Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-12 / 64. szám

1959. augusztus 12. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 Á nagy lehetőség Hat nap telt el Hruscsov ss Eisenhower közeli talál­kozójának bejelentése óta, de a világ még mindig en­nek a hírnek hatása alatt áll. Valami felszabadult, remény­Fellélegzett c A népek milliói, akiknek élete felett' mint fojtó lidér­ces rém leselkedett az atom­halál veszélye, akik a hideg­háború gonosz őrületében szorongva lesték: a nemzet­közi helyzet barométere bé­két jelez-e, vagy háborús veszélyt? Megnyugvás fogadta ezt a hírt, mely fördulópon- tot jelenthet a nemzet­közi helyzetben. Méltán előzi meg nagy vára­kozás a washingtoni és moszkvai találkozókat, hi­szen e találkozók és tárgya­lások a Szovjetunió és Egye­sült Államok közötti. új vi­szony kezdetét jelenthetik. Lehetőség nyílik a háború sötét korszakának lezárásá­ra, hogy a. két rendszer, a szocialista és kapitalista rendszer békés versenyre lépjen egymással és fegyver­kezésre költött milliókat az emberiség jólétére, az elma­radott országok felemelésére fordíthassák. Természetesen Oszlanak im a békét szomjazó emberiség feje fölött — ez kétségtelen. Az enyhülés nemzetközi lég­körében ért véget a külügy­miniszterek genfi értekezle­tének második félideje is, melyben a tanácskozások, — mint Gromiko leszögezte — az álláspontok határozott közeledéséhez vezettek. Az élet követelése, a népek, a békét akaró emberek óhaja talált megvalósulásra az el­múlt hét történelmi jelentő­ségű eseményeiben. A jószándékú emberek a józan észnek, a béke esz­méjének, a békés együtt­élés politikájának győzel­mét látják ezekben az eseményekben. A nemzetközi közvélemény teljes hangulat marad a vi­lágsajtóban nap mint nap megjelenő visszhangokból, melyek lázas lelkesedéssel fejezik ki a bizakodást a bé­kés megegyezésben. z emberiség túlzás volna azt várni, hogy néhány találkozó a szovjet és amerikai államférfiak kö­zölt megoldjon minden vi­tás kérdést és mintegy va­rázsütésre megszűnjenek minden vonalon áz ellenté­tek, megteremti azonban ez a találkozás a reális le­hetőségét annak, hogy megvitassák a Kelet és Nyugat között felmerült kritikus kérdéseket, el­oszlassák a bizalmatlan­ságot és kölcsönös jóaka­rattal olyan megegyezésre jussanak, mely óriási hatással lesz a nemzetközi feszültség eny­hülésére. Minden tekintetben jogos tehát az a derűlátás, amellyel ezekben a napokban Hruscsov és Eisenhower ta­lálkozása elé néznek a föld­kerekség minden zugában, mert ezekben a tárgyalások­ban a béke biztosításának hatásos eszközét látják. nár a felhők lelkesedésébe csak elvétve rikolt bele egy-egy bántóan disszonáns hang azok részé­ről, akik nem óhajtják a nemzetközi helyzet megja- vulását, akiknek nem érde­kük a hidegháborús légkör megszüntetése, a béke meg­szilárdítása. Ezek a körök természetesen nem adták fel a harcot Washingtonban, Bonnban, Párizsban, Rómá­ban, a feszültség, a hideghá­borús nemzetközi légkör fenntartásáért. A békeszere­tő milliók akarata azonban egyre inkább elszigeteli és háttérbe szorítja az Ade- nauereket, a háborúra spe­kulálókat, a hatalomvágy megszállottjait, az atomfegy­verkezés híveit. A szovjet békepolitika kitartó, szívós, következetes munkájának eredményeként jutott el a békeszerető em­beriség ezekhez a napokhoz, amikor megszületett a meg­egyezés reménye. Ez a béke­politika esztendők kemény küzdelme, javaslatok, meg­győző érvek százai után vég­re megértette a vezető nyu­gati politikusokkal: az embe­riség közös érdeke a békés egymás mellett élést válasz­tani a pusztulás helyett, a tárgyalóasztal és nem a fegy­verek mellett kell dönteni a népek vezetőinek. Nagy utat tett meg a bé­kés egymás mellett élés gon­dolata az első szovjet javas­latoktól napjainkig. Hiszen még az év elején is milyen mereven utasították vissza nyugati körök a találkozó, a tárgyalások gondolatát, azoknak a kérdéseknek ren­dezését, melyek mint a má­sodik világháború felszámo- latlan maradványai évek óta mérgezik a nemzetközi lég­kört. Ha ezekben a napok­ban annak tanúja a világ, hogy ez a makacs és indo­kolatlan merevség mint ol­dódik és ezzel egyidejűleg hogyan mutatkozik enyhülés a világpolitikában, ha úgy látjuk: biztató távlatok nyílnak a konfliktusok békés ren­dezésére, a vitás kérdé­sek tárgyalások útján va­ló megoldására, lehetetlen nem érezni őszinte cso­dálatot és haladást azért az állhatatos, kitartó bé­keharcért, kemény céltu­datos diplomáciáért, me­lyet a Szovjetunió a bé­ke érdekében folytatott. A békét sóvárgó emberiség bizakodva tekint a szovjet és amerikai kormányfők ta­lálkozója, s a további tár­gyalások elé, hogy azok va­lóban az emberiség békevá­gyának szellemében valósul­nak meg és a népek milliói óhajának megfelelő ered­ményt hoznak. Lehet, sőt valószínű, hogy ezek az ered­mények nem születnek meg mindjárt az első találkozó­kon és tárgyalások alkalmá­val. Hiszen milyen hosszú út. milyen szívós békeharc vezetett el napjaink döntő fordulatához. De azok az erők, melyek a legszélsősé­gesebb maccarthyzmustól, a legvadabb uszításoktól a leg­kíméletlenebb hidegháborús kijelentésektől elvezettek napjaink enyhülést hozó eseményéig — zálogai a to­vábbi eredményeknek, a bé­ke megőrzésének. illlllllllll!llllllll!lllli!!llllllllllll!lll! Illllllllllllllilllllllllllllllllll Hruscsov válasza Collins kanonoknak Collín kanonok, a londoni Szent Pál székesegyház fő­papja, az atomleszerelési bi­zottság elnöke levélben for­dult a vezető hatalmakhoz, s felvetette nekik a kérdést: hajlandók-e kijelenteni, hogy nem lesznek elsők az atom­fegyverkísérletek újrakezdé­sében? Hruscsov a következő vá­laszt adta: „A Szovjetunió kész a leg; ünnepélyesebb kötelezettség get vállalni arra, hogy nem' fog elsőként ismét atomfegy­verkísérleteket végrehajtani. Biztosítom önt, hogy a Szov­jetunió midőn az atomfegy­verkísérletek azonnali és vég­leges megszüntetését pártol­ja. ezt csak első lépésnek tekinti a végső célhoz, amely az atom- és hidrogénfegyve­rek teljes eltiltása, a fegyve­rek kivonása az ország fegy­verzetéből és az összes meg­levő készletek elpusztítása. 1958. március 31-én, amikor a Szovjetunió beszüntette a kísérleteket, az Egyesült Ál­lamok és Anglia kormánya nem követte példáját. Sajnos, nem látok okot arra a fel­tevésre, hogy a nyugati ha­talmak ezúttal hajlandóbbak lennének megszüntetni a kí­sérleteket. Aggodalmainkat súlyosbítja az a tény, hogy jól lehet körülbelül egy év óta tárgyalások folynak Géni­ben a kísérletek megszünte­téséről, e tárgyalások sike­res befejezése kétséges a nyu­gati hatalmak magatartása miatt.” Hangosltíradót kap Homokterenye Homokterenyén mintegy 70 ezer forintot fordítottak ed­dig útkövezésre és járdaépí­tésre. A Petőfi utcában 400 méteres útszakaszt javítottak meg, és 300 méter hosszú járdát építettek. A Szabad­ság utcában is 400 méter hosszú kövezést hajtottak végre. S noha erről a fejlő­désről is örömmel adnak hírt Homokterenyén, egy másik tényről csaknem lel­kendezve beszélnek. Beszerezték a község han­goshíradóját. Ott van már a községi tanácsházán a teljes felszerelés: a mikrofon, az erősítő, a lemezjátszó és hat darab hangszóró. Ezek föl­szerelése után a három ki­lométer hosszú község hír- szolgálata lényegesen meg­javul. A hivatalos közlemé­nyek gyorsabban jutnak el a község lakóihoz. Illlll!ll!lllllllllllll!llilllll!lllllllll!lllllll!llllllllllllll!ll!llllllllllll. Újabb munkalehetőségeket teremtenek Salgótarjánban a nők számára Salgótarján város tanácsá­nak végrehajtó bizottsága, valamint a tanácstagok és társadalmi szervek gondos­kodnak arról, hogy minél több nőnek tudják biztosí­tani az elhelyezkedést. Az alkalomkénti üresedések mellett új munkalehetőségek szervezését, kutatását is fon­tosnak tartja a végrehajtó bizottság. Megnéztük a mun­kaügyi osztály statisztikáját. A II. negyedévben a mun­kát kérő nők nagy százaléka 18-30 év közötti fiatal lány és asszony. A tanács végre­hajtó bizottsága azon fárado­zik, hogy nekik is biztosíta­ni tudjon megfelelő munka- alkalmat. TSZ — KERTÉSZET — TAKARÍTÓ VÄLLALAT Szépen gyarapodik, fejlő­dik megalakulása óta felfelé ívelő úton jár a Salgótarjá­ni Űj Élet Termelőszövetke­zet. Erre a tsz-re nagy rész hárul a város zöldségellátá­sának biztosításából. Ennek érdekében a termelőszövet­kezet kertészetében szívesen alkalmaznak fiatal nőt. A könnyű, egészséges szép kerti munka való­színűleg megnyeri majd a nők tetszését. A városi kertészetben is keresik, szívesen alkalmaz­zák a női munkaerőt. Érde­kes probléma viszont az, hogy a lányokban és asszo­nyokban tengernyi előítélet tiltakozik az ilyen munka ellen. Általában becsülettel megállják a helyüket ezen a területen is a cigány lá­nyok és asszonyok, mégis hú­zódoznak attól, hogy velük együtt dolgozzanak. Az effaj­ta húzódozáson kívül vissza­rettenti még a nőket az is, hogy a virágpark növelése elsősorban a belterületre vo­natkozik, ott viszont a járó­kelők miatt „szégyenük” a munkát. Pedig a városi kertészetben — különösen a többholdas kertészet bevezetésével, az üvegház létesítésével — lenne munkaalkalom a nőknek is. A többi nagy város példá­jára itt is gondolt már a végrehajtó bizottság takarító vállalat létesítésére, hogy könnyítsen bizonyos fokig a második műszak nehéz ter­hével birkózó nőkön is. Sze­retné is a városi tanács, ha közölnék az érdekeltek igé­nyüket, hogy milyen napo­kon, milyen munkákra len­ne szükségük a létesítendő vállalatra. A gépesített vál­lalat minden bizonnyal köny- nyű munkaalkalmat jelente­ne a munkát vállaló nők­nek, ugyanakkor gyors, tisz­ta takarítást biztosítana a megrendelőnek, jelentősen könnyítve a dolgozó háziasz- szonyok otthoni munkájában. KÖZPONTI IRÁNYÍTÁS ÉS SZAKKÉPZETTSÉG SZERZÉSE A három terv három nagy munkalehetőséget jelent, de emellett az egyes vállalatok­nál, vagy üzemekben állan­dóan üresedik egy-egy hely, ahová igényelnek női mun­kaerőt. Sajnálatos dolog azonban, hogy egyes vállalatok a tanács munkaügyi előadója meg­kerülésével töltik be a nagyon keresett női munkahelyeket és a munkaügyest már csak a kész tények elé állítják. Pedig a Munkaügyi Közlöny 15/1956.- XII. 29. kormány- rendeletének 11. paragrafusa második pontja kimondja: „a vállalatok kötelesek mun­kaerő szükségletüket a terü­letileg illetékes tanács, mun­kaerőgazdálkodási osztályá­hoz bejelenteni.” A rendelet módot ad arra, hogy kivéte­les esetekben a vállalat sze­mélyesen kérje ki a mun­kaerőt, de adminisztratív és női munkaerő igényt mindig köteles bejelenteni. Ezt vi­szont jóformán sohasem tart­ja be a sok nővel dolgozó vendéglátóipari vállalat, vagy a megyei kórház. Javulás mutatkozik a vágóhídon, vagy a 33. sz. AKÖV-nél, ahol már ilyen esetekben is a munkaügyishez fordulnak. Több minden szól amel­lett, hogy központilag történ­jen a munkaerő irányítás. Innen mindig a legmegfele­lőbb embereket tudják kül­deni egy-egy munkahelyre. Másrészt itt jobban ismerik a szociális körülményeket, a rászorultságot és mindig úgy döntenek, ahogy a dolgozók érdeke leginkább megkövete­li. Helyes lenne az is, ha azokat a munkahelyeket, amelyekre nők is alkalma­sak, lehetőleg csak nőkkel töltenék be. Hiszen a mun­kaerő hiány épper} férfiben jelentkezik. A felsorolt lehetőségek el­sősorban a szakképzettség nélküli lányokat, asszonyo­kat érinti. Emellett rövidebb tanfolyamokon — ápolónő- képző, gép- és gyorsíró, sza­bó-varró stb — szakképzett­séget biztosítanak az érdek­lődő nőknek és gondoskod­nak elhelyezkedésükről is. Sajnos azonban szakképzett­séggel, vagy képesítéssel ren­delkező háziasszonyunk ke­vés van, pedig a nagyobb tudású munkaerőre, nőben is fokozottabb szüksége van népgazdaságunknak. Ujlaky Mária N [ M [ T ■ simlisül KOiÚRSlS«. Koh I e nberqf^A^: ÉPfe­rS'£PHiHSŰÜ»ljK Winterhafen 1 MJ6YA» W MJlDOUSÍG S7Aü ^ Sdi '.ví Schwecjídf WQ0 0V1LÁGIFJU5ÁGI TA LÁ.LKOZÓ Ahol a világ ifjúsága találkozott Bécs — a VII. VIt városa — nagy történelmi múltra tekint vissza. Az első évszázad közepétől Vindobona néven a római határvédelmi vonal, az ún, limes egyik légiós tábora, majd ke­reskedő város. A XII. század óta az osztrák hercegek fővárosa, majd a XV. századtól kezdődően a Habsburg-házból származó né­met-római császárok székhelye s azóta az európai művészeti és kulturális élet egyik központja. Bécs ma, az osztrák-magyar monarchia szétbomlása után létre­jött Ausztria fővárosa, 1 600 000 lakossal. 1938 és 1945 között Auszt­riával a hitleri birodalomhoz tartozott: a felszabadulást a szovjet csapatoknak köszönheti, amelyek 1945 áprilisában nehéz harcok után elűzték a fasisztákat. é 1. A nagy pillanat. A világif júsági találkozón az osztrák fia­talok megnyitják a felvonulók sorait. 2. A résztvevők hatalmas tapsorkánja közben vonulnak föl a szovjet küldöttség tagjai. Hamarosan megoldódik Modora vízellátása 3. A román fiatalok vidám felvonulása. Mohora községben a közeli napokban várják az egész község vízellátást biztosító törpevízmű építkezésének megkezdését. Az ehhez szük­séges 28 vagon sóder és 5 vagon cement már ott van a községben. Ugyancsak készen- , létben van már 6 ezer méter hosszú csővezeték és a szük­séges kútfejszerelések és al­katrészek is. A mohorai törpevízmű megépítésével a község lakói­nak egy rendkívül nagy gond­ját oldják meg: biztosítják a tiszta és egészséges ivóvíz el­látását. A terv szerint a 6 ezer méter hosszú csővezeté­ken 16 kút leágazás lesz és a község különböző pontjain 30 darab tűzcsapot építenek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom