Nógrádi Népújság. 1959. június (15. évfolyam. 44-51. szám)

1959-06-06 / 45. szám

1959. június 6. NOSRADI NlPÜJSAG 7 Önkéntes rendőrök a tásadalmi rend szolgálatában Kérdezzük csak meg az idősebb munká­sokat, akik jól ismerik és emlékeznek a felszabadulás előtti évekre és munkaviszo­nyokra, hányszor találták magukat szemben a Horthy-rendőrséggel, amikor nagyobb da­rab kenyeret, jogokat, emberibb életet kö­veteltek. S amikor a tőkések, a földbirto­kosok, az úri osztály érdekei úgy kívánták, cikkor a rendőrség kardlappal, gumibottal, sortűzzel fojtotta el a munkások megmoz­dulását, amely szerintük veszélyeztette az uralkodó osztály hatalmát. A felszabadulástól eltelt több mint tizen­négy év alatt hazánk arculata megváltozott, a munkásosztály lett a hatalom birtokosa. Ezzel egyidőben a régi államgépezet rom­jain megszületett a proletárdiktatúra állam- rendszere, amelynek szerves részét képezi a rendőrség, mint a proletárdiktatúra osztály­rendőrsége. Ez a rendőrség hivatott a munkásosztály hatalmának, a Magyar Népköztársaság ál­lami, társadalmi, gazdasági rendjének védel­mére, feladata a társadalmi tulajdon meg­őrzése, az állampolgárok személyének, va­gyonának és jogainak védelme, a jogszabá­lyok betartása, a bűncselekmények elköve­tésének megelőzése és az elkövetett bűncse- ekmények felderítése, nem utolsó sorban pedig a szocialista együttélés szabályainak aetartása. A rendőrség sokrétű feladatának csak ak- cor tud maradéktalanul eleget tenni, ha ninden -intézkedésében támaszkodik a mun­kásosztályra, népünkhöz hű, becsületes ál­ampolgárok segítségére, ha azokat bevonja i rendőrségi feladatok végrehajtásába. A lolgozó nép döntő többsége tisztában van az- :al, hogy a rendőrség az osztálya érdekét képviseli, és éppen ezért megad minden tá- nogatást, hogy még szilárdabb lehessen a közrend és a közbiztonság. A népi demokratikus rendőrség segítésé- ek szervezettebbé tétele, a nép vagyonának okozottabb megvédése és a közrend foko- ottabb biztosítása érdekében országosan, de negyénkben is megalakultak az önkéntes endőri csoportok. Ennek az önkéntes rend- ri csoportnak tagja lehet az a magyar ál­ampolgár, aki betöltötte 18. életévét, fedd- etetlen előéletű, politikailag, erkölcsileg legbízható és a szolgálat ellátását önként állalja. A csoport tagjai tevékenységüket ársadalmi munkaként végzik, s feladatuk diétásával kapcsolatban hatósági közegnek cell tekinteni. Országszerte nagy az érdek- ődés áz önkéntes rendőrszolgálat iránt, idő- ebbek és fiatalok kérik felvételüket. És kik zek az emberek? A magyar állampolgárok közül azok, akik .llampolgári kötelességük tudatában a rend­iség szerveinek segítséget kívánnak nyúj­tani a társadalmi tulajdon és a közbizton­ság fokozottabb érdekében. Ez a mozgalom megyénkben is fellendült, s ma már csaknem minden községben lát­hatjuk a kék karszalaggal ellátott önkéntes rendőrt, aki büszkén teljesíti szolgálatát, ön­tudatos büszkeség tölti el, mert áthatja az a gondolat, hogy működésével előbbre viszi a társadalom ügyét. Kötelességének érzi, hogy őrködjön a nép vagyona, munkatársai békés nyugalma felett. A megyében működő önkéntes rendőri csoportok eddig is becsületesen teljesítették a részükre megszabott feladatokat, és ez- idáig is nagy segítséget nyújtottak a rend­őrségnek. Csak néhány példát. A borsos- berényi önkéntes rendőrcsoport szándékos emberölés bűntettét akadályozta meg. Oláh János cigány Virágh Jánost és Virágh Ilonát támadta meg baltával. A baltát Virágh há­tába, majd karjába vágta és még a tragédia bekövetkezése előtt avatkozott be az önkén­tes rendőr. A kisecseti önkéntes rendőrcso­port tagjai veszélyes üzérkedőket lepleztek le, akik között a fővezér nem más, mint Kilián Ottó, volt földbirtokos, budapesti lakos. Sorolhatnánk tovább a példákat. Azt, hogy a szilaspogonyi önkéntes rendőrök Csehszlovákiából átszökött körözött bűnözőt, Czuczgár Matust juttatták a rendőrség ke­zére, vagy azt, hogy a kétbodonyi önkéntes rendőrök fegyverrejtegetés bűntettét hozták a rendőrség tudomására, amelyben a bíróság eljárást is folytatott. Lehetne beszélni az ér­sekvadkerti önkéntes rendőri csoport mun­kájáról is, amelynek tagjai börtönből meg­szökött közveszélyes bűnözőt juttattak a rendőrség kezére. Csak néhány példa, de ezek azt igazolják, hogy önkéntes rendőreink a társadalmi tulajdon védelméért, az állampolgárok sze­mélyi biztonságáért, társadalmi rendülik meg­szilárdításáért tevékenykednek. Meg kell mondani, hogy az ellenség az ön­kéntes rendőrök munkáját nem jó szemmel nézi, igyekszik az önkéntes rendőri mozgal­mat aláásni. A becsületes dolgozók azonban azt mondják, hogy az ellen a kinövés ellen harcolnak, amely gátlója szocialista építő munkánknak. De talán érthető is az ellen­ségnek a felfogása, mert tudják, hogy le­járt az idejük, a bűnözők pedig érzik, hogy a társadalom egészének összefogásával meg­akadályozzuk bűnös tevékenységüket. Becsületes dolgozóink az elmúlt tizennégy év alatt, de főleg az ellenforradalmi esemé­nyek idején, sokat tanultak és felismerték azt, hogy a szocializmus építésének ebben a szakaszában mit kell tenni, hogy igaz ügyün­ket győzelemre vigyük. — So — Fent: A hétéves terv ideje alatt másfélszeresére emelke­dik a Szovjetunióban a közszükségleti cikkek termelése. Ez idő alatt jelentősen növekedik a cipőgyártás is. A ter­vek szerint 1965-ben csaknem másfélszer annyi cipő ké­szül majd a Szovjetunióban, mint 1958-ban. Lent: A könyvkiadás terén a Szovjetunió már most is az első helyet foglalja el a világon. A hétéves terv során azonban e téren is jelentős továbbfejlődés lesz. Míg 1958-ban a Szovjetunióban 1 milliárd 100 millió volt a kiadott könyvek példányszáma, addig 1965-ben 1 milliárd 600 millió könyvet adnak ki. Soron kívül teljesítik a mezőgazdasági gépgyárak megrendeléseit A műszakonként esedékes tervek túlteljesítése mellett az első negyedévi 0,48 százalékról áprilisban és májusban 0,38 százalékra csökkentették önté­si selejtjüket a Salgótarjáni Acélárugyár kohászai. A párt- kongresszus tiszteletére in­dult versenyben azonban a szo­kásos munkafelajánlásokon túl újabb, nagyszerű munka van kibontakozóban az acélárugyá­ri öntödében. Azelőtt a soron kívül érkezett megrendelések nehézkesen intéződtek el az acélöntődében, nem szívesen tértek el a tervszerűségtől a kohászok. Most a kongesszusi munkaver­senyben a testvérgyárak és mezőgazdasági gépgyárak egyenletes termelése ér­dekében érkező soron kí­vüli megrendeléseket is azonnal teljesítik, Sztálinváros részére például nemrég öt tolattyúkeretet ké­szítettek a megrendeléskor kért határidőnél is hamarabb. A Dunai Vasműből most a napokban újabb rendkívüli megrendelés érkezett: egy negyvenöt mázsás ferdetoló- zár-tolattyúkeret öntésére kérték a salgótarjáni kohászo­kat. A Dunai Vasműnek ez a ké­rése nehéz feladat elé állította az acélöntöde műszaki veze­tőit és kohászait, mert az acélolvasztókohó teljesítőké­pessége alig negyven méter­mázsa acél olvasztását bírja csak el. A Dunai Vasmű ve­zetői azonban táviratilag is kérték, sürgették a keret el­készítését, így a küldött mű­szaki rajzok alapján, szerdán megkezdték Salgó­tarjánban az eddig még soha nem készített mére­tű tolattyúkeret öntésének előkészületeit. Felhívjuk a közületek és a lakosság figyelmét h.ogy a Balassagyarmati Vasipari és Javító Vállalatnál a következő részlegek dolgoznak: KÁRPITOS, LAKATOS, GUMIVULKANIZÁLÖ, BOGNÁR, KOVÁCS, FINOMMECHANIKAI, AUTÓ, KISMOTOR ÉS KŐMŰVES, azokívül ÉJJEL-NAP­PALI AUTÓ ÉS MOTORKERÉKPÁR SZOLGÁLAT. Megbízatásokat azonnal teljesítünk és kérjük meg­rendelésüket nálunk eszközölni. 149 OOOOOOOOOOOCOOOOOOOOüOOCCCOOCOOOOOOOO&liíXXXXXXXXXXXGllíX aOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCOOCOOOOÜCOGL'Ot 3000ŰCOOOOGQOGC Ne feledjük Ä sovinizmus és a revánsszeliem politikája II. A Nyugatnémet Szövetségi :öztársaság uralkodó körei új- á feltámasztották a német nperializmus agressziós és ódító programját. Ez a prog- am a „Nagy Német Biroda- )m” helyreállítására irányul, lél ja Kelet- és Délkelet-Euró- a meghódítása, az európai ka- italista országok fölötti ura- jm megszerzése. A nyugat- émet monopóliumok mind- zeken felül megfeszített érő­éi dolgoznak gyarmati terve- í megvalósításán is. A német imperializmus és ülitarizmus agresszivitását rég veszélyesebbé teszi az gyesült Államok finánctőké­ével kötött szoros szövetsége. l nyugatnémet monopóliumok gresszív tervei nagyarányúak, íohók és mértéktelenek. Az ugrásra kész német mi- tarizmus közvetlenül fenye- eti Dél-, Észak- és különösen lyugat-Európa népeinek biz- Dnságát és nemzeti független­égét. Bár a német imperia- izmus keletre szegezi tekin- ;tét, feltételezhető, hogy im- lerialista uralmát legelőször lyugat-Európára próbálja rajd kiterjeszteni. Az „Egye­dit Európa” cégére alatt, az európai integráció” felé ve- ető úton Nyugat-Németország ralkodó körei tervszerűen ha­binak be Európa kapitalista rszágaiba. Legfőbb módszerük z Egyesült Államok finánc- ekéjével közösen létrehívott gresszív csoportosulások fel- asználása. Erre a célra jó ne- ik a Montan Unió és az Eura- om, amelyekben a német im- erialisták már megszerez­ték a vezetést; felhasználják a NATO-t is, s ebben küz­denek azért, hogy uralkodó helyzetre tegyenek szert. A cél az, hogy Nyugat- Európa országait meghódítsák, s a bonni nagyhatalmi poli­tika érdekeinek szolgálatában felhasználják a szocialista tá­bor ellen, mert azt szeretnék, ha ezek az országok kapar­nák ki számukra a geszte­nyét a tűzből. A nyugatnémet finánctőke képviselői ismételten felfed­ték politikájuknak ezt az irányzatát. 1952 február 7-én maga Adenauer jelentette ki a bonni szövetségi gyűlésben: „Berlint és a német Keletet másként nem szerezhetjük vissza, csak az Egyesült Európa révén.” (Die Neue Zeitung, Nyugat-Berlin, 1952. II. 8.) Paul Hausser, volt SS-fő- csoportvezető „Fegyveres SS- ek bevetése” című könyvének 262. oldalán ezeket írja: „Ne feledjétek, hogy a fegy­veres SS-ek tagjaiként az első „europärek,, hullottak el.. _ Ne álljatok meg félúton! Az Eurőpa-gondolat az egyetlen olyan politikai eszme, amelyért harcolni érdemes. Megvalósí­tásához még soha nem áll­tunk olyan közel, mint most.” A német militaristák hábo­rús terveiben fontos helyet tölt be a Keleti-tenger. A nyugatnémet főparancsnokság politikája nyíltan arra irányul, hogy ezt a tengert atomhábo­rús hadműveleti bázissá vál­toztassa. Előkészületei sziszte­matikusan beleilleszkednek a bonni atomháborús tervekbe. A német militarizmus fő kori­feusai ismételten elismerték a bonni flottapolitika agresszív jellegét. Heye, volt náci admirális, jelenleg a Szövetségi Gyűlés tagja kijelentette: „A szövetségi flotta a mi vi­zeinken a dán flottával, a norvég haditengerészet egy ré­szével és az atlanti körzethez tartozó NATO-hadiflották meg­felelő támogatásával, a NATO- tengeri hatalom bizonyos biz­tonsági előretolt sávját al­kotja.” (Die Freiheit, Mainz, 1956 július 11.) A német militaristák tehát világosan kijelölték agresszió­juk lépcsőfokait: először fel­falják Nyugatot, majd a nyu­gati erő- és anyagi források segítségével keresztes hadjára­tot indítanak Kelet ellen. A bonni kormányzat Auszt­riát is „Nagy-Németországhoz” csatolná. Maga Adenauer adta meg a német monopolisták rosszul leplezett hódítási ter­vének irányvonalát. 1953 má­jusában kijelentette: „Vagy mindketten — Ausztria és Németország is — belépünk az Európát védő hadseregbe, vagy nagyon sötét jövő vár hazájukra, s hazánkra egy­aránt.” (Der Kurier, Nyugat- Berlin, 1953 május 20.) Adenauer azóta sem változ­tatta meg álláspontját, s kor­mánya nyíltan kifejezésre jut­tatta ezt az osztrák—nyugat­német vegyes bizottság tárgya­lásai alkalmával. E tárgyalá­sok 1959 február elején foly­tak Bécsben az Ausztriában élő áttelepített németeknek és a hitlerizmus ausztriai áldo­zatainak anyági kártalanításá­ról. A bonni kormány képvi­selői elutasították az előter­jesztett osztrák igényeket, s ezt azzal okolták meg, hogy „Ausztria a hitleri birodalom szerves része volt, a fasiszta Németország jogutódjának te­kintendő s ezért nem követel­het jóvátételt.” Az Industrier Kurier cimű nyugatnémet lap — nyilván bonni sugalmazásra — a tárgyalásokról írt kom­mentárjában kifejezésre jut­tatta ezt a bonni álláspontot. A lap leplezetlenül hangoztat­ta: „A bonni döntés összeomlás­sal fenyegeti a háború utáni osztrák politika egész építmé­nyét, amelynek az az alapja, hogy az Osztrák Köztársaság a hitleri agresszió első áldo­zata volt, s ezért a hitleri Németország ellen hadat viselt országok közé kell sorolni.” Adenauer kormánya azon­ban még ennél is tovább megy, s — mint az Industrier Kurier kommentárjából kitű­nik — zsaroló fenyegetésekkel próbálja ijesztgetni az osztrák kormányköröket. „Sajnálatos lenne — írja a lap —, ha a német álláspont megvilágítása arra késztetné Ausztriát, hogy hivatalos tiltakozással, vagy félhivatalos vitákkal újabb, súlyos teherpróbának tegye ki alig két évvel ezelőtt helyre­állított jószomszédi kapcsola­tainkat”. (1959. február 11.) Az Industrier Kurier cikke csak annak az álláspontnak és politikának logikus folytatása, amelyet a lap 1953 május 23-i számában így határozott meg: ,}Az európai konföderáció egyesíteni fogja a Német Szö­vetségi Köztársaság és Auszt­ria németjeit egyaránt, s ez­zel az Anchluss túlhaladottá válik.” „Európai konföderáción” a lap természetesen azt az Euró­pát érti, amelyben Nyugat- Németországé az uralkodó sze­rep és a hatalom. Az integ­ráció segítségével szeretnék elérni, hogy egész Európát a német monopolisták és mili­taristák uralma alá kénysze­rítsék. A monopol sajtó, a rádió, a film, s nem utolsó sorban az egyházi körök állandó revans-propagandáján kívül a Szövetségi Köztársaságban a szövetségek, szervezetek és intézmények egész hálózatát teremtették meg, hogy terjesz- szék a revansiszta és sovinisz­ta eszméket. A Szövetségi Köz­társaságban az „előzőiteknek” és áttelepülteknek több mint ötven szövetsége (Landsmann­schaft) működik. Ezeket a bonni, elűzöttek ügyeit intéző minisztérium irányítja politi­kailag, s e minisztérium gon­doskodik pénzügyi támogatá­sukról is. E pénzügyi támoga­tás azonban egyáltalán nem önzetlen jellegű. Célját vi­lágosan meghatározza az úgy­nevezett össznémet kérdések minisztériumának államtitká­ra, amikor e szövetségesek fel­adatait jellemzi: „Alapjában elhibázott lépés lenne, ha ezeket a szövetsé­geket csupán emlék- és ha­gyományőrző egyesüléseknek tekintenék, s bennük a kitele­pített keletnémetek holmi haza-pótlékát látnók. A Landsmannschaf tok legfőbb feladatát és a népünk min­den törzsével és tagjával való együttműködés legfőbb értel­mét a német Kelet visszaszer­zésben látjuk.” A német követelések között első helyen áll a Szudéta- föld; ezt azzal okolják meg, hogy a németek a Szudéta- földet nem erőszakosan fog­lalták el, hanem Hitler és Chamberlain egyezménye alap­ján szerezték meg. Mindnyá­jan hangoztatják, hogy a müncheni egyezmény érvényes, csak végre kell hajtani. A revansiszta szellemű egyesületek a legutóbbi időben is gombamódra szaporodnak. 1958 december 15-én alakult meg Nyugat-Berlinben a kelet­európai országokból kitelepí­tettek egységes szervezete. El­nökéül Hans Krüger, CDU- párti parlamenti képviselőt választották meg. Krüger el­nöki székfoglalójában a kitele­pítettek nevében követelte, „juttassák érvényre a szülő­földjükhöz való jogukat”, s állást foglalt a német biroda­lom régi határainak vissza­állítása mellett. 1959 áprilisában Nyugat- Németországban több fasiszta találkozó zajlott le. A talál­kozók résztvevői követelték a német keleti határok felül­vizsgálását, valamint a nem­zetközi értekezleteken a ta­nácskozás jogát. De egyes szó­nokok még nagyobb étvágyat is elárultak. De Vries, az úgy­nevezett. német balti Lands­mannschaft szónoka bejelen­tette, hogy ő és társai igényt tartanak a Balti- és a Fekete­tenger közötti térségre. Bonni jelentés szerint a nyugatnémet reakciós erők Kölnben megalakították „A szabadság testőrei” elnevezésű szervezetet. A szervezet első ülésén részt vett Strauss nyugatnémet hadügyminiszter, Heusinger volt német náci tá­bornok, és a bonni politikai élet sok más vezetője. 1959 április 14-i jelentés szerint Bonnban a Német Ka­tonák Szövetsége nevű nyugat­német militarista szervezet ülést tartott, s a szövetség egyik feladatául „a német nép harci készenlétének fokozását” tűzte ki, s állást foglalt a börtönbe zárt háborús bűnö­sök „erkölcsi és anyagi tá­mogatása” mellett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom