Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-29 / 60. szám

1959. július 29. NÓGRÁDI NÉPŰJSÁG 5 Megnövekedeit feladatok, megnövekedett segítség A z idei nyár szeszélyes, szeles, viharos időjá­rásával nagy megpróbáltatá­sok elé állította a mezőgaz­daság dolgozóit. A növény­ápolási és takarmány betaka­rítási munkák minden eddi­ginél lassabban, vontatottab­ban haladtak, s éppen hogy csak befejezést nyertek az aratás megkezdéséig Az álla­mi gazdaságok dolgozói, a termelőszövetkezetek tagjai, valamint a megye egyénileg gazdálkodói aggodalommal nézték az összekuszált, ledőlt gabonatáblákat. Számtalan­szor számba vették, melyik területet arathatja aratógép, melyiket kombájn és melyi­ket kell kézzel aratni. Alig végeztek az egyik számbavé­tellel, máris egy hirtelen ke­rekedett vihar áthúzott min­den számítást, még jobban összekuszálta a gabonatáblá­kat, úgy hogy napról napra nőtt a kézi erővel aratandó terület. Ismeretes, állami gazdasá­gaink meg termelőszövetkeze­teink is úgy tervezik szántó­földi munkáik nagy részét, hogy azt géppel lehessen vé­gezni. így volt ez az idén is. Ki gondolta volna előre, hogy a május,, június ilyen meglepetést tartogat szá­munkra s felborítja az ara­tás gépesítési tervét. A ter­melőszövetkezetek minden tagjukat, még a családtago­kat is mozgósították az ara­tásra, hogy időben, szemvesz­teség nélkül kerülhessen magtárba a gabona. Ahol ke­vesebb volt az összekuszált gabona, ott a tsz-tagok rend­ben és időben végeztek az aratással. De mit tegyen az olyan termelőszövetkezet, amelynek gabonatáblája nagy részén kézzel kell aratni, s munkaerője pedig alig van? — Az ilyen termelőszövetke­zetnek feltétlen segítséget kell kérnie a falu népétől, vagy az üzemek dolgozóitól. Sok helyen, a ma még kí­vülállók közül felvetették, hát ez a nagyüzemi gazdál­kodás? Hát ezért válasszuk mi a közös utat, hogy azután is kézzel arassunk? Akik az idei nyáron feszegetnek ilyen kérdéseket, azok nem nagy barátai nagyüzemi gazdasá­gainknak. Azok lejáratni sze­retnék ezeket a szépen fej­lődő közös gazdaságokat. Ha a szeszélyes időjárás nincs, vajon mi lenne a vesszőpari­pájuk? Egész biztos, akkor meg a gépi munkát szapul- nák, arról híresztelnének képtelenebbnél képtelenebb dolgokat. Egy dolgot azért figyelmen kívül hagynak, amikor a nagyüzemek ellen beszélnek, mégpedig a nagy­üzemi gabonatáblák várható terméseredményeit. Igaz, még nem fejeződött be a cséplés, még az aratás sem, mégis bátran megállapítható, állami gazdaságaink, termelőszövet­kezeteink holdanként egy-két mázsával többet termelnek gabonából, mint az egyénileg gazdálkodók. Ez pedig me­gyei viszonylatban több ezer mázsás gabonatermés többle­tet jelent. A több ezer mázsás gabona többlet betakarítása a mi társadalmunkban nemcsak szorosan a nagyüzemi gazda­ságok ügye, hanem ugyanúgy, mint a termelőszövetkezetek megerősítése, az egész társa­dalomé. Tudott dolog, hogy a felszabadulás óta nem egy alkalommal sietett a mun­kásosztály a dolgozó paraszt­ság, a mezőgazdasági dolgo­zók segítségére a legnagyobb munkák idején. Így történt ez az idén is. Megyénk mun­kásosztálya szép példáját adta a testvéri segítségnek, s be­bizonyította, hogy hű szövet­ségese a parasztságnak, s ak­kor siet segítségére, amikor arra a legnagyobb szükség van. A szénmedence bányá­szai megértve a salgó­tarjáni járás területén dol­gozó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nehézsé­geit, szerveződni kezdtek. Párttagok és pártonkívüliek lelkesen jelentkeztek az ara­tási munkák végzésére. Hét bányaüzemből, Kazárról, Kis- terenyéről, Szorospatakról, Nagybátonyból, Tiribesről, a nagybátonyi és salgótarjáni Szolgáltató Vállalattól száz dolgozó kérte, hogy szabad­sága idején segíthessen a Kisterenyei Állami Gazdaság­nak az aratási munkákban. Ez a száz bányász el tudta volna tölteni a szabadságát pihenéssel is, hisz a nehéz földalatti munka után jól is jött volna a pihenés. A szo­rospataki, a nagybátonyi és a tiribesi bányászok még csa­ládtagjaikat is mozgósították az aratásra, s így a bányá­szokkal tizennégy családtag is ott dolgozott a tűző na­pon a Kisterenyei Állami Gazdaság gabonatábláin. Ma már nem kívánják ál­melőszövetkezetek több éves munkában összeforrott tag­sága mozgósítva a családta­gokat, a rokonokat, az aratás nagy részét saját erőből el­végezte. Sok tsz-be elmentek a kívülállók is segíteni mun­kaegységért az aratásban. Legnagyobb feladat új ter­melőszövetkezeteinkre várt, amelyeknél az idei aratás volt az első erőpróba. Az. új termelőszövetkezetek erejük­höz mérten mindent megtet­tek az aratás sikeres elvég­zése érdekében. Mozgósítot­ták tagjaikat, családtagjaikat, de még ez sem volt elég. A környező bányaüzemek még a tavasz folyamán véd­nökséget vállaltak egyes új termelőszövetkezetek felett. Megígérték, ha szükség lesz rá, nem marad el a segítség- adás. Ha már elérkezett a segítségadás ideje, a bányák­tól 235 dolgozó segít munka­időn túl a salgótarjáni járás termelőszövetkezeteinek. A legtöbb segítséget Etes ter­melőszövetkezeti község kap­ta, ahol a zagyvái bányaüzem dolgozói három alkalommal is segítettek. Ugyanitt a kis­terenyei bányaüzem és a sal­gótarjáni Szolgáltató Vállalat 10—10 dolgozója is segített. A zabari Március 1. Tsz- ben a rónai bányaüzem 55 dolgozója segít munkaidő után. Nem maradtak ki a se­gítségadásból a ménkesi, a mátranováki és a mizserfai bányászok sem. A hozzájuk legközelebb eső mátramind- szenti, homokterenyei és cser­pusztai ’ termelőszövetkezetben arattak. agy munka az aratás, rengeteg verejtéket, fá­radságot igényel. A bőséges termés a nehéz aratási mun­kák ellenére is idejében mag­tárba kerülhet. Az idei nyár szeszélyes időjárása ellenére is ékesen bizonyítja a termés­átlagokon keresztül a nagy­üzemi gazdálkodás fölényét, valamint a munkás-paraszt szövetség hatalmas erejét. lami gazdaságaink, de még Hiszen ismeretes, ma már a erősebb termelőszövetkeze­teink sem, hogy csupán tár­sadalmi munkában segítsék legnehezebb feladataik elvég­zését. A Kisterenyei Állami Gazdaságtól a száz bányász elvégzett munkája után meg­kapja a becsületes, megérde­melt bért. Ennek ellenére mégis dicsérendő a száz bá­nyász szorgalmas munkája, j" hiszen hatalmas értékek meg­mentésén fáradoztak. E bá­nyaüzemek büszkék lehetnek arra, hogy ilyen önfeláldozó derék dolgozóik vannak. De büszke lehet a salgótarjáni Szolgáltató Vállalat is arra a hetven dolgozóra, aki vál­lalta, hogy munkaidő után segít az állami gazdaság ara­tási munkájában. mezőgazdaság fejlesztéséért felelősséget érez az egész tár­sadalom. Ezt a felelősségér­zetet tükrözte 420 bányász szorgalmas munkája is, ame­lyet a salgótarjáni járásban végeztek az aratás idején. Amint említettük, termelő- szövetkezeteinkben is nagy te­rületeket kellett kézzel learat­ni. A régi, megerősödött tér­46-50 lő étkeztetését biztosítják Az elmúlt években me­gyénkben a földművesszövet­kezetek már több község te­rületén megszervezték a mozgóboltokat, amelyek az aratás és cséplés idején kint a határban keresték fel a dolgozókat, hűsítő italokat, cigarettát, s egyéb élelmisze­reket, valamint mezőgazdasági szerárukat vittek ki. A dolgozó parasztok örömmel fogadták a földművesszövetkezetek eme gondoskodását s ezért a szö­vetkezetek megyei választ­mánya úgy határozott, hogy a lehetőségekhez képest az idén mintegy 50—60 helyen szervezzék meg a földműves­szövetkezetek a mozgóárusí­tást. e A pásztói földművesszövet­kezet például nemcsak hűsítő italokkal és egyéb élelmisze­rekkel keresi fel a határban arató dolgozó parasztokat. A termelőszövetkezeti tagok szá- alatt. mára a helyszínre viszik a megrendelt ebédet is. így a földművesszövetkezet mint­egy 40—50 fő meleg étkezte­tését biztosítja naponta. Ugyancsak jó munkát végez­nek e téren a káílói, a rom- hányi és a dejtári földműves­szövetkezetek is. Sajnos, azonban vannak olyan földművesszövetkezetek is, ahol a mozgóárusítás meg­szervezését költségesnek tart­ják. Ezért foglal állást a mozgóárusítás ellen az őr­halmi földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke, bár az italbolt kezelője hajlandó lenne az aratás és cséplés alatt mozgóárusként dol­gozni. Reméljük ' azonban, hogy földművesszövetkeze­teink megértik a mozgóboltok fontosságát, s minden igyeke­zetükkel azon dolgoznak, hogy így is segítsék dolgozó pa­rasztjaikat az aratás ideje II AVALY ŐSSZEL részt- vettem a balassagyarmati Elóre Termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlésén, amelyet hajnalig tartó vígság, mulatozás kíséri. A több éve együtt dolgozó, a nehézségek leküzdésében gyakran meg­ingó tagság ezen az estén fe­ledve a sok küzdelmet, mun­kát, cigányzene mellett, mint egy nagy család ropta a tán­cot, s itta a bort. A vendéglőből kihallatszó vidám nótaszóra sokan felfi­gyeltek. Egy-két dolgozó pa­raszt meg is jegyezte: mu­latni bezzeg tudnak! Ez a bezzeg szócska bántotta a fü­lemet, hiszen úgy éreztem, nem érdemli meg ez a jó­kedvű kis közösség az ilyen kiszólásokat, mert ha azt mondták volna a dolgozó pa­rasztok, hogy mulatni is tud­nak, ha mulatni kell, akkor nem szólnék egy szót sem. De így szólok, mert én min­dig úgy tudtam, hogy ez a kis közösség tud dolgozni is és becsülettel megállja a he­lyét a munkában. Néhány hete, amikor Ba­lassagyarmaton jártam, eszembe jutott, mit hallot­tam az Előre Tsz-ről a múlt ősszel, éppen ezért elhatá­roztam, megnézem, hogy a szövetkezet tagsága hogyan állja meg a helyét a legna­gyobb munkák idején. A gabonatáblák a gépek za­jától voltak hangosak. Az ér­sekvadkerti gépállomás trak­torosai a tsz-tagsággal kar­öltve a gabona betakarításán fáradoztak. Néhány percre megszólítottam a gépállomás körzeti brigádvezetőjét, aki elmondta,gyors ütemben, szor­galmasan megy a munka. A gépállomás több mint száz Mákgubó, mint fontos gyógyszer Sokan nem is gondolnak arra, hogy ha a megérett mák­szemet a mákfejből már kiszed­ték, a mákgubót összegyüjtsék, hanem azt, mint hulladékot ke­zelik és a szemétdombra dobják. Pedig aki ezt teszi, nem jól cse­lekszik mert az összegyűjtött mákgubót a földmüvesszövetke- zet felvásárolja és az így össze­gyűjtött mákgubói fontos gyógy­szert készítenek. A mákgubóból a Tiszavasvári Vegyészeti Gyárban morfint ké­szítenek. A morfin az összes fáj­dalomcsillapító gyógyszerünk alapanyaga, ezenkívül fontos ex­port cikk. A földművesszövetkezet egy kilogramm mákgubóért 90 fillért fizet. A mákfejeket 5-7 centi- méteres szárral kell a szárról levágni, a férges mákfej is egészségesnek számít. A termelők megtalálják számításukat, mert egy mázsa mákgubó áráért két mázsa fát, vagy 5 mázsa szenet tudnak vásárolni. Várják a többit Az elmúlt hét vegétől új búzát is őröl az érsek­vadkerti malom. Igaz, most még csak a Borsosbe- rényi Állami Gazdaságból ér­keznek nap-nap után a gabonával megrakott teher­kocsik, de rövi­desen szállítja az új gabonát a dej­tári József Attila, meg a két érsek­vadkerti termelő- szövetkezet is. A gazdaságnak mintegy 600 má­zsa idei gabonát őrölnek meg, de ahogy Gregor Sándor, a malom vezetője mondja, nagyobb tételt várnak az emlí­tett termelőszö­vetkezetekből is. Együtt járjuk végig a munka­termeket. Néhány percre megállunk az ütemesen dol­gozó gépeknél, amelyek őrlik a gabonát, szitálják, osztályozzák az elkészült lisztet. Majd Gregor elv­társ beszélni kez­dett arról, hogyan készültek fel az új gabona őrlésé­re. Mert jelenleg nemcsak új, de ó gabonát is őröl­nek. — Most még — magyarázza — a közellátási őrlé­sünk a nagyobb. Ugyanis a kör­nyék sütőipari vállalatait látjuk el liszttel. Ez az arány azonban nemsokára meg­változik. Az új gabona nagyobb mérvű őrlésével a vámőrlés javára billen... Mert a munka az jól megy. A karbantartással, melyet még ápri­lisban elvégeztek, biztosították, hogy a malom folya­matosan dolgo­zik. Naponta meg­őrölnek egy-egy vagon gabonát. — A malom plcamatikus rend­szerű — mondta Gregor Sándor — s a javítás alatt több módosítást is eszközöltünk. Ezzel a munkát tettük zavartalan­ná, s a liszt mi­nősége is javul. A malomban kei műszakban folyik az őrlés. Nincs szükség a harmadik beve­zetésére, mert győ­zik a munkát így tii, Míg mindeze­ket meghallgat­tuk, lassan véget is ért a malom­ban sétánk. Mun­kájuk végeztével hazafelé készülnek Bodor János, Ke­lemen Lajos mol­nárok meg a töb­biek. Utolsó for­dulóját tette az­nap a gépkocsi is, amely a lisztet szállítja el a ma­lomból rendelte­tési helyére. A lisztet, melyből dolgos asszony­kezek sütnek pu­ha, friss kenye­ret. Nemsokára új kenyeret. V-né Baráti találkozó Ersekvadkerten a tsz és a Goldberger gyár fiataljai között (Tudósítónktól) Az érsekvadkerti Dimitrov Termelőszövetkezet és a bu­dapesti Goldberger-gyár fia­taljai között baráti kapcsolat alakult ki. A Dimitrov Ter­melőszövetkezetből nyolc fia­A Nógrádkövesdi Állami Gazdaság méltán viseli az élüzem címet. A gazda­ság dolgozóinak az elmúlt év­ben elért eredményei a kong­resszusi versenyben folytatód­nak tovább. A gazdaságban három szo­cialista munkacsapat dolgo­zik. A három munkacsapat tál augusztus 8-ra Budapestre utazik és részt vesznek a gyár jubiláló ünnepségén. Augusztus 20-án viszont a budapesti fiatalok látogatnak el Érsekvadkertre. Ugyanis a Dimitrov Termelőszövetkezet ekkor tartja az aratási ünne­cukorrépa, siló és májusi morzsolt kukorica ápolását végzi a vetéstől a betakarítá­sig. A munkacsapat eredmé­nyeit termelési tanácskozáson értékelik. Az eddigi eredmé­nyek alapján Kucsera József brigádja bizonyult a legjobb­nak. Gyuráki Ferenc pélyt, melyet a hagyományok­nak megfelelően a munkás­paraszt találkozó szellemében rendeznek meg. A találkozón kultúr- és sportműsoron szó­rakozhatnak majd a fiatalok. A Goldberger-gyár fiataljai kultúrcsoportot hoznak, s a futball-csapatuk a helybeli fiatalokkal mérkőzik. A Dimitrov Termelőszövet­kezet fiataljai — amellett, hogy az aratás, cséplés ideje alatt bőségesen akad tenni­valójuk a termelőszövetke­zetben — már megkezdték az előkészületeket a találkozóra. Rendbehozzák a futball-pá- iyát, megjavítják a tekepá­lyát, csinosítják a kultúrhe- lyiséget, sőt, színpadot is ké­szítenek. S mindezek mellett — ahogy azt már korábban is említettük — a közös mun­kából is, képességüknek meg­felelően, kiveszik részüket.---------------------------------------­K ucsera József brigádja a legjobb Nógrádleövesden Tervszerűen előre holdat vág le géppel, a hátra­maradó negyven katasztrális holdat a tsz arató brigádja vágja le. A termelőszövetkezet elnö­ke, Csornák István elmondja, eleg sokan felvetették a kí­vülállók közül, minek a nagy­üzemi gazdálkodás, ha ugyan­úgy kézzel vágják a gabonát, mint az egyénileg gazdálko­dók? Persze, akik ilyesmit kérdeznek, vagy csukott szemmel járnak, vagy nem akarják látni a tényeket, mert ha akarnák látni, ak­kor látták volna, mit művelt 'a kedvezőtlen időjárás a ga­bonákkal. A szél nem nézte, hogy egyéni tábla-e az a ga­bona, vagy közösségi tulaj­don. összekuszálta az egyfor­mán mindenütt. Ahogy ve- rejtékes munkával jár az egyénileg gazdálkodónak le­vágni a kuszáit gabonát ugyanúgy verejtékes munka az a közösségnek is, hiszen a technika még oda nem fej­lődött, hogy a legkuszáltabb gabonát is learatná a gép. Egyik részről ezért volt szük­ség a kézi aratásra, másik részről pedig azért, mert csak így lehetett elkerülni a szem­veszteséget. A szemveszte­ség elkerülése pedig jelentős dolog még a nagyüzemi gaz­daságnak is. Ezért illeti di­cséret a tsz tagjait, meg a kórház mezőgazdasági dolgo­zóit, akik eljöttek munka­egységért segíteni az aratás­ban. rint egy-két mázsával többet termett a föld holdanként a tervezettnél, s ez nemcsak az időjárásnak köszönhető, ha­nem a jó mezőgazdasági ve­zetésnek, az agrotechnikai vívmányok sikeres alkalma­zásának, a tagság fáradtságot nem ismerő szorgalmának. Ez a fáradtságot nem ismerő szorgalom nemcsak az aratás idején nyilvánult meg, erről tanúskodik a tsz-tagság ez évi minden munkája. Tehát úgy látszik, minden „bezzeg” nélkül, hogy a szövetkezetiek dolgozni is tudnak, munká­jukkal teremtik meg a jó­kedv alapját. Egy kicsit gondosabban szétnéztem a portájukon is. Azonnal feltűnt, a düledező épületek már a múlté. Az ut­cára néző rész már kész, s folyik a további átalakítás. Az elnök szerint saját erőből még ebben az évben a régi épület átalakításával egy 32 férőhelyes istállót nyernek, amelyet részben saját erőből, részben állami támogatással be is népesítenek. Az udvaron szaladgáló csir­kék azt bizonyítják, érdemes baromfival is foglalkozniuk. — Érdemes, de nem így — mondják többen is —, mert itt a baromfi elvész, s ami a legérdekesebb, akkor vész el a jószág, amikor már lehet kirántani. Ennek ellenére 100 tyúkot és 400 rántani való baromfit értékesítettek. A távolabbi tervben szerepel egy 5000 férőhelyes baromfi­ól építése, amelyet a gyümöl­csösben helyeznének el. Ezt az ólat, ha lesz hozzá elég mun­kaerejük, még ebben az év­ben felépítik. Tehát amellett, hogy a főbb mezőgazdasági munkákat ide­jében elvégzik, még a gaz­daság fejlesztésén is fáradoz­nak. Mivel az első kaszálású ta­karmányok fedezik az állat- állomány egész évi takar­mányszükségletét, az állatál­lomány fejlesztésén iS dol­goznak. A 26 darabból álló tehénállományt 10 saját ne­velésű üszővel növelik. A gyengébb tejhozamú tehene­ket, valamint a tbc-s marhá­kat kiselejtezik. A tejhozam növelése érde­kében 12 holdon termelnek silókukoricát, amelynek ter­méséből 300 köbméter silót készítenek. A napokban kötöttek szer­ződést . száz darab sertés hiz­lalására az Állatforgalmi Vál­lalattal, amelyből 50 darabot még a zárszámadásig felhiz­lalnak. A KERTÉSZETBEN is szorgalmas tagokat találni. Az eddigi áruértékesítésük megközelíti az 50 ezer forin­tot. Őszig a kertészet jöve­delmének el kell érni a 150 ezer forintot. Nagy a balassagyarmati ha­tár, nagyon messze esnek egymástól a termelőszövetke­zet táblái. Az 502 holdas gaz­daságban elvesz a 49 tag, mégis időben elvégeznek minden munkát. Ügy számít­ják, hogy a munkaegység ér­téke is 7—8 forinttal maga­sabb lesz a tervezett 26,20 forintnál. Az eddig elvégzett munkák azt bizonyítják: jól számítanak. Tehát az Előre Tsz tagjai nemcsak mulatni tudnak, hanem mást is, aki nem vak, és aki akarja lát­ni, láthatja, hogy a kis kö­zösség tervszerűen, biztosan halad előre. KATA JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom