Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-15 / 65. szám

1959. augusztus 15. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Nyitott szemmel a VII. VIT-en ii. 3Ci miért ment a ’TUesi CfresztuuíLra ? 17 ezer fiatal — fiú és leány — adott találkozót egymásnak Bécsben, hogy a világ minden tájáról szerzett tapasztalataikat kicseréljék. A cél közös volt. Megismer­ni egymást, megismerni egy­más életét, vitatkozni egyes kérdéseken és a legfonto­sabb: összefogni egy szent ügy érdekében, a béke meg­védéséért. A Fesztivál jel­szava is ez volt. Bécsben két héten keresztül az autók és a villamosak zaját elnyomta az ifjúság „Freundschaft- Friede” kiáltása. A béke és a barátság jelszava forrasz­totta eggyé a Fesztivál részt­vevőit és Bécs lakosságának jelentős részét is. A meg­nyitó napján a 17 ezer kül­dött és a lelátókon elhelyez­kedő több mint 60 ezer em­ber szájából egyszerre hang­zott el ez a jelszó. Erőt képviseltek, a béke erőit. Bécsben a fesztiválon részt­vevőknek megvolt a maguk célja, célkitűzése. Ezek kö­zül sorakoztatunk fel egy párat. A MAGYAR KÜLDÖTTSÉG Az ezer tagú — hivatalos és turista — küldöttség cél­ja az volt, hogy tovább építse kapcsolatait a világ ifjúságával, hogy hitet te­gyen a béke megvédésének nagy ügye mellett De cél volt az is, hogy helyreállít­sa Bécsben a magyar ifjú­ság tekintélyét, amelyet be­szennyeztek a magyar disz- szidensek. Ugyanakkor szem­be kellett állítani a hazánk­ra szórt rágalmakkal az igazságot. Be kellett mutat­ni az osztrák népnek, hogyan él hazájában a magyar ifjú­ság. A cél tehát nagy volt és merész, de ennek elle­nére teljes sikert könyvel­hetünk el. Sikerült a hiva­talos és baráti találkozókon, vitákon és a kultúra po­rondján meggyőzni a kétel­kedőket a magyar ifjúság egyre szépülő, tartalmas éle­téről. Az ellenfesztivál és a magyar disszidensek nagy zajjal beharangozott provo­kációi megfeneklettek még kezdetben, mert hamar le­lepleződött hazug tartalmuk. Amiért a magyar ifjúsági küldöttség a bécsi VIT-re ment, megvalósult. AZ IRAKI FIATALOK Az ő céljuk is megegyezett a miénkkel. A békéért és haladásért folyó harc része­seiként érkeztek a fesztivál­ra. Népes küldöttségük már a Práterben, a megnyitó alkal­mával is nagy szimpátiával találkozott. Jelvényeikben és ajándéktárgyaikban az iraki haladás jelképeként Kasszem tábornok képe volt. Szoros barátság szövődött az iraki és kínai, az iraki és ma­gyar fiatalok között. Nagy érdeklődéssel kísérték Afri­ka számos országának kül­döttei, hogy az imperialista igát függetlenséggel felcse- ré't ország ifjúsága milyen nagy számban és milyen gazdagon jelent meg a VIT- en. Céljukat ők is elérték, megerősödtek abban, hogy az út, amelyen járnak jó irányba visz és számtalan barátjuk van, akikben tá­maszt találnak útközben. A MAGYAR DISSZIDENS Nevét nem volt hajlandó elárulni, csak annyit, hogy Tatabányán dolgozott, 1956- ban „emigrált” és előtte öt évet ült börtönben, no meg annyit, hogy ő is utazott, mégpedig Nyugat-Német- országból. Eljött Bécsbe — vagy talán küldték —, hogy találkozzon a magyar fiata­lokkal. Célja az volt, hogy meggyőzze a magyar ifjúság küldötteit az ő „szabad vi­lágbeli” Jobb életéről. Mon­dani sem kell, hogy ez nem sikerült. A vele beszélgetést folytató bányász, vasas, pe­dagógus fiatalok tényekkel bizonyították be, hogy az ő életük szebb és perspektivi­kusabb. Vitá'ban győzték le a provokátort. Legyőzték, mert nem volt cél a meg­győzés, mivel egy fanatikus emberrel álltak szemben, aki, mikor érve elfogyott csak annyit tudott mondani, hogy ő „szabadon” él. A vá­lasz, amellyel a magyar fia- ta’ok elváltak tőle az volt, hogy éljen az ő szabad or­szágában, nem kívánják itt­hon látni. AZ ANGOL ÜJSÄGIRÖ A Daily Mail című an­gol újság munkatársa is Bécsbe utazott, hogy hátha sikerül valamilyen „szenzá­ciót” megírni. Amikor látta, hogy a számára szükséges „szenzációk” nem hevernek az út mentén maga látott hozzá kereséséhez. Módsze­rei között megtalálható volt minden. Naphosszat kísérte az egyik magyar csoportot. Tudott magyarul, de csak németül és angolul volt haj­landó beszélni, számítva arra, hogy áz egymás közöt­ti beszélgetésekből valamit megtudhat. Hajlandó volt be­lépőjegy nélkül beszemtelen- kedni a bolgár gála estre és a magyar csoport közé be­ülni és várni a „szenzációt”. Persze ö nem tudhatta, hogy mi már ismerjük őt, tudunk róla mindent, azt is, hogy magyarul is beszél. így az ő küldetése sem járt siker­rel,, kénytelen volt kitalálni valami „szenzációt.” AZ EGYIK AMERIKAI IFJÚSÁGI LAP PÁRISI TUDÓSÍTÓJA Egy csinos szőke lány ál­lítja meg a magyar küldött­ség egy népes csoportját. Tört magyarságai elmondja, hogy újságíró, de lapját és nevét nem volt hajlandó elárulni. Beszélgetni szeretne magya­rokkal, mert szülei a 20-as években mentek ki Ameri­kába és akkor ő még nem élt. Nehezen induló beszélge­tés — amelyet jelvénycsere kísért — csakhamar politikai kérdésekre terelődik: Már hosszú ideje folyik a beszél­getés, de senki sem tudja ki­hámozni, ugyan melyik tábor­hoz tartozik az újságíró. Az egyik fiúnak mentő ötlete tá­madt. Máris elhangzott az első kérdés: Mi a véleményed Kéthlyről? A válasz számunk­ra egy kicsit meglepő: „Rossz politikus, öreg, elavult esz­méi vannak“. Idáig minden rendben is volt. Következett a másik kérdés: Mi a véle­ményed Nagy Imréről és tár­sairól? A válasz már mindent tisztázott, mert így szólt: „Jó eszméket hordozott, kár volt kivégezni“. Miután megismer­tük politikai nézeteit, még egy kérdésre kellett választ adnia. Mit ír a bécsi feszti­válról? A választ már előre sejtettük és nem tévedtünk, mert így szólt: „Nincs sikere.“ Ilyen igazságtalanság halla­tára a beszélgetés azonnal befejeződött. A célok különbözőek vol­tak, de csak az igaz és nemes célok valósulhattak meg, mert a népek barátságáért küzdők tábora elsöpörte útjából a folyam folyását megállítani akaró kavicsokat. VONSIK GYULA. A népi Korea ünnepel Ma, 1959. augusztus 15-én ünnep van Koreában. Ezen a napon ünnepli a koreai nép felszabadulásának tizennegye­dik évfordulóját. S noha Korea északi részén vidáman ünnepelnek, a felszabadulás érzésétől áthatva köszöntik augusztus 15-ét, ezen a na­pon rendszerint visszagondol­nak az elmúlt évekre is. A visszaemlékezés ugyanis az ilyen nagy nemzeti ünnepek múlhatatlan velejárója. A koreai népet a múltban nem egyszer érte agresszió, de minden alkalommal hő­sies harccal verte vissza az ellenséget és megvédte hazá­jának becsületét. Nemzedék­ről nemzedékre száll a dicső elődökről szóló monda, olya­nokról. mint Uti Mun-Dek, Kan Gam Csan, Li Szun Szin és más hadvezérek, akik bát­ran védelmezték hazájukat a külföldi megszállókkal szem­ben. A koreai nép szívósan küzdött a feudális uralkodó osztályok elnyomása ellen. A külföldi agressziók és a bel­ső elnyomás fékezte a koreai társadalom normális fejlődé­sét. 1882-ben több mint 3 ezer szöuli katona fellázadt a feudális uralkodók és a japán megszállók ellen. Nem sokkal később a reformmozgalom hí­vei államcsínyt hajtottak vég­re. A koreai nép harca a nép­felkelők japánellenes mozgal­mává fejlődött. Ezek a nép­felkelők hosszú időn keresz­tül fegyverrel a kézben har­coltak a japán imperialisták megszálló politikája ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1919 márciusában japánellenes fel­kelés tört ki, amelyben több mint 2 millióan vettek részt. Bár a márciusi felkelést a japán imperialisták fegyve­res erői kegyetlenül elfojtot­ták, mégis megkezdődött a koreai nép nemzeti felszaba­dító harcának új szakasza, a marxizmus—leninizmus zász­laja alatt a munkásosztály vezetésével. Az 1925-ben megalakult Ko­reai Kommunista Párt tagjai az ország különböző vidékein folytatták áldozatos harcukat a külső és belső elnyomás el­len. Az ország különböző te­rületein egyre jobban érez­hetővé vált a munkások és parasztok fel-fellendülő tö­meges harca. A japánellenes, fegyveres harc mintegy ti­zenöt esztendőn keresztül folyt egészen a japán imperia­lizmus szétzúzásáig. Hozzáve­tőleges adatok szerint 1936— 10 között a partizánosztagok több mint 60 ezer ellenséges katonát öltek meg, sebesítet- tek meg vagy ejtettek fog­ságba. A sztrájkok, fegyveres har­cok mellett azonban olyan politikai célokért küzdöttek, mint a népi kormány meg­alakítása, a demokratikus át­alakulás megindítása. Ezek a harcok fényes bizonyítékai a koreai népben elő rendíthe­tetlen hazaszeretetnek, sza­badságvágynak. A forradalom legyőzhetetlenségébe vetett szilárd meggyőződésük gyö­kerei a történelmi harcok ha­gyományaira vezethetők visz­sza. Ezek a koreai népben élő tulajdonságok tették le­hetővé, hogy Észak-Korea dol­gozói ma eredményesen épít­hetik a szocializmust, saját kezükbe vehették egyéni sor­suk irányítását. A koreai dolgozók nemzeti ünnepén Korea felszabadulá­sának 14. évfordulóját az az örömteli esemény teszi még vidámabbá, jelentősebbé, hogy a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság ipara csaknem két és fél évvel a határidő előtt teljesítette az 1957—1961. évi első ötéves tervét. Ez év első felében az ipar 2,9-szer több árut gyár­tott. mint 1956 hasonló idő­szakában. Dél-Korea népe azonban még ma is sokat szenved és sanyarog. Dél-Koreában több mint 6 millió munkanélküli és több mint 3 millió paraszt bolyong a város utcáin éhez­ve, munkát keresve. Az el­hagyott árvák százezrei pusz­tulnak éhen. Az éhínség és a nyomor behálózta Dél-Korea egész területét. Az amerikai imperialisták, a liszinmanista klikk segítségével, valóságos rablópolitikát folytatnak az országban és azt gazdaságilag teljesen tönkreteszik. Felszabadulásuk évforduló­ján mindezt számításba ve­szik a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság dolgozói, s ha a jövőbe tekintenek, a szabadság őszinte légkörébe, boldogulásuk biztos tudatá­ban büszkén, rendíthetetlenül haladnak a felemelkedés be­láthatatlan magaslatai felé. 77 ezer új szakember 14 év alatt Meátujs záLLás o n . . . ötvenhét lány lakik az építőipari leányszálláson, zömmel segédmunkások, mal- terkeverők, téglaadogatók, a magas és mélyépítő vállalat kisegítő munkásai. Otthonuk itt van a bányai művelődési otthonnal szem­ben. Szürke pokróccal leta­kart fehér vaságy 7-10-12 személyes szobákban. Majd minden szobában van rádió Van még fürdő és egy hosz- szú udvar is a lányszállás területén. Ennyi volna nagy­jából az ötvenhét leány ott­hona. Mi azt jöttünk megnézni, mennyire találnak maraszta­ló meleg fészekre itt, ezek a zömmel 16-, 18 éves lányok. Távollétükben a gondnoknő barátságtalanul, szűkszavúan felelget a kérdésekre. Nem mutat meg semmit, a szobá­kat, a fürdőt a lányok invi­tálására láttuk. Mindjárt szembetűnik egy izomorú arcú, csendes kis- ány. Heizer Gizellától ér- leklődünk: — Mit csinál esténként? — Vacsorázom, utána hat tét óra körül lefekszem. — És maga? — fordulunk rigura Erzsikéhez, aki szín­én benczurfalvi. — A lányokkal moziba já- unk . . . Szeretem a mozit. Mindegy milyen film megy, persze főleg a szerelmesei szeretem. — És ha moziba nem men­nek, olvas? — Nem igen szoktam. Be­szélgetünk, vagy lefekszem. Szeretek aludni. Farkas Katinka vidám han­gon szól közbe. — Én meg a mozin kívül sétálni szeretek. — Újságot szokott olvasni? — Hát ... — hümget — legfeljebb a házassághirdeté­seket, azok rendkívül muri­sak. így zajlik le még a párbe­széd vagy nyolc, tíz kislány­nyal. A válasz majd mind­egyiknél ugyanez, újságot nem szeret egyáltalán olvas­ni. Könyvet néha kivesznek, abból is inkább ifjúságit, meséskönyvet, vagy nagyon szerelmesét. Volt, aki azt fe­lelte — nincs idő olvasni, vagy azt — nem érdekli őket az újság. — Fürödni szoktak? — kér­dezzük Kiss Borikát. — Már aki! Az is csak hi­degvízben, melegíteni úgy tudunk, ha hozunk magunk­kal fát az építészetről. A gondnoknő azt mondja, nincs tüzelő. Pedig most nyár van, csak a fürdőszobát kellene fűteni. Ez véleményünk szerint nagyon súlyos dolog. Tűrhe­tetlen, hogy nincs ötvenhét lánynak melegvíz a fürdő­szobában. Ez nemcsak azért ártalmas, mert hidegvízben nem lehet jól tisztálkodni. Különösen veszélyes a hideg­víz a női egészségre. És olyan szempontból is érde­mes foglalkozni ezzel a do­loggal, hogy itt fiatal, üde, csinos lányokról van szó. Szépségüket, üdeségüket ve­szi el a rendszertelen tisz­tálkodás. Az itteni állapotokért, a tisztálkodás hiányáért, a lá­nyok művelődésbeni elma­radásáért az Építőipari Vál­lalat vezetősége mellett el­sősorban az ottani párt-, szakszervezeti és n K1SZ- szervezet felelős Nem lehet­ne ennyire magára hagyni ötvenhét fiatal lányt. Nincs köztük egy sem, aki például valamit tanulna, valami szakmai iskolát, vagy tan­folyamot végezne. Igaz, ugyan, hogy az ősz­szel szabás-varrás tanfolyam­mal kísérleteztek. Az már szomorú, hogy a kísérletnél a lányok érdektelensége miatt nem igen jutottak to­vább. De ebbe a fiatalok fej­lődéséért felelősséget érző KISZ-szervezetnek nem sza­A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban lejátszó­dó műszaki és kulturális for­radalom egyre több szakem­bert követek A szakember- igény fokozottabb kielégítése érdekében ez év szeptembe­rében 15 új főiskola és 5 technikum kezdi meg munká­ját. Ezek a tanintézetek le­hetővé teszik, hogy ország­szerte kétszer annyi fiatal sajátítsa el a műszaki isme­reteket, mint az elmúlt év­ben. A szakemberképzést se­gíti még az is, hogy sikeres előkészületek folynak a kö­telező politechnikai oktatás be­vezetésére. Jelenleg Észak-Koreában 143 különféle műszaki tanin­tézet működik. A főiskolákon kibővülnek a levelező- és esti tagozatok. Az új tanévben a badna belenyugodnia. Nagyon megszerették a lá­nyok az egészségügyi és egyéb ismeretterjesztő elő­adásokat. Ki kellene hasz­nálni érdeklődési körüknek ezt az ágát, nevelésüknek ezt a lehetőségét. Minél több női egészségügyi előadást, kozmetikai tanfolyamot és a háziasszonyi teendőket is­mertető előadást kellene szá­mukra megtartani. És végül a lányok problé­máinak megoldatlanságáért felelősség terheli — méghoz­zá súlyos megbocsáthatatlan felelősség — a szálló gond­noknőjét is. Neki ismernie kellene a lányok személyi dolgait, magánügyeit, prob­lémáit is. Ezzel szemben még gondnoknői kötelességét sem teljesíti úgy, ahogy azt hivatásánál fogva elvárnák tőle. Elpanaszolták a lányok azt is, hogy húsz-harming- ötven forintokat kér tőlük és a visszaadásról vagy meg­feledkezik, vagy csak több­szöri kérésre hajlandó tör­leszteni az adósságot. Ehhez hasonlóan felhábo­rító a gondnok házaspár ma­gánélete is, amely nagyon sokszbr a fiatal 16-18 éves lányok szeme előtt zajlik le. ötvenhét lány érdeke kívánja meg, hogy alkalmasabb, rá­termettebb, hozzáértőbb, és nem utolsó sorban lelkiisme­retesebb asszonyra bízzák fejlődésüket, nevelésüket, Újlaki Mária főiskolák mellett működő esti tagozatokon 2000 dolgozó kez­di meg tanulmányait, vagyis 3,5-szer annyian, mint tavaly. 27 főiskolán levelező tago­zat nyílik; Ezekre az új tanévben több mint 14 000 hallgatót -vesznek fel, vagyis csaknem háromszor annyit; mint tavaly; A felszabadulás óta eltelt 14 esztendőben a köztársaság­ban több mint 77 000 szak­embert képeztek ki; Magyar szakemberek Koreában Keszonban nemsokára tel­jesen üzembehelyeznek egy gépgyárat, amely évente több mint 1000 darab eszterga gépet készít. A gyárat ma­gyar szakemberek segítségé­vel építik. Az öntödében és a minta­készítő műhelyben már több gépegység működik. A közel­jövőben az öntődében meg­kezdi munkáját a szerelő részleg. A gyárban jelenleg több mint 400 olyan szakmunkás | dolgozik, akiket magyar ♦ szakemberek képeztek ki. ♦ Az építkezés 1955 áprilisé­iban kezdődött. A koreai és la magyar szakemberek ba- iráti együttműködésének eredményeként a gyárat 1 évvel és 10 hónappal előbb helyezik üzembe, mint ahogy azt a terv előírja. A 37 000 négyzetméteren fekvő üzem­részeket előregyártott ele­mekből szerelték össze. A magyar szakemberek közvetlenül részt vesznek az építő-elemek gyártásában és szerelésében. Több mint 100 brosúrát írtak arról, miként szerelik össze az előregyár­tóit elemeket, ezekhez raj­zokat is mellékeltek. Ez a gyár, amely Korea egyik legnagyobb ipari bázi­sa — a proletár internacio­nalista barátság, a magyar és a koreai nép összeforrott- ságánatc jelképe. I Öl HÚNAP EGYENLŐ TIZENHÁROM ÉVVEL | Erre a megállapításra nem $ alkalmazhatók a számtani ‘szabályok. De a koreai nép ma, amikor összegezi hősies munkájának eredményeit, gyakran kerül „konfliktus­ba” a számtannal. A Koreai Népi Demokrati- Jkus Köztársaság sajtójában »nemrég közzétett adatokból | kiderül, hogy az öntözött ♦ területek kibővítésében részt- {vevő dolgozók mindössze öt J hónap alatt 9 ezer nagy és ♦ kis öntözőrendszert és 2 ezer ♦egyéb objektumot építettek ♦ fel. Ennek eredményeként az í öntözött terület háromszázöt- tvenezer tenboval bővült. (1 ♦ tenbo = 0,99 hektár). ♦ öt hónap alatt háromszor 1 annyi csatornát építettek mint a 35 esztendős japán megszállás alatt, s annyit, mint az ország felszabadu­lását követő 13 esztendőben összesen. Innen származik az a megállapítás is, hogy „öt hónap egyenlő tizenhá­rom évvel.” Idén az országban már 800 000 tenbonyi területet ön­töznek. Várható, hogy még az idén vagy a jövő év ele­jén újabb egymillió tenbot kapcsolnak be az öntözéses gazdálkodásba, pedig ezt eredetileg csak a következő 2—3 évre tervezik. A falvak dolgozói hegyeket mozgatnak meg, új mederbe terelik a folyókat, s minden­hová elvezetik az éltető vi­zet. Sajtófogadás a koreai nagykövetségen Korea népe ma ünnepli felszabadulásának 14. évfor­dulóját. Ebből az alkalomból Hon Don Cser, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete csütörtökön sajtófogadá­son adott tájékoztatót a Koreai Népköztársaság dolgo­zóinak a szocialista építésben elért sikereiről és az ország békés egyesítésére tett erőfeszítéseiről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom