Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-06 / 36. szám

2 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1959. naájus 6. Az orvosok, egészségügyi dolgozók a menetben (Folytatás az 1. oldalról.) sehol egyhangúság, minden csapat valami újat adott. A Bartók Béla úti iskola tanu­lói ibékegalambokat hoztak és a nemzetközi összefogás jel­képét mutatták be. A forgá­csiák, élén tanáraikkal egyen­ruháiban, katonás fegyelem­mel vonultak. A Rákóczi úti­ak zászlóerdőiben. Az álta­lános iskolákat a középisko­lák követték. Seregüket tar­kította a tóm,ászlányok játé­ka. Egyik csoport ibuzotgány- nyal, a másik színes szala­gokkal. Sorukat megszakítot­ta az éltanulók csoportja. Aztán zászlóerdejükbe ka­paszkodott a szél. Olyan volt az ifjúság fel­vonulása, mint egy fe­gyelmezett nagy sercsé- Az iskolák ifjúságénak ten­gernyi tömegét az ipari ifjú­ság követte. Minden csoport külöm-ikülöm mutatta _ meg szakmáját. Kovácsok, villany­szerelőik, lakatosok, és a töb­biek gazdag ötletei ábrázol­ták hétköznapi tevékenységü­ket. Az ifjúságot a bányászok követték. Élen vitték a tröszt vörös zászlóját, egyenruhás bányászok. Majd az élspor­tolók, színjátszók korabeli jelmezekben következtek. Ez­után a bányamentők teljes felszerelésükkel, majd lelkes asszonyok csoportja követ­kezett. A felvonulás igen beszédes jelképe: autóra épít­ve a régi és a mai bányász- kodás modellje. A bányászok után az Észak- magyarországi Áiramszolgál­A Sztahanov ÚH fehér asztalok >s Ünneplő tömeg hullám-^ ,’zott a Sztahanov úton,)) '[zászlóerdőt lobogtatott a>) ['szél. A 18-as lakóház kapu->s .'jában izgatottan készülő-)? [- dött néhány ember. A fei-\] [vonulás részvevői kíván-)] [-csian figyelték az izgatott;1 [lakókat. Egy alacsony)' íférfi kémlelte a borús eget, ,< [<majd beszólt a iépcső-p '/házba. << Fürge asszonyok perce-)] >fken belül két asztalt, egyy !<kisebbet és egy nagyobbat)) »állítottak a kapu elé s hó-x [(fehér terítővei takarták le.>) »Az egyik asztalra felvágott,) [< sonka, bor került, míg Vmásikra párolgó kávé ésj '[foszlós kalács. ) Az egyik asszony, Mar-) /[csicsekné szíves mosollyal^ yültetett le egy pöttöm lány-> [(kát és három kisfiút az, [■apró vendégasztalhoz. Csob->i »bánt a kávé a csészékben, X ['apró kezek markolták a>[ »fehérbélű kalácsot. 8 Míg a kicsik jóízűen fo-x [gyasztották az édes kávét,» >a másik asztalt is elfog-V fialták. Kedves ismerősöket, f [gyermekeket láttak vendé- ? )gül a 18-as háztömb lakói. ) s Ünnepeitek és az a két) [fehér asztal a kapu előtt.[ smég ünnepélyesebbé, csa- v ládiásabbá tette az utca.) ^hangulatát. A köszöntésre v [emelt poharakban arany-[< [lóan csillámlott a bor. >[ —" Nagyon boldogok va-a fgyunk, s szeretnénk min-P Sdenkinek még szebbé tenni x [ezt a napot — mondta tMarcsicsekné. összekoc-[< [cantak a poharak, üdvö-[ Szölve a 15. szabad május < [elsejét. tató Vállalat dolgozói jöt­tek. Óriási táblán mutatták be megyénk villamoshálóza­tának fejlődését. Egy lélegzetnyi pilliainat sem volt, mert máris újabb csoport következett. Az acél­áru,gyáriak motorosad, mind­egyik egy-egy piros zászlóval, jelezték: indul Salgótar­ján egyik legnépesebb üzeme. A menet élén az üzem ve- vezetői haladtak. Ezután a KISZ-fiatalok egyenruháiban, , OOOOOOOOOOOOOOOOOOOO, & t Dicséretükre Visszavonhatatlanul itt a ( ]tavasz. Zöldell a fű, ki­pattant a rügy, levelet? [bontott az ág. Ez így ma-J i gában is szép. Gyönyör Iködtető. De amit május 1.5 )virradatja hozott, az a tér-? ?mészet szépsége fölé emel-} jkedett. Április 30-án még a ter- ímészet törvényei uralták a] >Salgótarján, Házi Ferenci. ]utca 3/a épületét és kör-j [nyékét. Másnap hajnalbani íazonban mintegy 1500 ró-\ )zsa bontott szirmot a csu­pasz épületfalakon, és az < ) épület előtti parkban: 1500< [rózsa pirosán, fehéren, sár-< >gán és rózsaszínen. Ez már\ \ maga a pompa. A természet színeivel ke-< pert másfélezer rózsát mostj ikivételesen nem a nap él- [tető sugarai csalogattákj >elő, hanem a várva várti ]ünnep: május 1. Vagyj /mondjuk így: a májusi jegyet tisztelő szorgos, fürge< p munkásasszony kezek. Akti 9 elment az épület előtt, nemi ó állta meg egy-két dicsérő9 9 szó nélkül. Kimondjuk mió őis: rászolgáltak a dicsé-9 Qretre. A külső betekintéstS 5 adott egy ház belsejébe. 9 5 9 <>0<KH><><><><><>CKKK><XH>0<><K Szín, vidámság és egység tükröződött a balassagyarmati felvonuláson Derű és látványosság, élet­öröm, vidámság és gonta- lanság. Ezek a jelzők fejezik ki leghívebben a balassa­gyarmati dolgozók május el­sejei ü n nepség-so rozatát. Az a lelkes készülődés, amely hetekkel ezelőtt kezdődött a városban, május 1-én im­pozáns rendezvényekben csú­csosodott ki. Reggel hat órakor zenés ébresztés köszöntötte a vá­ros lakosságát és a hangszó­rók pattogó ritmusára már nyolc óra után jelentős tö­meg hullámzott a város ut­cáin. Üzemek, vállalatok, intézmények és hivatalok dol­gozói gyülekeztek a kijelölt helyeken. Tíz óra volt. Tizenöt tagú KISZ díszszakasz csapatzász­lóval nyitotta meg a nagy­szerű felvonulást. A múlt és jelen, az 1919-es veteránok 40 tagú küldöttsége és a ma fiataljai, az általános is­kolások követték egymást. •• Az iskolások közül a gim­nazisták sötétkék nadrágban, kék ingben, a tanítóképző leányai fehér blúzban és sö­tét szoknyában tarkították a nagyszerű menetet. Az isko­lásak után a sportolók, majd az üzemek, vállalatok dolgozói következtek. Mennyi ötlet, szín, vidámság, akarat és egység tükröződött ebben a menetben. Táblák, transz­parensek, zászlók, képek, szalagok és virágok sokasá­gától vált harmonikusan tar­kává a balassagyarmati utca. Az Erdőgazdaság dolgozói autóra szerelve a fakiterme­lést mutatták be villanyfűrész segítségével. A Vadgazdaság gépkocsiján két őzike fala­tozott, míg a Villany- és Épületszerelő Vállalat „fényt a falunak” jelszó alatt ha­ladt el a dísztribün előtt, be­mutatva az öntözéses gazdál­kodást. Egymás után haladtaik el a vállalatok dolgozói. A Bú­torgyártó Vállalat, a Hús­ipari Vállalat, a Sütőipari Vállalat és a tejipar után a város termelőszövetkezetének tagjai nemzeti viseletben, felpántlikázott májusfával haladtak el a dísztribün előtt. A földművesszövetkezet dol­gozói azt hirdették büszkén, hogy 1958-ban csak a vendég­látóipari részlegük 3,5 millió forintot forgalmazott, amely a dolgozók jóbblétét igazolja. Nem maradt el a felvonu­lásból a város egyetlen üze­me, hivatala, intézménye sem. Az ünnepi felvonulás után a város dolgozói közül sok százan az esős idő ellenére is a Sztálin-ligetbe vonultak, ahol különböző szórakozási lehetőséget találtak. Este a járási művelődési otthonban általános és kö­zépiskolások a határ­őrség és a kórház kul- túrcsoportjának nagyszerű bemutatóiban gyönyör­ködött a város lakossága. Itt mutatkozott he először a most alakult balassagyarma­ti szalonzenekar is. Vége a felvonulásnak, Százak, ezrek özönlik el az utcát [ Ünnepelt a vidék PÁSZTÓ Az ünnepi reggelt a pász­tói népi zenekar tagjai térze­nével köszöntötték. Mozgalmi dalokat, pattogó ritmusú népdalokat játszottak a falu utcáján. Tíz óra tájban in­dult meg a népes felvonulás, amelyen - mintegy négyezer pásztói vett részt. Lovasban­dérium nyitotta meg a felvo­nulást, majd motorosok tar­kították a menetet. Gyönyörű látványt nyújtott a kis óvo­dások menete, az úttörők tar­ka sokasága. Az iskolások és kiszesek után a tömeg­szervezetek tagjai zászlókkal, virágcsokrokkal, asszonyok gyermekeikkel vettek részt a felvonuláson. De ott voltak a termelőszövetkezet tagjai is, köztük több egyénileg dol­gozó paraszt. transzparensekkel, fegyelme­zetten, megtöltve az egész utcát. Majd az üzemek: az öntöde, a GSZ, a hengermű, az erőmű, az irodák sitb, va- laihányan jelképként vitték gyártmányaikat. Az acélárugyóriakat az üveggyáriak váltották a má­jus elsejei seregszemlén. Amikor a díszemelvény elé értek, méltán fogadta őket az elismerés tapsa. Felvonu­lásuk a legszínpompásabb volt. Lenin mellszobrát vit­ték a sor élén méltó keret­tel díszítve. Ezután zászló- erdőik, majd egy kedves tánc­csoport következett, tánccal szórakoztatva a nézőket. Kü­lön meglepetés volt az autóra szerelt csiszoló műhely. A kész poharakat: Éljen május 1! felirattal a közönség sorai­ban osztogatták. Az iiveggyáriak felvonu­lása ötletgazdag és mé­lyen politikai tartalommal telített volt. Nehéz különbséget tenni, olyan szép volt, a felvonulás egységében. Hiszen a tűz­helygyáriak sem maradtak el. Kitettek magúikért. Minden felvonulónak egy piros szeg­fű volt a kabátján. Az a-sz- szonyok itt is nagyon lelke­sek voltaik. Felvonulásukon hirdették a munkás-paraszt összefogást. Kultúrát a falu­ra! — hirdette a felirat, majd a másik, a negyvenéves évfordulóra való emlékezésre hívta fel a figyelmet. Majd a minőség megjavítására tett fogadalmukat hirdette a fel­irat. Ezután a Vasötvözetgyár, az Erőmű, az építőipar, az autó- iközlekedés, a vasút követke­zett, mind megannyi gazdag­sággal, köszöntve május else­jét, a népek nagy nemzet­közi seregszemléjét. Az üzérnek dolgozói után az értelmiségiek, az orvosok következtek, majd a megyei tanács, a pénzintézetek ég egyéb hivatalok. Utánuk a kereskedelem és a kereske­delemmel kapcsolatos válla­latok. Az idő már delet mutatott, amikor véget ért az ezer­nyi pompával tündöklő harcos májusi seregszemle: A Rákóczi úton volt az egész város. A felvonulás után me­gyénk vezetői elvegyültek az ünneplők között és csak az eső kényszerítette haza a nagy tömeget, hogy aztán a dél­utáni óráktól kezdve késő éjszakáig üzemeinknél tovább folytassák ennek a csodálatosan szép, tizenötödik szabad májusnak az ünneplését. Minden évben Hatvanegy éves Páli Kál­mán elvtárs, a Salgótarjáni Acélárugyár öntödéjének egy­kori művezetője. A nyugdíja­sok napjait éli mostanában, s így több idő jut az emlé­kezésre, a régi küzdelmek, harcok emlékeinek feleleve­nítésére. Tőle hallottuk e rö­vid történetet május elsejék­ről, azok szép emlékeiről. Negyvennégy évet dolgozott Páli elvtárs. Kezdte az er­délyi Nagyszebenben, dolgo­zott Győrött, s 1944-től Sal­gótarjánban. Ez persze úgy értendő, hogy közben hóna­pokig, sokszor évekig kenyér nélkül volt, hiába volt jó szakmunkás, sokszor ő is az utcára került, vagy éppen valamilyen segédmunkásnak való állást kellett elvállalnia. Életének egy jó részét, tíz évet rendőri felügyelet alatt élt le a múlt rendszerben. De mindhiába az üldöztetés . . . Inas volt 1912-ben, amikor részt vett életében először május elseji ünnepségen, s azóta nem múlt el egy esz­tendő sem, hogy Páli elvtárs valamilyen formában ott ne lett volna a május elsejét ünneplők sorai között. 1923- tól 1929-ig szakszervezeti bi­zottsági elnök volt. Hatezer vasas választotta meg őt. Szervezte a munkásszolidari­tás ünnepét, küzdött a tőké­sek ‘ellen, hogy minél igazibb, minél bensőségesebb lehes­sen a munkások ünnepe. A román burzsoázia nem so­káig tűrte a kommunista Páli Kálmán működését. Nem volt más választás, mint az ül­döztetés elől átjönni Magyar- országra. Győrben helyezkedett el, de itt még rosszabb volt a helyzet. Meghatódva emlék­szik arra, hogy a háborús években a mosdóban, a tö­rülközőt a szájuk elé tartva énekelték május elsején az Internacionálét. Igaz,- ez sem sikerült mindig. Hamarosan megismerték a munkások ér­dekeit bátran védő kommu­nista harcost. Sorsa lett, hogy április 30-át, május elsejét és másodikát a rendőrségi fogdában töltötte. De nem foghattak ki rajta. Ö, munka­társaival és elvtársaival már előzőleg megrendezte a má­jus elsejei megemlékezést. ... És azután jött 1945. Az első szabad május. A leg­nagyobb gond: honnan sze­rezzenek vörös zászlót. Vala­kiben felötlött a gondolat, hogy a gyűlölt tőkés igazgató lakásában gyönyörű brokát függöny van. Nosza, nem kellett sok biztatás. Gyorsan kiszabtak belőle egy féltucat zászlót, nemzetiszinű lobogó is került és Páli elvtárs nagy- nagy megnyugvással és büsz­keséggel menetelt a sor élén! Hatvanegy év nem kis idő, különösen az olyan küzdel­mes, hányatott életben, mint Páli elvtársé. Betegség gyötri már most, de azért nem ült otthon. Ezen a május elsején is ott volt az ünneplők kö­zött . . . SZIRÁK Szirákon a délelőtti ünne­pélyes felvonulás, az ünnepi beszéd és kultúrműsor után — amelyen a földművesszö­vetkezet táncosai mutatkoz­tak be — délután nagysza­bású sportműsort rendeztek- Ezen az egyik szovjet ala­kulat futbalistái Szirák leg­jobbjaival mérték össze tu­dásukat. Este a Nőtanács vendégei voltak a falusiak: ingyenes bálon vettek részt, s szórakoztak a hajnalig tar­tó mulatságon. MOHORA Kettős ünnep volt május elseje Mohorán. Nemcsak a munka .ünnepét köszöntötték ezen a napon, hanem a ter­melőszövetkezetek megalaku­lása óta először gyűltek ilyen nagy számban össze a falu dolgozó parasztjai. Ebben a termelőszövetkezeti község­ben zsúfolásig megtöltötték a falu művelődési otthoná­nak nagytermét a dolgozók. Molnár István igazgató-tanító ünnepi beszéde után gazdag műsort tartottak a faluban. A KISZ tánccsoport tagjai után elsősorban a fiatal út­törők zongora számai arat­tak nagy elismerést, este pe­dig először nézhették meg a televízió adását, a most vá­sárolt készüléken. KARANCSSÄG A termelőszövetkezeti köz­ségben zászlóerdő, ezer szín­ben pompázó gömbök alatt kezdődött a felvonulás: élen az óvodásokkal, kiszesekkel, sportolókkal, közösen a fel­nőttekkel, a falu vezetőivel. A felvonulás után vala­mennyien a művelődési ott­honhoz tértek vissza, ahol Bartha István párttitkár lel­kes ünnepi beszédet tartott, majd szebbnél-szebb műsor­számokban gyönyörködhettek a termelőszövetkezeti község lakói. KARANCSKESZI A színpompás, gazdag fel­vonuláson különösen az álla­mi gazdaság dolgozói tettek ki magukért. Hagyományos öltözékben, lóháton vonultak fél az ünnepségen. Ebben a községben is a művelődési otthonban ren­dezték meg az ünnepi mű­sort, amelyen Bódi Jánosné országgyűlési képviselő tar­tott előadást. Bódiné elvtárs­nő a 15. szabad május else­jéről szólott, elsősorban is ar­ról, hogy ezalatt az idő alatta Karancskeszi milyen fejlődé­sen ment keresztül. NAGYBÄTONY Már jóval a hivatalos ün­nepség kezdete előtt ünnep­lőbe öltözött emberekkel volt népes az igazgatóság előtti tér. A nagybátonyiaknak ez a május elseje kettős ünnep. Nemcsak a munkásság nagy ünnepét köszöntötték, hanem az új bányászváros 10. szü­letésnapját is­A díszegyenruhába öltö­zött bányászzenekar induló­jára kezdődött az ünnepi fel­vonulás. Jönn x a bölcsőde és óvoda dolgozói fehérbe öl­tözve. Mögöttük a falusi pártszervezet, a KlSZ-fiata- lok, s a több száz főt szám­láló vöröskeresztes szervezet tagjai. Majd jönnek a váro­siak. A menetet a búzakék- inges KISZ-fiatalok nyitják meg, őket követi a tánccso­port. Majd megjelennek a pirosnyakkendős úttörők, s kis zászlókat lobogtató óvo­dások, s a fiatalok menetét a díszegyenruhába öltözött vájáriskolások, a jövő bányá­szai zárják be. Hatalmas vö­rös zászló alatt »jönnek a nagybátonyi üzemegység bá­nyászai. A Szolgáltató Válla­lat dolgozói az általuk készí­tett székelyvölgyi híd kicsi­nyített mását hozzák, s jön­nek a vasutasok, a szorospa­takiak, kányásiak, a mély­építő vállalat dolgozói. A szomszédos Maconka község dolgozói hangos nótaszóval érkeznek a térre, s a mene­tet a 33-as Autóközlekedési Vállalat helyi kirendeltségé­nek dolgozói zárják be. Tizenöt díszlövéssel kezdő­dött a nagygyűlés. A tér be­népesült, több ezres tömeg vett részt a díszünnepségen. BERCELEN a május elsejei ünnepséggel kötötték össze az úttörőava­tást Egyébként — mint me­gyénk valamennyi községé­ben — Bercelen is ünnepé­lyes felvonulással köszöntöt­ték a n>unkások ünnepét. Együtt vonultak vörös és nemzetiszínű zászlókkal a gépállomás és az erdészet dolgozói, valamint a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tagjai. Sokan voltak az ün­neplők között a község egyé­nileg dolgozó parasztjai is. NAGYOROSZIBAN az ünnepélyes menetben elől az úttörők haladtak egyen­ruhában, zászlókkal, majd követték őket a tanács dol­gozói, az Üttörő Termelőszö­vetkezet tagjai, a község dol­gozói. Délután sportműsor volt, este pedig a kultúrház- ban ünnepség. Az ünnepi be­széd után vidám kultúrmű­sor következett. Ahogy pedig ennek vége lett, kedves, má­jusi bálon szórakoztak to­vább a fiatalok­NÖGRÁDMEGYER községben a helybeli fúvós- zenekar járta a község utcáit, ők fújták az ébresztőt. Délelőtt 10 óra körül lehe­tett az idő, amikor a felvo­nuláshoz gyülekeztek a köz­ség dolgozói. Az úttörők egyenruhás csapata mögött a szegkovács KTSZ földíszített kocsija haladt, amelyen né- hányan megszokott munká­jukat végezték: formálták a vasat. Azután a termelőszö­vetkezet magyar ruhás leány csapatát vitte egy földíszített szekér, majd az önkéntes tűzoltók menete következett. S utánuk hosszú-hosszú so­rokban a községbeliek, a ter­melőszövetkezeti tagok, a községi tanács dolgozói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom