Nógrádi Népújság. 1959. július (15. évfolyam. 52-60. szám)
1959-07-18 / 57. szám
359. július 18. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 7 A nemzetiségi falu kultúrájának fellendítéséért .APZÁRTAKOR ÉRKEZETT: Verseny a tsz-építkezések meggyorsításáért A termelőszövetkezetek megerő- ítésének ma hazánkban, de ezen elül megyénkben is nagy je- ;ntősége van. Megyénkben az év lején igen sok dolgozó paraszt álasztotta a szövetkezés forrná- át. A közös gazdálkodás kiala- ítása érdekében nagyjelentőségű , gazdasági épületek mielőbbi elkészülése. Különösen fontos a kö- ös állatállomány létrehozásában, alamint a termények tárolásában az új magtárpadlásos istál- ók építése. Mi, a Nógrád megyei Tanácsi építőipari Vállalat dolgozói átérezve ennek fontosságát, a kongresszus tiszteletére korábbi vállaás unkát tovább akarjuk bővíteni, "élül tűztük ki, hogy a vállalatunk által épített hat istálló elkészítési határidejét december 30- ról október 20-ra előrehozzuk. Ezzel kívánjuk segíteni a nagyüzemi mezőgazdaság létrejöttének meggyorsítását. A kongresszus tiszteletére a megyében épülő összes tsz istálló határidő előtt való elkészítése érdekében versenyre hívjuk ki az É. M. Nógrád megyei Építőipari Vállalatot, a Szécsényi Vegyesipari Vállalatot, valamint a Salgótarjáni Lakáskarbantartó és Építő KTSZ-t. Kérjük az említett vállalatok dolgozóit, hogy csatlakozzanak versenyünkhöz. Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalat dolgozói kérték meg egy tartóácsolat elkészítéséhez. Ez pedig nyomós ok a maradásra. Hazamehet a jövő vasárnap is, de a tartóácsolat elkészítése nem várhat egy hétig. Így hát ifjabb Áron vitte az apa csókját, üzenetét a kis nógrádi faluba. * A legvastagabb fát keresték meg, amit ketten is szuszogva cipeltek. Majd akkurátusán elkészült a fogazás, sőt meg is „svancolták“. Már csak a gyámlyuk hiányzott, hogy felállítsák, mint ők mondták, az „untercugot“. Ök így tanulták meg, a tartóácsolat szó ma is idegen számukra. Néznek jobbra, néznek balra, de a gyámlyuk ásófeszítő bizony nincs sehol. — Ejnye, az árgyélusát Áron, azt meg elfelejtettük elhozni. — Hagyjad Menyhért, jó lesz a csákány is. — De bizony nem jó. Hát nem tudod, hogy sokan megnézik a munkánkat. Nem krumplisgödörbe állítjuk a lábakat, hanem szabályos gyámlyukba... Aztán tanakodnak, vitatkoznak. Végül is megegyeznek. Felmennek a közeli siklóba, onnan hozzák el a stangát. El is indul Menyhért, de Áron is követi. Még viccelődnek is. — Csak nem félsz, hogy elvisz a manó egyedül... Már beértek a sikló aljára, amikor Áron megszólal: — Te komám, mégis csak Egy nemzetiségi községben sajátos az emberek gondolkodása, szórakozása. Sajátos a felfogásuk — élik kevés kivétellel még ma is, megszokott életüket. Legtöbbjükben ápolják hagyományaikat — akár az öltözködésben, akár népszokásukban. Így van ez a már csaknem négyszázéves Bánk községben is, ahol az alig 700 lélekből több mint 90 százalékban szlovák nemzetiségiek élnek. Hogyan élnek itt az emberek? Annak ellenére, hogy egyes dolgokban jelentős az előrehaladás, mégis régimó- dian. Előrehaladás van abban, hogy a falu lakói építkezéseiknél keresik az újat, egészséges, korszerű lakásokat építenek. Jelentkezik abban, hogy ma már a bánkiak is megértették — főleg a mezőgazdaságban az újat. Alkalmazzák a hibridkukoricát, aprómagvakat vetnek. Nagyobb a közösségi életük — ma már szívesen végeznek társadalmi munkát, ha a közösségről, a faluról van szó. Régimódiak? Talán nem is! Inkább nevezhetnénk úgy, hogy ÁPOLJAK HAGYOMÁNYAIKAT, a régi szerint élnek. Mert Bánkon például egy esküvőt nem lehet úgy elképzelni, hogy a „lagziban” ne legyen patkolás — amely abból áll, el kellett volna hozni magunkkal a biztonsági lámpát. Nem tetszik itt nekem a levegő. — Eredj má‘, voltunk rosz- szabb levegőben is, sőt dolgoztunk is. Menyhért megy elől, s egyre jobban szuszog. Egy pillanatra megáll, bevárja Áront. Kissé kifújják magukat, s megállapítják: eljárt fölöttük az idő. De mennek tovább, hajtja őket belülről a kötelesség. Igaz, egyre lassabban lépkednek, a levegő mindig rosszabb. Már ott játszadozik a lámpa sugara a szerszámos ládán, menésük a részegéhez hasonló. Tántorognak, kapaszkodnak, támasztékot keresve az oldaltámfókban, de gyengeségüket félnek elárulni. Áron azt tartja, ha Menyhért bírja, nekem is bírni kell. Menyhért meg fordítva. De mi az? Menyhért hasravágódik. Áron kiáltana, de már nincs ereje, hogy szót ejtsen ki az ajkán. Megáll, egy pillanatra, sajnálja társát, de érzi: már ő sem bírja sokáig. Visszafelé fordul. De alig tesz három lépést, elesik. Utolsó erejével a szellőztető csőhöz akarja vonszolni testét, de hiába... Akárcsak Menyhért, Áron is mély álomba borul. A szén- monoxid gáz örök álomba ringatja őket, s lassan megindul arcukon, szájukon a vér, majd később az is megalvad ... Nem viszik már le a stangát, nem állítanak már föl áésolatot... * hogy a koszorús leányok „megpatkolják” a vendégeket, úgy, jelképesen, s ezért fizetni kell. Nehéz elképzelni esküvőt gyertyatánc nélkül, amikor a vőfély tánc közben gyertyát visz az ujjai között, s így kísérik a menyasszonyt a komrába — átöltözni menyecske ruhába. De nehéz elképzelni rocska-öntés nélkül is, amikor „megállapítják”, hogy a házasságból születendő első gyermek fiú-e, avagy leány lesz. Él, elevenen él a bánkiakban a tollfosztás — ahol a legények is részt vesznek, szórakoznak a leányokkal, verebet engednek, stb., vagy a fonó, ahol esténként összegyűlnek, anyanyelvükön mondanak verseket, énekelnek, vagy mesélnek. Ennél a baj csupán annyi, hogy a mesék általában babonákról szólnak, s ha idegen lép közéjük, mindez elmarad. Öltözködésük a népszokásoknak megfelelő. A férfiak hímzett kötényben járnak a leányok különböző ünnepeken, különböző színű ruhákat vesznek fel. S hogy mindezeken túl még mi a szokás ebben a faluban? A férfiak esténként kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélik meg a napi eseményeket. A leányok és legények — bár külön-külün — a falut járják, csendben énekelnek — szlovákul. A népi demokrácia biztosította, hogy a nemzetiségi lakosság között megszűnjön a félelemsugallta tartózkodás az anyanyelv és a kultúra ápolásától. Mi ezen a téren a helyzet Bánkon? A gyermekek már az első osztálytól kezdve tanulják anyanyelvűket. Kulturális téren is van megmozdulás, — ez azonban na- gyon-nagyon kevés. Ügy mondják, hogy van és még sincs kulturális élet ebben a községben. Kultúrcsoport is van, de annak működése nem álandósult még, ténykedésük csak nevezetesebb ünnepekre, jelesebb nemzeti évfordulókra korlátozódik. És ami ettől még súlyosabb, a kisebb-nagyobb színdarabokat NEM ANYANYELVÜKÖN TOLMÁCSOLJÁK — kivéve egy-egy verset, vagy énekszámot. Mindez azért van, mert a községben nincs egy szlovák-szakos tanár, aki irányítaná, vezetné a község kulturális életét. Pedig megérné, mert a korábbi példák igazolják, hogy a bán- ki szlovák nemzetiségi kultúrA mentőkről a víz csurog, de most nem érzik d fáradtságot. Hol van már a kora délutáni hangulat. Már szinte futnak. Nézik a pislákoló bányászlámpa fényét. A sugárzó fénye már ott fürdik a két öreg bányász testén. Későn jöttek... * Este újra ott hevernek az ágyon. Még mindig a délutáni mentés hatása alatt. Most nem jár eszükben a reggeli váltás, a kirándulás. Sólyom Pista bácsit hallgatják a fiatalok. ... Azelőtt is mentő voltam, akkor is volt haláleset, nem egyszer 15—20-an haltak meg egy-egy omláskor ... Apám is így vesztette el életét. Igaz, akkor nem olyan halálesetek voltak, mint most. Akkor nem volt biztonsági szabály, akkor szén, pénz kellett az SKB RT- nek. Akkor a bányamunka halállal járt. .. De ma, amikor különböző védőberendezések vannak, biztonsági előírások. Egyre indulatosabb lesz a hangja. * — Ej! Nem értem a mai esetet... — s maga elé tekint. — De értem. Sajnos, a szabályokat nem tartották be: a legdrágábbat, az életüket adták ... Holnap hazamegyünk fiúk, megjön a váltás. De ne feledjétek otthon elmesélni, mivel jár a biztonság elmulasztása ... Emlékezetes legyen, amíg élünk ... csoport már sok elismerést szerzett a falunak, oklevelek bizonyítják korábbi jó munkájukat. A község kulturális életéhez tartozna az is, hogy a falu lakói anyanyelvükön írott könyvekhez juthatnának a könyvtárban. Bár van szlovák nyelven írott könyv, sajnos, azonban ezeket nem tudják olvasni a falu lakói. Szlovák sajtótermék sem jut el a falu népéhez — kivéve a szlovák „kalendáriumot” — amit minden évben szívesen vásárolnak. Van, van mit tenni ebben a faluban is a község kulturális életének fellendítése érdekében. A falu haladó gondolkodású emberei akarják is — csak azt kérik, hogy mindenki tegyen érte egy keveset. Miről is van szó? Arról, hogy mindenekelőtt egy szlovákul is tüdő PEDAGÓGUST küldjünk ebbe a községbe, aki az anyanyelv oktatáson túl az iskolán kívüli fiatalokkal is tud foglalkozni, aki a színdarabokat, verseket, énekeket anyanyelvükön, szlovákul tanítja. Szükséges lenne — még az anyagi áldozatot is megérné —, hogy nagyobb teret biztosítanánk a falu lakói tudományos ismeretének gazdagításához. Mire gondolunk? Arra, hogy egy agregá- tor beszerzésével meg lehetne oldani a mozi üzemeltetését, ahol anyanyelvükön készült filmet vetíthetnének — de megoldódna a természettudományos előadások szervezése is filmvetítésekkel együtt. Ta- nasztalat, hogy a szemléltetéssel ellátott előadásokon szívesebben vesznek részt a bánkiak is. így azonban kevésbé érdekli a falu lakóit a tudományos ismertetés — egyelőre számukra még érthetetlen egy-egy témakörből merített előadás. Ha azonban azokat vetített előadással kötnénk össze, sokkal nagyobb lenne az érdeklődés. Bánkon éppen azért, mert a lakosság több mint 90 százaléka szlovák ajkú, IDEGENNEK FOGADJAK még ma is azt, aki akár 10— 15 éve is él közöttük. Itt is akad bőven tennivaló. Ezt az idegenkedést pedig a pártszervezetnek, a KISZ-nek. a Hazafias Népfrontnak, nőtanácsnak kell megszüntetni. Az átlagostól több erőt kell fordítani a nemzetiségi dolgozók felvilágosítására, tájékoztatására. Éppen ezért nem elegendő csupán egy-egy taggyűlés ■’.„-".—/ó,-p 3 párt- és tömegszervezeteknél, attól sokkal többet adjunk a jövőben. Ebben a községben is keresik az utat az új felé. Fezsgő, eleven kultúréletet kívánnak létrehozni. A törekvésben pedig feltétlen segítenünk kell — a népszokások, a hagyományok ápolásval együtt. Somogyvári László 1 ember, 1 traktor 100 hektár föld Romániában, a múlt év elején az állami gazdaságok 13 241 traktorral, 5166 gabonavető géppel és 2540 gabonakombájnnal rendelkeztek. A múlt évben 1957-hez képest 49 százalékkal növelték a gépi munkák volumenét az állami gazdaságokban. A termelési költségek csökkentése érdekében egyes állami gazdaságokban még 1957-ben kísérletképpen bevezették a munkaszervezés magasabb formáját: 500 hektár megművelésére 5 gépkezelőből és 5 traktorból álló brigádokat szerveztek. Az 500 hektárból átlagosan 200 hektárt búzával, 200 hektárt kukoricával és 100 hektárt takarmánymagvakkal vetettek be. Ezek a brigádok az állami gazdaságok többi traktorosához képest 3-10 mázsával növelték a gabona hektárhozamát, 20-30 százalékkal emelték a munka termelékenységét és jelentősen csökkentették az önköltséget. Jelentkezz vájártanulónak ! Felvételt nyerhetsz a Munkaügyi Minisztérium 209. számú Vájártanuló Intézetben. A TANULÓKÉPZÉSI IDŐ: 15—16 éves fiúk részére három év 16—17 éves fiúk részére két év. JELENTKEZNI LEHET a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Oktatási Osztályán Salgótarjánban. A Munkaügyi Minisztérium 209 számú Intézetnél Nagybátony- ban. A lakáshoz legközelebbi üzemnél: a ménkesi, mátranováki, zagyvái, rónai, kisterenyei, kányási, tiri- besi, kazári és mizserfai bányaüzemek igazgatóinál. Az Intézet a TANULÓK RÉSZÉRE ÉLELMEZÉST, LAK ÄST, RUHÁZATOT, LÁBBELIT, INGYENES TANÍTÁST. A TANULMÁNYI EREDMÉNYTŐL FÜGGŐEN ÖSZTÖNDÍJAT BIZTOSIT AZ ÖSZTÖNDÍJ a tanév első évében 160—230 Ft-ig, második évében 310—340 Ft-ig, harmadik évében 260—540 Ft-ig havonta (205) XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>OCXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX> Egyre jobban összeomlik a vád a Glezosz perben A katonai törvényszék, amely Manolisz Glezosz és vádlott társainak ügyét tárgyalja, befejezte a védelem tanúinak és a vád egyik másodrendű tanújának kihallgatását. A katonai törvényszék bírái számolva azzal, hogy világszerte fokozódik a mozgalom Glezosz védelmében lázas sietséggel igyekeznek befejezni a tárgyalást, és Glezoszt, valamint a többi vádlott elítélésével befejezett tények elé akarják állítani a világ közvéleményét annál is inkább, mert napról-napra újra lelepleződik, mennyire mondvacsinált az egész per. A görög közvéleménynek azok a képviselői, akik Glezosz mellett vallottak, újból hangsúlyozták, hogy Glezosz minden gondolatát, minden lépését a nép iránti szeretet hatotta át. Arról beszéltek, milyen magas erkölcsiség tölti el Glezoszt, milyen határtalanul szereti a görög népet, mennyire bízik benne a görög nép szeretetére támaszkodó EDA. Az elnök, a bírák és az ügyész szerdán megkezdték a vádlottak kihallgatását.-------------E nnek során kiderült, milyen újabb fogáshoz folyamodtak. Mivel a bíróságnak nincsenek konkrét bizonyítékai arra, hogy a vádlottak „kémkedtek”, a vádat arra alapozták, hogy a görög kommunista párt „kémszervezet.” A katonai törvényszék úgy vélekedik, ez elegendő „jogi alap” ahhoz, hogy ha bebizonyítják: valamelyik vádlott kommunista, akkor már „kémkedéssel” is vádolhatják. A vádlottal való mindennemű kapcsolat pedig „a kémkedésben való bűnrészesség bizonyítéka.” A görög hatóságok míg dühödíebben üldözik azokat, akik védelmükbe veszik Glezoszt és a többi demokratikus érzelmű hazafit. Kedden letartóztatták Szav- vasz Sztamatiadiszt, az EDA adminisztratív bizottságának tagját. Passzalidesz, az EDA elnöke táviratot intézett a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez, az igazságügyminiszterhez és a politikai pártok vezetőihez. A táviratban tiltakozik az EDA vezetőinek letartóztatása ellen és követelik szabadlábra helyezésüket.-------------A mátranováki cszfcfyozón Csurgó-táró és Gáti bánya szenét osztályozzák a mátranováki osztályozón. Innen kerül el rendeltetési helyére, a nováki 0.50-es szén. Ide látogattunk el fényképezőgépünkkel a minap. Szorgos kezek várják Gáti bánya szenét. A szénnel rakott csillék a buktatóba kerülnek, ahonnan a szén a bunkerba ömlik. A bunkerből szalag szállítja a szenet, ahol a női dolgozók kiválogatják aa esetleg benne lévő követ. S innen a szén további útja a pirosra festett vagonokba vezet, és naponta hosszú szerelvények viszik a nováki bányászok munkájának gyümölcsét. S amit nem tudott a fényképezőgép lencséje megörökíteni: az a minőségjavulás. Az I. félévben az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva 63 kalóriával javult az elszállított szén fűtőértéke. S ennek nemcsak a bányászok, hanem az osztályozó dolgozói is részesei. Mint Ígérték a II. félévben még tovább javítják a fokozott válogatás révén a szén minőségét. HORTOBÁGYI ANDRÁS
