Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-22 / 67. szám

NÓGRÁDI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! Népújság il MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM 67. SZÄM. ÄRA: 60 FILLÉR 1959. AUGUSZTUS 22. Hz emberek békeakaratát, békeszeretetét tükrözte a bujáki találkozó A hagyományokhoz híven augusztus 20-án ez évben is béketalálkozót rendeztek Bu­jákon. A pásztói járásban, de az egész megyében ismerik az emberek a bujáki béke­találkozók jelentőségét. A Hazafias Népfront járási bizottsága, a párt és más tö­megszervezetek támogatásával rendezte meg a járás népé­nek találkozóját a nagymúl­tú bujáki vár alatt. Már kora reggel élénk for­galom volt Bujákon. Teher­autók szállították a járás népét a találkozó színhelyé­re. A felvirágzott és feldí­szített autókon szarvasgedei, csecsei leányok, pásztói fiuk és más községbeliek énekel­tek. A találkozó helyén, az ár­nyas fák alatt reggel nyolc órakor már gyülekeztek a dolgozók. Termelőszövetke­zeti dolgozók és egyéni gaz­dák, üzemi munkások és népviseletbe öltözött leányok és asszonyok. A gazdagon díszített szín­padon egyetlen mondat öt­lött az emberek figyelmébe: megvédjük a békét. S ez a kők drapérián levő piros­betűs mondat kifejezte az egész találkozó lényegét. Délelőtt tíz órakor meg­érkeztek a járási pártbizott­ság és tanács vezetői, majd az ünnepi ülés elnöksége el­foglalta a helyét. Tíz óra után néhány perc­cel Kovács István elvtárs, a Hazafias Népfront járási tit­kára megnyitotta a béketalál­kozót. Üdvözölte a megje­lenteket és átadta a szót Sághy Vilmos elvtársnak, az élelmezésipari miniszter helyettesének, az ünnepi szó­noknak. Sághy elvtárs beszédében foglalkozott alkotmányunk tízéves évfordulójával, az al­kotmány jelentőségével. Töb­bek között elmondta: — A Magyar Népköztársa­ság Alkotmánya olyan társa­dalmi rend szimbóluma, amelyben nincsenek szolgák és urak, amelyben mindenki dolgozik képességei szerint és részesedik a társadalom termelt javaiból, munkájának értéke és mennyisége alap­ján. Az 1949. augusztus 20-án törvénybe iktatott alkotmány összegezte azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a magyar dolgozó nép a társadalom átalakítása és saját boldo­(Folytatás a 2. oldalon) Négy művelődési otthont avattak alkotmányunk évfordulóján ENDREFALVA: Kettős ünnepet ültek augusztus 20-án Endrefalván. A falu lakóinak régi vágya öltött testet ezen a napon. Éppen az alkotmányban le­fektetett jogok alapján — amely úgy szól, hogy „A ma­gyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődés­hez való jogát“ — az alkot­mány 10. évfordulója ünnep­lése mellett új, minden igényt kielégítő művelődési otthont avattak. Az ünneplésben részt vett a falu apraja-nagyja csakúgy, mint a művelődési otthon építésén, ahol több. mint 70 000 forint értékű társa­dalmi munkát végeztek a község lakói. A 400 000 forint értékű új művelődési otthont Illés Mik­lós elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának tagja, Endrefalva megyei ta­nácstagja adta át a község lakóinak, ajándékkal is ked­veskedve: egy világvevő rá­diót és lemezjátszót juttatva a falu szórakozni vágyó dol­gozói részére: Az ünnepségen azonnal ki is tettek magukért a falu fia­taljai. Míg a nyitó előadáson az úttörők szerepeltek nagy sikerrel, addig az esti előadá­son a falu KISZ fiataljai szó­rakoztatták az ünneplő kö­zönséget. Es hogy a meglepe­tésekben Endrefalván sem volt hiány, azt az a bejelen­tés tette, hogy a korábbi kes- kenyfilm helyett normálfilm- vetítőgépet is avattak ezen a napon az új művelődési ott­honban. GALGAGUTA: Ebben a szlovák nemzeti­ségű községben nemcsak augusztus 20-án, hanem ko­rábban is érezték a dolgozók, hogy valóra válik mindaz, amit az alkotmány biztosít a Magyar Népköztársaság min­den lakójának. Ügy volt az eddig is, hogy ebben a köz­ségben eleven, pezsgő kultúr­áiét folyt, s a galgagutai tán­cosokat, színjátszókat már nemcsak a megyében, hanem megyén túl is jól ismerték. Ennek azonban volt egy szép­séghibája, mégpedig az, hogy a fiataloknak nem volt műve­lődési otthonuk, s hol itt, hol ott ragadták meg az alkalmat ahhoz, hogy fejlesszék nem­zetiségi kultúrájukat, szóra­kozva neveljék a falu lakóit. Egyben azonban bíztak. Ab­ban, hogy „A Magyar Nép­köztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az anyanyelvén való oktatásnak és nemzeti kultú­rája ápolásának lehetőségét“ — amint azt az alkotmány is kimondja. És az alkotmány 10. évfordulójának napján el­érkeztek ahhoz, hogy a nem­zeti kultúra ápolásának újabb lehetőségét, az új művelődési otthonukat vehették birtokba, amelyet Pelle János elvtárs, a balassagyarmati járási ta­nács vb. elnöke adott át a falu lakóinak. Estére kicsinynek bizonyult a gyönyörű művelődési ott­hon. Mindenki ott akart lenni Jókai Aranyemberét mutatták be a község lakóinak. Mint mindenütt, itt is kicsinynek bizonyult már az első előadá­son a terem. 250 fő helyett több mint négyszázan szo­rongtak a teremben, de akad­tak clyan leleményes embe­rek is, akik otthonukból hoz­tak széket a művelődési ott­hon udvarára, s az ablakon keresztül élvezték a színészek művészi játékát. ÉRSEKVADKERT: Sokáig húzódott az érsek­vadkerti új művelődési ott­hon építése. De alkotmányunk 10. évfordulójának napján el­az első eladáson, amelyen ( érkeztek ahhoz az ünnepélyes pillanathoz, amikor felava­tottnak tekintették művelő­dési otthonukat, s a normál- filmvetítőgéppel együtt Tóta Ferenc elvtárs, a megyei ta­nács vb. elnökhelyettese adta át rendeltetésének a kultúra otthonát. magyar és szlovák dalok csendültek fel, magyar és szlovák népi táncokat mutat­tak be a falu szorgalmas fiataljai. MÄTRASZÖLLÖS: Megyénk egyik legszebb művelődési otthonát avatták az alkotmány napján Mátra- szöllősön. S ahogyan a falu lakói mondják: azért szép ez, mert a falu minden lakójá­nak benne van kétkezi mun­kája, mindenki részt vett az építkezésben. Es mivel min­denki dolgozott azon, hogy az alkotmány 10. évfordulóján felavathassák művelődési ott­honukat, mindenki igényt is tartott arra. hogy az első, ko­moly művészi élményt, szóra­kozást jelentő előadáson részt is vegyen. Ugyanis elő­ször a Déryné Színház művé­szei léptek a színpadra, akik Országunk a népi demokráciák útján halad előre a szocializmus felé — Ünnepség Salgótarjánban — Alkotmányunk 10. évfor­dulójának ünnepsége szerdán este vette kezdetét Salgótar­jánban. A kollégiumkertben nagygyűlést rendeztek, s a felállított tribünön helyet fog­laltak a párt, tanács, tömeg­szervezetek, a város termelő- szövetkezetének és üzemeinek képviselői. A Himnusz el­hangzása után Molnár Danilla József elvtárs, a Hazafias Népfront Salgótarján városi bizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést, s a nagy­számú hallgatóság előtt Jakab Sándor elvtárs, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Nógrád megyei Bizottságának első tit­kára, országgyűlési képviselő mondott ünnepi beszédet. Jakab elvtárs ünnepi be­széde elején arról a bensősé­ges ünneplésről szólott, amely­ben dolgozó népünk a 10, éve törvénybe iktatott alkotmány évfordulóját ünnepli, amikor találkozik a munkás és pa­raszt, beszélget egyéni dolgai­ról éppúgy, mint az ország sorsáról. Kijelentette, hogy az a harc, amelyet a felszabadulás után 1949-ig folytattunk, eredményes volt, munkánk gyümöl­cse 1949-ben megérett és törványbe iktattuk a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Mint mondotta: — 1949-ben a Népköztársa­ság törvénykönyvébe a kö­vetkező történelmi mondatok kerültek: Évtizedes harcokban megedződött munkásosztály vezetésével, az 1919. évi szo­cialista forradalom tapaszta­lataival gazdagodva, a Szov­jetunióra támaszkodva meg­kezdte a szocializmus alapjai­nak lerakását és országunk a népi demokráciák útján ha­lad előre a szocializmus felé. Az előadó ezután a mar­xizmus—leninizmus klassziku­sait idézve hangsúlyozta, hogy az alkotmány a jelent, a már meglévőt rögzíti, ami azonban nem téveszthető össze az or­szágépítő programmal. A mi alkotmányunkban benne van a jövő, az államosított ipart, keres­kedelmet a mezőgazdaság szocialista szektorát kép­viseli. Ezután a tízéves eredmé­nyekről, a tíz év alatt végbe­ment változásról beszélt, hang­súlyozva, hogy tíz év alatt megváltozott hazánk képe, iparunk, mezőgazdaságunk szerkezete, nagy változáson ment át dolgozó népünk gon­dolkodása. . Hangsúlyozta a szónok szocialista iparunk fejlődését, az ipar termelésé­nek növekedését. Mint mon­dotta: az ipar fejlődése, szer­kezeti változása következté­ben a nemzeti jövedelem többségét adja, mintegy 2,2- szer több, mint 1949-ben és az összes nemzeti jövedelem 56,2 százalékát szocialista iparunk biztosítja. A mezőgazdaságot jelle­mezve kijelentette Jakab elv­társ, hogy a mezőgazdaságot 1949-ben még a szétaprózott­ság jellemezte, de ma már a mezőgazdasági összterület 51 százaléka szocialista szektor, melyek jól dolgoznak, jók a ter­melési eredményeik és szervezettségükkel ma bi­zonyítják a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Mint mondotta Jakab elvtárs, a termelőszövetkezeti mozga­lom fejlesztése nem állt meg, tovább megyünk ezen az utón és nem mondunk le a mezőgazdaság szocialista át­szervezéséről. Ezután kulturális fejlődé­sünkről szólott az előadó. Hangsúlyozta, hogy egye­temeinken ma mintegy 60 százalékban már munkás, pa­raszt szülők gyermeke tanul és így új értelmiség nőtt ki szocializmust építő társadal­munkban. A kulturális előre­haladást elemezve elmon­dotta, hogy míg 1949-ben ösz- szesen 862 mozi működött az országban, addig 1959-ben már több mint 4100 szolgálja a dolgozók szórakozását. Rá­dióból a korábbi 539 ezerről tíz év alatt több mint 2 mil­liót vásároltak a dolgozók. Ez az arány 10 ezer la­kosra számítva jobb mint a kapitalista Olaszország­ban, Ausztriában, vagy Japánban. Az egészségügy helyzetét tárgyalva kijelentette az elő­adó, hogy a tízezer lakosra jutó orvosok száma 1949. óta 1,5-szer nőtt és megelőztünk nagy kapitalista országokat, mint az Egyesült Államokat, Franciaországot, a Német Szövetségi Köztársaságot, Hol­landiát, Svédországot, Japánt. Ehhez természetesen hozzá kell tenni a szinte insvenes orvos- és gyógyszerellátást. Beszédét ezután így folytatta: — A Magyar Népköztársa­ság tehát erős, jól fejlődik, szem előtt tartja az alkot­mányban lefektetett jogokat és kötelességeket. Es hogy mi a siker titka? „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé!“ Mert ha ez nincs, akkor nincs szocialista ipar, szocialista mezőgazdaság, nincs kulturá­lis, egészségügyi előrehaladás, akkor nincs munkásvezető a legkülönbözőbb helyeken — mondotta. — Mert ha ha­talma van a népnek, akkor a megoldás lehetősége is a ke­Kettős ünnep Dejtáron Ünnepi külsőt öltött Dej tár község. A népviseletbe öltö­zött asszonyok, lányok olya­nok. mint egy csokorba kö­tött virág. A művelődési otthon előtt nyüzsgő emberáradat. Nagy ünnep van ma, ez olvasható le a vidám arcokról, a tiszta utcákról. Nem nagy idő tíz esztendő. Még egy ember életében sem, hát még egy közösség életé­él hollókői vár alatt ben, mert hát annyi éves a község harcokban edzett, vi­rágzó termelőszövetkezete, a József Attila. Tóth István, a termelőszö­vetkezet elnöke vidámabb, mint máskor. — Ez a nap a mi ünne­pünk. Tízévesek vagyunk, mint az az alkotmány, amely a mi szakadatlan fejlődésün­ket biztosítja — mondja el­gondolkodva. A községi tanács elnöke szintén az ünnephez méltóan jókedvű. — Búsuljon az, akinek nem tetszik valami. Az utcán fellobogózott autók sorakoznak, jelezve azt, nemcsak a dejtári termelőszö­vetkezeti parasztok, hanem a munkások ünnepe is a mai. Nem hiába olvasható több he­lyen: minden hatalom a dol­gozó népé. Az egész falu itt van a művelődési otthonban. Együtt ünnepük az alkotmányt, a tízéves termelőszövetkezetet, az új kenyeret. Munkás, pa­raszt, értelmiség kéz a kéz­ben az alkotmányt, a magyar nép igazi alkotmányát ün­nepli. Az ünnepély szónoka Pilínyi László elvtárs, a földműves­szövetkezetek megyei elnöke. Arról beszél, hogy az elmúlt tíz év alatt mit fejlődött ez a falu. Az emberek szorgalmá­nak van gyümölcse, hiszen az emberek ma vidámabbak és boldogabbak, mint bármikor ezelőtt. A József Attila termelőszö­vetkezetről beszélve megje­gyezte: tíz évvel -> ezelőtt 16 taggal alakult ez a kis közös­ség. Egy pár lovuk volt, azt is állami segítségből vették. Jelenleg ennek többszöröse a tagság, a közös vagyon pedig több mint két millió forintot ér. Az ünnepély megható, szép jelenete volt a község 28 ve­teránjának kitüntetése, azoké, akik már 1919-ben harcoltak a munkás-paraszt hatalomért. A patronáló üzem 40 főből álló küldöttségének vezetője, a budapesti Mechanikai Mérőműszergyár dolgozói ne­vében szeretettel üdvözölte Dej tár szorgalmas, munkában edzett parasztságát. Délután a gyár labdarúgói a község lab­darúgó csapatával vívtak ba­rátságos mérkőzést. Este, az egésznapos ünnep­ségeket kultúrműsor zárta le. A kultúrműsor után a gyár dolgozói együtt ropták a tán­cot a vendéglátó dejtáriakkal, akiknek emlékezetében úgy él majd ez az ünnep, mint egy szép emlék. zében van. De ha mindez nincs biztosítva, akkor a nép helyzete, léte cérnaszálon lóg, ki van szolgáltatva a kapita­lizmusnak. — Kijelentette Ja­kab elvtárs, hogy a hatalom sok gonddal, bajjal felelősséggel is jár. Gonddal — mit, hogyan építsünk milyet, hová építsünk. Mert nem le­het többet mint amit el­bírunk, nem lehet min­dent csak építésre, vagy csak életszínvonalra for­dítani. — Voltak itt hibák — mon­dotta Jakab elvtárs — és itt már a hatalom bajjal is járt, de alapjaiban, összességében jól dolgoztunk. Jakab elvtárs ezután arról a felelősségről beszélt, amely- lyel az alkotmányban lerögzí­tettek végrehajtásáért dol­gozó népünk felé tartozunk. Mint mondotta: jól vezetni, a hatalommal élni csak ak­kor lehetséges, ha van tudo­mányos vi'ágnézet, aki előre­lát, vezetni tud, ezt pedig a munkásosztály pártja testesíti meg. A párt képes a vezetésre, mert a munkásosztály agya, szervezett élcsapata. A párt 15 cv alatt jól dol­gozott, helyes irányban vezette a népi demokrácia fejlődését. A párt helye­sen látta el feladatát, s olyan feladatok megvaló­sítását tűzte maga elé, ami nemcsak a munkás- osztály, hanem más tár­sadalmi rétegnek is ér­deke. Az előadó ezután az 1956-os ellenforradalomról, a gyors konszolidációról, és a demokráciáról szólott. Párhu­zamot vonva népi demokrá­ciánk és az úgynevezett nyu­gati burzsoá „demokrácia“ kö­zött. Kijelentette, hogy a szo­cialista demokrácia fejlesz­tése érdekében szükséges a párt helyes politikájának ki­alakítása, a feladatok végre­hajtásába a nagyobb tömegek bevonása. Ezután az üzemi demokráciáról szólott és hangsúlyozta, hogy ennek ki­alakításánál nagyon fontos az üzemekben megteremtő nyílt légkör, hogy a dolgozók véle­ményüket szabadon nyilvánít­sák. Az állami életünk de­mokratizmusáról szólva el­mondotta, hogy ezen a terü­leten is haladtunk előre. Pél­dának sorolta fel a képviselői beszámolókat, tanácstagi fo­gadóórákat, tanácstagi beszá­molók megtartását. Beszéde befejező részében a nemzetközi helyzetet ismer­tette Jakab elvtárs. A kül­ügyminiszterek genfi tanács­kozásáról a tanulságot négy pontban foglalta össze. Itt em­lítette, hogy a nyugati ha­talmak már meg sem próbál­ják feszegetni az úgynevezett magyar kérdést. De bizonyí­totta a genfi tanácskozás azt is, hogy a nyugati hatalmak már lemondtak a ki-kit győz le elvről olyan értelemben, hogy taktikai elképzelésük je­lenleg más mint korábban volt. A genfi külügyminisz­teri tanácskozás megmutatta azt is, hogy ma már nincs egység, a nyugati kapitalista álla­mok között. De kijelen­tette, hogy a hideghábo­rús kísérletezés nem szűnt meg. hiszen az tiszta haszon a gyárosoknak. bankároknak. Csupán a NATO tív év alatt 312 milliárd dollárt emésztett fel, amin 32 milliárd haszna volt a tőkéseknek. — A jövő a miénk. A fegy­verkezési csatát megnyertük — hangsúlyozta Jakab elvtárs — és négy-öt év alatt dolgozó népünkre támaszkodva olyan gazdasági, politikai erőnk lesz. ami a háborút elkerül­hetővé teszi! — fejezte be be­szédét Jakab Sándor elvtárs. Az ünnepi beszéd után gaz­dag kultúrműsort rendeztek a szabadtéri színpadon, ahol fővárosi művészek közremű­ködésével magyarnóta .estet rendeztek. A kultúrműsor után a késő éjszakai órákba nyúló táncmulatságon szóra­kozott Salgótarján dolgozó néne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom