Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-04 / 53. szám

2 NÓGRÁDINÍPÜJSAG 1959. július 4 A végrehajtás útján Á salgótarjáni kiskereskedelmi szervek taggyűléseinek tapasztalatai Nagyon helyes, hogy napi­rendre tűzik — mondották igen sokan, amikor tavaly az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a munkásosztály politikai, gazdasági és kultu­rális helyzetét. Ennek meg­felelően megyei, városi szerveink néhány fontos területen helyes — a munkásosztály érdekeinek jobban meg­felelő — intézkedést hoz­tak. Most ismét napirendre ke­rült a végrehajtás ellenőr­zése, a menetközbeni problé­mák megbeszélése. Ez helyén­való, hiszen a fontos doku­mentum nem kampánymun­kára ad csupán feladatot, ha­nem évekre megszabja. A megyei pártbizottság ülése, ér­tékelve városunk területén az e téren folyó munkát, — amellett, hogy elismerte az eddigi ténykedést, — többek között a pártbizottságnak és a pártszervezeteknek a gaz­dasági munkában, ezen belül a lakosság áruval való jobb ellátása érdekében kifejtett ténykedését bírálta. Az e te­rületen végzett munkával a városi párt-végrehajtó bizott­sága sem volt megelégedve. Még a pártbizottsági ülés előtt javasoltuk a munkásla­kosság ellátását szolgáló üze­mek, hivatalok, pártszerveze­teink: tűzzék ismét napirendre a munkáslakosság áruellátá­sát. miként lehetne kijavítani az e téren meglévő hibá­kat. Az eddig lezajlott vezető­ségi ülések, taggyűlések ta­pasztalatai azt mutatják, hogy helyes volt ismét napi­rendre tűzni ezt a problé­mát. A párttagok igen hasznos, a munkát alkotóan előrevivő javaslatai, a kereskedelem igazi célját megmutató hozzá- szólalásai fontosnak bizonyul­tak az e téren még megmu­tatkozó hibák kijavítására. Különösen a FÜSZÉRT pártszervezet kommunistái ta­pintottak rá helyesen a mun­kások jobb ellátását akadá­lyozó néhány tényezőre. Főleg az áruk helyes raktározására, a hiánycikkek megszünteté­sére tettek konkrét javasla­tokat. Elmondották, hogy egyik-másik kereskedelmi vállalat túlzott óvatosság­ból bizonyos árufélesége­ket csak akkor rendel meg, amikor készlete a legutolsó darabig kifogyott (pl. a csemegebolt). Ennek is a következménye, hogy sok­szor a lakosság indokolatlan, szükségleteit meghaladó mennyiségben vásárol. Ez kü­lönösen a citromnál, élesztő­nél fordul elő leginkább. De baj van a munkásla­kosság egyre növekvő igényei felkutatásában is. Bár ezen a területen sokat fejlődtünk, még mindig nem mondhatjuk el, hogy a piackutatás az igé­nyek felmérésének szerves ré­sze. Ebből adódik azután olyan helyzet elő, hogy kék­kői víz, meggybor, csipke­szörp van raktáron, ugyan­akkor az eladatlan árukészletek­ben igen nagy a romlási százalék, amely közvetve szintén a munkások zsebé­re megy. Az állami áruház párttag­gyűlésén is a dolgozók ellátá­sának megjavításáról beszél­tek. Megvitatták a Salgótar­jáni Állami Áruházban be­vezetett menetközbeni leltá­rozás hatását. Ennek már je­lenleg is pozitív eredményei mutatkoznak. Ugyanis * ezzel a módszerrel folya­matossá tehetik a munkás­lakosság áruval való ellá­tását. Még az 1—2 napos kiesést is el lehet kerülni. A pártszer­vezet kommunistái azonban már most felfigyeltek néhány problémára. A leltározás el­húzódása azt eredményezheti, hogy egyes osztályok árufel- töltése, éppen a raktárakban folyó számbavétel miatt lehe­tetlenné válik. Ez a gyorsan fogyó áruknál okozhat prob­lémát. Így bizonyos időre a napi árufeltöltésnek szüne­telnie kell. Hogy a helyes módszer kialakuljon, a párt- szervezet a főigazgatósághoz is eljuttatja véleményét. A minőségileg, s mennyisé­gileg jobb áruellátás foglal­koztatja a Salgótarjáni Kis­kereskedelmi Vállalat kom­munistáit is. Már korábban elhatározták, hogy vasár­naponként négy fűszerárudét egész napra, egy hentesáru­dét részleges időtartammal reggel 7 órától délelőtt 10-ig tartanak nyitva, v A jövőben éppen az ipari munkásság el­látása végett egyes fontos cikkeket árusító üzleteket a szokásosnál korábban nyitnak, vagy a szokásosnál későbben zárnak be. De a kulturáltabb kereskedelem felé való törek­vést jelentette a 8-as számú áruda önkiszolgáló üzletté való fejlesztése is. Több elv­társ hozzászólásában a fel- világosító munka fontosságá­val is foglalkozott. Nem elég kiszolgálni, helyesen gazdál­kodni a dolgozó nép vagyoná­val. az áruellátást biztosí­tani, — állandóan foglalkozni kell a dolgozók igényei fel­kutatásával, problémáik megválaszolásával. A MÉSZÖV és a Vendég­látóipari V. párttagjai és a kisebb kereskedelmi szervek kommunistái is különböző formában foglalkoztak, vagy foglalkozni fognak a jövőben az ipari dolgozók jobb áru­ellátásával. Az ÉMASZ párttaggyűlésén az iparvidék árammal való jó ellátása feltételeként a törzs­gárda kiépítését, a párttagság fizikai dolgozókkal való fel- frissítését jelölték meg. A meglévő párttagság esz­mei, politikai nevelése is igen fontos. Ugyanis még mindig tapasz­talható bizonyos közömbös­ség passzivitás a taggyűlése­ken az ÉMÁSZ pártéletében. A taggyűléseken, értekezle­teken elhangzott beszámolók, javaslatok arról tanúskodnak, helyes volt ismét napirendre tűzni a fontos kérdést, sőt felveti annak szükségességét is, hogy félévenként erre tér­jenek vissza, hogy menetköz­ben a megfelelő segítséget ^megadhassák a gazdasági ve­zetésnek, a pártonkívüli dol­gozóknak. Molnár Pál A külügyminiszter első helyettese tart előadást Salgótarjánban A Magyar Szocialista Mun­káspárt városi bizottsága ren­dezésében hétfőn este 6 órakor Salgótarjánban, a vá­rosi művelődési otthon nagy­termében Péter János, a kül­ügyminiszter első helyettese tart előadást az időszerű nemzetközi problémákról. Orvosokat és gyógyszerészeket tüntettek ki Semmelweis Ignác születé­sének 141. évfordulóján ki­emelkedő munkájuk elismeré­seként az idén nyolcadszor adták át az orvosoknak, és ötödször a gyógyszerészeknek a kiváló, illetve érdemes or­vos, valamint a kiváló és ér­demes gyógyszerész kitünte­téseket. Megyénkben „Érdemes or­vos“ címet kapott dr. Csen­des Oszkár, a pásztói Járási Kórház főorvosa és dr. Szőke Szabolcs adjunktus a Megyei Kórházban. Érdemes gyógy­szerész kitüntetést id. Rem- csák Miklós romhányi gyógy­szerész kapott. Még mindig előfordul A múlt szombaton Nagy Sán­dor, Salgótarján egyik. lakója kenyeret vásárolt a 34-es számú (üveggyári) élelmiszerboltban. Ilyen alkalommal egy vagy két kenyeret is hazavisznek a vevők, attól függően, hogy milyen nagy a család. Amikor Nagyéknál sor került arra, hogy megszegjék a kenyeret, bizony csodálkozással és bosszúsággal vegyes érzelmek­kel tapasztalták, hogy az ehetet­len. A kenyér belsejében vala­mi meghatározhatatlan, idegen, összecsomósodott anyagot talál­tak. Rendjén való, hogy az utóbbi időben csökkentek a panaszok a salgótarjáni kenyér minőségével szemben. De ez az eset is arra utal, hogy a Kenyérgyárban még mindig nem vált megmásíthatat­lan törvénnyé a tisztaság, a tech­nológiai fegyelem megtartása. Ajánljuk az esetet a megyei tanács egészségügyi és ipari osz­tálya, valamint az ÁKF veze­tőinek figyelmébe. A megdönthetetlen bizonyítékot — az idegen anyaggal szennye­zett kenyeret —, akiket illet, át­vehetik szerkesztőségünkben. MI TÖRTÉNT AZÓTA? Tizennégy millió tégláért Tizennégy millió tégláért. Ezzel a címmel írtunk lapunk május 16-i számában a tég­lagyárak munkájáról. Mint akkor hírül adtuk, a vonta­tott karbantartás ellenére is közel 2 hónappal előbb in­dult meg a termelés az el­múlt évhez viszonyítva. De ugyanitt foglalkoztunk azzal is, hogy a tervet felemelték s ez megnövekedett felada­tot ró az ,itt dolgozó műszaki és fizikai dolgozókra egy­aránt. Írásunk rpegjelenése óta másfél hónap telt el. Most arra kerestük a vá­laszt, mi történt ezalatt tég­lagyárainkban, sikerült-e tel­jesíteniük megnövekedett fel­adataikat. A mennyiségi termelés ala­kulását nézve május 31-ig égetett téglánál 654 000 darab, a nyerstéglagyártásnál 787 000 darab', míg a cserépgyártás­nál 26 000 darab lemaradás mutatkozik. Nem volt a hely­zet kedvezőbb június 20-ig sem. A négy téglagyár közül csak kettő teljesítette az ége­tési tervet 100 százalékra, míg a nyerstéglagyártásnál mindenütt lemaradtak. Bár még nem készült el a hóvégi összesítés, az eddigi lemara­dásokat figyelembevéve kö­zel 1 millió téglával marad­tak le június végéig a terv­től. Már korábban is szóvátet- tük, helyes lett volna a terv­emeléskor felkeresni a gyá­rakat. s ott a teljesítés lehe­tőségéről tanácskozni. A vál­lalat vezetői február 28-án tartottak kibővített műszaki értekezletet, s azóta hasonló jellegű értekezletre csak jú­nius 20-án került sor. Az helyes volt, hogy összehívták a telep vezetőit, az azonban már nem, hogy a tulajdon­képpeni termelési problémák­ra alig jutott idő, mert ugyan­ezen a napon tartották meg a szakszervezeti választáso­kat is. A telepek problémái nem kerültek felszínre, hiány­zottak a ió javaslatok. Ez egvben következménye an­nak is. hogy még ma sem megfelelő a vállalat központ­ja és a telepek közötti vi­szony. A munkaversenyben sem történt előrehaladás. Kong­resszusi vállalásukat is büsz­kén mutogatják. Pedig ma nemhogy a vállalást, de tör­vényes kötelességüket sem teljesítik. Nem előre lépés, hanem visszafejlődés történt. Ma már eltűntek a grafiko­nok is, sőt új versenytáblák sem kerültek ki. A termelés­nek, a versenynek egyszerűen nincs nyilvánossága. A fő­mérnök véleménye ; szerint is pedig hathatós segítséget nyújtana, ha a telepeken a dolgozók látnák számszerű lemaradásukat és azt, hogy naponként mennyivel kell többet termelni a lemaradás behozására. A másik jelentős probléma a kellő előrelátás hiánya. Az itt lévő gépek közül nem egy már idős, ahol könnyen történhet hibásodás. Ennek ellenére ma sincs a vállalat­nak TMK terve, s természe­tesen hiányzik a rendszeres karbantartás. Nem különb a helyzet az újítómozgalomban sem. Az előbb említettük, hogy a meglevő berendezések nem tartoznak a legkorsze­rűbbek közé. Itt különösen tág lehetőség nyílna az újí­tásra. az ésszerűsítésekre. Jelenleg azonban újítómoz­galomról nem lehet beszélni. Hiányzik a munka fő irány­vonala. az újítási feladatterv. Idegenkod és tapasztalható az új módszerek bevezetésétől, a kísérletektől is. Például még ma sem végezték el a tari kőbányában a kőlapok kísérleti égetését, hogy annak zsugorodását megállapíthas­sák. Ugyanitt még ma sem alkalmazzák a nagy kapaci­tású fűrészgépet, holott ezzel sokkal gazdaságosabban ter­melhetnének. Ma már a telepvezetők is megtanulták, mit jelent, ha a vállalatuk a banknál sor­ba áll. Előfordult a közel­múltban. hogy például a kis- terenyeiek később kaDták meg bérüket. Ennek előidé­zőié szintén a szervezetlen­ség. ITsvanis ma sem folyik előrelátó elemzés a vállalat költségeivel r kapcsolatban. A lemaradás nagy! Itt az ideje, hogy a téglagyárak központja véget vessen a ké­nyelmességnek, s világosan megértsék a vezetők: csak az előrelátóbb, szervezettebb irányítás, a dolgozók kezde­ményezéseinek kibontakozta­tása hozhat alapvető válto­zást. — tob — aoaxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx>3oooocxxxxxxxxxx Következetesen hajtsák végre a párthatározatokat a Zagyvapáifalvi Üveggyárban Nemcsak a megyében, de az országban is nagyjelentőségű a Zagyvapáifalvi Üveggyár mun­kája. Itt készül hazánkban . egyedüli helyen a táblaüveg. amely nélkülözhetetlen építő­anyag, autóbuszokba, s egyéb termékekbe beépítve mint ex­portcikk is szerepel külkeres­kedelmünkben. Az a közel 60 millió forintos beruházás, amellyel ezekben az években fejlesztik a gyárat, ismételten aláhúzza fokozott szerepét or­szágunk életében. AZ ELSŐ LÉPÉSEK A zagyvapáifalvi üvegesek évekre visszamenőleg gazdag sikereket értek el a termelés­ben. Hogy csak a legutóbbit említsük: határidő előtt telje­sítették első félévi tervüket és az egész évre vállalt 150 000 négyzetméter terven felüli üvegből már közel 7* ca­ret elkészítettek. Csökkentet­ték az egy négyzetméter üveg előállítására eső költségeket is. Az elvtársi segítségnyújtás számos jelével találkozhattunk, I részükről, amikor megindult a második kemence, a Zagyva IIV építése, és megtették az első intézkedéseket a gyár bő­vülésével járó szakmunkás­igény kielégítésére. Bizonyos politikai előrehala­dásról is számot adhatnak a gyár vezetői, dolgozói. A fel­sőbb pártszervek hatékony tá­mogatásával sikerült feltárni a korábbi hónapok káros lég­körének okait. A csoportosu­lások, az intrika bomlasztó légkörét előidéző embereket súlyos pártbüntetésben része­sítették. Az azóta eltelt más­fél-két hónap során némileg javult a gyár politikai élete, megtörténtek az első lépések, hogy a helyi párezer vezet egy­ségesen, összefogva minden erőt végezze el a ráváró nagy feladatokat. Az utóbbi hóna­pokban tovább javult a ter­melési tanácskozások színvo­nala, kedvezőbben alakult az újítómozgalom is. Általában a gyár életében jelentkeznek olyan egészséges vonások, ame­lyek elengedhetetlen feltételei a kiegyensúlyozott munkának, a nyugodt, alkotó légkörnek. A LEGFŐBB: A MUNKA A dolgozók eltökélt szándé­ka, hogy ä termelési sikerek mellett a gyár politikai életé­ben, vezetőinek munkájában és magatartásában segítsenek kedvező változást elérni. A fel­sőbb pártszervek határozott közbelépése a pártegység lazí- tóival szemben szintén kedve­zően hatott. Mindezek azonban még nem oldották meg és nem is oldhatják meg végérvénye­sen és következetesen a ten­nivalókat. A valóság az, hogy a munka java még hátra van és erre* kell most összpontosí­tani minden figyelmet a Zagy- vapálfalvi Üveggyárban. Amint az előbb szóltunk róla, a kez­deti eredmények már szemmel láthatóak. . Azonban néhány hónap távlatából az is meg­állapítható, hogy a helyi veze­tés közel sem tett annyit, amely akár a feladatok mini­mumának is elfogadható len­ne. Amikor a pártszervezet munkatervét kértük, akkor elénk tették a szakszervezeti bizottság és a KISZ munka­tervét azzal a megjegyzéssel, hogy ez a pártszervezet mun­katerve js, mert mindkettő­ben helyet kapott néhány pártfeladat. Olyan terv pedig, amely arról szólna, hogyan segíti, ellenőrzi a pártszervezet a gazdasági és tömegszervezeti munkát — sajnos nem készült. Nem különb a helyzet a párt- határozatok végrehajtásában sem. Sem a munkásosztály helyzetéről szóló határozattal, sem a március 6-i határozat­ban semmiféle intézkedési terv, elgondolás nem született. A múlt héten tartott tag­gyűlésen joggal tették szóvá a párttagok, hogy nagyobb gon­dot fordítson a pártvezetőség az aktívák, a pártbizalmiak munkájának segítésére, felada­tokkal való ellátására. SZABAD. ALKOTÓ LÉGKÖRT Az előrelátó, megalapozott szervezeti munka, a tervszerű­ség elengedhetetlen tartozéka a szabad légkör, a bátor véle­ménynyilvánítás, a vezetők és a dolgozók jó kapcsolatának kialakulása. A gyár sok dolgo­zójával beszélgettünk, vezetők­kel, fizikai munkásokkal, fia- talahbakkal, és idősebbekkel. Egybehangzó vélemény, hogy a kritikai légkör a gyárban még nem elégséges, hogy még min­dig él a dolgozók nagy részé­ben a félelem, hogy gátlás nél­kül elmondják véleményüket. A munkások szinte kivétel nél­kül elítélik a korábban kiala­kult káros helyzetet, de elvár­ják azt is, hogy bátorítást kapjanak az építő bírálathoz, javaslataik, elgondolásaik ki­fejtéséhez. Számos tény iga­zolja, hogy a munkásoknak ez az álláspontja megalapozott, jogos. Munkásgyűlés például több mint három hónapja néni volt. Egyes műszaki vezetők között pedig az a reális vé­lemény alakult ki, hogy ke­veset törődnek munkájukkal, nem érzik teljes egészében a vezetők támogatását felada­taik megoldásához. Több, mint egy hónappal ez­előtt a pártvezetőség beszámol­tatta a gazdasági vezetést. Azon a hibán túl, hogy mint­egy 30 témakör szerepelt ezen az ülésen, elkövettek olyan hi­bát is. hogy nem készítették jegyzőkönyvet. Ma csak a párt­titkárnál néhány feljegyzés utal erre a fontos tanácskozás­ra. De senki sem rögzítette pontosan sem a javaslatokat, sem a hozzászólók neveit. Ezért nem véletlen, hogy ez a vezetőségi ülés azóta sem hozott komolyabb eredményt. Nem is beszélve arról, hogy a legutóbbi taggyűlésen a tag­ságot még arra sem méltatták, hogy tájékoztassák arról. Ál­talában nemcsak a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtására fordítanak ke­vés gondot, de nagyon ritkán találni nyomokat arra vonat­kozólag, hogy saját határoza­taik végrehajtását hogyan el­lenőrzik, hogyan számolnak be arról á kommunistáknak, a dolgozóknak. ■ Ez a gyakorlat lent az üzemekben fokozottab­ban jelentkezik. A vágóműhely kivételével például a gyár egyetlen üzemrészében sincs javaslatkönyv, vagy valami egyéb írásos nyoma annak, hogy a dolgozók milyen javas­latokat tesznek, azok elintézé­séért ki a felelős és mi történt a munkások észrevételeivel. A dolgozók javaslataival való lelkiismeretesebb bánás­módra mind a felsőbb párt­szervek, mind a helyi moz1 galmi szervek már többször felhívták a gyár igazgatójá­nak figyelmét. Megnyugtató változás azonban nem tör­tént. Például nagyobb gon­dot kellene fordítani az újí­tásokra, a mozgalom propa­gandájára, az újítók érdekei­nek védelmére. A gazdasági, műszaki vezetés nem tesz eleget annak a feladatának sem, hogy gyorsan és gon­dosan értékeljék a verseny eredményeit. Sőt, olyan vé­lemények is voltak, hogy az év elején vállalt terven fe­lüli 150 ezer négyzetméter üveg előállítása nem lehet­séges. Az élet erre a ferde nézetre is alaposan rácáfolt: a munkások állják szavukat! A gyár vezetésének, elsősor­ban az igazgatónak, minden alkalmat fel kell használóitok arra, — pl. fogadónapok, mun­kásgyűlések —, hogy talál­kozzanak, tanácskozzanak a dolgozókkal. TANULNI ÉS BIZALMAT SZEREZNI Az üveggyári helyzet alapos megváltoztatásának elenged­hetetlen feltétele az egyes ve­zetők munkájának és magatar­tásának további javítása is. Kétségtelen, azok az elvtársak, akik ma valamilyen vezető tisztséget töltenek be, több­ségükben sokat tettek a mun­kásmozgalomért, a népgazda­ság fejlődéséért. Éppen eddig szerzett érdemeik teszik na- gyonis indokolttá, hogy állan­dóan tanuljanak, Kepezzék ma­gukat, kerüljenek ki a szemé­lyeskedés, a csoportosulás lég­köréből, nagyon jó kapcsolatot teremtve a munkásokkal. Je­lenleg sajnos a gyár vezető beosztásban lévő kommunistái­nak politikai és szakmai kép­zése nem kielégítő. Túlnyomó többségük mindössze alacso­nyabb fokú pártoktatásban vett részt. A pártvezetőség hét tagjából eddig csak kettő ta­nult valamilyen állami OKta- tásban, egy pedig legközelebb iratkozik iskolába. A szakszer­vezeti bizottság tagjai közül egyet sem találni — a pénz­ügyi előadó kivételével — aki magasabb szakmai képzettség megszerzésére törekedne. Az igazgató elvtárs sem tanul na­gyobb igényeket támasztó is­kolán. A műhely és üzemveze­tők közül egy sem vesz részt szervezett állami szakoktatás­ban. A gyár igazgatója pe­dig sajnos, annak a köteles­ségének sem tett rendszere-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom