Nógrádi Népújság. 1959. május (15. évfolyam. 35-43. szám)

1959-05-02 / 35. szám

A világ proletárjainak harcos tavaszi seregszemléje írta: Matúz József A II. Internacionálé párizsi kongresszusa 18891ben elha­tározta: „Kimondatik egy nagy nemzetközi tüntetés, egy véglegesen megállapított napon, úgy hogy minden or­szágban és minden városban egyszerre, ugyanazon megál­lapított napon a dolgozók az államhatalomnak követelést nyújtanak a munkanapok tör­vényes 8 órára való rövidí­tésére ...” E véglegesen meg­állapított nap a május elseje lett. E határozat óta május elseje úgy szerepel az egész világ proletariátusának tuda­tában, mint a nemzetközi munkásösszefogás kifejezője, mint a közös célért dolgozó embermilliók nagy seregszem­léje, mint a kizsákmányolás megszüntetéséért, a szocializ­mus felépítéséért harcoló tö­megek nemzetközi ünnepe. Nem véletlenül választot­ták május elsejét a világ proletárjai a munka ünnepé­vé, a nemzetközi munkásösz- szefogás jelképéül. A termé­szetben a téli fagyos der­medtségből a tavasz hozza az újat, a zöldellő mezőket s virágos réteket. Megújhodik a természet, mintegy hirdet­ve az élet, az új győzelmét a régi, az elavult felett. A tár­sadalomban — ugyanúgy, mint a természetben a tavasz, a proletárok hozzák az életet, az újat, ők hozzák az embe­riség tavaszát, azzal, hogy szétzúzzák az őket gúzsba- kötő kapitalizmus béklyóit, vérük árán vívják ki a pro­letariátus hatalmát és min­den erejük latbavetésével építik az új társadalmat, a szocializmust. Így nagyon természetes, hogy találkozott a gyönyörű tavaszi nap, má­jus elseje a proletárok szívé­vel, újat alkotó erejével. 1890 óta minden évben megünnepelte a magyar pro­letariátus is — együtt az egész világ dolgozóival — május elsejét, a munka nem­zetközi ünnepét. A magyar májusok jellege aszerint vál­tozott, hogy milyen volt a fennálló társadalmi rend, mi­lyen volt a munkásosztály, a proletariátus helyzete. 1890 után 29 évig az akkori ural­kodó osztály mindent meg­tett, hogy a proletariátus ne ünnepelhesse meg méltókép­pen a nemzetközi szolidaritás e magasztos napját. Már 1890-ben az akkori grófi mi­niszterelnök olyan rendele­tet írt alá, hogy a munkások gyűlései az alispánok fel­ügyelete alatt engedélyezhe­tek, de tüntetések nem. Bu­dapesten a rendőrkapitány már 1890-ben a felvonu­lást is betiltotta. Ebben segí­tette az akkori uralkodó osz­tályt a jobboldali szociálde­mokrácia. 1906-ban Garami Ernő, a szociáldemokrata párt vezére kifejti, hogy a vörös május, az veszélyes, mert abból forradalom lehet és ők azt nem akarták. Mint mondotta, békésen akarunk belenőni a szocializmusba, ezért' csak ,.szép csendes” májusra „buzdította” a ma­gyar proletariátust. Ezen nehéz 29 év után Ke­let sugallatára megvirradt a magyar munkásosztály napja is. 1919-ben az eddig elnyo­mott magyar proletárok orosz testvéreik példája alapján megdöntötték a régi társa­dalmi rendet, és magukat uralkodó osztállyá emelve, megteremtették hazánkban az első proletárdiktatúrát. A társadalmi rendszerben tör­tént változás megváltoztatta 1919. május elseje jellegét is. Somlyó Zoltán 1919-ben így írt e május elsejéről: „A vörös május rőt színű sugara Benyilalt minden ajtón és ablakon, S elér a fénye elvtárs a szívedbe, Ha bárhol is lakói.” A magyar munkásosztály első ízben ünnepelte szaba­don, rendőrkordon és csend­őrszuronyok nélkül a munka nemzetközi ünnepét, május elsejét. Országszerte felszaba­dulva, vidáman, a jövőbe ve­tett határtalan bizalommal ünnepeltek a dolgozó töme­gek. Ezt a május elsejét örökre szívükbe, emlékeze­tükbe vésték a dolgozók és idősebb elvtársaink a fiata­labb nemzedékkel közösen negyven év távlatából is büszkén emlékeznek vissza e napra, és vallják azt magu­kénak. Megyénkben, de kü­lönösen Salgótarjánban és az iparmedencében az első sza­bad május elseje ünneplésé­nek időszakára esett a cseh burzsoá csapatok támadása a fiatal Tanácsköztársaság ellen. Egészen Somoskőújfa­luig nyomultak előre. Így 1919. május elsejére a Ta­nácsköztársaság egyetlen szénmedencéje, Salgótarján is közvetlen veszélybe került. A medence bányászai, vasa­sai, dolgozói tömegével áll­tak a Vörös Hadseregbe, hogy megvédjék a szabad májust, hogy biztosítsák an­nak hosszú időre való méltó megünneplését. A Tanácsköztársaságot a hazai és nemzetközi burzsoá­zia közös erővel vérbe fojtot­ta. A Tanácsköztársaság bu­kása után a fasiszta Horthy- rendszer időszakában, a régi társadalmi rend visszaállítá­sával ismét megváltozott a május elsejék jellege és meg­ünneplésének lehetősége. Az elkövetkezendő 25 év alatt újra csak úgy ünnepelhettük a proletárnemzetköziség nagy napját, hogy közben csattog­tak a munkások hátán a rendőr kardlapok, dörögtek a csendőr- vagy rendőrsortüzek. Megyénk dolgozói is emlé­keznek ezekre az időkre, ami­kor bányászok, vasasok, épí­tők, stb. titkon, a Tarján-kör- nyéki hegyekben, bányák mé­lyén, az üzemek különböző zugaiban ünnepelhették csak május elsejét. Rendőrkopók, csendőrök és spiclik serege leselkedett körülöttük, de mégis ünnepeltek, ha más­képpen nem, piros virággal a gomblyukban, dacolva az elnyomókkal. Ehhez adtak erőt és biztatást a proleta­riátus költői is. Ady Endre így buzdítja „A Május: Sza­bad” című versében a ma­gyar munkásokat: „Örüljön ma minden bilincses többi, Van még, aki magyar földön szabad, Mert a Tavaszt nem tudták megkötözni, S a Május mégis ír, izgat, beszél.” A tőkés kizsákmányolás el­leni harcnak mindig fontos állomása volt május elseje. E napon a magyar munkás- osztály szoros szövetségben a világ dolgozóival, minden év­ben újra és újra magasra emelte a proletárinternacio­nalizmus zászlaját. Harcba hívott a kizsákmányolás, a szolgaság és az elnyomás el­len. E nap újra és újra arra emlékeztette a munkásokat, parasztokat és értelmiségie­ket, hogy előttük még a nagy feladat: megszüntetni a tő­kések és földbirtokosok ha­talmát. 1945-ben a kapitalista rend szétverésével és azáltal, hogy a proletariá^' -■’’ ralkodó osz­tállyá lett, un jpeltük 1919 óta először újfa szabadon rendőrkopók, csendőrszuro­nyok nélkül május elsejét. A magyar munkásosztály, a dol­gozó nép felszabadulását ün­nepelte e napon, és ünnepel­te a boldog és szabad élet felé vezető úton megtett első lépéseket. A felszabadulás óta eltelt évek május elsejei ün­nepei tükrözték azokat az eredményeket, melyeket dol­gozó népünk elért. A felvo­nulásokon a dolgozók min­dig büszkén számoltak be megváltozott, szebb életük­ről, új és új gyárak, üzemek, lakótelepek építéséről. A munkások két keze mun­kájával elért ezen eredmé­nyeket, a felszabadult május elsejét akarta megsemmisí­teni az 1956-os októberi el­lenforradalom. Biztos győzel­mük hitében odáig mentek, hogy kiadták azt a reakciós jelszót, hogy „szabad hazát, szabad földet, vörös május nem lesz többet”. Jól tudták és tudják ma is a burzsoá­zia és annak szekértolói, hogy csak akkor érhetik el valódi céljukat, ha „vörös május nem lesz többet”. Az ellen- forradalomnak ez a jelszava (éppúgy mint a többi sem) nem vált be. A magyar mun­kásosztály segítségére sietett a nemzetközi proletariátus, élén a Szovjetunió munkás- osztályával és megvédte a magyar munkásosztály hatal­mát, ezzel biztosítva hazánk­ban a vörös májusok további jövőjét. Hiába állította szem­be az ellenforradalom a má­jus elseje megünneplését a „szabad hazával”, mert a ma­gyar munkás, paraszt, értel­miségi jól tudja, hogy szá­mára csak a „vörös május” biztosítja a szabadságot, a boldogabb jövőt, a felszaba­dult életet. Ezt igazolja az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság történelmi példája is. A május elsejék megün­neplése nemcsak visszapillan­tást jelent a múltra, a prole­tariátus elmúlt hősi harcaira, hanem amikor e hősi harcok­ra emlékezünk és azokból megfelelő .tanulságokat és ta­pasztalatokat vonunk le, egy­ben ünnepeljük az új felada­tokra, az új harcokra való felkészülést is. A május elsejék mindig új erőt, új reménységet, na­gyobb lendületet adnak a proletariátusnak harca győ­zelmes megvívásához. Most a szocializmus gyorsabb ütemű építése szempontjából ha­zánkban erre különösen szükség is van. Igaz ugyan, hogy azokat a sebeket, me­lyeket az ellenforradalom okozott, dolgos népünk jó munkája nyomán, a párt irá­nyításával begyógyítottuk és az ellenforradalom előtti helyzetet jelentősen túl is szárnyaltuk mind az iparban, mezőgazdaságban, mind a népjólét terén. Két és fél év­vel az ellenforradalom után elmondhatjuk, hogy gazdasá­gi életünk rendbe jött és eredményesen folyik a szo­cializmus építése. E munkát azonban fokozottabb mér­tékben kell folytatnunk. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa hatalmas, gigászi méretű, hét évre szóló programot foga­dott el, és békés gazdasági versenyre szólította fel az egész kapitalista világot. E nagyszabású program mel'ott a kongresszus többek kö/ólt azt is kimondta, hogy a szo­cialista tábor országai együtt jutnak el a kommunizmusba. A kongresszus ezen megálla­pítása azt jelenti, hogy a fej­lettebb országok a szocialista táboron belül segítik a gyen­gébbeket (anyagi és erkölcsi téren egyaránt) és ezáltal a kü­lönbség mind kisenbé válik, míg végül teljesen eltűnik. A fejlettebb szocialista orszá­gok segítségadása, élén a Szovjetunióval, a proletár­internacionalizmusnak nagy­szerű megnyilvánulási for­máját fejezi ki. Ez természe­tesen kötelezettségeket ró mi­ránk, magyar dolgozókra is. Ugyanis mi nem várhatjuk az országút partján, hogv majd érkezik egy gépkocsi, ami minket, magyar dolgozó­kat kész úton elvisz a kom­munizmusba, hanem nekünk is kemény, megfeszített mun­kával, mindenkinek a maga frontján, részt kell venni azon út építésében, amely a kommunizmushoz vezet. Ezt fejezi ki méltóan pár­tunk Központi Bizottságának március 6-i határozata, amely kimondja, hogy hazánkban meg kell gyorsítani a szocia­lizmus felépítését. Ez azt je­lenti, hogy az iparban és mezőgazdaságban egyaránt többet, jobbat és olcsóbban kell termelni, másrészt nép­gazdaságunk minden ágában így a mezőgazdaságban is a lehetőségek figyelembe véte­lével uralkodóvá kell tenni a szocialista termelési vi­szonyt. Megyénk munkásai, dolgozói egyértelmű helyes­léssel és lelkesedéssel fogad­ták a KB. ezen határozatát. E lelkesedést, odaadást a szocializmus ügye iránt an­nak minél előbb történő meg­valósulása érdekében bizo­nyítják azok a felajánlások, versenyvállalások, melyeket a dolgozók tettek. Például a bányatröszthöz tartozó dolgo­zók fizikaiak és műszakiak mintegy 6 millió forintos eredményességi javulást vál­laltak. Az ipar és az . építő­ipar dolgozói megyei szinten mintegy 60—70 millió forint értékű vállalást tettek a leg­fontosabb mutatók túlteljesí­tésére, a takarékossági moz­galom és a rrtűszaki intézke­dési tervek keretében. E jó kezdet után az a fel­adatunk és május 1-ét úgy ünnepeljük méltóan, ha a munkásoknak e nemes vetél­kedését tovább szélesítjük, a dolgozók tesznek egyéni fel­ajánlásokat a pártkongresszus tiszteletére és ezen felajánlá­sokat maradéktalanul teljesít­jük is. Dolgozó parasztságunk, szövetkezetiek és egyéniek úgy segítheti elő azon út építését, amely a kommunizmusba ve­zet, hogy növeli az állati ter­mékek és a különböző nö­vényféleségek hozamát, más­részt ha jó hozzáállásával, személyes részvételével elő­segíti a mezőgazdaságban a nagyüzemi gazdálkodás meg­valósítását, a szocialista ter­melési viszonyok túlsúlyba jutását. E nagyszabású programok megvalósítása feltételezi a békét. Ezért ezen május el­sejét is a béke megvédése jegyében ünnepük a világ dolgozói. Ezért hívta ki a Szovjetunió az egész kapita­lista világot a fegyverkezési verseny helyett gazdasági versenyre. Mi nem félünk a szocialista és a kapitalista tábor közötti békés verseny­től, mert tudjuk jól, hogy minden hónap, minden hét és minden nap a mi javunkra * dolgozik. Ezért mondhatta ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI kongresszusa, hogy a pusztító világháborúk elkerülhetők és a fejlődés folyamán teljesen kiküszöbö­lődnek az emberiség törté­netéből. Igaz, hogy egyes im­perialista körök mindent megtesznek a háboríts feszült­ség fokozása érdekében élü­kön az Amerikai Egyesült Ál­lamok vezetőivel, ök gátol­ják a berlini kérdés megol­dását, szítják a tüzet, Közel­és Közép-Keleten, a nyugati féltekén sorozatosan rakéta­támaszpontokat hoznak létre stb. Ezek az imperialista po- ütikusok azt akarják, hogy egy adott háború soha nem látott szenvedést hozzon a népre, hogy nehezen vagy talán egyáltalán nem póltol- ható emberi és anyagi ér­tékek menjenek tönkre, mert abból ők húznák a hasznot, mint a második világháború­ból. Mi ezzel a háborús tö­rekvéssel állítjuk szembe má­jus elsejét,, a tavaszt, az éle­tet, az alkotást! Azt a május elsejét állítjuk szembe ve­lük, amely a világproletáriá- tus összefogásának ünnepe. Minden haladó gondolkodású embert hívunk május else­jén, hogy egyesüljünk a há­ború ellen, a háború meg­akadályozására. Ma a béke lehetőségei sokkalta nagyob­bak, mint három évvel ez­előtt és ez a lehetőség ál­landóan növekszik. Ezért ne­künk nem kell félnünk a holnaptól. Ellenkezőleg a boldogabb jövőbe vetett bi­zalmunkkal építsük tovább szocialista hazánkat, védjük dolgozó népünk békéjét. En­nek jegyében ünnepeljük a 15. szabad május elsejét. AZ MSZMP XV. ÉVFOLYAM 35. SZÁM. ÁRA: 80 LAPJA 1959. MÁJUS 1. GOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOGOOGOOOGQGOOOOOOOCDOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOG május ehefe, a dóhfjözÁk n emzetközi sz&Udurítál(inaU ti tttiepe! OOOOOGGOOOOGOOOOOGOOGOOOOOOOOOOOOOOGOGOOOOOiOGOOOOOOOOOOOOO GGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOfcj>

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom