Nógrádi Népújság. 1959. augusztus (15. évfolyam. 61-69. szám)

1959-08-08 / 63. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. augusztus 8. Hogy panaszmentes legyen az elárusítás — Interjú a Kiskereskedelmi Vállalat vezetőivel — — Hogyan próbálnak kap­csolatot tartani a dolgozók­kal hogyan tájékozódnak igényeikről, kívánságaikról? ' — Kísérleteztünk véle­ménykutató ládák elhelyezé­sével. Egyelőre 600 kérdőívet küldtünk ki a város vala­mennyi boltjába. Közel 200 már be is érkezett, közölve a dolgozók kívánságait. Leg­többjük a választék növelé­se, a minőség javítása, és a kereskedelmi dolgozóknak a vásárlók iránti magatartásá­ban kíván változást. — Milyen intézkedésekkel teremtik meg a feltételeit az udvarias kiszolgálásnak, az előzékeny eladásnak, általá­ban a vásárlók megelégedett­ségének? — Tisztában vagyunk ve­le, hogy ezen a téren van - még a legtöbb tennivaló. Az emberek nevelése, fejlődése nem tud lépést tartani az élet rohamos fejlődésével, az ország haladásával. Van­nak a kereskedelmi erkölcs­nek eleget nem tevő dolgo­zóink is. Ezeket igyekszünk mindenekelőtt átnevelni. Tü­relmes, szívós munka kell ehhez. Célunk az: minden dolgozó érezze hivatásnak szakmáját, szívet, lelkét ad­ja munkájába. Lényeges ja­vulás várható most, hogy fiatal, szakképzett tanulók frissítik majd fél a boltháló­zatot. Szakképzettségük mel­lett udvarias készséges ma­gatartásuk a legdicséretesebb. Már érződik is a javulás a fiatalok munkába állításával. Most a nyári hónapokban nehezítette a helyzetet az, hogy a szabadságolások és a fiatalok bevonulása miatt több teher jutott a munká­ban állókra. bizonnyal így lesz eredmé­nyesebb is ez a tevékenység. Különösen vonatkozik ez a külvárosi boltokra, ahol törzsvásárló gárda alakult ki, ezek nap mint nap egy helyen bonyolítják le vásár­lásaikat. Remélhetőleg ennek segítségével elkerülünk egy csomó bosszúságot, meggyor­sítjuk a panaszok kijavítá­sát, és ha szükséges, el is távolítjuk az oda nem való elárusítót. Rövidesen új gár­dát állítunk néhány árudá­ba, mert az ott dolgozókre rendkívül sok panasz érke­zett. — Hogyan törődnek a be­érkezett panaszokkal, milyen ütemben igyekeznek javítani a hibákon? — Éppen tegnap, augusz­tus 3-án tett panaszt Ludá- nyi József újlaki lakos, aki kisgyermekének nem kapott megfelelő színű, nagyságú és minőségű cipőt. Ma reg­gel már fel is utazott Pestre az illetékes előadó, hogy bő­vebb választékot rendeljen a már előzőleg is nagyon ke­resett gyermekcipőkből. Per­sze vásárlóinkat is értesítet­tük erről az intézkedésről. Vagy nézzünk egy másik pédát: több vásárlónk hiá­nyolja a belvárosból a tej­ivót. Tárgyalunk a tanács­csal, s egyéb szervekkel an­nak érdekében, hogy a jég­büfé melletti cukrászdát megkapjuk a kért. és nagyon hiányolt tejszaküzletre. Re­méljük ezzel sok kedves ve­vőnknek szerzünk majd örö­met. U. M. Formájában, kereteiben már szocialista kereskedel­met folytat a Kiskereskedel­mi Vállalat. Azonban a ke­reskedelem tartalmában még helyük van a kapitalista ma­radványoknak is. Ezek ellen harcot folytatni egyik első­rendű feladata a kereskedel­mi dolgozóknak, szakembe­reknek egyaránt. A Salgótarjáni Kiskereske­delmi Vállalat periferiszti- kus árudáiban még előfor­dulnak komoly problémák is a kereskedelmi dolgozók ma­gatartását illetően, sőt az áruellátás sem zavartalan, zökkenőmentes. Felkerestük a Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóját. Kerner Lajos elvtársat és az ellenőrzési csoport vezetőjét, Dombi Andor elvtársat, hogy meg­kérdezzük. milyen intézkedé­seket foganatosítanak annak érdekében, hogy minél pa- naszmentesebb legyen a ki­szolgálás. — Hogyan javítják meg a közeljövőben a város dolgo­zóinak, ezen belül is a külső részek, települések lakosainak ellátását? — Két módja lenne itt a megoldásnak. Egyrészt bő­víteni az üzlethálózatot, újabb és újabb árudák, el­sősorban szakboltok felállítá­sával, másrészt állandóan tá­jékozódni a dolgozók igé­nyeit, kívánságait illetően. Ami az üzlethálózat bővíté­sét illeti, ezzel kapcsolatban egészen komoly terveink vannak. így például a város legfiatalabb településein: a Vásártér, a Rokkant-telep, a Béke-telep lakóinak ellátása érdekében új árudákat, szak- üzleteket nyitunk. A V*«s-- térre rövidáru, papír, kenyér és tej-szakbolt kerül, a me­gyei tanács háta mögé élel­miszerboltot, a Béke-telepnek és a Rokkant-telepnek még egy-egy élelmiszerboltot is adunk a közeljövőben. Ve­gyes ruházati boltot kapnak majd az acélárugyár dolgo­zói is. A oerifériákon a leg­több problémát az okozza, hogy a meglévő boltok kor­szerűtlenek, elavultak, szű- kek. nem képesek lebonyolí­tani az igényeknek megfelelő forgalmat. • Ezek tatarozása, rendbehozása, bővítése, illet­ve kicserélése szintén fela­data a vállalatnak. — Milyen az ellenőrzési munka, hogyan segíti az el­lenőri tevékenység a hibák kijavítását? — Éppen a napokban tet­tünk intézkedéseket az el­lenőrzés minőségi javítására. Eddig az volt a gyakorlat, hogy egy-egy ellenőr 5-6 bol­tot látogatott naponta. Most az a célkitűzés, nézzenek meg naponta egy-két árudát, de emellett folytassanak be­szélgetést a környék lakói­val, érdeklődjenek a vásár­lóktól is. fgy lesz sokolda­lúbb az ellenőrzés, s minden A 33 sz. Autóközlekedési Vállalat GUMIJAVÍTÓ szakmunkásokat keres. Felvétel bármikor a vállalat műszaki osztályán (Salgótarján Központi telep) (219) Salgótarján kulturális életéből FESTŐMŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA Örömmel láthatja minden­ki, hogy Salgótarján kulturá­lis élete napról napra fejlő­dik, színesedik. A megyei képzőművészek immár hagyo­mányossá vált tárlatain kí­vül egyre többféle változatos témájú kiállítást tekinthetnek meg a szépre szomjas dolgo­műszaki irodalom, majd a politikai művek, illetve me­zőgazdasági szakkönyvek kö­vetkeznek. Az olvasók évi könyvigénylése meghaladja a hatvanezret. Az olvasók nagy részét elsősorban fiatalok te­szik ki. Éppen emiatt ifjúsági könyvtár megalakítását ter­vezi a Megyei Könyvtár. A tervek szerint nyitáskor mint­egy 8 ezer kötettel indulna az új, minden bizonnyal nagy népszerűségnek örvendő könyvtár. Remény van arra is, hogy a könyvtár évi 86 000 forintos fejlesztési keretét 120 000-re felemelik. Estéről estére hasznos szórakozással töltik szabad idejüket a pásztói községi KISZ-szervezet tagjai. A fiatalok a közel­múltban társadalmi munkában rendbehozták KlSZ-helyi­ségüket.--------------------4%^^» —------------­z ók. Ebben a tekintetben újabb érdekes eseménynek nézünk elébe: a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság a Képzőművé­szek Nógrád megyei Csoport­ja és a Műcsarnok magyar, szovjet, orosz festőművészek és iparművészek alkotásaiból kiállítást rendeznek a városi József Attila kultúrotthon ki­állítási termében. Az ünnepi megnyitót augusztus 9-én 11 órakor tart­ják. Ünnepi beszédet Czinke Ferenc festőművész mond. PENZKI ÁLLÍTÁS Holnap délelőtt nyílik meg a Salgótarjáni Magyar Nem­zeti Bank rendezésében a Városi Kultúrházban a pénz­kiállítás. Ezen a kiállításon bemutatják hazánk pénzje­gyeit, az Osztrák-Magyar Monarchia koronájától egé­szen napjainkig. A kiállítás anyagát az orosz festőművé­szek kiállításával egyidejűleg mutatják be. ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS A MÚZEUMBAN Mint ismeretes, 1959 má­jusában alakult meg a Jan- kovich kúriában Salgótarján város első múzeuma. A mú­zeum első sikeres kiállításai után komoly terveket készí­tett állandó jellegű kiállítá­sok rendezésére. Tervbe vették állandó bá­nyász-kiállítás megrendezé­sét. Ennek keretében bemu­tatják a bányatörténet, a bányász-élet és a bányamun­ka fejlődését, a bányász-élet szépségét és küzdelmes mun­káját. Emellett tervbe vették, hogy kiadványokban ismertetik majd a nógrádi szénmeden­ce, valamint — a megyében lezajlott nagy, emlékezetes — sztrájkok térténetét. HATVANEZER KÖNYVET OLVASNAK ÉVENTE Közel kétezerre gyarapodott már a Megyei Könyvtár ol­vasóinak száma. A könyvtár mintegy 45 000 kötet könyv­vel áll az olvasók rendelke­zésére. Az olvasók különösképpen a szépirodalmi könyveket vi­szik, ezek után sorrendben a Két hír az AZ ISKOLÁKBAN ÁRUSÍTJÁK AZ IDÉN A TANKÖNYVEKET Az idén az iskolában tör­ténik a tankönyvek árusítá­sa. A Könyvterjesztő Válla­lat tájékoztatója szerint kö­rülbelül augusztus 25-én kez­dik meg a tankönyvek kiosz­tását. Tankönyvekkel minden is­kola saját tanulóit látja el. A kilátások szerint a szoká­sosnál nagyobb mennyiség­ben lesz tankönyv a tanulók számára. Külön gondot for­dítanak arra, hogy a legnél­külözhetetlenebb elsős olva­sókönyveket, általában az ál­talános iskolák alsó tagoza­tának tanulóit az igények szerint lássák el tankönyvvel. Régi hiányt pótolva az idén új atlaszt is forgalomba hoz­nak, ami megkönnyíti a ta­nulók földrajz tanulását. A nagyobb üzemekben hangszórókon is tájékoztat­ják a szülőket a tankönyvek átvételének időpontjáról. iskolásoknak ISKOLAI MATROZRUHÁT KÉSZÍT A KÉZMŰIPARI VÁLLALAT Még a ballagások előtt megtartották az áruházban a diáklányok részére az iskolai ruha-bemutatót. Nyolcféle fazonból válogathattak a meghívott gimnazista leá­nyok. A kiválasztott ruhafazon­ból már megkezdte a soro­zatgyártást az áruház ■ meg­bízásából a Salgótarjáni Kéz­műipari Vállalat. Egyelőre mintegy 300 darabot készíte­nek az iskolai matrózru­hából. Az iskolai tanév kö­zeledtével még újább divat- bemutatót tervez a Salgótar­jáni Állami Áruház a köz- gazdasági technikum és a gépipari technikum lányta­nulói részére. Az iskolaév előtt egy papír és írószer kiállítást is tervez az Állami Áruház, bemutat­va az iskolaszerekben törté­nő hatalmas fejlődést és nagy választékot. A nap sugarai szinte rá­zuhantak a gépcsarnok tetejé­re, bent a hevítő kemencék ontották a száraz meleget, mintha versenyre keltek volna a nappal. Alig múlt el hat óra, már áttüzesedett az egész üzem. Mit sem eny­hített a forróságon az a gyepsáv, amely az udvaron húzódott. Már annak is sár­gába fordult a színe. A gé­pek ütemesen zakatoltak. Egyenletes mozgásban tar­tották az izzadtságtól fénylő testű embereket, akik tűz- szalagokat húztak a kemen­cékből kiemelt izzó vassal a gépekig, amelyek olajlángot fújva falták magukba a meg­puhított vasat. Azután ki- köpdösték feketére hűtve, megformálva. A melegtől nehéz volt a levegő. A gépek zörgésétől feszült az üzem. És ehhez hozzátartozott, hogy pontban fél hétkor fakultra mosott, gombolatlan köpenyében át­haladt a munkacsarnokon Venczel István mérnök, az üzem vezetője. A munkások csak úgy szólították: főnök. Máskor ritka hajú, gömböly- ded fejét egyik gépről a má­sikra emelte, s hol ráncok­ba szaladt homloka, hol ki­simult. Néhány percre meg szokott állni, szót váltani az emberekkel, mint akinek az égvilágon semmi dolga. Ezen a reggelen csak a ne­Izzik a vas gyedre esett a nagymutató, amikor már belépett az üzembe. Fejét leszegte és ment ütemesen, mint akinek csupán egyetlen célja van. Széles válla szinte széttolta a 'melegtől sűrű levegőt. Az emberek az órára pillantot­tak, majd a főnök után, aki szótlanul áthaladt a gépsor között. A szerszámműhely ajtajában hirtelen megállt. Ide már fáradtan ért a gé­pek zörgése, a meleg is meg­ritkult. Csak állt az ajtóban, mint aki azon gondolkodik, mit tegyen. Hol a munkapa­dok mellett dolgozó szer­számlakatosokat nézte, hol a műhely sarkában üvegfallal elzárt technikusi irodát. — Jó reggelt Venczel elv­társ — köszöntek rá. A mér­nök felriadt és morgott az orra alatt. De a köszönöt ez nem zavarta. — Talán késik az óránk? A mérnök gépiesen a kar­órájára pillantott, majd a faliórára. — Nem, nem... Pontos — hadarta. — Valami baj van? Há­romnegyedre szokott érkezni. A mérnök határozatlan mozdulatot tett. — Segíthetek? — hallotta. Bizalmatlanság ült az ar­cára és megfordult gondo­lata. Ez a párttitkár is az­zal kezdi, amelyikkel az elődje: segíthet-e? De egy­általán mit tud segíteni? Ügy lesz, mint a másikkal. Mindenbe beleszólt, de ha beköszöntött a baj, elsőnek mondott ítéletet. Méregetni kezdte a kérdezőt. A belse­jébe akart látni. Már egy éve párttitkár, de nem állt vele így szemtől-szembe. Most látta, milyen fekete a szeme ennek az embernek. És őszinteség van az arcán. Ha olyan erős volna az aka­rata, mint az alakja? — ker- getőztek a gondolatai. Hir­telen __ elhatározással feléje fordult. — Igen! Maga Kapás elv­társ ismeri a feladatot! Ott volt az értekezleten. A bra­zíliai rendelésre gondolok. Ilyet ebben az üzemben még nem gyártottunk. Nincs meg a technológiája. Négy tech­nikusi csoportunk van. Az egyik a keletre készülő gyárt­mányon dolgozik, a másik a belföldi mezőgazdasági szer­számok gyártásán. A harma­dik a gépalkatrészeken. Mind­három előreláthatólag más­fél hét múlva végez. Mun­kájukat nem állíthatjuk meg. Kivel készíttessük el a dél­amerikai rendelés terveit? — várakozóan nézett Kapásra. — Pedig ha ezt nem oldjuk meg örökre búcsút mondha­tunk ottani piacunknak — toldotta meg. — És a negyedik techni­kusi csoport? — kérdezte Kapás. — Ugyan kérem! — indu­latba jött Venczel. — Maga nagyon jól tudja, azokra nem bízhatunk ilyen munkát. Csupán kisegítésre használ­hatom őket. Egyébként is — és felemelte hangját, széttár­ta karját — ezt a pártszer­vezet állapította meg, Cene Tamás az elődje, a régi párt­titkár. És politikai szempont­ból, — tette oda nyomaték­ként. Kapás János elgondolko­dott. Megsimogatta állát és nézte, hogy kerekedik a vi­har a mérnökben. Azért meg­kockáztatta az ellenvetést. — Ennek már egy éve. Az­óta csak történt valami ezek­kel a fiatalokkal. — Kérem, én nem kockáz­tatok! Majd rajtam üssék a port?! Nem is vitázott tovább. Magára hagyta Kapást. Be­ment a technikusokhoz. Ügy lépett be, mint aki szét akar­ja szórni a berendezést. Dü­hös volt, hogy az igazgató­ság mint egy tüzes golyót dobta az ölébe a megrende­lést. Égette, de nem dob­hatta vissza. Csak ne volna olyan átkozottan rövid a ha­táridő. Háborgott belülről, miközben állt az iroda köze­pén és szótlanul nézte a raj­zok fölé hajló technikusokat. Két hét múlva 9700-at szál­lítani kell! És még hozzá milyet? Otromba, nagy pré­selt kapákat. Azt mondják, ezzel ápolják a kávét. A ma­gyar paraszt a kezébe nem venné! Ez töltötte ki egész gondolatát és tudta, itt, ezen a helyen dől el, el tudják-e készíteni, vagy sem. Nézte őket és gyűrődött benne a tehetetlenségtől a keserűség. Megakadt a te­kintete a sarokban ülő két technikuson. Ahogy rájuk nézett, ráncok ültek a hom­lokára. Venczel szinte ráta­padt arra a barnára sült, asztal fölé görnyedt fiatal­ra, akinek szőke haja úgy ágaskodott, mintha tüske volna a fején. A fiú szom­szédja keskenyarcú, fekete legény volt. Könyökével meg­lökte a szőkét. — Vigyázz Szöges, jobb­ról... — Látom — szűrte fogai közt Szöges és mintha ezen múlna a gyár sorsa, faragni kezdett egy ceruzát. A mér­nök odalépett hozzájuk, de úgy, hogy megmozdult az üvegfal. — Mondják, mi lesz ma­gukból? — látszott, hogy visszatartja az indulatát. Szöges először a másik fiúra nézett, aki elhúzta ar­cát, azután lassan feltápász- kodott, körülményesen letet­te a ceruzát. Majd mintha élete függne, mit válaszol, a mérnökre nézett. — Hát ha nem igaz, hogy mennybe jutunk, akkor föld. Az irodába kitört a neve­tés, de Venczel dühödt pil­lantásától elcsendesedtek. A másik fiú igyekezett igazol­ni Szögest. — Igen, mérnök szaktárs, meghalunk, eltemetnek... — nem folytathatta. — Elég! — kiáltott a mér­nök, de azért nyugalmat erőltetett magára. — Szurkó, maguknak nem jön meg az eszük? Amikor én 25 éves voltam már hétrét görnyed­tem a munkában. Maguk meg ceruzát faragcsálnak? — De mérnök szaktárs, a demokráciában nem szabad kizsákmányolni! Venczel elsápadt. Szégy él­té a többiek előtt is magát. De kiabálni sem akart, ösz- szeharapta a fogát. — Na, majd én megmuta­tom maguknak, hogy a de­mokráciában, még ha tech­nikusok is, elmennek a ke­mence mellé vasat hevíteni. — Megfordult és kiviharzott. Dongott az ajtó, ahogy be­csapta. A többiek hol az aj­tóra, hol a két fiúra néztek, mintha szurony volna tekin­tetük. Halkan ért hozzájuk a gépek dörömbölése, de a meleg mintha átszivárgóit volna a falon, az irodában nehéz lett a levegő. A tech­nikusok vezetője kifordult forgószékével és az orrára éjtette szemüvegét. — Béla .. .■ Béla ... ezt jól megmondták... Így beszél­ni! — és kétségbeesett arcot vágott. Nem bírt ő ezekkel a fiatalokkal. Már azt várta, hogy nyugdíjba tegyék. Ha­nem a helyettes, Lehoczki Imre kirobbant. — Itt nem sok kenyeret fogtok megenni. Bemocskol­játok a hírnevünket. BOBAL, GYULA (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom