz értékessé üres, léha, tartalmatlan nőt, vagy férfit. Ruhája után, öltözködése után megítélni egy embert ismét csak kispolgári jellemvonás. Tipikus polgári gondolkodásmódból fakad az is, ha egyes emberek túl sokat törődnek, túl sokat foglalkoznak mások személyi ügyeivel. Azzal, hogy mit eszik, ki jár hozzá, mikor jár haza, vagy éppen mire költi a pénzét. A letűnt társadalom úriasszonya, vagy polgára nagy jódolgában valóban nem tudott mást tenni, mint a pletykát terjeszteni. De a mai társadalom emberének azon kell gondolkodnia, azon kel töprengenie úton és útfélen, hogyan tehetjük szebbé, gazdagabbá a mi életünket. Hogyan működhetne jobban az óvoda. bölcsőde, mit gyártson az ipar. milyen élményt nyújtott egy film, egy színdarab. Tehát általában arról, hogy szépüljön, gazdagodjon. tartalmasod.! on életünk. Meg kellene szüntetni végre már a polgári társadalomnak azt a káros örökségét is, hogy örömre, bánatra, boldogságra, szomorúságra egyetlen orvosság van: a kocsma. A mértéktelen ital- fogyasztás testet, lelket mérgez meg, családokat taszít a romlásba. Különösen veszélyes még ma is az ital- fogyasztás mérete munkás- osztályunk egyes rétegeiben. Az italfogyasztók zöme — a mértéktelen, egészségre ártalmas ivásról van itt szó — legtöbbször munkás. Félreértés ne essék, nem arról van itt szó, hogy ez jellemző a mi munkásosztályunkra. Nem! Csak arról van itt szó, hogy az esetek — többsége itt fordul elő, ami persze a munkásosztály egészére vonatkoztatva csak egészen kis százalékot tesz ki. De harcot kell folytatnunk, hogy az ital ne méreggé váljon az ember számára, hanem üdítő itallá, csak akkor és annyit fogyasszon, amennyit éppen kíván egy egészséges, öntudatosan gondolkodó ember szervezete. orolhatnánk még tovább a régi talajról itt felejtett, a tudatunkban, a fejünkben meg- gyepesedett polgári vonásokat. Ezek gátolják előrevivő munkánkat, rontják az emberek egymáshoz való viszonyát. Sokrétű munka vár itt ránk, amit nem lehet szemrehányással, fölényeskedéssel, vagy sértegetéssel megoldani. Az emberek átformálásához, szocialista szellemű neveléséhez, az új típusú ember kialakításához tengernyi türelem, jó szó, nevelő munka szükséges. Megfelelő módszerekkel állandóan, szünet nélkül munkálkodnunk kell azon, hogy mielőbb megszűnjenek, eltűnjenek a dolgozók fejéből az ilyen és hasonló kispolgári vonások. Ez a szívóságot igénylő munka előbb, vagy utóbb, de kétségkívül meghozza gyümölcsét, megteremti az öntudatos, közösségért élő önzetlen, tisztafejű, tettrekész embert. ÚJLAKI MARIA Hányám, él tíz fiaiuiztaiiz&ny&k termi JHátraszelén Sajátos feladatai vannak, a mátraszelei nőtanácsnak. A község asszonyainak egyik fele a termelőszövetkezetben dolgozik, a másik fele pedig bányászember felesége. A nőtahács eszerint szabta meg téli programját. E tervek szerint kézimunka-szakkört, var- rótanfolyamot indítanak, valamint egészségügyi előadássorozatot szerveznek az asszonyok téli foglalkoztatására. A télen tsz- parasztasszonyok és bányászasz- szonyok közös találkozóját is megszervezik. Egyre több bányásztelepen csendül fel ezekben a napokban a víg nóta. A bányászok ünnepe napról napra közeledik. A föld mélyének dolgozói az ünnep tiszteletére bányásznapi őrséget szerveztek. Azelőtt sem volt okuk szégyenkezésre bányászainknak, de most, efddig elért legjobb ered'- ményeiket is túlszárnyalják. A trösztbizottság az üzemek vezetőivel most kedves szokást elevenített fel. Zenés műsorral köszöntik a telepeken az ott lakó kiváló eredményt elérő bányászokat. De nemcsak a zenekarok, a kultúrcsoportok veszik ki ebből a köszöntésből részüket, hanem a legifjabbak, az úttörők is. Az újítók A szénmedence bányászai között a II. félévben újító versenyt hirdettek. A közelgő bányásznap tiszteletére azonban augusztus 1-től szeptember 6-ig külön újító hónapot tartanak. A versenyidőszak alatt a legjobb eredményt elérő újítókat külön jutalomban részesítik, a féléves versenytől függetlenül. Az újítások értékelése nem könnyű, hosszabb időre van szükség, míg egy-egy javaslat népgazdasági megtakarítását kiszámolják. Ennek ellenére az eddigi eredmények mégis lemérhe- tők. Korábban a havonként beLegutóbb Rónabányán voltunk egy kedves jelenetnek tanúi amikor a kiváló bányászdolgozókat, az apákat piros nyakkendős úttörők köszöntötték hatalmas virágcsokorral. A postások dolga is igencsak megnövekedett a nagy ünnep előtt. Talán soha nem vittek annyi levelet a bányatelepre, mint ezekben a napokban. Igaz, nem titok előttük, mi áll a levélben, mert a címzettek boldogan mutatják. Köszönet a családnak az apa elért kiváló munkájáért. Ugyanis az üzem társadalmi és gazdasági vezetői a legjobb eredményt elérők családjának köszöntő levelet küldenek. köszöntése nyújtott újítási javaslatok száma alig haladta meg a 25-öt. Most azonban a hónap még nem ért véget s 15-ig máris több mint 20 újítási javaslatot nyújtottak be az üzemek újítási felelőseinek. Ez az eredmény méltán bizonyítja a bányász újítók kiváló eredményét, lelkesedésüket, amellyel az ünnepre készülnek. Az újítások népgazdasági eredménye még nem ismeretes, de az már látható, hogy összegszerűleg jóval felülmúl minden 'eddigit. S úgy hisszük, a bányász újító hónapot értékelő bizottságnak nehéz dolga lesz a díjak odaítélésénél. ! vi 3 Anfc SALGÓTARJÁNBAN, Észak—Magyarország legnagyobb Állami Áruházában a legnagyobb választékkal várjuk kedves vásárlóinkat. (248) Egy prémium jegyzék margójára i Az utóbbi időben aikár a kongresszusi munkaversenyről beszélve, ákár a beruházások helyzetét vitatva igen sók szó esik az építők munkájáról. A különböző hangú bírálatok egész sora illeti, még hozzá igen jogosan a lakás és más nagyobb Objektumok építőit. Legutóbb például a pártellénőrzés során tapasztalt mulasztások egész sorát olvasták — rövid két hét alatt három esetben is — az építők vezetőinek fejére, de ezeknél a bírálatoknál olyan érzése támad az embernek, mintha azok nem lennének eléggé következetesek. Legutóbb például Dvorák József, a megyei tanács osztályvezetője is mondott néhány színtiszta igazságot a beruházók és kivitelezők megyei párt- bizottságon tartott tanácskozásán. Sajnos, valahogyan olyan bírálatnak tűntek ezek az észrevételek, mintha nem is az építtető, hanem az egyik átutazó vendég tette volna szóvá azokat. Pedig komolyak ezek az észrevételek. Többek között ilyenek hangzottak el: — Ott tartunk, hogy az ötven évvel ezielőtt épített lakáson nincs annyi után- javítás és renoválás még most sem, mint az egyikét évvel ezelőtt építettekkel — mondjuk a vásártéren. No, és ami a megdöbbentő, ott ültek az építkezés vezetői, de egy szót nem pazaroltak erre a megjegyzésre. Gondolták, legjobb csendben maradni és az anyagra, meg istén tudja mire terelni a szót. Dehát a tények azok tények és itt elsősorban két idős asszony beszélgetését idézem. — Én takarítottam le végig az egészet — mondja a fiatalabb az első emeleti ablaksorra mutatva. — Sajnos, ma így építenek. Tudja, a régi világban a lakást tisztán adták át, nem kellett a festők és kőművesek szemetjének takarításával kezdeni az új otthon avatását. Ezt is ezeknek kellene letakarítani, mert az biztos, hogy azért ezt is elszámolják. Dehát most nincs ezeknek gazdájuk — így az idősebb. Megntondom őszintén, pillanatra megálltam mellettük és csodáltam ezeket az egyszerű embereket. Sőt, gyors számításokat végezve, nem kellett nagy megfontolás ahhoz, hogy az ilyen munkával valóban ezreket lehet „megtakarítani”. Alig léptem el a beszélgető asszonyoktól, máris újabb bizonyítéka akadt a megyei tanács osztályvezetője bírálatának. Az egyik 16 lakásos épületben, amelyiket pontosan egy éve adtak át a vásártéren, az elmúlt héten szerda este leszakadt a konyha teljes mennyezete, lesodorva a kis konyha berendezési tárgyait is. Csütörtökön reggel persze azonnal, még melegében nekiálltak az építők, hogy a szó-szoros értelmében a mindennél élőbb bírálatot „elsimítsák”, de persze ez senkit nem ment fel a felelősség alól. Zomboriék a szerencsés véletlennek köszönhetik, hogy sebesülés nélkül megúszták. De ki tudja mi történik a második esetben, hisz mások is panaszkodnak a mennyezet hullására. Itt van például a lakások belső és külső hevenyészett elkészítése is. Az ajtók félkészen festve, hasonlóan az ablakok is, a balkonok rácsai rozsdásan, testetlenül hagyva, s a balkonok kövezete is félkész állapotban. De ezeket a lakásokat már több mint egy éve lakják, sőt, külső vakolásukat is elvégezték a múlt évben. Az egyik iparos mester például, amikor privát dolgoztattam vele a lakásomban, elmondotta, hogy bizonyos félnek maguk között, mert ha hozzáértő szakember felülvizsgálná a szerelési és egyéb munkákat, pár évet kapnának érte. S a hozzáértők, a szakemberek mintha ezt a munkát természetesnek találnák. Nemrég felhívtam a megyei tanács tervosztályát és az egyik Szabó nevezetű beosztottól kértem felvilágosítást a vásártéri lakások hiányos állapotáról. Az illető felelős a lakásokkal kapcsolatban, de azt sem tudta, hogy melyik lehet a hetvenhatos, egy éve átadott épület. Ezek szerint nagyon régen járhatott a felügyelete alá tartozó vásártéri építkezésen, mert ha más nem is, a szép zománcozott táblák felhívták volna a figyelmét a kérdéses saroképületre. Vagy itt van a lakások körüli parkírozás. A szervezetlenségnek és a felelőtlen munkának ilyen tipikus példáját még soha senki nem láthatta rosszabbnak. Egyik nap csinálnak valamit, a másik nap lovaskocsikkal, autókkal túrják össze. Vagy tíz esetben ismétlődött ez már meg, de akik fáradságos munkával dolgoznak rajta, azokat persze újra és újra fizetni kell. Egyik helyről a másikra rakosgatják az építkezés beton maradványait, ahelyett, hogy három-négy szekérrel elszállítanák azokat most már véglegesen. A hónapok óta tartó parkírozással alig jutnak előre. Ugyan melyik intézménynek, vagy vállalatnak van ilyen feneketlen kasszája, amiből ezt fizetni tudja — felelősségrevonás nélkül. És a legcsodálatosabb, hogy prémiumot is juttatnak ezért. Bizony, érdemes volna ezeknek a munkáknak az értékét, is levonásképpen az illetők prémium jegyzékének margójára helyezni, akár az Építésügyi Minisztérium szigorú utasításával is. Vagy talán akik elnézik ezeket a mulasztásokat, azok is kapnak a prémiumból? NAGY FERENC
