Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-01 / 61. szám

1959. augusztus 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Köszönet a segítségért A salgótarjáni Üj Élet Ter­melőszövetkezeiben ugyan­úgy, mint a megye nagy ré­szein, nagy feladatok elé álí- totta az aratás a tsz tagjait. Be sem fejezték volna szem­veszteség nélkül az őszi kalá­szosok aratását, ha a Sal­gótarjáni Acélárugyár GSZ B-üzemének dolgozói segítsé­gükre nem sietnek — írják a termelőszövetkezet tagjai le­velükben. Ugyanilyen segítségadásról adnak hírt a karancskeszi Rá­kóczi Termelőszövetkezet tag­jai is. Karancskesziben a földművesszövetkezet közpon­ti irodája szervezett 14 fő­ből álló munkacsapatot, egy napra, az aratás segítésére. Feledhetetlen a Zagyvapál- falvi Bányagépgyár dolgozói­nak testvéri segítsége is, amelyben a kisfaludi Dózsa Termelőszövetkezetet részesí­tették. A termelőszövetkezet­ben 150 dolgozó aratott 30— 40 fős csoportokban, öt alka­lommal. Ez a három példa is azt bizonyítja. termelőszövetke­zeteinknek nem kell félni a legnagyobb nehézség leküzdé­sétől sem, mert ha kell, hű szüvetségese, a munkásosztály mindig segítségére siet. Az említett termelőszövetkezetek ezúton is köszönetét monda­nak a testvéri segítségért. Két mezőgazdasági hír — Eddig három vagon ubor­kát szállítottak exportra a Pásztói Állami Gazdaság ker­tészetéből. A napokban meg­kezdődött a paprika, paradi­csom szállítása is. — A cserhátszentiváni Kos­suth Tsz-ben megkezdték az 52 férőhelyes szarvasmarha istálló építését. A tervek sze­rint az istálló még az ősz fo­lyamán elkészül. Jólétük A mi termelőszövetkeze­teinkre az jellemző, hogy a szövetkezet tagjai a termeléssel kapcsolatos mun­kát — növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt — közösen végzik. A részese­dést azután aszerint osztják szét, ki mennyi munkát vég­zett. Természetesen a szorgal­mas, igyekvő tagok, akik az egész gazdasági éven át részt vettek a közös munkában, s arra törekedtek, hogy mun­kájuk nyomán nagyobb le­gyen a növénytermesztésben az átlagtermés, az állatok megfelelő takarmányozása és gondozása révén növekedjék az állattenyésztés hozama, magasabb lesz a jövedelmük, mint az olyan tagoknak, akik csak tessék-lássék módra vet­tek részt a közös munkában. Ezt bizonyítja Erdei Lajos esete is. Még az elmúlt év őszén történt, Hogy Erdei Lajos fe­leségével és fiatal fiával be­lépett a nógrádi Béke Ter­melőszövetkezetbe. S mivel értenek az állattenyésztéshez, vállalták a tehénállomány gondozását. Feleségének elég a napi kétszeri fej és és a te­jesedények tisztántartása, Er­dei Lajos meg fia végzi el a pácolást, az etetést, az alomkészítést, ők tartják tisz­tán az istállót, egyszóval: el­végeznek minden olyan mun­kát, ami a tehenészetben adódik. Munkájukkal a ter­melőszövetkezet vezetősége, s tagjai egyaránt elégedettek. Tiszták, jól gondozottak az állatok, s jól alakul a tejter­melés is. De nincs panaszra okuk Erdeiéknek sem. Hozzá­értésük, szorgalmuk érvénye­sül a termelőszövetkezetben. A család szépen keres, jól él­nek. mióta termelőszövetke- zetr tagok, szépen gyarapsza- nak. Mind ennek alapja a munka, a lelkiismeretesen végzett munka, melyet Erdei Lajos és családja a nógrádi Béke Termelőszövetkezetben végez. Április hónapban például Erdeiék keresete a követke­zőképpen alakult: a munka után, melyet Erdei Lajos és 4 termelőszövetkezeti asszonyok nevelése a Nőtanács fontos feladata munkája is benne van, hogy időben végeztek el a szövet­kezetben valamennyi mun­kát. Vagy itt van a bárnai termelőszövetkezeti asszo­nyok példája. Ilyen nagy létszámmal és ilyen eredménnyel soha nem dolgoztak asszonyok a termelőszövetkezeti táb­lán, mint éppen az idén. De hosszan lehetne sorol­ni a példákat arra, hogyan fognak össze a nemrégen még egyedül dolgozó mun­kásfeleségek, s hogyan védik a közös vagyont. Az „enyém” helyett már a „miénk”'-kel törődnek, s azért dolgoznak, hogy egyre jobban erősödjön a termelő- szövetkezet, s egyre jobban éljenek a tagok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most már kevesebbet kellene fog­lalkoznunk ezekkel a terme­lőszövetkezeti asszonyokkal. Nevelésük továbbra is igen fontos feladata marad a pártszervezeteknek, a terme­lőszövetkezet vezetőinek, de különösen a nőtanácsoknak. Mert azzal, hogy ezek az asszonyok közösen dolgoznak, beléptek a termelőszövetke­zetbe, még nem jelenti azt, hogy újtipusú emberekké váltak. Továbbra is nevelőmun­kánkkal kell segítséget adni nekik ahhoz, hogy kialakuljon körükben a közösségi szellem, a mun­kafegyelem, az összetar­tás, ami közös gazdaságaink ere­jét képezi. S ebben a mun­kában rendkívül sokat se­gíthetnek a termelőszövet­kezet vezetőségének a nőta­nácsok. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nőtaná­csok egyre inkább a terme­lőszövetkezetek erősítésén munka cselédei,' hanem gazdái ők a termelőszövetkezetnek, mint ahogy gazdája valamennyi termelőszövetkezeti tag. S ép­pen ebből kifolyólag, a gaz­dasági év végén nem kom- menciót kapnak a tagok, mint régen a cselédek. Azt a terményt és pénzjövedelmet osztják fel maguk között, amely a tagok közösen vég­zett munkájának eredménye. Kinek-kinek annyit, ameny- nyit éppen az egész esztendei munkája után megérdemel. Mozgóbolt a határban Indul a népes határba a mozgóbolt minden jóval meg­rakott kocsija. Üdítő itallal, friss étellel enyhítik szomjukat, éhüket a ha­tár dolgozói. Még egyszer a burgonyabogairól A termelőszövetkezetek fej­lesztéséről szóló párthatáro­zat nagy jelentőségét a nők körében elsősorban azok az asszonyok ismerték fel, akik addig is a három, vagy négy hold földön dolgoztak, mert férjük a bányában, vagy a környék valamelyik gyárá­ban dolgozik. Lényegében ezzel magyarázható, hogy a munkáslakta községek­ben az újonnan belépett terme’őszövetkezeti ta­gok döntő többsége nő, akiknek igen komoly sze­repük van a termelőszö­vetkezetek életében. A- tavasszal alakult homok- terenyei termelőszövetkezet­ben például a növényápolási munkákat négy csoportban végzik az asszonyok. Fodor Józsefné brigádvezetővel az élen. Szorgalmasan dolgoz­nak, hogy munkájuk nyo­mán minél eredményesebb legyen az első közösben töl­tött esztendő. Igaz, megtör­tént már, hogy az egyik cso­port előbb végzett a mun­kával, s nem szívesen segí­tett az elmaradóknak. De a jelek azt mutatják, hogy a homokterenyei asszonyok körében a közösségi szellem kialakítása jó irányban ha­lad. Nem akarunk most hosz- szabb időt annak szentelni, hogy arról beszéljünk, a mi társadalmunkban megválto­zott a nők, a falusi asszonyod helyzete is. Teljes értékű emberek lettek. akiknek munkájára szükség van, fa­lun és városban egyaránt. Érzik ezt az asszonyok, s részt kérnek a munkából, a termelőszövetkezetekben is. A karancssági Alkotmány Termelőszövetkezetben az I asszonyok komolyan veszik feladatukat. Az ő kezük I alapja a fia végzett, 42 munkaegység járt alapként. Ehhez jött az­után még az a munkaegy­ség, melyet a takarmány elő­készítéséért és a szaporulat után kaptak. Erdei Lajos a fejésnél is segített, s így a munkaegységek száma újabb 43-mal növekedett, mert hoz­záértő, gondos munkájuk eredményeképpen 600 literrel emelkedett a tejhozam. Fele­sége szintén megkapta a ki­fejt tej minden 100 litere után az egy munkaegységet. Mindezeket egybevetve ápri­lis hónapban az Erdei-család több mint 200 munkaegységet teljesített. A termelőszövet­kezet minden hónapban biz­tosítja tagjainak a ledolgo­zott munkaegységek után a 15 forintos munkaegység elő­leget. Erdeiék így április hó­napban több mint 3000 fo­rintot vittek haza előlegként. M ég ma is előfordul fa­lun, hogy azok az elemek, akik nem jó szemmel nézik a szövetkezetek erősö­dését, gyarapodását, a közö­sen végzett munka, a része­sedés félremagyarázásával igyekszenek viszályt szítani a tagok között, gyengíteni a kö­zösség erejét. Azt hangoztat­ják: igazságos elosztás sosem lehet a termelőszövetkezetek­ben, mert a közösen végzett munkánál nem lehet fölmér­ni, ki mennyit végzett. Így a hanyag ember is annyit kap, esztendő végén, mint aki rendesen elvégezte munkáját. Előszeretettel hangoztatják azt is, aki közös munkára adja fejét, cselédnek szegő­dik. Ennek a híreszteléseknek azonban egyre kevesebben hisznek. Valótlanságukat bi­zonyítja a nógrádi Béke Ter­melőszövetkezetben Erdei La­jos esete is: a közösen vég­zett munkában is érvényesül az ember képessége, hozzá­értése, s a részesedést pedig a végzett munka után kap­ják a tagok. T ermészetesen ma már más a munkához való viszonyuk is a termelőszövet­kezeti tagoknak, mint pél­dául a régi világban volt. Er­dei Lajosék is látják, nem Sok vita tárgya falun egy- egy rövid újságcikkecske, ami valami rendkívüli termésát­lagról, vagy termékhozamról ad hírt, főleg akkor, ha azt a termésátlagot a szomszéd községben, vagy a járás te­rületén érték el. Ha egyik­másik ember el is hiszi a hírt, azonnal felveti, de ho­gyan? Ez a hogyan nemcsak az egyszerű parasztemberekben vetődik fel, hanem gyakran még a mezőgazdasági szak­emberekben is. Így voltam én is nem egyszer, amikor az Üjmajori Kísérleti Gazda­ságba látogattam. Itt min­den egyes alkalommal olyan öolgokról hallottam, amely még a legmerészebb fantáziá­jú ember elképzeléseit is túl­szárnyalja. A gazdaság fiatal igazgató­ja most is új, nagyszerű ered­mények eléréséről adott • szá­mot. Igazán újsághírbe való eredmények ezek, amelyről hallgatni már csak azért sem szabad, mert a mi megyénk gazdasága ez a gazdaság, a mi megyénknek hoz elisme­rést kimagasló eredményeivel. Amikor ott jártam, éppen a hatvani vasutasoktól bú­csúztak a gazdaság vezetői. Aznap fejeződött be az ara­tás. S szégyen ide, szégyen oda, a gabona egy jó részét kézzel kellett vágni. Ezért ke­rültek ide a hatvani vasuta­sok. Az igazgató szerint jól jártak az aratással, mert a dolgoznak. Több nőtanács segítséget nyújtott a terme­lőszövetkezeti asszonyoknak a növényápolási munkáknál, mint például Mátranovák bányatelep asszonyai is tet­ték. Nem maradtak el az asszonyok az aratás és a be­takarítás idején sem, hogy mielőbb zsákokban legyen az’ életet jelentő gabona. A nőtanácsok sok helyen — nagyon helyesen — próbál­tak megoldást találni a ter­melőszövetkezetekben dolgo­zó édesanyák problémájára is. Az már nem képezi vita tárgyát, hogy az asszonyok keze munkája a szövetkezet­ben aranyat ér. Ha viszont az anya nem tudja biztos helyen gyermekét, figyelme nem a munkán van. Sokat segítettek a nőtanácsok az olyan községekben, ahol si­került létrehozniok az idény napköziotthonokat. Az ilyen gazdasági segít­ség mellett nem szabad el­hanyagolni a nevelő munkát sem az asszonyok körében. Most, míg a nagy munkák ideje tart, összehozni az asz- szonyokat beszélgetésre, igen nehéz. Amikor azonban már biztos helyen tudjuk az idei esztendő termését, a nőtanács tervezi, hogy összejöveteleken beszéli meg a termelőszövetkezeti asszonyokkal az őket érintő legfontosabb kér­déseket. Nagyon sokan köztük nin­csenek még tisztában a ter­melőszövetkezeti élet törvé­nyével, a mintaalapszabály- lyal. Aztán megtanítják az asszonyokat, hogyan kell ki­számítani a munkaegységet, milyen munkáért, mi jár. Beszélgetnek velük a terme­lőszövetkezeti tagok köteles­ségéről, de tervezik azt is, hogy jogászok, ügyészek mondják majd el az asszo­nyoknak, milyen jogaik van­nak a közös gazdaságban, kinek jár anyasági és szülési segély, hogyan alakul a ter­melőszövetkezetben a családi pótlék, stb. Mert az idei tavasz is azt bizonyítja, hogy az asszonyok nevelésére for­dított munka megéri a fá­radságot. A termelőszövetke­zeti és egyénileg dolgozó pa­rasztasszonyok részére ren­dezeti találkozók kiváló eredményeket hoztak: igen sok asszony dolgozik azóta is szorgalmasan, tagként ter­melőszövetkezeteinkben. Vágvölgyi Anna Nőtanács megyei titkára gazdaság termésátlaga 20 má­zsa volt holdanként bítzából. Ha már a búzáról beszé­lünk, elmondják azt is, hogy kísérleteznek olyan búzával is, amely a legnagyobb vihar­ban sem dől meg. Az idén még csak 15 kh-on termelték ezt a búzafajtát. A neve Bánkúti 1201-es, s hozzáteszik még azt is, hogy állandó faj­tajavító. Csak az tudja igazán méltányolni ezt a búzafajtát, aki ebben az évben aratott. Micsoda fáradságos munkával járt az idei aratás. Mennyi bosszúságot okozott a kuszáit, megdőlt gabona. Ha ezt a bú­zafajtát sikerül országosan elterjeszteni, végleg megsza­badulunk a kézi aratás fára­dalmaitól. Ez pedig óriási je­lentőségű dolog. De nemcsak ez az előnye a Bánkúti 1201-es búzának, hanem a magas terméshoza­ma is. Az idei nyáron 23 má­zsát termett holdanként a 15 holdas búzatábla. Ez csak az egyik szenzációs eredményük. Ugyanilyen je­lentőséggel bír a magasabb cukortartalmú heterózis cu­korrépa magtermesztése is. Az idén ezt a répamagot 30 holdon termelték. A határban most végzik a répamag beta­karítását. Minden eddiginél magasabb termésátlagot ér­tek el a répamag termeszté­sénél. Átlagban holdanként Kedvező időjárás következ­tében a burgonyabogár jól át­telelt, s az idén már erősebb volt a bogárrajzás, petelera­kás és lárvafertőzöttség bur­gonyavetéseinkben. Ezért volt szükség az elmúlt hónap fo­lyamán az általános vegysze­res védekezés végrehajtására megyénk egész területén. Meg­állapíthatjuk, hogy a vegy­szeres védekezéssel értünk el eredményt, csupán a porozó­szerből közel 11 vagon fo­gyott el. Emellett azonban még mindig voltak olyan ter­melők, akik a vegyszeres vé­dekezést elmulasztották, s ezért szabálysértési eljárás in­dult ellenük. Kétségkívül, még eredmé­nyesebb lett volna a védeke­zés, ha a mezőgazdasági üze­meglesz a 13—14 mázsa. Mi­vel ezért a répamagért 300 fo­rinttal többet fizetnek, mint a közönséges cukorrépa ma­gért, holdanként 15 ezer fo­rint jövedelemre számítanak. Ezt a vetőmagot az ország ve­tőmag ellátásának biztosítá­sára küldik. Ez a 30 hold még nem fedezi az ország vetőmag szükségletét, még sokszorosa sem. Jövőre a jelenlegi terü­letet megkétszerezik. Hogy mennyire érdemes ilyen cu­korrépát termelni, elég ha néhány számot felsorakozta­tunk e répamag védelmére. Az itt kikísérletezett cukor­répának 15—20 százalékkal magasabb a cukortartalma, mint a közönséges cukorrépá­nak, ugyanakkor a termésátla­ga is magasabb 20—25 száza­lékkal. Tehát kétszeres előny­nyel jár az ilyen cukorrépa termesztése, magasabb a cu­kortartalma, s ugyanakkor nagyobb a répa tömege is. Van itt még más érdekes dolog is. Elég, ha csak a hagy­máit említem. Nem nagy te­rületen termelik. Első látásra nem is vesz észre az ember semmi különöset, hiszen a hagyma olyan, mint a többi hagyma, látszatra semmivel sem különb. De hát akkor mi az érdekes benne? — kérdez­hetik sokan. Nem mondom, a kérdést én is felvetettem. A válasz meglepő volt. mek, de az egyéni termelők is az áttelelt burgonyabogarat — ahogyan ezt a rendelkezé­sek is előírják — a vegysze­res védekezés megkezdése előtt május végén és június első felében rendszeresen ösz- szeszedték volna. Az is bebi­zonyosodott, hogy az össze­függő burgonya vetésterülete­ken kevesebb idővel, kisebb anyagi ráfordítással eredmé­nyesebben lehet védekezni e veszedelmes kártevők ellen. Jelenleg az a legfontosabb feladat, hogy a talajból elő­jött első nemzedékű bogara­kat szedjük és pusztítsuk, szükség esetén végezzünk vegyszeres védekezést is. Kerekes Gyula, Növényvédő Állomás — Ezt a hagymát magról ültették és mire a dughagy- mával ültetett zöldhagyma a piacra került, ez a magról ültetett hagyma is elérte a szokásos nagyságot, most pe­dig már jóval nagyobb, mint a dughagymával ültetett hagymák. — Csak látnák ősszel — mondja az igazgató. — Olyan nagyok lesznek ezek a hagy­mák, mint egy kisebb sárga­dinnye. Nem megvetendő a termésátlaga sem. Holdanként meglesz a 180—200 mázsa. Érdemes megemlíteni a gaz­daság 300 négyszögöles kony­hakertészetét is. Az újmajo­riak szerint tavasztól őszig ez a konyhakert látja el a gaz­daság 200 személyes üzemi konyháját zöldségfélékkel, sőt, szinte hihetetlen, még piacra is jut belőle. Amint említettem, sok új növény termelését végzik si­kerrel Üjmajorban. Ezek kö­zött az új növények között is új, a magnélküli görög­dinnye kísérletük, amely nagy reményekkel kecsegtet. Isme­retes, a gazdaság tavaly is első lett a dinnyeversenyen. Az idén sem akarnak elma­radni. Az eddigi eredménye­ket látva, már most megálla­pítható, hogy az újmajoriak tovább növelik gazdaságuk jó hírnevét. KATA JÁNOS OOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX XXX.’OCOOOOOOOOOOOCxX5fXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXJOOOOOOCXXXXX: Új növények gazdasága

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom