Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-02 / 35. szám

REGI MÁJUS ELSEJÉK ,%oeooooeooooooeooor) ünnepeltünk mi“ A május elsejék nem voltak mindig ilyen színpompásak, az em­berek, nem ünnepeltek mindig ilyen felszaba­dultan, mint most. So­kan csak gondolatban, a bátrabbak azonban már a régi világban is, erdőben bujdosva, de megülték a munkások ünnepét. Egy ilyen má­jus elsejére emlékezett vissza Baglyasalján Su­lyok András elvtárs is. 1926-ot írtunk akkor — mesélte — tiltva volt a gyülekezés, az ünnep­lés május elsején. Mi azonban úgy határoz­tunk, hogy a Karancs- ban, a Kercseg-laposon mégis csak megünne­peljük a munkások ün­nepét. össze is jöttünk szép számmal, s a párt ezt az összejövetelt is felhasználta a politikai felvilágosításra. A mun­kásegység megteremté­séről beszéltünk, amely­re feltétlenül szükség volt azért, hogy ember­ségesebb munkát, több ^ bért kapjunk, nagyobb * darab kenyeret lásson a család. A nagy éhség- felvonulásra készül­tünk. A munkások árulói azonban nyomunkra ve­zették a csendőröket, akik igyekeztek bekerí­teni bennünket. Mi ami­kor őreink jelezték (j a csendőrök közeledését, G elindultunk föl a hegyre. Amikor látóközeibe ér­tek üldözőink, köveket, ölfákat gurítottunk le a hegyoldalból, hogy aka­dályozzuk mozgásukat. ~ Jó párat azonban mégis © csak elfogtak közülünk O és bevitték a csendőr- ^ őrsre. De hiába volt a © testi fenyítés, faggatás, O ezek az emberek nem § árulták el az Összejőve- © tel igazi célját. Szótla- O nul tűrték az ütlegeket. § Majd bizonyíték hiányá- 0 ban később elengedték O őket. y Hát így ünnepeltünk O mi 1926-ban SALGŰTAAJANI VBQÍLMl HAÜCÜk (1919 MÁJ 2-U -ff.) JfLMAä/ARAZA: ■ V 80 de ÁLLASAI S HO 2 -AN vbu. - . _ ---- S Há'J-'-FH--------A 6. HO. FCIVONULÁLA ChÓ 7. -CN Cl 6 SHO 7 CN ne s hó h - <o k> HOHOKLEACNVÍ HO LÁMA DASA S HO //■>J-« 1919 májusa örökké emlékezetes nekünk, nógrádiaknak, salgótarjániaknak. Negyven évvel ezelőtt, május 2-án kezdődött meg a fiatal proletárállam Vörös Hadseregének nagyszerű fegyverténye, a munkáshatalom védelmében. Az intervenciós csapatok előrenyomulása azzal a veszéllyel fenyege­tett. hogy elfoglalják a Tanácsköztársaság e fontos gócpontját. A salgótarjáni bányá­szok, vasasok megértették, hogy most a csá­kányt, a szerszámot fegyverrel kell felcse­rélni. Egymás után vívták meg sikeres har­caikat, megteremtve az északi hadjárat le­hetőségeit. O OOOOGOOGGGOŰOOGOGGöC' A VÖRÖS HADSEREG EGYIK TRÉNCSAPATA SALGÓTARJÁN FŐTERÉN 1919-ben váltotta fel. Csillés keresetre nem lehet házasodni. Ebből a pénzből nem lehet családot eltartani. A lelkét kidolgoz­hatja, a testével védheti meg a bányát az omlástól, vízbe­töréstől, vagonszámba lapá­tolhat naponta, akkor is csil­lés. Talán azért is ivott, hogy bátrabb legyen. Az ital bá­torította, az ezerillatú tavasz serkentette, s Zoli életében most látta legderültebbnek szerelme egét. Fölállt a zöld pázsitról. — No, gyere Anna ... gye­re — fogta kézen a leányt. — Csak nem táncolni, Zoli? — incselkedett az, — hiszen zene sincs. — Gyere, majd elmondom — próbálta talpra állítani An­nát. — Nem.. i maradjunk itt Zolika. — Nagyon fontosat akarok mondani. — Hát mondd el itt. — Nem, itt nem lehet­— Mitől ne lehetne? — Majd megtudod. S zokatlan volt Zolinak ez a viselkedése. A nagy, kérges bányász­tenyérben „elveszett” Annuska csöpp, fehér keze. így ment Zoli elől, s nyom­dokaiban tiltakozóan tartotta magát vissza Annuska. A fiú elhatározta, hogy most mindent elmond a leánynak: azt, hogy szereti, azt, hogy várja meg azt az egy esztendőt, amíg segédvá­jár lesz. Ha kell, még könyö­rög is. Ha segédvájár lesz, mindjárt megveszi a jegygyű­rűt. Elmondja, hogy nincs neki nagy igénye. Nem bánja, ha kevés is lesz a „stafirung”. Ne legyen egy darab se. Csak Annuska. — Menjünk innen Zoli, Ezek a gondolatok mozgat- menjünk vissza, ták most Fehér Zoli érzel- A fiú azonban tiltakozott, meit. Igaz, hogy még ilyes- Átfogta a leány derekát. Még miről nem beszélt Annának, a lélekzete is elállt. Remegő de talán ha ezt az alkalmat ajakkal közeledett a leány elmulasztaná, helyette más felé. közeledne a leányhoz. De mint ahová bomba csap — Ne menjünk tovább — be! A leány kikapta kezét a szabadkozott a leány. fiú kezéből és riadtan nézett — No, gyere még Annuska. a sűrű erdőrész felé. ; S7# — Mit szólnak a többiek? — Mit szólnának? — No, meg mit szól édes­anyám, ha megtudja. — Majd én oda állok eb­be.. • Majd én megmondom neki. — Nem, Zoli!... Most már tovább nem! Megálltak. A leánynak kipirult az ar­ca. Szeméből a biztatás fé­nye áradt a fiú felé. Még sosem volt ilyen alkalom. — Annuskám — suttogta a fiú. (Czinke Ferenc rajza) — Gyerünk Zoli! Rohanj! A leány csak futott, futott vissza a tömeg irányába, a fiú meg tehetetlenül nézett maga elé. Kezében ott ma­radt egy zsebkendő- Az Anna zsebkendője. Egyszerű, sima kendő, piros szegéllyel. Va­lami maradék ruhaanyagból készült, összehajtogatta. A zsebébe illesztette, miközben kiesett a száján a szó. — Te buta. Nehezen mozdult, mint aki­nek a mennyország küszöbé­ről kell visszafordulnia. Felütötte a fejét, s abban a pillanatban megfagyott benne a vér. Pár lépésre tőle két fegyveres csendőr állt. Kalapjukon a gőgös kakas- tollat lengette a szél. Amint léptek, közeledtek feléje, szé­les mellükön úgy gurult jobbra-balra a cifra lövész­bojt.- Ügy?... Hát ti?... Mit csináltok itt? — Jaj, mi lesz Annával, meg a többiekkel — villant át az agyán. De már késő •.. A két csendőr már ott szu­szogott előtte. Arcában érezte bűzös leheletüket. Az egyik­nek, a pocakosabbnak félel­metesen megrándult a baju­sza. Eltorzult az arca. Ma­gasra emelte kezét. Aztán Zoli hatalmas ütést érzett... Megtántorodott. Farkassze­met nézett az állati szörny­nyel ... A tisztáson mindenki föl­ugrott. A kedélyes hangulatot néma csend váltotta föl. Vihar előtti csend! •.. Lát­ták, amint ismét fölemelke­dik a csendőr keze. A csendőr a fiú melléhez kapott, aztán egy zsebkendőt rázott az orra alatt. Azután újabb pofon csat­tant. — Piros zsebkendő! — visszhangozta az erdő. — Anna! — követte egy] megtört hang. — Május elseje! — Annuska!... — Összejövetel!... — Annuskám!... — Hát még mi kell nek­tek? — Az anyátok istenit! Éles jajszót sodort magá­val a friss tavaszi szellő. £(/// Mqi-wqi má:/ai(%ii Negyven esztendeje már. métert gyalogoltak, de sokat A tanúk — ha akkor serdülő nyomta vállukat a gépfegy- gyermekek voltak is — mind ver vasa, a karabély szíja, megőszültek, megrokkantak Éjjelente tábortűz gyulladt az élet ólomsúylától. De él- a rónai-laposon, vörös kato- nek, emlékeznek arra a régi, nák énekét vitte messzire a arra az igazán szabad, arra szél... az igazán tüzes, vörös má­jusra Május volt. Langyos, cso­• dálatos tavaszi éjjel. A távoli Régi megfakult noteszlap tornyok órái elütötték az éj­őriz néhány korabeli hadije- félt. A komiszár az óráját lentést. nézte... Vörös rakéta röp­.... ... pent a magasba. Támadási „Május... A hadseregpa- Tizenhatezer ember mozdult rancsnoksag a hatodik vörös meg egyszerre a széles arc- hadosztályt Salgótarján vé- vonalon. Az 1-es tüzérek ala- delmere kirendeli. Feladata: p0san befűtöttek az interven- Salgótarjan felé a csehek elő- cíós fehéreknek... A csepeli nyomulását feltétlenül meg- vörös vasasok nótaszóra ug- akadályozni és az ellenséget róttak ki az állásokból. A északi irányba visszavetni...” tarjáni munkászászlóaljak Szűkszavú, katonás monda- ^TTellSet^ tok. A Tanácsköztársaság éle- meg a get' téré vigyázó, fontos párán- Hallották a puskaropogást csők. Avitt újságlapok, gyű- a falvak népei, látták a vil­£Lar0n±?J6k- EagY -Ör0g lámló torkolattüzeket. Vár­katona, annak a regi május- ,, . nak hűséges komiszárja őrzi. vissza a ferjeket, fiakat, Köztük találtam ezt a négy- kedveseket. De ez a májusi ven esztendős képet is. A sok sereg egyre ment, egyre ‘ űzte, kergette m a fehér csapa­tokat észak felé. A leány is csak a ké­pet nézte, / őrizte rendü­letlenül. — Ki volt az a leány? — Itt áll — mosolyog Su- kerek bácsi. — A íeiesegem. Sok csatát kel­lett végig ve- rekedni, sok­szor kellett a iront kemény ágyán hálni... :J| üoicszor kellett * bujkálni a fe­hér terror ide­jén. Hányszor álltunk mind­ketten a csend- őrség előtt... A képet, azt a nagyon-nagy májusi em­léket mégis akkor, a pirosceruzás dátum megőrizte az a leány. Bátor szerint, Lajcsinak a frontra von, nem félt a veszélyektől, kellett menni... És Lajcsi Amikor pedig új veszély kö- nótaszóval indult. A leány zeledett, 1930-ban ő is belé- ,<pedig maradt, és ezt a képet pett a pártba. Itt élnek most <nézte, ahonnan ő mosolygott ketten a Parassa-pusztai kis (vissza rá. A fején vörös vi- házban, hűségesen kitartottak (rággal díszített csillagos sáp- egymás oldalán. Boldogok, >ka volt. A zubbonyán vörös büszkék, hogy megérték ezt (szalag. A nyakában távcső... az évfordulót. Harcban telt Ö volt a munkásezredek ko- egész életük, küzdelem volt szinte minden napjuk, mégis mosolyognak. Ügy tudnak örül" papír mind a történelmet, a harcok • emlé- ' két őrzi, én , mégis vala­hogy ezt a ké- 5, pet, ezt az egy­szerű portrét találom na- H gyón nagy em­léknek. Hát­lapján nehezen olvasható már az írás. Így betűzgettem ki: „Emlékül Lajcsitől. 1919...” (Nehéz eldönteni, hogy az a bi­zonyos kéz V. vagy VI. hó­napot írt!) Lehetnének rajta foltok a szép leány könnyeitől, gyűrődés is eshetett volna a görcsös szo­rongástól, hisz’ (miszarja. Hej, komiszár elvtárs ni annak a régi kis háznak, — Lajos bácsi lett a Laj- amelynek ablaka alatt virá- Scsiból — így mondja ő, a régi g0k nyílnak és szamóca bont- (Lajcsi —, azaz, hogy Sukerek ja mar illatos gyümölcsének ^Lajos bácsi, a több mint hat- húsát. Jván esztendős veterán. — Bi­zony Lajos bácsi lettem, »nagyapa . .. Megöregedtem. Ez a kép, ez a régi?... (Kérdeznék még valamit, ^folytatnám, de Sukerek bá- (esi már beszél.. — A frontra indultunk. Má- (jus volt. Virágoztak a fák. »Álmodoztunk. Akkor adtam ’neki ezt a képet. Azt mond- itam őrizze. Front. Átkozot­tul nehéz volt a helyzet. Az (intervenciósok már Tarján »alatt voltak. Mi még akkor ’jártuk a gyárakat, a bánya­telepeket. Volt olyan nap, ’hogy százan, kétszázan is kö- Jzénk álltak, vörös katonák »lettek. Tudja, milyen jólesett, (amikor a Karancs tetején »vártuk a támadási parancsot, (s egyszercsak asszonycsapat »jött fel a hegyre. — Enniva­lót hoztak, megfoltozgatták (az elszakadozott gúnyánkat. ! biztattak, hogy csak bátran »menjünk a harcba. Ha ezer »keze lett volna minden fe­hérnek, ha ezerszer több pus- »kájuk lett volna, velünk ak­ikor sem bírtak volna... A kép negyven esztendővel ezelőtt ott állt a komód tete­jén. A leány napjában sok­szor is megnézte. A komi­zár pedig napjában százszor jis szembenézett a halálvesze- OROSZ BÉLA ''delemmel. De sok-sok kilo­Nem nehéz több mint hat­van esztendő terhe? — Nem, nem nehéz. Érde­mes volt élni, harcolni. Ilyen világot akartunk mi. Meg­kezdtük a nagy épület lera­kását .. . Folytassátok ti, fia­talok! Negyven esztendeje már. A hadseregparancsnokság pa­rancsai nem emlékeznek meg olyan apróságról, mint egy leánynak adott fénykép, mint egy ember sorsa a csaták ezer veszedelmében. Ott, a Parassa-pusztai kis házban azonban megértet­tem, hogy nem készülhettek volna hadi jelentések dicsősé­ges harcokról, hősies, győzel­mes hadjáratokról, ha ők, az emberek nem hordták volna oly tisztán szíveikben az em­lékeket. Májusban, a kétkezi munkások ünnepének hónap­jában emlékezzünk egy perc­re a jó öregre is, aki most negyven esztendeje indult csatába, hogy fényesre, ra­gyogóra csiszolja tetteivel a munkásság nevét. Élj még sok-sok májust Sukerek bácsi! őrizd ezt a szép emléket Komiszár Elv­társ! Pásztor Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom