Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)

1959-07-25 / 59. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. július 25. Jelesre vizsgáztak A •_ szeszélyes időjárás, a gyakori esőzés nemcsak a mezőgazdasági munkákat ne­hezíti meg, hanem a bányá­szokét is. Kedden délelőtt a Mátrában, Szorospatakon ha­talmas felhőszakadás tör­tént. A rövid idő alatt le­zúduló nagymennyiségű víz Északi-tárót elöntés­sel veszélyeztette. Nem volt jobb a helyzet a Szeptember 6. aknához tar­tozó Vörös-tárón sem, mert az itt folyó patak medréből kilépve a táró felé ömlött. Gyors segítségre volt szük­ség, hogy a termelés ne álljon le, ne történjen tragi­kus baleset a bányába ömlő víztől. Az üzemvezetőség a dolgozók segítségét kérte, akik azonnal munkához lát­tak. Derékig érő vízben ké­szítették a védőgátat, de bár­mennyire igyekeztek is nem tudták megállítani a víz- ömlést. Ekkor siettek az ön­kéntes mentők segítségére az itt dolgozó egri útépítők, va­lamint az ÉM mélyépítő ki- rendeltségének dolgozói. Tragikus pillanatok követ­keztek. A korábban készített ideiglenes gát már szakadoz­ni kjezdett. Vörös-tárón szükségmegoldásból egy mun­kahelyre voltak kénytelenek leengedni a vizet. A ■•nagyarányú munkát az esti órákban sikerült be­fejezni. Akkor tudták csak a felgyülemlett vizet elvezetni. Közel 100 ember dolgozott a mentésen. Bányász és építő egyaránt. Az önkéntes men­tők ezen a napon a szocia­lista tulajdon védelméből je­lesre vizsgáztak. A pártoktatás előkészítésével járó feladatok Salgótarjánban Az elmúlt évben pártszer­vezeteink jobb munkát vé­geztek az oktatás előkészítésé­ben, mint korábban. Ennek eredménye volt, hogy az előző évekhez viszonyítva nem volt nagymérvű lemorzsolódás, jobb volt az aktivitás, növe­kedett az oktatás színvonala. De azt is meg kell monda­nunk, hogy egyes alapszerve­zeteinknél nem volt elég ala­pos az oktatás előkészítése. Néhány alapszervezet figyel­men kívül hagyta, hogy a pártoktatás sikere nagymértékben függ a szervezeti és politikai előkészületektől, mely­nek szoros egységet kell alkotni. Az új oktatási év előkészíté­sében már javulás tapasztal­ható. Az előkészítő munka első szakaszában a Politikai Bizottság 1959. február 11-i határozatának megfelelően kezdtük meg a propagandis­ták kiválogatását. A határo­zat figyelmezteti a pártszer­vezeteket, hogy a pártoktatás szervezésében továbbra is irányadó legyen az „inkább kevesebbet, de jobban“ elv. A pártoktatás sikerének mér­céje elsősorban nem a hallgatók létszá­ma, hanem az oktatás színvonala legyen. En­nek természetesen előfel­tétele a jólképzett propa­gandista. A propagandisták kiváloga­tása július 20-án befejeződött. A tapasztalat azt bizonyítja, a kiválogatás jó volt, mert olyan propagandis­ták fogják vezetni a fog­lalkozásokat, akik poli­tikailag képzettek a min­dennapi életben tájéko­zottak és önként vállal­ták e szép megbízatást. Alapszervezeteink az elmúlt oktatási évben nagy gondot fordítottak a propagandisták utánpótlására. Ez helyes és szükséges is volt, mert a propagandisták egy része ko­rára való tekintettel kérte a felmentését. Mások felsőbb oktatási formán, mint hallga­tók akarnak tanulni. A har­madik csoportba tartoznak azok az elvtársak — ezek száma kevés —, akiket nem bíztak meg újra propaganda- munkával, mert az elmúlt ok­tatási évben nem feleltek meg a követelményeknek. Ide tartoznak azok az elvtár­sak: egyrészt, akik' több meg­bízatással voltak túlterhelve, másrészt akik saját hibájuk­ból elhanyagolták a hallga­tókkal való foglalkozást. Minden reményünk meg lehet arra, hogy a propagandistáink jó munkája által az oktatás színvonala még magasabb lesz, mint az elmúlt év­ben. A propagandisták tovább­képzése, ha nem is teljes egé­szében, de a lehetőséghez ké­pest ebben az évben megol­dást nyer. Augusztus 3-tól 15-ig kéthetes egésznapos továbbképzés indul az időszerű kérdések tan­folyamát, valamint a marxizmus-leninizmus tanfolyamát vezető pro­pagandisták részére. Ugyanezen a tanfolyamon DRAG A TANDÍJ É' 1 letörő, a jövőbe vetett bizalom, csupa derű, mosolygás. Húsz évesek, a jö­vő biztató reménységei. Min­denki szereti őket, féltve egyengetik útjukat. Mert az apák embert, újtípusú szo­cialista dolgozót kívánnak ne­velni fiaikból. Ez a nevelés nagy felelősség az idősebb korosztály vállán, mert ha ez hiányzik, akkor a fellegek­be törő ifjú szárnyaszegetten hull vissza a földre. Bertók Ferenc őrhalmi fia­tal is húsz éves. ö azonban már nincs ott előretörő tár­sai között, nem jár már na­ponta üzemébe a Salgótarjáni ZIM-be. Az elmúlt iskolai tanévben még a balassagyarmati gim­názium növendéke volt. Egy iskolai kirándulás megszer­vezését vállalta magára. Társai azonban hiába várták a beígért autót. Nem jött. Az összeadott 300 forintukat Bertók elmulatta. Azután a fiatal diák a pénzt vissza­fizette, de az iskolából el­tanácsolták. Pedig, ha erős fenyítést kap, s ott marad szem előtt, talán még lehe­tett volna segíteni. De kísér­jük útját tovább. A Balassa­gyarmati Mezőgazdasági Mag­termeltető és Ellátó Válla­lathoz került. A vállalatnál többször tapasztaltak nála el­számolási zavart, majd egy alkalommal vételi jegyet ha­misított. A hamisítással Ber­tók 150,76 forint összeghez jutott. Jellemző a vállalat gondatlanságára, hogy nem léptek fel emiatt kellő szigor­ral a fiatalemberrel szemben. Bár elbocsátották, de ko­rántsem azért, hanem mert létszámfölötti volt. Pedig ta­lán még itt is segíthettek volna a kicsapott diákon, hi­szen ez volt az első munka­helye. Ehelyett jószívűen to­vább engedték. TTtja ezután a Salgótar- jáni Acélárugyárba ve­zetett, ahol rövid ideig dolgo­zott. Mivel ebben az időben a ZIM-nél felvétel volt bér- elszátholói munkakörbe, így Bertók ide sietett. Fel is vet­ték. Ezúttal már harmadszor állították munkába rövid idő alatt úgy, hogy elfelejtették megérdeklődni a gyors ván­dorlás okát. Ugyanígy elfelej­tettek információt szerezni emberi vonásairól is. Ha ez megtörténik, talán nem bízzák meg pénz kezelésével. A baj itt is megtörtént a június 26-i bérfizetéseknél. A 20 éves Bertók a munkások béréhez nyúlt, melyből 8430 forintot tulajdonított el. Ezután _az események gyorsan követtek egymást. A fiatalember ügyét a hatóságnak adták át s ma ítéletét várja. Dióhéjban ez Bertók rövid története. Hozzátehetjük mindjárt, Bertók esete nem általános. A mi fiataljainkra nem a sikkasztás, a lopás, a jellem­ző. S hogy mégis előfordul? Kezdhetnénk a felelősség sor­rendjét a szülőknél. Vajon nem jobban segítették-e vol­na fiukat a szülők, ha ők kérik a ZIM vezetőit, hogy Ferit ne bízzák meg pénz­kezeléssel. Ugyanígy folytat­hatnánk az iskolával, a Mag­termeltető Vállalattal. Azon­ban egy a lényeges, amit ez az eset is bizonyít: vala­mennyien felelősek vagyunk a Bertók Ferikért. Bár Bertók elnyeri méltó büntetését, de ezzel az ügyet nem lehet le­zárni. Tk rága tanulság ez szü- löknek, dolgozóknak egyaránt. Óvjuk a fiatalokat, neveljük őket, hiszen a húsz­évesek a jövő generációja. Merjük figyelmeztetni őket hibáikra, bármennyire is fá­jó, mert ha nem tesszük, drága lesz a tandíj. részt vesznek a KISZ szemi­náriumokat vezető propagan­disták is. A tanfolyamon kö­rülbelül 80 fő vesz részt, mely körülbelül a propagan­disták 30 százalékának felel meg. A tanfolyam tanulmá­nyozza az SZKP XXI. kong­resszusának anyagából főleg az elméleti kérdéseket. A szo­cializmus építésének aktuális kérdései hazánkban mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. Ezeken kívül tanul­mányozzák a különböző idő­szerű ideológiai kérdéseket is. Az elméleti felkészüléshez nyújtott segítségen kívül módszertani felkészüléshez is kapnak segítséget. Azok a propagandisták, akik nem vehetnek részt a tovább­képző tanfolyamon, önálló ta­nulással készülnek az új ok­tatási évre. A propagandisták kiváloga­tása után megkezdődött a hallgatók kiválogatása. A hallgatók kiválogatása is minden alapszervezetnél az „önkéntesség“ elvén történ­jen. Az önkéntességet ne ért­sük félre, a kiválogatást min­denütt politikai munka kí­sérje. A párttagokat és pár- tonkívülieket képzettségüknek megfelelően szervezzük a kü­lönböző tanfolyamokra. Az eddigi tapasztalatok azt bi­zonyítják, megnőtt a tanulási kedv, 20—25 százalékkal töb­ben fognak tanulni a szervezett pártoktatás­ban, mint az elmúlt év­ben. A szervezésre augusztus 15-ig van idő, éppen ezért súlyos hiba lenne azt „gyorsan“, po­litikai munka nélkül, egy-két nap alatt befejezni. Tudjuk, vannak a szervezésben olyan gátló tényezők is, mint pél-1 dául a dolgozók jelentős ré- ' sze fizetett szabadságát tölti. De mindent el kell követ­nünk, hogy már az előkészületi mun­kában biztosítsuk az ok­tatás sikerét. Az új oktatási évben fő téma lesz pártunk kongresszusának anyaga, melynek eredményes tanulmányozása és megtár­gyalása növeli a dolgozók fe­lelősségérzetét, a munkásosz­tály vezető szerepéből adódó feladatok fokozottabb végre­hajtását. Tekintsük az ősszel Beinduló pártoktatás előké­születeit egyik legfontosabb pártmunkának. Ha ez így lesz, az eredmény nem fog elmaradni. Csabai József Különös foglalkozás... Vannak különös foglalkozá­sok. HalloHam már olyat, aki gyógynövényeket gyűjt, vagy grafológiát mond jó pénzért. Sőt, még olyan is előfordul, aki házasságot közvetít több­kevesebb sikerrel, s abból szedi le a sápot. Ütítársam, akivel Hatvan­ból Málraverebélyig utaztam, ezektől is eltérőbb, különös foglalkozást űz, méghozzá si­keresen. Magas, szikár, tö­mött bajúszú, ötvenes férfi volt, akinek napbarnított ar­ca, egész külseje, megjelenése arra vall, hogy jól ismeri és szereti a természetei. Felsze­relése egy füstös drótszita, két ugyancsak füstös, hor­ganyzott vödör, egy nagy kopott hátizsák, egy-két kézi­seprűvel. Én Pestről jöttem, ő Hatvanban szállt fel. Ügy foglalt helyet, hogy szembe kerültünk egymással. Kissé vontatottan, de mégis be­szédbe elegyedtünk, de a ne­vét és lakhelyét nem volt hajlandó elárulni. Szolnok megyéből jön, mondta. Pa­naszkodott a sok esőre és szidta a Medárd-napot, mert nem tudja tervét teljesíteni. Kevesen voltunk a fülkében, s míg kívülről a nyári eső permetezte a vonatablakot, az esti utazás egyhangúságát társalgással igyekeztünk elvi­selhetőbbé tenni. Tervteljesítés, sok esőzés — amiből jóformán semmit sem értettem, kíváncsivá tettek, s minden beszélő készségemet latba vetettem, hogy társal­gásra bírjam rejtélyes és kü­lönös útitársamat. Megkínál­tam cigarettával. Dohányzott és mélyeket szippantott, s lassan feloldódott a beszélge­tés. — Ne nevessen ki, mondta: nekem a budapesti állatkert­tel van szerződésem, minden nyáron 10—12 mázsa hangya­tojást szállítok nekik. Tudja, azokat a kényes afrikai ma­darakat hangyatojással etetik és bizony sok kell belőle. Most Nógrád megye van so­ron, minden évben legalább háromszor meglátogatom az én hangyabolyaimat. Errefelé is van legalább 100—120 boly, már másodjára járok itt ebben az évben. Én már tudja kész helyre megyek, holnap ilyenkor már vissza­felé utazok majd. — Fárasztó és sok türelmet igénylő munka lehet — ve­tettem közbe —, meg különö­sen a vöröshangya csípése veszélyes is lehet. — Ne higyje — mondotta útitársam —, engem nem csípnek meg a hangyák és vannak olyan bolyok, amiből 80—100 dekagramm hangya­tojást is ki tudok szedni. Utá­na tűz fölé tartom ezen a drótszitán, hogy ne keljenek ki, azután a tartályba öntöm a hátizsákomba. — Nem volna itt semmi baj kérem, csak ez az átko­zott eső ne esne. Holnap ilyenkorra már meglenne a 40—45 kilóm. — Kinéz az ablakon, s kapkodva szedi mesterségének kellékeit. — Mátraverebély következik, itt leszállók. — Kézszorításra nyújtja kérges tenyerét és „jó éccakát” mondva elbúcsúzott. — Jó éjszakát, kedves bá­tyám és sikeres jó munkát kívánok a gyűjtéshez! Utána néztem, míg hangos csörömpöléssel eltűnt a sze­mem elől. Egész Salgótarjá­nig azon tűnődtem, hogy milyen különös foglalkozásból is élnek emberek ... S. R. Villamosítási szakbrigád alakult a Hazafias Népfront keretében A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának kezdemé­nyezésére villamosítási brigád alakul, amely feladatul tűzte, hogy a községekben, termelő- szövetkezetekben bekapcso­lódnak a villamosítási prog­ramok megvalósításába. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa mellett működő vil­lamosítási brigádban részt vesznek Nógrád megyéből is villamosítási szakemberek. A villamosítási brigádok egyik legfőbb feladata a villamosí­Á bírálat elfogadásáról A párt helyes irányvonalá­nak megtartásáért és legtel­jesebb érvényrejuttatásáért minden nap szükséges meg­vívni a kötelező harcot. A régi maradványok, szokások hatása, a helytelen nézetek, a megalkuvás, vagy éppen az álradikalizmus rendszeresen veszélyeztetik zavartalan elő­rehaladásunkat. E munkában elsőrendű jelentősége van a megfelelő kritikai légkör ki­alakításának, a határozottság, a bátor állásfoglalás biztosítá­sának. Tovább menve pedig feladataink különös jelentő­séggel húzzák alá, hogy rend­szeresen munkálkodjunk ne- csak a bírálat és az önbírálat fejlesztésén, hanem annak a légkörnek is az ápolásán, amelyben a bírálat elfoga­dása, az intézkedések megté­tele egyre hatékonyabbak. A kommunisták számára — Lenin szavaival élve — a kritikához való viszony a vezetés komolyságának fok­mérője. Ez nemcsak a párt, a munkáshatalom összességére érvényes, de vonatkozik min­den kommunistára, kommu­nista vezetőre is, sőt minden pártonkívülire, akire a népi hatalom valamilyen tisztséget bízott. A ml viszonyaink kö­zött a megfelelő kritikai lég­kör kialakítása, a bírálat meghallgatása és az intézke­dések megtétele: elsőrendű jelentőségű a munkáshatalom fejlesztése, szilárdítása szem­pontjából. Nem jelent egye­bet, niint a munkások, a dolgozók bevonását a veze­tésbe, szavuk, észrevételeik meghallgatását, kívánságaik összegezését és ennek alapján is a munka meghatározását. Ezen túl jelenti azonban azt is, hogy hozzásegíti az egyes embereket, kádereket a gyor­sabb fejlődéshez, magatartá­suk, munkamódszerük ál­landó tökéletesítéséhez. Enél- kül pedig egyetlen vezető sem láthatja el tartósan, köz- megelégedésre tisztségét. Nem kevésbé jelentős, hogy ahol segítik, támogatják a bírála­tot, intézkednek a panaszok, javaslatok ügyében, ott nem sok keresnivalója van a rosszindulatúságnak, a mocs- kolódásnak, a rendszeres hibakeresésnek. Az ilyen lég­körben fejlődik a jószándékú kritika, erősödik a vezetők és a dolgozók egysége, de nem sok talaj marad a rágalma­zás, a felelőtlen pletykázás számára. Kétségtelen, hogy a felsza­badulás óta eltelt tizenöt esztendő során a hibák a po­litikai cikcakkok ellenére is előrehaladtunk e tekintetben. Különösen meggyorsult azon­ban a kritikai légkör fejlődé­se, az ellenforradalmat köve­tő két és fél esztendő alatt. Ennek az eredménynek olyan reális alapjai vannak, mint a párt eszmei tisztasága, ere­je, egysége, állandóan szilár­duló tömegkapcsolata és leg­főképpen helyes politikai irányvonala. Ennek eredmé­nye, hogy az utóbbi évek­ben, mint az egész országban, úgy megyénkben is — a ve­zetők többet tanácskoznak a munkásokkal, a dolgozókkal, színvonalasabbak, a lényeget jobban érintő megbeszélések lettek a különböző értekezle­tek, tanácskozások. Fejlődött a kritikai légkör, nőtt az ér­zék a bírálat megértésére, el­fogadására, a vezetők részé­ről. A dolgozók részéről pe­dig nagyobb lett a kedv, az aktivitás, hogy elmondják javaslataikat, észrevételeiket. Ez azért következhetett be, mert a munkások szava egy­re jobban meghallgatásra ta­lált, mind több intézkedést foganatosítanak, hogy ezek alapján folytassák a munkát. Példának talán elég megem­líteni a munkásosztály hely­zetéről szóló párthatározat megalkotását. Megyénkben is hónapokig folyt a tanácsko­zás a legkülönbözőbb beosz­tású dolgozókkal a határozat meghozatala előtt. Az elmúlt hetekben pedig számos mun­kásgyűlésen számoltak be a vezetők arról, hogy mi tör­tént eddig a határozat vég­rehajtásában és melyek a to­vábbi feladatok. Ezt is ala­pos munka, véleménykikérés előzte meg. Azonban közismert dolog, hogy a bírálat meghallgatása, elfogadása, gyors, határozott intézkedések megtétele soha nem volt és ma sem könnyű feladat. Van néhány olyan egészségtelen jelenség, ame­lyekről feltétlenül szólnunk kell, mert nem erősítik a párt, a vezetők, valamint a dolgozó tömegek kapcsolatát, magyarán szólva, hátráltatják a párt helyes politikai irány­vonalának megvalósulását. Pedig a dolgozók joggal el­várják, hogy „lent“ is úgy menjenek a dolgok, mint ahogy azokra „fent“ az irány­vonalat kitűzik. Ma is talál­kozunk még olyan emberek­kel, akik egyik nap elisme­rik, hogy valami hibás dol­got követtek el, de amikor másnap az illetékesek számon kérik, hogy mit tett a hiba kijavítására, kiderül, hogy az illető régi, rossz álláspontját továbbra is fenntartja. Má­sok úgy gondolják, ha egy-egy értekezleten, tanácskozáson elsőnek szólalnak fel és a vezető szervek előtt jói „ad­minisztrálva“ magukat, az eredményismertetés mellett némi önkritikát is elmonda­nak, máris el van intézve minden. A közelmúltban tási tervek elkészítése, háló­zatbővítési munkák kidolgo­zása és a falu villamosítási munkáinak elősegítése, amely­be úgy kapcsolódnak be, hogy az egyes falvakban je­lentkező társadalmi erőket irányítják a munkák végre­hajtása során. Emellett vil­lamossági szakelőadásokat is tartanak a falvak és városok lakói részére, az esetleges bal­esetek megelőzésére, és a vil­lamosítási ismeretek kibő­vítése érdekében. egyik gazdasági tisztségvise­lőnk járt úgy, hogy a fenti recept szerint elmondott hoz­zászólása után saját beosztott­ja is felállt és elmondta a helyzetet úgy, ahogy az a va­lóságban van. A kettő ter­mészetesen alaposan ellent­mondott egymásnak. Ez az eset egyáltalán nem erősítette a vezető tekintélyét. Megint mások a bírálat elfojtását, visszaverését gyakorolják. Bár ez kevesebb. Vannak, akik inkább azt szeretik, ha sikerül agyonhallgatni a bírálatot, amíg minden el nem csendesedik. Ezen túl itt-ott olyannal is találkozni, hogy egyesek rágalmazással illetik azokat, akik rámutat­nak munkájának, magatartá­sának fogyatékosságára. Ezek a negatív jelenségek mindenekelőtt egyes emberek, egyes vezetők eszmei-politikai gyengeségére, rövidlátására vezethetők vissza. Vannak, akik annyira hiúak, sértődök, hogy képtelenek a köz érde­keit saját egyéni érdekük, csendes életük fölé helyezni. Az okok között kell keres­nünk azt is, hogy néhányan eleve rosszindulatot tételez­nek fel a jószándékú bírálat mögött, addig csűrik-csavar- ják, amíg a helytelen értel­mezés az értetlenség folytán teljesen megfosztják azt igaz­ságától, lényegétől. Sokszor mondták már, de nem árt is­mételten hangsúlyozni, hogy minden észrevételben, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom