Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)
1959-08-22 / 67. szám
1959. augusztus 22. nógrádi népújság 5 A takarmányozás alapja A kukorica néhány év óta a világ mezőgazdaságában a legfontosabb és legértékesebb növényként szerepel, s így termesztése is a legnagyobb területet foglalja el. Szerte a világon verseny indult a jobb és több vetőmagért és a terméshozam növeléséért. Az Egyesült Államokban például az 1934—38. évhez viszonyítva 1955-ben már 14.4 mázsa volt a holdankénti termésátlag a korábbi 8 mázsával szemben. Köztudomású az is, hogy a Szovjetunióban néhány év alatt többszörösére nőtt a kukorica vetésterülete, s célul tűzték ki, hogy rövid időn belül meghaladják az Egyesült Államok kukorica termesztési színvonalát. A kukorica a mi mező- gazdaságunknak is legfontosabb növénye a búza után. A vetésterületét és a holdankénti termésátlagot fi- gyelembevéve megállapíthatjuk azt is, hogy miként a búza az ország kenyérellátásának alapját képezi, a takarmányozás legfontosabb bázisa a kukorica. Az utóbbi években, különösen a nagyüzemi gazdaságok értek el kimagasló eredményeket a kukorica termesztésben, azonban még közelről sem sikerült — kihasználva a rendelkezésükre álló lehetőségeket — a maximális terméseredményeket elérni. Nem szükséges különösebben magyarázni, hogy mekkora népgazdasági értékek rejlenek a kukoricában, melynek kiaknázása a jobb agrotechnikán, a gépesítésen, a korszerű termesztési eljárásokon, valamint azon múlik, hogy megfelelő hibrideket vezessünk be. Megyénkben az idei év jelent változást a kukorica termesztésben. Az idén több mint 1500 mázsa minőségi hibrid- kukorica vetőmagot igényeltek termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink amely a kukorica vetésterületének minteev 45 százalékát teszi ki. Ez azt jelenti, hogy mintegy 340—360 vagon terméstöbbletre számíthatunk májusi morzsolt kukoricában Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a kukorica termésátlaga még országos viszonylatiban is igen alacsony. Ennek egyik oka feltétlenül az. hogy vidékenként a legkülönbözőbb és sokszor már elkorcsoso- dott fajtáit termesztjük. Mert ahol a termelők, tömegében az ottani viszonyok között meghonosult fajtából kiindulva, rendszeres csőkiválasztást végeztek, nagyon értékes, bő termőképességfi fajták alakultak ki. Az idei évben a pásztói Szabadság és a karancs'apuj- tői Oi Barázda Termelőszövetkezetben, valamint a' dej- tári József Attila Termelőszövetkezetben kísérletképpen szovjet silókukoricát termelnek. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy mindhárom termelőszövetkezetben kifogástalanul termeszthető az ilven fajta kukorica. A kővetkező évben már több termelőszövetkezet is foglalkozik majd e kukorica fajták termesztésével. Ez azonban megköveteli a termelési színvonal állandó javítását, a rendszeres vetőmagfelújítást. új, nemesített kukoricafajták. a hibridek termesztését. A hibrid vetőmag gyakorlati felismerése új lehetőséget nvitott a kukoricanemesítés terén. A hazai és a külföldi tapasztalatok azt bizonyítják. hogy ezek közül is a beltenvésztéses hibridek előállítása a legcélravezetőbb módszer. Ha megfelelően választjuk ki e célra a legértékesebb beltenyésztett törzseket, kiváló termőképességű beltenvésztéses hibridet nyerünk, amely igen jó termést hoz. Nálunk egyre inkább tért hódít a hibridkukorica, olyannyira, hogy silózási célokra is ezt termelik. Ezek azonban még mindig egyesítik magukban a silókukoricával szemben támasztott követelményeket. Éppen azért a nemesítés célja az, hogy olyan kukoricafajtát állítsunk elő, amely nagy zöld tömeget ad és száraz időjárás esetén is biztos a termés. Azért van erre szükség, mert egyre fejlődő állatállományunk téli takarmányozásához a jóminőségű takarmányalapot főképpen a silókukorica adja. melynek igazi jelentősége akkor domborodik ki, amikor a takarmányrépával hasonlítjuk össze, melyet szintén téli takarmánynak termesztünk. A silókukorica mindenféleképpen előnyösebb a takarmányrépával szemben. Termesztése sokkal kevesebb munkát igényel, mint a répáé, hiszen a vetésétől a betakarításig csaknem minden munkát elvégez a gép. Azonkívül a silókukorica vetőmagja is lényegesen kevesebb pénzbe kerül, mint a répáé. S a silókukorica rendkívül jó előveteménye a búzának. Ami a legfontosabb, 40— 50 százalékkal nagyobb a takarmányértéke, mint a takarmányrépának. Figyelembe véve a fehérje és keményítő tartalmát, mintegy 200 mázsa holdankénti silókukorica termés feléi 400 mázsa takarmányrépával. Mindezeket egybevetve a silókukorica tápértéke kétszer akkora, mint a takarmányrépáé, amelyet lényegesen kevesebb munkával és kevesebb költséggel nyerünk, mintha takarmányrépát termesztenénk. Mindezek az előnyök természetesen a takarmányozásnál is éreztetik hatásukat. A répa mellett igen sok erőtakarmányt és szénát kell etetnünk az állatokkal a megfelelő hozamok érdekében, míg a silókukoricával állatainkat jó erőben tudjuk tartani abban az esetben is, ha nélkülöznünk kell az abrakot és a szénát. A kukorica nélkül nincs kellő sz’nvenalú állattenyésztés, enélkül pedig nincs megfelelő talajerő, lehetetlen a belterjes gazdálkodás is. Mégis a hibridkukorica termesztésének óriási jelentőségét még a gyakorlatban dolgozó szakemberek egy része nem mindenütt ismerte fel. Ennek megszüntetése érdekében tartottak megbeszélést a szakemberek a közelmúltban a pásztói Szabadság Termelőszövetkezetben, ahol megbeszélték a hibrid- és silókukorica termesztésben előttünk álló legfontosabb feladatokat. Segít a gép (Tudósítónktól). Nógrád megye termelőszövetkezetei az idei évben minden olyan munkát géppel végeznek, ahol arra lehetőség van. Egybevetve a kaszálást, kapálást és az aratást, mintegy 32 ezer munkanapot tesz ki a gépállomások segítsége. Kaszálásból az év első felében több mint 6 ezer hold a teljesítés, s meghaladja az 5 ezer holdat a géppel végzett aratás is. A dejtári József Attila Termelőszövetkezet több mint 300 holdon gazdálkodik, s a gépállomás 168 holdon géppel kapál és 130 holdon aratógép, 17 holdon pedig kombájn dolgozott a nyáron. Géppel kaszálták le a takarmányt is. Ez azt jelenti, hogy a termelőszövetkezet tagjainak 700 nap lett volna szükséges ahhoz, hogy mindezeket a munkálatokat elvégezzék. Új istálló épül Sógújfalun A tél végén Ságújfalu dől- ban sok olyan intézkedés szügozó parasztsága is az új útra, a közös gazdálkodás útjára lépett. Mivel a tavaszi közös indulásnak számtalan akadálya volt. nem tudták azonnal megkezdeni a közös munkát. Az azóta eltelt időszakSzemlátomást emelkedik a fal a gos kőművesek keze nyomán. letelt, amely az őszi közös indulást elősegítette. Megtörtént a földrendezés, a takarmányalap biztosítása. Közös szérűre — a termelőszövetkezet majorjának helyére — hordták a gabonát, hogy a szalma ott maradjon helyben. A közös állat- állomány férőhely biztosításáról is gondoskodnak. Elkezdték az építkezést. nemsokára tető alá kerül az 52 férőhelyes szarvasmarha istálló. Az építkezést a Szécsényi Vegyesipari Vállalat végzi, s ha az építkezési anyagokat folyamatosan biztosítják a kitűzött határidőre közös 'istállóba kerülhet az új termelőszö- szor- vetkezet szarvasmarha állománya. Termelőszövetkezeteink készülnek a kiállításra Két hét múlva nyílik a mezőgazdaság nagy seregszemléje, a 63. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. Mint minden évben, úgy az idén is képviselteti magát Varga János, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke a kiállításra menő sztravropoli köss al. A tavalyi két díjnyertes kosért 5500 forintot kapott a termelőszövetkezet. megyénk mezőgazdasága Budapesten. Évről évre szebb eredményt elérő termelőszövetkezeteink szeretnének az idén is minél több díjat elhozni a kiállításról. Nem egy tsz-ünk büszkélkedik az elmúlt évek mezőgazdasági kiállításainak díjaival. A honti Győzelem Tsz burgonyájával, az Ersekvadkerti Dimitrov Tsz dohányával, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz kosaival, a nógrádszakáli Haladás Tsz zöldségféléivel készül a kiállításra. A felsorolt termelőszövetkezeteken kívül még jó néhány tsz ott lesz a nagy seregszemlén, hogy bemutassa legszebb növényeit, s állatait. Ott lesznek a kiállításon megyénk legjobb egyénileg gazdálkodói, ök is állataikat, terményeiket viszik a nagy seregszemlére. Felkerült a zöld ág a kellő magasságot elért falra. Most már elkezdődhet a födém és tetőkészítés szép munkája. A IX. Bányásznap tiszteletére a Salgótarjáni Állami Áruház szeptember 6-án reggel 7 órától nyitva tart. Keresse fel és vásároljon az Állami Áruházban. í248) OOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOO Jubiláló közösség piLlNY is, mint a megye sok más községe, óriási fejlődésen ment keresztül az utóbbi években. Ha mondjuk egy húsz évvel ezelőtt elhunyt pilínyi p arasztmeber feltámadhatna, igencsak tágra nyitná a szemét. Eleinte el sem hinné, hogy ez ugyanaz a falu, amelyben élt. Csodálkozva nézegetné az új házsorokat, a szépen öltözött embereket, a vidám gyermekeket. Egész biztos felsóhajtana. — Most lenne jó kezdeni az életet, mindent újra elölről. Dehát az idő könyörtelenül rohan előre, s ami ma jelen, holnap már múlttá zsugorodik össze, a holnapból pedig ma lesz elkerülhetetlenül. Sokan szokták mondani, nem érdemes a múltról beszélni, hiszen mi a ma és a jövő emberei vagyunk. Ez igaz, de mégsem minden múlt megtagadói, mert van olyan múlt, amelyre büszkéknek kell lennünk, amelynek tetteit nem ártana a jelenben újra megismételni. Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben legutóbb, amikor a tízéves pilínyi Búzakalász Termelőszövetkezetben jártam. Éppen az aratás utolsó napjai voltak ezek. A község egyénileg gazdálkodói már megkezdték a hordást a falu felső végére, de még a határ egy részén pergett a kasza, zúgott a gép. A termelőszövetkezet gazdag termést ígérő tábláin az utolsó rendeket vágták. Bent a faluban, a tanácsháza mellett az egyik udvarban nagy a sürgés-forgás. Mintha lakodalomra készülnének. Ínycsiklandozó illatok kavarognak a levegőben. — Az üzemi konyhánk — mondja Viroszták bácsi, a szövetkezet mezőgazdásza. — Üzemi konyha? — kér- aezem csodálkozva, majd így folytatom —, mi az, a pilí- r.yiek megunták saját f őztjeik evését? — Dehogy unták — nevetnek a konyhán dolgozó asz- szonyok. — Hát akkor? — A száraz étel evését unták meg, azért főzünk mi, a szövetkezet. DOLOG úgy történt — kezdik újságolni —, hogy az idei nyár több munkáskezet kívánt, mint az előbbi nyarak. Nemcsak a tagok munkájára volt szükség, hartem arattak még a családtagok is, kora reggeltől késő estig. De ha ez így lesz, ki főz az aratóknak? Hetekig nem lehet száraz ennivalón dolgozni — vetették fel a közgyűlésen. A közgyűlés vitájában született meg a gondolat, hogy amíg aratnak, létesítsenek üzemi konyhát. Minden tag örömmel fogadta a javaslatot. Tehát nem unták meg a pilínyi tsz-tagok a saját konyhájukon főzött ételeket, csak hát a szükség törvényt bontott — még hozzá helyes törvényt. — A napi háromszori bőséges étkezés nagyon megéri a hét forintot — mondják a tagok elégedetten. A tízéves termelőszövetkezet már azt is megengedheti magának, hogy ilyen olcsón étkezhessen két héten keresztül ötven embert. Ez már a szépen fejlődő közösség nagy eredménye. Pedig mindenki annyit eszik, amennyit akar. — Dehát akkor hogyan jönnek ki ilyen olcsón? — Ügy, hogy mindent, a lisztet, a zsírt, a zöldséget, a krumplit, a tejet, a húst mi termelünk, s ezek előállítása nekünk nem kerül többe. Ezért nem is nyerészkedünk saját magunkon. Ismeretes tavaly, amikor egyesültek a szalmatercsi termelőszövetkezettel, nagyon megnőtt a szövetkezet területe, meg a tagsága is. Sokan mondogatták, nem lesz ez jó. A tsz törzstagjai, főleg a tavaly elért 50 forintos munkaegység részesedést féltették. Igazuk is volt, hiszen tíz éve dolgoztak azért, hogy ez ennyi legyen. 'J'ERMÉSZETES, most az egyszer nem jól számítottak még a törzstagok sem. Az egyesüléssel nem gyengült, hanem erősödött a közösség, meg a gazdaság is. Igaz, a terület szétszórtabb lett, de az emberek egységesebbek. Ahogy nőtt a terület, meg a tagság, úgy nőtt a tervezési kedv, meg a munkakedv is. Bátran betervezték az idénre is az 50 forint munkaegység részesedést, s hogy a tagoknak még jobb kedvük legyen a munkához, előlegként munkaegységenként 25 forintot ki is fizetnek havonta. Van olyan család, amelyik havi 3000 forint előleget kap. A tagok elmondják, tízéves munkájuk eredménye, hogy ilyen jól állnak gazdaságilag. A bank rendszeresen folyósítja. az előleget, mert a szerződéses növényekben, állatokban megvan a fedezet. Eddig 10 hízott marhát adtak el. amelyekért 68 400 forintot kaptak, s rövidesen eladnak még ötvenet, amelyekért 350 ezer forint körül várnak. Jó pénzt hozott a te- nyészüsző nevelés is, hiszen a tíz tenyészüszőért 79 500 forintot kaptak. Kifizetődő a seriéshizlalás is, az eddig eladott 42 hízottsertésért 95 ezer forintot kaptak, s hizlalnak még ugyanennyit. Bíznak az aprómagtermés- ben is, hiszen mind a 134 holdon szép termés ígérkezik. A tervek szerint 350 ezer forintot vesznek be majd aprómagvakból, a rózsaburgonya vetőmagból meg 250 ezret. Tízezrekben, százezrekben beszélnek azok az emberek, akik valamikor száz pengőst is ritkán láttak. Nagyot változott a világ Pilínyben. Növekszik a közös, növekednek n tervek is. Számbelileg tovább fejlesztik a jelenlegi 670 darabból álló juhállományt, ezer darabra. Jövőre még több sertést hizlalnak, ezért épül az új sertéshizlalda. .4 nagy szarvasmarha istállók is kicsinek bizonyulnak. Jövőre ötven férőhelyes istálló építésére kapnak állami támogatást, de ők száz férőhelyeset akarnak építeni, mert mire az istálló elkészül, ennyivel nő a szarvasmarhaállomány. 0TT KEZDTEM. hogy mennyire csodálkozna egy húsz évvel ezelőtt elhúnyt pilínyi parasztember, ha most feltámadna. Hát igen. Manapság egyik óráról a másikra olyan dolgok történnek, hogy még a ma emberének is nem egyszer tágra nyílik a szeme a csodálkozástól. hiszen állandóan fejlődünk és szinte a szemünk előtt alakul ki az újtípusú parasztember, amelynek kialakulásában nagy szerepet játszanak az ilyen összeforrott tízéves közösségek, mint a pilínyi is. KATA JANOS 1
